Böde István jógaoktató

A szépség

 

Mit is jelent úgy általában, hogy szép?  Ami többnyire tetszést kelt az

emberben, és gyönyörködtet...ezzel megerősödhet egyfajta

biztonságérzetünk, hiszen ezzel belső erőforráshoz  jutottunk, mert az

örömélményünk lelkünket erősíti.

Ennek kapcsán minden, ami szellemi élvezetet nyújt, mint pl. egy levezetett

matematikai egyenlet igazsága, egy bölcsességet nyújtó tanulmány,valamely

tanulságos életregény, film, költemény, lélekemelő zenemű, egy

szobor, festmény látványa, a jelen időben tart, és új, eddig nem tapasztalt

gondolataink támadnak.

Mondhatnám, kötelesek vagyunk naponta egyszer-többször valami szép

látványával töltekezni, öröklétű lelkünket kiteljesíteni, nem érzelmek

megélésével. Hétköznapi életünk naponta kötelező monotóniája,

elsorvaszthat bennünk egy piciny adagnyi érdeklődés-igényt, nyitottságot és

vágyakozást, a világ csodáinak befogadására, egészen a robot-ember

mintapéldányáig. Mindenben, amiben a harmónia, az isteni értelem

tükröződik /így az emberi alkotások is/ az: szép!

Az atomok és tejútrendszerek, kristályok, geológiai képződmények, a

növények és állatok, az emberek földi létében, ott van az általános érvényű

alapelv: a rend- harmónia, szimmetria -egyensúly, /mint valaminek a jobb és

baloldala,ill. fent és lent/.  A teremtett Természet varázslata, a milliárdnyi

formák és végtelennek tűnő sokszínűség...mindez lenyűgöző teremtés

mágia, mert szépséges csodák pedig vannak, csak mert megszoktuk azokat,

nem vesszük észre.

Minden láthatónak, láthatatlan, titkos idea képe, azaz energia mintája van.

Masaru Emoto japán tudós bebizonyította: a gondolatainknak, érzelmeinknek

lenyomata, látható mintázata van.  Azok a bizonyos megfagyott gondolat-

gyémántok,vízkristályok szépsége lenyűgöző, szabályos, hatágu alakzatokat

hoztak létre.  Ilyenek pl a szeretet és hála, a köszönöm, az angyal, a

bocsánat...Amikor egy negatív gondolat, vagy pohár vízre írt szó nyomán

jelent meg a fagyott vízkristály /mint pl. a megöllek, te bolond, sátán, utállak

stb./ zavaros rendezetlen, kaotikus és torz vízkristály, visszataszító látványa

jelent meg.

Ki nem látott már télen szabályos rend-et kifejező hókristályt, valamely levél

erezetének egyensúlyozottságát, a napraforgó virágzatának és a magok

mértani pontosságának elhelyezkedési rendszerét /Isten alkotta mandalák!/,

vagy egy lepke mindkét szárnyának egyforma elbűvölő mintázatát?  Az

élővilág mindkét oldali szimmetriája  /az un. bilaterális szimmetria/ a

transzcendentális hatás: ennyi szépség már maga a földi mennyország,

boldog vagyok, hogy ezen a bolygón élhetek!

Minden, ami szép, annak van egy egyensúlyi középpontja, /aranymetszés

pont/ ami az embernél: a csakra füzér közepe, a szíve.

Ebben a centrumban lakik Isten  - aminek nincs középpontja, ott nincs az

 isteniLélek.  A káosznak, zűrzavarnak, a kiszámíthatatlan aljasságnak, a

démonnak, sátánnak nincs centruma, szíve. Megjelenésében pusztán

eltorzult alakzat, visszataszító jelenség.

Az ember ihlette művészi alkotásokban, rejtett módon szerepel ugyan az

asszimmetria, mert így több mozgalmasság, dinamika, és játékosság jelenik

meg...legyen szó a szobrászat, a grafika, festőművészet, vagy akár az

ikebana-a virágrendezés művészetéről, mert így több életet, egyéniséget

kapnak alkotásaik.

Ha a szimmetria a természeti jelenségekben nyugalmat, biztonságot

sugalmaz számunkra, az emberi alkotásokban épp a dinamikus életteljesség

kelt csodálatot bennünk.

Ami szép, az az isteni tökéletesség tükröződése mindenben, mert ott van

benne a szeretet sugárzása.

Nekem szép a gyöngyvirág szerénysége, amelyhez le kell hajolnom az

illatának ajándékáért...a hastáncosnő elbűvölő lágy mozdulataival, egységben

a zenével...a hónapos kisdedét szoptató édesanya...nekem nagyon szép a

ráncoktól barázdált arcu Kalkuttai Teréz Anya, és Mahatma Gandhi...és

mennyi szépkorú magyar asszony és férfi él közöttünk becsületes munkás

élettel a hátuk mögött...hány példaértékű, tanulságos életű embert nem

veszünk észre, pedig a megélt szeretet jobbá és széppé tesz.

Érdemes találkoznunk, gondolatot cserélni olyan emberrel, aki ez idáig nem

csak a napfényben akart sütkérezni, hanem immár ő maga a Nap, aki

szétárad és ragyog - mert a példamutatás a legszebb életút. Bizony vannak

ilyenek...

 

Baráti kéznyújtással: Böde István jógaoktató 

...................................................................................................................

 

 

Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner

A szépség körülvesz

 

Ilyenkor tavasszal mindenképp. Rügyező, vagy már virágba borult fák, friss,

harsányzöld levelek, színek, illatok kavalkádja fogad, ha kilépünk a szabadba.

Na és a napfény! Melenget, felvidít, de még nem éget, nem bánt, csak

simogat... Mitől olyan szép mindez? Az élettől, attól! Ami épp születőben,

növekvőben van, abból csak úgy árad a szépség, az erő, a harmónia. Bizony,

harmónia is kell ám a szépséghez – a túlburjánzást (bármilyen értelemben)

ritkán találjuk szépnek.

Az, hogy mit találunk harmonikusnak, nagyrészt függ kulturális

meghatározottságunktól, hagyományainktól, tehát attól, hogy mit találunk

ismerősnek, megtanult mércénkhez illőnek. A pillangóról azt hallottuk kicsi

korunktól fogva, hogy milyen szép, a csótányról pedig, hogy csúnya,

undorító. Nagy erőfeszítésünkbe kerül felfedezni a szépséget egy olyan

teremtményben, akit eddig azzal a szemmel néztünk, hogy mi minden

csúnya benne. Pedig a csótány is ugyanolyan életteli, harmonikusan működő

„szerkezet”, mint szépként elkönyvelt rovartársa, a lepke!

Emberi világunkban rengeteg vita folyik a szépségről, egyre gyorsabban

változnak az ideálok, ráadásul mindinkább képesek vagyunk elszakadni a

valóságtól a látványvilág mesterséges feltupírozásával. A hétköznapokban

azért mégis többé-kevésbé közvetlenül érzékeljük egymás külsejét,

kisugárzását,amelyre reagálunk – és elsők között a másik szépségét is

értékeljük.

Tapasztaltátok már, hogy a szeretet megszépít? Később barátnőimmé lett

lányokkal volt régebben gyakran olyan élményem, hogy eleinte esetleg

kifejezett csúnyának láttam őket, aztán később, ahogy összebarátkoztunk,

kezdtem felfedezni a szépségüket, és végül már nem is értettem, hogyan

találhattam őket csúnyának eleinte. Mostanában már inkább a barátnőim

gyerekeivel megyek keresztül hasonló folyamaton... A saját kisfiam

változását átélve világlik ki számomra, hogy  mennyire szubjektív a

szépségélmény: emlékszem, újszülöttként is csodálatosnak találtam, de

most visszanézve az akkori fényképeket, egyszerűen elképesztő, hogy

mennyivel szebb lett azóta. Arról is érdemes szót ejteni, hogy a tökéletesség

mennyire nem kötelező eleme a szépségnek – az összhang és a belső rend

viszont annál inkább. Egyikkedvenc „hobbim”, hogy jártamban-keltemben

alaposan megfigyelem a házakat (városban a lakásokat, amennyire lehet

kívülről), és elképzelem, milyen érzés lehet bennük lakni, és főképp, hogy

szívesen laknék-e az éppen szóban forgóban vagy sem. Számomra is

meglepő, hogy mennyire különböző házakat találok lakályosnak, és néha

bizony egyáltalán nem csili-vili palotákat, sőt!

Inkább kedves kis terekkel, egyedi, de nem feltűnősködő ötletekkel

kialakított, személyes arculatú házikókat, hagyományosakat és

szokatlanokat, moderneket és ódon kastélyszerűeket találok vonzónak.

Az egyik aktuális kedvencem egy Duna-parti kétszintes faház, hatalmas

lucfenyőkkel az emeleti erkély előtt, amelyek mögül azért kilátni a

méltóságteljesen hömpölygő folyóra, de el is lehet bújni egy kis csendes

elmélkedésre az árnyékukban. Ugyanakkor a precízen rendbentartott kert,

benne takaros, jól kitalált bontott tégla berakásos falú házzal, hozzá illő

kerítéssel szintén elbűvöl. Idegesítőnek találom viszont a

szedett-vedett melléképülettel elrondított, egyébként kellemes házikót –

akkor már legyen inkább szedett-vedett az egész! Ugyanilyen hervasztó a

szemmel láthatóan permanens lim-lom halmazzal csúfított kert, bármilyen

tetszetős is az épület. És ha a függönyök rondák egy szép házon, na az maga

a katasztrófa, kérem! Hát ennyit sem lehet megtenni a jó ízlés nevében?!

Summa summarum, a rend és a harmónia nagyon fontos számomra a

szépség- élményhez, ugyanakkor ezt sokféle megjelenési formában el tudom

képzelni.

Milyen forró kását kerülgetek már egy jó ideje? A rendezetlenség, a lim-lom,

a szemét, az összevisszaság, de akár a túlzott merevség vajon mire utal?

Netán élettelenségre, elmúlásra, halálra? Merthogy az elmúlás nem szép? A

romlás, az öregedés csúnya? Hát... Node mi a helyzet az éréssel, a

bölcsüléssel? Pál Feri atya fogalmazott így egy előadásában: nem mindegy,

hogy az ember ideje telik vagy múlik. Nem lehetséges vajon az elmúlást, az

átalakulást is szépen, a folyamattal összhangban megélni? Az utóbbi 10

évben két olyan idős embert láttam, akiket kifejezetten szépnek találtam,

egy férfit a szentendrei HÉV-en, és egy nőt a felsőgödi vasútállomáson (úgy

látszik, a sínek vonzzák őket).

Mindkettőjüket rendkívül derűsnek és bölcsnek gondoltam a kisugárzásuk

alapján. E kis statisztika alapján úgy vélem, nem megy még valami jól

nekünk, embereknek a „szépen elmúlás”. Pedig milyen gyönyörű az őszi

erdő! Azt hiszem, nekem sem árt még egy kis gyakorlás, hogy az elmúlás

szépségét felfedezzem magam körül. Így aztán jobban megy majd, ha rám

kerül a sor.

 

Domján Mónika

 

Oldal: 2015 áprilisi írások Szépség témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat