Böde István jógaoktató, szellemi tanító

A Béke

Egész egyéni történetem-úgy serdülőkoromtól számitva- a belső nyugalom, elégedettség, elfogadó lelkület elérésére, megőrzésére irányult, kevesebb--több sikerrel. Mert éveim során egy állandósult nyugtalansággal-feszültséggel, a világgal és magammal szembeni elégedetlenséggel éltem, mert nem tudtam elfogadni élethelyzeteimet,vélt csökkentértékűségeimet.

A világháboru idején születtem, amikor ellentétes érdekek közötti gyilkos , tömegmészárlásokkal járó küzdelmek háborogtak...ami persze ma sincs másként.

Korunkban a harc és ököljog szellemének pestise mérgezi a lelkeket. Nemzet másik nemzet ellen, faji ellentétekből fakadó népcsoportok néznek farkasszemet egymással. A családokban is egyre élesebbek a széthúzó viszálykodások: legyen szó politikai, vagy az otthoni kasszával kapcsolatos vitákról,netán vallási vagy életreform felfogások nézetkülönbségeiről. Hiszen otthon a közömbösség légkörét irritálja, ha a család egyik tagja egy vallási közösségbe megtért, vagy máról holnapra vegetárius lesz.

A béke egyik alapja az egység, vagy a kölcsönösségen alapuló, a másság elfogadásának életmüvészete lenne?

Magunk teremtette vulkán tövében élünk,azonban belső egyedi életünk magasabbrendű, vagy alacsonyabb életminőségétől függ, hogy milyen hatással vagyunk a külvilágra. Hogy gátló erőt képviselünk a vulkán kitörésére, vagy negativ kisugárzásunk együttese túlfeszíti a kritikus határt-és a szétömlő láva felperzseli többségünket.

Nemcsak a háboruskodásoknak van démoni, hanem a békének is van angyali, békességet inspiráló szellemisége.

Mit is jelent a béke a magam érzés és gondolatvilágában?

Elsősorban a belső nyugalom csendje-és ez forditva is igaz: a belső csöndem nyugalmának békessége.

Béke: a suttogó lelkiismeretünkkel összhangban élni.

A békesség egy emberben a létezés jólétét jelenti,mert összhangban él /tőle telhetően amennyire képes/ a természettel, önmagával,és Istennel.

A béke számunkra nem pusztán ingyen égi ajándék-ezért meg kell küzdenünk, "harcolni" érte a sötétség erőivel szemben.  Nap mint nap tevőlegesen akarjuk őrizni békére vágyakozásunk kicsiny mécseslángját - ne engedjük azt kialudni.

Mi segitett engem az évtizedeim során , hogy ne nehezüljek el szellemi-testi értelemben , hogy megőrizhessem szívem békességét mellyel kordában tudom tartani szenvedélyes alkatomat, indulataimat?  Meghökkentő az igazságom: az egyik a sportok!

Nem a túlhajszolt verseny sportokat- hanem a magánéleti sportok stresszcsökkentő, testi kondíciót fejlesztő hatásait becsülöm.  Kezdettől fogva nekem a futás, kerékpározás és a Kung Fu -karate segitett. /Imádkozó sáska stilus ill. shotokan /    A sportolásnak hatékony immunserkentő hatása van, na és a szervezetben felszabaduló örömhormon /endorfinok/ közérzetjavitó, derűsebb életszemléletet nyujtó hatása...ez már a belső békénk egyik titka.

A másik -az imaéleten kivül-  a meditáció.

Különösen ha belső /vagy külső/  zűrös, állandósulni látszó békétlenségben élünk,javaslom a heroikus elszántságot: reggel rövidebb, este hosszabb idejű meditációt. /min.1op-vagy 3op/   Pár hét múlva a gyakorlatozás "bejáratódik".érezni fogjuk hatásait...belenövünk a csendbe.

Frissitő zuhanyozásunk után üljünk kényelmes székünkre valamely zavartalan helyünkön.

Képzeljük el , hogy nem levegőt, hanem békét lélegzünk be.

Minden belégzésnél béke hatol belém, amely szétterjed és elönti

lényemet...lábaimat, mellkasomat...még a karjaim is elernyednek a

békétől...arcomat elönti a béke.

Arcom a béke arcává válik, bensőmböl fakadóan mosolyra derülök. Minden

sejtemet békesség itatja át, pórusaimon béke áramlik keresztül.

Mindenhol béke van: béke van belül...és kívül. A béke lettem - én a béke

vagyok. Én egy békés lélek vagyok...

Ha csak olykor ülünk le meditációba /mert ez épp eszünkbe jutott/ akkor önmagunkat csapjuk be. Mert életünket továbbra is uralja a szorongás, félelem, többféle frusztráció és a megoldatlan gondok-ráadásul erőnk sincs szembenézni erőtlenségünkkel.

Őszinte belátás és túlélési indíték nélkül a lelkiismeretünk vak, a "belső hang" bennünk néma marad.  Bármilyen meditációt is végzünk, az segit az önfelébredésben  Az elmélyedésünk rezzenéstelen pillanatai megajándékoznak a felismeréssel: a valódi, legmélyebb önmagunk az igazi otthonunk,innét ered valódi békénk...minden más csak átmeneti szállásunk.

Hitünket táplája imánk- ezzel pedig a béke erejéhez jutunk.

Amikor szomorúság szakadt a csüggedt tanitványokra, mert rövidesen elhagyja őket a Mester, Jézus így vígasztalja hitükben erősitve őket: "

Békémet hagyom nektek, az én békémet adom nektek"  Jn 14: 27

Más esetben jó egészségben lenni és így békében élni, párhuzamos kifejezést jelentenek.

Mikor Jézus az őt körülvevő tömegben haladt, egy évek óta súlyos betegségben szenvedő asszony férkőzött a közelébe és hátulról megérintette- azonnal elállt a vérfolyása. A Mester hátrafordult, és azt mondta: "Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem"  Az asszony eléje borult és megvallotta: hogy azonnal meggyógyult.

Jézus azt mondta neki: "Leányom, hited megtartott téged, menj el

békével!"    Lk  8: 48

A ma emberének tudnia kell, hogy életünkben a  béke - meditáció és spirituális fegyelem nélkül- elérhetelen, annyi, mintha a sivatagban a víz áldására várnánk."  Shri Chinmoy

A békesség lehetősége bennünk van:ez a kincsünk.  A világ összes vagyona semmiség a mi isteni lelkünk békéjéhez képest.

Vígaszt nyújtó örömhírem:  egyre inkább, egyre többen jutnak el a felismerésig,hogy csak akkor érhetjük el mennyei békénket, ha öntudatosan felajánljuk a világnak mindazt, amik vagyunk,és azt amink van...erőnket, segitőkészségünket.  Ennek a kornak hajnalán élünk most, és hiszem mindörökké.

Óm  Shanti

Böde István jógaoktató

................................................................................................................................

Dr. Márton Csilla pszichoanalitikus, légzésterapeuta

BÉKE

Béke, békesség 

Eiréné görögül, héberül salom.

Jelentése szinte maga az evangélium: 

- a háború ellentéteként béke, békekötés, csendesség, megpihenés,

nyugalom 

- béke, békesség, egyetértés, összhang 

- A héber salom megfelelőjeként az az állapot, amelyben minden a maga

helyén van: épség, (jó) egészség, üdvösség, béke, prosperitás.

Számomra ez a legnehezebb feladat, hisz az eddigi írt eszméknél mindig

valamit tenni kellett: Hitnél, hinni, Jóságnál, jónak lenni, Önzetlenségnél,

elhanyagolni az önző, kapzsi, magatartást, de itt a Béke, Békesség, nem

kell semmit sem tenni, ez egy kiüresedett állapot, amelyben Isten

jelenléte van. Te nem is vagy, megsemmisültél, mondhatnám, s aztán

feltámadtál, mondhatnám: újjászülettél Krisztusban!

Ez egy kontemplatív állapot, szemlélődő imaforma, olyan, mint a

horgászás, pecázás. Ülsz a csendben, eggyé válsz a természettel, már

vele is lélegzel, s egyszer csak megszűnik minden körülötted és benned,

mintha beléptél volna egy más világba, ahol nyugalom és béke van, de

erre akkor jössz rá, amikor már kiléptél, és visszaemlékezel a

folyamatra. Amíg csak ott, csak úgy vagy a nagy semmibe, addig nincs

elvárás, nincs elégedetlenség, nincs türelmetlenség, alárendeltség,

nincstelenség, fáradság, félelem, minden úgy jó, ahogy van, mert csak

békét érzel, mert egy nagyobb Békében vagy benne.

Ha kilépsz ebből az állapotból, megfogalmazhatod, ha olyan a

hozzáállásod mindezek ellentétét, a háborúval járó folyamatokat.

Ez olyan, mint a kínhalál után a feltámadás!

Jézus feltámadása nem ebbe a földi életbe való visszatérést jelent,

hanem az új és örök életet.

Krisztus feltámadása által Isten a saját életében részesít minket. Ezt

értették meg és ezt tapasztalták meg az apostolok.

A feltámadásba és az örök életbe vetett hit és remény alapján kezdték

értékelni az életüket és ez a hit volt gondolkodásuk és cselekedeteik

mozgatója. Ebbe az állapotba maradtak, éltek minden helyzetben

békével a szívükben, lelkükben, szavaikban, gondolataikban és

cselekedeteikben.

Egyek voltak a Teremtő békességével.

Hisz Ő mondta: Béke veletek! Békességet hozok nektek!

Ha mi szeretnénk változtatni a világunk állapotában, akkor az éberlét,

tudatosság mellett ezt a szemlélődő életformát fel kellene vállaljuk a

gondolati, érzelmi és spirituális folyamatainkban.

Ezeket egyszer mi kell, hogy megéljük, megtapasztaljuk,

és csak azután tudnánk a világra kivetíteni. Ha tudatára ébredünk ennek

a létnek, akkor a béke jelen lesz mindörökre!

Adja Isten minél többen lépjünk erre az útra, s találjuk meg a békét.

Szeretettel:

Dr. Márton Csilla

www.aboldogitolegzes.eu

.......................................................................................................................

Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner

Békében magammal, békében a világgal

A béke ellentéte a háború. A háborúban pedig megtestesül mindaz, amit az emberi természet sötét oldalának tartunk: agresszió, gyűlölet, pusztítás, elnyomás, megalázás. M. Scott Peck: Hazug emberek című könyvében az emberi gonoszság gyökereit vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy annak három legfőbb oka a félelem, a nárcizmus és a lustaság. Pontosabban a félelem az, amely paradox módon túlzott önelégültségben, saját tévedhetetlenségünkbe és magasabbrendűségünkbe vetett hitben nyilvánul meg – ez maga a nárcizmus. Hiszen ha bevallanánk, hogy bármi gond lehet nézeteinkkel és cselekedeteinkkel, azzal súlyos csapás mérnénk énképünkre. Ha pedig önbizalmunk nem elég erős ahhoz, hogy képesek legyünk szembenézni tévedéseinkkel attól való félelmünkben, hogy tökéletlenségünk miatt elveszítjük mások szeretetét, inkább mindenáron ragaszkodunk saját igazunkhoz. És ha valaki ezt meg meri cáfolni, inkább őt támadjuk meg, semmint szembenéznénk saját tévedésünkkel.

Ebből fakad a lustaság is, hiszen énképünk és világnézetünk átalakítása jelentős érzelmi és szellemi munkát követel tőlünk. Peck így ír erről: „Ez a változási folyamat vagy úgy indulhat meg, hogy erőszakkal fenntartjuk a folytonos kételkedés és önmarcangolás állapotát, vagy valamilyen más módon fölismerjük, hogy amit egészen addig helyesnek tartottunk, az egyáltalán nem az. Ezt a teljes zűrzavar állapota követi. Meglehetősen kellemetlen az a helyzet, amikor úgy érezzük, most már fogalmunk sincs róla, mi a helyes, vagy merre kellene elindulnunk. Ugyanakkor ez az állapot egyben nyitottsággal is jár, ami lehetőséget ad a tanulásra és a fejlődésre. Csakis a zűrzavar keltette fenyegetettség érzés vehet rá bennünket arra, hogy új, megfelelőbb szemléletet alakítsunk ki.”

S hogy jutunk el innen a békéhez? Fokozatosan. Minél inkább napi gyakorlatunkká tesszük nézeteink felülvizsgálatát, annál kisebb fáradtságnak fog tűnni. Idővel egyre kevésbé találjuk fenyegetőnek, ha kiderül, hogy tévedtünk valamiben, és meg kell változtatnunk véleményünket. Sokkal inkább hálát érzünk ilyenkor, amiért észrevettük és befogadtuk azt a fontos információt, amely hozzásegített minket, hogy közelebb kerüljünk a valósághoz. A valóságban élni pedig nem jelent mást, mint harmóniában, azaz békében élni saját magunkkal és a világgal. Elfogadni azt, ami van.

A minap pszichológus kolléganőmmel, barátnőmmel beszélgetve szóba kerültek egyes diagnosztikus kategóriák, amelyeket a magam részéről nem szívesen „húzok rá” klienseimre. Mégis, kolléganőm segítségével kénytelen voltam ráismerni egy-egy tipikus patológiára. Az első reakcióm az elutasítás volt, hogy pl. minek bélyegezzek meg valakit azzal, hogy „borderline személyiség”, nem elég ha, magára a jelenségre koncentrálok, mondjuk arra, hogy nincsenek énhatárai? Kolléganőm erre csendesen megjegyezte, hogy neki sokat segített egyes jelenségek megértésében, hogy be tudta azonosítani a megfelelő diagnosztikus kategóriát. Kicsit elgondolkodva ezen, arra jutottam, hogy miért ne segíthetne nekem is ez a tudás? Attól még nem kell mereven ragaszkodnom az esetlegesen korlátozó leírásokhoz és prognózisokhoz, viszont könnyen lehet, hogy segít megfejteni a kliens működését, és ezáltal hatékonyabban tudom támogatni őt.

Mindenesetre elhatároztam, hogy felfrissítem pszichopatológiai ismereteimet a közeljövőben. Ettől az elhatározástól frissnek, kitágultnak éreztem saját lehetőségeimet a kliensekkel való munkában – összehasonlítva azzal a szorongató érzéssel, amíg az ellenállás állapotában voltam, és elzárkóztam a szembejövő információtól, sokkal megnyugtatóbb, kellemesebb állapotnak találom. Hálás vagyok, hogy megtettem ezt a módosítást és nyitni tudtam az új felé. Nemhogy gyengébbnek, hanem erősebbnek érzem most magam. Igaz, hogy keresztülmentem a bizonytalanság állapotán, amikor felmerült bennem, hogy esetleg valamit rosszul csináltam eddig, és nem voltam elég körültekintő. Ha így is volt - most ezen változtathatok! Egyébként pedig azt vallom, hogy mindig érdemes elfogadni az aktuális állapotot, és elhinni magunknak, hogy az adott helyzetben megtettünk mindent, ami tőlünk tellett. Éppen ezáltal tudunk ugyanis változtatni, és tapasztalataink körét bővíteni. Ha elfogadjuk és megbocsájtjuk múltbeli hibáinkat, tudva, hogy elkövetésükkel jutottunk el oda, hogy ki tudjuk őket javítani – máris könnyebb békében élni magunkkal. A múltunkkal, a jelenünkkel és a jövőnkkel – az életünkkel.

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner

Bejelentkezés: domjanmoni@gmail.com

.................................................................................................................

Erdei Judit reiki, kristály, angyal szellemi segítő

Kedves Olvasó, Útkereső társam!

Ma a békéről fogom megosztani Veled gondolataimat, s nagyon remélem elindítani a saját gondolataidat is. BÉKE BÉKE BÉKE… annyi minden jut eszembe, hogy nem tudok olyan gyorsan gépelni. Csak szép sorjában. Álljon itt egy kis párbeszéd nagyapa és unokája között:

Egy idős indián az életről mesélt az unokájának

"Küzdelem zajlik a bensőmben," mondta a fiúnak.

"Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással.

Az egyik gonosz -- ő a harag, irigység, bánat, mohóság,

arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség,

hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség és ego.

A másik jó -- ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom, alázat,

kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és hit.

Ugyanez a harc benned is zajlik -- és mindenki másban is.

Az unoka elgondolkozott egy percre majd megkérdezte a nagyapját,

"Melyik farkas fog győzni?

"Amelyiket táplálod." - válaszolta az idős indián.

Természetesen ez érthető, s azt is gondolhatod, elég is ennyi. Ha arra kérlek, állj meg egy percre az olvasásban és gondolkodj a fentieken, biztosan neked is elsőre az egyensúly, a harmónia jut eszedbe, hogy erre kell törekedni, s akkor béke lesz bennünk. Igen-igen ez így is van, és most gondolkodjunk tovább.

Meghívom Béke Angyalát, adjon egy kis segítséget: a következőket diktálja: „Figyeljetek a sorok mögötti üzenetekre. Az idős indián a bölcs, hívjátok Bölcsesség Angyalát is. Az unoka pedig Te vagy – az útkereső, aki eltévedt, s most igyekszik visszatalálni a helyes útra. A farkas a jin-jang motívumot képviseli. A harc – az a Ti játékotok. A táplálék pedig a gondolat ebben a példában.

Használjátok azt a mondást: a gondolatainkkal teremtünk… vigyázz mit kívánsz, mert megkapod. Nem is tudjátok mennyire igazak ezek a mondatok. Ha elhinnétek végre, hogy Ti is tudtok vízen járni, akkor Ti is tudnátok vízen járni, s minden, de minden a tiétek lehetne. Vágytok a békére, közben pedig a saját gondolataitokat is a véleményezés (ítélkezés) hatja át. Mi így is szeretünk benneteket, s látjuk sokatok igyekezetét, elküldjük minden nap a szeretetünket, küldünk jeleket, s látjuk, hogy minden nap „felébredtek” egyre többen. Kérünk, súgunk, csak álljatok meg és figyeljetek, ott vagyunk veletek mindenhol, mindenben. Meghallhatsz és láthatsz, érezhetsz a fényekben, a hangokban, egy tiszta gyermeki tekintetben, a napban, a felhőkben, a fűben, a virágokban, a mosolygós cseresznyében, a szerelmed pillantásában, a kedvenc ételedben-italodban, a gyertya lángjában, a hegynek csúcsában a tengerek mélységében, s a földi angyalok közelében. Figyelj és add tovább. Ha mosolyt kapsz, mosolyt adj te, ha simogatást kapsz, simogass te is, ha két szem cseresznyét kapsz, egyiket add oda szerettednek… s így tovább. S minden pillanatban légy kész kapni és adni egyaránt.

Képzelj el egy egyenlő szárú keresztet +, s törekedj mindig a középpontban maradni. Ne ragadj a múltban, s ne ábrándozz csak a jövőről. Ne ragadj az anyagban, s ne vidd túlzásba a velünk (égiekkel) való kommunikációt. Semmit ne tegyél túl sokat vagy túl keveset. Érted, ugye? Ha így teszel, akkor megtalálod a középutat mindenben és a középpontodat. Ha megtaláltad a középpontodat, megtaláltad a békédet, harmóniában leszel, s egységben magaddal, a világgal, s mindennel. Ekkor értelmet nyer az „Isten hozott” táblácska, mert akkor megélheted az isteni tervedet, beteljesítheted álmaidat, s tiéd lesz a földi paradicsom.”

Ennyi az Angyalok üzenete. Ugye milyen szép és egyszerű? J

Majd jusson eszedbe, ha gyermekeddel veszekszel, ha főnököd kiabál veled, ha nincs elég pénzed megvenni a legújabb csodát, ha este fáradtan térsz haza, s nekiállsz főzni, füvet nyírni… Ha kedvesed rád mosolyog, s meghív egy hűs fagyira, a társad megcsinál valamit helyetted, hogy kíméljen, ha az idős rokon megosztja veled a bölcsességét… Ekkor is jusson eszedbe, hogy béke legyen benned, maradj a középpontodban. Ja és ha nem minden nap sikerül, az sem baj, csak vedd észre, csak tedd a dolgodat, hisz minden úgy van jól, ahogy van. Semmi nem tart örökké, minden elmúlik egyszer, s na igen: a felhők fölött mindig kék az ég. Az életünk olyan, mint egy hullámvasút: egyszer fenn, egyszer lenn. Az már rajtunk múlik, hogy melyik szakaszt meddig hagyjuk érvényesülni. (tudod: az a farkas győz, amelyiket jobban, többet táplálod)

Én minden nap meditálok, s amikor leülök, bekerítem magam a szeretet, béke fénykörével, melyet semmilyen „tévedés” sem merészel átlépni. Ez az én „béke szigetem”. Mostanában azt veszem észre, hogy többször, meditáción kívül is megteremtem a béke szigetemet. S ez olyan jó. Szeretem, mert védelmet nyújt, gyógyít, energetizál. Igyekszem nem ítélkezni, elfogadni mindent és mindenkit, úgy ahogy van. Sokat mosolyogni, és segíteni az embereknek. Társaim ebben a kristályok, a folyton áramló reiki, az angyalok és Jézus jelenléte, hallom a hangokat és látom a csodás fényeket, melyek nap, mint nap segítenek.

Kívánok mindannyinknak békét, békét, békét, és csodás júliust nagy szeretettel:

Erdei Judit

Ui. szeretnék megosztani veled egy csodás béke szigetet. Kattints az alábbi honlapra és láthatod, hogy milyen egy isteni üzenet megvalósulása: egy litván fiatalember kapta meg ennek az üveg kupolának, a benne lévő üvegpiramisnak a pontos paramétereit, azzal, hogy építse meg, mert itt az új világ rezgésében lehetnek már az emberek. Csodás hely, készülünk mi is odalátogatni, javaslom nézd meg, s ha kedved van menj el Te is. 

www.fotoskrydis.lt/merkines-piramide

......................................................................................................................

Martinovich Tamás, Magyar Teozófiai Társulat

BÉKE

Ha a „béke” szót halljuk, vagy olvassuk, szinte azonnal az egyes társadalmi csoportok, vagy az egyes államok közötti nyugalmi állapotra gondolunk, tehát külső körülmények jutnak eszünkbe. Nem is csoda, hiszen a ránk zúduló hírözönben elsősorban az említettek körében előforduló rendzavarások vagy akár háborúk szerepelnek.

A legtöbb lelkes emberbaráti mozgalom az ilyen külső körülmények megszüntetésére törekszik – egyébként ennek egyik jellegzetes példája volt az elmúlt évtizedekben divatos „békeharc” kifejezés is. Arra viszont egyik hasonló mozgalom sem gondol, hogy az ismert történelem során eddig kívülről, a szervezetek (a formák) felől soha, egyetlen változást sem lehetett tartósan létrehozni!

A „nyitott szemmel és füllel” élők egyértelműen tapasztalhatják, hogybármiféle változtatást tartósan csak akkor lehet létrehozni, ha az belülrőlindul: előbb meg kell határozni a tartalmat, utána lehet csak kialakítani a hozzá tartozó formát. Az utóbbi egyébként gyakran szinte magától is létrejön a jól meghatározott tartalom körül.

Magyarul: hiú remény békét létrehozni és fenntartani a nagy-világban mindaddig, amíg a résztvevők mindegyike el nem jut odáig, hogy békét teremtsen a saját kis-világában: az egyes emberek önmagukban, az emberek kisebb-nagyobb csoportjai pedig egymás között.

Ha tehát békét szeretnénk magunk körül, először saját magunkban kell békét teremtenünk!

Mit jelent ez az un. belső béke?

Jelenti (befelé) a nyugtalanító gondolatoktól és érzelmektől való mentességet és jelenti (kifelé) a harmóniát személyes kapcsolatainkban – végső soron azt a belső egyensúlyt, belső csendet és belső biztonságot, ami kisugárzik a környezetünkre is.

Ezt a belső magatartást nem adják ingyen: ezért életek hosszú során át keményen meg kell dolgozni, és csak sok – gyakran kellemetlen, sőt fájó – tapasztalat feldolgozásával lehet elérni.

Ha pedig – legalább pillanatokra – létre tudjuk már hozni önmagunkban a belső békét, alkalmassá válunk az alábbi kis meditációval a béke-kisugárzás megteremtésére:

Béke legyen Keleten és Nyugaton,

Béke legyen Északon és Délen,

Béke legyen fent és alant,

Mindent átható, mindent átölelő béke.

A csöndes tavak és dombok és erdők békéje,

A nyári esték és a csillagos égbolt békéje,

A nyugvó tenger és a holdas éjszakák békéje,

A hűséges és elégedett szívek békéje.

A Nagyok és Szentek áldása és békéje

Áradjon reánk és rajtunk keresztül mindenkire.

Béke áradjon rólunk mindenkire,

Mindenkiről mindenkire, mindhárom világban.

Béke… Béke… Béke.

Ne legyen már többé „Én” és „Enyém”,

Központ legyünk csupán a békességben,

Belémerülve, beléfeledkezve a békességbe.

Béke, mindent átható, mindent átölelő Béke.

Béke minden lénnyel, mindörökre Béke.

Martinovich Tamás

Magyar Teozófiai Társulat

......................................................................................................................

Petrilla András Gábor író, fotográfus

Harcoktól mentesen

Hétköznapjaim megszokott, őrült tempójú rohanásában gyakran arra gondolok, hogy milyen jó is lenne egy csöppnyi béke. Furcsa, hogy a világnak azon szegletében, ahol jelenleg nem dúl háború, a békéről álmodunk. Hiába, minden béke tartalmazza a békétlenség motívumait, míg a háborúk titkon a harmónia pillanatait rejtegetik. E két egymásba ágyazott erő szüntelen játéka kitölti életünk idejét, de meg soha nem állapodik.

E játék mögött egy alapesszencia rejtőzik, ami mentes e két minőség szüntelen harcától, akárcsak az óceán mélye a felszínen dúló hullámok pusztító viharaitól. Itt nincs se háború, se béke, azazhogy mindkettő egyszerre, vagyis e fundamentum nem más, mint a két fogalom megnyilvánulásainak időtlen ősképe. E mélység az, amiről mindnyájan álmodunk, amikor a békéről beszélünk, vagyis mentesnek lenni a harc bármilyen aspektusától, legyen az akár aktív manifesztáció, akár passzívan a béke álruhájába bújt erő.

Egy ilyen ősképet fellelni embert próbáló feladat, annak ellenére, hogy életünk minden percében folyamatosan megnyilvánul. Magunk, elménk természeténél fogva, az időbe vagyunk ágyazva, így az időtlenséget hétköznapi ésszel felfogni nem tudjuk. Ezért egy bármely jelenség mögött megbúvó esszenciát megfogni csak úgy tudunk, hogy minden időbe vetett aspektusát megragadjuk. Épp ami történik, csak azt figyeljük, és csak úgy, ahogy van. Táncot járunk a jelenséggel, s így magunk is részévé válunk annak.

Az időtlenségben lévő lényeget az idő végtelen szenvedélyében tudjuk csak tapasztalni. Figyeljük, miközben teljes átadással pörgünk vele, s így az egyre inkább felfedi magát előttünk. Az örvény formája egyszerre kirajzolódik, s a rejtett tartalmak megnyílnak, megmutatva az adott jelenség valódi magvát.

A háborúk és békék örök harcának ősképét látva felnyílnak előttünk saját lelkünk motívumai, melyek szintén mentesek a felszínen dúló örvényektől. Ezen a ponton válik nyilvánvalóvá, hogy míg az idő sodrásában képtelenek vagyunk kilépni két szilaj erő lüktető szorongatásából, addig a mélyben, nemcsak hogy mentesek vagyunk hatalmuktól, de elválaszthatatlanul össze is fonódunk velük. Felismerjük, hogy tőlünk nem függetlenek, így nem kiszolgáltatva vagyunk nekik, hanem ők szolgálják valódi lényünk parancsait.

Így, önmagunk valóságát egyre inkább kiismerve, s magunkat az esszenciák világában otthon tudva, békét teremthetünk szívünkben, s lelkünkben. Ekképp lelve megszabadulást hétköznapjaink során, a kettősségek világán felülkerekedve s a felszínen dúló harcoktól mentesen, akár háborúban, akár békében élünk.

Petrilla András Gábor

......................................................................................................................

Somogyi Péter lélekszerelő

Világbéke!

Világbéke, mondják a megfelelő vígjáték szépségversenyes szereplői. Mondják, mert ezzel biztosan nem bántanak meg senkit. Persze csak a háborút pártolókat. De ők nincsenek olyan sokan, vagy nem néznek TV-t.

Béke, békesség, megbékélés... Sok kifejezés alakult a béke szóból. Ezek mind valami nyugalmi állapotra, vagy annak elérésére utalnak. Nyugalom, béke...

Tudjuk-e vajon ki az aki olyan jelentős hatással van ránk, hogy fel tud minket idegesíteni, ki tud minket billenteni az egyensúlyi, nyugalmi állapotunkból? Na, vajon, ki, kik ezek? Érdemes lenne megvizsgálni a kérdést. Mit tapasztalunk? Azt, hogy vannak közöttük, hozzánk közelállók és szinte ismeretlenek, vagy teljesen ismeretlenek is. Mégis van mindegyikben egy közös. Fel tudnak idegesíteni minket. Lehet, hogy ezeknek az állapotoknak, vagy személyeknek, van egy olyan pillanata, egy olyan apró mozdulat, amivel mindeggyikük rendelkezik és minket nagyon idegesít? Lehetséges, hogy van bennük valami közös?

IGEN! Van bennük valami közös, mégpedig az, hogy velünk kapcsolatban vannak. Vagy legalábbis az adott pillanatban kapcsolatba kerülnek.

„Mint kint, úgy bent, mint fent úgy lent” hangzik a mondás. Lehet, hogy ők tükröznek számunkra valamit, valamit, ami üzen nekünk? Az anyagi megnyilvánulást, valaminek a megjelenését, mindig megelőzi egy lelki állapot, egy lelki folyamat... Tegyük fel, hogy ők tükröznek felénk valamit, amit vagy mi magunk is úgy csinálunk, mint ők, vagy az ellenkezőjét visszük túlzásba. Tehát, ami zavar minket, az a mi sajátunk is, vagy a hiánya.

Valójában akkor ki, vagy mi idegesít fel minket? Talán csak nem mi magunkat? A mi gyengeségünk, hiányunk az amire a másik emlékeztet és ettől leszünk dühösek, agresszívak...

Nos, ha ez így van, akkor bizony egyszerű a megoldás, a béke, a békesség megtalálásához. Hiszen, mindössze azzal kell tisztában lennünk, hogy a környezetünk egy tükör, de minden esetre egy jelzőrendszer. Az amit jelez az a hasznunkra válik. HASZNUNKRA, nem a kárunkra! Ha ezt valójában elfogadjuk, nem csak úgy teszünk, akkor nem tehetünk mást, mint hogy hálásak vagyunk, minden jelzésért, útmutatásért, amelyet az élettől kapunk. Amennyiben ez sikerül, úgy alakul át az életünk, hogy a kapott jelzésnek örülve, változást foganatosítunk az életünkben, ahelyett, hogy feldühítenénk magunkat a segítségen. Biztos vagyok benne, hogy van olyan időszak, amikor a változtatandók sora olyan hosszú, amivel még csak szembesülni is nehéz. De az biztos, hogy ezekhez a változtatandó dolgokhoz, erőt, kitartást is kapunk, ha az az elhatározásunk irányít bennünket, mely szerint az Isten felé haladás a legfőbb mozgatónk.

Egy kis nézőpont változtatással szinte teljesen átalakíthatjuk az életünket. Elkerülhetjük a felesleges bizonytalanságot, a kibillentséget és dühöt. Hát nem megéri ennyit megtenni a lelki békénk, a békesség kedvéért? Mert bizony nem állítok kevesebbet, mint azt, hogy ha mindenki csak ennyit és nem többet tesz önmagáért és ezzel egyben a világért, akkor a béke, általános állapota lesz, nem csak a belső hanem a külső világunknak is.

Somogyi Péter

Lélekszerelő

www.lelekszereles.blog.hu

......................................................................................................................

Zsa Zsa Tudos-Az Akia filozófia létrehozója és elindítója

Béke

A mindennapi életünkben úgy gondolunk a békére, mint a háború ellentétére és általánosságban a fizikai síkra helyezzük.

Ha meg akarjuk érteni a békét, akkor a háborút kell először megvizsgálni. Miért háborúzunk? Erre a kérdésre általában azt a magyarázatot kapjuk, hogy a háború a létfenntartásért van. Szükségtelen megjegyezni, hogy ez egy igen egyszerű és naiv magyarázat, mert a planétánkon folyó háborúk egyike sem tartozik ebbe a kategóriába.  Országok elfoglalnak más országokat, embereket ölnek  az igazukat erősítve és a tömeg médiát használva, amivel kifogásaikat a tettük elkövetésére az emberek agyába vésik. Ez az agymosó gépezet kiüresíti az agyat, lustán hagyva, kérdések és személyes vélemények nélkül. Mivel mi mindnyájan általánosságban egyre jobban a médiára vagyunk utalva fokozatosan veszítjük el gondolatalkotó tehetségünket,  evvel együtt az erkölcsi hovatartozásunkat a Földön zajló események értékelésében. Ez a visszahúzódó és megadó magatartás addig zajlik, amig mi magunk leszünk a média gépezet.  Még talán azt is gondoljuk, hogy a béke érdekében tesszük mindezt. Valami fajta igazság van ebben a gondolatban. A tömegtudatosság részeként békén hagynak bennünket a hűségünkért cserében. Nem vesztegetünk időt és gondolatot, hogy a függöny mögé nézzünk és megtaláljuk a hatás-ellenhatás törvényszerűségeit. És amíg mi a hátunkat mutatjuk a nemzetközi vagy akár nemzeti eseményeknek, addig az úgynevezett civilizált országok szétszedik és letarolják a fél Földet, elpusztítva mindenkit és mindent az úton. Ezalatt mi azzal a meggyőződéssel élünk, hogy békében vagyunk hiszen a háború is a békéért folyik.

Békében hagyva élni azt jelenti, hogy inkább a személyes kis világunkkal foglalkozunk, vágyainkkal és kívánságainkkal, gondolatainkkal a magunk alkotta törvényeket követve.  Azt is jelenti, hogy nem vesszük jó néven a változásokat, így a múltban megalkotott vagy kialakult gondolatok és viselkedési formák vezényelnek bennünket és alkotják meg az élet értelmét. Egy szóval makacsok, szűk látószögűek és földhözragadtak vagyunk. Nem értjük, hogy mások szenvedése komoly fájdalmakat hoz nekünk és gyermekeinknek, mert minden egymásra hatásban van és következményekkel bír.

 Térjünk vissza a háború gondolatához. Ahogy a Magnum Opus (a Nagy Munka) feledésbe merült és Atlantis létezése mesévé alakult, úgy nőtt a földlakók bizonytalansága. Eltűnt a múlt és nem volt – na meg nincs is – mibe kapaszkodni. A 4. Nap Kor végére, úgy  áie ( általános időszámítás előtt) 3113-ban a földi élet valós értelmét, az egy-ségben lét érzését és a Gnosis-t (az igazTudás) felváltotta az egyre terjedő vallásos mesevilág, hogy reményt, biztonságot és értelmet adjon a földlakóknak. A Bika-Tavaszi Vénusz végére az első vallás letette törvényeit a megváltás elérésére, megtartván a kor szimbólumát, az Aranybikát vagy Aranyborjút, mint tanításuk irányvonalát. Olyan 2 ezer évvel később, a Kos-Mars kor végén és a Halak-Neptunusz kor elején egy másik vallás nőtt ki a földből, új szereplőket és eseményeket hozzáadva a már meglevő történethez, hogy betömje az esetleges félreérthetőségeket. Ennek a vallásnak természetesen a Bárány és a Hal lett a szimbóluma. Erre az időre a földlakók elvesztették összeköttetésüket az univerzummal, így hitüket önmaguk képességeiben és értékeiben mint egy eredménye a vallásos tanításoknak, miszerint a főszereplő egy ember ruhába és testbe öltözött valamint elérhetlen tulajdonsággokal rendelkező természetfeletti személy. Később, ahogy a Vízöntő-Uranus szele megérintette a Földet, újabb és emberibb filozófiák láttak napvilágot, amik vallássá alakultak viszont a lelki bizonytalanság és félelem ezeket már nem tudta és tudja viselni. Elutasítja őket, mint a változás , komoly csapásokat mérve az újabb és számukra érthetetlen megközelítésre.          

Támadónak és gyilkolónak lenni a béke és az erkölcsi felfogások visszautasítását jelenti. Mindig elgondolkodom és fájdalommal tölt el, amikor ezek az országok pénzt és időt szánnak háborús győzelmeik ünneplésére és a dicsőséges múlt emlékére. Nagyon morbid magatartás az öldöklést és megsemmisítést ünnepelni.

Van aki azt mondaná, hogy ezek az események nem fontosak a békemegértésében. Ez egy igen nagy melléfogás, mert a béke benned lakik és innen fakad. A béke a gondolataid eredménye, azoknak a gondolatoknak, amit a világról, az emberiségről és önmagadról alkottál. Ez olyan valami, amit vagy nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz megalkotni függően attól, hogy milyen megközelítésben látod az eseményeket. Tágabb látószöggel  közelebb kerülsz a megfoghatatlan és leírhatatlan beteljesülés, elfogadás, megértés és szépség  érzéséhez, valamint ahhoz az állapothoz, amikor megérted, hogy felelőséggel tartozol minden tettedért és gondolatodért, mivel minden egymásra hatásban él. Amikor oda érkezel, hogy mindent önzetlenül elfogadsz és szeretsz. Amikor rájössz, hogy mindenki egyenrangú szín, neveltetés és származás ellenére. Amikor elég kíváncsi leszel, hogy inkább megismerd és tanuld az ismeretlent, mint megértés nélkül ítélkezz felette. Amikor elég bátor leszel, hogy megalkosd saját véleményed az eseményekről, akkor és csak akkor mondhatod, hogy béke lakozik benned.

A béke nem egy állandó és álló helyzet. Az egy tudatos lét és fejlődés.

Szeretet és béke

Zsa Zsa Tudos/Akia

Oldal: 2012 júliusi írások Béke témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat