Megbocsátani a "nárcisztikusnak" 2023.03.10.

Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Imhotep, Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya, Mihály arkangyal védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet, a helyre, ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára. Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, szélsőséges, manipulativ, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása, és az egészségem megőrzése mellett elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.  Kérem, elfogadom, engedem magamon keresztül átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség,szeretet,pártatlanság energiákat.  

 

Manapság sok szó esik a “nárcizmusról” köztudati szinten, nem véletlenül.

A pszichológia rendszerében, “keresztül-kasul” bejártam a témát, főleg a

“nárcisztikus abúzus áldozatainak” szemszögéből, összességében arra a

felismerésre jutottam, a pszichológia rendszere, a rendszeren belüli

önismereti munka, nem oldja magát a karmát. Annak az egyénnek, aki a

“nárcisztikus abúzus áldozatából, felnőni az önálló, felnőtt, életéért

felelősséget vállalni tudó és akaró ember” nevezetű karmával érkezett a

Földre, célszerű előbb-utóbb kilépnie a pszichológia rendszeréből, és jóval

tágabb, magasabb nézőpontokból is megvizsgálnia egyéni fejlődése

lehetőségeit.

A Föld rezgésszintje emelkedik, egyre inkább bomlanak fel a hatalom és

hála hitrendszere szerinti működések egyéni/közösségi szinteken, a Föld

bizonyos rezgésszintje felett, nem lesz lehetőség sem arra, hogy az egyén

energetikailag más emberekből táplálkozzon, azok életenergiájának

rovására, sem arra, hogy az egyén másokat tápláljon, a saját

életenergiájának rovására.

“Nárcisztikus dinamika” alatt, részemről azt a fajta működést értem, amikor

az egyén asztrál síkja, olyan erősen blokkolt, hogy az életbenmaradáshoz,

az egyénnek szüksége van más emberek “lelki” energiájára (forrás), mely

táplálékot, az egyén erőszakkal (nyílt, vagy/is egyéb manipulációs

eszközökkel) veszi el.

A Föld rezgésszintjének emelkedésével, valóban bomlanak fel a hatalom és

hála hitrendszere szerinti működések egyéni/közösségi szinteken, ám a

felbomlás előtt, az esetek jelentős részében, a hitrendszer szerinti

működések, megerősödnek (egyéni/közösségi szinten, megnő a

változásoknak történő ellenállás). Ez azt is jelenti egyben, hogy a

“nárcisztikus dinamika”, egyre több embert érinthet a közeljövőben, nagyon

egyszerűen megfogalmazva, pusztán azért, mert sok ember vélheti úgy,

csak olyan formában tud életben maradni abban a rengeteg

“szörnyűségben”, melyek körbeveszik őt, hogy érzelmileg lezár.

Ugyanakkor a Föld rezgésszintje nő, az “érzelmi lezárások”, az érzelmi

elfojtásokra épülő működések, egyre kevésbé életképesek, az egyén

“komoly érzelmi nyomás alá kerülhet”, melyet valamilyen formában

kezelnie szükséges. A “nárcisztikus dinamika” kifejezetten hatalom és hála

hitrendszere szerinti működés, annak is az alacsonyabb tartományai

szerinti, egy erőteljes lelki blokkolódással élő ember pedig, igen “nehezen”

élheti meg a hitrendszer felbomlását, tudattalan programja szerint ugyanis,

“a nárcisztikus nem bír tükröződés, és forrás nélkül élni”.

És akkor itt áttérnék az anyag elején jelzett karmára, a “nárcisztikus

abúzus áldozatából, felnőni az önálló, felnőtt, életéért felelősséget vállalni

tudó és akaró ember” nevezetűre.

Személyes tapasztalataim a témával kapcsolatban, bőven vannak, hiszen

életem meghatározó férfi tagjai, látványosan hozták eme működést. Ami

idővel feltűnt számomra, és kezdetben meglepett, az az, hogy rengeteg

ember foglalkozik körülöttem önismerettel, többségük a spirituális ego

hitrendszere szerinti működésben, akik életük bizonyos szakaszában

(gyermekként, párkapcsolatban stb.), komoly lelki, olykor fizikai erőszakot

“szenvedtek el” a számukra hatalmat képviselő egyének részéről, többen

eme tapasztalatuk okán indultak el az önismereti úton, s a mai napig nem

sikerült megbocsátaniuk sem maguknak, sem “egykori kínzójuknak” a

történteket. Ez az anyag, elsősorban nekik szól, a személyes

tapasztalataimból kiindulva, hiszen megbocsátás nélkül, nincs elengedés,

ahogyan további fejlődés sem.

Az az ember, aki képes az együttérzésre, azaz, lélek szintjén “viszonylag jól

mozog”, ha vannak is blokkjai, jóval kevésbé “szorul rá arra”, hogy más

embereken keresztül élje meg az érzelmeit, mások lelki energiájából

táplálkozzon, nehezen boldogulhat a “nárcisztikus dinamika” szerint

működő ember megértésével. Pontosabban a megértéssel még csak csak

elboldogulhat, az együttérzéssel akadhat gondja. Mert hogyan is lehetséges

együttérezni a másik ember “lelki ürességével”, amennyiben az ember saját

lelke, tele van érzésekkel?

Hogyan tudnék én együttérezni olyasmivel, amit önmagamban nem

tapasztaltam meg?

A pszichológia rendszere, viszonylag használható ismérveket ad ahhoz,

hogy az egyén felismerje, nárcisztikus abúzus áldozata lett, ezeknek

célszerű utánanéznie annak, akinek dolga van a témával, mert hatalmas

segítséget nyújthat az egyéni gyógyuláshoz. A “nárcisztikus egyén”

elsődleges ismérve, a provokáció, és értelemszerűen az igen erőteljes

mentális túlműködés. Szinte bármilyen eszközt be fog vetni azért, hogy a

másik emberből érzelmeket provokáljon ki. Minél szélesebb az érzelmi

skála, annál gazdagabb a táplálékforrás, így aztán a minél finomabb

táplálék megszerzéséért, egyre kifinomultabb manipulációs technikák

vannak bevetve. A nárcisztikus abúzus egyik leglátványosabb programja, a

“Látod mit csináltál? Te tehetsz arról, hogy pofon vágtalak”.

Amennyiben az egyént gyermekként éri “nárcisztikus abúzus”, jellemzően

kétféle védekezési mechanizmust fejleszthet ki az ego. Az első esetben a

gyermek “érzelmileg lezár” (nem enged a provokációnak, elzárja a

táplálékforrást a másik ember elől, ugyanakkor saját kapcsolata a lelkével

megszakad, működése eltolódik mentál szintre, ott túlműködést

eredményez), a második esetben a gyermek elkezd küzdeni az erőszak

ellen (enged a provokációnak, bőséges táplálékforrást nyújt a másik

embernek azzal, hogy düheit kiereszti a környezetére, kapcsolata a mentál

szintjével megszakad, működése eltolódik asztrál szintre, ott túlműködést

eredményez). Az úgynevezett gyógyulási szakaszban, mindkét esetben a

feladat az, hogy az egyén ismételten kapcsolatba kerüljön azzal a

szintjével, melyet az erőszak okán lezárt, megtörténjen a szintek közötti

kiegyenlítődés, az egyén testi/lelki/szellemi szinten egyre inkább

egyenrangúságban, együttműködésben tudjon létezni, a későbbiekben

lehetőleg a Felettes Énje javaslatai alapján.

Igen ám, csakhogy mindkét esetben, a lekapcsolódás, az egyént érő

hatalmas fájdalmak okán történt meg, így aztán a visszakapcsolódás is

csak lépésről-lépésre, olykor nagy nehézségek árán valósulhat meg. Az első

esetben, az egyén komolyan megrémülhet minden olyan helyzettől az

életében, mely tőle érzelmi megnyílást igényelhet (főleg az érzelmi

provokációk értendők ez alatt), a második esetben, az egyén érzelmileg

igen szélsőségesen reagálhat olyan helyzetekben, melyekben vélt, vagy

valós mentális provokációkat tapasztal.

Személy szerint, csak néhány évvel ezelőtt találkoztam a “nárcisztikus

személyiségzavar” fogalmával, és mélyebb értelmezésével, miután

életemben véget ért egy “nárcisztikus dinamikájú” emberrel való hosszabb

kapcsolatom. Számomra rengeteget segített a téma pszichológiai

értelmezése, könyvek, videók formájában, helyére kerültek dolgok, sok

mindent megértettem a múltamból, ami évekig értelmezhetetlen volt a

számomra, ezért aztán kifejezetten ajánlom elolvasásra Jacson Mackenzie:

Kézikönyv mérgező emberekhez című könyvét, mely nagyszerűen

összefoglalja a téma alapjait, rengeteg példával, gyakorlattal segítve az

ember gyógyulását, túlmenve a pszichológia rendszerén, megvilágítja a

gyógyulás spirituális lehetőségeit is.

Ezen az úton azért is ajánlatos végigmenni, mert az ember sok mindent

megérthet a saját, és a másik ember működéséből, feldolgozhatja a saját

haragját, megláthatja a másik ember sebezhetőségét stb., csak a

megbocsátásig nem biztos, hogy eljut…

Itt két esetet szeretnék leírni nektek, a saját életemből, melyek segítettek

nekem közelebb kerülni a megbocsátásig, és melyek segítségével

remélhetőleg könnyebben értelmezhető lesz az, amiről az anyag végén

írok.

A “nárcisztikus dinamikán” belül, áldozatként, részemről az asztrális

túlműködés segítségével védekeztem, azaz a provokációra, dühvel, és

visszatámadással válaszoltam. Ez a működés, életem rengeteg helyzetében

előfordult, akár volt alapja, akár nem, igen nehezen kopott ki az

energiarendszeremből, ma is vannak maradványai bennem. Úgy 20 éve

történt az eset. Emlékszem, akkoriban már foglalkoztam önismerettel,

sokat meditáltam, kezdtem egyre jobban érezni magam. Aztán egy nap, ott

ültünk az ünnepi asztalnál, velem szemben az az ember, akivel rengeteg

konfliktusunk volt a múltban, mellettem a felesége, én vidáman meséltem

az élményeimet, jól éreztem magam. Aztán egyik pillanatról a másikra,

feszültséget érzékeltem az asztalnál. Tudtam ez mit jelent, már

rengetegszer megéltem a múltban. Ránéztem a szemben ülő ember arcára,

láttam rajta azt a jól ismert arckifejezést, melyet akkor vett fel, amikor a

mondandómban elcsípte azt a mondatot, melyet ellenem tud fordítani.

Tudtam mi következik. Hideg, rövid tőmondatok a részéről, melyek ismét

zsigeri szinten eltaláltak, mint a mérgezett nyilak, úgy hatoltak a lelkem

mélyébe. Érzékeltem, ahogyan elindul bennem a düh. Hatalmas lökést

éreztem ott legbelül, mely pillanatok alatt elöntött, egy mozdulattal

felálltam az asztaltól, s már nyílt volna a szám, hogy üvöltsek a

fájdalomtól, amikor hírtelen valami megállított. Vettem egy mély levegőt,

ekkor minden lelassult körülöttem. Éreztem, ahogyan az az egész “dühös

kétségbeesés” összegyűlik a mellkasomban, majd hírtelen megáll, egy

pillanatig csak lebeg valami légüres térben, majd végül egy kattanással

átfordul. Hatalmas hullámban érkezett ki belőlem valami egészen másfajta

energia, mint amilyet eddig bármikor is tapasztaltam. Potyogtak a

könnyeim, ránéztem a szemben ülő emberre, s annyit mondtam, “hát nem

érted, hogy szeretlek”. Ott állt előttem, csendben, a szemei megteltek

könnyel, én előreléptem, átöleltem, egymás vállára borulva zokogtunk. Ez

egy igazi, kegyelmi pillanat volt az életemben, ezért tapasztalatból tudom,

a “nárcisztikus dinamikát”, a feltétel nélküli szeretet és elfogadás energiája

gyógyítja.

A második tapasztalatom, jó néhány évvel később történt, amikor egy

aktuális konfliktus után úgy döntöttem, elmondom ennek az embernek

egyes szám első személyben, hogyan hatott rám a viselkedése, milyen

fájdalmakat éltem meg ennek hatására. Nem jött össze. Már egyáltalán a

téma felhozatala, heves ellenállást szült benne. Voltam ott , és akkor

minden, őrült, kuruzsló stb., végül közölte, elege van belőlem, és

egyszerűen levélben, nem is szóban, “kirúgott az életéből”. A lényeg nem is

maga a történet, hanem az, amit a levél elolvasása után gondoltam,

éreztem. Az első gondolatom az volt, “de jó, hiszen semmi baj nincs

velem”.

Amikor az ember hosszú évekig azt gondolja, érzi, valami baj van vele, s a

környezete is ezt tükrözi felé, akkor bizony igazán felszabadító pillanat bír

lenni, amikor zsigeri szinten megtörténik benne a felismerés, “úgy vagyok

rendben, ahogy vagyok”. Hálás vagyok ezért a pillanatért. “A nárcisztikus,

nem bír tükröződés nélkül élni”, én pedig már nem szándékoztam többé

tükrözni. A tükör összetaposása azonban, számomra az önszeretet felé

vezető út egy hatalmas lépését eredményezte.

Visszatérve a megbocsátás témájához. Eme eset után kezdtem el

foglalkozni behatóbban a “nárcisztikus dinamika” pszichológiai

értelmezésével. Megértettem mit, miért tettem egykor, megértettem, a

másik ember mit, miért tett. Sokáig dolgoztam fel a düheimet

elvitelkéréssel, ma már nincs bennem düh amikor rá gondolok, vagy csak

ritkán. Olykor inkább sajnálatot érzek, máskor hálát, mert rengeteget

tanulhattam tőle, bár igen sok fájdalom útján, viszont “hatalmas

csomagban”, igen hatékonyan. Van, amikor hiányzik, mert amikor éppen “jó

formában” voltam, hatalmas mentális játszmákat játszottunk, melyekből

rengeteget tanultam. Amikor “rossz formában” voltam, bántott, rám

taposott, ám eme történetekből is sokat tanultam, miután megértettem, a

másik ember nem árthat nekem, én árthatok magamnak. Megtanultam hát

felállni a taposások után, mert mire is tanított engem a helyzet? Tanuld

meg használni a “józan eszedet” is, mert ez még mindig az asztrális

túlműködés eredménye, a provokációra adott válaszod.

A szakításunk után, eltelt három év. Az utóbbi hónapokban, tudatosan nem

foglalkoztam az orosz-ukrán háború közvetlen történéseivel, túl sok az

emóció számomra ebben a történetben. Néhány hete azért feltettem

magamnak a kérdést, mi az, ami a legjobban zavar ebben a pillanatban a

háborúval kapcsolatban, mi az első gondolatom, miért nem tudom

pártatlanul szemlélni az eseményeket, azon kívül, hogy az én származásom

is orosz. A következők jöttek elő a tudattalanomból: A provokációt, még

mindig “nagyobb bűnnek” tartom, mint a “nyílt, egyenes agressziót”, az

ukrán fél pedig folyamatosan, az eszközök széles skáláját bevetve csak

provokál, és provokál (Kérem Merlint, eme programot vigyel el gyógyító

helyére).

Ezek szerint a provokáció, bennem még mindig heves érzelmeket, és dühöt

képes kelteni? De hát ez a jól ismert működés!

A gyermek kérféleképpen védekezhet a “nárcisztikus abúzus ellen”, vagy

érzelmileg lezár, vagy érzelmileg harcolni kezd. Mindkét esetben “érzelmi

kötelék, és függés” jön létre a másik ember felé. Az első esetben az

elfojtott dühök okán, a másodikban a folyamatos feljövő dühök okán. Ennek

a köteléknek a megléte akadálya az érzelmi leválásnak, és a

megbocsátásnak, ennél a köteléknél folyik el az energia az áldozat felöl, a

“zsarnok” felé akkor is, ha a kapcsolat már jó ideje nincs jelen fizikai

formában.

Az jutott eszembe, ha valami zavar a külvilágból, az bennem is ott van, és

nincs feldolgozva. Megnéztem, én hol viselkedem “nárcisztikus” módon.

Aztán szembe jött velem ismét, és ismét ez a mondat: “A nárcisztikus nem

bír tükröződés nélkül élni”.

Vajon az az ember, aki folyamatosan azt nézi az életében, hol tükör a

másik, s szüksége van ezekre a tükrökre, az életbenmaradáshoz, az

nárcisztikus?

Amikor az egyén elhagyja a párját, a munkahelyét stb., anélkül, hogy

tekintettel lenne a másik emberre, mert már nem tetszik neki a tükör

melyet lát, jobbat, szebbet keres, számára alkalmasabbat, az vajon

“nárcizmus”? A spirituális ego-nárcisztikus, magának a működésnek az

alapja a nárcizmus, nem is lehetne más. Lehet, hogy itt az ideje elengedni

ezt a fajta működést, s megnézni, van-e további lehetőség az emberi

fejlődésre?

Mi van, ha a tükrök iránti igény, az igény elengedése a megoldás kulcsa?

A feltétel nélküli szeretet és elfogadás állapotában, már nincs tükör.

Ott van a másik ember, úgy ahogy van, feltétel nélkül szerethetően és

elfogadhatóan.

Amikor az egyén eljut addig a felismerésig, eddig feltételekhez kötötte a

szeretetét, s képes változtatni a működésén, a megbocsátás megtörténik.

Egyszercsak jön egy pillanat, amikor az ember belsejében, ott legbelül,

valami átfordul. Nem fog számítani, mi volt, mi lehetett volna másképpen,

az sem, hogy mi lesz, nem lesz jelentősége többé...Csak egyszerűen

szeretni fogod önmagadat,  a másik embert, feltétel nélkül, akkor is, ha ő

gyűlölni akar téged.

 

2023.03.10.

 

írta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

 

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat az ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, szelídség, felelősségvállalás, egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem, tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély, illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.

 

 

 

 

 

Oldal: Megbocsátani a "nárcisztikusnak" 2023.03.10.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat