Felelősségvállalás

(A Felettes Én elsőbbsége)

Ha már eljutok addig a pontig, hogy felelősséget vállalok valamiért, vagy valakiért, az már azt jelentheti, tudom, hogy van hatalmam.

Hatalmamban áll megváltoztatni dolgokat, úgy alakítani őket, ahogyan azt én akarom.

És itt jön a képbe a legfontosabb kérdés, mégpedig az, hogy ki is vagyok én?

Az elme összegyűjt, rendszerez, ellenőriz, birtokol, uralkodik, röviden, tudni akar, és úgy gondolja, tud is.

Ha az elméd szintjén működsz, a felelősségvállalás egyenlő lehet az öncélú hatalom vállalással, azaz hatalmaskodással. Mivel ilyenkor látszólag nagyobb teher nehezedik az emberre, több információt „kell” az elmének feldolgoznia, átlátnia, magáévá tennie, hogy biztonságban érezhesse magát a megszerzett nagyobb tudás révén, csak egy hasonló nagyságrendű „tehertelenítő” tényező állíthatja helyre az egyensúlyt.

Ismétlem, elme szintjén.

Ez a tényező lehet a nagyobb fizetés, a több irányítható beosztott, a különböző státuszszimbólumok, vagyis olyan külső dolgok, melyek birtoklása által többnek, jobbnak érezhetjük magunkat a többi embernél.

Felsőbbrendűnek.

Olyan lénynek, akinek joga van nagyobb hatalma révén másokat irányítani, manipulálni, azaz beleavatkozni a szabad akaratukba. Ez a hatalommal való visszaélés, mely gyakori pl. az olyan helyeken, ahol arra nem alkalmas ember kerül felelős beosztásba.

Az elme fél a valódi felelősségvállalástól, mert valahol legbelül pontosan tudja, hogy nem tudja mi az. Ezért, ha „szorult”, azaz általa nem irányított helyzetbe kerül, legtöbbször rajta kívülálló dolgokat hibáztat. A kormányt, a gazdasági válságot, a főnököt, a házastársat. Elfogadhatatlan számára az a tény, hogy élete minden egyes mozzanatáért csakis ő felel, még azokért is, melyeket látszólag nem ő okozott. Elme szintjén az ember nem lát magasabb összefüggéseket, azt hiszi ő a teremtés koronája, miközben csak a teremtés apró szelete.

Felettes énünk szintjén, a felelősségvállalás egészen mást jelent.

Felelősség= Felettes Énünk Elsőbbsége

Legyen meg a Te akaratod, Uram!

Ez gyökeresen az elme útjának ellentéte. Az összegyűjtés, birtoklás helyett, az egó itt elenged, olyan dolgokat is, melyek elvesztése fájdalommal járna a számára. Önként belátja, hogy nem tud, nem irányít, nem birtokol semmit, mert semmi sem az övé és ő is csak egy része a nagy Egésznek. Alázattal szolgálja a felsőbb hatalmat, vagyis nem felsőbb „rendű”, hanem legalul lévő, és ezzel rálát az általa egykor felsőbbnek gondolt, valójában alsóbb szintekre, meglátja azokat az összefüggéseket, melyek által értelmet nyer a léte.

No, ez az, amit a gőgtől felpuffadt egó általában a legkevésbé akar megtenni. Az egó lételeme a harc, melyből csak az egyik fél kerülhet ki győztesen. Felelősséget vállalni, azaz átengedni az irányítást felettes énünknek, az ő szemszögéből egyenlő a halállal, hiszen vagy ő győz, vagy a felettes én. Vagy-okban gondolkodik, is-ek helyett.

Elpusztításban, átlényegítés helyett.

A felelősségvállalástól tehát legtöbben félünk, mert nagyrészt az elme szintjén működünk, a valódi felelősségvállalás megértéséhez pedig magasabb szinten lenne érdemes léteznünk, ami azzal kezdődik, hogy mindig, minden helyzetben azt cselekszem, ami összhangban van érzéseimmel és gondolataimmal.

Felvállalom azt, aki Vagyok = felelősséget vállalok az életemért.

Például, ha haragszom a főnökömre, kimondom, hogy haragszom rá, még akkor is, ha ezzel azt kockáztatom, hogy elbocsát. Mi történhet? Esetleg megtudja, mi a bajom, legközelebb jobban odafigyel az ígényeimre, ez pedig valószínűleg az egész munkahelyi légkörre jobb hatással lesz, vagy elbocsát és ezzel lehetőségem lesz olyan munkát találni, esetleg olyan közösségben, ami közelebb visz a kiteljesedésemhez.

Már ha a kiteljesedés a célom.

Az elme szempontjából az elbocsátás egy szörnyű dolog, a felettes én szemszögéből, ebben az esetben, maga az áldás.

Az elme fél az ismeretlentől, mert úgy gondolja, akkor ki „kell” lépnie a tudokból a nem tudokba, az Én akaratomból, a Te akaratodba, a manipulációból, a szabad akarat tiszteletben tartásába. Egészen másfajta működés elsajátítását feltételezi, ami nehéz és sokszor gyötrelmes munka eredménye. Kell ez neki? Az ő szemszögéből nem.

Csakhogy ha akarja, ha nem, az Univerzum törvényei mindenkire vonatkoznak, és ha már nagyon felpuffadt Egó Őnagysága, jön az a bizonyos törvényszerű külső helyzet, mely pofon csapja.

Ez lehet egy betegség, baleset, párkapcsolati, munkahelyi krízis.

Valami, amitől úgy érezhetjük, nem éljük túl a veszteséget.

Ezek azok a bizonyos nagy lehetőségeink az újjászületésre, a nézőpontváltásra. Ilyenkor tudunk lélekben megerősödni, meghallani és követni a felsőbb akarat szavát, azaz felvállalni valódi sorsunkat.

Mindez persze csak a Felettes Én szemszögéből lehetőség, az Egó rémülten kapálózik az ismeretlen ellen. Azt kérdezi, mi lesz most velem?

Mi lenne? Például kalandos utazássá válhat életünk.

Vadvízen úszó csónakon haladunk tova, hol nyugodtabb, békésebb szakaszokon, hol tajtékzó zuhatagok árnyékában. Lesz, hogy kiesünk a csónakból, s hajszálon múlik majd az életünk, s lesz, mikor a naplemente lágy ölén ringatózik alattunk az egész Világ.

Bizonyos szakaszokon kikötünk, kipakolunk, s nyugalomra lelünk hosszabb-rövidebb időre.

Csak vigyázz, el ne aludj újra!

Pár kényelmes év, s már észre sem vesszük az előttünk áramló folyót. Néha-napján tekintetünk a távolba réved, s keressük a választ, vajon miért is indultunk el annak idején.

Emlékeink, látásunk, hallásunk addigra megkopott már.  

Az ismeretlen hívó hangja szól, csak legyen fül mely meg is hallja.

Lesz, aki meghallja, talán te is közéjük tartozol, visszaszállsz a csónakba, s hirtelen eszedbe jut honnan indultál és miért.

Tudni akartad a választ.

Tudni, ki vagy valójában. Akkor, amikor meghoztad a döntést, hogy elindulsz, csak egyvalamit tudtál, hogy az út végén ott a válaszod.

Ott van a feleleted.

Felvállvalltad a feleletre való képességedet=felvállaltad a felelősségedetet.

A csónak ekkorra már messze sodródott a parttól. Kezedbe veszed hát az evezőt, s irányba kormányzod a hajót, hogy az út végén megtaláld az Igazságot.

 

Serrano-Correcher Maria-Luisa

Tenyérelemző, Bach-virágterápiás tanácsadó

+36/20/9 362 411

masaserrano@gmail.com

www.bekeveled.hupont.hu

www.ezohirnok.hupont.hu

Oldal: Felelősségvállalás/ A Felettes Én elsőbbsége
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat