Böde István jógaoktató

A türelem

 

A türelem a kellemetlenségek, nehézségek elviselésének a képessége -

ez egyúttal a fegyelmezett várakozás képességét is jelenti.

A mai korszellemben, a felgyorsult élettempó miatt, a türelmetlenség

jellemző: a kellellemetlen helyzetet, várakozást nehezen elviselhető

emberek gondjairól szól.

A keresztény teológia tanításában számos idézeteket tartalmaznak az

ószövetségi és újszövetségi  szentiratok a türelemről szólván. " A Lélek

gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság , hűség,

önmegtartóztatás" /Pál levele Galatákhoz 5:22/

A keresztény szellemiségű hittudomány tanulsága szerint, Isten

türelmesnek mutatkozik  "kemény nyakú " népe iránt éppúgy,mint a

bűnös nemzetek iránt,mert szereti és meg akarja menteni őket. Az

embernek utánoznia kell ezt az isteni türelmet, amelynek Jézus adja a

legfönségesebb tökéletes mintáját. Jézus a bűnösök iránti

magatartásával az isteni türelem megtestesítője: " ...az emberfia nem

azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse"

/Lukács ev.9:56/

Az embernek Isten és Jézus türelmén kell ihletődnie.

Amikor Isten szenvedést enged meg az ember életében,az embernek

magából Istenből kell merítenie életét,aki reménységet és üdvösséget

ad neki-tanitja a teozófia.

Isten,aki az embert szenvedésekkel teszi próbára, az ember lassanként

felfedezi ezeknek a szenvedéseknek az értelmét,és megtanulja a

türelmet velük szemben,ennek erejében hoz gyümölcsöt. "...az én Atyám

a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt

lemetszi: és amely gyümölcsöt terem,azt megtisztítja, hogy még több

gyümölcsöt teremjen / János ev. 15:2/

Szépen példázza az ember bölcsességét a Példabeszédek könyve: "

Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatain uralkodó

annál,aki várost hódit"/ 16:32/

Az ókori Indiának, a világban közkincsé vált szellemi ajándéka a

jógafilozófia. Ebben kiemelt jelentősége van az ember ideáljának, aki a

jógi...ő azonban nem szent /nem is törekszik arra hogy szentté váljék/

minthogy az egyéni üdvözülésre vágyódásban is önös érdek

rejlenék,hiszen már maga ez a nemes önzés tévutra vezetehet.

A jógi ideálja "legfeljebb" a tökéletes ember.

Ennek az eszményi állapotnak a megvalósulására szükség van a

mindeneket elfogadó és megértő szeretetre. Másrészt a dolgok

igenlésére: idegenkedés nélkül elfogadva a múltat, /mert

megváltozhatatlan/  a jelent,mert a jelen-létben élő ember

tudatosságával alakitja a jövőt /amely igy a múlt természetes

következménye/.

A jógi nem ítél. Nem itéli el magát,sem másokat: mert aki rossz irányba

tévelyedett az életútján-egy fejlődését elősegitő tanulsággal lett

gazdagabb. Ha pedig erényes életet él, nem önmaga dicsőségére

teszi,hanem megosztja jó tulajdonságaiból fakadó erejét mások

boldogítására...hiszen tudja, hogy az élővilág az ellentétek egyensúlyra

törekvéséből áll.

Ez a felismerés mindenekkel szemben az elfogadó türelem

megvalósulásához vezet.

A jógi igyekszik megőrizni életében az önös érdektől való

mentességét.Ez a helyes önmegtagadás és türelem gyakorlásának az

életútja: ez megnyilvánul az önnevelésben és Isten iránti odaadása

ihleti gondolatait,cselekedeteit  /Isvara pranidhana  szkrt/

Ebben az életszemléletben benne van a tudatos önkontroll: ezáltal

elkerülve a mélybe rántó sors örvényléseket. 

Tartózkodik az önmagának és más élőlényeknek az ártásától, a

hazugságtól, a lélekromboló és megbetegítő túlzott

érzékiségtől,amelyek a szexusban és a falánkságban jelentenek

kísértést.  Óvakodik a birtoklásvágytól,mellyel embertársait köti

magához, vagy a vagyon szükségtelen felhalmozására irányul.

Minden lelki növekedés akadálya a türelmetlenség.

A Lélek által növekedésünk mindennapos küzdelmet igényel tőlünk. A

növekedésben kiteljesedést nagyon kell akarni. " Akarni annyi, hogy

akaratot sokáig kell akarni" Nietzsche

A teljesség életművészetére törekvést az Indiai meditációs Mester

tanítja nekünk a kitartó türelmesség életszemléleteként.

" Az Új Évezred filózófiája ez lesz: Ne láss hibákat senki életében, ne

lásd a hibákat saját életedben. Kényszerítsd magad,hogy meglásd az

összes jó dolgot amelyet tettél, az összes jó dolgot,amelyet tervezel

megtenni, amelyet mások tettek meg.

Ezen évezredben a filózófia célja csak az lesz, hogy meglásd a fényt

önmagadban, és a fényt másokban. Csak igy leszel képes meggyorsítani

a világbéke, és a világegység eljövetelét"   Shri Chinmoy

Óm shanti!

 

                         Baráti kéznyujtással: Böde István jógaoktató 

...................................................................................................................

 

TündérAnya RaSu spirituális tanító író, költő

Öreganyád elmerengett.

Amikor belülről fázol - kifelé. (Tűr-Elem)

 

.nno, ez a visszacsatolás. Annyira rideg a kinti állapot számodra, hogy

belülről dermedsz meg, úgy, hogy még a csontjaid is fáznak, és ezt

sugárzod kifelé. 

Szülők időnként elgondolkodhatnak azon, hogy mitől is olyan, amilyen a

gyermek. Csak visszatükrözi a külső állapotokat, amely belülről alakítja

olyanná, amilyen, ahogyan megnyilvánul.

.és ez éppúgy igaz miránk, úgynevezett felnőttekre is. 

Szép spirituális gondolat, hogy a külső világtól függetlenedve belülről

tudod árasztani a Fényt. 

Ám a megfagyott Fény nem folyik, nem sugároz meleget, csak egy pont,

amely csak egy pontra fókuszál: az adott helyzetre a külvilágban. és

bezárul a kör.

Ezért fontos a meditáció. 

Mert e nélkül marad a belső hidegrázás, a fagyott fény, a csontokat

dermesztő belső hideg, amelytől megdermed a Lélek. és nem tud

megnyilvánulni, illetőleg nem úgy, nem olyannak, amilyen. 

A családon belüli erőszak ezt az állapotot hozza létre.

A hajléktalanság ezt az állapotot hozza létre.

A nyomor, a pénztelenség, a kilátástalanság ezt az állapotot hozza

létre.

Azok a Gyermekek, akik elvégzik a Gyermekagykontroll tanfolyamot,

függetleníteni tudják magukat a külső körülményektől. Ám pontosan

azon gyermekek nem jutnak el ennek elvégzéséig, akiknek a

legnagyobb szükségük lenne rá. 

Azok a Felnőttek, akik elvégzik az Agykontroll tanfolyamot, függetleníteni

tudják magukat a külső körülményektől. Ám pontosan azon felnőttek

nem jutnak el ennek elvégzéséig, akiknek a legnagyobb szükségük

lenne rá. 

Épp ezért annyira fontos a pedagógusok szerepe az iskolákban, hogy

elvégezvén a felnőtt Agykontrollt, azt az iskolákban adják tovább a

nebulóknak, -már ha megtehetik-, esélyt adván így tudatuk

használatának a megtanulására.

Épp ezért annyira fontos a spirituális tanítóknak, asztrológusoknak,

terapeutáknak stb. szerepe a mindennapi életbeni

megnyilvánulásukban, hogy elvégezvén a felnőtt Agykontrollt, azt az

Életben adják tovább, a munkájuk, hivatásuk során az Embertársaiknak,

esélyt adván így tudatuk használatának a megtanulására. 

Minden tiszteletem azoké a Tanítóké, -még ha nem is tudják, hogy

tanítók-, akik teljes természetességgel teszik a dolgukat a

mindennapokban, tudván vagy nem is gondolván, hogy mekkora

változásokat indítanak el egyes Embertársaik tudati hozzáállásában,

szemléletében. 

.és ez bizony türelem kérdése is. Tűr-elem. Eltűröm az ezzel járó

mindenféle reakciót, mert a célt látom magam előtt: a legnagyobb

ellenségeinkre is hatással vagyunk, és elkezd fejlődni; ellenségből

baráttá, hiszen megváltozik a szemlélete, és már a világot sem

ellenségként kezeli. 

A Türelem fontos hozzáállás, hiszen nem egyik napról a másikra

változnak meg dolgok és emberek, ahhoz bizony türelmes munka és idő

szükségeltetik. Részünkről. és elsősorban önmagunkkal szemben, hogy

ne akarjunk elébe szaladni a dolgok, emberek változásainak. 

De teljes erőbedobással munkálkodjunk a paradigmaváltáson -

önmagunkban, a környezetünkben. és a hatás nem marad el. csak

Türelem. türelem. türelem szentem. 

.Szívére ölel (és még ringat is kicsit); Öreganyád.

...................................................................................................................

 

Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner

A türelem jutalma

 

Lehet, hogy vicces, de a türelem témájáról egy pszichológiai

szakkifejezés, a „kielégülés késleltetésének képessége” jutott eszembe

legelőször. Amely, mint tudjuk, az érett személyiség jellemzője. A

kifejezés mindkét része egyformán fontos: a kielégülés (mármint hogy

lesz), illetve a késleltetés is (ki tudjuk várni). Mindez kitartást, hitet,

bizalmat, önbizalmat feltételez. A gyereknek még nincs időérzéke, neki

az egész világ a MOST- ból áll: ha valami most nem elérhető, az nincs.

Ahogy növekszik, úgy fejlődik fokozatosan az ezzel kapcsolatos

érzékelése. Minden évben eljön a karácsony, a tél után egyszer csak

újra nyár lesz, a láz elmúlik, másnap apa sem mérges már... Ha szerető,

odafigyelő családban nő fel, megtapasztalja, hogy ha nem kap meg

valamit azonnal, ettől még nem veszett el az esélye örökre, hogy

megkaphassa, amire éppen vágyik. Ebben meg lehet nyugodni, és még

az is előfordulhat, hogy idővel elmúlik, vagy átalakul a vágya.

 

Ha viszont alig kapja meg, amire szüksége van, legyen az érzelmi vagy

fizikai szükséglet, esetleg teljesen kiszámíthatatlan, mikor teljesül egy

ígéret és mikor nem – hát akkor baj van! Az előbb említett bizalom nem

tud kialakulni, és felnőttként vagy mohón követelni fogja, hogy

„elégítsék ki”, vagy eleve lemond arról, hogy megkapja, ami jár neki.

Esetleg csellel, manipulációval próbálkozik majd. Hiszen hiányzik a hite,

bizalma ahhoz, hogy kivárja, amíg egy helyzet kialakul, egy kapcsolat

beérik, egy szándék megerősödik. Ha most nem jó, nem is kell! Keresek

jobbat, olyat, ami már eleve tökéletes! Ugye, milyen ismerős? Akár a

fogyasztói társadalom szlogenje is lehetne.

 

Talán segíthet a fenti okfejtés abban, hogy megértőbben viszonyuljunk

türelmetlen embertársainkhoz. Biztatást adhat arra nézve, hogy

elmagyarázzuk nekik a kérdéses folyamatot és biztosítsuk őket arról,

nem megtagadni akarjuk, amit kérnek, csupán időt igényel, amíg azt

teljesíteni tudjuk. Persze csak akkor mondjunk ilyet, ha tényleg ezt

akarjuk!

Megértőbben fordulhatunk saját türelmetlenségünk felé is, ha tudjuk,

hogy bár van rá okunk, de ez az ok a múltban keresendő, nem

feltétlenül a mostani helyzet vagy társunk viselkedése szolgáltatja

hozzá az indokot.

Felidézhetjük azokat a példákat, amikor egy hasonlóan bizonytalan

helyzetben mégis megkaptuk, amit szerettünk volna.

 

Rendszeresen átélem, amikor egy új helyre bekerülök – legyen az

munkahely vagy új otthon –, hogy gyomorszorító türelmetlenséggel

szeretném siettetni a „kész” állapot elérését. Készüljön el minden

műszaki dolog, kerüljön a helyére minden berendezési tárgy, lehetőleg

azonnal! „Mert így nem lehet élni, nem lehet dolgozni!” - sürget belül

egy elégedetlen hang. „Dehogynem!”- válaszol rá egy bölcsebb,

nyugodtabb „valaki”. „Ráadásul külön-külön lehet örülni minden újabb

lépésnek, minden újabb érkező bútornak, működni kezdő gépnek,

elinduló folyamatnak!”

Szent Ágoston szerint a „türelem jutalma maga a türelem”. Igen,

valahogy így lehet.

 

Domján Mónika

...................................................................................................................

Somogyi Péter hagyományőrző, lélekszerelő

TÜRELEM, TŰR-elem

 

Egy korábbi írásomban írtam arról, hogy a a SZERELEM, egy olyan SZER,

ahol az Isten jelenlétével számolunk, megidézzük, vele, benne létezünk.

Hiszen tudjuk a SZER az mindíg valami olyan a mi hagyományunkban,

ahol Istennel kapsolatban cselekszünk, teszünk, létezünk.

 

De persze, most nem ez a témánk, így nem is megyek bele a

fejtegetésbe. Viszont az akkori megfejtés segít a jelen esetben is.

Kezdjünk is bele.

 

TÜRELEM. TŰR-elem. Egy olyan tevékenység amikor tűrnünk kell. Tehát

szükség van a tűrésre. Szeretnénk megidézni, célszerű lenne tenni, sőt

ez az igazán jó megoldás, ami segít. Nos, rendben, tűrni kell! De mit

jelent ez.

Mit kell tűrni, mi az amit EL KELL TŰRNI? Mert a kifejezés szerint tűrni

kell, nincs mást mit tenni. De mi az amiért ennyire szigorú ez a kifejezés.

 

Gondolom ismerjük a mondást, segíts magadon az Isten is megsegít. Ezt

ugye a Wass Albert Hagyaték úgy pontosítja, hogy ha megteszed a

magadét, akkor az Isten hozzáteszi a másik felét. Igaz, éppen csak

abban a mértékben amennyiben Te magad is megtetted a saját magad

által megtehető maximumot. Ha Te 50%-ot teljesítesz, akkor az Isten is

csak annyit tesz hozzá.

 

Bizonyára ismerjük azt az imát is aminek a lényege, hogy az Isten

segítsen meg bennünket abban, hogy észrevegyük és megtegyük, azt

ami a mi dolgunk. Ezektől pedig pontosan tujuk elkülöníteni mindazt, ami

nem a mi dolgunk és azon ne is rugózzunk, tudjuk elengedni.

ELENGEDNI! Ez most divatos is. De vajon mit jelent ez a keresztény

hagyományban? Akkor engedsz el valamit, ha felajánlod az Istennek.

 

Mi történik ilyenkor, a felajánláskor? Ilyenkor lemondunk valamiről.

Lemondunk az irányításról, hiszen ezzel a mozdulattal átadjuk azt az

Istennek. Tegyen Ő a legjobb belátása szerint, segítse az ügyünket!

Ilyenkor azonban az is megtörténik, hogy mivel átkerül az irányítás, mi

befejeztük a dolgunkat, innen már nem rajtunk múlik, hogy mi lesz az

események kimenetele. Hiszen átadtuk az Istennek. Ezzel azonban

elindul az a megvalósulási folyamat, aminek a végén kiderül, vajon mi

megtettünk- e minden tőlünk telhetőt. Hiszen az Isteni segítség is ennek

függvényében valósul meg. Ez pedig az eredményen jól látszik.

 

Amikor türelmesek vagyunk, akkor TŰRnünk kell, azt, hogy elmúlt a

beavatkozás esélye. Már nem tudunk hozzátenni semmit. Sőt emellett

az is kiderül, vajon mi jó munkát végeztünk-e és eleget-e, vagy

kevesebbet, rosszabbat tettünk a szükségesnél. A sikerhez

szükségesnél! Ezt a feszült állapotot kell eltűrnünk. Ami főleg akkor

nehéz, ha érezzük, hogy nem végeztünk teljes munkát, ha kiderül, még

tehettünk volna...

Sajnos, ha ilyenkor rátromfolva beavatkozunk, az rosszab, mint a

felajánláskori állapot. Miért? Mert, ha ténylegesen felajánlottuk az

Istennek, akkor könnyen előfordulhat, hogy Ő kijavítja az általunk

elkövetett hibát és ezzel megsegít minket, előidézi a megvalósulást.

Mindazon által viszont, ha utólag belepiszkálunk az események

folyásába, akkor ezzel nem csak bizonyítjuk, hogy nem bízunk az Isteni

segíségben, hanem ezáltal, megzavarjuk a teremtést is.

Tehát, mindezek ismeretében azt tanácsolom, hogy tanuljunk meg

TŰRni.

TŰRjük el, hogy megmérettetünk, mi is és a tetteink is, és azt is, hogy

nincsen mit tennünk már. Mindemellett tudjuk és higyjük az Istent.

Tudjuk, megsegít, hiszen Önnön magából teremtett bennünket és

feltétel nélkül szeret. Ezért a lehető legnagyobb segítségre

számíthatunk tőle.

 

Legyünk, hát türelmesek! Bízzunk az Isteni gondviselésben! Ha pedig

kiderülne, mégsem tettünk eleget, akkor tanuljunk belőle, hogy a

legközelebbi alkalommal, mindent megtegyünk, ami módunkban áll.

Bízzunk magunkban, hogy esetleges hibáinkat képesek vagyunk

kijavítani és meg is tesszük a korrekciót.

 

Aki nem képes a TÜRELEMRE, az vagy magában, vagy az Istenben, vagy

egyikükben sem bízik! Vizsgáld meg, Te melyikben szorulsz változtatásra

és HAJRÁ! VÁLTOZTASS! Majd légy türelmes és várd ki az eredményt,

hogy ne a félelem szűlte kapkodás legyen a tetteid alapja, hanem a

megfontolt, hibákat felismerő, tanulásra nyitott éned által vezérelt

cselekedetek sora.

Somogyi Péter

 

Oldal: 2013 decemberi írások Türelem témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat