Böde István jógaoktató

A belátás

 

A belátás fogalma annyit jelent számomra,hogy méltányolok, vagy

belátok, tévedésnek ismerek el valamit, és ez pozitívan kell,hogy

befolyásolja későbbi magatartásomat, cselekvéseimet.

Mennyi szenvedésünk, újabb vakvágányra térülésünk, akár

megbetegedésünk származik abból,hogyha hiányzik belőlünk az

értelmes önismeretünkből fakadó belátásunk képessége...és ennek

következtében, ugyanazokat vagy hasonló hibákat követjük el.

Renben van: szükségünk van a fájdalmas tapasztalatokra, hogy

okuljunk- tanuljunk hibáinkból,különben nem haladunk, örökre körbe

járnánk. A szervezetünkben is jelentkező fájdalom figyelmeztetés arra,

hogy már baj van, és ezen változtatni kell.

A Homo sapiens /bölcs ember/ szellemi értelemben ott kezdődik, hogy

tanul vétkeiből /cél elvétéseiből/ ,önsorsrontó gyarlóságaiból,és

lehetőleg elkerüli a magának, vagy másoknak okozó szenvedéseket.

Indiában az újszülött felett igy imádkoznak:

"Most hogy ritkán és nehezen elérhető emberi test birtokába jutottál

újra, jól nézd meg, merre mész,mert az életben nemigen van idő

tévutakra."  

Ehhez kapcsolódik a szellemes aforizma: "Az,ami vagy, már jutalom és

bűntetés is azért, ami vagy" Franz Werfel.

Karmánkat a gondolataink irányítják elsősorban. A gondolat maga egy

bizonyos rezgés: szétsugárzó energia. Kire rárezgünk /reá gondolunk/

koncentrált szeretettel, kitartóan,életerő szintjét növeljük,ha kell,

gyógyitjuk, ez a Fehér Mágia.

Általában ha pozitívat gondolok, beszélek, cselekszem-növekszik az

energiám,és ezzel kisugárzom jobbik magam a világba. Ez bizony

sokszor nehéz, mert lehetünk valamiért csüggedtek, megbántottak,

elfáradtak,becsapottak...mert emberből vagyunk.

Ha Istenre gondolok,az ő szeretetére: kitisztul, kivilágosodik az aurám -

"fénylő" ember vagyok. A tudat formálásomnak, önmagam

teremtésének, vannak engem bezáró,ill. nyitó kulcsai,és amit beengedek

magamba, az fészket rak bennem.

Az egyik esetben, amikor bezárulok az isteni kozmikus energia

számára: 

lustaság /feladatok elől meneküléseim/

birtoklásvágy

kisebbrendűségi érzés /nem vagyok fontos

magamnak,elbizonytalanodtam/

félelem /önbizalomhiány/

írigység

gyűlölködés   stb

A nyitási aktusaimmal beengedem életembe mindazt, ami erőmet növeli:

meditációs életformát választok, imaélet

önvizsgálat

önzetlen szolgálat

fegyelem /erkölcsösség, egészségmegőrző életmód/

alázat /ez nem gerinctelen alázatoskodás/

Szentírások tanulmányozása   stb

Természetesen a gyakori önvizsgálatok során mindenki kiegészítheti a

felsoroltakat,talán lenne mit...

Önmegismerésünk folyamán el tudjuk dönteni, hogy a látszólag külsőleg

megvalósítható / olykor bizarr, irreálist / nem keverjük össze a belsőleg

lehetségessel. A folyton alakuló életterünk sokféle lehetőséget kínál

számunkra: feladatokat, célokat - de tudnunk kell hogy milyen belső

adottságokkal rendelkezünk, valóban képesek vagyunk-e valamire,mert

ekkor a feladatainkat meg tudjuk, meg kell valósitani.

Szeretném a kedves olvasót egy javaslatommal megajándékozni,ez

pedig a naponkénti esti önvizsgálat mentális gyakorlata.

Az esti visszapillantás az eltelt napunkra fejleszti

önmegismerésünket,önkontrollunkat, a bennünket ért helyzetek

mélyebb megértését.

Elalvásunk előtt végigszemléljük a napunkat a reggeli ébredéstől a jelen

percig-mintha filmet néznénk. Ennek a filmnek a főszereplői vagyunk, mit

tettünk, cselekedtünk, hogyan kommunikáltunk...és eközben mit

éreztünk, gondoltunk, milyen lelkiállapotban voltunk.

Nekem két hiba elő szokott fordulni: elkalandoznak a gondolataim,pl

másként alakítom a filmet mintegy vígaszul a frusztrációim

csökkentésére-de így már messze jutottam önmagamtól.

A másik: előfordul, hogy belealszom,ezért nem ágyban végzem a

visszatekintést,hanem meditációs ülésben,van mikor nyitott szemmel.

Soha ne vádaskodjunk közben önmagunkra,másokra vonatkozóan,

kerüljük a lelkiismeret furdalásból eredő bűntudat  érzést,

önmarcangolást.

A gyakorlat lényege: hogyan tudjuk az én-ünktől távolításban úgy

szemlélni magunkat,mint egy idegent. Igy jutunk el a magunkról alkotott

reális, objektiv én-képünkhöz,annak minden gazdagító

tartalmához,tanulságaihoz. A belátásunk kiszélesedik,elmélyül-

érettebbé, bölcsebbé válhatunk ebben az isteni szép és nehéz világban.

A magunk örömére, mások boldogítására...mert" Isten szeretet-

erőművei " vagyunk.

Baráti kéznyujtással: Böde István jógaoktató

...................................................................................................................

 

TündérAnya RaSu spirituális tanító író, költő

..egy varázslatos esti kávé - Veled... 

 

Ülök itt a laptop előtt, a tévében valami színes és mozog, és

Magyarország több, mint 2000 km-re innen... 

Azért a gondolataim, érzéseim energiái eljutnak Hozzád szentem...

Belerévedtem a múltba... 

Micsoda hosszú út vezet el a Belátásig... 

Belátni csak azt tudom, amit megláttam.

Meglátni csak azt tudom, amit elfogadtam.

Elfogadni csak azt tudom, amit már megismertem...

Megismerni csak azt tudom, amit megéltem...

Megélni csak azt tudom, ami az én választási lehetőségeimet követő

döntésem következtében belépett az Életembe... 

Teljesen más dolgokat láttam be 10 évesen, 20 évesen, x évesen, -

vagyis a belátás képessége bizony-bizony kor és tapasztalatfüggő...

...és itt kérlek beléphet a mi lett volna, ha... aminek aztán végképp és

egyáltalában is semmi értelme, hacsak nem az önostorozást akarjuk

felvenni a tapasztalásunk palettájára... 

Mert hogy is van ez?... 

Ráébredés

Rádöbbenés

Tudomásulvétel

Elfogadás

Belátás

Befogadás

Kiárasztás

Változás

...hát... valahogy így szentem...

Ahhoz, hogy én változni tudjak, és ezzel változzon a világom is, el kell

jutnom ahhoz a fránya belátásig, hogy befogadni is képessé váljak...

Mert e nélkül nem megy... 

Persze, azért azt az Isten áldotta Megbocsátást is tedd oda valahová,

főként a saját magad irányában, és azok felé, akik iránt a neheztelésed

nem enged Téged szabaddá válni... nno... 

...mert ez a neheztelés egyre nehezebbé teszi a Te életedet...

Szemléletváltás nélkül ez nem megy... 

Az egész Harmadik Évezred Hajnala pontosan erről szól: 

a paradigmaváltásról... 

Ami nem működik kollektíve, kizárólagosan egyéni szinteken...

...és itt jön a mi felelősségünk... egyénenként... egyenként... 

...tudod, van egy Legenda: 

Amikor valaki elfordul Istentől, akkor elszakad az összeköttetést

biztosító aranymadzag... 

...és ezt Isten MINDIG összeköti újra... meg újra... meg újra... 

...de a csomók ott maradnak... 

...és minden egyes csomóval rövidebb lesz az aranymadzag:

minden egyes elfordulással Istentől - közelebb kerülsz Istenhez...

...hát... valahogy így szentem... 

Áldott, örömteli  Belátást és Szemléletváltást kívánva;

Tündérörömöleléssel; TündérAnya... 

...................................................................................................................

 

Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner

Belátás és alázat

 

A „belátás” szó mélyen elgondolkodtatott. Először egy térdelő, lehajtott

fejű alak jelent meg előttem, ahogy alá-zatosan (ez a szó is önmagáért

beszél!) elfogadja az igazságot, ami ellen addig kézzel-lábbal tiltakozott.

Sajnos szégyenérzet is társul a képhez bennem, pedig annyira emberi a

tanulásnak ez az ismétlődő ciklusa: azt hiszem, hogy tudom, értem,

tökéletesen csinálom, aztán hibázok, és pofára esek... Ha eléggé

alázatos vagyok, belátom a hibámat, elfogadom a tökéletlenségemet,

tanulok belőle, és mostantól tényleg jobban tudom-értem-csinálom.

 

Később még további jelentéseit fedeztem fel a belátás szónak: befelé

fordítom a tekintetemet, magamba nézek – ez volt az egyik

„felfedezésem”, a másik pedig, hogy a történés vagy fogalom lényege,

középpontja felé haladok, jelentése legmélyét szeretném feltárni,

megragadni.

 

Egy ilyen belátással találkoztam tegnap, sőt még mára is átívelt a

feldolgozás folyamata. Kirándulni voltunk a Kedvesemmel. Indulás előtt a

„ki-rándulás” szót is kiveséztük, és a mindennapokból való

kiszakadásként értelmeztük tevékenységben és helyszínben egyaránt.

Egy olyan kiszakadásként, amely éppen az eltávolodás által segít

egészében szemügyre venni azt, amit a hétköznapok monotóniájában

gépiesen, gondolkodás nélkül csinálunk, és életünknek nevezünk.

 

A kirándulásnak fontos része az eltévedés. Bár egy olyan hegyet

akartunk megmászni, amelyet néhány hónapja szintén megmásztunk,

már az út legelején gondban voltunk – nem találtuk meg ugyanis, hogy

hol kezdődik a térképen jelzett turistaút. Egyébként pontosan ugyanez

történt velünk legutóbb is. Elindultunk hát árkon-bokron át, csipkebokrok

szaggatták a ruhánkat, meredek hegyoldalon küzdöttük fel magunkat,

átvágunk egy akkor elhagyatott, de használatban lévő mészkőbányán

(„Belépni tilos és életveszélyes!” táblák szegélyezték utunkat), majd

egyszer csak a keresett, de nem talált turistaútba botlottunk. Ekkor

esett le, hogy jóval távolabbról indultunk, mint gondoltuk, tehát hiába

kerestük volna kilométerekkel odébb a turistautat, az tényleg nem volt

ott. Más kérdés, hogy visszafelé végigjárva az utat megtaláltuk az igazi

„bejáratot”, de jelzés ott sem volt. Ejnye!

 

Az az érdekes az egészben, hogy a térképet sokszor megnézve, és a

korábbi emléket felidézve sikerült minden kifogást elsöpörnünk, mert úgy

akartuk látni, hogy márpedig az útnak ott kell lennie! Elképzeltük

szépen, és hiába mutatta magát a valóság, hogy „Hahó, itt vagyok!

Ilyen vagyok, nézz meg jól!” - mi csak nem láttuk. Olyan ciki erre

rádöbbenni! Ugyanakkor roppant tanulságos.

 

Este stílusosan megnéztünk egy hegymászós filmet, amely igaz

történetet dolgoz fel: két hegymászó bajba kerül az Andok egyik

legveszedelmesebb csúcsán, egyiküknek eltörik a lába, és társa a

kilátástalan helyzetben reálisan választható egyetlen megoldás mellett

dönt: elvágja a kettejüket összekötő kötelet. A törött lábú hegymászó

emberfeletti erőfeszítéssel kiszabadul abból a gleccserhasadékból,

amelybe belezuhant, és méterenként csúszva-kúszva lejut a hegyről,

eléri az alaptábort és társait, akik már a ruháit is elégették, így véve tőle

szimbolikusan búcsút. Ami a rendkívüli történeten kívül

elgondolkodtatott, az a bajba jutott hegymászó társának hitvallása volt,

amelyet a film elején osztott meg a nézőkkel: „Mikor a hegyekbe

megyek, valami végtelen, hatalmas teret érzek magam körül, és

végtelen szabadságot. Olyankor kiszabadulok a mi kaotikus világunk

zűrzavarából”. (A film címe: A végtelen érintése, online megnézhető itt:

http://www.youtube.com/watch?v=_8fRkCu26rU)

 

Számomra itt adódott egy újabb belátás, amelyre ő vagy eljutott

későbbi életében, vagy nem: nem azért érdemes elmenni a hegyekbe,

távoli tájakra, a lemerülni a tenger mélyére, különleges kalandokban

részt venni, mert az az Igazi Élet! Nincs olyan, hogy igazi és hamis élet,

csak az Élet van! És abban ugyanazok a törvények érvényesek a hegyek

tetején 6000 méter magasan, mínusz 20 fokban, mint a

munkahelyemen, a családomban, vagy a városban, ahol élek. Igaz, hogy

mindent megteszünk azért, hogy biztonságot és kényelmet teremtsünk

magunk köré, de ez rengeteg energiába kerül ám! Nem bújhatunk el a

következmények, a kényelem árának megfizetése elől a civilizációban

sem! (Egyébként a kötelet elvágó hegymászó sem menekült meg –

bármennyire szeretett volna -  „kaotikus világunk zűrzavarától”: a

hegymászó-társadalom soha nem fogadta el a döntését, annak ellenére,

hogy társa a végsőkig kiállt mellette.)

 

Ha kimegyünk a természetbe, legfeljebb hamarabb, közvetlenebbül

találkozunk szembe cselekedeteink következményeivel. Ezt a tudást

átvihetjük az élet többi területére, a munkahelyünkre, a családunkba, a

kényelmes városi környezetbe. Mert bármilyen meglepő, ez ugyanaz az

élet. Nem menekülhetünk el előle a hegyek magasába, a tengerek

mélyére, vagy távoli, egzotikus országokba. Alázattal hajtom meg a

fejem e Belátás súlya alatt.

Domján Mónika

 

 

 

 

 

 

Oldal: 2013 októberi írások Belátás témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat