Ezo Hírnök

www.ezohirnok.hupont.hu


arany_om2.jpg

dr._marton_csilla_jo_kep.jpg

Dr. Márton Csilla pszichoanalitikus, légzésterapeuta

BŐSÉG

Miből is induljak ki? Mi a bőség? Ha ezt a kérdést felteszem, általában

mindenki arról beszél, amije van és vágya megvalósítani, amije nincs.

Valahol nálam úgy fogalmazódna meg, hogy a bőség az: amire

szükségem van a jelenben, a mindennapokban. „Mindennapi

kenyerünket add meg nekünk ma.”

„Gazdagok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”

Nem fejtem ki.

Rád hagyom, tedd meg Te, ha akarod, legyen egy szép napod……


Természetesen vannak felsorolások. Fontosak?

Talán igen, talán nem.

Első helyre helyezném a szeretetet, aztán jönne az egészség, a család

s utána a pénz, a javak, amiért tudatosan dolgozom, alkotok és ennek a

gyümölcse a BŐSÉG.

Nálad, hogy van a sorrend?


Az is biztos, hogy Maslow piramisa egy kicsit megváltoztatja a sorrendet.

Így kimondhatom, hogy mindenkinek az Ő szemszögéből igaza lehet.


Az is igaz, hogy az erkölcsi – morális tényezők is sokat jelentenek, hisz

megjelenik a vonzás törvénye, s azt vonzom be, amit mentálisan

alkotok, akarok és a Sors szinkronicitás is egységet alkot akaratommal.

Vagyis lehozom azt, ami Fenn, s megvalósul itt Lenn.


Te milyen igazságokban hiszel? Mivel azonosulsz?


Minden, mindenkor, bőséggel rendelkezik, ez csak Tőled függ, mennyire

meríted ki, milyen mélyen hatolsz le – be és azonosulsz. Ahogy a

Transzcendencia irányában tudsz száguldani, befogadni, úgy a poklok

poklát is bőségesen megjárhatod, s ha mindent megértesz felemelkedni

is tudsz s nem bánod meg soha azt a periódust.


Minden bőségesen a rendelkezésedre áll.

Minden úgy jó, ahogy akkor azt Te bevonzani vagy képes.

A Bőség egy tanító. Egy nagy Tanító.

Tanultál e már Tőle? Mit? Hogyan?


A Bőség, a Te belső állapotod!

Energia és információhordozó!

Irányt, célt mutat.

Vízszintesen a szabadság és akaraterő energiáját hordozza,

függőlegesen Föld és Ég között meg az erő és szeretet energiáját

mozgatja.

Érted, nem érted, ez, így működik.

VAN.

S mi van? Hát, ami van?

Nálad?

Mi van?

Nálam bőség van, de mindenből, hisz mindet befogadok, hogy el is

tudjam fogadni, elengedni, és ha ezt már megtettem, tudok integrálni, s

többet az úgynevezett „jóból” bevonzani!


Sokszor áldozatot is hozok, bőségesen, de hidd el, megéri! Fentről csak

úgy zuhan rám az áldás!

S kiért, miért hozok áldozatot? - hát a lelkekért, akik az embertársaim, a

nemzetem, a nyelvem, a múltam, a jelenem.

Szent Ignác azt mondta: Isten nagyobb dicsőségéért, az Emberért.


Szeretettel Neked:

Csilla

Dr. Márton Csilla

06702717670

www.aboldogitolegzes.eu

..........................................................................................................................

erdei_judit.jpg

Erdei Judit reiki, angyal, kristály segítő, gyógyító

A Bőség

Napok óta jár a fejembe, hogy milyen gondolatokat oszthatnék meg az olvasóval, Veled. S egyszer csak kaptam egy emailt, amiben az alábbi történet állt a Teremtőről, a Teremtésről.

Szeretettel adom tovább:

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést: 


- Miért hiszi, hogy van Isten? 

- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk. 

Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális. 

- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését? 

A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének: 

“Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. 

(Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) 

A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet. 

Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben.” Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak. 

- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték. 

- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni. 

- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet. 

A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el. 

- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. 

Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el. 

Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte: 

– Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni! A gyáros megkérdezte: 

- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit. 

A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz: 

– Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek, kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! 

Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyi labor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. 

Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. 

Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!

Nos ilyen egyszerű – ha el hisszük, hogy van Teremtő, akkor kétség sincs afelől, hogy van Teremtés is, s ha belenézünk a tükörbe, akkor már TUDJUK, hogy tudunk TEREMTENI. EZ A BŐSÉG. Szerintem.

Szép napokat és hosszú csodás őszt kívánok mindenkinek, sok teremtéssel: Judit J

www.angyalvardunakeszi.hupont.hu

angyalvar@citromail.hu

06-20/363-53-17

.....................................................................................................................

kopcso_andrea_jo.jpg

Kopcsó Andrea festő, tánc- és mozgás terapeuta

A bőségről

Amikor kisgyermekként belebújtál valamely felmenőd nadrágjába, azt

tapasztaltad bő rád.

A bőség nagyobb a méretednél.. Bőségben élni azt jelenti, nem

érintkezel minden felületen a külvilág gazdagságával, de bármely része

elérhető számodra, bármit elvehetsz belőle, ha képes vagy elengedni a

kényszert, mely szerint bele kell nőnöd a bőségbe.


A bőség nem te vagy, a bőségnek részesévé válhatsz. Éppen úgy,

ahogyan az a bizonyos nagyméretű nadrág is érintkezett veled a

testfelületed bizonyos pontjain.

A bőségbe bele nőni akarás hízáshoz, vagy egyszerűen nagyobb

fogyasztáshoz vezet, majd szűkséget hoz. A bőség természetének

megélése helyett a szűkség állapotában, olyan valóságot teremtesz

magadnak, amelyben nem férsz el a kialakult szükségleteid miatt..


A bőség felismeréséhez, először fel kell fedezni, ami nem a tiéd. Fel kell

fedezni azokat a szükségleteket, amik görcsössé, kötötté tesznek. A

kényszerűen bekövetkező életesemények, betegségek, mind-mind erre

figyelmeztetnek. Olyasmikről mesélnek, amiket meghizlaltál magadban,

ám nem a tieid.


Valamilyen hiedelem révén folyton eteted önmagad, olyan illúziókkal,

amikhez valójában semmi közöd sincs.


Aki ezt az etetést képes abbahagyni, elbomlik róla a szűk nadrág

illúziója, lesz energiája olyan cselekedetekre, amiknek hatására

megmutatja magát a valódi bőség. Valódi, amelyet nem birtokolni,

csupán elérni lehet a kellő helyen és időben.

Például itt és most.


Kopcsó Andrea

heka-macskaszem.blogspot.hu

....................................................................................................................

martinovich_tamas.jpg

Alábbi két meditációt, Martinovich Tamástól kaptam (Magyar

Teozófiai Társulat). Mivel mindkét meditáció erős lehet, "segítő-

szindrómás" és instabil embereknek nem ajánlott, másoknak pedig

néhány hetente egyszer javasolt végigcsinálni.


A FÉNY HORDOZÓJA

(meditáció)


Ülj kényelmesen, ellazított testtel, egyenes gerinccel. Ha széken ülsz,

lábadat nyugtasd a földön, kezeidet kényelmesen a térded felett a

combodon – ha keresztbevetett lábakkal, török- vagy lótuszülésben

ülsz, szintén figyelj az egyenes gerinc-tartásra.

Húnyd be a szemed és figyelj a nyugodt, egyenletes lélegzetvételre:

belégzés – kilégzés ... belégzés – kilégzés...

erőltetés nélkül, saját ritmusod szerint…

belégzés – kilégzés... belégzés – kilégzés...

Ez a nyugodt lélegzés feloldja a még meglévő feszültségeket is, amikről

esetleg nem is tudtál… és hozzásegít, hogy derűs nyugalom töltse el

egész lényedet, amiben lecsendesednek még a szállon-gó-csapongó

gondolatok is…

belégzés – kilégzés... belégzés – kilégzés...  – és minden egyes

lélegzetvétellel nagyobb nyugalom és mélyebb csend vesz körül...

Csend van körülötted... és csend van a szívedben...

Figyelj erre a csendre erőlködés nélkül… nyugodtan…

kiegyensúlyozottan...

És most egy fal jelenik meg előtted, a falon egy kapuval. Ahogy közelebb

lépsz, látod a feliratot is a kapun:

Bejárat az Igaz Mesék Birodalmába

Odalépsz a csukott kapuhoz, és ahogy figyelmesen ránézel, az kitárul…

– te pedig érzed a késztetést, hogy lépj be rajta…

… és egyszerre egy kis faluban találod magad, lapos-tetejű házak

között, ahol az erős napsütésben csak a pálmafák vetnek némi árnyékot

a száraz, homokos talajra. Ahogy lépkedsz, érzed a meleg homokot a

lábad alatt és lenézve látod, hogy gyermektestben vagy, kezed-lábad

egy 6-7 éves gyereké…

Az egyik ház mögül egy csapat magadfajta gyerek rajzik elő és téged is

híva szaladnak tovább. Te is velük szaladsz és látod, hogy a falu

közepén lévő kúthoz futtok, ahová az asszonyok mennek vízért és a teli

korsókat a fejükön egyensúlyozva viszik hazafelé.

Néhányan az asszonyok közül csoportba verődve beszélgetnek és

egyik-másik gyerek odafut hozzájuk, hogy anyjától egy kis vizet kérjen.

Te tudod, hogy ismernek téged, de érzed, hogy nem tartozol közéjük.

Mégis, ahogy megszomjazol, te is odalépsz az egyik asszonyhoz, aki

éppen most érkezett a kúthoz és akit a többiek Miriam-nak szólítanak.

Az asszony rád néz és szelíd, megértő szemében felvillanó mosollyal már

nyújtja is feléd a friss vízzel teli edényt. Te jól meghúzod a friss, hűvös

vizet, miközben ő gyengéden végigsimítja kócos fejedet. Aztán még

egyszer teletölti a korsót és a fejére emelve, nyugodt, lassú léptekkel

indul hazafelé…

A Nap heve már kezd alábbhagyni és te egyre jobban érzed, hogy

valami különös várakozás úszik a levegőben, mint a finom por, amit a

gyerekek lába vert fel…

Egyszerre a gyerekek megpillantják a falu szélén fáradtan ballagó

csoportot és boldog kiabálással rohannak feléjük, hogy üdvözöljék a

munkából hazatérő apjukat, bátyjukat. Te meg csak állsz, hiszen tudod,

hogy nem tartozol a falu népéhez – és szívedet eltölti a magány

szomorúsága…

Aztán lehajtott fejjel elfordulsz – és akkor könnyű érintést érzel a

válladon. Ahogy felemeled a fejed, érzed, hogy az a valaki átöleli a

válladat és amikor felnézel, látod, hogy egy gyengéden mosolygó,

szakállas arc néz le rád.

A mostani neveden szólít és a szemeiből sugárzó melegség szinte elfújja

a bánatodat. Valami nagy-nagy bizalom tölti el a szívedet, ahogy kézen

fog és elsétáltok a közeli pálmafa árnyékába. Ott leültök és egy darabig

szótlanul nézitek a falubeliek örömteli nyüzsgését.

Aztán odafordulsz hozzá és az örök gyermek hangján kéred:

– Mesélj valami szépet…

Ő pedig mosolyogva az ölébe emel, és ahogy a vállára hajtod a fejed,

hallod a szíve nyugodt dobogását, miközben meleg hangján elkezdi mondani:

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült és

úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált zöld dombjain

és völgyein és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat

és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket,

aztán elnézte az embereket – és szerette mindüket és azok is szerették

Őt.

De egy idő után elszomorodott az Úr és a Fénylők, akik körülötte voltak,

aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik. Ő pedig mondá:

– Elnéztem az embert és láttam az irántam való szeretetét, de ez a

szeretet csak azért van, mert Én vagyok az egyedüli, akiről tudomása

van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen… Szabad

akaratot akarok adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja és így

tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: 'Szeretem az Urat', ez azért

van, mert úgy döntött, Engem szeret. Ahhoz pedig, hogy ez így legyen,

kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem és arra kísérti az embert,

hogy megtagadjon Engem, azért, hogy mindenki a saját szabad

akaratából dönthesse el, egyedül Hozzám fordul-e. – Szóljatok, ti

Fénylők, melyikőtök tenné meg ezt az Irántam való szeretetből, ki

hagyná el színemet az idők végezetéig? Ki tagadna meg Engem és

kísérelné meg az embert Velem szembefordítani azért, hogy az a saját

szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?

Akkor a Fénylők mind elfordíták orcáikat és könnyeztek, az Úr pedig

közéjük lépett és mindegyiküket megkérdezte:

– Megtennéd ezt Értem? Ki szállna szembe Velem a Kedvemért és

űzetne ki a Mennyek Országából? Ki?

De azok csak könnyeztek és mondák:

– Én nem, óh Uram, én nem. Ne kérd ezt tőlem! – és elfordultak.

Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára és bánat töltötte el a

szívét…

És akkor odalépett Hozzá a Fény Urainak legragyogóbbja, az Úr

szívének legszere-tettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve 'Aki a

Fényt hozza'. A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az Ő

kezébe téve könnyezett és könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön

kiűzetését a Mennyek Országából és az ember megkísértését az idők

végezetéig, hogy az megismerhesse a szabad akaratot…

– Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem? – kérdezte az Úr. –

Csak te volnál az, szerettem? El kell veszítselek örök időkre?

És a Fénylők egyike sem válaszolt…

Akkor felállt az Úr és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a

Mennyek Országából és legyen száműzve örök időkre azért, hogy

elcsábítsa az embert Istentől és így az megismerhesse a szabad

akaratot.

Aztán így szólt Luciferhez:

– És az ember becsméreljen téged és vessen árnyat a te ragyogásodra

és ne ismerje fel annak valóságát. És neked meg kell kísértened minden

férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a Nevemben

küldök közéjük, meg kell kísértened… és senki, csak a bölcsek

legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról! De hogy megkönnyítsem

szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat. Mi legyen az?

És akkor Lucifer, a Hajnali Csillag még egyszer, utoljára felnézett az Úr

megismerhetetlen arcára és azt kérte, hogy valahányszor egy ember

elfordul tőle és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra

hosszára ott állhasson a Mennyek Kapuja előtt és hallgathassa, hogyan

énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.

És megkapta ezt az engedélyt…

Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől. A sötét-szemű Uriel, az ezüst-

szárnyú Gábriel és a gyöngéd Ráfael könnyeztek és átölelték őt –

azután Michael, a harcos angyal, fel-adata feletti kétségbeesésében

hangosan felkiáltva megragadta a Fénylőt és messzire elhajította őt az

Úr színe elől.

És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és egy éjjel zuhant

ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag…

És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát és kísérti az embert az

Úr ellenében. De valahányszor azok megtagadják őt egy kurta órára ott

ül ő, mint egy fekete szikla, a Mennyek hatalmas Kapuja előtt és

testvérei odagyűlnek a Kapuhoz és énekelnek neki…

A hang elhallgatott és a szívedet eltöltő mélységes békében és

megértésben azt kívánod, bár sohase érne véget ez a pillanat.

Ő azonban megfogja a válladat és szembefordítva magával így szól:

– Meg kell tanulnod, hogy erős légy, hogy amikor eljön az idő, a te erőd

folytán jusson a test-vérem egy órányi üdvösséghez a Mennyek

Kapujánál. Meg tudod ezt tenni nekem?

Te pedig felnézel az arcára, erre a szelíd, mégis hatalmas erőt sugárzó,

szakállas arcra, a szemek-re, amelyekben a szeretetnek számodra

felfoghatatlan mélysége ragyog – és érzed, ahogy szinte fellángol a

szíved és a legmélyéből feltör ajkadra a szó:

– Igen, Joshua, meg tudom ezt tenni neked. Erős leszek, amikor eljön az

idő…

Aztán felálltok és ő kézen fogva visz el a falhoz, amelynek kapuján az

imént beléptél. A kapu nyitva áll és te látod a helyiséget, ahonnan jöttél.

Még egyszer visszafordulsz, ő pedig lehajol hozzád, hogy átölelhesd a

nyakát. Aztán megfordulsz és átlépsz a kapun, amely bezárul mögötted,

a fal pedig eltűnik a szemed elől.

És ahogy itt ülsz a csendben, belső hallásoddal hallod, amint a

szívedben visszhangzik a szavad:

– Igen, Joshua, erős leszek, amikor eljön az idő…

Aztán egy mély lélegzetet veszel, megmozgatod a kezeidet, a lábaidat…

kinyitod a szemed és nyújtózol egy nagyot… és ismét itt vagy…


......................................................................................................................

A FÉNY

(meditáció)

Ülj kényelmesen, ellazított testtel, egyenes gerinccel. Ha széken ülsz,

lábadat nyugtasd a földön, kezeidet kényelmesen a térded felett a

combodon – ha keresztbevetett lábakkal, török- vagy lótuszülésben

ülsz, szintén figyelj az egyenes gerinc-tartásra.

Hunyd be a szemed és figyelj a nyugodt, egyenletes lélegzetvételre:

                belégzés – kilégzés ... belégzés – kilégzés...

erőltetés nélkül, saját ritmusod szerint…

belégzés – kilégzés... belégzés – kilégzés...

Ez a nyugodt lélegzés feloldja a még meglévő feszültségeket is, amikről

esetleg nem is tudtál… és hozzásegít, hogy derűs nyugalom töltse el

egész lényedet, amiben lecsendesednek még a szállongó-csapongó

gondolatok is…

Belégzés – kilégzés... belégzés – kilégzés...    és minden egyes

lélegzetvétellel nagyobb nyugalom és mélyebb csend vesz körül...

Csend van körülötted... és csend van a szívedben...

Figyelj erre a csendre erőlködés nélkül… nyugodtan…

kiegyensúlyozottan...

És most egy ajtó jelenik meg előtted. Csukva van, de ahogy figyelmesen

ránézel, az ajtó kitárul… – te pedig érzed a késztetést, hogy lépj be

rajta…

… és egyszerre valamilyen szabad térségen állsz. Sötétség vesz körül,

nem látsz semmit, nem hallasz semmit... úgy érzed, teljesen egyedül

vagy... Lehet, hogy felmerülnek gyermekkori emlékeid, amikor féltél

egyedül a sötétben... de ez most csak átfutó gondolat, mert a szívedet

eltöltő csendből olyan mély nyugalom és biztonság árad, hogy szinte

elfújja a rossz emlékeket…

Ahogy erre a belső csendre figyelsz, észreveszed, hogy a környező

sötétség ellenére valami halvány derengés van körülötted... és befelé

fordulva látod, hogy a szívedben egy kis fehér fény ragyog... ez a fény

hozza létre a halvány derengést...

Figyelj erre a fényre... és észreveszed: minél jobban figyelsz rá, annál

erősebb a fénye… már kezded felismerni a lábad előtt a kisebb-nagyobb

köveket, gödröket...

Ismét érzed az előbbi késztetést – és ebben a halvány derengésben

óvatosan elindulsz...

Nehezen tudsz csak előrejutni, de botladozol tovább, mert valami hajt

előre... és csak lassanként jössz rá, hogy a lábaidat alig tudod emelni,

olyan nehéz súly húzza le… mintha az amúgy is nehéz csizmákra

ráragadt és odaszáradt volna a vastag sár…

Szinte csak vonszolod magad előre, mert nem elég a nehéz lábbeli, nagy

súly nyomja a válladat is, egy súlyos zsák, ami alatt meggörnyedsz…

Aztán azt is észreveszed, hogy vastag köpenyt viselsz, aminek a

kámzsája a fejedre borul, hogy szinte csak lefelé látsz ki alóla... A

szívedben égő fény is csak a köpeny résein át világít kifelé, a lábad elé...

Kissé tágítod a köpenyed elejét és egy kicsit feljebb tolod a csuklyát,

hogy jobban láss – és ahogy felnézel, látod hogy az út mentén egy

lépcső előtt állsz, egy pár lépcsőfokkal feljebb pedig valami kapu-félét

sejtesz a sötétben.

Felküzdöd magad a lépcsőkön, mert érzed, hogy valami vár ott belül – és

ahogy ott állsz a csukott kapu előtt, valami belső hang azt súgja, hogy

így megterhelve nem juthatsz be.

Legördíted hát a terhet a hátadról a kapu mellé. Jólesik kiegyenesíteni a

derekadat – de a belső hang azt súgja, hogy tedd le a köpenyedet is...

Nagy nehezen kibújsz belőle és a vastag, fekete köpenyt ráteszed a

zsákra. Az meg már szinte magadtól jut eszedbe, hogy levesd a nehéz

csizmákat is és oda tedd melléjük...

És most itt állsz mezítláb, egy könnyű, vékony fehér ruhában. Jólesik

megmozgatni el-gémberedett tagjaidat és érzed, milyen kellemesen

melengeti lábaidat a meleg kő, amin állsz…

A szívedből sugárzó fény pedig szinte akadálytalanul világít át a könnyű

fehér ruhádon...

Újból érzed a késztetést, hogy be kell lépned a kapun. Odafordulsz… és

ahogy a szíved fénye rávetül, a kapu kitárul előtted…

Belépsz és miközben lassan lépdelsz befelé, egyre jobban körülvesz

valami csodálatosan puha, meleg békesség és csend…

Érzed, hogy valami egyre jobban vonz befelé – és egyszer csak ott állsz

egy kocka-formájú oltárféle előtt, aminek a közepén egy tiszta, fehér

fény ragyog…

Közelebb hajolsz hozzá... és ahogy nézed, a fény egyre nagyobb, egyre

ragyogóbb lesz… Még beléd villan a felismerés, hogy hiszen ez a fény

ugyanaz, mint ami a szívedben ég...

aztán már csak a fény van, minden más eltűnik...

nincs kint és nincs bent, csak ez az áradó, mindent elöntő fény...

TE MAGAD VAGY EZ A FÉNY…

AZ EGY, A MINDENT BETÖLTŐ FÉNY…

Lassan megint meglátod az oltárt, amelyen most sokkalta erősebben

ragyog a fény, mint az imént – és egybeolvad a szívedben ragyogó erős,

tiszta fehér fénnyel...

Csendes öröm tölt e1 és az a biztos tudás hogy

CSAK EZ A FÉNY LÉTEZIK…

minden ebből születik meg és ebbe tér vissza...

És akkor valahol a szíved legmélyén megzendül egy hang és áthatja

egész valódat:

„Az úton, amelyen botladoztál, más testvéreid is járnak!

VILÁGÍTS, HOGY ŐK IS MEGTALÁLJÁK SAJÁT ÚTJUKAT!”

A hang elhal… – te pedig megfordulsz és a kijárat felé tartasz. Még

látod, hogy a szívedből áradó fény most sokkal erősebb, mint befelé

jövet volt… aztán már ott is állsz a kapu előtt.

Lehajolsz, hogy felhúzd nehéz csizmáidat – és meglepve látod, amint a

szívedből rávetülő fényben egyre világosabbá, egyre könnyebbé

válnak... míg végül két könnyű, finom sarut tartasz a kezedben…

Felhúzod őket és nyúlsz a vastag, fekete köpeny után – és már szinte

meg sem lepődsz, amint az a vastag, súlyos, fekete köpeny is egyre

fehérebb, egyre könnyebb lesz a rávetülő fényben... míg végül teljesen

eloszlik, mint a könnyű pára a napon...

Megfogod a zsákot – és ami olyan nehéz volt, most a szívedből

rásugárzó fény hatására szintén egyre kisebb és egyre könnyebb lesz…

végül már csak egy könnyű úti tarisznyát tartasz a kezedben...

A válladra veszed és csendes boldogsággal a szívedben elindulsz lefelé

a lépcsőkön, hogy folytasd utadat. És miközben lefelé lépkedsz, a hátad

mögött eltűnik a kapu, aztán eltűnik a lépcső is… és te megérted, hogy

A SAJÁT SZÍVED TEMPLOMÁBAN jártál,...

amit bármikor megtalálsz és ahová bármikor betérhetsz, ha szükségét

érzed, mert

ÖNMAGADBAN HORDOD ÉS BENNE ÉLSZ...

És most, ahogy végignézel az úton, amelyről jöttél és amely mintha egy

völgyből vezetne felfelé – észreveszed, hogy a sötétben itt is, ott is

kisebb-nagyobb fénypontok mozognak... A szíved mélyén érzed, hogy

testvéreid ők, akik ugyanúgy botladoznak és e1-elbuknak, ahogy az

veled is sokszor megtörtént már – és akik szívében ugyanaz a fény

ragyog, mint a tiédben...

És újbó1 megzendü1 a hang:

„VILÁGÍTS, HOGY ŐK IS MEGTALÁLJÁK SAJÁT ÚTJUKAT...”

Aztán előrenézel, amerre te is igyekszel... látod az utat, az egyre feljebb

vezető utat... és felismered, hogy azt az előtted járók fénye világítja

meg és teszi biztosabbá a te lépteidet is... ugyanúgy, ahogy a te

szívedből áradó fény segíti a körülötted járókat és az utánad jövőket...

...

Érzed, hogy vissza kell térned a mindennapokba – és máris ott állsz az

ajtónál, amelyen az imént beléptél. Az ajtó nyitva áll és te látod a

szobát, ahonnan elindultál...

Átlépsz az ajtón, az bezárul mögötted és eltűnik a szemed elől...

És ahogy itt ülsz a csendben, szavak tolulnak fel a szívedből és fohásszá

állnak össze, amelyet talán már hallottál valahol, talán többször is, de

amelynek igazi jelentését csak most kezded felfogni:

„Óh, Rejtett Élet, amely ott rezegsz minden atomban,

Óh, Rejtett Világosság, amely ott ragyogsz minden teremtményben,

Óh, Rejtett Szeretet, amely egységben mindent átölelsz,

Tudja meg mindenki, aki magát Veled egynek érzi,

Hogy minden mással is egy…

Béke…   Béke…   Béke…”

És mintegy válaszként újból hallod a belső hangot:

„VILÁGÍTS, HOGY ŐK IS MEGTALÁLJÁK SAJÁT ÚTJUKAT...”

Aztán egy mély lélegzetet veszel, megmozgatod a kezeidet, a lábaidat…

kinyitod a szemed és nyújtózol egy nagyot… és ismét itt vagy…

.....................................................................................................................

erdelyi_erzsebet.jpg

Samu-Erdélyi Erzsébet (szellemi tanító, Mátrix Harmonizáció)

Bőség


Kinek mit jelent ez a szó: bőség?

Számomra először is a derékbőség jelenik meg, amellyel folyamatosan

küzdök egész életemben. De félretéve a tréfát….vagy talán ez nem is

tréfa?

Nos, ha magas a derékbőségem száma, akkor jólétben élek? Merthogy

van mit ennem, túl sokat is?

Igen, van, akinek ezt jelenti a bőség.

Van, akinek a lottófőnyeremény jelentené a bőséget. Vagyis a

számolatlan mennyiségű pénz, amely egyszerre, egyben érkezik meg a

számlájára.

Van, akinek az érzelmi bőség a fontos, hogy mindig legyen, akit

szerethet, és aki viszont szereti. Ez jelenthet embert, állatot, de akár

növényt is.

Van, akinek az számít, hogy legyen sok munkája, magasra íveljen a

karriere.

Hosszan folytathatnám a  sort, és arra kell rádöbbenjek, hogy a bőség a

mai korban a túlzott bőséget, eltúlzott mértékben felhalmozott javakat

jelenti.

De miért? Vajon azért-e, mert látjuk, hogy másoknak fut a szekér, sok-

sok pénze van, tulajdona számos, és bármit, szó szerint bármit

megengedhet magának?

Vagy azért-e, mert a kétségbeesés, a lejtőn lefelé haladás egyre

gyorsabban már annyira elöntött minket, hogy csakis a túlzásban látjuk

a biztonságot, a megnyugvást?

Hogy akkor is marad belőle, ha egy kissé elengedjük a gyeplőt, és

nyugodtan költekezünk?

Miért nem elegendő az „elég”?

Meg tudjuk még határozni, hogy hol is van az a pont, amikor elegendő

tulajdonunk, pénzünk, szeretetünk van?

Ebben az általunk teremtett, létrehozott világban a sok is kevés. Lehet

ez egyfajta növekedésnek jele, mely az Univerzum alaptermészete?

Lehetne, ha ez a növekedés minden a Földön élő léleknek megadatna.

De ez csak kevesek kiváltsága, egyre inkább.

Lehet életünk célja a lottónyeremény? A biztonsági felhalmozás?

Vagy ez nem cél, hanem feladat? Ez az út során minket segítő részlet?

Lehet, de cél semmiképpen sem.

Nos, sajnos hiába elmélkedem, csak arra a következtetésre juthatok,

hogy mindenkinek mást jelent a bőség fogalma. Úgyhogy vissza is térek

a derékbőségemhez… 


Samu-Erdélyi Erzsébet

Mátrix Harmonizáció

06 30 440 1664

www.matrixharmonizacio.hu

....................................................................................................................

somogyi_peter.jpg

Somogyi Péter lélekszerelő, hagyaték őrző

Gazdagság, már megint! Hogy unom...


A viccet félretéve. Annyit beszéltünk már róla és még mindig nem megy.

Nem megy! Nem akar sikerülni! Kicsiben még talán, de nagyban... Pedig

éppen úgy kell csinálni, minden alkalommal. Ha volt olyan amikor sikerült,

akkor hajrá! CSAK MÁSOLD! Másold le, akkor hogyan csináltad és tegyél

úgy az új helyzetben is. Éppen úgy, olyan módon. Hiszen láthatod,

sikerült. Egyszer már igen. Mit jelent ez? Azt, hogy KÉPES VAGY RÁ!

Képes. Ja, hogy az véletlen volt? Tényleg? És akkor most vannak

véletlenek, vagy nincsenek? ELDÖNTHETNÉD VÉGRE! Spirituális utat

jársz, vagy sem? Vagy mindig amelyik hasznosabb? Ha azt kívánja az

érdeked, a lustaságod, akkor szerencse, ha mást kell kiokítani, akkor

nem léteznek véletlenek?

Hogyan is vagy Te ezzel? Ideje lenne tisztázni! Nem? Vagy Te inkább azt

választod, hogy „NEKEM NEM SIKERÜL” csoport oszlopos tagjaként

sajnálod magad, velük egy közösségben, még egymást is sajnálva. Nos?

Halak vagy pengék? Hová tartozol?


Rossz hírem van! Az EMBER, TE is: TÁRSAS lény, KÖZÖSSÉGI lény! Mit

jelent ez? Azt, hogy társaságban, közösségben jobban boldogul.

Könnyebben old meg feladatokat, jobban érzi magát... NE FELEDD!!!

Társaságban! Pont ezért az egyik legtöbb esetben keletkező FÉL-

elmünk a társtalanságtól való félelem. Ha ezt megjegyzed, mármint,

hogy társas lények vagyunk, akkor már fél siker az életed!


Ma, ha kimész az emberek közé, a munkahelyedre, vagy bárhová, mikor

tudsz társas kapcsolatokat kialakítani? Akkor, ha tudsz másokkal

beszélni, például. Ehhez célszerű értened a nyelvüket. Aztán, az sem

baj, ha tudod miről beszélnek. Ha még figyelmet is akarsz tőlük szerezni,

akkor elengedhetetlen, hogy tájékozott legyél a témában. (Ugye

emlékszünk, a figyelem szerzés az energiaszerzés egyik legfontosabb

formája, főleg városi környezetben, ahol a természetes töltődés

korlátozott, de legalább is nehezebb.) Nos, tehát kimegyünk az utcára

és figyelünk, mi az a téma, amit ha ismerünk, ha abban tájékozottak

vagyunk, akkor van esélyünk másokkal szóba elegyedni? A leggyakoribb

téma ma a válság. VÁLSÁG! Magyar válság, kormányválság, európai

válság, euró válság, görög, olyasz, nemzetközi, pénzügyi, gazdasági,

erkölcsi... ÉRTED? Ha részt veszel, a kommunikációban, mit teszel? Te is

teremted! TEREMTED! Miért? Kérded. Nem lehet úgy beszélgetni, hogy a

kilábalásról legyen szó? Nos, lehet, de azzal elbuksz valamit. Ugyan

beszélgetnek veled, de nem kapsz együttérzést! Mert az csak a

válságban részvevő, RÉSZTVEVŐ, szegény áldozatoknak jár! Érted? Ha

NINCSEN válság az életedben, kikerülsz az együttérzés kötelékéből, a

beszélgetésből és lassan a társaságból is! Ki meri ezt megkockáztatni?

Ha hiszitek, ha nem, hallottam olyat barátaimtól, hogy szégyelték, hogy

ők mennyiért vásároltak be, mit vettek...  El is kezdték teremteni a rájuk

zúduló kellemetlen eseményeket, hogy egy esetleges beszélgetés során

ők se maradjanak ki a személyes példát felsorakoztatók mögött.

MEGÉRI? Van akinek igen. Ez a többség!


NEKED AZT KELL ELDÖNTENI: hogy a nehézségekre vágysz, az

együttérzéssel és a közösséggel, vagy végre abbahagyod a

tehetetlenkedést és meggazdagodsz! Halak, vagy pengék? Ez itt a

kérdés, újra és újra.


Én nem tudok mást mondani, az idén sem. A cégünknél volt nyereség

2011-ben, ahogyan 2010-ben is... Sőt bért emelünk. Jól hangzik, igaz? Igen

szuper és büszkék is vagyunk rá. Sajnos a munkahely megtartó pályázatról

lemaradtunk, mert túl jók a számaink.


Most gondold végig, milyen érzéseket okozott benned ez a pár mondat

a mi sikereinkről! GONDOLD végig! Átgondoltad? Őszintén? Próbáld újra!

Írd össze az érzéseidet és a gondolataidat!


A kérdés a következő:

HALAK, VAGY PENGÉK? (Emlékeztetőül: A pengék hasítják a vizet, a halak

csak vannak és tátognak, a túlélésért. – nagyjából. Radics Béla nyomán)


Megnyugtatlak, a pengék csapata is létezik. Ott is lehet társaságot

találni. Van közösség is amelyikbe tartoznak. De kevesebben pengék,

mint halak. Szóval ezekért a közösségekért többet kell tenni. Komolyabb

részvételt igényelnek. Először egy döntést! Kézbe veszed az irányítást

és meggazdagodsz, abban amiben akarod és olyan mértékben

amennyire igazán vágysz rá! El kell döntened miben szeretnél gazdag

lenni és tényleg vágynod kell rá. Ha ezek megvannak, akkor nem árt, ha

megteszed a magadét (Emlékeztetőül: mindent amit módodban áll

megtenni, a lehető legjobb tudásod szerint.) és ezek után rábízod az

Istenre a többit. (Rábízod, azaz átadod neki az irányítást!) Innen sem

könnyű, mert nem várni kell, hanem tudni, hogy megkapod, hiszen

minden teljesült és már csak idő kérdése az anyagi megvalósulás.

(Emlékeztető: Pontosan elég hálát adni a már meglévőnek tekintett

gazdagságért, mert ahhoz Isten biztosan hozzásegít minket, hiszen mi

ŐBELŐLE  valók vagyunk, jobban szeret minket mint édesanya a

gyermekét.) Ilyen egyszerű! Ki vállalja, hogy megteszi? TE TESZED, vagy

még mindíg azzal vagy elfoglalva, hogy miért nincs igaza a Péternek?

Megnyugtatlak van ilyen csoport is. MIÉRT NINCSEN IGAZA A PÉTERNEK,

A LÉLEKSZERELŐNEK – csoport. Ebben is részt vehetsz, de ez még

mindig nem a gazdagok, a bőségben élők közössége. Ők a „majdnem

sikerült” csapat! Ahogy ezt megunják, könnyen tovább léphetnek a

bőségben élők csapatában, ha figyelmesem végigcsinálják, a

„teremtsünk magunknak...” cselekvéssorozatot, és most nem akadnak el

valahol, valamiben ami még mindig fontosabb nekik, mint a bőségben 

eltöltött idő.


Látta valaki az AVATÁRT?  Ott a navik (ember), egy lófarok szerű csáppal

érintkeznek az állataikkal és érzéseikkel, gondolataikkal irányítják őket.

Amikor repülni akar a vadász, akkor megszerez, betör magának egy

„madarat”. Amikor hátára kerül, összekapcsolódnak, azt tanácsolják,

neki, hogy azonnal repüljön vele, hogy mielőbb kialakuljon közöttük az

összhang. Ugyan a csápok már összekötve. Elkezdenek együtt zuhanni.

A vadászunk (mi), már csak a csápban kapaszkodva tud kapcsolatba

maradni a madárral s azzal van elfoglalva, hogy zuhannak és most mi

lesz. Vajon túélik-e egyáltalán, vagy ez a jó kis kaland mindjárt

tragédiába fullad. Míg ezzel van elfoglalva, szépen zuhannak, neki, neki

csapódva a szikláknak. Aztán a félelemmel teli tehetetlenségében

hősünk felkiált, mintegy költői kérdésben: Nem tudnál normálisan

repüni?! Lássatok csodát, a madár repülni kezd, szépen egyenletesen.

NA ÍGY VAN EZ VELÜNK IS, MINDIG! AMÍG A VÁLSÁGGAL VAGYUNK

ELFOGLALVA, AZ ADATIK NEKÜNK! Ha repülni akarunk akkor meg az fog

megvalósulni! Ha idealista vagy, akkor mindig az idea van előbb és az

határozza meg az anyagot! Nem pedig fordítva! Ne feledd! MINDIG!


Hiszed? Nem hiszed? Regalább próbáld ki! Ha elakadsz, kérdezz! Azt

mondod, hogyan? Elérhető vagyok, több segítővel együtt, HA KERESEL.

De tudd, nem baj, ha még csak a kifogásokat keresők csapatába

tartozol, mert van esély és soha sem késő átkerülni a másikba! Csupán

csak abba kell hagynod az egyik tevékenységet és belevágni a másikba!

Nézd meg milyen nagyszerűen teremted a sikertelenséget! NA ÉPPEN

ÍGY KELL TERETENI A SIKERT IS!


HAJRÁ! TEDD! HA ELAKADSZ, KÉRDEZZ! Ha nem mersz, ne csodálkozz!

Segíts magadon, az Isten is megsegít! Ha nem hallgatsz rám, magadra

vess!

Somogyi Péter

Lélekszerelő

www.lelekszereles.blog.hu



arany_om2.jpg


 











Weblap látogatottság számláló:

Mai: 46
Tegnapi: 59
Heti: 487
Havi: 2 880
Össz.: 409 849

Látogatottság növelés
Oldal: 2012 októberi írások Bőség témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2017 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: 2017 június 27 asztrológia - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »