Böde István jógaoktató
A lélek
A jelenkor definíciója szerint, a lélek az emberben az életnek, és a
személyiségnek, a testtől független, anyagtalan hordozója.
Ezoterikusabb megközelítéssel szólván erről a láthatatlan valóságról: az
egyéni lélek, létezésünk indítéka, halhatatlan energia centrum, életünk
"tanúja". A világba folytonosan szétáradó számtalan egyéni lélekszikrák
mögöttese, az isteni lélek, maga a teljes Fény, maga a Tökéletes
Abszolútum. Ő a teremtő- ősakarat, személyesen a Szeretet kisugárzása
mindenekben... fényéből szüntelen kiváló lélekszikrák, megkezdik
végtelenbe vesző vándorútjukat. Az anyagvilágban újra és újra testet
öltésekkel, a tapasztalatok és megismerések útján fejlődik a lélek-egészen a
tökéletességig. Az útnak indító szeretet, nem tesz mást, mint lehetőséget
ad a tökéletesedésre. Az Atya visszafogadja útjára bocsájtott teremtményeit
- az önmagukra ébredt lelkek, ragyogó szikraként visszatérnek a teremtő
Ősmáglya fényébe.
Az öntudatra ébredt ember, a végtelenből végtelenbe tartó zarándok
történet. A megadatott szabadságunk sorsdrámája arról szól, hogy minden
emberi életnek-annak minden napjában- benne van a lehetőség arra, hogy
lefelé vagy felfelé ívelő útra lépünk...az isteni kegyelem megengedi,hogy
ismét és újra a helyes irányt választhassuk, mert ha az előző életünkben
elvétettük a célt, azt a jelenben helyrehozhatjuk. Az isteni kegyelembe nem
fér bele az a rosszul értelmezett teória, amely a végleges örök kárhozattal
riogatja a gyarló embert. Nos, mindig vannak az élet útján lemaradottak -
de a Szeretet utánuk nyúl és felemeli a földre rogyott embert, ha ő is
akarja, kéri. Olthatatlan sóvárgásunk, hogy visszatérjünk oda, ahonnét
elbocsájtattunk: a szikra visszavágyik a fényözönbe, mert lényegileg
azonosak, ahogy a vízcsepp a tengerrel, mert ugyanabból vannak.
Valójában mi az alapvető létszükségletünk, és hiánya annyira fáj, hogy
elsorvaszt? Sri Aurobindó, a hindu bölcs szerint:
" Az egyetlen dolog, ami után mindnyájan áhítozunk, a szeretet. Az
egyetlen dolog, amitől mindnyájan félünk, a szeretet elvesztése.
Legnagyobb szomorúságunk, a szeretettől való elszakadás miatti
szomorúság, s minden rejtett vágyódásunk célja, a szeretet megtalálása".
Mindnyájunkban megvan az igény arra, hogy megtaláljuk a beteljesülést
valakihez tartozásban. Tudatosan vagy pusztán ösztönösen, a hiányzó
másik felünk után kutatunk, s ha megtaláltuk, a teljességet élhetjük meg
vele. A szeretet-élet megélésében- és a szerelemben is- elveszítjük az én-
határainkat, bár ezt próbálja elhitetni velünk a kábítószer élvezete is - és
ebben a valós vagy hamis örömteliségben, a tökéletesben való belső
egyesülést élünk meg.
Valójábam, ez az Istenből kiszakadtságunk utólagos visszhangja...Minden
szeretetteljes emberi kapcsolatunk, még a szerelem is, Istennel való
bensőséges kapcsolatunk földi tükröződése az ősbizalomra
utaltságunkban. Azonban ha mégsem tudjuk elérni ezt az egész-séges,
teljes életet –akkor, egyre kínzóbb a belső üresség érzete. Marad a
valamiféle feledést nyújtó, tudatködösítő és hamis illúziókat kínáló,
pótszereket kínáló, ördögi kísértések sora: többek között az alkohol, és a
drog. Valójában, valamilyen káros szenvedéllyel élő ember, tévúton járó
Istenkereső, az emberi kapcsolatokban a szeretetet, elvesztett
embertársunk kálváriája. Az emberi lélek számára, a földi lét a hatalmas
bukások, szárnyaszegettségek - egyúttal a felemelkedések, szárnyalások
színtere. Az elbukásokról gondoskodik a Sötétség Ura és démoni
"hadserege", -maga a Sátán, az ördögi kísértések nagymestere. Ott van
mindenütt, hol a birtoklásvágy feléled, ahol a hatalomért folyik a harc,
amikor mások gyűlölete, az irigység, hiúság ...éledezik, amiben
megnyilatkozhat. Reménységünk erejét adja, hogy életutunkban: minden
jóra törekvésünkben, szeretettel teljes gondolatainkban, imádságra készülő
lelki rezdüléseinkben, nemes cselekedeteinkben, jelen vannak az angyali
világ segítő inspirációi. Ők értünk vannak teremtve, szolgálatunkra
teremtette egész hierarchiájukat a szerető Isten. Az egész univerzum
működését , evolúcióját segítik minden időkben.
Aki ezeket a sorokat olvassa, már egy angyal segítő ereje tölti a lelkét,
amiért magam is hálás vagyok. Nem vagyunk egyedül a létben, nem
vagyunk magunkra hagyatva, mert egyszerre vagyunk földi és mennyei
közösség tagjai.
Azért olykor merjünk szent őrültséggel kilépni egónk abroncsaiból, mert a
valódi szabadság nem a megkövesedett szokásainkba zárt életről szól. Egy
nekem kedves hindu példázatot nyújtanék át Deepak Chopra indiai
ajurvedikus orvostól, ahányan olvassuk, annyiféle tanulságot rejt
magában:
"Egy hinduizmussal foglalkozó antropológus egyszer egy öregember után
lopakodott az erdőben. Megdöbbenve látta, hogy a fák növekedésért
táncolt éppen. Az öreg elragadtatottan ölelgette a fák törzsét, és közben
így beszélt: Ó Uram, nagyon szeretlek! Aztán hasra feküdt a földön és
szólt: Áldott vagy Uram! Majd talpra szökkent, és karjait az ég felé tárta és
felkiáltott: végtelenül boldog vagyok, hogy hallak és látlak Téged!
Az antropológus képtelen volt tovább türtöztetni magát és előugrott
rejtekhelyéről és az öreghez fordult:
- Azt kell mondanom neked jóember, hogy teljesen megbolondultál!
- Aztán miért?- kérdezte a megzavart öreg.
- Mert itt állsz egyedül az erdőben, és azt hiszed, Istennel társalogsz! -
hangzott a tudós válasza.
- Mit jelent egyedül lenni?- tudakolta az öreg "
Valójában mit is jelent...?
Baráti kéznyújtással: Böde István jógaoktató
email: bodeistvanjoga@gmail.com
T:210 09 64
jóga foglalkozások minden kedden 18.00-20.00
Elérhetőség: Bp., VIII. kerület, Práter utca 28 II. emelet balra