Böde István jóga tanár, szellemi tanító

Pénz és Spiritualitás

 

A pénz fogalma nekem annyit jelent, hogy az elmúlt idők során a

gazdasági élet értékmérője-egyúttal csereeszköz.

Természetesen mindent meg kell tennünk a magunk és családtagjaink

létbiztonságának megteremtéséért. A jóga tana felhívja a figyelmet a

megelégedettség életérzésére, mi a valóban fontos anyagi javunk

megteremtésekor, és melyek azok az "értékek", melyeket önös céljaink,

birtoklásvágyunk következtében gyűjtünk az életünkbe.

Sorsunk alakításában a tudatunk odafordulása, viszonyulása a döntő-

tehát az események belső feldolgozása.

A világ, élethelyzetünk elsősorban olyan a számunkra, amilyennek látjuk.

A jógikus erkölcsi értékrend szerint- a tárgyak és a vagyon, sőt az

élőlények és maga az ember-egyikünk sem a tulajdonunk csak a lelkünk.

Lehet használnom mértékkel azokat, velük boldogan élnem, de amit,

vagy akit magamhoz kötözök, az egy ideig bilincsben tart és egy napon

leválik rólam, elhagy engem.

A fogyasztási civilizációban az egyik legerősebb ellenségünk a szerzés

démona.

A kérész életű megváltó ezo mozgalmaknak az adja az átmeneti erőt,

hogy vannak olyanok, akik úgy akarnak függő helyzetben létezni, hogy

mások függjenek tőlük-és mindig akadnak olyanok is, akik arra

hajlamosak, hogy ők függjenek másoktól.

A szuper gazdag pénzdinasztiák által fenntartott és megbonthatatlan,

hierarchikusan összekapcsolódott globális intézményrendszer határozza

meg a tömegek életérzését a központi bankok által.

A domináns háttérhatalom irányítja a világrend működését az erre

érdemesnek tartott államok politikai rendszerét, a gyógyszer-és

szórakoztatóipart. Mindennapos agymosással: a család és a hazafias

érzések fogalma már túlhaladott érzelmeknek számítanak, mert azok

nem lehetnek a "világpolgár" jellemzői. A szexualitás liberális

átértékelésével mindenki maga dönthetné el (?), a szexusának

identitását- egyúttal felerősödik a homoszexualitás bátorítása, a

kábítószer fogyasztás megengedő módon való kezelése- folytathatnám,

az irányított média, sajtó "szabadosság harcosainak" áldatlan

tevékenységének jellemzőit.

A képlet egyszerű: mindezekhez pénz, pénz kell és az alkalmazott

tömeghipnózis.

A nap huszonnégy órájában olyan lelket romboló információs szmogban

élünk, mely észrevétlenül hat, mint a lassan felszívódó méreg. Ráadásul

még kellemesnek érezhetjük hatásait.

Egyéni látásom szerint csak egyetlen kitörési irány van ebből: a testi

egészségünk rendben tartása alapjaként a spirituális életforma, a

hitélet.

Mindannyian energiamezőben élünk: ennek az univerzális energiának a

természete megváltozik, amint áthalad rajtunk. A mi energiamintánk

lenyomata ezt a semleges energiát megváltoztathatja: gondolataink,

pozítív-negatív érzelmeink lelkünk állapotát sugározza ki, és ezzel

hatunk a környezetünkre, az egész világra!

Olyan embereket, helyzeteket és tapasztalásokat vonzzunk magunkhoz,

amelyek mágnesesen kapcsolódnak aura " köpenyünkhöz", mert

hasonló hasonlót vonz. Ez a világ azért ilyen, amilyen, felelősek vagyunk

ezért a mikro terünkben.

A spirituális beállítottságú emberek egy részének fel kell ébrednie a

szendergésből, mert a hit emberei nem lehetnek birkák, tudatos

éberségre van szükségünk. Nem mindegy, hogy milyen Új Világrend van

készülőben, a magunk jelenlegi közérzete, vagy az unokáink jövőjét

illetően.

Minden gondolatunk, kiáradó rezgés, így az imáink,

szeretetközösségben részvételünk, baráti találkozóink a hasonló

szemléletű emberekkel megerősítenek, és erőt kapunk a harcainkhoz,

mert az élet erről szól.

Ha a spiritualitás lényege az, hogy az ember valamiképpen hódolattal

kíván leborulni egy nálánál több jóság, személyes magasabb rendű

előtt, akkor átéli önmagát úgy, hogy annak a végtelenül nagyobbnak a

része.

A hit, hűséget is jelent: az örökkévalóság sejtelme bennünk a

múlandóságban.

Az az ember, aki nyitott minden természetes szépség csodálatára, Isten

tudatos befogadására a szívében, a hitéből (is) fakadó szeretetének

továbbadására-annak az embernek az útja felfelé visz.

Aki fölfelé él: azt a bajok, nehézségek-küzdelmek erősítik, minden a

javára válik. Aki lefelé él: azt gyengítik, sorvasztják, mert - nincs hite.

Amikor bevonulunk és meghajtott fejjel a belső terünkben imára

kulcsoljuk kezünket: lassanként láthatatlan, áthatolhatatlan erővonalak

vesznek körül bennünket.

A Gonosz, mint kísértő azért kísérti a hithű embereket is, hogy

megbuktasson.

Isten azért visz kísértésbe, tesz próbára, hogy megeddzen, de soha

nem kapunk nagyobb terhet, mint amivel meg tudunk birkózni. Azt

tudnunk kell, semmi olyan kísértés nem ér el bennünket, melynek nincs

meg a vágy alapja bennünk.

Kegyelemteljes utat kívánok a  kedves Olvasónak, a felfelé vezető

életösvényén!

 

Böde István, jógaoktató

email: bodeistvanjoga@gmail.com

jóga foglalkozások minden kedden 18.00-20.00 

Elérhetőség: Bp., VIII. kerület, Práter utca 28  II. emelet balra 

 ..................................................................................................................

 

Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner

A pénz, mint szimbólum

 

Ha spiritualitásról beszélünk, a láthatatlan világról beszélünk. A

szimbolikus jelentés, kifejeződés számomra ide tartozik: a közvetlen

jelentésen túli jelentéshez. A pénzről azt szeretnénk hinni, hogy

egyfajta objektív értékmérő. Nos, ha annyira objektív, hogyan kerülhet

ugyanaz a termék vagy szolgáltatás különböző összegbe, ha máshol,

máskor vagy mástól vesszük meg? Hogyan fizethetik ki ugyanazért a

munkáért a többszörösét a világ különböző részen, vagy akár csak

másik cégnél, másik városban, sőt ugyanannál a cégnél különböző

embereknek?

Persze ismerem a válaszokat, de elfogadni mégsem tudom őket. Vagyis

inkább a pénz objektív értékmérő funkcióját vonom kétségbe.

Nem véletlen, hogy szimbolikusan a Föld elemmel, azaz az anyagi léttel

hozzák kapcsolatba a pénz fogalmát. Ennyit tudtam megkeresni,

kitermelni, ennyit érek, ennyire becsülnek. Kizárólag a pénz által

juthatok hozzá a létfenntartásomhoz, illetve a jóllétemhez szükséges

javakhoz. Így hisszük, mert ezt sugallja a fogyasztói társadalom. Mivel

érezzük, hogy ez kevés a boldoguláshoz, az állandó hiány állapotában

leledzünk - ha nincs elég pénzük, azért (egyáltalán, mennyi az elég?), ha

sok van, akkor meg nem értjük, mi hiányzik még? Mert hogy valami

hiányzik, az biztos.

Véleményem szerint akkor bánunk jól a pénzzel, ha tisztázzuk, mit jelent

számunka, és annak megfelelően kezeljük. Ez azt jelenti, hogy

tudatosan végiggondoljuk, mely szükségleteink kielégítéshez kell a

pénz, és milyen mennyiségben. Illetve felmérjük, hogy mennyi pénzt

tudunk, akarunk keresni, és az mire elég. Ha valamire nem marad, amit

fontosnak tartunk, vajon nem juthatunk hozzá más módon, pénz nélkül?

Sokak számára – én is közéjük tartozom – a pénz a határok kérdésével

van összefüggésben. Olyankor adódik problémám, ha azonosítom

magam a pénz értékmérő funkciójával, és úgy vélem, nem vagyok elég

értékes, ha ezt vagy azt nem tudom megvenni. Ilyenkor el sem

gondolkodom azon, hogy más módon nem kaphatom-e meg ugyanezt,

vagy egyáltalán tényleg akkora szükségem van-e arra a bizonyos

dologra, ráadásul most azonnal.

A kifelé mutatott látszat szintén csábító lehet: mások szemében

szeretnék értékesnek feltűnni a divatos, márkás ruháimmal, vagy ettől

eltekintve jól érzem magam az évekkel ezelőtt vásárolt, de jó állapotú

és nekem tetsző cuccaimban?

Rengeteg érzelmi komponens tapad a pénzhez, és ha nem tudatosítjuk

ezeket, csapdába kerülhetünk, és végül lehet, hogy nem marad pénzünk

arra, ami létfontosságú, azonnal kell, és jelenleg valóban csak a pénz

által elérhető számunkra.

Én egyre kevésbé hiszek abban, hogy a pénz önmagában spirituális

tartalommal bír. Saját értékességünk tudata az, ami megerősödhet, ha

ápoljuk a spiritualitást saját magunkban, s ezáltal a pénzhez való

viszonyunk is egészségesebbé válik. Nem értékeljük túl, és nem

becsüljük alul – megtanulunk bánni vele.

 

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner 

Bejelentkezés: domjanmoni@gmail.com

...................................................................................................................

Samu-Erdélyi Erzsébet (szellemi tanító, Mátrix Harmonizáció)

Pénz és spiritualitás

 

17 éve foglalkozom spirituális tanítással, segítéssel, így van már nem

kevés tapasztalatom e témában, melyet szeretettel meg is osztanék

veletek, kedves Olvasók.

Nos, vegyük először is, hogy mire jó a pénz: amikor is ezt a dolgot

kitalálták ugyebár, az arany, és ezüst helyettesítésére szolgált, melyet

áruért cserébe kaptak az emberek, ha nem tudtak olyan csereeszközt

biztosítani, amire a másiknak szüksége lett volna. Az aranyat és ezüstöt

nem akarták az emberek magukkal hordani, és ezért azt rábízták

emberekre, akikből később lettek a bankárok. Az arany, ugyebár, mint a

Földön végesen jelenlévő fém, jelentette a cserekereskedelem alapját

akkor, amikor az embereknek már többre volt szükségük annál, amit

maguk meg tudtak termelni. És ez itt egy nagyon fontos mondat. Vajon

szükségünk lenne a pénzre, ha mindent meg tudnánk termelni

magunknak? Vajon képesek lennénk még megtermelni azt, amire

szükségünk van, vagy már csak arra vagyunk képesek, hogy

megvegyük?

Nemrégen olvastam egy 20 gyermekes férfiról, aki mellesleg milliárdos,

hogy aki most szeretne milliomos lenni, az vegyen 3 bikát, nevelje őket,

akár az út mentén levágott fűvel etesse, és ha eladja, akkor lesz 1

milliója.

Majd ezt ismét fektesse bikákba, és így tovább. Azért írtam, hogy

„mellesleg” milliárdos, mert a riportból valóban az tűnt ki, hogy neki a

pénz eszköz, és nem ez a fontos számára, hanem a családja, a

szeretet, az odafigyelés.

Vajon hol vált el a spirituális utunk a pénztől? Vajon hol került ez a dolog

zsákutcába, és már csak a pénz megszerzése lett a fontos? A városok

kialakulásával, a faluk elnéptelenedésével? Most tél van. Ilyenkor falun

nincs sok munka az állatok ellátásán kívül. Nincs a földeken munka, nem

kell kapálni, vetni, aratni. Ilyenkor jártak a falusiak össze, és

elmélkedtek, vagy élvezték egymás társaságát, az életet. A tél az

elmélyülés időszaka volt. Mi itt a városban télen is rohanunk a dolgaink

után, melyek leginkább kitalált dolgok. Nincs meg a megnyugvás, a

várakozás a tavaszra, a jó időre. Egyáltalán nincs meg az a

szakaszosság az életünkben, amikor is mindennek helye és ideje van…

No, nagyon elkalandoztam a témától: szóval, a pénz és a spiritualitás.

Van pénzen vett spiritualitás? Sokszor és sokan vádolják meg a

spirituális tanítókat, segítőket, gyógyítókat, hogy pénzre váltják a

tudásukat, gyógyításukat. Hogy ezt nem szabadna, ezt ők ingyen

kapták, ingyen is kéne továbbadni. Nos: akik ezeknek a képességeknek

a birtokában vannak, azok ezt bizony nem ingyen kapták. Az

lehetséges, hogy pénzt nem adtak érte, de tanultak, fejlesztették,

képezték magukat, tapasztaltak folyamatosan, több életen keresztül.

Vagyis a verejtéküket, sokan a

vérüket is adták érte, hogy később másokon segíthessenek. Azok, akik

tanácsért, segítségért fordulnak ezekhez az emberekhez, ők miért

szeretnék ezt úgy, hogy ők semmit sem adnak cserébe, csak elvárják,

hogy megkapjanak valamit, amit sokszor a legkevésbé sem becsülnek,

mert tulajdonképpen mindig kiderül, hogy saját maguknak is tenni kéne

a saját gyógyulásukért. És ezt már nem hajlandók megtenni. Könnyebb

lenne azt megvenni a tanítótól, majd szidni őt azért, mert pénzt kér a

tudása megosztásáért cserébe. Csakhogy a tanítónak ingyen adják az

áramot, a meleget, az élelmet? Nem. Ő az idejét a mások

megsegítésével tölti, így nem ér rá pénzt keresni máshol.  Tehát

összegezve, teljesen jogosan kéri el azt a pénzt, amit mások hajlandók

kifizetni az ő tapasztalataiért cserébe.

Most nézzük a pénz és spiritualitás másik oldalát: Mi a pénz, ha nem

folyamatosan áramló energia. Folyton vándorol, egyik embertől a

másikig.

Csak emberek használják itt a Földön, az állatoknak nincs rá szükségük.

Ahol megfogják a pénzt, és nem engedik ki a kezük közül, oda nem is

áramlik, csakúgy, mint az energia, hisz ahol nincs űr, nincs hiány, oda

nem tud bemenni több belőle. Mégis van az a mondás, hogy oda megy a

pénz, ahol már amúgy is van belőle. Nos, ez is igaz, mivel az, aki tudja a

pénzről, hogy energia, és nem gátolja a mozgását, áramlását, az

elképzelhető, hogy a helyén tudja kezelni a pénzt mint fogalmat.

Mi más még a pénz? Értékmérő? Nem, legalábbis nem az emberek

értékét mérő eszköz. Piszkos a pénz? Nem, maga a pénz nem piszkos,

csak a megkeresési módja lehet az. Éppúgy, mint az energia. Nem fehér,

vagy fekete, csak a felhasználó szándéka dönti ezt el. 

De mi akkor a pénz? Szükséges rossz? Nem, hiszen kell ahhoz, hogy

éljünk itt a Földön.

Lehet az az ember spirituálisan fejlett, akinek sok pénze van? Ahogyan

Jézus mondja: könnyebb egy tevének átjutni a tű fokán, mint egy

gazdagnak bejutni Isten országába. Elemezzük ezt a mondatot:

Átjuthat egy teve a tű fokán? Igen, ez csak az ő döntése, ha figyelembe

vesszük, hogy a valóságunkat magunk teremtjük. De akkor mire

gondolhatott Jézus?

Szerintem, de ez csak az én véleményem, arra, hogy aki csak pénzben

számítja, méri önmagát, és ezért törekszik gazdagságra, az nem

tapasztalhatja meg Isten országát, hiszen ott nem ezzel mérik a

lelkeket.

Sőt: Isten országában, ahol jelenleg is vagyunk együtt mindannyian,

nincs is mérőeszköz. Mindenki egy, ugyanaz, és mint ilyen nem mérhető,

hiszen nem különválasztható.

Akkor most, hogy megfejtettük Jézus mondását, mi is az igazság, mi a

pénz? Minek kezeljük, hogy ne gátolja a spirituális fejlődésünket?

Hát azt hiszem a megoldás már az elején elhangzott: A pénz egy

bizonyos áru, vagy árucsoport könnyebben magunknál tartható,

hordozható (pláne a bankkártyák korában) megnyilvánulása.

Ha ilyen módon gondolunk rá, akkor azt hiszem, nem korlátoz magunk

megélésében, hiszen elveszti az emberek által ráruházott misztikumot,

ésaz lesz, ami valójában: egy fizikai megnyilvánulás.

Szeretettel:

Samu-Erdélyi Erzsébet

...................................................................................................................

 

Somogyi Péter lélekszerelő, hagyaték őrző

Pénz, zsé, lé...

 

Money, money, money - mondja a dal.

Pénzeszközök. Így szerepel a könyvelésben. ESZKÖZ! Milyen érdekes.

Egy vállalkozásban, ahol sok minden kell a működéshez, a pénz CSAK

egy eszköz. Se több, se kevesebb.

Ezeket figyelembe véve egyet biztosan állíthatunk, a PÉNZ, az

életünkben éppen úgy mint a vállalkozásban csak egy eszköz. ESZKÖZ!

Semmiképpen sem cél. Nem CÉL!

Amennyiben a pénz eszköz és nem cél, abból következik, hogy a vele

kapcsolatos dolgok nem akadályozhatják a spirituális előre jutásunkat,

kivéve egy esetet. Ez pedig, ha a pénz céllá válik, ha a megszerzése

lesz az elérendő. Ebben az esetben a cél, a pénz vagy az anyag lesz az

elsődleges, nem a spirituális haladás. Ilyenkor baj van, de ez nem a

pénz valóságából adódik, hanem abból, hogy mi emberek rosszul

kezeljük, hibásan használjuk az életünkben. Aki a pénzre elérendő

célként tekint az általában képtelen megfelelő mennyiségben hozzájutni.

Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a pénz (eszköz), amely

csereeszköz, a földi léthez szinte elengedhetetlen, de csupán csak

eszköz.

Sokan elfelejtik, hogy itt a földön élünk, és itt ez az élet velejárója.

Megtagadása a földi léttel ellentétes. Használatához segítséget nyújt,

maga Jézus Krisztus is, hiszen szerinte: "Adjátok meg az Istennek ami

az Istené és a császárnak, ami a császáré!" Ebből is látszik, a spirituális,

a spirituálishoz tartozik, az anyag pedig az anyagihoz.

Felmerül még egy fontos kérdés. Szabad-e a gyógyítást pénzzel mérni,

azaz érte pénzbeli juttatást elfogadni? A régiségben egy gyógyítót, 5-6

falu tartott el. Leginkább nem pénzt, hanem élelmiszert kaptak a

gyógyításért "cserébe", vagy megjavították a házukat... De akkoriban az

adót is sokszor terményben, vagy munkával fizették. Ma más a szokás,

ma mindent átváltunk egy forgalmi eszközre, egy értékkifejezőre, a

pénzre és azt mindenki arra költi, amire akarja. De van ennél egy

fontosabb része is a pénz elfogadásának. Szerintem a gyógyítást, nem

csak nem szabad pénzért adni, de nem is lehet, mert sok esetben

megfizethetetlen.

Gondoljunk csak bele, egy cukorbeteg, aki naponta 4 alaklommal szúrja

magát inzulinnal, 9 éve, mennyibe kerül az államnak, azon kívül, amit

maga kifizet, orvosra, gyógyszerre... Ha ez az illető 3 óra kezelés által

meggyógyul és ezért mondjuk 30000,-ft-ot kifizet, ez mekkora százaléka

az ő éves beteg-költségeinek? Töredéke! Akkor a gyógyítást a

cukorbeteg kifizette a segítőnek? Semmiképpen! Legfeljebb az időt lehet

ebben a mértékben megfizetni, amit a segítő, a betegre szán! Semmi

mást.

Érdemes ezen elgondolkodni, mielőtt az olyan populáris dumának

bedőlünk, hogy nem szabad a gyógyításért pénzt elfogadni. Nos, aki ezt

állítja, az nem is nagyon becsüli a rá szánt időt sem.

További visszatetszést kelt bennem az is, ha van akik nem kérnek pénzt,

de adományokat elfogadnak, mindezt úgy, hogy mindenki tudja, mennyit

szokás adni és annyit is ad. Ez egy vicc! Sokkal tisztességesebb

megmondani, mennyi az ár, mint ezt az alakoskodást végig csinálni.

Természetesen a nem anyagi haszonszerzés céljából segítők, segítenek,

akkor is, ha a segítséget kérőnek nincsen vagy csak kevesebb a pénze.

De a segítséget kérőnek is el kell addig jutnia, hogy felveti a

nehézségét, elmeséli, felvázolja a pénztelen állapotát, hogy majd együtt

megbeszélhessék a megoldást. Aki nem képes ezen a problémán

túljutni, nem kérdez, az nem is biztos, hogy igazán meg akar gyógyulni,

hiszen a látszat még fontosabb számára, mint szólni, megbeszélni a

helyzetet.

 

Somogyi Péter lélekszerelő. hagyatékőrző 

...................................................................................................................

 

Zsa Zsa Tudos-Akia

 

Az emberiség létezésének legfontosabb eseményeiről fogok most írni: a

kvantumugrásról és a pólusok felcserélődéséről.

Fontos megértenünk, hogy mindegyikünk része az emberiségnek; és

hogy az nem egy egyénektől független egység valahol a távolban.

Mi vagyunk az Emberiség. Ha valamelyikünket bántják, mindannyiunkat

megsebeznek. A boldogtalanság oka is mi vagyunk. A kvantum ugrás

során fel kell ismernünk ezeket az összefüggéseket, és felelősséget

vállalnunk úgy másokért, mint magunkért.  

Palesztina államként való elismerése, mellyel bizonyos jogok is járnak,

nem csak a palesztinok, de a mi győzelmünk is.  Mindez azt mutatja,

hogy a két pólus között lévő távolság pattanásig feszült, és az ugrás

elengedhetetlen.

Az 5. Napkor kezdete óta (körülbelül i.e. 3 113), sok nemzet volt

alávetve az agresszív hatalomvágyók zsarnokoskodásának. Nemzeteket

irtottak ki, újrarajzolták a határokat és újraírták a történelmet azért,

hogy meggyengítsenek bizonyos csoportokat - leginkább azokat,

amelyek hordoztak valami tudást a Magnum Opus-ról. Ezek közül a

csoportok közül párnak teljesen nyoma veszett, míg mások elhagyták az

otthonukat, és máshol telepedtek le. Mivel a föld és az ember együtt jár,

a változások visszafogták a fejlődést, megkeverték a pólusokat és

gyengítették a Tudást.

Habár mindez igen sajnálatos, nem szabad elfelejtenünk, hogy minden

okkal történik, és hogy mindenki, minden pillanatban képességeinek

100%- át nyújtja. Mindennek mindig két oldala van; a két pólus egymást

tükrözik.

Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik. Mindkét fél félelemből

cselekszik: az egyik futott, míg a másik után futottak.

A két pólus között lévő távolság nagysága egyenlő a félelem mértékével.

Minél nagyobb a távolság, annál gyengébbé és agresszívabbá válik a 2

pólus.  A pólusokat nem lehet szétválasztani, mert ha ez megtörténik,

megszűnik a mozgás, megáll az élet és megszűnik a létezés.

Csak most értettem meg a fekete lyukak szerepét a Napkor lehetséges

végében. A 2 pólus mozgásával kapcsolódnak össze. A pólusok között

lévő távolság csak egy bizonyos pontig nőhet anélkül, hogy elérné a

töréspontot. Itt a két fél egyikének engednie kell, hogy csökkenjen a

távolság, vagy a pólusok közötti kapcsolat megszakad és megszűnik a

létezés. Bolygónk elveszíti a kapcsolatát a Naprendszerrel és eltűnik a

semmiben.

Köszönet a palesztinok bátorságának és kitartásának, amivel ezt a

lehetőséget kizárták. Azzal, hogy ők lettek a 194. állam, további reményt

adtak a megoldásokban, amikre azonnal szükségünk van. Elmondom

miért.: 194=5. Az 5 az egyetlen szám, aminek megfelelő az energiája az

Ugráshoz. Ezzel megegyező energiaszintre kell érkeznünk ahhoz, hogy

elősegítsük a folyamatot és ezzel együtt előrevigyük a magunk életét.

A felelősség ezért a végkifejletért nem teljesen a kormányokat illeti.

Egészen hozzánk vezethető vissza, mert megengedtük, hogy így legyen.

Áldás a Palesztinokra erejükért, bártorságukért és hitükért.

Áldás azokra, akik támogatták őket és a döntést.

Áldás azokra, akik tartózkodtak, mert legalább nem mentek ellenük.

Áldás azokra, akik ellenük szavaztak, hogy megvilágosodjanak, és

legyen bátorságuk tisztán látni.  

 

Zsa Zsa Tudos-Akia   

 

 

 

 

 

Oldal: 2013 januári írások Pénz és Spiritualitás témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat