Böde István jógaoktató

Az értékrend

 

Mindannyian egyéni, egyúttal többnyire nehéz sorsfeladat teljesítésére

érkeztünk erre a bolygóra. A jelen társadalmakban  még szerepük van

egyrészt az elavult eszméknek, megkövült  tradícióknak / mintha a

középkorban élnénk/ - másrészt a megújulás jegyében hasznos

egészségmegőrző módszerek, karizmatikus-spirituális értékrendek kelnek

életre...egy modern tudományos világkép kialakulásának támogatásával.   Az

információk túláradásában, a gyors változások örvényléseiben, a folytonos

értékválságok elbizonytalanítják a biztonságra vágyó embert. Mindezt növeli az

egzisztenciális bizonytalanság, a célja vesztettség, "üresség" érzése. Mindezek

hatására is növekszik a hamis belső biztonságot nyújtó "praktikus"

anyagiasság, a  pénz-isten kultusza.  A belső-én spirituális kielégületlenségét,

akár nyugaton vagy keleten, a milliomos guruk, szektavezérek

felsőbbrendűséget kecsegtető kiválasztottságot ígérnek... a megváltásért

sóvárgó emberek, vakon követik az ál-mesterek igehirdetéseit, akár személyes

vagyonuk feláldozásával is.

Nos, ideje van annak, amit tudatos döntés képességének, éberségnek tartunk:

milyen szellemi-spirituális útmutatás mellett döntünk, testi egészségünk,

pszichés stabilitásunk megőrzésének érdekében.

Egy döntő kérdésre a választ nem halogathatjuk folyton; hol vannak a

gyökereim, mi éltet, táplál engem, a világ kínálta értékrend-bazár,amely

táplálja életnívómat, vagy a lélek /Isten/ sugallta erkölcsi,szellemi értékek

határozzák meg  életminőségemet?Mert nem mindegy, hogy a hamis illúziókba

kapaszkodva, bukásaimból kiábrándultságba vezet az életutam, vagy hitem

erejével az angyali világ, az isteni Szent Szellem tart meg reménykedéseimben,

életerőmben.

Én alakítom a karmámat - így viszont a sorsom alakit engem.

Egyéni vallomásként: a meghatározó értékrendem sorrendjében első helyen a

hitéletem áll, mert a hit, hűséget is jelent egyúttal, elkötelezettségemet a

Teremtő Istenemhez, segítő angyalaihoz.

A mennyek országához kötődésemet, követi a földi országhoz tartozásom

érzése: a magyarságtudatom, a konzervatív nemzeti hazafiságom azt jelenti,

hogy nekem szent a történelmi hagyományunk, a kultúránk, ezért az

országomért élek,halok...

A család fontosságának értelmezésében a másik szent érték számomra: a

gyermekeim, a javukra is kívánok élni- nehéz napjaikban barátként, örömteli

óráikban velük együtt lenni boldogan.

Mindemellett a testi-lelki egészségmegőrzés, mint életforma,  számomra

kötelezően fontos értékrend.  Vagyis a helyes önszeretet alapján: jól bánok-e

magammal, hogy egészségre törekvő életmódommal, mint boldog ember

másokat is boldoggá tudok tenni példamutatásommal?

Emberi életem akkor teljesedik ki igazán, hogy ha alkotó életet

élek,megoszthatom gondolataimat,tapasztalataimat másokkal,hiszen az

alkotás öröme, valamennyire Isten teremtő lelkületéhez emel...erről szólnak

a folyóiratokban megjelent cikk-sorozataim, a három kiadott könyvem / Hit

és Jóga Jupiter kiadó, Megújulás sport és meditáció, mint életforma

Cartaphillus kiadó, Lelkünk jógája a szerző kiadásában/.   Alkotó életem, a

duna- parti telkemen másként teljesedik ki: a jól metszett gyümölcsfáim,

zöldséges ágyásaim hálásan teremnek, a diófa alatt a zen-meditációs

üléshelyemnél a rigók nekem trilláznak...

Vagy: amikor egy életébe belefáradt embert vigaszul meghallgatok

együttérzésemmel...az odafigyeléssel meghallgatás az egyik legszebb ajándék

az életünkben.

Megtanultam, hogy Isten nem érzékszervi szinten a kézfogásával, hanem a

szellemében van jelen - ha kapcsolatot teremtek a saját szellememmel,

előmozdítom az isteni tervet. Ha egy teremtő gondolatom támad, Isten

gondolja azt rajtam keresztül. Valójában, ha látni akarom a Legfelsőbb

Teremtőt: teremtővé kell válnom magamnak.

...azt kívánom minden kedves olvasómnak, hogy így legyen - Ámen

Baráti kéznyújtással: Böde István jógaoktató 

...................................................................................................................

Somogyi Péter hagyományőrző, lelekszerelő

ÉRTÉKREND

 

A kétezres évek elején jártam Szíriában. Akkor még nem volt háború. Békés

ország volt, bár a gyerekeknek katonai napban is volt részük, talán minden

héten és a GDP nagy része is fegyvervásárlásra ment el. Amikor ott jártam,

éppen ramadán (muszlim böjti időszak) volt.

Az első végzettségem egy mérnöki diploma, nyomdamérnök vagyok. Így a

kinti kapcsolatainkat megmozgatva eljutottam a legnagyobb állami

nyomdába, ahol a kormány napilapját nyomtatták. A lapgyártás nagyon

fontos terület, ami abból látszott, hogy az igazgatónak külön direkt

telefonvonala volt az elnökhöz. Mi persze azt vizsgáltuk, miután megittam

életem első és egyetlen kávéját, hogy milyen együttműködési lehetőségeket

találunk a jövőre nézve. Nagyon kedvesek voltak, szívesen segítettek.

Miközben beszélgettünk, úgy fél kettő felé felhívták a figyelmünket az idő

haladására. Mondták, ramadán van, ezért csak

kettőig dolgoznak, akkor mindenki hazamegy. A jól értesültek kedves

értetlenkedésével kérdeztem vissza. Tudom, hogy ramadán van, de annak

szabálya szerint sötétedéskor lehet csak enni és inni, akkor miért ez a

sietség. (ugyanis csak úgy 17 felé sötétedett) Mosolyogtak és elmagyarázták.

Bizony, ramadán van, ami azt jelenti, hogy napfelkeltétől, sötétedésig se

inni, se enni nem szabad, ezt jól tudom. Ezt mindenki betartja, hiszen ez

Isten rendje. Viszont az emberek az esti étkezést szeretnék családi körben

elkölteni. Ahhoz pedig még be kell vásárolni és el kell készíteni az ételt.

Arra, hogy mi lesz a lappal, azt felelték, hogy majd vacsora után visszajönnek

és kinyomtatják.

Ebben az írásban az ÉRTÉKRENDRŐL írok. Ha az eddig leírtakat

összefoglalom, akkor a 2000-es évek elejének Szíriájában a következő

értékrend uralkodott:

 

1. Az Isten. A ramadán az Istenhez fűződő áldozat. Mindenki betartja.

2. A család. Az Isten rendjét együtt tartják be. A saját közösségük legelemibb

    alapja, a legkisebb egység. Isten után az első.

3. A munka, az anyag, a pénz. Ha a családdal együtt megtették amit az

    Isteni rend megkövetel, ez a csomag csak ekkor következik.

 

Nézzük mindezt a mai Magyarországon, ahol már a nyugati „civilizáció”

eszmerendje uralkodik. (Nem az utóbbi 10-15 évben alakult így.)

Dolgozunk. Munkába járunk. A többségünk napi több mint 8 órát. Sokan

ezek után és előtt utaznak, mondjuk napi 1 órát biztosan. Szerintem a napi

10-12 óra kijön. Aztán jönnek a napi gyakorlati feladatok, a praktikumok. Jó

esetben jut egy kis idő a családra az este folyamán. A nap végén esetleg egy

ima...

Tegyük csak sorba:

 

1. A munka, az anyag, a pénz.

2. A család? Ha marad idő rá.

3. Az Isten? Ehhez már bizony komoly eltökéltség kell...

 

Értékrendről van szó. Ami valami olyan dolog amely megmutatja mi az az

eszmerendszer amely szerint a döntéseinket hozzuk, amely szerint éljük az

életünket. Talán észre se vesszük, de a nyugati értékrendnek is van Istene.

A „mi” Istenünk, a pénz! Ez irányítja az életünket. Ennek a megszerzése az,

amely döntéseinket befolyásolja. Az Istenünk egy eszköz. A könyvelésben is

így hívják: PÉNZ ESZKÖZ! A PÉNZ, ami egy eszköz, mint Isten? Nem

megdöbbentő?

Láttunk két értékrendet. Mindenkinek magának kell eldöntenie, melyiket

teszi meg a maga számára követendő elvnek. Mindenki maga dönt arról, mi

szerint irányítja az életét! Ez mindenkinek a SAJÁT FELELŐSSÉGE! Gyenge

és nem elégséges az a vélemény, hogy nem tehetünk semmit, itt ilyen a

világ, csak ez a lehetőség adott. Ez ugyanis nem igaz! Vannak módszerek, a

teremtés rendje alapján, amellyel kiszabadulhatunk az anyag fogságából a

mammont istenítő lélektelen sivárságból. Döntsünk! Legyen bennünk akarat

és tegyük meg magunkért és a szeretteinkért, hogy kiszabadulunk a

társadalom által is előszeretettel ránk erőltetett mintából.

  

Somogyi Péter

Lélekszerelő, Hagyaték őrző

Oldal: 2015 januári írások Értékrend témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat