Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner

Mikor teszek jót?

Ha segítek valakinek. De mivel segítek? Sokszor azzal, ha megteszem, amit a másik kér. Sokszor éppen azzal, ha nem teszem meg, amit kér. Néha segít, ha elmondom a véleményem. Néha az segít, ha elhallgatom. Mit tegyek hát?

Figyelj! A leggyógyítóbb dolog a világon a másik ember figyelme. Legtöbbször semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy igazán mélyen, teljes odaadással figyeljünk a másikra. Arra, amit mond. Arra, amit csinál. Értékelés, tanácsadás, kritika, direkt segítési szándék nélkül. Ez a tiszta figyelem elhozza a megértést is. A megértés pedig az elfogadást. Mindannyian erre vágyunk, ez cselekedeteink végső mozgatórugója.

Egy terápiás kapcsolatban sem történik más: figyelek arra, aki ott van, és a megfigyeléseim eredményét megosztom vele. Ha sikerül ezt teljes elfogadással csinálnom, azzal segítem őt abban, hogy elfogadja saját magát. Amikor ez megtörténik, azt is tudni fogja, mit kell tennie. Nem én fogom neki megmondani.

Időnként persze megmondom, hogy szerintem mit kéne csinálni, vagy legalábbis teszek néhány javaslatot. Aztán figyelem, mit szól hozzá. Ilyenkor én vagyok az ő „magyar hangja”. Ha jól figyeltem, nem mondok mást, mint amit ő mondana. Ha tévedek, de figyelek a reakciójára, tudok korrigálni.

Minden kapcsolat lehet terápiás, azaz gyógyító kapcsolat. Ez a figyelmen múlik. Az imént cseteltem egy barátommal, aki rendszeresen megosztja velem a gondjait. Próbálok neki segíteni azzal, hogy elmondom a véleményem. Sokáig azt hittem, lepereg róla, és csak egyszerűen kell neki valaki, akinek kipanaszkodhatja magát, és szidhatja a világot. Ez utóbbiban igazam lett, az első feltételezésem azonban tévesnek bizonyult: olyan mondataimra emlékezett, amelyekre már én magam sem. Azt mondta, nagyon sokat számított, hogy akkor azt mondtam, amit. És hogy jó ember vagyok, mindig megnyugszik, ha velem beszél, még interneten keresztül is.

Sokszor nem tudjuk meg azonnal, jót tettünk-e valakivel. De ha szívből cselekszünk, igazán a másik emberre – és persze saját magunkra – odafigyelve, ritkán tévedünk. Akkor is, ha látszólag minden ellene szól, és mi magunk is tele vagyunk bizonytalansággal. Sőt, általában ez az érzés kíséri a jó szándékkal végrehajtott cselekedetet: nem lehetünk bizonyosak abban, hogy ez a helyes lépés, mégis, valamilyen titokzatos erő hajt minket a cselekvés – vagy éppen a nem-cselekvés – irányába. A kétség nélküli bizonyosság valószínűbben fakad moralizálásból, saját Egónk megerősítését célzó ítélkezésből, mint a másikra irányított valódi figyelemből.

Az ember lelke ugyanis egy varázslatos, változékony, törékeny csodavilág. A sajátunké és mindenki másé egyaránt. A jó tettek ezért csakis figyelemből, alázatból és az adott pillanatból fakadhatnak, sohasem követnek recepteket vagy sablonokat. Törvényeket követnek, de a törvény megnyilvánulása mindig másféle, és csak a mélyben fedezhető fel. Egy gyereknek adott pofon ugyanúgy lehet önkényes, romboló agresszió, mint erőteljes, szeretetből fakadó határhúzás. Van olyan gyerek, aki összetörik egy pofontól, van, aki a helyére kerül tőle. Sőt, mindkettő megtörténhet ugyanazzal a gyerekkel két különböző helyzetben. Nagyon kell figyelnünk hát, hogy jót cselekedhessünk! Szeretettel, odaadóan kell figyelnünk magunkra és a másik emberre. Így válunk fokozatosan egyre jobb emberekké, s tesszük egymást is azzá.

 

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner

...................................................................................................................

Dr. Márton Csilla pszichoanalitikus, légzésterapeuta

A Lélek gyümölcse: A jóság

Az akaratnak az a minősége, amely a jót magáért a jóért akarja. Az

akarat az energia és információ világában megnyilvánulhat pozitív és

negatív érzelmi töltődésű gondolatban, szóban és cselekedetben, amely

úgy elméletileg, mint gyakorlatilag meghatározz egy irányt a jóság

elnevezése alatt. Jelenti továbbá érzelmi világunk ama minőségét, hogy

másokkal együtt érzünk, örömükben és bánatukban saját örömünkkel és

bánatunkkal részt veszünk.

A „jóság” fogalma a helyes viselkedésen túl azt is magában fog­lalja,

hogy az ember kerüli annak ellentétét, ami rossz. A jóság a gyakorlat

megnyilvánulása: - a „jót” ugyanis tenni kell, különben egy­általán nem

nevezhető „jónak”.

„Tedd a jót s nincs időd a rosszra!” – mondták

nekem gyermekkoromban, mert mindig csak a csintalanságon,

huncutkodáson, rossz dolgok tevésén agyaltam. Megfontoltam mit

mondanak, s rájöttem, micsoda különbség!

Mindenki örül, nem veszekednek velem és nekem csak a gondolatomat

kellett egy másik információval behelyettesítenem az energia ugyanaz,

vagy annyi volt mintha rossz csíntevést eszeltem volna, tettem volna

meg!

A jó ember jó szándékú, nem tervez rosszat, nem akar másokon

uralkodni, jósága a cselekedeteiben nyilvánul meg. A jóság forrása Isten

szeretete. A jóság az irgalmasság testi és lelki cselekedetei.

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1). Az éhezőknek enni, adni

2). A szomjazóknak inni, adni

3). A szegényeket ruházni

4). Az utasoknak szállást adni

5). A betegeket és börtönben lévőket látogatni

6). A halottakat eltemetni

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1). A bűnösöket meginteni

2). A tudatlanokat tanítani

3). A kételkedőknek jó tanácsot adni

4). A szomorúakat vigasztalni és bátorítani

5). A bántalmakat békével tűrni

6). Az ellenünk vétkezőknek megbocsájtani

7). Élőkért és holtakért imádkozni.

Gyakran mondjuk, hogy valaki „jószívű” vagy „jólelkű”. Teológiailag is

vitat­ható a két jelző értelme, nem beszélve a gyakorlatról. A „jó szív”

vagy a „jó lélek” ugyanis önmagában semmit nem jelent. A „jó szív”

jócsele­kedeteken keresztül nyilvánul meg, a jóság kézzelfogható

tetteiben, embertár­saink boldogulására. A jó szándék, a jó gondolat és

a jó indíték mind nagyon fontos és megvan a maguk szerepe, de végső

soron a jóság azt jelenti: azt ten­ni, ami jó. Csak áltatjuk magunkat, ha

másként vélekedünk.

Tehát, tenni kell, akarni kell, vagyis az akaraterő energiának a

jelenlétére, megélésére szükségünk van. Ennek hiánya az alárendeltség

megélését tükrözi. Vagyis a határozott magatartás hiánya a

bizonytalanság megélésének alárendel minket. A vonzalom hiánya a

közömbösségnek nyújt teret és ez által bizonyára nem a jó irányban

haladok és cselekszem, mert nincs érdeklődés az akaratom terén és így

unalommal, az aktivitásom hiányát pedig lustasággal élem meg.

Mindezekről bőven írók könyvemben is: „A boldogító légzés” és ajánlom

mindenkinek, aki energia és információ egységében gondolkodik,

cselekedni vágyik, hogy mielőbb egy Tudatos emberré váljon, hisz ez jó

és áramoltatja a jóságot.

A Lélek gyümölcseként a jóság sokkal inkább belső tulaj­donság, hiszen

az istenfélő ember minden gondolatát, szavát és cselekedetét érin­ti.

Helyes indíték nélkül semmilyen cselekedetet sem ítélhetünk „jónak”. A

jó em­ber jócselekedetének Isten iránti szeretetéből és

elkötelezettségéből kell fakadnia.  

Az élet egyik igen szomorú ténye, hogy vannak tehetséges, vonzó,

cso­dálatraméltó, képzett emberek, akiket „jónak” ítél a közvélemény,

akik azonban a velejükig romlottak. Mivel a jó jelzőt a szeretet

kifejezéséhez hason­lóan olcsón és könnyedén osztogatják, elveszítette

igazi jelentését. Az isteni jó­ság eszményét szem előtt tartva sokkal

tökéletesebben láthatjuk, miről szól az emberi jóság gyakorlatban és

elméletben egyaránt.

"Nem a képességeink mutatják meg, hogy kik vagyunk, hanem a

döntéseink." - J. K. Rowling

 

Dr. Márton Csilla

www.aboldogitolegzes.eu

.....................................................................................................................

Erdei Judit reiki, kristály, angyal szellemi segítő

Jóság

Kedves Olvasó, kedves Útkereső!

Megosztom veled gondolataimat, melyet köszönöm, hogy elolvasol.

A jóság a lexikon jelentése szerint: „Az akaratnak ama minősége,

melynél fogva a jót magáért a jóért akarja.”

Jól csak szívével lát az ember: tehát JÓSÁG = SZERETET s megint

visszatértünk az eredethez. Mindig mindent a szereteten keresztül kell

látni, érezni, s cselekedni.

Jó, jó, de olyan nehéz ezt a mindennapi életben megtenni. Biztos más is

megfogalmazta már: elméletben olyan jól tudom, mit kell tenni, de a

gyakorlatba nem tudjuk tökéletesen átültetni. A jó hír az, hogy nem baj,

nem vagy egyedül. Szerintem most olyan világot élünk, amikor sok régi

„bevált” már nem működik, és az újat meg még nem tudjuk, most

tanuljuk, most keressük, próbáljuk megismerni. Talán ez is valami ilyen.

Ebben az eldurvult világban, ahol az Én teljesen elhatalmasodott, a Mi

teljesen elnyomott, érezzük sokan, hogy ez már nem működő, de még

nem pontosan tudjuk, hogy kellene ezt megváltoztatni, hogy felvállalni.

Mert aki felvállalja, azt bizony a közössége igyekszik kiközösíteni, mint a

„fekete bárányt” megbélyegezni. S erre kivágyik? Csak az, aki tud felül

emelkedni, aki tud elfogadni, megbocsátani – és – nagyon szeretni.

Feltételek nélkül, önzetlenül – Ő maga a JÓSÁG, a SZERETET. Ismerünk

ilyen embert? Mert én bizony nem nagyon. Vannak helyzetek, pillanatok,

amikor megy, de a legtöbbször nem. Előbb-utóbb „kilóg a lóláb” s azt

gondolom ezzel sincs semmi baj, hisz emberek vagyunk, tanulunk,

tapasztalunk, élményeket gyűjtünk. Én a bajt ott látom, ha valaki ezt

nem ismeri fel, s kimondja magáról, hogy én tökéletes vagyok, én

mindent jól csinálok, figyeljetek engem, gyertek hozzám, majd én

megmondom a „tutit”. Figyelted a szóhasználatot, „ÉN tökéletes vagyok,

ÉN mindent jól csinálok, ÉN ÉN ÉN”.

Na én azt mondom: ettől az embertől menj olyan távol amilyen távol

csak tudsz. Ők a jóságtól olyan messze vannak, hogy csak na. Persze az

is igaz, nem tud mindenki „Teréz anya” lenni (s talán Ő sem volt teljesen

tökéletes, hisz Ő is emberként cselekedett). Ő már közel volt ahhoz,

amiről beszélek neked, magamnak és az embereknek is.

Kezdjük letenni az Én-t és megtalálni a Mi-t. Megint visszatértünk a

hogyanhoz. Pontos választ nem tudok adni, de ne légy csalódott, mert

van egy jó hírem. Ez már bennünk van, belénk kódolták eredetileg. A

DNS-ünkben ott van, csak emlékeztetni kell sejtjeinket, hogy újra

működtetni tudjuk. Ó ez nagyszerű, nincs más dolgunk, csak

működtetni: van egy kapcsoló, amit csak be kell kapcsolni. Olyan ez, mint

a rég nem használt vízvezeték, lehet, hogy berozsdállt, bedugult, de

kellő türelemmel kitakarítjuk, tisztogatjuk, előbb utóbb elindul

benne a víz, s az is lehet, hogy eleinte kissé koszos lesz, de ha hiszünk

benne, és kitartóak vagyunk, tudjuk, hogy folyni fog a tiszta víz. 

A szeretet, a jóság áramoltatása is ilyen: ha hiszünk benne, türelmesen

gyakoroljuk, és tudjuk, hogy bennünk van, előbb-utóbb elindul, s lehet,

eleinte kissé esetlennek érezzük magunkat, ebben a szerepben, de

tudjuk, hogy tiszta csatornái vagyunk, és a tiszta csatornán csak tiszta

szeretet, hatalmas jóság tud átfolyni, áramolni.

Rajta hát: a bennem lévő szeretet és jóság erejével biztatok mindenkit,

hogy ne adjuk fel, szeressünk úgy, ahogy tudunk. Dolgozzunk

magunkon, imádkozzunk, kérjük a segítőinket, angyalainkat, hogy

legyenek mellettünk.

Kérjük Őket, hogy tanítsanak minket, s főleg fogják a kezünket, hogy

stabilan, magabiztosan tudjuk áramoltatni a jóságot, a szeretetet.

Álljon itt két videó, mely segítségünkre lehet.

Kívánok nagyon szép júniust mindannyinknak szeretettel: Erdei Judit

http://www.youtube.com/watch?v=6TmDHDnLNG0

http://www.nyirmeggyes.hu/?q=node/12

Erdei Judit

.........................................................................................................................

Hamonn Zsuzsanna festőmédium, szellemi tanító

Jóság

Kedves olvasó boldog vagyok,hogy továbbíthatom ezt az üzenetet a

ébredők felé!

Elsődlegesen rávilágítanak az égiek,hogy csak a Földi fogalmak szerint

van jó-ság,és rossz-ság.A poláris világunk ítéletrendszerének

besorolásai,vagy mondhatjuk úgy is címkézések eredményeképpen.Ez

idáig a fejünkkel gondolva jutottunk el oda,hogy jó,vagy rossz,evvel

létrehozva ,és erősítve a kettészakadást.Minden valamihez képest ,ilyen

vagy olyan.Ezt mindenkinél a külső befolyás határozza meg.Azt pedig a

tartalom.Egy új világ küszöbén állunk,és ebbe az új világba nem tud a

fejünk főszereplőként bejutni.Itt csak a SZÍV,és annak szeretete van

jelen.Amikor a szív úgy érzi felemelő,csodás érzések vannak jelen,az

maga a Jóság. Ahol megszületnek ezek  az érzések a mindenkori jelen

pillanat.Így ad nekünk Isten lehetőséget a jelenben lennünk,és így

tud szeretetté válni a múltból jövő gondolat.Tanuljuk hát meg a

csendet,és békességet,szülessen meg bennünk a jóság,és engedjük el

a kemény ítéletrendszert.Élvezd a mindenkori jelen pillanatát!Ez most a

dolgunk!Megtanulni szeretni azt akik vagyunk.Az aki ezt megtanulta

árad belőle a jóság,és szeretet.Így válik le a külsőségek világa,és az

ítéletek súlyos gondolatrendszere,és így születik meg az új

tudatosság,melyben már nincs jelen a polaritás.

Csodás ébredést!

Hamonn Zsuzsanna

www.egikapu.com

hamonnzsu@gmail.com

06 70 2080008

.....................................................................................................................

Kopcsó Andrea

Jó és jóság

Válaszd szét azt, amikor elvárják tőled hogy jó légy attól, amikor azt

kérik tőled, hogy légy bizalommal az iránt, amit várnak tőled... 

 

Köznapi értelemben a jónak lenni annyit tesz, hogy megfelelek egy olyan

rendnek, mellyel az önbecsülésem növelhetem. Független és önállótlan

magatartásra tanít, ha hierarchiát állítunk fel a jó és rossz között. A

kozmoszban e két tényező egyforma értékkel bír: helyesen nem létezik. 

Nincs Jó, se Rossz. Lét van. Nincs jó lét és rossz lét. 

Ami létre jön, létezik, függetlenül attól, hogy mi milyen jelzőket aggatunk

rá. A Jóság fogalma csupán a dualista világszemlélet eredménye.

Gyermekkorban kialakított elvárás rendszer, mely kereteket ad egy

emberi elme kreálta világhoz. 

Igaz ez a gyermeki fejlődésre az egyénben, csakúgy, mint a kollektív

emberi tudat fejlődésnek korai szakaszára. 

Az elménkben eltárolt emlékek kombinációi határozzák meg, hogy miként

vélekedik elménk. Elménk, ami nemigen képes meghaladni önmagát,

korlátok közé szorított anyagi struktúrája végett. Felépítése sejt szinten

tárolta az evolúciós folyamatokban végbement túlélő ösztönt, az

uralkodásra törő vágyat, ennek hatására a nyugalom elhagyására ingerli

az érzékeket, olyan cselekedetekre készteti a testet, ami nem az öröklét

fogalmával, hanem a túlélés szükségességével egyezik. 

Minél fejlettebbé pallérozta elméjét az ember, annál leleményesebben

képes arra, hogy ezt a programot tökéletesítse, egyre távolabb kerülve

a kozmikus tudat örökségében kódolt boldogság nyugalmától.

Bármennyire is legyen jó valaki valamiben, szükségszerűen elvezeti őt

ahhoz a rosszhoz, amivel rendszerint alkut kötött, -ami ott himbálózik

ellensúlyként minden általa jónak vélt tudatos törekvés belső ösztönös

mozgatóin,- a nyugalom szigetét fosztogató láthatatlan, démoni, vagy

valamilyen rajtunk kívül álló világhoz. Ahhoz a belső teremtő maghoz,

amit önként hajlandó átadni az ember külső erőknek, hiszen a

felelősséget elvállalni a végtelenért senki emberfia nem képes

mindaddig, ameddig meg nem érti, hogy az evolúciós fejlődés nem áll

meg a Föld gravitációs mezejében. 

A földi evolúció része valaminek, ami létezik azon kívül is, s aki képes

megérteni ezt a hierachiát, s képes meglelni ebben emberi feladatait,

képessé válik arra is, hogy elméje véges határait megnyissa, és átélje a

létet.

A szent és transzcendens Valóság mélyről sugalmazott őszinte

elfogadása azon múlik, hogy miként értékeli az egyén a „rosszat”, s ha

ezekre képes „jól” reagálni olyan bizalomról tesz tanúbizonyságot, mely

alapvető a spiritualitás minden formájában. 

Ezt a bizalmat keverik össze oly sokan a hittel, mely csak az elmében

létezik, s csak jó, vagy rossz lehet. 

KA '12.05.13.

.......................................................................................................................

Petrilla András Gábor író, fotográfus

A jóság valósága

Az ember életének jelentős részében arra törekszik, hogy valami valamilyen szempontból jó legyen. Önmagát és életkörülményeit igyekszik egyre inkább jóvá alakítani, s minden olyat, ami nem jó minél távolabb tudni. Hogy ez megvalósuljon, bármit elkövet, ami saját nézőpontjából ugyan jónak tűnik, ám más szemszögből már egyáltalán nem biztos, hogy az. S mivel a jóság fogalmát mindenki másképp definiálja, ez hihetetlen ellentétekre, vitákra, sértődésekre, sőt olykor háborúkra ad okot, melyek már semmilyen szempontból sem tekinthetők jónak. Bizony, fogalmaink, értékrendünk a hétköznapi tudatosság szintjén – enyhén szólva is – kaotikusak. Nem árt, ha tisztázunk magunkban néhány alapvető gondolatot.

Valami mindig csak valami máshoz képest vagy valami más ellenében lehet jó. Ha kimondom valamire, hogy jó, akkor burkoltan kimondom azt is, hogy van vagy lehet olyan valami is, ami nem jó. Szavammal húzok egy láthatatlan határvonalat, aminek az egyik oldalán lévő dolgokat megkülönböztetem és előnyben részesítem a többihez képest. Így – bár jó szándékkal teszem – szavaim éles bárdjával kettéhasítom a világot, s egyúttal önmagam értékrendjét.

Persze már akkor megosztottam a világot, amikor kimondtam egy részére, hogy „én”. Így a világ egy része „én” lettem, a többi meg „nem én”. A határvonal a bőröm, ami egyértelműen elválasztja a többitől azt a „mozgó valamit”, aki „én vagyok”. Általában nem tűnik fel, de kicsit belegondolva könnyen belátható, hogy ez a felosztás hibás. Hisz jelenlegi testünk nem azonos az évekkel korábbi testünkkel, mivel formája is változott kissé, és anyaga is kicserélődött, sőt lelki vonatkozásaink is eltérnek a korábban tapasztaltaktól, de mi önmagunkat mégis ugyanannak tudjuk. Felismerhetjük, hogy sem testünkkel sem lelkünkkel nem vagyunk azonosak, csupán átmenetileg éltünk ebben a hitben. Elgondolkozhatunk persze azon is, hogy az egész világot elménk közvetíti a számunkra, így minden tapasztalatunk csupán az elménk interpretációiról szól, az pedig mi bennünk alakul ki, tehát a világ, amit tapasztalunk és amilyennek tapasztaljuk, szintén mi magunk vagyunk.

A fizikai tér egy adott részének „ez én vagyok” – felkiáltással történő leválasztása mindkét felfogás szerint alapvetően hibás. Csakúgy, mint minden más felosztó szemléletünk. Így nem létezik külön szép és nem szép, vagy kellemes és nem kellemes, vagy most és nem most, vagy ezoterikus és nem ezoterikus. Az ilyen felosztások önkényesek, és legfeljebb egy megállapodás szerinti létfelfogás praktikus munkahipotézisei lehetnek.

A valóságban nem léteznek jó és nem jó dolgok, mivel vannak szempontok, amelyek szerint egy adott dolog jó, más szempontból viszont nem az. Így, minden dolog egyszerre jó és nem jó, illetve sem nem jó sem nem nem jó. Ezt megérteni leginkább úgy lehet, ha belátjuk, hogy egy adott dolog attól válik számunkra jóvá, hogy belevetítjük a szubjektív megítélésünk szerinti jóság fogalmát. Ítéletet mondunk.

Bármely dolog megjelenése az elmében alapvetően ítéletektől hemzseg. Hisz felismerni egy tárgyat annak képéről, hangjáról, illatáról, ízéről vagy tapintásáról úgy tudunk, hogy elménkben szimbólum formájában már jelen van. A tapasztalás csupán megidézi, s beazonosítja azt, minden egyéb kapcsolt tulajdonságával és emlékképek hosszú láncolatával együtt. A tapasztalás ezen adalékok fényében érzeteket, viszonyulást generál, s elménk egy szélsebes gondolatroham után ítéletet hoz. Ez dönti el, hogy tárgyunkat melyik oldalra helyezzük. A világ dolgainak ilyen felosztása szubjektív, vagyis a tárgyak, események, helyzetek megítélése önkényes, hiszen a dolgok önmagukban nem hordoznak efféle minőségeket.

Nem lehetek tehát sem nem jó, sem nem nem jó, s mindazon dolgok, melyeket jóvá akarok tenni, azaz a jó minőségével kívánok felruházni szintén mentesek maradnak a „jó” fogalmától. Csupán saját kivetítéseim keltik bennem azt az érzetet, hogy ideig-óráig valami vagy valaki az. A legtöbb, amit tehetek, hogy realizálom magamban az adott dolog efféle tulajdonságoktól való mentességét, s önmagam eszmerendszerét, mely öntudatlan ítéleteket szül.

Önmagunk belső világának, működésének, saját magunk külső világban betöltött szerepének, s a külső világ belső leképeződésének megismerése olyan gyakorlat, amit életünk minden percében éberen követni kellene. Belátni, hogy magunk sem vagyunk sem nem jók, sem nem nem jók, így minden korábban ehhez fűződő görcsös törekvésünk, önmagunkkal szemben állított elvárásaink, bűntudatunk, hogy egy adott helyzetben nem voltunk jók, egyszerre értelmetlenné, okafogyottá válnak. Ha átvilágítjuk önmagunkat, ítéleteinktől, bosszúságainktól, csalódásainktól mentessé válunk, és a külső világ hétköznapi varázslatára eszmélő tudatunk tisztább, közvetlenebb, őszintébb képekkel jutalmaz.

Petrilla András Gábor

......................................................................................................................

Somogyi Péter lélekszerelő

Jóság

Egy újabb fogalom, amely rengeteg gondolatot ébreszt és rengeteg tévedésre, téveszmére ad okot.

Jóság. Valami, ami jó. De vajon milyen értelemben jó? Számunkra kellemes valami, netán hasznos, ha kellemetlen is? Nehéz ezt meghatároznunk. Egy azért biztos. Minden esetben meghatározhatjuk az adott esemény, pillanatban okozott hatását. Meg tudjuk  állapítani, hogy az ami történik, az számunkra éppen jó, vagy sem. Azt ugyan nem tudjuk, hogy a jövőbeni hatása milyen lesz, de az érzés, amit éppen okoz, az biztos.

Az olyan ember, aki mások kedvére tesz, azaz viselkedésével kellemes érzetet vált ki a többiekből, azt könnyen tartjuk jóságosnak, jónak. De vajon az adott pillanatban kellemes érzést nyújtó eseményt, 5-10 év távlatából is jónak tartjuk majd? Esetleg kiderül, hogy ami akkor történt bármilyen kellemes, jó is volt, életünk egyik legrosszabb eseményévé vált. Van bizony ilyen is.

Mindezek ismeretében azt javaslom, hogy mindig a jelennel törődjünk. Jártam már úgy, hogy egy szakítás miatt, a leány azt vágta a fejemhez, hogy akkor az egész nem ért semmit. Érdekes felvetés a részéről. Vajon ez igaz lehet? Feltettem neki a kérdést, hogy a 2 héttel korábbi romantikus vacsorán jól érezte magát vagy sem. Azt mondta, IGEN, akkor minden szuper volt, jól érezte magát, szebbet el sem tudott volna képzelni. Nos, akkor mi az ami miatt később másként gondolta? (Azt tudjuk, nem volt a kapcsolatban hazugság, megcsalás vagy hasonlók, csakis a helyzetből adódó megoldhatatlan viszonyok miatt került sor a szakításra, ráadásul a leány részéről.) Szóval miért is lett hirtelen minden korábbi rossz? Van oka, amit érdemes vizsgálni.

Sajnos sokan vannak akik nem a jelenben élik az életüket. Vagy a múlt eseményei, vagy a lehetséges jövők kötik le a figyelmüket. Így vagy az emlékekből, vagy a csodás jövő reményéből lopnak maguknak boldogságot. Ami, ebben az esetben, hazugság. Önbecsapás és hazugság. Miért? Mert a múlt, már elmúlt, ha szép is volt. Így abban lubickolni nem egy valós állapot. A jövőt pedig senki sem ismeri. Asztorlógusok, jósok is csak legfelejebb egy nagyon valószínű, legvalószínűbben bekövetkező lehetőségről beszélnek, beszélhetnek. Ugyanis, ha valaki, aki kell a terv bekövetkezéséhez, a szabad akarat mentén egy másik, a tervbe nem illő döntést hoz, akkor már a mátrix természetéből adódóan, nem teljesül a várt esemény. Mindkét esetben bekövetkezik az a sajnálatos tény, hogy a múlban vagy jövőben élő nincsen jelen, így elszalasztja annak a megélését, megtapasztalását, amire éppen lehetősége lenne. Ami pedig elmúlik, az soha sem tér vissza. Az idő az ami nem befolyásolható. Amit 20 évesen lehet megélni, azt később nem lehet. Ugyan van lehetőség bizonyos esetekben évekkel később, de az már nem lesz olyan teljes, hiszen minden és mindenki megváltozott közben. Pont ezért vicces a „nem jókor találkoztunk” elmélet. Pont akkor találkozunk, amikor kell! Se előbb, se később! Szóval vagy megéljük, amikor lehet, vagy lemaradunk róla.

A tanulság? Ha a jelenben élünk és őszinték vagyunk magunkhoz, nem fordulhat elő, hogy utólag leértékeljük azt az örömöt, jót, ami velünk történt.  De miért is tennénk? Hiszen ezzel csak elveszünk magunktól egy olyan örömet, boldogságot, amit már megéltünk, ami pont ezért már a miénk. Ne mérgezzük magunkat ilyen butasággal. Éljünk a jelenben! Legyünk tudatosak és gyüjtsük be az élet adta lehetőségekkel járó élményeket! Ne engedjük, hogy a lehetséges jövőképünk meghíusulása miatti csalódásunk elrontsa mindazt a szépet, amit megéltünk. Lássuk be, hogy ilyen esetben sem a múltbeli eseménnyel szemben érzünk ellenszenvet, csupán csalódottak vagyunk, hogy a jövő, nem az elképzelésünk szerint alakul.

Somogyi Péter

lélekszerelő, Hagyaték őrző

www.lelekszereles.blog.hu

.......................................................................................................................

A szó értelmezése más és más társadalmi háttérünktől, vallási meggyőződésünktől, iskolázottságunktól, egyéni illetve csoportos neveltetésünktől függően.

A jóisten kifejezés sem véletlenül alakult ki, hiszen egy olyan lényt jelöl, aki mindig jó és kedves kell hogy legyen. A természetfeletti lényt, aki fentről figyel bennünket hosszú fehér csuhájában, arcán sose szűnő mosollyal látjuk, melyet az elengedhetetlen fehér szakáll keretez. Mindig mellettünk van, hogy a mutassa a helyes utat. Bár megszid minket, amikor megfeledkezünk a törvényeiről, sose büntet, hanem segítő kezet nyújt. Ezt a viselkedési formát hívják a legtöbben “jónak”.

Mindez arra enged következtetnem, hogy a jóság egy felettünk álló tulajdonság, melynek semmi köze az emberekhez. Ez az ember teremtette viselkedési forma egy mítosz. Mivel számunkra elérhetetlen, zöld utat ad, hogy ne kelljen magunkra ölteni.

Amikor azt mondjuk, hogy valami jó, az kedvünkre valót vagy élvezeteset jelent. Az emberi jóság tehát lehet akár egy ember olyan ember általános nézőpontja is, aki látszólag megfelel a vele egy közösségben élők elvárásainak. Két oka van annak, hogy ezek az elvárások csak a felszínt súrolják, és nem mennek mélyre. Először is, a közösség véleményét képviselik, és így jelölik az utat egy tag befogadásához. A másik ok azon a tévhiten alapszik, hogy ha valaki egy közösség része, akkor a közösség viselkedési formája szerint ítélik meg, így automatikusan jóvá válik.

Megint ott tartunk, hogyha belenézünk ezekbe a jónak mondott közösségekbe, azt látjuk, hogy mindannyian kényelmesen, biztonság és gazdagságban élnek, azt a hitet csepegtetve belénk, hogy a jóság összekapcsolódik egy bizonyos fajta anyagi jóléttel. Egyesek akár meg is fordíthatják ezt azt állítva, hogy a Jóisten jutalomként adta a gazdagságok a jóknak. Akármelyik irányba is megyünk, úgy tűnik, hogy az anyagiak mindenképp meghatározó szerepet töltenek be a jóság megítélésében. Ismerek olyan közösségeket, sőt, országokat, ahol úgy hiszik, hogy a szegény országokat Isten akkor hagyta hátra, amikor jutalomból a jótól elvette az anyagi javakat. Ha az isten ilyen követelőző, nekünk is minden jogunk megvan hozzá. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt az Istent emberek teremtették, akik saját viselkedési formájukat vetítik a mindenhatóra. Ennek a helyzetnek megvan a sajátos humora. A történet, miszerint ő teremtett mindent, így bennünket is, csak egy kényelmes csavar.

Vannak olyan tévhitek is, miszerint a bizonyos mesterséget űző emberek, mint például az orvosok, tanárok, bírók, rendőrök, ápolók, apácák és a klérus tagjai azonnali tiszteletnek örvendenek, és az életüket összekapcsolják a jósággal.

Mi is akkor a jóság? Általánosságban véve maga a megértés. Az események és emberek feltétlen, előítéletektől mentes látása, ami által minden és mindenki egyenlő lehetőséget kap a fejlődésre és a spirituális sikerek elérésére. Támogatás, ami a megfelelő irányba mutat ha letértünk az útról vagy elvesztettük azt.

A jóság csak így működik. Enélkül a megértés nélkül nem létezhet jó, hiszen ami valakinek jó, az valaki másnak mindenképpen rossz, és a tudás hiánya elhamarkodott döntéseket eredményezhet a szó értelmezését illetően.

Minden jót nektek és legyetek jók!

Béke és szeretet,

Zsa Zsa Tudos   

 

 

 

 

Oldal: 2012 júniusi írások Jóság témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat