Ezo Hírnök

www.ezohirnok.hupont.hu

asemota_anna.jpg

Asemota B. Anna

Önzetlenség

Érdekes a téma.

Kinek mi jut eszébe az önzetlenségről?

Nekem több minden. Pl. a fény-énem és árnyék-énem, a két pólus.

Önzetlenség és önzőség. A legtöbb ember így működik. Azt vallom nincs is ezzel baj. Addig, amíg az egyensúly meg van, és nem billen át. Az egyensúly nagyon fontos az életünkben, minden oldalon. Tapasztalható, ha kibillensz máris valami „nincs a helyén”, így te sem érzed magad jól.

Legjobb példát az állatvilágból vehetünk, az önzetlenség bemutatására,

főleg  azoktól az állatoktól, akik már sok-sok éve velünk élnek, akár egy fedél alatt is. Ilyenek például a kutyák. Hűségesek, és ők aztán önzetlenül szeretnek, még ha valaki képes is belerúgni egy ilyen ártatlan lélekbe, később oda megy és megnyalja azt a lábat, ami belé rúgott. Mi emberek képesek vagyunk így megbocsájtani? Mit gondoltok?

Sok gondolatot indíthat ez is el bennünk, igaz?

Azt is mondják, ha jót teszel, visszakapod az Univerzumtól. Mondok egy jó hírt ez működik is, csak nem szabad elvárni. Tedd meg a jót és érkezni fog a „jutalom”.

Jó érzés segíteni másokon, önzetlenül, szeretettel, szívből és lélekből, nem elvárással, és ez az érzés csodálatosan feltöltő és felemelő lesz számodra. Szinte szárnyalsz majd tőle. Próbáld ki, ha még nem tetted meg. Itt az idő.

A történelmet végignézve találkozhattunk kibillent energiákkal ezen a téren is, mint áldozatok, mártírok és sorolhatnám, de ebbe MOST nem mennék bele.

Ezek a lenyomatok már a múlté lettek és nem kell tovább cipelnünk őket.

Az energia minták is változtak és sok minden felülíródott az évek során. Szerencsére a mostani emelkedő világunkban már érezhető a jótékony önzetlenség. Érzitek ti is?

Megosztok veletek ismét egy versemet, ami erre a témára született le Nektek!


Önzetlenség

2012-04-13

Önzetlenség

Nem ZEN – g – az Önösség

Csak adom Magam

Neked!

Mindegy mi a neved

Én, szeretlek!

Egy magból jöttünk

S, ontjuk FÉNYÜNK

A rezgés itt magas

Érzed, ha velem tartasz

Lelkem magja

Génjeim ősi programja

Válasz az imára

Ne mutogass másra

Minél többet adsz

Annál többet kapsz

Így gazdagabbá leszel

S, a küzdőtér kiürül!

Átmossa sejtjeid

A végtelen szeretet


Asemota B. Anna / AnnaManna

www.lelekmosoly-soulsmile.com

..........................................................................................................................

benedek_emilia.jpg

Benedek Emília Artemisz Önismereti Műhely segítő munkatársa

Önzetlenség

Élem mindennapi életemet. Soha nem jut eszembe az önzetlenségről elmélkedni. És most sem jut eszembe semmi okos gondolat az önzetlenség kapcsán. Ülök a gép előtt, és már-már megfogalmazódnak morális és erkölcsi megközelítésben a felvetéseim, kérdéseim, mikor betoppan 18 éves nagyfiam.

-          Anya! Mi előtt ülsz ilyen gondterhelten? – kérdezte.

-          Nem vagyok gondterhelt, csak kezdődő eszmefuttatásomba „léptél bele”, próbálok elmélyülni az önzetlenség témakörében – válaszoltam.

Nézett rám, láttam, szöget ütött fejében a téma. És anélkül, hogy bármit kérdeztem volna, beszélni kezdett.

-          Szerintem az önzetlenség nagyon jó érzés! Amikor valamelyik nap átkísértem egy öreg nénit az úttesten, örültem, hogy engem szólított meg. Jó volt azt érezni, hogy bízott abban, ha megkér, segítek majd neki. És nagyon jó érzés volt bennem akkor is, amikor három napja elmentem vért adni. Büszke voltam magamra, hogy olyat tettem, ami valakinek a hasznára lesz a jövőben. Nem azért tettem, mert akartam valamit érte, mert szerettem volna cserébe kapni valamit. Pontosan azért volt nagyon jó érzés és elégedettség bennem, mert tudtam, hogy önzetlenül teszem. Azért, mert így helyes! Volt bennem vágy a másoknak való segítségnyújtásra anélkül, hogy elvárnék bármit is cselekedetemért.

-          De ugye azért abban egyet értesz velem, hogy nem általános viselkedésforma ez manapság, ahogy te gondolkodsz és viselkedsz?

-          Igen! Általában mással találkozom én is, és nem csak a saját korosztályomban. De hát én már csak ilyen vagyok, Anya! És ezen nem is fogok változtatni! Ilyen lettem, ilyenné neveltél.

A délutánt együtt töltöttük, ezért csak este tértem vissza „témámhoz”. Egyetlen gondolat motozott fejemben folyamatosan:

Míg az utánunk következő generációkban akár csak egyetlen olyan ember is van (persze jobb lenne, ha egyre több lenne!), aki képes önzetlenül adni, cselekedni, addig van remény. Van remény a transzgenerációs értékek átadására, átvételére. Van remény embermivoltunk átörökítésére szellemi értelemben.


Benedek Emília

Artemisz Önismereti Műhely

www.mindenamionismeret.hu

..........................................................................................................................

bognar_tas2.jpg

Bognár Tas auraelemző

Önzetlenség

Drága Mása, lehet, hogy levelem nem publikálható, negatívnak tűnik, de részemről objektívnek tartom.

Egy évtized alatt több tízezer embert elemeztem, személyesen. Egyszer sem találkoztam önzetlen emberrel! Aki annak tartotta magát, álszent volt!

Tapasztalatom szerint a leg önzetlenebb ember is valamilyen önérdekű szándékból önzetlen. Mint tudod, 5 évet éltem ázsiában, kolostorokban is éltem, mesterektől is tanultam. Beavattak a karma fogalmába, és tisztázták: a negatív karmáktól félő ember (nyugaton a pokoltól félő ember) mindenféle jót cselekszik, nehogy később bajba kerüljön.

Se én, se Te, se senki nem önzetlen! Se kedves olvasónk nem tesz szinte semmit annak érdekében, hogy másoknak jobb legyen anélül, hogy Neki jobb legyen!

Amint személyes érdekünk ellenében kellene tenni mások érdekében, azonnal saját érdekünket tartjuk fontosabbank. És talán ez is a helyes...nem tudom Mása!

Önzetlenséggel négy évtized alatt nem találkoztam, emiatt erről nem tudok írni.

Szép napot!

Bognár Tas engedélyével publikálva

..........................................................................................................................

bode_foto.jpg

Böde István jógaoktató

Önzetlenség

Az önzetlenség fogalma emberségünk leghitelesebb értékmérője,amelynek  gyökere az érdekmentes szeretet.

Azonban ennek az értéknek van talán a legtöbb tévutja, életünkben előforduló csapdája,személyiségünket eltorzitó tévhiedelme.

Spontánul úgy fogalmaznék,hogyha az önzetlenség ellentétpárja az önzés,az olyan embert jelent,aki csak a maga érdekeit tarja fontosnak, azt minden áron érvényesiti. Adni nem tud és nem is akar-csak kapni...segitséget, támogatást. A külvilág csak annyiban létezik számára, hogy az mennyire van őérte, mi a haszna belőle.

Az önzetlen ember a saját érdekeit tudja mellőzni,mások javára, embertársai számára cselekvő lelkülete van. Természetesen az önzetlen szeretet jelenti még a növények, állatok iránti szerető gondoskodást, ezt példázza a környezetvédelemmel kapcsolatos hivatásérzete az embereknek. Ki tudja...ez a világunk még ennyire sem létezne, ha nem lennének számosan az önmagukat túlszárnyaló  humanitárius , emberséges emberek: oda  fordulnak segitséggel, ahol erre a legnagyobb szükség van,és ezért nem várnak el viszonzást.

Az emberbaráti szeretet valójában az életerő önmagán túlömlése.  Divatos kifejezéssel élve: a pozitiv emberek testi-lelki egyensúlyban vannak. Az univerzum energiájával töltekező egészségmegörző életmódjuk, gyakorlati hitéletük nyomán áldást jelentenek környezetükre kisugárzásukkal.

Végeredményben önzetlenül szeretni annyit jelet, mint valami vagy valaki számára  őt  segitő módon létezni. Ősi iratlan törvény: azt add a másiknak, amit magadnak is megkivánnál adott esetben,ami neked is jólesne - és csak annyit adni, amennyi erőnkből telik, nem többet!

Az önzetlenségre beállitódásnak van egy életszerü példája, amely a "Teréz Anya effektus" néven ismert a világon. A kisérlet szerint az egyetemisták előtt levetitett filmen Teréz anyát láthatjuk, sulyosan beteg gyermekek és felnőttek ápolása közben. Ezt követően a kisérleti személyek szervezetében az " A" immunfehérje felszaporodását lehetett kimutatni, ezek az antitestek is felelősek az immunrendszer önvédelmi képességének fokozásáért.

Nos: a cselekvő szeretet,vagy annak csak pusztán valamilyen látványa , ha az segitő,altruista célu- erősiti szervezetünk immunitását.

" A saját érdekeken túlmutató viselkedésben benne rejlő szeretet, vagy a -másikért lelkesülő-  érzések leghatékonyabb immunserkentőnek látszanak"  Bagdy Emőke: Pszichofittness

A felebaráti szeretet egyik megnyilvánulása, hogy bármelyik embertársamat Te-nek szólithatok, minden más esetben /legyen az tárgy növény vagy alacsonyabb rendü állat/ csak  róla  beszélhetek.  A teremtő istenünket is tegezzük, ettől bensőségesebb a kapcsolatunk vele.

Valamilyen célra szerveződött csoportban /mint pl a meditációs tréningek során, sportolók összekovácsolódott kollektivája, önismereti teamek stb./ baráti társaságban az önzetlenség figyelmességet, áldozatvállalást is jelent. Ha ez kialakult, akkor közösségről beszélünk, melynek éltető, megerősitő kohéziós ereje van.

Ezt sokféle tanmese példázza: egyik esetében pl. a szerzetesi közösség egyik tagját jutalmazásul a Rendfőnök  egy szép nagy, pirosló almával ajándékozott meg...aki inkább továbbadta egy rendtársának kedvességgel...aztán az is továbadta, végül hozzá került vissza a gyümölcs.

De meg kell különböztetnünk a jótékony szeretet a " neurótikus önzetlenség"-től. Az a felebarátunk, aki ilyen neurózisban él, számára az egyetlen megkülönböztető jellemvonása az u.n. önzetlensége, és erre tudattalanul még büszke is. Ő csak "másokért él", jósága tudatában áldozatul adja az életét a világnak, "mert nem akar semmit önmagának".

Csakhogy azt tapasztalja képtelen boldogan élni, a tiszta lelkiismeretü ember megelégedettségével, hiszen önhanyagolása következtében elsatnyult az a képessége,hogy szeretni tudja önmagát...A látszólagos önzetlensége mögött ellentétes póluson él valójában: ez a rejtett egocentrizmus.  Ez az ember akár egy házasságban él mártirként, vagy gyermekeiért áldozatul a majomszeretetével, esetleg a társadalmi életben jótékonykodik másokat megváltó szerepkörben- lassankét uralni kezdik a specifikus , kiégésre utaló tünetek. Ezek lehetnek a depresszió, általános fáradékonyság, netán a szerelmi kudarcok, vagy munkaképtelenség. Mindez a rejtett büszkeség önmagára, a hiuság következménye: " lássátok milyen jó ember vagyok".

Akinek az élete csak a folytonos adásról szól - és nem töltekezik spirituális csatornákon keresztül, akár a természeti törvények egészségmegörző életmódja szerint éli napjait, akkor vészesen kimerülnek "akkumulátorai".

" Ha szereted önmagad, mindenki mást is úgy szeress, mint önmagadat. Amig mást kevésbé szeretsz, mint magadat, addig magadat sem sikerül szeretned. De ha mindenkit egyformán szeretsz, magadat is beleértve, akkor egy személyként fogod szeretni őket, és ez a személy egyaránt Isten és ember.  Igy hát nagy és igazságos személy az,  aki önmagát szeretve mindenki mást egyformán szeret. " Eckhart Mester

Igaz ugyan, hogy az emberek túlnyomó többsége képtelen megajándékozni embertársait őszinte empatikus figyelmével.

Pedig a kommunikációban a ledjobb társalgó az  aki a másikat figyelmes érdeklődéssel meg tudja hallgatni...eközben beszélgetésük során szinte meg sem szólalt.

Az önzetlenség valódi értéke, hogy aki barátságra vágyik, először jó baráttá kell válnia. Ő az a kinek segitségével önmagunkat marcangoló gondolatainktól, lelki terheinktől meg tudunk szabadulni. Előitélet és kritizálgatásoktól mentesen meghallgat, társaságában azok lehetünk,akik valójában vagyunk, ez pl. a jó házasság egyik titka.

Megemlitenék még egy másik személyiség tulajdonságot: a túlzott együttérzésből fakadó sajnálkozást másokon.

Gondoljuk meg: számos olyan tevékenység, hivatás van, amelyben az embertársainkon úgy tudunk  /és kell/ segiteni, hogy közben nem felmorzsolódunk, nem roppanunk bele az együttérzésbe.    Akárha a beteg gyermekünkről van szó, / mert szüksége van az életerőnkre/ méginkább a nap mint nap emberi drámákkal szembesülő orvosokra, ápolónőkre,, mentősökre, pszichiáterekre  stb. gondolok.

Talán nem is kellene megemlitenem , hogy számosan élnek közöttünk azok az emberek, akik olyan mentálisan legyengült sorshelyzetben vannak, hogy elemi szükségük van lelkierőnkre. Vitalitásunkat igénylik, jó értelemben vett önzetlenségünket. Ezek gyakran önhibájukon kivül negativ emberek, találó kifejezéssel: pszichikai vámpirok. Kényszerü helyzetüknél fogva piócaként viselkednek, minden "erős" emberre rátapadnak, azok életerejét élőzsdiként zsákmányolják, de átömlik rajtuk - mert magukért nem tesznek semmit.  Ezért ujra és ujra keresnek maguknak ujabb energiaforrást.

Néhány csapdahelyzetet  ismertettem...az életünk mégsem szólhat folytonos önvédelemről, a részünkről károsnak itélt emberek elkerüléséről.   Jelen korunkban szükségünk éberségünk kifejlesztésére, arra a képességünkre, hogy fel tudjuk ismerni, mely helyzetekbe ne sodródjunk, ill. mikor nyujtsunk segitő kezet lelkünk inspirációi szerint.

Minden ember életfeladata, hogy felelős önmaga és hozzátartozói életéért - mert csak igy tudjuk benső, isteni énünk megnyilvánulását elősegiteni. Amit magunk tökéletesitéséért , igaz boldogulásáért teszünk, az kihat a közeli-távoli környezetünkre, hasonló törekvésü embertársainkra, a telepatikus kisugárzásunk pszi-törvényei szerint.

Hogy mi a helyes mérték számunkra, a követendő cél: azt nem elsősorban mások tanácsaiból, előadásokból és könyveiből tudjuk meg. Mert azok kizárólag nem csak nekünk szólnak,legfeljebb úgy általában mindekinek.

Van olyan kincses ládánk , mely tele van nekünk szoló értékekkel, üzenetekkel - csak a kulcsunk legyenk meg  hoozá.

Ez az elmélyedő,befelé figyelő meditáció, amikor a csöndünk megszólal...elérnek bennünket az angyali világ, Isten sugallatai. A spontán imánk, fohászkodásunk, amikor vezetést -megerősitést kérünk naponta , kitartó bizalommal.

Igy lehetett ezzel Szentgyörgyi Albert is, akinek életprogramjának egyik igazgyöngy mondata ez volt:

" Engedd Uram, hogy teremtésednek parányi, rám eső részét szebbé tegyem"


Böde István jógaoktató

........................................................................................................................

domjan_moni.jpg

Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner 

Önzetlenség vagy odaadás?

Ahogy témán gondolkodtam, valahogy nem tudtam azonosulni ezzel a szóval: önzetlenség. Olyasmik jutottak róla eszembe, hogy lemondok valamiről, ami pedig nagyon fontos lenne nekem, azért, hogy az valósulhasson meg, ami másnak fontos. Ez valahogy mártíromság-szagú, nem szívből jövő dolog. Ha ez lenne az önzetlenség, akkor nem szeretnék vele azonosulni, és írni sem akarok róla! Közben azonban beugrott egy másik szó, amely valami hasonlót fejez ki, mégis lényegileg más. Nagyon megörültem neki, aztán nyomban el is felejtettem. Szerencsére kedvenc „Zurhorst-bibliámat” forgatva (Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és készülj örömmel a következő válságra c. könyvéről van szó) szembejött a téma, és vele a szó:odaadás.

Az odaadás fogalma feloldja ugyanis a saját célok megvalósítása és mások céljainak előmozdítása között feszülő ellentmondást. Odaadó akkor tudok lenni, ha teljes mértékben sajátomként fogadom el a másik ember célját, amiért dolgozom. Ha egy anya azzal a keserű szájízzel van otthon a gyermekével, hogy mennyi fontos dologról marad le amiatt, hogy róla kell gondoskodnia, de kötelességérzetből – vagy mert nem tudja máshogy megoldani - megteszi, az nem odaadás. Önzetlenségnek megfelel, amivel büszkélkedni is lehet, hogy lám, mi mindent feláldozok a gyerekemért! Otthon vagyok vele ahelyett, hogy a karrieremet építeném, pénzt keresnék, szórakoznék, utaznék... Természetesen nem azt mondom, hogy nem bukkanhatnak fel ezek a gondolatok még a legjobb anyákban is! A döntő különbség az, amikor a legnehezebb pillanatban fel tudja idézni valaki, hogy miért vállalta ezt az egészet, és azt mondja, hogy igen, megéri, még mindig ezt akarom.

Egy párkapcsolat mélypontján ha azt tudom mondani, hogy semmit sem bánok, ami eddig történt, akkor is, ha innentől nincs tovább, akkor is, ha úgy érzem, bántott a másik, ha nem ezt vártam tőle – az odaadás. Ha hajlandó vagyok adni, amikor nem remélhetek viszonzást, csak mert úgy érzem, ez árad a szívemből, az odaadás. Ha közben azt számítgatom, hogy a másik vajon mennyire értékeli majd a gesztusomat, és talán nem fog elhagyni, ha látja, mennyi mindent teszek érte, mennyi mindenről lemondok a kedvéért – ez lehet önzetlenség, de nem odaadás. Elképzelhető, hogy nem tudatosul mindez bennem, de ha megkapargatom, ott van a lelkem a mélyén, hogy várok valamit cserébe.

Amikor azt érzem, hogy ezt a cikket akkor is érdemes megírnom, ezt az előadást vagy csoportot akkor is érdemes megtartanom, ha nem fizetnek érte, akkor nem arra gondolok, hogy növeltem vele az ismertségemet, és milyen jó marketingfogás volt – hanem azt érzem, hogy adok valamit azoknak, akik részesülnek a gondolataimból valamilyen formában. Az, hogy áldozatot hoztam, fel sem merül bennem. Hiszen oda-adtam magamat nekik!

Azt hiszem, azzal van bajom, hogy az önzetlenség szembe van állítva az önzéssel. Legszívesebben önző módon így tennék, de én felülemelkedem ezen az alantas késztetésen! Több, jobb, értékesebb vagyok én annál! Az odaadás esetében fel sem merül ez a motívum. Ezt kell tennem, és kész. Tudom, hogy tehetnék mást is, de én ezt választottam. Nem azért, hogy bármilyen külső vagy belső elismerésben részesüljek, hanem mert ezt akarom tenni. Maga a cselekedet jutalmazó, örömteli a számomra.

Ma furcsa élményben volt részem. Megálltam egy forgalmas kereszteződésben az autómmal, meglehetősen mocskos szélvédővel, és már pattant is oda valaki, aki csak arra várt, hogy kéretlenül lemossa a soron következő szélvédőt. Integettem, hogy nem kérem, ő legyintett, hogy nem baj, és feltűnő gondossággal, alapossággal mosta le a ráragadt portól, ráhullott virágszirmoktól félig átláthatatlan ablakot. Közönyösen meredtem magam elé, és vártam a kínos pillanatot, amikor megpróbál valamilyen ellentételezést kicsikarni belőlem a nem kért szolgáltatásért. Már épp kezdtem hajlani arra, hogy na jó, adok valamennyi pénzt, végül is jól jött ez a mosás, amikor az ember hátat fordított, és vödrével, nyeles szivacsával visszatért bázisára, a járda szélére. Döbbenten bámultam utána, aztán amikor megálltam tankolni, a csomagtartóba is belenéztem, hátha egy cinkostársa közben kivett valamit belőle, amíg ő elterelte a figyelmemet. Minden megvolt hiánytalanul, az utazótáskám és a laptopom is. Lehet, hogy ez az ember azért mosta le a szélvédőmet, mert feladatának tekinti, hogy lemossa a koszos szélvédőket? Akár adnak érte valamit, akár nem?

Domján Mónika

........................................................................................................................

dr._marton_csilla_jo_kep.jpg

Dr. Márton Csilla pszichoanalitikus, légzésterapeuta

ÖNZETLENSÉG

Szeretettel köszöntelek Benneteket.

Arra gondoltam, hogy e témát meditáción keresztül érinteném. Kérdéseket tennék föl, csakráról- csakrára haladva az önzetlenségről.

Ezért arra kérlek, helyezd magad kényelembe, gyújts egy gyertyát, füstölőt, tégy fel egy lelkednek kedves dallamot és mélyedj magadba.

Javaslom, hogy a meditációt ne egyszerre csináld végig, hanem lehetőleg csakránként, időt hagyva a feldolgozásra.


Lélegezz mélyen, jó sóhajtó légzéssel, engedj el minden feszültséget, kellemetlen érzést, fáradságot, szorongást, elégedetlenséget, kishitűséget, a heti terhelést és a félelmeidet.

Engedd el a múltat…

A jelent…

És a jövőt… Lélegezz jó mélyen, sóhajtva.

Itt és most vagy!

A Fényben vagy!

Számolj el 5. és lépj be egy mély változó tudatalatti állapotba.

Érezd, hogy elcsendesedtél.

Nyugodt vagy!

Minden a legnagyobb rendben van.

Szembe mersz nézni őszintén magaddal.

Felteszed azt a kérdést, mit is jelent számodra az önzetlen szó, mi az értelme?

Önzetlenség?

Önzetlenség fizikai szinten, érzelmi szinten, mentális szinten és spirituális szinten?

Hogy élem meg az önzetlenségem a fizikai testemmel, az érzelmi testemmel, a mentális testemmel és a spirituális testemmel?

Az önzetlenség meghatározása más szóval: - altruizmus, jelentése: - emberszeretet, felebaráti szeretet, áldozatkészség.

A szeretet részerénye, amely arra tesz képessé, hogy a másik ember és a közösség javát az ember a saját érdekei elé

helyezze, esetleg azokat föl is áldozva szolgáljon. Önzetlenségnek léteznie kell minden közösségben: családban, házasságban, munkahelyen, társadalomban, világban.  

A békességnek alapja.  

A Lét működésének alapja.

Az önzetlenség gyökere Istenszeretetből fakadó emberszeretet, melyben a személyek egymást Isten gyermekeinek tekintik, ennek megfelelően bánnak egymással: együttérzően, megértéssel, elfogadással és segítőkészen.

Az Új Szövetségben Jézus ezt mondja: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek azt velük”(Mt. 7,12; Lk. 6,3).

Szt. Pál a szeretethimnuszban fogalmazza meg az önzetlenség lényegét: „a szeretet nem keresi a magáét” (1Kor 13,5).

Első lelkigyakorlatom során szembesültem egy példabeszéddel mely kérdés formájában lett feltéve:

Mi is a különbség a mennyország és a pokol között?

Mind a két helyen csodaszép, terített asztal van, tele finomsággal, amit el tudsz képzelni, amit szeretsz, minden rajta van. Illatozó rózsák, fénylő gyertyák, kellemes háttéri zene, sok - sok ember. Lásd, érezd magad előtt.

Az evőeszközök nem mindennapiak, egy kicsit nagyobbak a megszokottnál.

A pokolban lévő lelkek önző módon csak magukkal foglalkoznak, e nagy evőeszközökkel nem tudják magukat táplálni és éhesen maradnak, mérgesek, dühösek...

A mennyországban lévők, pedig egymást etetik, boldogak…

Valamit Ők megértettek.

Megértették mit jelent az önzetlenség.

Én, etetlek téged, Te meg engem. J!

Az önzetlenség itt a fizikai szinten, hogy nyilvánul meg az életemben?

Mennyire vagyok képes odafigyelni embertársamra?

A gyökércsakra messzemenően meghatározza az élethez rendelkezésünkre álló energiát.

Milyen energia éltet engem?

Motivál nap, mint nap?

A gyökércsakra felelős a fizikai erőnkért és a vitalitásunkért. Mivel vagyok tele, mint érzelmi töltődés: félelem, pánik, fizikai betegség, tudatalatti problémák felszínre törése, önzőség, falánkság, halálfélelem, önbizalom hiánya?

Milyen a gondolkodásom?

Hogy élem meg mindezt, mint spirituális lény?

Az önzetlenségem milyen, hogy azonosul ezekkel az érzelmi töltődésekkel?

Mit jelent számomra az áldozatkészség? Hogy élem meg magammal, családommal szemben, munkahelyen, társadalomban? Eljutottam már ide, hogy ezekre is gondoljak?

Ezen kívül a gyökércsakra vezérel minden testi tisztulási folyamatot is. Szembe merek nézni élet – halál kérdésével önzetlenül? Mi hiányzik, milyen lépéseket kell még megtennem?

Haladjunk a kettes csakra erőközpontjához.

Feladata: odaadás, belebocsátkozás.

Problémája: szeretethiány, szexuális gondok, gyermektelenség, saját testtel való elégedetlenség.

Szenvedése: paráznaság.

Témája: féltékenység, ingázás a szabadság és a kötöttség között, a szenvedély kezelése.

Jung számára ez a határtalan tudattalan és a szexuális ösztönök helye. Az örök vágy női princípiumát és a misztérium helyét testesíti meg. E csakra fő témája a férfi-női polaritás, amely egy harmadik témán, a szerelem hatalmán keresztül oldódik fel, összekapcsolva a két pólust. A férfi és női princípiumok polaritása nem csak szexualitáshoz vezet, hanem tudatunk kialakulásához is.

Önzetlenség, hogy élem meg mindezt? Tanulom e, az odaadást, áldozat felvállalást?

Tevékenység, kreativitás, munka, anyagi javak, pénz: a harmadik csakra energetikai rendszere.

Hogy állok a becsvágy és az akarat uralásával, az agresszió kezelésével, a hatalom gyakorlásával, a kapzsisággal?

Hogy élem meg munkám önzetlenül? Mikor tettem önzetlen

lépéseket tevékenységeimben, akár önmagammal szemben, családtagjaimmal szemben, embertársaimmal szemben?

Mennyire tartom fontosnak, hogy ez az önzetlenség itt az anyagi világomban megnyilvánuljon?

Nem viszek semmit magammal. Mit hagyok akkor magam után? Mit mondjanak rólam, mint munka tevékenység, ki vagyok és milyen vagyok?

Jung szerint e csakra szintjén az a veszély fenyegeti az embert, hogy a szenvedélyei áldozatává válik, ha elöntik az érzések. Hogy tudom egy önzetlen síkra terelni ezeket az önző érzéseket? 

A tudat fejlődése itt a nyers szenvedélyek tudatos alakításáról szól. Pszichológiailag e csakra azt a síkot jelenti, ahol az ember tudatába kerül érzéseinek. Tudatában vagyok?

A szívcsakra az emberekkel, közeli ismerősökkel, barátokkal való kapcsolat; a nyitottság és a melegség, az adás és az elfogadás princípiuma.

Az életöröm, a mentális képességek első tudatosítása; az igazi tiszta szívből jövő önzetlen szeretet megélése.

Magasabb szintű ismeretek elsajátítása.

A szívcsakra az érzelmek tárháza, az önzetlenség kegyhelye.

Szolgálat és együttérzés.

Itt van az Istenbe vetett hitem élő lángja, dobbanó szíve!

Hogy lángol? Meg tudom e élni a mennyországot már itt a földön?

Képes vagyok etetni a másikat? Megvan a bizalom, ráhagyatkozás, önátadás? Megvan a hitem önátadása: hiszek Istenben, emberben, magamban?  Ha nem, miért?

Hol történt a törés, hol veszítettem el a hitem?

Felelősséget vállalok önmagamért, másokért?

Képes vagyok áldozatot hozni embertársamért? Megvédem Őt?

Mennyire állnak távol ezek a gondolatok tőlem. Megélem a gondolat, szó, cselekedet egységét?

Vagy másoktól várom el? Össze vagyok kapcsolva minden élő lénnyel. Tőlem függ akarok-e érezni, milyen a hozzáállásom?

A szív feladata a szolgálat.

Megbocsátás, megnyílás, szeretet.

A szívcsakra szintjén kezdünk tudatára ébredni mentális képességeinknek. Felfedezzük magunkban a hajtóerőt, amely arra ösztönőz, hogy intellektuális témákkal foglalkozzunk.

Jung szerint az ember racionális megnyilvánulásai a szívcsakránál kezdődnek.

Csak a harmadik szem síkján tudunk teljesen tudatosan gondolkodni és csak itt lesznek saját gondolataink. A szívcsakra a megismerés és a tudatosság székhelye. Itt pillantunk be tudatunkba. A szívcsakra egyik feladata az emberi kapcsolatok

kiegyenlítése az adás és kapás művészetének bűvkörében. Ehhez szívélyesség és együttérzés kell. Megbocsátás, ami nem más, mint az együtt érző cselekvés. A szívcsakra területe hangulatunk kifejezésének fő központja, azonnal megérzi, hogy a másik ember hangjában van-e szeretet, mert a nyitott szív-

csakra olyan információkat is meghall, amiket mások nem.

Önzetlenség? A Te szívcsakrád, mit mond neked?

Megérkezünk az ötödik csakra magasságához, a torokhoz, abba a kismélyedésbe, ahol a nyak a törzzsel, azon belül a mellcsonttal találkozik, az önfegyelem és a kommunikáció helyéhez. Önmagunk elfogadása!

Önzetlenül szembe tudok nézni magammal?

A torokcsakra készít fel bennünket a felső két csakra személyiségen túli síkjaira azzal, hogy megtanít a légzésre!

Te magad vagy a légzés. Milyen testtartással lélegzel és milyen intenzitással? Nyugodtan, szabadon, szaporán, verejtékezve?

Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk ritmikusan megfeszülni és ellazulni, ritmikusan befogadni és elengedni. 
A torokcsakra elvezet saját belső valóságunkhoz és szabályozza a kommunikációt. Meghatározza, hogyan tudunk énekelni, szóban kifejezni magunkat. Önzetlenségem itt és most, milyen?

A torok és a szexcsakra szoros kapcsolatban áll egymással. A szex-csakra a kommunikáció testi-ösztöni részét, a torokcsakra pedig az intellektuális-szimbolikus részét irányítja. Hogy élem meg az önzetlenséget itt?

Mi az akadálya, hogy felszabadultan élj, boldogan?

Ne ragaszkodj a korlátaidhoz! Tágítsd a tudatszinted! Kérj!

Vállalni a felelősséget saját magunkért, ez a homlokcsakra feladata.Felelős vagyok az életemért, embertársamért. Hogy élem meg ezt a felelősséget? A felsőbbrendű éntudatom az

istenségekkel együtt működik? Jelen van az életemben?

Mi az életfeladatom? Benne van az önzetlenség?

A klasszikus hindu felfogás szerint a homlokcsakra a lélek székhelye, ez vezérli a koncentrációt, az intuíciót és meditatív képességeinket. Olyan dolgokat érzünk meg általa, amiket általában nem szoktunk. A harmadik szemünket érezzük, amikor hirtelen nagyszerű ötletünk támad, és amikor védve érezzük magunkat. Ilyenkor a belső látásunk és érzékelésünk működik, amely itt indul be és a koronacsakrában teljesedik ki. A teozófia a hinduizmusra támaszkodva a harmadik szemet is a fénnyel köti össze. A legfejlettebb fizika és biofizika abból indul ki, hogy a fény az alapja minden kommunikációnak. A reneszánszig a fény fogalma egyaránt jelentette a külső és a belső fényt is, vagyis a képzelőerőt és a tudatot egyaránt. Ha tehát a harmadik szem a fénnyel függ össze, akkor ez az emelkedettebb világokkal való kommunikációt és ennek tudati aspektusát hangsúlyozza. Csak úgy önzetlenül adja magát az Önzetlenség!

A harmadik szem a legfinomabb kommunikációs impulzusokat is érzékeli. Érzékelése tudatosságot hoz létre, ami minden spirituális felfogás szerint a belső fény érzékelésétől függ.

Ez a belső fény látásának képességével jár.

A homlokcsakránál észre kell vennünk felsőbb énünk irányítását, amely az önmagunkért való felelősségre emlékeztet. Itt érzékelhető az intuíció megnyilvánulása, nagyon fontos viszont, hogy ne azonosítsuk magunkat intuíciónkkal.

Koronacsakrához érkezünk. A koronacsakrát a mi kultúránkban még a „hetedik mennyországnak” is szokás nevezni. Az abszolút szabadság tudati állapotát jelképezi.

Kimondjuk: Legyen meg Uram a TE szent akaratod!

Elengedek mindent, jó mély sóhajtó légzéssel.

Megélem, hogy az önzetlenség a teljes felszabadulást hozza számomra. A Fényben vagyok!

Egy vagyok magammal, egy az Univerzummal.

A koronacsakra szintjén már nem félek felelősséget vállalni saját életemért, megbízok belső hangomban, intuíciómban.

Megértem: az örök igazság princípiumát, ami egy Koan:

„Nincs semmi kapu, mégis keresztül tudok menni rajta.

Keresztül tudok menni rajta, és mégsem megyek.

Nem megyek, és mégis előrehaladok.

Előrehaladok, és mégis saját magam középpontjában maradok.

Saját magam középpontjában maradok,

és mégis mindenben benne vagyok.

Mindenben benne vagyok, és mégis egy vagyok!”


Dr.Márton Csilla

........................................................................................................................

A jótékonyság

(Beküldte: Keserű Aranka/Szaraszvati, Shanti Jóga-sziget)

A jótékonyság olyan jellemvonás, melyben az egyetemes szeretet nyilvánul meg. Aki jótékony, az jóindulatúan gondol másokra, igyekszik jót tenni nekik. Emberséges és nagylelkű az elesettekhez.

Minden tetted, mely a nélkülöző szükségét csillapítja, jótékonyság. A jótékonyság vágy, hogy hasznosak legyünk mások számára anélkül, hogy ellenszolgáltatást vagy viszonzást várnánk. A szeretet a tetteinkben nyilvánul meg.

Először gondoskodj magadról, de ne állj meg itt. Tágabb értelemben az egész világ az otthonod, az emberiség része vagy, erősítsd hát magadban a nemes érzést az egész világ jóléte iránt.

Oktalanság a pénzed felhalmozni. A jólét az Úr adománya. Aki úgy tekint vagyonára, hogy 
az valójában az Úr tulajdona, és ő maga csupán kezelője annak, adományaival segít a 
rászorulóknak, az felszabadultan, boldogan él. 
Ahogyan a Gangesz sem apad ki, mert emberek szomját oltja, a jóléted sem csökken, mert 
jótékonyságot gyakorolsz. Add jövedelmed egy tizedét jótékony célra. Tedd ezt derűsen, tétovázás nélkül. Ne halogasd a halálodig, gyakorold a jótékonyságot naponta.

Imáid elvisznek az Istenhez vezető út feléig. A böjtölés által megteszed az út hátralévő részét, 
egészen a kapuig, majd a jótékonyság nyitja azt ki számodra.

Minden jótett adomány. Vizet adni a szomjazónak, biztató szavakkal bátorítani a szorongót, 
gyógyítani a beteg nincstelent, eltávolítani tüskét, üvegcserepet az útról, mind-mind jótékony 
cselekedet. Kedvesnek lenni és szeretni, feledni és megbocsájtani a sérelmeidet, vigasztalni a 
szenvedőt a jóindulat megnyilvánulásai.

Ha jótékonyság gyakorlásáról beszélünk, ne kizárólag dollárra, rúpiára vagy shillingre gondolj. A szenvedők felé küldött szerető gondolatok, az ő jólétükért elmondott imák a pénznél több jót tehetnek.

Az adományozás legjobb formája a bölcsesség átadása. Ha ételt adsz az éhezőnek, amikor ismét 
megéhezik, újra kérni fog tőled. A bölcsesség átveszi a tudatlanság helyét, melynek a test a 
mindene, ezzel örökre megszűnik számára a gyötrelem, a szenvedés.

Kezdetben megválogathatod, kinek adsz, kinek nem. Később adj fenntartások nélkül. Amikor átérzed azt, hogy minden lényben az Úr mutatkozik meg, már nagyon nehéz különbséget tenni, mi a jó és mi a rossz. Adj a szegénynek, a betegnek, a kétségbeesettnek, az elhagyottnak. Adj az árvának, az elaggottnak, a vaknak, a magára maradt özvegyeknek. Adj a Sadhunak, Sannyasinnak, egyházi és szociális intézményeknek.

Köszönd az embernek, aki lehetővé tette számodra, hogy szolgáld őt az adományaid által. Adj mindent helyénvaló lelki hozzáállással. Fedezd fel Istent a jótékony tetteid által.

Hódolat mindazoknak, akik tiszta lélekkel adakoznak.

Adj, adj, és megint csak adj. Ez a bőség titka. Sugározd a jóság, és szeretet gondolatait. Bocsásd meg mások hibáit. Áldd meg, aki méltánytalanságot követ el veled szemben. Oszd meg másokkal, amid van. Terjeszd a spirituális tudást, használd a rád bízott anyagi javakat, ismereteket és spirituális bölcsességet isteni rendeltetéssel.

Az emberek egy jó része azért adományoz, hogy személye nyilvánosságot kapjon, neve gondosan szidolozott táblácskákon jelenjen meg, fényképét sajtóorgánumok közöljék. A jótékonykodás azon módja, mely önmagát hirdeti nem más, mint hivalkodás, gőg és magamutogatás, tamaszikus módja a segítségnyújtásnak. Ne tedd közzé, ha jótékonyságot gyakoroltál. Ne tetszelegj ebben a pózban. A bensődben sem szabad túlfűtöttséget, magasztaltságot érezned, amikor az emberek hálásak, és dicsérnek téged. Nem helyesek az olyan gondolatok, mint például: Milyen nagylelkű, és bőkezű voltam. Senki sem ad ennyit a környéken. Ezzel minden bűnömet jóvátettem, és a mennyországban kamatostól kapom majd vissza. Lehet, hogy gazdag emberként fogok újraszületni. A kérkedés kicsinyes, és szánalomra méltó. Adj csendben. Ne hencegj. Amit a jobb kezeddel adsz, arról a bal ne is tudjon. Jótékonyságod legyen spontán, korlátoktól mentes, és emeld be azt napi szokásos tevékenységeid közé. Nem könnyű úgy átérezni az adás örömét, hogy közben érzelmeidben nem jelenik meg a büszkeség, önmagad dicsőítése.

Az egyszeri professzor egy takarót adott a hajléktalannak. Később gyötörni kezdte a gondolat, talán mégsem kellett volna megválnia attól, és szerette volna visszavenni azt. Ha ilyen érzésekkel adsz, akkor szíved nem tisztul meg, cselekedetedből semmi üdvözítő sem származik. Világunk bővelkedik az ilyen típusú jótékonykodókban. 
Sokan bőkezűek önmagukhoz, asztalukra válogatott, drága ételek kerülnek. Barátaiknak már a javától megfosztott étkeket kínálják, az idegenek pedig abból kapnak, melyekre a négylábú házi kedvencek a várományosok. Inkább hagyják megromlani az ételt, mintsem abból másoknak juttassanak, és még a szemétbe is fájó szívvel dobják. A gazdagok többségének életében gyakoriak az ilyen szívet szaggató események. Mennyire kificamodott gondolkodásúak is ezek az emberek! Szívük helyén egy aszott húsdarab van csupán, sorsuk nem csak szánalmas, de sajnálatra méltó is. Valójában nem is tudják, hogy mit tesznek.

Napjainkban a családfők nagy része egyértelműen önző. A pénzük a vérük. Arcukra kiül az örömtelenség, és az aggodalom. Vágyak, szenvedély, féltékenység, gyűlölködés, fásultság és más ördögi tulajdonságok tapadnak a fösvény emberhez, és rágják a szívét. Bármennyi pénze legyen is, nem talál benne örömet, mind többért és többért könyörög. Egy petákot sem adna jótékony célra. Tovább halmozza pénzét, ilyen, vagy olyan módon, mely lehet, hogy azután orvosi kezelésre megy el, vagy gyermekei tékozolják, italozással, szerencsejátékkal, féktelen, feslett életvitellel.

Oszd meg másokkal mindazt, amid van, létezzen az fizikai, mentális vagy spirituális síkon. Mindig legyen nálad némi aprópénz, melyet a szegényeknek adhatsz. Barátaidnak, szomszédidnak, az utadba kerülő idegennek mindig a legjobbat add, a legjobb ételedet, a legjobb ruhádat. Az osztozásban az öröm és a béke érzése tölt majd el. Megszabadulsz az önzéstől, megtisztítod a szívedet, fejleszted egységtudatodat.

Add adományaidat hittel, szerényen, rokonszenvvel és együttérzéssel. Szíved kitárul, ráébredsz az élet tágabb összefüggéseire, megtapasztalod a benned lakozó mélyebb Értelem támogatását, mely roppant belső erőt ad neked.

Swami Sivananda: Bliss Divine

........................................................................................................................

kopcso_andrea.jpg

Kopcsó Andrea

Az önzetlenség megtapasztalásának művészete

Válaszd el az áldozatkészséget az önzetlenségtől. Az áldozatkészség az emberben szunnyadó örökség, az ösztönökbe ültetett erény, amit tudattalanul használ teremtésre önmagából az egyén. Az áldozat az önző érdekek mágiája, nem a mindenséget, hanem a mágiát használók körét szolgálja.

Az önzetlenség a tudatos ember erénye, a részvét tudat eredménye. Része vagyok annak amiért teszem. Szolgálatkészség, és a feltétel nélküli szeretet által szerzett tapasztalatok nélkül lehetetlennek érzi az ember.

A feltétel nélküli szeretet kevesen tapasztalták meg, ezért négy pontba szedtem a lépéseket, ami által bárki közelebb kerülhet az önzetlenség megtapasztalásához...


  1. Végy valamit, ami számodra kedves Önmagadnak. Vagy tégy valamit kizárólag Önmagadért, ne csak elképzeld, tedd is meg... -Majd találj bűntudatra és érzed, majd engedd el..


  2. Végy valamit, ami másnak és neked éppúgy kedves, tartsd meg Önmagadnak. Találj bűntudatra, szégyenre, és engedd el...


  3. Végy valamit, ami számodra kedves, találj valakit, akivel megoszthatod. Találd meg félelmeid, érezd, ha elveszíted akit találtál, odavész az is amit adtál.. Elengedheted a félelmeid, ha ráébredtél, hogy amit megosztottál, azzal a világot teszed gazdagabbá, a világot, melynek része vagy...

  1. Végy valamit, ami másnak kedves, s találj Önmagadra, amikor megoszthatod. Éld át, hogy amit másokért teszel, az a cselekedett számodra öröm...


… A recept egyszerű, önzetlenség a részvét tudatból fakad...


Kopcsó Andrea

 ........................................................................................................................

somogyi_peter.jpg

Somogyi Péter lélekszerelő

Önzetlenség

Micsoda nagyszerű dolog az önzetlenség! Milyen nagyszerűek azok az emberek, akik önzetlenek! Ők azok, akik nem a maguk, hanem más hasznára tesznek! MÁS HASZNÁRA! Persze ez nem azt jelenti, hogy a tett számunkra nem lehet hasznos, nem hordozhat előnyöket. Csupán az nem lehet, hogy ez motiválja őket.

Amilyen csodálatos dolog az önzetlenség, olyan könnyű eltévedni, miközben rá hivatkozunk. Könnyen hazugságba és játszmába fordulhat az életünk az „önzetlenség” mentén. Pontosan azért, mert ez egy nagyszerű dolog, az önzetlen emberek pedig nagyszerűek a társadalom, az emberek szemében. Mindenki elismeréssel fordul az önzetlen emberek felé. Így önzetlennek lenni, látszani, mások szemében, az egy kívánatos állapot. Pontosan ezért sokan bármit megtennének, hogy ők legyenek ilyen nagyszerűek. Itt a csapda. Ugyanis innen a tettek már nem önzetlenek, hanem annak vannak alárendelve, hogy elérjük a kívánt állapotot.

Az önzetlenség előnyei:

-          jó segíteni és aki segít az ...

-          kivívjuk mások elismerését,

-          nő az önbecsülésünk, hiszen olyan nagyszerű emberek vagyunk, akik...

Szóval van pár előnye annak, ha valaki önzetlen, akár a saját, akár mások, vagy mindenki szemében. Az a hozzáállás hibás, amely úgy határozza meg, mit tegyünk, hogy a fentiek közül valamelyiket vagy egy hasonló előnyt célként határoz meg.

Mindezek mellett, játszmák is indulhatnak az önzetlenségre hivatkozva:

-          üzlet: én megtettem, önzetlenül, érted és Te?

-          Mártír, szegény én: csak én teszek állandóan...

A játszmák előretörése is azt eredményezi,  hogy nem az önzetlen cselekedet végrehajtása irányít minket, hanem a játszama megélése és ezáltal energiához jutás, amely kizárólag személyes ügy.

A célunk ugyanis, igazán maradéktalanul csak akkor valósul meg, ha valami olyat tűzünk ki célként, ami nem csak nekünk, hanem másoknak is hasznot hoz. A célhoz vezető úton sok esetben döntéseket kell hoznunk. A döntések pedig akkor vezetnek a kitűzött cél felé, ha az a biztos érzésünk van, hogy a döntésünk a megfelelő, akkor is, ha nem látjuk, milyen hasznot hoz nekünk. Ha rossz érzésünk van, akármilyen kicsi is, de a várható haszon reményével elaltatjuk a lelkiismeret-furdalásunkat, akkor rossz döntést hozunk és nem érjük el a célt.

Ha önzetlenek vagyunk, akkor a cél, MÁSOK MEGSEGÍTÉSE, olyan áron is, ha a megfelelő lépések számunkra nem hoznak hasznot. Még akár az elismerés, dícsérő vállveregetéséről is lemondva. Minden más esetben érdekből, és nem önzetlenül cselekszünk. A tett önzetlen, ha csak magáért a másikat segítő cselekedetért jó.

Legjobb gyakorlat az önzetlenség kifejlesztéséhez, ha úgy segítünk embertársainkon, hogy ők nem tudják meg, ki tett értük. Persze itt még mindig elbukhatunk, az önmagunk felmagasztalásában, de ebben az esetben, csupán erre az egy dologra kell figyelnünk, amelyet így könnyebben megakadályozhatunk.

„Én büszke lennék arra, hogy segítettem annak a szegény nőnek!” – hangzik éppen egy filmben. Remélem ezzel már értjük is, milyen könnyű elcsúszni az önzetlenség talaján.


Somogyi Péter, lélekszerelő, hagyaték őrző

www.lelekszereles.blog.hu


saci_kaldeus.gif

 











Weblap látogatottság számláló:

Mai: 169
Tegnapi: 234
Heti: 1 602
Havi: 4 960
Össz.: 441 701

Látogatottság növelés
Oldal: 2012 májusi írások Önzetlenség témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2017 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: augusztusi asztrológia - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »