Ezo Hírnök
www.ezohirnok.hupont.hu
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Dr. Márton Csilla pszichoanalitikus, légzésterapeuta
BŐSÉG
Miből is induljak ki? Mi a bőség? Ha ezt a kérdést felteszem, általában
mindenki arról beszél, amije van és vágya megvalósítani, amije nincs.
Valahol nálam úgy fogalmazódna meg, hogy a bőség az: amire
szükségem van a jelenben, a mindennapokban. „Mindennapi
kenyerünket add meg nekünk ma.”
„Gazdagok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”
Nem fejtem ki.
Rád hagyom, tedd meg Te, ha akarod, legyen egy szép napod……
Természetesen vannak felsorolások. Fontosak?
Talán igen, talán nem.
Első helyre helyezném a szeretetet, aztán jönne az egészség, a család
s utána a pénz, a javak, amiért tudatosan dolgozom, alkotok és ennek a
gyümölcse a BŐSÉG.
Nálad, hogy van a sorrend?
Az is biztos, hogy Maslow piramisa egy kicsit megváltoztatja a sorrendet.
Így kimondhatom, hogy mindenkinek az Ő szemszögéből igaza lehet.
Az is igaz, hogy az erkölcsi – morális tényezők is sokat jelentenek, hisz
megjelenik a vonzás törvénye, s azt vonzom be, amit mentálisan
alkotok, akarok és a Sors szinkronicitás is egységet alkot akaratommal.
Vagyis lehozom azt, ami Fenn, s megvalósul itt Lenn.
Te milyen igazságokban hiszel? Mivel azonosulsz?
Minden, mindenkor, bőséggel rendelkezik, ez csak Tőled függ, mennyire
meríted ki, milyen mélyen hatolsz le – be és azonosulsz. Ahogy a
Transzcendencia irányában tudsz száguldani, befogadni, úgy a poklok
poklát is bőségesen megjárhatod, s ha mindent megértesz felemelkedni
is tudsz s nem bánod meg soha azt a periódust.
Minden bőségesen a rendelkezésedre áll.
Minden úgy jó, ahogy akkor azt Te bevonzani vagy képes.
A Bőség egy tanító. Egy nagy Tanító.
Tanultál e már Tőle? Mit? Hogyan?
A Bőség, a Te belső állapotod!
Energia és információhordozó!
Irányt, célt mutat.
Vízszintesen a szabadság és akaraterő energiáját hordozza,
függőlegesen Föld és Ég között meg az erő és szeretet energiáját
mozgatja.
Érted, nem érted, ez, így működik.
VAN.
S mi van? Hát, ami van?
Nálad?
Mi van?
Nálam bőség van, de mindenből, hisz mindet befogadok, hogy el is
tudjam fogadni, elengedni, és ha ezt már megtettem, tudok integrálni, s
többet az úgynevezett „jóból” bevonzani!
Sokszor áldozatot is hozok, bőségesen, de hidd el, megéri! Fentről csak
úgy zuhan rám az áldás!
S kiért, miért hozok áldozatot? - hát a lelkekért, akik az embertársaim, a
nemzetem, a nyelvem, a múltam, a jelenem.
Szent Ignác azt mondta: Isten nagyobb dicsőségéért, az Emberért.
Szeretettel Neked:
Csilla
Dr. Márton Csilla
06702717670
..........................................................................................................................
Erdei Judit reiki, angyal, kristály segítő, gyógyító
A Bőség
Napok óta jár a fejembe, hogy milyen gondolatokat oszthatnék meg az olvasóval, Veled. S egyszer csak kaptam egy emailt, amiben az alábbi történet állt a Teremtőről, a Teremtésről.
Szeretettel adom tovább:
Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:
- Miért hiszi, hogy van Isten?
- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk.
Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.
- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?
A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének:
“Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter.
(Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!)
A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet.
Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben.” Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.
- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.
- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.
- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.
A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.
- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit.
Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.
Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
– Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni! A gyáros megkérdezte:
- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.
A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:
– Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek, kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával!
Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyi labor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit.
Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát.
Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!
Nos ilyen egyszerű – ha el hisszük, hogy van Teremtő, akkor kétség sincs afelől, hogy van Teremtés is, s ha belenézünk a tükörbe, akkor már TUDJUK, hogy tudunk TEREMTENI. EZ A BŐSÉG. Szerintem.
Szép napokat és hosszú csodás őszt kívánok mindenkinek, sok teremtéssel: Judit J
www.angyalvardunakeszi.hupont.hu
06-20/363-53-17
.....................................................................................................................
Kopcsó Andrea festő, tánc- és mozgás terapeuta
A bőségről
Amikor kisgyermekként belebújtál valamely felmenőd nadrágjába, azt
tapasztaltad bő rád.
A bőség nagyobb a méretednél.. Bőségben élni azt jelenti, nem
érintkezel minden felületen a külvilág gazdagságával, de bármely része
elérhető számodra, bármit elvehetsz belőle, ha képes vagy elengedni a
kényszert, mely szerint bele kell nőnöd a bőségbe.
A bőség nem te vagy, a bőségnek részesévé válhatsz. Éppen úgy,
ahogyan az a bizonyos nagyméretű nadrág is érintkezett veled a
testfelületed bizonyos pontjain.
A bőségbe bele nőni akarás hízáshoz, vagy egyszerűen nagyobb
fogyasztáshoz vezet, majd szűkséget hoz. A bőség természetének
megélése helyett a szűkség állapotában, olyan valóságot teremtesz
magadnak, amelyben nem férsz el a kialakult szükségleteid miatt..
A bőség felismeréséhez, először fel kell fedezni, ami nem a tiéd. Fel kell
fedezni azokat a szükségleteket, amik görcsössé, kötötté tesznek. A
kényszerűen bekövetkező életesemények, betegségek, mind-mind erre
figyelmeztetnek. Olyasmikről mesélnek, amiket meghizlaltál magadban,
ám nem a tieid.
Valamilyen hiedelem révén folyton eteted önmagad, olyan illúziókkal,
amikhez valójában semmi közöd sincs.
Aki ezt az etetést képes abbahagyni, elbomlik róla a szűk nadrág
illúziója, lesz energiája olyan cselekedetekre, amiknek hatására
megmutatja magát a valódi bőség. Valódi, amelyet nem birtokolni,
csupán elérni lehet a kellő helyen és időben.
Például itt és most.
Kopcsó Andrea
heka-macskaszem.blogspot.hu
....................................................................................................................
Alábbi két meditációt, Martinovich Tamástól kaptam (Magyar
Teozófiai Társulat). Mivel mindkét meditáció erős lehet, "segítő-
szindrómás" és instabil embereknek nem ajánlott, másoknak pedig
néhány hetente egyszer javasolt végigcsinálni.
A FÉNY HORDOZÓJA
(meditáció)
Ülj kényelmesen, ellazított testtel, egyenes gerinccel. Ha széken ülsz,
lábadat nyugtasd a földön, kezeidet kényelmesen a térded felett a
combodon – ha keresztbevetett lábakkal, török- vagy lótuszülésben
ülsz, szintén figyelj az egyenes gerinc-tartásra.
Húnyd be a szemed és figyelj a nyugodt, egyenletes lélegzetvételre:
belégzés – kilégzés ... belégzés – kilégzés...
erőltetés nélkül, saját ritmusod szerint…
belégzés – kilégzés... belégzés – kilégzés...
Ez a nyugodt lélegzés feloldja a még meglévő feszültségeket is, amikről
esetleg nem is tudtál… és hozzásegít, hogy derűs nyugalom töltse el
egész lényedet, amiben lecsendesednek még a szállon-gó-csapongó
gondolatok is…
belégzés – kilégzés... belégzés – kilégzés... – és minden egyes
lélegzetvétellel nagyobb nyugalom és mélyebb csend vesz körül...
Csend van körülötted... és csend van a szívedben...
Figyelj erre a csendre erőlködés nélkül… nyugodtan…
kiegyensúlyozottan...
És most egy fal jelenik meg előtted, a falon egy kapuval. Ahogy közelebb
lépsz, látod a feliratot is a kapun:
Bejárat az Igaz Mesék Birodalmába
Odalépsz a csukott kapuhoz, és ahogy figyelmesen ránézel, az kitárul…
– te pedig érzed a késztetést, hogy lépj be rajta…
… és egyszerre egy kis faluban találod magad, lapos-tetejű házak
között, ahol az erős napsütésben csak a pálmafák vetnek némi árnyékot
a száraz, homokos talajra. Ahogy lépkedsz, érzed a meleg homokot a
lábad alatt és lenézve látod, hogy gyermektestben vagy, kezed-lábad
egy 6-7 éves gyereké…
Az egyik ház mögül egy csapat magadfajta gyerek rajzik elő és téged is
híva szaladnak tovább. Te is velük szaladsz és látod, hogy a falu
közepén lévő kúthoz futtok, ahová az asszonyok mennek vízért és a teli
korsókat a fejükön egyensúlyozva viszik hazafelé.
Néhányan az asszonyok közül csoportba verődve beszélgetnek és
egyik-másik gyerek odafut hozzájuk, hogy anyjától egy kis vizet kérjen.
Te tudod, hogy ismernek téged, de érzed, hogy nem tartozol közéjük.
Mégis, ahogy megszomjazol, te is odalépsz az egyik asszonyhoz, aki
éppen most érkezett a kúthoz és akit a többiek Miriam-nak szólítanak.
Az asszony rád néz és szelíd, megértő szemében felvillanó mosollyal már
nyújtja is feléd a friss vízzel teli edényt. Te jól meghúzod a friss, hűvös
vizet, miközben ő gyengéden végigsimítja kócos fejedet. Aztán még
egyszer teletölti a korsót és a fejére emelve, nyugodt, lassú léptekkel
indul hazafelé…
A Nap heve már kezd alábbhagyni és te egyre jobban érzed, hogy
valami különös várakozás úszik a levegőben, mint a finom por, amit a
gyerekek lába vert fel…
Egyszerre a gyerekek megpillantják a falu szélén fáradtan ballagó
csoportot és boldog kiabálással rohannak feléjük, hogy üdvözöljék a
munkából hazatérő apjukat, bátyjukat. Te meg csak állsz, hiszen tudod,
hogy nem tartozol a falu népéhez – és szívedet eltölti a magány
szomorúsága…
Aztán lehajtott fejjel elfordulsz – és akkor könnyű érintést érzel a
válladon. Ahogy felemeled a fejed, érzed, hogy az a valaki átöleli a
válladat és amikor felnézel, látod, hogy egy gyengéden mosolygó,
szakállas arc néz le rád.
A mostani neveden szólít és a szemeiből sugárzó melegség szinte elfújja
a bánatodat. Valami nagy-nagy bizalom tölti el a szívedet, ahogy kézen
fog és elsétáltok a közeli pálmafa árnyékába. Ott leültök és egy darabig
szótlanul nézitek a falubeliek örömteli nyüzsgését.
Aztán odafordulsz hozzá és az örök gyermek hangján kéred:
– Mesélj valami szépet…
Ő pedig mosolyogva az ölébe emel, és ahogy a vállára hajtod a fejed,
hallod a szíve nyugodt dobogását, miközben meleg hangján elkezdi mondani:
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült és
úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált zöld dombjain
és völgyein és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat
és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket,
aztán elnézte az embereket – és szerette mindüket és azok is szerették
Őt.
De egy idő után elszomorodott az Úr és a Fénylők, akik körülötte voltak,
aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik. Ő pedig mondá:
– Elnéztem az embert és láttam az irántam való szeretetét, de ez a
szeretet csak azért van, mert Én vagyok az egyedüli, akiről tudomása
van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen… Szabad
akaratot akarok adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja és így
tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: 'Szeretem az Urat', ez azért
van, mert úgy döntött, Engem szeret. Ahhoz pedig, hogy ez így legyen,
kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem és arra kísérti az embert,
hogy megtagadjon Engem, azért, hogy mindenki a saját szabad
akaratából dönthesse el, egyedül Hozzám fordul-e. – Szóljatok, ti
Fénylők, melyikőtök tenné meg ezt az Irántam való szeretetből, ki
hagyná el színemet az idők végezetéig? Ki tagadna meg Engem és
kísérelné meg az embert Velem szembefordítani azért, hogy az a saját
szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?
Akkor a Fénylők mind elfordíták orcáikat és könnyeztek, az Úr pedig
közéjük lépett és mindegyiküket megkérdezte:
– Megtennéd ezt Értem? Ki szállna szembe Velem a Kedvemért és
űzetne ki a Mennyek Országából? Ki?
De azok csak könnyeztek és mondák:
– Én nem, óh Uram, én nem. Ne kérd ezt tőlem! – és elfordultak.
Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára és bánat töltötte el a
szívét…
És akkor odalépett Hozzá a Fény Urainak legragyogóbbja, az Úr
szívének legszere-tettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve 'Aki a
Fényt hozza'. A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az Ő
kezébe téve könnyezett és könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön
kiűzetését a Mennyek Országából és az ember megkísértését az idők
végezetéig, hogy az megismerhesse a szabad akaratot…
– Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem? – kérdezte az Úr. –
Csak te volnál az, szerettem? El kell veszítselek örök időkre?
És a Fénylők egyike sem válaszolt…
Akkor felállt az Úr és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a
Mennyek Országából és legyen száműzve örök időkre azért, hogy
elcsábítsa az embert Istentől és így az megismerhesse a szabad
akaratot.
Aztán így szólt Luciferhez:
– És az ember becsméreljen téged és vessen árnyat a te ragyogásodra
és ne ismerje fel annak valóságát. És neked meg kell kísértened minden
férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a Nevemben
küldök közéjük, meg kell kísértened… és senki, csak a bölcsek
legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról! De hogy megkönnyítsem
szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat. Mi legyen az?
És akkor Lucifer, a Hajnali Csillag még egyszer, utoljára felnézett az Úr
megismerhetetlen arcára és azt kérte, hogy valahányszor egy ember
elfordul tőle és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra
hosszára ott állhasson a Mennyek Kapuja előtt és hallgathassa, hogyan
énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.
És megkapta ezt az engedélyt…
Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől. A sötét-szemű Uriel, az ezüst-
szárnyú Gábriel és a gyöngéd Ráfael könnyeztek és átölelték őt –
azután Michael, a harcos angyal, fel-adata feletti kétségbeesésében
hangosan felkiáltva megragadta a Fénylőt és messzire elhajította őt az
Úr színe elől.
És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és egy éjjel zuhant
ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag…
És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát és kísérti az embert az
Úr ellenében. De valahányszor azok megtagadják őt egy kurta órára ott
ül ő, mint egy fekete szikla, a Mennyek hatalmas Kapuja előtt és
testvérei odagyűlnek a Kapuhoz és énekelnek neki…
A hang elhallgatott és a szívedet eltöltő mélységes békében és
megértésben azt kívánod, bár sohase érne véget ez a pillanat.
Ő azonban megfogja a válladat és szembefordítva magával így szól:
– Meg kell tanulnod, hogy erős légy, hogy amikor eljön az idő, a te erőd
folytán jusson a test-vérem egy órányi üdvösséghez a Mennyek
Kapujánál. Meg tudod ezt tenni nekem?
Te pedig felnézel az arcára, erre a szelíd, mégis hatalmas erőt sugárzó,
szakállas arcra, a szemek-re, amelyekben a szeretetnek számodra
felfoghatatlan mélysége ragyog – és érzed, ahogy szinte fellángol a
szíved és a legmélyéből feltör ajkadra a szó:
– Igen, Joshua, meg tudom ezt tenni neked. Erős leszek, amikor eljön az
idő…
Aztán felálltok és ő kézen fogva visz el a falhoz, amelynek kapuján az
imént beléptél. A kapu nyitva áll és te látod a helyiséget, ahonnan jöttél.
Még egyszer visszafordulsz, ő pedig lehajol hozzád, hogy átölelhesd a
nyakát. Aztán megfordulsz és átlépsz a kapun, amely bezárul mögötted,
a fal pedig eltűnik a szemed elől.
És ahogy itt ülsz a csendben, belső hallásoddal hallod, amint a
szívedben visszhangzik a szavad:
– Igen, Joshua, erős leszek, amikor eljön az idő…
Aztán egy mély lélegzetet veszel, megmozgatod a kezeidet, a lábaidat…
kinyitod a szemed és nyújtózol egy nagyot… és ismét itt vagy…
......................................................................................................................
A FÉNY
(meditáció)
Ülj kényelmesen, ellazított testtel, egyenes gerinccel. Ha széken ülsz,
lábadat nyugtasd a földön, kezeidet kényelmesen a térded felett a
combodon – ha keresztbevetett lábakkal, török- vagy lótuszülésben
ülsz, szintén figyelj az egyenes gerinc-tartásra.
Hunyd be a szemed és figyelj a nyugodt, egyenletes lélegzetvételre:
belégzés – kilégzés ... belégzés – kilégzés...
erőltetés nélkül, saját ritmusod szerint…
belégzés – kilégzés... belégzés – kilégzés...
Ez a nyugodt lélegzés feloldja a még meglévő feszültségeket is, amikről
esetleg nem is tudtál… és hozzásegít, hogy derűs nyugalom töltse el
egész lényedet, amiben lecsendesednek még a szállongó-csapongó
gondolatok is…
Belégzés – kilégzés... belégzés – kilégzés... és minden egyes
lélegzetvétellel nagyobb nyugalom és mélyebb csend vesz körül...
Csend van körülötted... és csend van a szívedben...
Figyelj erre a csendre erőlködés nélkül… nyugodtan…
kiegyensúlyozottan...
És most egy ajtó jelenik meg előtted. Csukva van, de ahogy figyelmesen
ránézel, az ajtó kitárul… – te pedig érzed a késztetést, hogy lépj be
rajta…
… és egyszerre valamilyen szabad térségen állsz. Sötétség vesz körül,
nem látsz semmit, nem hallasz semmit... úgy érzed, teljesen egyedül
vagy... Lehet, hogy felmerülnek gyermekkori emlékeid, amikor féltél
egyedül a sötétben... de ez most csak átfutó gondolat, mert a szívedet
eltöltő csendből olyan mély nyugalom és biztonság árad, hogy szinte
elfújja a rossz emlékeket…
Ahogy erre a belső csendre figyelsz, észreveszed, hogy a környező
sötétség ellenére valami halvány derengés van körülötted... és befelé
fordulva látod, hogy a szívedben egy kis fehér fény ragyog... ez a fény
hozza létre a halvány derengést...
Figyelj erre a fényre... és észreveszed: minél jobban figyelsz rá, annál
erősebb a fénye… már kezded felismerni a lábad előtt a kisebb-nagyobb
köveket, gödröket...
Ismét érzed az előbbi késztetést – és ebben a halvány derengésben
óvatosan elindulsz...
Nehezen tudsz csak előrejutni, de botladozol tovább, mert valami hajt
előre... és csak lassanként jössz rá, hogy a lábaidat alig tudod emelni,
olyan nehéz súly húzza le… mintha az amúgy is nehéz csizmákra
ráragadt és odaszáradt volna a vastag sár…
Szinte csak vonszolod magad előre, mert nem elég a nehéz lábbeli, nagy
súly nyomja a válladat is, egy súlyos zsák, ami alatt meggörnyedsz…
Aztán azt is észreveszed, hogy vastag köpenyt viselsz, aminek a
kámzsája a fejedre borul, hogy szinte csak lefelé látsz ki alóla... A
szívedben égő fény is csak a köpeny résein át világít kifelé, a lábad elé...
Kissé tágítod a köpenyed elejét és egy kicsit feljebb tolod a csuklyát,
hogy jobban láss – és ahogy felnézel, látod hogy az út mentén egy
lépcső előtt állsz, egy pár lépcsőfokkal feljebb pedig valami kapu-félét
sejtesz a sötétben.
Felküzdöd magad a lépcsőkön, mert érzed, hogy valami vár ott belül – és
ahogy ott állsz a csukott kapu előtt, valami belső hang azt súgja, hogy
így megterhelve nem juthatsz be.
Legördíted hát a terhet a hátadról a kapu mellé. Jólesik kiegyenesíteni a
derekadat – de a belső hang azt súgja, hogy tedd le a köpenyedet is...
Nagy nehezen kibújsz belőle és a vastag, fekete köpenyt ráteszed a
zsákra. Az meg már szinte magadtól jut eszedbe, hogy levesd a nehéz
csizmákat is és oda tedd melléjük...
És most itt állsz mezítláb, egy könnyű, vékony fehér ruhában. Jólesik
megmozgatni el-gémberedett tagjaidat és érzed, milyen kellemesen
melengeti lábaidat a meleg kő, amin állsz…
A szívedből sugárzó fény pedig szinte akadálytalanul világít át a könnyű
fehér ruhádon...
Újból érzed a késztetést, hogy be kell lépned a kapun. Odafordulsz… és
ahogy a szíved fénye rávetül, a kapu kitárul előtted…
Belépsz és miközben lassan lépdelsz befelé, egyre jobban körülvesz
valami csodálatosan puha, meleg békesség és csend…
Érzed, hogy valami egyre jobban vonz befelé – és egyszer csak ott állsz
egy kocka-formájú oltárféle előtt, aminek a közepén egy tiszta, fehér
fény ragyog…
Közelebb hajolsz hozzá... és ahogy nézed, a fény egyre nagyobb, egyre
ragyogóbb lesz… Még beléd villan a felismerés, hogy hiszen ez a fény
ugyanaz, mint ami a szívedben ég...
aztán már csak a fény van, minden más eltűnik...
nincs kint és nincs bent, csak ez az áradó, mindent elöntő fény...
TE MAGAD VAGY EZ A FÉNY…
AZ EGY, A MINDENT BETÖLTŐ FÉNY…
…
Lassan megint meglátod az oltárt, amelyen most sokkalta erősebben
ragyog a fény, mint az imént – és egybeolvad a szívedben ragyogó erős,
tiszta fehér fénnyel...
Csendes öröm tölt e1 és az a biztos tudás hogy
CSAK EZ A FÉNY LÉTEZIK…
minden ebből születik meg és ebbe tér vissza...
És akkor valahol a szíved legmélyén megzendül egy hang és áthatja
egész valódat:
„Az úton, amelyen botladoztál, más testvéreid is járnak!
VILÁGÍTS, HOGY ŐK IS MEGTALÁLJÁK SAJÁT ÚTJUKAT!”
A hang elhal… – te pedig megfordulsz és a kijárat felé tartasz. Még
látod, hogy a szívedből áradó fény most sokkal erősebb, mint befelé
jövet volt… aztán már ott is állsz a kapu előtt.
Lehajolsz, hogy felhúzd nehéz csizmáidat – és meglepve látod, amint a
szívedből rávetülő fényben egyre világosabbá, egyre könnyebbé
válnak... míg végül két könnyű, finom sarut tartasz a kezedben…
Felhúzod őket és nyúlsz a vastag, fekete köpeny után – és már szinte
meg sem lepődsz, amint az a vastag, súlyos, fekete köpeny is egyre
fehérebb, egyre könnyebb lesz a rávetülő fényben... míg végül teljesen
eloszlik, mint a könnyű pára a napon...
Megfogod a zsákot – és ami olyan nehéz volt, most a szívedből
rásugárzó fény hatására szintén egyre kisebb és egyre könnyebb lesz…
végül már csak egy könnyű úti tarisznyát tartasz a kezedben...
A válladra veszed és csendes boldogsággal a szívedben elindulsz lefelé
a lépcsőkön, hogy folytasd utadat. És miközben lefelé lépkedsz, a hátad
mögött eltűnik a kapu, aztán eltűnik a lépcső is… és te megérted, hogy
A SAJÁT SZÍVED TEMPLOMÁBAN jártál,...
amit bármikor megtalálsz és ahová bármikor betérhetsz, ha szükségét
érzed, mert
ÖNMAGADBAN HORDOD ÉS BENNE ÉLSZ...
És most, ahogy végignézel az úton, amelyről jöttél és amely mintha egy
völgyből vezetne felfelé – észreveszed, hogy a sötétben itt is, ott is
kisebb-nagyobb fénypontok mozognak... A szíved mélyén érzed, hogy
testvéreid ők, akik ugyanúgy botladoznak és e1-elbuknak, ahogy az
veled is sokszor megtörtént már – és akik szívében ugyanaz a fény
ragyog, mint a tiédben...
És újbó1 megzendü1 a hang:
„VILÁGÍTS, HOGY ŐK IS MEGTALÁLJÁK SAJÁT ÚTJUKAT...”
Aztán előrenézel, amerre te is igyekszel... látod az utat, az egyre feljebb
vezető utat... és felismered, hogy azt az előtted járók fénye világítja
meg és teszi biztosabbá a te lépteidet is... ugyanúgy, ahogy a te
szívedből áradó fény segíti a körülötted járókat és az utánad jövőket...
...
Érzed, hogy vissza kell térned a mindennapokba – és máris ott állsz az
ajtónál, amelyen az imént beléptél. Az ajtó nyitva áll és te látod a
szobát, ahonnan elindultál...
Átlépsz az ajtón, az bezárul mögötted és eltűnik a szemed elől...
És ahogy itt ülsz a csendben, szavak tolulnak fel a szívedből és fohásszá
állnak össze, amelyet talán már hallottál valahol, talán többször is, de
amelynek igazi jelentését csak most kezded felfogni:
„Óh, Rejtett Élet, amely ott rezegsz minden atomban,
Óh, Rejtett Világosság, amely ott ragyogsz minden teremtményben,
Óh, Rejtett Szeretet, amely egységben mindent átölelsz,
Tudja meg mindenki, aki magát Veled egynek érzi,
Hogy minden mással is egy…
Béke… Béke… Béke…”
És mintegy válaszként újból hallod a belső hangot:
„VILÁGÍTS, HOGY ŐK IS MEGTALÁLJÁK SAJÁT ÚTJUKAT...”
Aztán egy mély lélegzetet veszel, megmozgatod a kezeidet, a lábaidat…
kinyitod a szemed és nyújtózol egy nagyot… és ismét itt vagy…
.....................................................................................................................
Samu-Erdélyi Erzsébet (szellemi tanító, Mátrix Harmonizáció)
Bőség
Kinek mit jelent ez a szó: bőség?
Számomra először is a derékbőség jelenik meg, amellyel folyamatosan
küzdök egész életemben. De félretéve a tréfát….vagy talán ez nem is
tréfa?
Nos, ha magas a derékbőségem száma, akkor jólétben élek? Merthogy
van mit ennem, túl sokat is?
Igen, van, akinek ezt jelenti a bőség.
Van, akinek a lottófőnyeremény jelentené a bőséget. Vagyis a
számolatlan mennyiségű pénz, amely egyszerre, egyben érkezik meg a
számlájára.
Van, akinek az érzelmi bőség a fontos, hogy mindig legyen, akit
szerethet, és aki viszont szereti. Ez jelenthet embert, állatot, de akár
növényt is.
Van, akinek az számít, hogy legyen sok munkája, magasra íveljen a
karriere.
Hosszan folytathatnám a sort, és arra kell rádöbbenjek, hogy a bőség a
mai korban a túlzott bőséget, eltúlzott mértékben felhalmozott javakat
jelenti.
De miért? Vajon azért-e, mert látjuk, hogy másoknak fut a szekér, sok-
sok pénze van, tulajdona számos, és bármit, szó szerint bármit
megengedhet magának?
Vagy azért-e, mert a kétségbeesés, a lejtőn lefelé haladás egyre
gyorsabban már annyira elöntött minket, hogy csakis a túlzásban látjuk
a biztonságot, a megnyugvást?
Hogy akkor is marad belőle, ha egy kissé elengedjük a gyeplőt, és
nyugodtan költekezünk?
Miért nem elegendő az „elég”?
Meg tudjuk még határozni, hogy hol is van az a pont, amikor elegendő
tulajdonunk, pénzünk, szeretetünk van?
Ebben az általunk teremtett, létrehozott világban a sok is kevés. Lehet
ez egyfajta növekedésnek jele, mely az Univerzum alaptermészete?
Lehetne, ha ez a növekedés minden a Földön élő léleknek megadatna.
De ez csak kevesek kiváltsága, egyre inkább.
Lehet életünk célja a lottónyeremény? A biztonsági felhalmozás?
Vagy ez nem cél, hanem feladat? Ez az út során minket segítő részlet?
Lehet, de cél semmiképpen sem.
Nos, sajnos hiába elmélkedem, csak arra a következtetésre juthatok,
hogy mindenkinek mást jelent a bőség fogalma. Úgyhogy vissza is térek
a derékbőségemhez…
Samu-Erdélyi Erzsébet
Mátrix Harmonizáció
06 30 440 1664
....................................................................................................................
Somogyi Péter lélekszerelő, hagyaték őrző
Gazdagság, már megint! Hogy unom...
A viccet félretéve. Annyit beszéltünk már róla és még mindig nem megy.
Nem megy! Nem akar sikerülni! Kicsiben még talán, de nagyban... Pedig
éppen úgy kell csinálni, minden alkalommal. Ha volt olyan amikor sikerült,
akkor hajrá! CSAK MÁSOLD! Másold le, akkor hogyan csináltad és tegyél
úgy az új helyzetben is. Éppen úgy, olyan módon. Hiszen láthatod,
sikerült. Egyszer már igen. Mit jelent ez? Azt, hogy KÉPES VAGY RÁ!
Képes. Ja, hogy az véletlen volt? Tényleg? És akkor most vannak
véletlenek, vagy nincsenek? ELDÖNTHETNÉD VÉGRE! Spirituális utat
jársz, vagy sem? Vagy mindig amelyik hasznosabb? Ha azt kívánja az
érdeked, a lustaságod, akkor szerencse, ha mást kell kiokítani, akkor
nem léteznek véletlenek?
Hogyan is vagy Te ezzel? Ideje lenne tisztázni! Nem? Vagy Te inkább azt
választod, hogy „NEKEM NEM SIKERÜL” csoport oszlopos tagjaként
sajnálod magad, velük egy közösségben, még egymást is sajnálva. Nos?
Halak vagy pengék? Hová tartozol?
Rossz hírem van! Az EMBER, TE is: TÁRSAS lény, KÖZÖSSÉGI lény! Mit
jelent ez? Azt, hogy társaságban, közösségben jobban boldogul.
Könnyebben old meg feladatokat, jobban érzi magát... NE FELEDD!!!
Társaságban! Pont ezért az egyik legtöbb esetben keletkező FÉL-
elmünk a társtalanságtól való félelem. Ha ezt megjegyzed, mármint,
hogy társas lények vagyunk, akkor már fél siker az életed!
Ma, ha kimész az emberek közé, a munkahelyedre, vagy bárhová, mikor
tudsz társas kapcsolatokat kialakítani? Akkor, ha tudsz másokkal
beszélni, például. Ehhez célszerű értened a nyelvüket. Aztán, az sem
baj, ha tudod miről beszélnek. Ha még figyelmet is akarsz tőlük szerezni,
akkor elengedhetetlen, hogy tájékozott legyél a témában. (Ugye
emlékszünk, a figyelem szerzés az energiaszerzés egyik legfontosabb
formája, főleg városi környezetben, ahol a természetes töltődés
korlátozott, de legalább is nehezebb.) Nos, tehát kimegyünk az utcára
és figyelünk, mi az a téma, amit ha ismerünk, ha abban tájékozottak
vagyunk, akkor van esélyünk másokkal szóba elegyedni? A leggyakoribb
téma ma a válság. VÁLSÁG! Magyar válság, kormányválság, európai
válság, euró válság, görög, olyasz, nemzetközi, pénzügyi, gazdasági,
erkölcsi... ÉRTED? Ha részt veszel, a kommunikációban, mit teszel? Te is
teremted! TEREMTED! Miért? Kérded. Nem lehet úgy beszélgetni, hogy a
kilábalásról legyen szó? Nos, lehet, de azzal elbuksz valamit. Ugyan
beszélgetnek veled, de nem kapsz együttérzést! Mert az csak a
válságban részvevő, RÉSZTVEVŐ, szegény áldozatoknak jár! Érted? Ha
NINCSEN válság az életedben, kikerülsz az együttérzés kötelékéből, a
beszélgetésből és lassan a társaságból is! Ki meri ezt megkockáztatni?
Ha hiszitek, ha nem, hallottam olyat barátaimtól, hogy szégyelték, hogy
ők mennyiért vásároltak be, mit vettek... El is kezdték teremteni a rájuk
zúduló kellemetlen eseményeket, hogy egy esetleges beszélgetés során
ők se maradjanak ki a személyes példát felsorakoztatók mögött.
MEGÉRI? Van akinek igen. Ez a többség!
NEKED AZT KELL ELDÖNTENI: hogy a nehézségekre vágysz, az
együttérzéssel és a közösséggel, vagy végre abbahagyod a
tehetetlenkedést és meggazdagodsz! Halak, vagy pengék? Ez itt a
kérdés, újra és újra.
Én nem tudok mást mondani, az idén sem. A cégünknél volt nyereség
2011-ben, ahogyan 2010-ben is... Sőt bért emelünk. Jól hangzik, igaz? Igen
szuper és büszkék is vagyunk rá. Sajnos a munkahely megtartó pályázatról
lemaradtunk, mert túl jók a számaink.
Most gondold végig, milyen érzéseket okozott benned ez a pár mondat
a mi sikereinkről! GONDOLD végig! Átgondoltad? Őszintén? Próbáld újra!
Írd össze az érzéseidet és a gondolataidat!
A kérdés a következő:
HALAK, VAGY PENGÉK? (Emlékeztetőül: A pengék hasítják a vizet, a halak
csak vannak és tátognak, a túlélésért. – nagyjából. Radics Béla nyomán)
Megnyugtatlak, a pengék csapata is létezik. Ott is lehet társaságot
találni. Van közösség is amelyikbe tartoznak. De kevesebben pengék,
mint halak. Szóval ezekért a közösségekért többet kell tenni. Komolyabb
részvételt igényelnek. Először egy döntést! Kézbe veszed az irányítást
és meggazdagodsz, abban amiben akarod és olyan mértékben
amennyire igazán vágysz rá! El kell döntened miben szeretnél gazdag
lenni és tényleg vágynod kell rá. Ha ezek megvannak, akkor nem árt, ha
megteszed a magadét (Emlékeztetőül: mindent amit módodban áll
megtenni, a lehető legjobb tudásod szerint.) és ezek után rábízod az
Istenre a többit. (Rábízod, azaz átadod neki az irányítást!) Innen sem
könnyű, mert nem várni kell, hanem tudni, hogy megkapod, hiszen
minden teljesült és már csak idő kérdése az anyagi megvalósulás.
(Emlékeztető: Pontosan elég hálát adni a már meglévőnek tekintett
gazdagságért, mert ahhoz Isten biztosan hozzásegít minket, hiszen mi
ŐBELŐLE valók vagyunk, jobban szeret minket mint édesanya a
gyermekét.) Ilyen egyszerű! Ki vállalja, hogy megteszi? TE TESZED, vagy
még mindíg azzal vagy elfoglalva, hogy miért nincs igaza a Péternek?
Megnyugtatlak van ilyen csoport is. MIÉRT NINCSEN IGAZA A PÉTERNEK,
A LÉLEKSZERELŐNEK – csoport. Ebben is részt vehetsz, de ez még
mindig nem a gazdagok, a bőségben élők közössége. Ők a „majdnem
sikerült” csapat! Ahogy ezt megunják, könnyen tovább léphetnek a
bőségben élők csapatában, ha figyelmesem végigcsinálják, a
„teremtsünk magunknak...” cselekvéssorozatot, és most nem akadnak el
valahol, valamiben ami még mindig fontosabb nekik, mint a bőségben
eltöltött idő.
Látta valaki az AVATÁRT? Ott a navik (ember), egy lófarok szerű csáppal
érintkeznek az állataikkal és érzéseikkel, gondolataikkal irányítják őket.
Amikor repülni akar a vadász, akkor megszerez, betör magának egy
„madarat”. Amikor hátára kerül, összekapcsolódnak, azt tanácsolják,
neki, hogy azonnal repüljön vele, hogy mielőbb kialakuljon közöttük az
összhang. Ugyan a csápok már összekötve. Elkezdenek együtt zuhanni.
A vadászunk (mi), már csak a csápban kapaszkodva tud kapcsolatba
maradni a madárral s azzal van elfoglalva, hogy zuhannak és most mi
lesz. Vajon túélik-e egyáltalán, vagy ez a jó kis kaland mindjárt
tragédiába fullad. Míg ezzel van elfoglalva, szépen zuhannak, neki, neki
csapódva a szikláknak. Aztán a félelemmel teli tehetetlenségében
hősünk felkiált, mintegy költői kérdésben: Nem tudnál normálisan
repüni?! Lássatok csodát, a madár repülni kezd, szépen egyenletesen.
NA ÍGY VAN EZ VELÜNK IS, MINDIG! AMÍG A VÁLSÁGGAL VAGYUNK
ELFOGLALVA, AZ ADATIK NEKÜNK! Ha repülni akarunk akkor meg az fog
megvalósulni! Ha idealista vagy, akkor mindig az idea van előbb és az
határozza meg az anyagot! Nem pedig fordítva! Ne feledd! MINDIG!
Hiszed? Nem hiszed? Regalább próbáld ki! Ha elakadsz, kérdezz! Azt
mondod, hogyan? Elérhető vagyok, több segítővel együtt, HA KERESEL.
De tudd, nem baj, ha még csak a kifogásokat keresők csapatába
tartozol, mert van esély és soha sem késő átkerülni a másikba! Csupán
csak abba kell hagynod az egyik tevékenységet és belevágni a másikba!
Nézd meg milyen nagyszerűen teremted a sikertelenséget! NA ÉPPEN
ÍGY KELL TERETENI A SIKERT IS!
HAJRÁ! TEDD! HA ELAKADSZ, KÉRDEZZ! Ha nem mersz, ne csodálkozz!
Segíts magadon, az Isten is megsegít! Ha nem hallgatsz rám, magadra
vess!
Somogyi Péter
Lélekszerelő
www.lelekszereles.blog.hu
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 173
Tegnapi: 525
Heti: 1 089
Havi: 3 068
Össz.: 976 442
Látogatottság növelés
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu