Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner
Önállóság – felnőttség – érettség – felelősség
A cím tulajdonképpen egy asszociációs lánc, amely a témán gondolkodva
végigfutott bennem. Még annyi kiegészítést szükségesnek érzek, hogy
ez az egész fogalom-csomag a döntéseimen keresztül nyilvánul meg, és
válik érzékelhetővé. Én hozom meg őket, nem más, és én viselem a
következményeit, nem hárítom azokat másra. Mármint jó esetben.
Ebben a hónapban eladtam az autómat. Végre! Aznap este rögtön
elmeséltem barátnőmék playback színházában, ők persze jól
eljátszották az egész drámát. Aztán elzengtem Fészbúkon, és minden
barátomnak, aki hogylétem felől érdeklődött, ezzel kezdtem a
válaszomat vagy két hétig. Most itt írok róla – miért olyan nagy szám ez?
És hogy jön mindez az önállóság témájához?
Az első autóm volt az az ultrakék Opel Astra, amitől nemrég megváltam.
Komoly döntés az első autó megvásárlása, az önállóság szimbóluma sok
szempontból. Esetemben két dolgot döntöttem el önállóan, amikor
hozzám került: azt, hogy legyen, valamint a színét. Akkoriban kezdtem
vállalati trénerként dolgozni, és mivel ez a munka sok vidéki, önálló
utazássál jár, ráadásul sok kelléket igényel, kellett az autó. Gondoltam,
veszek egy kicsi, használt kocsit készpénzért. Ebből sikeredett egy
viszonylag nagy, vadiúj Opel 10 éves futamidejű svájci frankos lízinggel.
Az akkori párom (vőlegényem – mindössze másfél évig voltunk együtt)
elkezdte adagolni, hogy mindenképpen új autót érdemes venni, a
használttal csak a baj van – jó, legyen egy új kis Suzuki. Annál nagyobb
kéne azért – minek is...? De hát biztos jobban tudja, ő a férfi! És hát
simán ki fogom tudni fizetni ÉN, mondja Ő, hiszen jól keresek. Bele se
gondoltam, hogy mit jelent svájci frank alapú lízinget (egyáltalán, mi a
különbség a hitel és a lízing között?) felvenni, akkor ilyeneket adtak, hát
ilyen szerződést kötöttem.
Négy év elteltével már nagyon nagy bajban voltam. Hol volt már akkor a
vőlegényem! Volt viszont egy gazdasági világválság, melynek
következtében a vállalati tréningezés tündöklése bukásba fordult, s vele
együtt az én egzisztenciám is összeomlott. Tetézte mindezt a svájci
frank folyamatos erősödése – ezt sokan jól ismerjük. Akkoriban már a
kezdő törlesztőrészlet kétszeresénél jártam. Gondoltam: rendben,
kiszállok! Mentem hát a bankhoz megtudakolni, mi ennek a módja – és
akkor ért az első igazi sokk. Majd' 1 milliót kellett volna az autó eladási
értékén túl befizetnem ahhoz, hogy ne legyen autóm! Ez nagyjából
akkora összeg volt, amennyiért eredetileg terveztem autót venni. Azóta
ment a nyűglődés, amely lassan, de biztosan egyre elszántabb
megoldás-keresésbe csapott át. Sok tapogatózáson, kerülőúton,
zsákutcán keresztül jutottam el oda, hogy megkérem én a bankot,
ugyan engedje már el az autó értékén felüli részt! Ez a különbözet
ugyanis plusz 3 év elteltével sem csökkent jelentősen, mivel a svájci
frank erősödött, nem beszélve a kamatokról, az autó értéke viszont
annál nagyobbat zuhant ezidő alatt. S láss csodát –elengedték! Így már
„csak” a vevő megtalálása volt hátra. Néhány szintén tanulságos
csavarral sikerült egy kedves házaspárt találnom, akik méltányos árat
fizettek a megkímélt állapotú, keveset futott kocsimért.
Most kicsit hosszabban és körülményesebben utazok, de egyelőre
nagyon élvezem, hogy megszűnt az a szorongató érzés, amely az adott
hónap pénzügyi túléléséhez eddig elkerülhetetlenül hozzátartozott az
elmúlt 4-5 évben.
Sok volt a tanulópénz, de sokat is tanultam: dönteni – pláne nagy
horderejű, hosszú távú kérdésekben a saját szempontjaim alapján kell!
Valamint a következményeket alaposan, hosszútávon és széleskörűen
kell mérlegelni! Ez nem jelenti azt, hogy mindenre fel tudok készülni, sőt
még azt sem zárja ki, hogy kockázatot vállalok. De nagyon nagy
különbséget jelent, ha mindezt tudatosan teszem! Épp ma délután
olvastam a Harry Potter-sorozat hatodik részében azt a mélyértelmű
összegzést, amikor Harry felfogja: szabadon dönt abban, vállalja-e a
sorsát. Bár életútja bizonyos szempontból determinált, ég és föld a
különbség aközött, ha szabad akaratából működik-e együtt vele, vagy
csak sodorják az események, netán ellenáll a sorsalakító erőknek.
Így vagyunk ezzel mindannyian: nem attól leszünk önállóak, hogy
lehetőségünk van önállóan dönteni, hanem attól, hogy felelősen élünk
ezzel a lehetőséggel.
Domján Mónika
pszichológus, önismereti tréner
..................................................................................................................
Zsa Zsa Tudos /Akia/
Önállóság
Mint az életben mindennek, az önállóságnak is különböző fokozatai
vannak. Ezek a fokozatok tükrözik az egyén tudását és ismereteit.
Amikor a magzat először megmozdul az anyaméhben, megteszi az első
lépést ahhoz, hogy a földi közösség részévé váljon. Ettől a pillanattól
fogva kezdődik a valódi neveltetés. Minden kis adat és tanács –legyen
az fizikai vagy mentális, hozzájárul az önállóság eléréséhez.
Soha nem értjük meg teljesen, hogy milyen fontossággal bírnak tetteink
és gondolataink. Ezekben a korai időszakokban alakulnak ki a későbbi
önbizalom, bátorság és tudás alapjai. Rengeteg tévképzet övezi az
apaság és anyaság fogalmát. Néhány szülő porcelán babaként kezeli a
gyerekeit anélkül, hogy megértené valójában mire képesek. Bár a
gyermek fel kell hogy fedezze fizikai testét, az agya a legelső pillanattól
fogva aktív.
Szivacsként szív magába minden szót és érzelmet. Ezeket addig
raktározza, amíg meg nem tanulja használni a testét. Ekkor jön el az
ideje, hogy a tanultakat gyakorlatba ültesse. A szülők nem lehetnek
gyermekeik szolgái, hanem türelmes tanárok és oktatók. Ez nem könnyű
feladat, különösen ha a szülők maguk sem túl önállóak.
Egy jó tanár nem oldja meg az egyenletet a diák helyett, hanem elvezeti
a megoldáshoz és mindent lépésről lépésre elmagyaráz.
Egy jó tanár nem csak annyit mondd, hogy Ne tedd ezt!, Ne tedd
azt!, hanem meg tudja válaszolni a Miért? Mikor?
Hol? és Hogyan? kérdéseket is. A legnagyobb gond ott van, hogy a
legtöbb szülő nem elég önálló ahhoz, hogy tanítson.
Az első és legfontosabb lépés a neveléshez, hogy egyenlőként kezeljük
a gyerekeket. Kell, hogy legyenek feladataik és részt kell venniük a házi
munkában. Emellett persze legyen idejük pihenni és szórakozni. El kell
mondani nekik, hogy az élet boldogság, amit meg kell élni és tapasztalni.
Hányszor halljuk, hogy “miért nem teljesítesz jobban az iskolában, mikor
nincs más feladatod, mint hogy tanulj. Én mindent megteszek érted, éjt
nappallá téve dolgozom.”
A szülők könnyen felejtenek. Nem emlékeznek azokra a napokra, amikor
lógtak a suliból, hogy szórakozzanak egy kicsit. Ez a leggyakoribb
zsarolási sablon a gyermek-szülő kapcsolatban. Természetesen ez oda-
vissza működik.
Az egyetlen út az önállóság elérése felé, hogy kipróbáljuk magunkat
különböző helyzetekben, és megtanuljuk megoldani az előttünk álló
feladatokat és nehézségeket az út során.
Az energiák egymásra hatásának fényében kell megadnunk mindenkinek
ezt a tanulási lehetőséget. Ez azzal jár, hogy nem ütjük az orrunkat más
dolgába, a magunk ügyeit próbáljuk megoldani, és nem adunk tanácsot,
csak ha kérnek tőlünk. Naivitás azt gondolnunk, hogy a bölcs ember
mások hibáiból tanul. Tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy kifejlesszük és
fenntartsuk önállóságunkat.
Ahogy korábban említettem, az ember önállósági szintje függ a családi
kódjától, önbizalmától, sikervágyától, kíváncsiságától és a képességétől,
hogy boldog legyen anélkül, hogy valakitől anyagilag, érzelmileg vagy
mentálisan függjön.
Amikor függetlenségről beszélünk, általában anyagi függetlenséget
értünk ez alatt.
Az önállóság azt jelenti, hogy képesek vagyunk függetlenül élni, hogy
vannak saját céljaink, amik nem kötődnek más ember vagy emberek
sikeréhez. Azt is jelenti, hogy olyan döntéseket hozunk, melyek nem
mások nézőpontját tükrözik, hanem hűek maradunk önmagunkhoz. Ez
nem az anyagi függetlenségről szól. Hacsak nem adod el magad, vagy
egy részed az anyagi segítségért, amit kapsz, a pénz csak egy fajta
energia, eszköz, amire szükségünk van a túléléshez.
Az önállóság annyit tesz, hogy tudatosan cselekszünk és gondolkozunk.
Vannak egyéni céljaink, mindig változó nézeteink és elég erősek
vagyunk ahhoz, hogy mindig döntést tudjunk hozni.
Béke és szeretet
Zsa Zsa Tudos /Akia/
...................................................................................................................
Somogyi Péter lélekszerelő, hagyaték őrző
Önállóság? Mire jó, mikor minden EGY?
Ha valaki ismeri a magyar hagyomány ide vágó részét (pl.: A fehér ló fia
mesét), akkor tudja, hogy egy gyermek, 21 éves korára lesz spirituálisan
felnőtt. Fehér ló fiát az édesanyja háromszor 7 évig szoptatja. Az első 7
évében alakul ki a gyermeknél az akarat, majd 14 éves korig a nemi
hovatartozás, 21-ig pedig a felelős gondolkodás és döntés. Mindezen
idők alatt a gyermek az édesanyja energiatesteit használja.
Jól látszik, hogy ez egy igen aktív kapcsolat. Közben pedig, amíg nő a
gyermek sok szülő voksol arra, hogy jó a gyereket önállóságra nevelni.
Miért? Azért, hogy később, maga is megállja a helyét, akkor is, ha a
szülei már nem lesznek ott segítségül.
Azt is tudjuk, hogy a lélek mielőtt leszületik, választ magának egy
életfeladatot. Ahhoz pedig olyan szülőket, akiktől tanul X jó dolgot,
amelyek segítik az életfeladata megoldásában és nem szabad
eltanulnia másik dolgot, mert azok akadályozzák. A leszülető lélek
aztán, minden célt elfelejtve éli eleinte a szülei életét. Szerencsés, ha
csak eleinte. Sajnos sokan életük végéig ezt teszik. Élik a szüleik életét.
Függenek tőlük. Vagy másolják, vagy ellenzik a mintát! De ez sajnos
nem jó, mert volna olyan amit másként kellene csinálniuk, mint a szüleik,
ahhoz, hogy a saját életfeladatukat meg tudják valósítani.
Nos, az egyéni fejlődéshez elengedhetetlen, hogy elszakadjunk a
szüleinktől és önálló életet éljünk, saját tapasztalatokkal, saját
döntésekkel, saját eredményekkel. Ha ez nem sikerül, akkor biztosan
nem teljesítjük a vállalt feladatot! Szinte hiábavaló lesz az életünk.
Mindezeket figyelembe véve, biztosan állíthatjuk, szükség van az
önállóság kialakítására! Elengedhetetlen, hogy felnőjjünk, felnőttként,
felelősséget vállalva tetteinkért folytassuk az életünket, miután
leszakadtunk édesanyánk energia testeiről. Tartozunk ezzel magunknak
és a családunknak is.
A tudatos, jelenben élt élet feltétele is az önálló, felelősségteljes élet!
Hajrá, tegyük! Bátorsággal! Ha Isten velünk, ki ellenünk?!
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyaték őrző