Böde István jóga tanár, szellemi tanító
Tudatosság
A pszichológia értelmezésében a tudat: az agynak az a működése,
amellyel a világot visszatükrözi – egyúttal tartalmazza a saját
képzeteinket, élményeinket, érzékelési tapasztalatainkat és ebből is
származó fogalmainkat. Maga a tudatosság pedig a tudat részvételével
végbemenő lelki folyamataink összessége. Jó, ha minderre jellemző a
megfontoltságunk, valamire irányuló szándékosságunk, és a dolgok
helyes értelmezése –jól felfogott érdekünk szerint. Ezt a száraznak tűnő
tudományos definíciót szeretném kiegészíteni valami élettelibb
igazsággal, mert az életünk, alakuló sorsunk gyökeres indítéka.
„Az egyetlen dolog, ami után mindnyájan áhítozunk, a szeretet. Az
egyetlen dolog, amitől mindnyájan félünk, a szeretet elvesztése.
Legnagyobb szomorúságunk a szeretettől való elszakadás miatti
szomorúság, s minden rejtett vágyódásunk célja a szeretet megtalálása.„
(Sri Aurobindo)
Ez az igény jellemzi elsősorban gyermek – szülő viszonyunkat,
párkapcsolati életünket vagy magányosságunkat, spirituális
beállítottságunkat: akár, ha a teremtett világ természeti csodáit
szeretjük, vagy pusztán Isten iránti vágyódásunkat.
Amikor kedvesünket, gyermekünket átölelve szeretetünkkel
melengetjük, Istent imádjuk kimondhatatlanul: megszűnnek én-
határaink.
Tudatosságunk egybeolvad a szeretett személlyel, a természet
szépségeivel, az isteni transzcendenciával –talán egy imánk, vagy
meditációnk közben.
Egy ilyen belső egyesülésünkben – ha csak pillanatokra is – olyan
tökéletes egységet élünk meg, melyet a legmagasabb rendű
tudatállapotnak tartok, és ez meghatározhatja további napjainkat, akár
egész életünket.
Azonban életeseményeinkben a felragyogó fénynek ott van az
ellenpólusa – az árnyék, vagy a sötétség.
Mivel is azonosulok: a hiedelmeimmel akár téveszméimmel, vagy lelkem
sugallataival, hitem Istenével? Mert ez kíméletlenül sorsdöntő! Példának
okáért, ha pusztán a testemmel azonosulok, ez a test-tudat (csak test-
tudatos vagyok). A test-tudatosságban élő ember néhány jellemző
értékrendje: csak a testközpontúság örömeinek, élvezeteinek él – nem
törődik vele, hogy ez könnyen elmúlik. Utána semmi…, és ezt a
vákuumot újra meg kell tölteni újabb gyönyörökkel, hogy csak a bulimiáig
fajuló evéskényszert, érzelemmentes szexet említsem.
Úgy véli a szeretet maga a folytonos adás – így nem őrizheti meg én-jét
önmagának, ez tehát kötöttség, veszteség a számára. Ezért az önző
embert nem szereti senki, így válik később vadgesztenye-emberré: kívül
szúrós, belül keserű.
Számára a testi konformizmus a krónikus lustaság. Életideálja a
semmittevés – akár úgy is, hogy másokkal tartatja el magát…
Az ember az, amit gondol, amivel azonosul tudatában. Néztem szerint
elsősorban Isten teremtő akaratából származó lélek vagyunk – az a
belső energiacentrum, „akire” nem vonatkoznak a tér és idő korlátai,
hallhatatlan.
A lélek tudatosság annyit jelent, hogy a lelkünk nem a testünkben
található, hanem a testünk tartozik a lelkünkhöz, így a megfigyelő és
érzékelő tudatunk is. A lélek tudatos ember néhány jellemző vonását
említeném: megadom a testemnek, amire szüksége van- de az én
természetes állapotom a lélekközpontúság.
Életörömeim belső forrásból fakadnak – ez a Teremtő iránti szeretetem-
ez adja az erőt a hitemhez, reménységemhez. A lelkem késztetésére
hallgatva tudok áldozatokat vállalni magamért és másokért… ebből
származik megelégedettségem, boldogságom.
Minden, amit Istenről mondanak tiszta szavú, bölcs emberek –és amit
magam is megéltem már legalább egyszer ezzel kapcsolatban (nem
érzékszervei) tapasztalásból, az kitörölhetetlen felismerésemből, a
megértésből fakad. Bizony így van ez a megvalósult emberek, szentek
és guruk életében, olyanok ők, mint egy virág: mindenki számára
kinyílnak, és illatoznak.
A lélekteljességért - mint magasabb életminőségünkért – meg kell
küzdenünk: gyakran válaszút előtt állunk, nemes céljainktól eltérítő
kísértések érnek bennünket, elveszíthetjük hitünket, hogy
elesettségünkből felállnunk mégis érdemes… mert az emberségünk
próbatétele, az hogy a lélekjelenlétünk boldogító érzékével élhessünk.
A mi Föld-Anyánk a szenvedések és ezáltal a megtisztulásunk bolygója:
katarzisunk az egyetlen felfelé vezető és megmentő ösvényünk a
nekünk rendeltetett hegycsúcsig.
Az igaz spirituális barátaink nem önmagukra mutatnak, hogy kövessük
őket vak bizalommal. Rámutatnak az utunkra, amelyre lépnünk kell - arra
kérnek, hogy forduljunk befelé, halljuk meg a legtisztább irányítást, azt a
belső hangot, amely meg fogja mondani, hogyan éljük az életünket és
eközben hogyan győzzük le az akadályokat.
Mindannyiunknak van egy belső tanácsadója, a világosságból egy lény,
aki segít abban, hogy önmegvalósításunkhoz vezessen.
Ez a „vezetés” lehet, hogy saját hangunkon szól hozzánk, de lehet,
hogy már tudjuk: ez a hang nem a sajátunk, hanem azé az angyali
lényé, aki a fényesség világában lakozik.
Valódi életet kívánok a kedves olvasónak, hogy teljes szívével, lelkével
vegyen részt ebben a sokdimenziós Életjátékban.
Böde István
...................................................................................................................
Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner
Miért olyan divatos ma ez a fogalom: tudatosság?
Épp tegnap jelentkeztem egy konferenciára, amelynek címe: A cselekvő
új tudat. Lépten-nyomon találkozunk azzal a felhívással - vagy
reménnyel? - hogy 2012-ben, de legalábbis az új évezredben az
emberiség magasabb tudatossági szintre lép. Mit jelent mindez?
Nézzük, mit mond a pszichológia a tudat fogalmáról: „A tudatnak két
dolga van: önmagunk és környezetünk folyamatos követése (érzékelés,
észlelés, figyelem), illetve önmagunk és környezetünk folyamatos
kontrollja: gondolkodás (döntés, problémamegoldás, tervezés) és
cselekvés.”
Tehát a tudatunk arra tesz képessé, hogy önmagunkat és
környezetünket minél pontosabban észlelve e kettőt – saját magunk és
a külvilág aktuális állapotát – minél inkább harmonizáljuk egymással.
Miért jó, ha harmóniában vagyunk környezetünkkel? Egyszerűen
megközelítve a dolgot, energiatakarékosabb üzemmódot tesz lehetővé,
ha nem harcolunk ellene, hanem belesimulunk a környezetünkbe, sőt,
energiaforrásként használjuk azt. Ez természetesen oda-vissza igaz,
tehát a környezet számára is energiamegtakarítást jelent, ha nem
akarjuk „őt” megerőszakolni, és akkor ő sem fog ellenünk küzdeni.
A környezet szót itt a lehető legtágabb értelemben használom, gondolok
fizikai és emberi környezetünkre egyaránt. A „küzdelem” pedig a mi
szubjektív észlelésünk: télen küzdünk a hideg ellen, nyáron a forróság
ellen. A költöző madarak egyszerűen követik a számukra optimális
hőmérsékleti viszonyokat, egyes afrikai törzsek este és éjszakai aktívak
a forróság elkerülése végett, a medve pedig átmenetileg minimalizálja
az életfunkcióit a téli időszakban. Mindegyik megoldás energiát,
erőfeszítést, felkészülést igényel, ugyanakkor gazdaságosságra
törekszik. Ennyivel tudatosabbak lennének nálunk, úgynevezett civilizált,
nyugati embereknél az állatok vagy a primitív törzsek? Igen is meg nem
is.
A természettel szoros összhangban élő fajok – emberek, állatok,
növények egyaránt – elválaszthatatlan közösségben élnek azzal, így
tudatuk sokkal kevésbé különül el környezetüktől, mint a miénk. Talán
nem kell mondanom, hogy a mi individuális tudat-élményünk sem több
puszta illúziónál. Azonban éppen ez az elkülönültség-érzés teszi
lehetővé, hogy a következményektől elhatároljuk magunkat, legalábbis
látszólag. Ha gazdaságtalanul fűtök vagy hűtöm magam, de eleget
keresek ahhoz, hogy kifizessem az energia árát, látszólag
elválasztottam magam tettem következményeitől. Valójában csak időben
és/vagy térben toltam ki a következményt, ezért nem ismerem fel, hogy
valamilyen esemény összefüggésben lehet az én cselekedetemmel.
Például azzal, hogy a világ másik felén háború dúl a szűkös
erőforrásokért, hiszen az erőforrások nagy részét a nyugati világ
fogyasztói társadalma használja el. A háborúk következtében a mi
kormányaink, vagy még inkább pénzembereink között is harc folyik a
hatalomért, azaz az erőforrások birtoklásáért, ezért újabb
adókkal és megszorításokkal sújtanak minket, akik panaszkodunk a
növekvő energia-, üzemanyag- és élelmiszerárak miatt.
Vagy ha egy konfliktusban rákényszerítettem az akaratomat a másik
félre, netán csellel értem el, amit szeretnék, nehogy azt higgyem, hogy
itt véget ért a történet! Az emberek nem hülyék, és előbb utóbb
felismerik, de legalábbis megérzik, ha méltánytalanul bánnak velük, és a
maguk módján megtorolják a sérelmet. Lehet, hogy valaki máson töltik ki
a mérgüket, és az is lehet, hogy aki velem bánt csúnyán, az csak a maga
sérelmét adta tovább. Az én felelősségem az, hogy felismerjem ezt a
végtelenül bonyolult, megszakíthatatlan összefüggés-rendszert, és
tudatosan másféle reakciókat adjak az engem érő hatásokra, és ezzel
más irányba tereljem az egész rendszert.
Mit számít az én kis reakcióm, gondolhatnád, amikor milliók cselekszenek
öntudatlanul, saját rövid távú érdekeiket előtérbe helyezve? Nagyon is
sokat. Ugyanis a példa ragadós, és ha te csak néhány embert tudsz a
magasabb szintű tudatosság felé mozdítani a saját reakcióiddal, ők
pedig ezt adják tovább, elképzelheted, milyen hihetetlen gyorsasággal
terjed szét ez az impulzus az egész hálózatban! Ugyanúgy, ahogy a
negatív tettek ereje, következménye is lépten-nyomon tapasztalható.
Én ezt tekintem magasabb tudatszintre emelkedésnek. Azt, amikor az
emberiség egyre nagyobb része kezdi el észrevenni, hogy tetteinek
messzire ható következményei vannak, és ez nemcsak valami elméleti
dolog, hanem a következmények tapinthatóan visszajutnak itt és most
mindenkihez. Amikor a tudatosan gondolkodók száma eléri a kritikus
tömeget, a világ érezhetően elkezd változni. Talán már elérte ezt a
tömeget, és benne vagyunk a folyamatban – nem tudom, csak remélem!
Szerencsére azt tapasztalom, hogy egyre több tudatosan gondolkodó
emberrel találkozom, és egyre több ezzel kapcsolatos cikket, híradást
hallok, olvasok. Nem kell mást tenni, csak a saját életünkben
végiggondolni a következményeket olyan alapossággal és felelősséggel,
ahogy csak tudjuk. És ez nem azt jelenti, hogy most azonnal meg
akarjuk oldani az afrikai éhezők problémáit! Azt azok fogják megoldani,
akik közvetlenül kapcsolatban vannak velük, ott élnek, és ráhatásuk is
van a dologra – a mi támogatásunkkal: azzal, hogy tudatosan
cselekszünk a saját hatókörünkben.
Az iskolában, ahol pszichológiát tanítok, a WC-ben ki van írva, hogy
ellenőrizzem, nem folyik-e a tartályból a víz, miután lehúztam a WC-t, és
mindezt a Föld ivóvízkészlete nevében köszönik meg nekem. Nem lenne
őszintébb, ha az iskola vízszámlájával való takarékoskodásomért
lennének hálásak? Ami abszolút az én érdekem, hiszen ha az iskolának
magas a rezsiköltsége, azt többek között a tanárok fizetése is megérzi.
Vagy a tanításhoz használt eszközökön fognak spórolni, ezért ha nem
lesz elég projektor, kénytelen leszek a sajátomat használni. Lám, így
függ össze a WC-lehúzás és a projektorom élettartamának csökkenése!
Nekem a saját életem dolgait kell megoldanom: az emberi
kapcsolataimat, a közvetlen fizikai környezetem rendben tartását, és a
tevékenységeim értékteremtő erejét felismerve egyre inkább olyan
tevékenységeket kell választanom a munkámban és a szabadidőmben,
amelyek a kiteljesedést szolgálják. Ha történetesen a saját
kiteljesedésemet, az éppen elég! Hiszen már tudjuk: ami engem épít, az
a világot építi. És ha a világgal, embertársaimmal vagy a természeti
környezetemmel bánok rosszul, annak én is megiszom a levét.
Domján Mónika
pszichológus, önismereti tréner
Bejelentkezés: domjanmoni@gmail.com
Honlapok: www.tavaszpont.com
www.karmaasztrologia.com
Blog: www.monikaesatarot.blog.hu
Szakmai közösség: http://www.napszikra.hu/terapeuta/domjan-monika
Dr. Márton Csilla pszichoanalitikus, légzésterapeuta
TUDATOSSÁG
Szépen lassan naponta érlelhetjük a gondolat, szó és cselekedet
szintjén, mit is jelent az a kifejezés: tudatosság.
Na, de mit is jelent ez az egész?
Tudjuk-e, egyáltalán, hogy milyen lehet tudatosan élni?
Tudatosan gondolkodni?
Tudatosan cselekedni?
S nem utolsó sorban e 3 karaktert egyszerre használni?
Ha körbenézünk, a világunkban csupa öntudatlan embert látunk, akik
megfáradtan vonszolják magukat az utcán kifejezéstelen arccal, arra
várva, hogy valaki valamit mond nekik, hogy is legyen tovább.
Ezt persze némi túlzással állítom, de van benne valami. Ha nem hiszed,
sétálj az emberek között fél órán keresztül és meglátod.
Az oka ennek csak az, hogy sokan vagyunk, akik egyáltalán nem
tudatosan éljük az életünket. Ez Rád is és Rám is vonatkozik
alkalmanként. Hogy is tehetnénk, amikor állandóan lépést kell
tartanunk a mások által diktált megfeleléssel, követelményekkel?
Választanunk kell, vagy reagálva éljük a mindennapjainkat, vagy pedig
tudatosan és a lehető legnagyobb nyugalomban. Nyugalomban, azért
mert akkor határozott szűrőként élhetek a félelem, zárkózottság és
hazugság nélküli világban, hisz szabad vagyok, nem függőségben élek!
Legtöbben csak reagálunk és tulajdonképpen nem is élünk igazán.
Reagálunk a körülöttünk levő emberekre, társadalmi problémákra,
tévéreklámokra, konfliktusainkra s különféle helyzetekre.
Olyan világban élünk ahol, az embereket igyekeznek megosztani. A
tudatos embernél él a SZABADSÁG ENERGIA és MAGÁVAL MOTIVÁLJA AZ
AKARATERŐ ENERGIÁT is! Tudatában van annak, hogy akarja megélni
Létét a fizikai, érzelmi, mentális és spirituális szinten! Méghozzá
TUDATOSAN!
Egységet akar Önmagával és az Univerzummal! Nos, ez nem olyan
könnyű feladat! Miért is! ?
Mert:
Folyamatos állásfoglalásra kényszerítenek. Ez egy fajta “vagy velünk,
vagy ellenünk” típusú játék. Ez a fajta megosztási vágy nem tudatos,
hanem a rohanó világunk természetes következménye.
Most azt kérded Tőlem, akkor mi is a kiút?
Hát emlékszel, amikor a Tudat állapotokról írtam a Pártatlanságban! Hát
ez az a semleges állapot. Amikor tudatában vagy annak, hogy van jó és
rossz egyaránt. Él benned! Ezt kell elfogadnod.
Hisz az áteredő bűn, áteredt benned is, egységben vagy mindennel, de
a döntésed TUDATOSSÁGA adja meg az irányt, hogy merre indulsz, mit
akarsz? Milyen mestermű lesz az életed?! A legtöbb ember fél a
megosztottságtól, fél attól, hogy különcnek tartják majd őket, ezért
állást foglalnak valahol, valami mellett és ezzel együtt valami ellen is.
Isten hozott a frontvonalon! Ha értesz engem!
Csak azt írhatom, soha nem fogod megbánni, hogy felvállaltad a tudatos
lét élését a LÉTBEN!
Örömteli pillanatokat a kiüresedés tudatos világának Tudatában!
Ölellek:
Dr. Márton Csilla
www.aboldogitolegzes.eu
...................................................................................................................
Kéri Mónika jóga tréner, Szeretet Kurzus
Tudatosság esszenciája:
Tudatosság az, amikor én választom meg a gondolataimat, s nem ők
engem.
Amikor észreveszem a fejemben lejátszódó párbeszédet, s le tudom
állítani.
Amikor tudatosan a jelenben vagyok, nemcsak testben, hanem
„lélekben” is.
Amikor észreveszem egy gondolat, s az általa keletkezett negatív
érzelem hatását a testemben, s tudatosan elengedve, nem marad
bennem, ami azért fontos, mert a hosszú ideig bennünk lévő negatív
érzelmek minden esetben testi betegséghez vezetnek.
Azt hiszem ez bőven elég, ha ezt valaki minden pillanatban éli, boldog,
szabad, felszabadult. Ha valaki a” hogyanokat”, miérteket szeretné
tudni, vagy segítséget kér a fentiek megvalósításához, keressen engem.
Kéri Mónika
...................................................................................................................
Kolontár Elvira természetgyógyász, spirituális gyógyító
Tudatosság – irányítani ÉS befogadni az életedet
Népszerű fogalom manapság a tudatosság, de vajon mit is jelent összefüggéseiben, és miért fontos?
Az ember tudatos lénynek lett teremtve, vagyis képes megérteni, mi zajlik körülötte - és benne. Ennek különleges eszköze az elemző agy, valamint az érzékszervek. Ezek segítségével képes megérteni a világ összefüggéseit és a saját mozgatórugóit, majd egy ponton azt is, hogy ez a kettő valójában egy.
A kereső elménk próbálja megérteni, mi miért történik az életben, és lehetőség szerint egyre inkább a befolyása alá vonni a látszólag külső történéseket is. Az életünk irányítása a saját céljaink, vágyaink, a lelkünk szavának megfelelően maga a tudatos életvezetés, ám ez a legtöbb esetben egy igencsak komplex folyamat, ami több síkon zajlik: test, lélek és a szellem szintjén.
Mit jelent tudatosnak lenni szellemi – testi – lelki szinten, a hétköznapokban, a gyakorlatban?
Azt, hogy törekszünk megérteni az emberi folyamatainkat, a test, a lélek és a szellem „működését”, hogy ami mindezekből nem szolgálja a javunkat a saját életünkben, azt képessé váljunk megváltoztatni. Megpróbáljuk egészségben tartani a testünket, harmóniában az érzelmeinket, próbáljuk a saját ösvényünket követni és megérteni szellemi szinten is a magasabb összefüggéseket. Ehhez ma már számtalan eszköz, gyógymód és tanítás a rendelkezésünkre áll, így a tudás megszerzése és a gyógyító gyakorlatok elsajátítása (részben) sokkal könnyebbé vált, mint az ezt megelőző korokban.
„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent”
(Hermész Triszmegisztosz)
Ahogy különböző módszereket kipróbálunk vagy egyszerűen csak tudatosan figyeljük önmagunkat, és keressük az életünk eseményei mögött a rejtett összefüggéseket, rendre egyre beljebb jutunk, mivel fokozatosan ráébredünk, hogy a válaszok belül vannak. A külvilág eseményeit pedig csak úgy tudjuk valamilyen szinten az irányításunk alá vonni, ha önmagunkat irányítjuk. Így végső soron a tudatosabbá válás az egyre mélyebb önismeret lépcsőfokain keresztül vezet egészen odáig, hogy a külvilág eseményeiben meglátjuk önmagunk rejtett mozgatórugóit.
Ennek a folyamatnak egyik lényeges eleme, hogy a tudattalan mélységeiben zajló folyamatokat tudatos szintre hozzuk, hiszen ezen a szinten a tudatos elménk is tud a korábban megfoghatatlan, érthetetlen s így kontrollálatlan lelki tartalmakkal dolgozni. Például megváltoztatni egy-egy viselkedést, elengedni egy elavult hiedelmet, túllépni egy régi sérelmen, más, pozitív értékekre helyezni a fókuszt.
Ahogy megváltoztatjuk önmagunkat, úgy alakul a külvilág is, és meglepő módon olyan formákat fog felvenni, amelyeket önmagunkon belül is megismertünk. Ha meggyógyítottuk az elhagyatottság-érzésünket, a sebzett szívünket, elengedtük az érzelmi terheinket, és elkezdünk a szeretet megélésére, megengedésére fókuszálni, akkor új emberek, új kapcsolatok, szeretetteljes új ismeretségek érkezhetnek az életünkbe, sőt, a korábbi elmérgesedett kapcsolataink is megjavulnak.
A szellemi megértésünket így egészíti ki a megtapasztalás semmihez sem fogható, semmivel sem helyettesíthető élménye, amely mindig pontosan azokkal a minőségekkel szembesít, amelyek bennünk vannak, amelyekkel dolgunk van.
Nagyszerű időszakban élünk, hiszen a tudatosságunk emeléséhez rendelkezésünkre álló eszközök és tanítások mellett mindannyian a saját magunk gurui is vagyunk – a saját életünk a beavatásunk. Ma már nincs szükségünk arra, hogy egy egész életet töltsünk el egy asramban, egy kolostorban, vagy egy szellemi vezetőt követve – amellett persze, hogy még mindig rengeteget tanulunk a jelen kor nagy tanítóitól, gyógyítóitól, sőt, egymástól is – az életünk különféle szereplőitől. A leginkább húsbavágó élmények azonban a saját életünk nehéz helyzeteiből származnak, amelyek megteremtése a Lelkünk egyéni szándékainak függvénye.
Ha pedig szeretnénk a Lelkünk szavát követni, és valóban azt az életet élni, ami a saját legmagasabb szintű lehetőségeinket tartalmazza, akkor az irányítás eszköze mellett nagy szükségünk van az elfogadás aktusára is. A saját Lelkünkkel való összehangolódás egyben a megengedést is jelenti: beengedem az életembe mindazt a tapasztalást, amelyre szükségem van a továbblépéshez, a fejlődéshez, amelyeket a Lelkem meg akar élni. Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy ez nem mindig esik egybe az emberi egónk által kívánatosnak tartott élményekkel, ezért tartunk jónéhány helyzetet annyira nehéznek, hogy inkább elmenekülnénk.
A bizalom kialakítása szintén kulcselem a tudatos irányítás és a tapasztalatok elfogadásának körforgásában. A saját magunkba és az isteni gondviselésbe vetett bizalom – hogy az Univerzum, a saját életem, a Lelkem minden szinten a legjobbat akarja nekem – teszi lehetővé, hogy belemenjünk a korábban megsemmisítőnek tartott nehéz helyzetekbe is és legyőzve félelmeinket megoldást hozzunk.
„Az embereknek feltárták a titkot,
melyek megőriznek minden veszedelemtől.
Az ki az útra lép
szabad kell legyen az éjszaka sötétjétől.
Meg kell hódítani az alaktalant.
Meg kell hódítania a félelem szellemét.
A titkokhoz a megismerésen át kell jutnia,
haladva az úton mely a sötétségen át vezet,
és amelyen célja mindig a Fény.”
(Atlantiszi Thoth, Smaragdtáblák)
Örömteli tapasztalatokat és megértést kívánok Neked az utadon!
Kolontár Elvira természetgyógyász, spirituális gyógyító
Petrilla András Gábor író, fotográfus
Egyszerű belső csend
Az élet forgatagában tevékenyen élve figyelem, ahogy elmémet minden
dolog áthatja. A külvilág képei, a világ összes mozzanata folyton
tükröződnek bennem, elér hozzám minden hír, minden eszme tudásom
gyarapítja. Ismereteim fényei bevilágítják a távoli galaxisok erdejét, s
tudomásom van dolgokról, melyek emberi szem számára láthatatlanok. A
mindenség mögött megbúvó rejtett összefüggések hálózata, döntéseim
titkos mozgatórugói mind feltárulnak előttem, s én meghajolva előttük,
egyre tudatosabban élem mindennapjaim sorozatát, s bogozom sorsom
kusza fonalait.
Csendben ülök. Figyelem a pergő pillanatokat, mint néma hírnököket,
akik a titkot átadni akarják. Figyelem, s nem értem. Minden, amit életem
során megtanultam halvány árnyképpé zsugorodik, s megnyílik előttem
az üres elme mély szakadéka. Nincs semmi támpont, nincs semmi
ismeret. Elmém veszettül tiltakozik, de minden erőfeszítése ellenére
átadom magam e mély ürességnek. Az ismert világ most szertefoszlik, s
megnyílik a lét teljessége, a tudás meghatározhatatlan tömege, melynek
semmilyen megfogható mértéke nem ismert, s mely meghalad minden
ésszel felfoghatót. Nem tesz okosabbá, nem tesz bölcsebbé, de átjárja
minden sejtem.
A mindenség fényében úszva élem mindennapjaim hosszú sorát. Így volt
ez mindig, s így van most is. A külvilág képei, a világ összes mozzanata
folyton tükröződnek bennem, s látom, ahogy elmém meséi a világban
folyton megjelennek, s külső és belső egybefonódik. Minden titkos
összefüggés bennem születik, s még a legtávolabbi galaxis is rólam
szónokol, hogy miképp is kuszálom magam saját fonalaimat
öntudatlanul, s hogy ezek a fonalak mennyire, s hova vezetnek. A
világmindenség egyszerű belső csöndjében figyelem, hogy a tudatosság
illúziói miképp alkotnak áthatolhatatlan drótszövetet önmagam
hétköznapi világába.
Petrilla András Gábor
...................................................................................................................
Samu-Erdélyi Erzsébet (szellemi tanító, Mátrix Harmonizáció)
Tudatosság
Ez ám a nagy falat, erről írni. No de én szeretem a kihívásokat, igy
megpróbálok ennek is megfelelni.
Tudatosság felé törekszünk egész életünkben. Tudatosan szeretnénk
élni, bár sokszor nem is tudjuk mit is jelent ez.
Nos azt gondolom, mint a spirituális fejlődésben sok mindenről, hogy ez
is teljesen egyéni dolog. Mindenkinek a saját valóságában kell a
tudatosságot elsajátítani, megélni.
Sokaknak ez jelenti azt, hogy tudatosan tudja hol van jelen pillanatban,
és itt a hangsúly a pillanaton van, vagyis meg tud maradni az aktuális
pillanatban.
Sokaknak ez azt jelenti, hogy tudatosan átlátja a saját életét, tudja
miért van itt a Földön, mi a dolga, szerepe.
Sokaknak azt jelenti, hogy a saját valóságát képes formálni, amikor
tudatos. Képes tudatosan tervezni azt, képes megvizsgálni, boncolgatni,
és élni azt.
Sokaknak a tudatosság egy meditációban előjövő érzés, mely összeköt
az elválaszthatatlannal, összeköt a mindenséggel, Univerzummal, és
benne tudatlanul is tudatossá válik az ember.
Sokaknak az a tudatosság, amikor megéli önnön kreativitását, létrehoz,
alkot dolgokat, legyen az kézzel megfogható, vagy szellemi alkotás.
Nos, nagyjából ezeket jelenti másoknak, de mit jelent nekem?
Mindezek összességét, vagy a világ tudatos észlelését? Pusztán
szemlélődést, melyet a nagy egészhez való tartozásom során
ösztönszerűen csinálok? Vagy azt jelenti amit a semmit-tevés jelent?
Akkor tudok a legjobban megmaradni a pillanatban, amikor
elcsendesítem gondolataimat, és átadom magamat a mindennek? Igen,
azt hiszem ez lesz az, itt van valahol az én tudatosságom, amikor a
tudatom kitágul, mondhatnám tudatosan belefogadom a teljes
mindenséget, és élek a végtelenben. Hiszen ez kívül van minden
dimenzión, nem rabja a távolságnak, nem rabja az időnek, nem rabja a
gondolatoknak, nem rabja a tapasztalásnak, ez maga a végtelen.
Hoppá! Azt hiszem ez maga a végső tudatosság, ez az amit kerestem,
és keresek mindig is, azt ami mindig is megvolt. Hogy ezt a végtelent
Univerzumnak, vagy szeretetnek hívom, ez már csak kicsiny agyam
játéka, amely próbál mindent megmagyarázni.
Végre otthon vagyok, ahonnan soha nem is mozdultam…
Végtelen szeretettel:
Samu-Erdélyi Erzsébet
Mátrix Harmonizáció
06 30/440 1664
www.matrixharmonizacio.hu
Somogyi Péter lélekszerelő, hagyaték őrző
Tudatosság
TUDATOSSÁG? Hűűű! Ez valami nagy dolog? Annak tűnik. Pedig nem
bonyolult. Sőt, ilyesztően egyszerűnek tűnik. Legalábbis szerintem.
Nagyon kedvelem, ha az ilyen gondolatokat a magyar nyelv
vonatkozásában is megvizsgálunk. Tudatosság. Valami olyan dolog, amikor
tudatában vagyunk a ... Mikor tudunk valaminek a tudatában lenni?
Akkor, ha felismerjük. Mi kell ahhoz, hogy felismerjünk helyzeteket,
eseményeket, érzéseket...?
-Jelenlét. Jelen kell lennünk az adott pillanatban.
-Őszinteség. Őszintének kell lennünk a minket körülvevő, a bennünk
élő dolgok viszonylatában, hisze ennek hiánya, torz valótlan képet okoz.
Ha nem azt észleljük ami a valóság, akkor nem vagyunk jelen, hanem
abban a síkban tartózkodunk, amelyikben igazolódni látszik a
tévedésünk.
A tudatosságra mindig szükségünk van. Mondjuk, hogy kívánatos
tudatosan élni. De azért vannak olyan cselekedeteink, amelyek végzése
akár rutinból is elfogadható, nem szükséges hozzá különösebb
tudatosság. Gondolok itt például a fogmosásra. Persze, ha tudatosak
vagyunk közben azért az pozitívum. Ahhoz viszont, hogy az életünket
irányítsuk, teremtsünk, ahhoz elengedhetetlen a tudatos
döntés/döntések meghozatala. Ugyanis a „helyes”, számunkra a
legtöbb pozitív hozadékkal járó döntés, csakis és kizárólag tudatosan
hozható meg.
Ha döntéshelyzetbe kerülünk, a következőket tegyük:
-álljunk meg egy pillanatra,
-nézzünk körül, figyeljük meg, mi vesz minket körül, milyen helyzetben
vagyunk,
-a helyzet felismerése után a saját érdekeinket (nem anyagira
gondolok) kell sorra vennünk,
-majd a helyzet és az érdekek felismerése után meghozzuk a
megfelelő döntést,
-a döntés meghozatala után elindulunk az úton és figyeljük a jeleket,
-a jelek függvényében korrigáljuk az útirányt.
Ez a módja annak, hogy kézbe vegyük a sorsunkat. Minnél több döntés
esetén használjuk ezt a módszert, vagyunk tudatosak, annál inkább
mutatkozik meg, hogy tudatos életvitellel már nem a véletlenek (amit
nem véltünk előre) irányítják életünket. Ehhez kell a tudatosság. Azért,
hogy beleszólásunk lehessen az életünkbe!
Álj meg, nézz, körül, legyél tudatában a mostani helyzetnek és hozz jó
döntéseket a boldogabb élet érdekében! Pont ilyen egyszerű! Bátorság
azért ehhez is kell. Minnél inkább vagyunk őszinték önmagunkhoz, annál
jobb eredményt érünk majd el. Annál kevesebb döntésünket szertnénk
majd utólag megváltoztatni.
Egyszerűen élj tudatosan!
78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 119
Tegnapi: 525
Heti: 1 035
Havi: 3 014
Össz.: 976 388
Látogatottság növelés