Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya 

védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet is, és a

helyre, ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely 

áthatolhatatlan, minden tisztátalan szándékú, befolyásoló, szélsőséges, 

manipulativ, tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára.

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol  

tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, befolyásoló, szélsőséges,   

manipulatív, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat  

törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett    

elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint a lenyomatok  

gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a  

szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.           

 

Az aktuális Neptun Merkúr szembenállással analógiában,

feloldással.

 

Egy filmforgatás margójra 2025.09.19.

 

1999-ben, 28 éves voltam, és egy budapesti filmes casting cégnél

dolgoztam, statisztaszervezőként. Azon a nyáron, indiai filmes stáb

érkezett Budapestre, hogy leforgassák a Hum Dil De Chuke Sanam,

angolul, Straight From the Heart című filmet, ami magyar

fordításban valahogy úgy hangzik, Egyenesen a szívből. A

főszereplők, Salman Khan, Ajay Devgn és Aishwarya Rai voltak, az

az Aishwarya Rai, aki 1994-ben megnyerte a Miss World

szépségversenyt. Szinte természetfeletti szépséggel volt megáldva

ez a pici nő. Mintha a lelke, Rai leszületése előtt, jókedvében

megmártózott volna a világ összes szépségében, s a teste, azóta is a

földi lét szépségét tükrözi vissza az emberiségnek. A film egy friss

házas férfi történetét mesélte el, aki felfedezte, hogy a felesége egy

másik férfiba szerelmes, és úgy döntött, összehozza őket.

Szóval 1999 nyarán, Budapesten jártak Bollywood akkori

legnagyobb sztárjai, én meg, mint statisztaszervező, nagy

érdeklődéssel figyeltem a forgatásokon, hogyan dolgoznak ők. Az

írás szempontjából, fontos megjegyeznem, az indiai stáb mellett,

jelen volt a forgatásokon egy magyar stáb is, hiszen a magyarországi

gyártási folyamatokat, a szállítást, étkeztetést, vagy a statisztéria

szervezését, magyar cégek, és azok munkatársai végezték.

28 éves koromra, már nagyon sok mindent megtapasztaltam a

filmiparban, és azt gondoltam, forgatások technikai lebonyolítása

témakörben, engem már nem lehet meglepni semmivel sem.

Tévedtem. Egy stáb megérkezését a helyszínre, hosszú hónapok

előmunkálatai előzik meg. Helyszínek, szálláshelyek lefoglalása,

statiszták kiválasztása, diszponálása, szerződések kötése, sok-sok

aprólékos munka, hogy mire a stáb megérkezik, minden a helyén

legyen. Van az a mondás, mely szerint a jó gyártásvezetőnek a

forgatásokon már semmi dolga nincs. Az indiai stáb esetében, ez

pont fordítva történt. Jelezték, hogy jönnek, jöttek, forgatás előtti

napon körbeutazták a várost, majd a Hősök Terénél szóltak a

magyar gyártásvezetőnek, másnap ott szeretnének forgatni. A

gyártásvezető igen nagy türelemmel magyarázta el a rendezőnek,

hogy Magyarországon ez nem így működik. Itt engedélyt szükséges

kérni, aminek van egy adminisztratív része, az engedélyre várni kell,

szóval az „itt és most” történet, Magyarországon, nem fog tudni

működni. És mégis valahogy működött... A magyar gyártásvezető

ugyan többször leizzadt az egy hónapos forgatási időszak alatt,

ugyanakkor kiderült róla, ő akkor is jó gyártásvezető marad, ha a

forgatások során van dolga bőven.

Számomra egy filmes stáb tagjaként dolgozni azt jelentette,

együttműködünk egymással egy közös cél érdekében. Abban, hogy

egy film elkészüljön, a főszereplőkön kívül, az összes többi

embernek is fontos szerepe van, a rendezőtől, a takarítóig.

Részemről ezt a munkát amolyan egyenrangú történetnek

tekintettem, még akkor is, ha a gyakorlatban létezett egyfajta

hierarchia. Az indiai stáb esetében, ez nem egészen így működött.

Náluk a főszereplők, amolyan „félistenek” voltak. Csak a rendező, és

az indiai asszisztensek közelíthették meg őket, no meg a szolgák.

Emlékszem, ott állt az egyik férfi főszereplő nem messze tőlem, és

beszélgetett a rendezővel. Az egyik szolgája napernyőt tartott a feje

felett, a másik a szivaros dobozt nyújtotta felé, a harmadik pedig a

cipőjét fényezte. Számomra groteszknek tűnt ez a jelenet, és

hirtelen nem is tudtam eldönteni, nevessek-e, vagy szomorkodjak

rajta, annyira távol állt tőlem ez a fajta alá/fölérendeltség.

Másrészt, amikor forgatásra került sor, a rendező egyáltalán nem

kímélte a főszereplőket, s a tökéletes jelenet kedvéért, olykor

egészen szélsőséges történeteknek tette ki őket. Aishwarya Rai-jal

pl. egyszer a Spoon nevű dunai hajon forgattunk a pesti dunaparton.

Az volt a feladata, hogy egyen az előtte lévő rendkívül csípős

paprikából, amit az operatőr közeliben rögzített. Mint kiderült, ez a

paprika, valóban egy rendkívül csípős indiai paprika volt, amit Rai-

nak rendesen meg kellett ennie, miközben potyogtak a könnyei. A

jelenetet felvették, minden rendben volt vele, ám a rendezőnek

mégsem tetszett, így még kétszer megismételtette Rai-jal az evést,

két különböző paprikával. A harmadik paprika felénél, Rai rosszul

lett, lefordult a székről, orvost kellett hívni hozzá, aznapra a

forgatást leállították.

És akkor most rátérek arra a történetre, amiért úgy döntöttem,

megírom ezt az anyagot.

Aznap a Lánchíd környékén forgattunk, a villamos síneken. A jelenet

arról szólt, Rai a villamos után fut a síneken, hogy utolérje a

szerelmét, aki az imént távozott a villamossal. Technikailag a

történet úgy nézett ki, Rai és az operatőr, a villamos sínek mellett

álltak. Amikor elhaladt egy menetrend szerinti villamos, az operatőr

felkapta a kameráját állványostul, beállt vele a két sín közé, Rai

pedig futni kezdett előtte, a szerelme nevét kiabálva. Miután sikerült

felvenni a jelenetet, az operatőr visszaállt a helyére a kamerával, Rai

visszafutott mellé, és együtt várták meg a következő villamos

érkezését, hogy újra felvételre kerüljön a jelenet. Kb. a negyedik

alkalommal ismételték meg mindezt, miután az operatőr elindult

vissza a helyére a sínekről, ám rosszul lépett, megbicsaklott a lába,

ráesett a villamos sínre, a kamera pedig ráborult. Csúnya esés volt,

az operatőr arcán fájdalmas grimasz futott végig, a magyar

stábtagok közül, többen is elindultak felé segíteni. A forgatás leállt,

orvost hívtak, kiderült, nem tört el semmije, viszont erősen

bedagadt a lába, az orvos azt mondta, valószínűleg napokig nem

fogja tudni rendesen használni. A magyar stábok részéről, hasonló

helyzetben a gyártásvezető gondoskodik helyettesről, a sérült

kollégát pedig hazaszállítja egy sofőr, ám az operatőr indiai volt,

szükség volt az indiai rendező jóváhagyására a szállodába

szállításhoz, ami viszont nem érkezett meg.

Helyette ki lett hirdetve az ebédszünet, a sérült operatőrt

odakísérték kollégái egy furgon hátuljához, beültették, és

egyszerűen otthagyták. Se ebédet, se vizet nem hozott neki senki az

ebédszünet során. Magyar részről, ezt többen is nehezményeztük.

Ott álltunk a furgon közelében a magyar gyártásvezetővel, néhány

asszisztenssel és nem értettük a dolgot. Nálunk hasonló helyzetben,

többen is felajánlották volna a segítségüket, hiszen egy forgatáson,

sok minden történhet, és valahol egymásra vagyunk utalva. Egy idő

után, a magyar gyártásvezető nem bírta tovább, odament az indiai

rendezőhöz, és angol nyelven megkérdezte tőle, miért bánnak

ennyire könyörtelenül a kollégájukkal. A rendező meglepődött a

kérdésen, majd kisebb gondolkodás után, ezt felelte:

- Az, hogy ő megsérült a forgatáson, egyedül az ő felelőssége.

Valamikor tett valamit, valami rossz dolgot, amivel karmát gyártott

magának. A tettei következményével, most találkozott, baleset

formájában, ami rendben is van. Csakhogy a mai eseménnyel,

veszélyeztette a forgatásunkat, hiszen most nem tudunk forgatni

nélküle. Ez sok pénzbe kerül nekünk, azaz kárt okozott számunkra.

Új karmát gyártott magának. Most azért ül egyedül abban a

furgonban, hogy elgondolkodjon azon, amit tett. Elgondolkodjon

azon, mire tanítja ez a helyzet. Most lehetősége van belátásból

tanulni, nem pedig egy újabb tapasztalat révén. Ezért van most ő ott

egyedül, mi pedig ebben a tevékenységében, nem zavarjuk.

A gyártásvezető egészen furcsa arckifejezéssel közeledett felénk.

Értetlenség, és némi düh látszott az arcán. Elmesélte nekünk, mit

mondott a rendező, mi pedig teljesen elképedtünk a hallottakon. A

mellettem álló magyar asszisztens lány, egyre nyugtalanabb lett,

majd felcsattant:

- Ő nem akar újabb karmát gyártani magának? Akkor én miért

gyártsak magamnak karmát azzal, hogy nem segítek egy sérült

embernek? Nyár van, majdnem 40 fok, az az ember meg sérült

lábbal fekszik a forró furgonban víz és étel nélkül. Milyen

embertelen dolog már ez! Értem én, hogy más nép, más kultúra, de

nem bírom ezt tétlenül nézni! Valaki segít nekem ételt és vizet

intézni ennek a férfinak?

Tíz percen belül, a furgon hátuljánál, legalább öt magyar stábtag

sürgött forgott. Hoztunk meleg ételt, ásványvizet, takarókat, amivel

kibéleltük a furgon belsejét, valaki még egy kisebb ventilátort is

hozott magával az egyik stábos buszból. Az operatőr nagyon

zavarba jött a történésektől. Először nem akart elfogadni tőlünk

semmit, mondván, ő ezt nem érdemli meg, mi viszont nem hagytuk

annyiban a dolgot, végül is öten voltunk, ő meg egyedül.

Így utólag visszagondolva, nem biztos, hogy örült a jelenlétünknek,

de az ételt és a vizet végül elfogadta, tehát éhes és szomjas volt. Az

indiai stáb, közben nagy érdeklődéssel szemlélte a történéseket,

még mindig nem jött oda a furgonhoz egyikőjük sem, de egymással,

vidám hangnemben, alaposan megtárgyalták az eseményeket. Két

nap múlva aztán, az operatőr is munkába állt, s bár végig bicegett az

egy hónap alatt, melyet együtt töltöttünk, sikerült leforgatni a

magyarországi jeleneteket.

A mai napig sokszor eszembe jut ez a történet, mert igen nagy

hatással volt rám. Az indiai rendező szavait azóta megértettem, nem

is vitatom, a magyar stáb reakciója is érthető számomra. Valaha, a

Lánchíd környékén, ott állt egymás mellett „két külön világ”.

Kíváncsian méregettük egymást, a különbözőségünket, a

másságunkat. Érdekes, egzotikus volt mindaz amit láttunk, tőlünk

eltérő, szokatlan. Aztán a különbözőség falában, egyszer csak

repedés keletkezett, egy egészen emberi, banális baleset folytán, a

különbözőségből pedig egyik pillanatról, a másikra, azonosság lett.

Mintha valami magasabb rendű összerendezettség érvényesült

volna akkor ott a Duna partján, a felhevült furgon hátuljában, a

kopott ventilátorral. Mintha az Univerzum azt üzente volna: Van,

amikor a segítség számunkra furcsa álruhában érkezik, s a

törlesztés része, hogy felismerjük és elfogadjuk azt. Valami

összerendeződött ott és akkor, az emberség elsődleges

figyelembevételével, valahonnan a mélyből érkezett meg….

Egyenesen a szívből.

 

Írta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

 

2025.09.19.

 

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol

tartózkodom, mindazokat a tisztátalan, manipulativ, befolyásoló, ártó,

tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt,

befolyásolás, manipuláció, általánosítás, összemosás, tévedés, csúsztatás,

ragaszkodás, előítélet, visszaélés, gőg, hiúság, restség,  tompaság,

önfejűség, lenézés, megvetés, vádaskodás, elvakultság, elcsúszás,

elbukás, azaz, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit,

remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő,

öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet,

pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, felelősségvállalás,

egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem,

tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély,

illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a

szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem

megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust

és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál,

mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása

mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül

szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés,

könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés,

megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség,

szeretet, pártatlanság energiákat. 

 

 

 

 

Oldal: Egy filmforgatás margójára 2025.09.19.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2025 - ezohirnok.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat