Ezo Hírnök

Bölcs az az apa…

(novella)

Emlékszem, mikor gyermekként csillogó szemekkel mondtad ki, „ha nagy

leszek, űrhajós leszek”, s kicsiny műanyag repülőddel már akkor eljutottál a

távoli galaxisokba, mikor az ember még csak a Holdra szállt le. Órákig

hallgattam a történeteidet arról, hol, kivel találkoztál, ki, mit mondott neked, te

mit válaszoltál, a legapróbb részletekig ecsetelted milyen ruhában volt útitársad,

milyen színű volt a haja, bőre, szeme… Magától értetődően beszélted az

idegenek nyelvét, hiszen számodra ők sosem voltak idegenek, s nagyokat

kacagtál mondandód azon részeinél, ahol a találkozások öröme mélyen

megérintett téged. Olyan természetességgel mesélted kalandjaidat, hogy aki

figyelmesen hallgatott téged, aki meghallotta azt amit mondasz, az egy cseppet

sem kételkedett történeteid valóságalapjában. Csakhogy voltak olyanok, idővel

egyre többen, akik nem értettek meg. Lehet, hogy úgy tettek, mintha igen, ám

mégsem. Útitársaid sosem viseltek álarcot, s talán éppen ezért, az emberek

álarcán valahogy átláttál. Akadt, aki rád nézett, ám nem látott téged, más csak

megszokásból hümmögött, s egyszer az apád odasúgta anyádnak, „ezt a

gyereket el kellene vinni orvoshoz, túl élénk a fantáziája”. Akkor nagyon

megijedtél, mert orvoshoz nem szerettél járni, s eldöntötted, hogy ezt meg

fogod akadályozni. Apádnak többé nem meséltél semmit, anyád pedig nem

kérte többé, hogy mesélj. Pedig akkoriban minden éjjel, elutaztál valami

nagyszerű helyre. Álmodban csodás vidékeken, csodás lényekkel találkoztál,

akikkel táncoltál, énekeltél, száguldoztál elképesztő járműveiken, s nevettél,

nevettél, nevettél, ameddig fel nem ébredtél….

Igen, az ébredés és az ébrenlétben töltött idő, egyre nagyobb súllyal nehezedett

rád. A játék egyre kevesebb örömöt okozott számodra, műanyag repülődnek

letörött a szárnya, a távoli világok iránti sóvárgásod, minden hallgatással töltött

óráddal csak erősödött. Csak az éjszaka maradt számodra, ez lett a te titkos

világod, s ahogy elaludtál, úgy jött vissza életedbe az öröm is.

Ám egy napon, ismét hallottad apád aggódó hangját, amint anyádnak suttogja,

„ez a gyerek álmában beszél, talán mégiscsak el kellene vinni őt orvoshoz”.

Attól a naptól fogva, nem álmodtál többet, álom világa hosszú időre becsukta

előtted kapuit…

Később orvos lett belőled, mégpedig jó orvos, aki képes volt elhinni mindazt,

amit az egyetemen tanult. Elhitted, s nem értetted, miért nem vagy boldog

mégis. Apád azt mondta, orvosként boldog leszel, ám apádnak nem lett igaza.

Túl sok volt benned a kétség, a gyötrő szomorúság, éjszakánként nemhogy

nem álmodtál, sokszor aludni sem tudtál…

Egy nap felkeresett téged egy apuka, aki mellett 5 év körüli kislány zokogott.

Hevesen gesztikulálva mesélte neked, hogy a gyereknek valami baja van.

Álmában kacag, nagyokat sóhajt, érthetetlen nyelven beszél, s egyszer még az

ágyról is leesett, annyit forgolódott. Te megkérted az apukát, engedje meg,

hogy kettesben beszélhess a kislánnyal, kézen fogtad a kicsit és bevezetted a

szobádba. Leültetted a székedbe, elé húztál egy háromlábú sámlit, s egy darabig

csak nézted, nézted az apró, copfos csöppséget. Nézted a haját, azt a pisze

orrát, a félrecsúszott ruhácskáját, az óvatos tekintetét, s egyszer csak eszedbe

jutottak egykori társaid, akik oly sok örömöt okoztak neked. Eszedbe jutottam

én is, "az elválaszthatatlan barátod", akivel együtt jártad be az Univerzumot, s

bár idővel megfeledkeztél rólam, én nem mozdultam mellőled egy tapodtat sem.

Odamentél az asztalodhoz, kinyitottad a fiókot és elővetted a törött szárnyú

repülődet. Azt, amelyiket valamilyen rejtélyes oknál fogva megtartottál.

Odamentél vele a kislányhoz és megmutattad neki. A gyerek tekintete azonnal

felcsillant, „hát te is doktor bácsi!” kiáltotta vidáman, s onnantól fogva be nem

állt a szája. Fél óra múlva még mindig csak az egyik távoli galaxisban jártatok a

sok közül, nagyokat kacarásztatok 1-1 résznél, s a nevetés ezúttal akkor sem

halkult el, mikor a kislány apukája kérdő tekintettel belépett az ajtón…

2015.07.31

Írta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat