Benedek Emília-Artemisz Önismereti Műhely segítő munkatársa
Együttérzés
Furcsa erre a szóra, és az általa lefedett tartalomra GONDOLNI. Furcsa racionális ésszel feltérképezni, analizálni. Furcsa, mert maga a fogalom is tartalmazza az érzés szót, ami az asztrális világhoz tartozó jelenség, nem pedig a mentálishoz. Ésszel nem tudok együtt érezni, „csak” szívvel.
A fogalom formailag önmagában hordozza az „együtt” szót is. Az „együtt”-höz minimum két érző emberi lény szükséges. Önmagamban nem tudok, nem vagyok képes együtt érezni. Kell hozzá egy másik ember, egy másik ügy, egy másik probléma, dolog, esemény, történés, ami együttérzést vált ki belőlem.
Kérdéseket teszek fel önmagamnak:
- Képes vagyok-e együtt érezni általában? Képes vagyok-e együtt érezni az Afrikában éhező embermilliókkal? A Föld másik, távoli pontján élő, árvíz, katasztrófa sújtotta tömegekkel? A meggyilkolt vagy kábítószer túladagolásban meghalt tinédzserek szüleivel, családtagjaival? Egy megerőszakolt nővel? Egy férj által folyamatosan vert feleséggel? Családi agressziónak kitett gyerekekkel? Halálos betegségben szenvedőkkel? A hozzátartozóikkal, kik a halál árnyékában élik életüket folyamatosan?
Időben és térben minél messzebb van tőlem az együttérzésemet kívánó ember, esemény, annál nehezebb ezt az érzést átélnem.
- Együttérzés-e az, amikor egyes emberek felháborodnak bizonyos történéseken, vagy sajnálják a bajba jutott szerencsétleneket? Számomra ez nem együttérzés. Számomra az együttérzés aktív, cselekvő tevékenység.
- Igaz-e, hogy általában hiányzik az együttérzés belőlünk, mármint nemzetünk tagjaiból? Nem gondolom, hogy így lenne. Nincs a világnak olyan pontja, olyan tragédiája, ahol a magyarok ne jelennének meg szinte azonnal, ha segítségnyújtásról van szó. Legyen ez akár tárgyi adományok, élelem, ruhanemű gyűjtése, helyszínre szállítása, akár életmentés földrengés vagy természeti csapás után. Rengeteg karitatív szervezet, csoport működik Magyarországon, melyek tevékenységének alapja és motivációja az együtt érzés, a tevőleges cselekvő együtt érzés.
- Tudok-e együtt érző lenni a közvetlen környezetemben? Tudok-e együtt érző lenni az utcán pénz vagy élelmet kéregető emberrel? A sokszor mosdatlan, bűzös, csapzott hajléktalannal? Érzékszervi hiányokkal rendelkező honfitársaimmal? Egy haldokló vagy gyászoló családtagommal? Beszélhetek-e együtt érzésről össztársadalmi szinten?
Az együtt érzés személyes kapcsolataimban JELENLÉTET kíván. Közös hallgatást, közös csendet, egy biztató pillantást, egy előre mutató tekintetet, testi kontaktust, egy kézfogást, egy ölelést, egy vállra helyezett támogató kezet. Közös sírást, ha úgy adódik. Ha együtt érzek valakivel, nem veszem le válláról terhét, terhének súlyát, de odaállok mellé önként, hogy megoszthassa velem, ha akarja, hogy együtt vigyük.
Többször kerültem már eddigi életem során olyan helyzetbe, hogy szükségem volt együtt érzésre. Megtanultam megosztani a nehézségeket, megtanultam segítséget, támogatást kérni. Mindig kaptam baráti jó szót, gondoskodást. A barátaim jelen voltak mellettem, aktív cselekvéssel tettek értem, nemesen bizonyították együttérzésüket velem. És én hálás vagyok nekik ezért! Bízom abban, hogy ha szükség lesz rám, én is legalább ugyanilyen minőségben tudok majd együtt érző lenni velük!
- Kifejezésre juttatjuk-e együttérzésünket verbálisan vagy akár írásban? Mily megerősítő tud lenni, amikor egy-egy természeti katasztrófa után országok egymás felé kinyilvánítják együttérzésüket, és támogatásukról biztosítják a csapást elszenvedőt. Ugyanilyen megerősítő hatása tud lenni, ha egy temetésen megjelenünk, őszinte részvétünket fejezzük ki a gyászolóknak. Sokszor ez is elég ahhoz, hogy a szenvedő tudja, nincs egyedül.
- Az együtt érzés csak negatív energiájú történésben van jelen? Furcsa, hogy az együtt érzés fogalmát általában test-lelki fájdalmat okozó összefüggésben használjuk. Tudunk-e együtt örülve együtt érezni azzal, ki a jó hírt, örömöt, sikert, eredményt megosztja velünk? Mintha elfeledtük volna a közös, a nemzeti, a kollektív „együtt örömködés” élményét.
Az együttérzés nekem támogatás, megosztás, cselekvés, jelenlét. E gondolatmenetnek számomra a legnagyobb hozadéka az volt, hogy tudatosítottam magamban: SOHA NEM VAGYOK EGYEDÜL! MINDIG VAN KINEK KEZET NYÚJTANOM! Vagy azért, hogy elfogadjam együtt érzését, vagy azért, hogy én adjak számára.
Benedek Emília-Artemisz Önismereti Műhely
.........................................................................................................................
Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner
Miért csak másokkal érezhetünk együtt?
Egy nagyon érdekes könyvet olvasok újra éppen, amelyet Daniel Goleman, az érzelmi intelligencia fogalmának megalkotója és legismertebb kutatója írt, „Romboló érzelmek – hogyan legyünk úrrá rajtuk?” címmel. Egy egészen vastag kötetet szentelt a témának, amelynek a borítóján – legalábbis a magyar kiadásén – a Dalai Láma látható. És nemcsak azért, mert Őszentsége hiteles képviselője a romboló érzelmek leküzdésére irányuló erőfeszítéseknek, hanem mert alapítója és aktív résztvevője annak a Kelet-Nyugat közt 1987 óta zajló tudományos párbeszéd-sorozatnak, amely az Elme és Élet Konferencia nevet viseli. A találkozók célja, hogy a buddhizmus évezredes tapasztalatrendszerét és a nyugati tudomány eszközeivel feltárt tudást egyeztessék, összefésüljék, s mindezek eredményeként olyan, széles tömegek számára használható módszereket dolgozzanak ki, amelyekkel az emberi élet minősége hathatósan javítható. A 2000-ben, Dharamszala-ban tartott összejövetel témája kifejezetten a romboló érzelmek kezelése volt – a könyv pedig a találkozóról és annak tanulságairól szól.
Már a találkozó nyitóelőadásán, amelyet a nyugati álláspontot képviselő filozófus tartott, felvetődött egy alapvető szemléletbeli kérdés, amely a tibeti és az angol nyelvhasználat különbségében is tükröződik: kire vonatkoztatható az együttérzés elve, érzése, cselekedete? Az angolban, a franciában, - természetesen a magyar nyelv sem kivétel - az együttérzés szó alapvetően a másokkal való együttérzésre, mások érzelmi állapotaira való rezonálásra vonatkozik – a saját magunk iránti együttérzés furcsán kimarad ebből a fogalomkörből. A tibeti „tsewa” szó, amely az együttérzésre utal, ellenben azt az általános kívánságot fejezi ki, hogy „szabaduljak meg a szenvedéstől és a szenvedés okaitól”. A theravadan buddhista hagyomány ősi nyelvén, a páli nyelven az együttérzést és a szerető gyengédséget jelentő szó egyaránt vonatkozik saját magunkra és másokra is, erősítette meg a találkozón ezt a hagyományt képviselő thaiföldi szerzetes, tehát úgy tűnik, a buddhista és a nyugati nézőpont alapvető különbségét a nyelv határozottan megmutatja.
Mi következik mindebből? Véleményem szerint az a hatalmas, tátongó űr, amely az önszeretet kérdéskörében tapasztalható. Miért vált vajon központi kérdéssé az önismereti irodalomban – és nemcsak a spirituálisban, a pszichológiai irányultságúban is! - az önszeretet, önelfogadás kérdése az utóbbi évtizedekben? Azért, mert valahogy elfeledkeztünk róla! Talán mert a keresztény hagyományban a szeretetnek önmagunkra való kiterjesztése kisebb hangsúlyt kapott. Vagy bár kezdetben ugyan kellő hangsúlyt kapott a keresztény tanításokban is („Szeresd felebarátod, mint tenmagad”), de az egyház hatalmi törekvései az elvtelen önzetlenség irányába torzították a tanítás értelmezését, azzal a bűntudatkeltő fenyegetéssel kísérve, hogy ha nem vagy elég jó másokhoz, a pokolra kerülsz. Érthető, hiszen a félelemben élő ember jobban manipulálható, és mivel az egyház a maga kezébe helyezte a jogot, hogy bűnbocsánatot adjon az esetleges kilengésekre, ez nagyszerű eszköznek bizonyult a hívek kézben tartására. Ideig-óráig persze, és részleges sikerrel, de sok szempontból mégis eredményesnek bizonyult ez a hatalmi játszma. A keresztény hagyományokkal rendelkező kultúrákba pedig, mint amilyen a nyugati kultúrák többsége, vallásos neveltetéstől függetlenül beleivódott ez az értékrendbeli torzulás.
Ezzel szemben az a helyzet, hogy csak az tud másnak adni, aki magának tud adni. Az tud másokat elfogadni, aki saját magát elfogadja. Az tud mással együttérezni, aki saját érzelmeihez is megértéssel viszonyul. Ha ezt az alapvetést kihagyjuk a számításból, rossz irányba indulunk, és vagy-vagy kérdéssé válik az önzés-együttérzés kettőse.
Azonnal érkezett egy esemény illusztrációként a cikk írása közben. A leendő bérlő, aki a lakásomat szándékozik kivenni, épp visszalépését helyezte kilátásba amiatt, hogy a legolcsóbb internet-szolgáltató nem érhető el a házban, neki viszont nagy teljesítményű internetre van szüksége a munkájához. Abban állapodtunk meg, hogy csak akkor veszi ki a lakást, ha az internet-szolgáltatás megoldható, amit el is fogadtam. Viszont olyan kikötése nem volt, hogy ez csak az a bizonyos szolgáltató lehet! Őszintén sajnálom, ha kevesebb költségre számított, tudom, hogy nagyon bosszantó tud lenni, ha már beleélte magát egy kedvezőbb helyzetbe, de ez a megállapodásunktól független esemény. Ha vele nem éreznék együtt, megtehetném, hogy a pénzt, amit már odaadott, nem adnám vissza, és azt mondanám, erről nem tehetek, keressen más lakást, ha így neki nem felel meg! Ha magammal nem éreznék együtt, konfliktuskerülésből vagy attól való félelemből, hogy nem találok másik bérlőt, belemehetnék abba az ajánlatába, hogy a különbséget vonjuk le a bérleti díjból. Mivel egyik opciót sem találom kielégítőnek, leírtam neki az indokaimat, valamint felajánlottam, hogy keressük meg a legolcsóbb ajánlatot a piacon az elérhetőek közül, és javasoltam, hogy kérjen a munkáltatójától internet-támogatást, ha tényleg szükséges a munkájához az otthoni internet elérhetőség. Az is lehet, hogy segítettem neki ezzel az információval. Kíváncsi vagyok, mire jutunk!
Domján Mónika
pszichológus, önismereti tréner
Bejelentkezés: domjanmoni@gmail.com
....................................................................................................................
Dr. Márton Csilla orvos, pszichoanalitikus, légzésterapeuta
EGYÜTTÉRZÉS
Együttérzés: szimpátia (gör. szümpatheia, lat. compassio).
Együttérzés: Ösztönös vonzódás valamely gondolathoz, tárgyhoz, állapothoz, személyhez, az ellenszenv ellentéte. Erkölcsi értéke a tárgyától, ill. a kapcsolat céljától függ. Az együttérzés a szeretet első rezdülése. Ha végpontja jó, ápolni kell, ha rossz, megfékezésének elmulasztása halálos bűnné is válhat. Szt. Pál a szeretet gyakorlásának feltételéül állítja az együttérzést. (Róm 12,16).
A 20. sz. végén nagy kihívásként jelentkezik, nemcsak a keresztényeknél, hanem minden gondolkodó ember számára az a szenvedésáradat (háborúk, éhezés, nyomor, természetrombolás stb.) amit, úgy tűnik, nem képes föltartóztatni az emberi együttérzés. Márpedig egyedül az emberi együttérzés az, ami változást hozhatna és az ún. "fogyasztói szemlélet" alternatívája lehetne az Istentől ajándékba kapott világi javak birtoklásában.
Együttérzés! Amiről írni szeretnék: A NŐ, aki, különféle PERSZÓNAszemélyében képes megélni ÖNMAGÁT, mint: ARCHETÍPUS! Együtt érezni ezekkel az energiákkal és mint információ megélni őket egyszerre, mint: gondolat, szó, cselekedet.
Archetípusnak nevezzük azt az emberi állapotot, amely az emberben lététől fogva bekódolt, amely a boldogság állapota, amelyre az emberi tudat visszaemlékszik és a vágy érzete él benne, hogy joga van boldogan élni, lenni.
Az archetípus az, az emberemlékezet óta halmozódó tapasztalatokat őrző erőtér, amely a figurák végtelen sokaságán keresztül képes újra meg újra megfogalmazni alapvetően fontos tulajdonság – együtteseket, ősi szerepformákat. Olyan tudást őrző kincstár ez, amely az emberiség fejlődése során az egyéni és a társadalmi fejlődésben fontos információkat, emlékeket, mint típusos elrendeződéseket őriz, irányt mutat, megtart, s amely az egyéni életben a tudattalan legmélyéről küldi impulzusait, akár ennek tudatában vagy, vagy nem vagy, vagyunk! Azért születünk a világra, hogy egész életünket bőségben, boldogságban, szabadon és sugárzóan éljük. Tudjuk, hogy külső világunk, gazdag tudatunk tükörképe, ezért bármikor újrateremthetjük és megváltoztathatjuk Önmagunk létét. Tudjuk, hogy életünk minden területén tökéletesen, teljesen kifejezhetjük és megvalósíthatjuk Önmagunkat. Az Univerzum ajándékaiból korlátlan mennyiségben részesülhetünk mindannyian, hisz bőven van minden mindenkinek!
A kollektív tudattalan képei az archetípusok, s az archetípusok otthona mindenfajta mitológia. Az emberiség kultúrtörténetének egyik leggazdagabb ékszeres ládája a görög mitológia, amelyeknek szereplői – istenek és halandók – akik a mi lelkünk mélyén élnek, irányítanak, nyomás alatt tartanak, ők a mi szépségesen, költőien megfogalmazott kivetüléseink.
Héra a NŐ, a házasság archetípusa. Alakja a házasságot nem, mint morális intézményt mutatja meg, nem is mint, a társadalom hasznos oldala, hanem azt lényegében világítja meg. „A házasság nem más, mint 2 ember szövetsége azoknak a bajoknak az elviselésére, amelyek külön-külön sohasem léteztek volna!” (Királyhegyi Pál) így ír humorosan, de lényegesen a házasságról. Harc, lázadás, eltávolodás és időnként tragikus, sötét oldala az életnek. Hérát szűnni nem akaró féltékenység gyötri, bizonytalan. Férje, Zeusz minden lépéséről, gondolatáról tudni akar, birtokolni akarja. Egy olyan vég nélküli harc, ami a házasságban a két fél közötti kölcsönös ragaszkodásban, a függetlenségre való törekvésben, s a vele szembenálló egyoldalú szimbiotikus kötődési vágyban, a hatalmon való osztozásért és az egymás fölötti dominanciáért zajló küzdelemben jelenik meg. Hérában az elszakadás félelme, s az a szinte örökké kielégítetlen szeretet hiány él, amelyet gyermekként nem kapott meg, s amelyet a férje révén akar pótolni. Megjelenik az örök ellenkezés, lázadás az ősegységre való törekvés. Előtérbe kerül a személyiség – fejlődés egyik lehetséges útja. Ez az őselválás. Héra archetípusos ereje a feleséggé válás vágyában jelentkezik. Kézenfekvően adódik egy másik mitológiai figura: - itt a hűséges, kitartó, férjét szerető és várni tudó asszonyok mintája: Pénélopé, akiben a pozitív Héra tulajdonságok felmagasztosulnak. Az ilyen asszony komolyan veszi esküjét: „jóban, rosszban kitart”. Sok – sok ilyen hőse van a háborúknak a történelem során, az ezt követő ínséges időknek, ahol a szegénységben mégis megélték a béke, harmónia, szeretet, hit erényeit. Tovább halad a személyiség-fejlődés és megjelenik a gondtalan, hódító szerelem és szépség istennője: Aphrodité. Ő gyújt szerelmet az emberek szívében. Itt a fokozott vágy, érzékiség, szenvedély és a szexualitás megtestesítője! Megjelenik a házasság szentségének megrontója. Jelenlétében elveszítik a férfiak a fejűket és Erósz gyönyöréért epekednek. Párhuzamosan mellette megjelenik a tudás és bölcsesség istennője: Pallasz Athéné. Aki a művészetek, a tudományok iránti elkötelezettségét helyezi mindenekelőtt előtérbe a női mivoltának megélésében. Benne a kifinomultság vágya, eleganciája, a legmagasabb rendű udvariasság igénye. Ő a civilizáció védelmezője, spirituális harcosa!
Ennyi együttérzéssel megélt Héra archetípus él és létezik Bennünk. Bizonyára magunkra találunk, érzünk, s tudjuk, melyik Perszónánkat kell erősíteni, lágyabbá, gyöngédebbé tenni. Feladatunk mindig van, s nem a legegyszerűbb: NŐ-nek lenni! S nőnek lenni egyszerre mind a 4 testtel, megélni önmagunk egységét a fizikai, érzelmi, mentális és spirituális testben. Üzeneteket kapunk, amik segítenek a célt, az irányt nem eltéveszteni, szem előtt tartani! A múlt hónapban megjelent levelet szeretném emlékeztetőül megjeleníteni engedelmetekkel:
Mária Magdolna üzenetét leírta: Serrano-Correcher Maria-Luisa
Mária Magdolna üzenete a Nőnek
A Nő képes csak megmenteni a világot a pusztulástól, ebben a nehéz, harcokkal, viszállyal teli időszakában a Földnek.
A Nő az, aki képes arra, amire a Férfi nem, az elfogadásra, a feltétel nélküli szeretetre. Egyedül ő képes átölelni ellenségét, mert tudja, hogy ellenség nem létezik. Félelemmel teli ember igen, de ellenség csak akkor, ha annak látjuk.
Én, Mária Magdolna tudom ezt, mert sokan néztek már ellenségnek. Félelemmel telve tekintettek rám, s el akartak pusztítani, mert olyan erővel bírtam, mely legyőzött mindent.
A Feltétel Nélküli Szeretet erejével.
És a Nő, azóta is ettől szenved, attól, hogy elpusztíthatják, ha él erejével. Ezért vagy nem él, vagy visszaél vele.
Valódi titkát hét pecsét alatt őrzi, hogy ne férhessen hozzá senki. Ő sem. Az idők során megsebzett nőiessége száműzte oda a Csodát, mely világokat lenne képes megmozgatni, ha nem rettegne ennyire. Csakhogy retteg, fél, és ellenséget lát mindenben és mindenkiben. Űzött vadként ugrik mindazokra, kik betekintenének belső rejtekébe.
S mindemellett szomorú. Attól, hogy valahol lelke mélyén tudja, érdemes lenne felnyitnia a lakatokat, felfeszítenie a rozsda marta ajtókat, s kiengednie az Odaadás Madarát.
Itt van, odaadom, amim Van, szabad akaratomból, feltétel nélkül.
Fájdalmai, szenvedései valójában a sóvárgásból erednek, hogy végre megélhesse önmagát.
Ti Nők, eltévedtetek valahol az úton. Annyira igyekeztetek olyanokká válni, mint a férfiak, hogy közben megfeledkeztetek a Lényegről. Arról, hogy nem kell semmilyenné sem válnotok, úgy vagytok jók, ahogy vagytok. Nem kell mindig mennetek, intézkednetek, bizonyítanotok. Elég, ha csak Jelen Vagytok, s ezzel megidézitek a világon a legnagyobb Erőt.
Tudom, sok megaláztatás ért benneteket az úton. Amikor szeretetet adtatok, sokszor késsel hasítottak belétek, s titeket hibáztattak a világ összes bűnéért. Bűnösökként éltetek le életeket, bizonyítva folytonosan az ártatlanságotokat. Könny, bánat, mély fájdalmak között éltetek, döngetve ajtókat, melyek talán soha nem nyíltak meg. Ezt a bánatot őrzitek ma is szívetekben, a lakatok zárta, nyikorgó nyirkosság mélyén.
Csakhogy a kulcs ezekhez a lakatokhoz még mindig nálatok van. Nem dobtátok el, mert a Remény, sosem halt meg szívetekben.
Egy Nőben, nem hal meg a Remény.
Ezért tudjátok Ti megmenteni a világot. Felmelegíteni a megfagyott szíveket.
Erre a Férfi nem képes nélkületek.
A világ jelenleg nagyon aktív változási folyamaton megy keresztül, ezt érzékelhetitek. Azért szólok most Hozzátok, hogy Reményt és Hitet adjak nektek, ha elfogadjátok.
Ideje felvállalnotok Nőiességeteket, s elhinnetek, hogy Biztonságban vagytok.
Én Mária Magdolna vagyok az élő példája annak, hogy mindez sikerülhet.
Bárki, bármit is mondott rólam valaha, bárkik is hitték, hogy nem voltam méltó Jézus szeretetére, nem számít. Számomra, nem is számított soha.
Dr. Márton Csilla
Lord of the Rings Medley- Lindsey Stirling
Download my original music off ituneshttp://itunes.apple.com/us/album/electric-daisy-violin-single/id485651675 Film by Devin Graham Devin is an amazing cine...
......................................................................................................................
Erdei Judit reiki-, kristály-, angyal- szellemi gyógyító, segítő
Együttérzés
Erdei Judit vagyok, én is útkereső vagyok, ahogy sokan mások, ahogy Te is kedves olvasó. Nekem is vannak gondolataim, melyet most megosztok veled/veletek.
Együttérzés. Amikor a szót kimondom, beugrik egy kép sok évvel ezelőtt, amikor 1993-ban elvégeztem az agykontoll tanfolyamot, s ott egy feladatot kaptunk: „belementünk egy kőbe, aztán egy állatba, s majd egy emberbe” Bele kellett képzelni magam az Ő „énjébe” – mit érez, hogyan gondolkodik, hogy látja Ő a világot, mit mutat nekem, stb… EGYÜTT kellett vele ÉREZNI. Éreztem a „kő” kétségbeesett kiáltását: „ne verjetek, ne bántsatok!” (egy kőbányából érkezett). Éreztem a beteg kutyám fájdalmát, s kérését, hogyan segítsek neki. Majd jött az ember. Én az akkori párom fejébe mentem bele, s éreztem a gondolatait, láttam az ő szemszögéből az adott élethelyzetünket. Mondhatom nagyon megható érzés volt: mindhárom esetben ösztönösen nagy szeretetet küldtem nekik, pedig akkor még nem voltam ennyire tudatos.
Aztán eszembe jut Müller Péter Szeretet könyvének egy részlete, amikor a szerelemről ír: arról ír, hogy igazán szeretni valakit úgy lehet, ha elképzelem, hogy Ő és Én egy vagyok, eggyéválok vele; nem azt nézem nekem, mi okoz örömöt, boldogságot, hanem azt, hogy Ő minek örülnek, neki mi a boldogság. S azt igyekszem megtenni, s akkor leszek én is boldog. Az Ő boldogsága, öröme, az én boldogságom, az én örömöm. (lehet, hogy nem pont így írja le Müller Péter – én így olvastam, nekem ezt mondta akkor)
Most elmondom azt, mi jut még eszembe: együttérzés – 2011. Karácsonyán kaptam egy szép gondolatsort – Jézus szülinapján.
Én Jézusra, mint emberre és tanítóra gondolok, s egy pillanatig sem hiszem, hogy meghalt akár értem, vagy bárki másért. Viszont mint ember sok mindenre rámutatott, megtanított. Hogy téged mire, kedves olvasó, azt Te tudod. Engem Tanít folyamatosan, pl., hogy megéljem a Tékozló fiú (leány) szerepét, hogy rájöjjek, ez rólam szól. A tékozló fiú/leány én vagyok: eljöttem egyszer az Atyám házából (megszülettem), megkaptam jussomat (lehetőségeket, játszótársakat, feladatokat), amiket sorra eltékozlok (jól-rosszul élem az életemet), s amikor ezt felismerem, elkezdek haza vágyni (vissza az Atyám házába), ahol az otthon melege, szeretete és megbocsátása van. Elkezdek felébredni (keresem az utat), mely majd hazavezet. Ráébredek, hogy nem a földi törvények, hanem a szellemi törvények a fontosak, ha a szerint élek minden rendben van, és mindent - de tényleg mindent megkapok, mert az Atyám szeret engem. Ő nem akarja, hogy nekem rossz legyen, hogy sírjak, szenvedjek…
A szellemi törvények, a belső értékek: mint „szeresd felebarátodat, mint tenmagad”, vagy „ne menjen le nap a te haragoddal”, vagy „ne ítélj, hogy ne ítéltess” stb… ugye ismerős?
A szeretet, a béke, a megbocsátás, az elfogadás… ha ezek szerint élünk mindannyian, akkor eljött a „menyek országa”, s nem kell meghalnunk azért, hogy a mennyországba juthassunk, már itt is mienk lehet a földi mennyország.
Jézus, egy csodálatos ember (szerintem), bemutatta a Tékozló fiú feladatát, s nekünk nem kell mást tenni, mint ugyanazt az utat (magunkét) megjárni, s könnyen eljuthatunk a földi paradicsomba.
Hát, útra fel kedves játszótársak – és Boldog Újjá Születés napot kívánok mindenkinek, legyen sok fény a szívetekben és küldjétek, áramoltassátok: szeretettel egy Tékozló Leány J
Köszönöm, hogy elolvastad, s ha érdekel ki vagyok, mivel foglalkozom, látogass el az oldalamra www.angyalvardunakeszi.hupont.hu
.......................................................................................................................
Ferencz Anikó, Identity Önismereti Társasjáték klubvezető
EGYÜTTÉRZÉS
Félelmetes szó. Számomra.
Viszi az energiáim.
Lányom most költözött – bontogatja szárnyait…
Emlékszem magamra ilyentájt, ahogy MOST kunkorodnak az események….közben folyamatosan megy egy másik film is a fejemben : ANYÁM és ÉN.
PÁRHARCUNK. (Sok párharcom volt-ilyen típus voltam.)
Most igyekszem együttérzésből nem blokkolni gyermekem törekvéseit.
Ha látszólag utál is (gondolom segítve ezzel a leválást) megértem őt, mert emlékszem.
„Szegény” anyám mit élhetett át akkoriban !?....
Leteszem ezt az érzést vagy „mindent mértékkel”, ahogy Szolón mondta egykor.
Reng a lelkem, érzéseim ellenére bízom magamban – elfogadom érzéseim – átélem és elengedem őket, ahogy lányom is….Biztosan itt az ideje.
Van úgy, hogy „akkor szereted igazán, ha elengeded”…valami hasonló.
Együttérzek, könnyedén, másokkal…szinte bárkivel. Látom azt is, milyen nehéz neki is.
Én irányítom elmém – vigyázok hát, hogy ez az érzelmi hozzáállás ne szívjon le, ne bolondítson meg –ne pörögjek az érzelmi árvízem közepén, mint régen tettem.
MÉRTÉKKEL, tehát.
Veszélyes szó.
Ezt vártam másoktól, mindig, minden helyzetben, sokáig. Ráutaló magatartással – én adtam mintát, igyekeztem ezt adni mindenkinek, „szórtam két kézzel” szinte mindenki felé - mert ezt vártam másoktól…erre volt szükségem, „erre hajaztam”.Azt akartam, hogy mindenki „értsen”, hogy együttérezzen velem, hogy nekem adjon igazat – mert én aztán jól látom a világot! Annyira „éhes” voltam, úgy felfokoztam ebbéli elvárásom, hogy még betegségektől sem riadtam vissza. Életem meghatározó élményei ezek átélése/megélése. Már tudom, ez a negatív figyelem - amit elértem vele. Betegségekkel akartam felhívni magamra a figyelmet, ahogy a gyermekek, szüleikét.
Megjegyzem, mivel ennyire el voltam foglalva elvárásaimmal, észre sem vettem vagy csak ritkán és nehezen, ha valaki megpróbálta megadni nekem az együttérzését. Ez így szokott lenni. Kevésnek találtam azt is. Még, még akartam belőle…állandóan elégedetlen voltam érzelmileg……..nem volt könnyű.(.. és nem is láttam a világot épp magamtól)…ahogy leírom, MOST áll össze igazán a kép – tényleg ilyen boldogtalan voltam.
BÉKE van és csak morzsák ebből az attitüdömből. Hála Istennek!
MOST alkotón, teremtőn állok a világhoz.
Nem várom el, csak adható – nem követelhető, ahogy a többi érzés sem.
Ha kapom jó, ha nem …akkor én tudom magamról, hogy mit-miért csinálok/csináltam.
Azt hiszem VAN, aki kíváncsi rám.
ÉRZEM, ki érez együtt velem. Megtanultam.
Ferencz Anikó
.....................................................................................................................
Gál Judit asztrológus
Az együttérzés szerepe karmikus feladatunkban
Az együttérzés tesz képessé bennünket arra, hogy ráhangolódjunk olyan mentális- és lelkiállapotra, ami nem kifejezetten a sajátunk, ami aktuálisan nem tartozik motivációs rendszerünkbe. Olyan élethelyzetekben, amelyeket már megtapasztaltunk, sokkal könnyebb megsejteni, hogy a másik mit él át, de egyáltalán nincs arra biztosíték, hogy valóban ugyanazt éreznénk, hiszen ahány ember, annyiféleképpen éli meg ugyanazt a szituációt.
Az együttérzés a mindennapi életben a kapcsolatok ápolását szolgálja, a lehetőségekhez képest megteremthető harmóniát. Minél kevesebb zökkenővel tarkított két vagy több ember egymás felé vezető útja, annál könnyebb rajta haladni akár egyénileg, akár közösen. Ha nem vagyunk képesek más szemszögéből is látni, érzékelni a világot, akkor jönnek a konfliktusok. A másik meggyőzésére irányuló kísérletek, a vele szemben gyakorolt kritika, de a meg nem nyilvánított, elfojtott, s csak belső feszültséget okozó véleménykülönbség újabb és újabb akadályként tornyosul előttünk.
Az empátia gyakorlati haszna tehát abban rejlik, hogy simábbá, kellemesebbé teszi a mindennapi kontaktusokat, a legapróbbaktól a legfontosabbakig. Sokszor a túlélést segíti, mert az ember közösségi lény, s ahhoz, hogy ezt is jól tudja gyakorolni, szükség van az illeszkedésre, amihez ugyancsak jól jön, ha bele tudja élni magát idegen helyzetekbe.
Karmikus megvilágításba helyezve kapcsolatrendszerünk jelentőségét és vele együtt az együttérzést, még markánsabban kirajzolódik, mennyire szükség van erre a képességre. A karmikus út vége nem más, mint az egységbe visszatérés, s ennek gyakorlására mi sem alkalmasabb földi viszonyaink között, mint az, hogy meghaladva saját gondolat- és érzelmi világunkat, más mikrovilágokhoz kerülünk minél közelebb.
Annak érzékeltetésére, hogy mennyire fontos a karma szempontjából, hogy figyelembe vegyünk másokat, mi sem alkalmasabb, mint a Holdcsomók vizsgálata kifejezetten ebből a szempontból. A Holdcsomó, pontosabban Holdcsomó-pár nem más, mint olyan horoszkópelem, ami a reinkarnációs folyamatban és a karmikus (spirituális) fejlődésben elfoglalt helyzetről informál. Ennek a cikknek a kereteit meghaladja mibenlétének, s még inkább a tizenkét-féle csoport életfeladatának ismertetése, viszont az érdeklődők bőséges információt találnak mindezzel kapcsolatban az írásom végén is hivatkozottwww.karmaasztrologia.com weboldalon. Itt tehát csak azt emelem ki mindegyik karmacsoportból, ami kimondottan tárgyunkra, az együttérzésre vonatkozik.
1949.01.28.-1950.08.17.
1967.09.09.-1969.03.29.
1986.04.20.-1987.11.08.
A Kos felszálló, Mérleg leszálló Holdcsomóval jellemzett karmacsoportnál az empátia, a másokkal való azonosulás képessége olyan hozadék, ami alapvetően meghatározza tagjait. Ők azok, akiknek ebből talán még túl sok is van, s jelen feladatuk szerint egészségesebb mértékben kell gyakorolniuk.
1947.07.11.-1949.01.28.
1966.02.20.-1967.09.09.
1984.10.01.-1986.04.20.
A Bika felszálló, Skorpió leszálló Holdcsomósoknál szinte kényszeres jelleggel elő- előtör folyton a másokkal való azonosulás, jóllehet szeretnék magukat ettől minél távolabb tartani. Mindenesetre náluk is megvan a hozott előzmények tárában a beleérző-képesség.
1945.12.22.-1947.07.11.
1964.08.02.-1966.02.20.
1983.03.14.-1984.10.01.
Következő csoportunk az Ikrek fel- Nyilas leszálló Holdcsomó. Ők azok, akik látszólag nemigen törődnek mások pillanatnyi állapotával, sőt: jószerével sokszor még saját magukkal sem. Egyik legfontosabb karmikus funkciójuk viszont az információközvetítés, amit mégiscsak valami teljesen önkéntelen empátiával végeznek. Pontosabban ez esetben nem az empátia a megfelelő kifejezés, inkább intuíció.
1944.06.03.-1945.12.22.
1963.01.13.-1964.08.02.
1981.08.25.-1983.03.14.
A Rák felszálló, Bak leszálló Holdcsomó nagy karmikus csoport tagjainak egyenesen az a legfontosabb, s ezért legnehezebb feladata, hogy meg kell ismerniük és elfogadniuk mások érzelmi szükségleteit, ahelyett, hogy ők írnák elő a másiknak, mit is kellene gondolnia a világról.
1942.11.15.-1944.06.03.
1961.06.26.-1963.01.13.
1980.02.05.-1981.08.25.
Az Oroszlán fel- Vízöntő leszálló Holdcsomósok mentesülnek az ilyen jellegű karmikus kötelezettségek alól, legalábbis nem direktben kell vele foglalkozniuk – mint az eddigieknek. Viszont nagy szükségük van arra, hogy legalább igyekezzenek tudomásul venni azt, hogy mások nem azonosak velük, hogy különböző képességekkel és motivációkkal születnek le különböző emberek és nem lehet ugyanolyan teljesítményt elvárni mindenkitől. Legalábbis nem azonos ütemben.
1941.04.27.-1942.11.15.
1959.12.07.-1961.06.26.
1978.07.19.-1980.02.05.
1997.02.27.-1998.09.17.
A Szűz felszálló- Halak leszálló Holdcsomó egyedeinél igen érdekesen alakul vizsgált szempontunk. Ugyanis ők arra vágynak, hogy velük szemben tanúsítson már végre valaki együttérzést, holott a többi ember éppenséggel azért fordul hozzájuk, hogy náluk találjanak arra. Ennél a csoportnál is jellemző a múltból hozott nagy empátia, amit – láthattuk – nem biztos, hogy pozitívumként élnek meg.
1939.10.09.-1941.04.27.
1958.05.20.-1959.12.07.
1976.12.29.-1978.07.19.
A Mérleg felszálló- Kos leszálló Holdcsomó karmikus leckéje is a lehető legdirektebb módon az, hogy tudomásul kell vennie: másoknak is van ötlete, akarata, érzése, ambíciója – és joga mindezt felhasználni. Az együttműködést kell megtanulniuk, amihez óhatatlanul kénytelenek fellelni magukban valamilyen empátiás- és alkalmazkodó-készséget. Ez legalább olyan nehéz, mint a Rák Holdcsomósoknál láttuk.
1938.03.21.-1939.10.09.
1956.10.30.-1958.05.20.
1975.06.12.-1976.12.29.
1994.01.21.-1995.08.11.
A Skorpió felszálló- Bika leszálló Holdcsomójú embereknél van talán a legkisebb szerepe a másokra történő ráhangolódásnak. Természetesen nekik is szükségük van, sőt nagyon is szükségük van érzelmi háttérre, biztonságra, amit csak együttműködés révén nyerhetnek el. De karmájuk inkább az anyagi világhoz kötődés körül mozog, s kevésbé a kapcsolatok körül.
A1936.09.01.-1938.03.21.
1955.04.13.-1956.10.30.
1973.11.22.-1975.06.12.
1992.07.04.-1994.01.21.
A Nyilas felszálló- Ikrek leszálló Holdcsomónál ismét jelentős a kontaktusok szerepe, mert az állandó tanuláshoz szükséges a minta, s ahhoz, hogy jobban eligazodjanak az élet dolgaiban, sokfélét kell látniuk. Meg kell érteniük, hogy nem sablonokból épül fel a világ, hanem minden pillanatban változik, s úgy alkot a mozaikokból egységet.
1935.02.12.-1936.09.01.
1953.09.23.-1955.04.13.
1972.05.05.-1973.11.22.
1990.12.15.-1992.07.04.
A Bak felszálló- Rák leszálló Holdcsomóval jellemzett karmikus feladat első pillantásra úgy néz ki, mint ami éppen ellene dolgozik annak, hogy bárkivel bármilyen közösséget kellene vállalnia az érintettnek. A belső függetlenség elérése ugyanis a cél, amihez nyilván el kell különülnie bizonyos mértékig másoktól. Valójában azonban úgy kell megteremtenie önállóságát, hogy közben megőrzi az egyensúlyt kapcsolatrendszerében és nem leépíti azt.
1933.07.25.-1935.02.12.
1952.03.06.-1953.09.23.
1970.10.16.-1972.05.05.
1989.05.28.-1990.12.15.
A Vízöntő felszálló- Oroszlán leszálló Holdcsomónál ismét rendkívüli hangsúly kerül arra, hogy az illető ne nézze le mások gondolatait, álláspontját, motivációit. Ehhez nagy szükség van a beleérző képességre és főként: hajlandóságra, aminek néha bizony híján van az ilyen ember. Sok-sok leckét kap az élettől, mire elkezdi megtanulni a leckét.
1932.01.06.-1933.07.25.
1950.08.17.-1952.03.06.
1969.03.29.-1970.10.16.
1987.11.08.-1989.05.28.
Az utolsó karmikus csoport, a Halak felszálló- Szűz leszálló Holdcsomó feladata testesíti meg a legjobban azt a gondolatot, hogy az együttérzés nem más, mint az egységhez való visszatérés egyik eszköze. Ennek a kategóriának a küldetése ugyanis az, hogy – amennyire csak a földi viszonyok közepette az lehetséges – feloldódjon a feltétel nélküli szeretetben, másképpen: a Mindenségben.
Ebben a rövid áttekintésben láthattuk, hogy a tizenkét csoportból mindössze kettőnél Oroszlán és Skorpió felszálló) nem a másokra figyelés, a másokhoz viszonyulás a központi kérdés. A többinek a fókuszában áll valamilyen módon és valamilyen irányba az, hogy miként idomul a világhoz. A többi ember tehát nemcsak a tükröt mutatja és a végszókat adja ahhoz a szerephez, amit aktuális életünkben játszunk, hanem a legintenzívebb reakciókat hozza ki belőlünk. Ezeket csiszolva, idomítva, másokéhoz közelítve lépkedünk jó esetben afelé, hogy előbb-utóbb elérjük magunk is majd a teljességet.
Gál Judit
asztrológus
Tel. 06-30-896-6069
.....................................................................................................................
Gyuró Éva jógaoktató, a Baraka Jóga Iskola megalapítója
Együttérzés a jógafilozófia tükrében
Az évezredes tapasztalat és bölcsesség, amely megnyilvánul a jógában, az emberi létezés nagyon sokféle jelenségére adhat új megközelítést a nyugati civilizáció emberének. Ezek közé tartozik az Együttérzés is, mint az emberi élet egyik legfontosabb életminősége.
A számos jóga irányzat közül a Női jóga az, melyben az Együttérzés megtapasztalása kiemelten fontos és annak központi elemévé vált, ezért ezen keresztül mutatom be az Együttérzés fontosságát és hasznosságát.
Felmerülhet a kérdés miért a Női jóga az, melyben az Együttérzés oly hangsúlyossá vált. A válasz, hogy a Női jóga a Női energiák-minőségek (mint befogadás, elfogadás, türelmesség, odaadás, gyengédség, együttérzés, gondoskodás, alkalmazkodás) minél teljesebb megélését, kiteljesedését tűzte ki célul. A Női energiák-minőségek egyik jellemző vonása pedig az Együttérzés.
Nem véletlen, hogy a természeti népeknél az istenképzet általában nőnemű és a Föld anyához fordulnak és fohászkodnak. A férfinemű isten és az Atya szó a kereszténység erősödésével kapott jelentős szerepet. A férfi minőségek (mint céltudatosság, erő, kezdeményezés, racionalitás, határozottság, túlélés) dominanciája – többek között - az oka, hogy napjainkban az Együttérzés helyett az elkülönülés, és az erőfeszítés jeleit látjuk a társadalom és az élet legtöbb területén. Az előttünk álló időszak legfontosabb feladata lesz, az egyensúly helyreállítása s ebben lesz óriási szerepe a valódi Együttérzés átélésének és megtapasztalásának, ami a jóga filozófia egyik központi eleme; s ebben tud segíteni a jóga azoknak, akik nemcsak intellektuálisan, hanem a tapasztalati szinten is cselekedni szeretnének.
A szív megnyitása és az Együttérzés az, melyre a Női jóga az egyik legfőbb hangsúlyt fekteti, természetesen a hagyományos egészségmegőrző szerepe mellett. Hazánkban s a nyugati kultúrkörben még vannak, akik csak úgy tekintenek a jógára, mint hasznos testgyakorlásra. Ez természetesen egy nagyon felszínes megközelítés, még ha igaz is az, hogy a modern orvostudomány is felismerte a jóga egészségmegőrző, sőt akár gyógyító hatását. Ezek meg is jelennek a Női jógában, de a lényeg mégis valami sokkal több. A szív megnyitása, az Együttérzés átélése, megtapasztalása azok az elemek, melyek messze túlmutatnak a testi szinten, sőt még az elme értelmezési tartományán is.
A jóga egy évezredes szellemi út, melynek célja az emberi létezés minőségének javítása és az isteni szeretet átélése. Ennek elérése nehezen vagy egyáltalán nem elképzelhető az Együttérzés kiteljesedése nélkül. S mivel lehet Együtt érezni?
A jóga filozófia szerint nemcsak a másik emberrel, hanem minden létező teremtménnyel, hiszen a keleti tanításoknak megfelelően a jógik is azt vallották, hogy nem csupán a másik embert érted meg és tiszteled a jóga gyakorlásával, de lehatolsz a saját lényed gyökeréig. A legbenső lényedet átélve pedig képes leszel a valódi Együttérzésre másokkal, ami azt jelenti, hogy nem csak testként és elmeként, hanem lélekként is látod-érzed a másik embert. S azt is tanították a jógik, hogy nincsenek különböző lelkek, azon a szinten már minden együtt - egységben létezik.
A Szeretet, az Együttérzés központja a szívcsakra (energiaközpont), szanszkrit neve Anahata. Pontosan a mellkas közepén található, levegő elemű és nőies polaritású. A megnyitására, tisztítására sokféle spirituális iskola, irányzat kínál különféle technikákat.
A jógában a szívcsakra nyitó gyakorlatok növelik az Együttérzést, az együtt rezgést az Univerzummal. Jó példája a szív megnyitásának a jógapózok ászanák közül a Halállás, a Kobraállás, a Mellkasnyújtás valamint a szufi Mellkasnyitó-Légző gyakorlat, illetve az Együttérzési meditáció. A szufi tradícióban is nagy hangsúlyt kap a szívcsakra megnyitása. Már maga a fizikai megnyilvánulása ezen gyakorlatoknak is intenzív érzet jelentkezését váltja ki a mellkasnál ill. a szívcsakránál, s néhány alkalom után meg lehet tapasztalni a jótékony hatását.
Azért különleges a jóga, mert nemcsak beszél és erkölcsi útmutatást ad az Együttérzésről, hanem kézzelfogható tapasztalathoz segíti a gyakorlót, és aki átéli ezt a rezgést az nagy valószínűséggel már képes lesz azt átültetni a mindennapi élethelyzetekbe.
A jóga és az Együttérzés olyan, mint a virág és az illata. Az utóbbi egy természetes következménye az előbbinek így az Együttérzés a jóga gyakorlatok és a jóga filozófia „illata”. S aki a hétköznapokban mindenkivel megosztja ezt az „illatot vagy a jóga tiszta illatát”, az nagyon sokat tesz egy más világ megszületéséért.
Összefoglalásul szívből kívánom ennek a minőségnek az átélését jógával - vagy anélkül -, hiszen ahogy Osho megfogalmazta az Együttérzés „ a legmagasabb szintű Szeretet”.
Gyuró Éva – Eiva
jógaoktató, Baraka Jóga Iskola megalapítója
www.baraka-ter.com