Gondolatok az együttműködésről, egyenrangúságról 2019.09.10.

 

Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Imhotep, Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya, Mihály arkangyal védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet, a helyre, ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára. Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, szélsőséges, manipulatív, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása, és az egészségem megőrzése mellett elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.  Kérem, elfogadom, engedem magamon keresztül átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.   

 

Jelenleg „nagyon koszos” a köztudat, olykor alapvető információk nem

mennek át, ezért a metafizikai alapokról, az anyag elején,  csak röviden

szólnék, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy itt legyenek.

 

Manapság sok szó esik az együttműködésről, egyenrangúságról, arról

kevésbé, mely hitrendszer szerint értelmezi valaki e fogalmakat. Jelenleg

egyszerre van jelen a Földön a hatalom és hála (alá/fölérendeltség) és a

feltétel nélküli szeretet és elfogadás hitrendszere, a Föld és az emberiség,

folyamatában áll át a feltétel nélküli szeretet és elfogadás hitrendszere

szerinti működésre. Ami a hatalom és hála hitrendszere szerint

együttműködés és egyenrangúság, az a feltétel nélküli szeretet és

elfogadás hitrendszeréből nézve, ennek éppen a visszája,

alá/fölérendeltség.

Amennyiben az ember test, lélek, szellem hármasságából tevődik össze és

van egy Felettes Énje, az együttműködés, egyenrangúság akkor bír

megvalósulni egyéni szinten, amikor a szintek egymással

együttműködésben, egyenrangúságban működnek, a Felettes Én

útmutatásai alapján. A Felettes Én nem irányít, hiszen ebben az esetben is

alá/fölérendeltségről lenne szó, hanem javasol. A szintek közötti

együttműködés, egyenrangúság legnagyobb akadálya legtöbbször, az

„együtt nem működő ego”, mely eredetileg „arra volt hivatott”, hogy

„segítsen koordinálni, beazonosítani az érzelmeket”. Az ego eredeti

szerepét túlnőve azonban, az esetek többségében átvette a hatalmat az

emberek működése felett. A magasabb minőségű együttműködés,

egyenrangúság megvalósításához tehát, az egónak célszerű megtanulnia

együttműködni a Felettes Énnel. Az egót nem „kell megregulázni”, főleg

„nem elpusztítani”, bőven elégséges „ráéreznie az együttműködés ízére” és

megtanulnia együttműködni.

Egyre többen lépnek manapság a „spiritualitás útjára”, keresik a

válaszokat, módszereket arra, hogyan élhetnek boldogabb, örömtelibb

életet. Ezoterikus, mágikus praktikáktól kezdve, a meditáció, jóga

különböző irányzatain át, sok-sok módszer „kínál kiutat” az embert

nyomasztó életkörülményekből. Ezzel nincs is semmi baj, csak közben

célszerű megőrizni a józan észt is, és nem megfeledkezni az

alapokról.

Gyakran hallom emberektől, hogy „végre felvállaltam ezt, felvállaltam azt”,

„nem kapcsolódom bárkihez”, „én döntöm el, kivel működöm együtt” stb.

Az ember számára hatalmas megkönnyebbülést jelent, amikor felvállal

olyan dolgokat, melyeket hosszú ideje elfojtott magában, például azért,

hogy megfeleljen a saját és mások elvárásainak, az úgynevezett

társadalmi, erkölcsi normáknak stb.

Személy szerint, hosszú időn keresztül, nem mertem például káromkodni,

nemhogy nyilvánosan, hangosan sem, mert számomra ez elfogadhatatlan

volt, ilyen, olyan okból kifolyólag. Amióta tudom, hogy a káromkodásaim

kéréssel elvitethetők gyógyító helyükre, nyugodt lélekkel kimondom, ami

jön, nem tartom magamban. Felvállaltam a „káromkodós részemet” is, és

jobban érzem magam. Csakhogy ettől ez még nem Felettes Én szintű

működés, csupán egy tisztulási folyamat része. "Nem vagyok büszke" eme

részemre, "nem is szégyellem", egyszerűen elfogadom, hogy van, és ha

„szóhoz jut”, ami előjön, azt kéréssel elvitetem gyógyító helyére.

Elfogadom, hogy jelenleg van még minek kitisztulnia az

energiarendszeremből, figyelembe véve a céljaimat, az értékrendemet, a

fontossági sorrendet életemben. A lényeg inkább az, akarok-e változtatni a

működésemen, akarok-e fejlődni, hitrendszert váltani, vagy nem, mert a

Föld így is, úgy is áll át az 5.-ik dimenziós működésre, döntenem nekem 

„szükséges” (vagyok, aki vagyok), megtanulok-e a folyamattal

együttműködésben élni, vagy sem. A „nem kapcsolódom bárkihez” és az

„én döntöm el, kivel működök együtt” történet esetében, az a kérdés

merülhet fel, ki az, aki eldönti, kapcsolódik és együttműködik-e. Az ego,

vagy a Felettes Én? Az embert a félelmei irányítják, vagy Felettes Énje

javaslatait követi?

Az alapokat fontos megvizsgálni, hiszen ezek hiányában nem

értelmezhetők, vagy félreértelmezhetők a fenti mondatok. Kivel „tetszik

beszélgetni kérem”, ki az az én?

A magasabb megértési és rezgésszintre történő átállások folyamatai során,

az embernél előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor például

önvédelemből, „tudatosan” nem akar valakihez kapcsolódni. Ott a helyzet,

megtörtént az összerendezettség, csak éppen az egyén félelmei erősebbek

pl. a kíváncsiságánál. Hasonló esetben, az ego azt mondhatja, „nem

kapcsolódom”, s amennyiben az ember nem ismeri fel, csupán a félelmei

irányítják, az elengedés nem történik meg, visszájahatás lévén, éppen a

„nem kapcsolódom” döntéssel valósul meg a kapcsolódás. „Amitől

szabadulni akarsz, magához köt”. A tudatos szinten meghozott döntés, a

tudattalanban a visszájára fordul.

Az őszinteség nagy segítség bír lenni, például ha az ember bevallja, azért

nem akar kapcsolódni a másik emberhez, mert utálja, ki nem állhatja,

lenézi őt, nem érdekli, közömbös számára, idegesíti a jelenléte, a

megnyilvánulásai stb. Ezzel a történettel már el lehet indulni a gyógyulás

útján. Vajon miért utálom én ezt az embert? Mert soha nem csinálja azt,

amit akarok? Mert nem értem, mit, miért csinál? Miért érzem én ezt

bajnak? A szembenézés a legtöbb esetben nem esik jól, főleg,

ha az ember megérti, azért utálja például a másikat, mert az nem hagyja

magát manipulálni, nem engedelmeskedik az elvárásainak stb. Nem szokott

jól esni nekem sem, mikor rálátok, hol manipulálok, és hol vannak még

elvárásaim, ám mivel emberként fejlődni szeretnék, szembenézek azokkal

a történetekkel, melyek „szembejönnek velem”. Ez az összerendezettség,

„egy helyzet szembejött velem”, tehát valószínűleg dolgom van vele, és ez

a felelősségvállalás, mert felvállalom a saját érzéseimet, gondolataimat a

helyzettel, annak szereplőivel kapcsolatban, ahelyett, hogy a másik

emberre, a Sorsra, Istenre, vagy ki tudja milyen hívó szóra hivatkoznék,

„elbliccelve” a felelősségvállalást (amúgy sem lehetséges elbliccelni, csak

látszólag). Ehhez nem szükséges külön keresni a helyzeteket, elég, ha az

ember „körbenéz” a saját életében, egészen biztosan fog találni benne

olyan embereket, akiket nem szeret, és ez nem baj. Amennyiben két ember

hajlandó kommunikálni egymással, egyéni céljuk emberként való

fejlődésük, s fontos számukra a kapcsolat is, melyre lehet kérni gyógyítást

a Felettes Énjüktől, a minőségbeli változás is meg tud történni amellett,

hogy rengeteget tanulhatnak egymástól.

Spirituális ego hitrendszere szerinti működésnél, az ember lineárisnak látja

a fejlődést. Minél magasabb rezgésszinten "rezeg" valaki, annál tudatosabb

ember. Csakhogy a „magasság” egészen mást jelent a feltétel nélküli

szeretet és elfogadás hitrendszerében, ami a másik hitrendszerből nézve,

nem értelmezhető. Hasonló esetekben, ismét az alapoknál történhet meg a

félreértelmezés, így aztán többen, éjt, nappallá téve, meditálnak, jógáznak,

emelik a rezgésszintjüket, ha kell, ha sem, hogy előbbre jussanak a

„ranglétrán”, aztán olyan tudatállapotokban találják magukat, melyeket

esetleg nem tudnak kezelni. Ezzel sincs gond, ez is a tanulás része, előbb-

utóbb azonban célszerű eme tudatállapotokból is kimozdulni, lehetőleg nem

egy addiginál is nagyobb szélsőség irányába. Vannak helyzetek, amikor

„alapvető” változásra van szükség az ember életében, például hitrendszer

váltásra.

„Szuper dolog”, amikor valaki mesteri üzeneteket közvetít éjjel-nappal, ám

biztos benne az egyén, hogy valóban a Mesterek szólnak hozzá? Mi van

akkor, ha ezek csak „megtévesztő elementálok”? Itt ismét az a kérdés,

„kivel tetszik beszélgetni, kérem”? Megjegyzem, tudom miről írok,

nem egy "mesteri üzenetet" leírtam már életemben, "nem is volt öröm"

szembenézni egyik-másikkal, miután a spirituális ego hitrendszere szerinti

működésem lebontása mellett döntöttem. Ez is a tanulási folyamatom része

volt, "kikecmeregtem belőle", mert emberként fejlődni akartam.

Mi van azokkal az energiaminőségekkel, mint a bizalom, megértés,

önzetlenség, amikor az egyén arra „nem veszi a fáradtságot”, hogy

köszönjön a másik embernek, őszintén érdeklődjön felőle, kérdezzen tőle,

válaszoljon neki? Bizony a spirituális ego hitrendszerébe is bele lehet

szűkülni, hasonlatosan ahhoz, amikor az ember beleszűkül a "pusztán

anyagias gondolkodásba".

Elnézve a saját, úgynevezett „útkeresésemet”, én is „vesztettem el a józan

eszemet” bizonyos időszakokban, „szerencsére” mindig akadt józan

gondolkodású és érző szívű ember a közelemben, aki szólt, hogy éppen

nem arra megyek, amerre valójában szeretnék.

Gyakori az a nézet is a spirituális ego hitrendszerében, mely szerint

„azokkal foglalkozz csak, akikkel együtt rezegsz, a jókedvű emberekkel,

azokat, akik visszahúznak, engedd el, majd talán egyszer utolérnek téged”.

Az 5.-ik dimenziós működésben, nincsen alá/fölérendeltség, nincs

kiválasztottság, az idő és tér minőségek jelentősége is más. Nincs mit, kit

utolérni, a rosszkedv önmagában, nem ismérve az alacsonyabb megértési

és rezgésszintnek, viszont az átállások, a magasabb megértési és

rezgésszinten való működések előtt, az ember többször lehet rosszkedvű,

frusztrált stb., már csak a tisztulási, elengedési folyamatok okán is.

Előfordulhat, (ha már valaki méricskélni akar), hogy a „rosszkedvű egyén”

tudatossága, „fényévekre” van a "méricskélő egyén tudatosságától", a

maga „csodálatos mélységével”, s azért olyan rosszkedvű, mert éppen

olyan történeteken dolgozza át magát, melynek töredékébe beleroppanna a

másik ember. Senki nem tud visszahúzni senkit, amúgy is csak azt lehet

visszahúzni, aki hagyja magát.

Ezeket a történeteket például végig lehet gondolni, amikor az ember

fentiekhez hasonló mondatokkal találkozik, jelentős előrelépés érhető el a

válaszok megtalálásával, az egyéni fejlődésben. Azt már csak nagyon

óvatosan jegyzem meg, tiszteletben tartva mások hitét és világnézetét,

hogy ha a hatalom és hála hitrendszerében értelmezve, Isten teremtette az

embert, akkor a feltétel nélküli szeretet és elfogadás hitrendszeréből

nézve, ez nem azt jelenti-e, hogy az ember teremtette az Istent? "Kivel

tetszik beszélgetni, kérem, kihez imádkozni?"

Mitől együttműködés az, amikor az ember csak a „hasonszőrűekkel”

foglalkozik, akiket nem ért, azokkal meg nem? Azokkal foglalkozik, akik

osztoznak a nézeteiben, akiktől pedig tanulni tudna magasabb minőségű

együttműködés ügyében, azokkal nem? Akar-e egyáltalán tanulni, fejlődni

az ember, ha nem, akkor miért, minek foglalkozik önismerettel?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert több olyan baráti, családi

kapcsolatom is van, melyekben „rendkívül messziről” indultunk egymás

felé. A kölcsönös kíváncsiság, a megértés vágya és még sorolhatnám,

azonban segített áthidalni ezt a távolságot. Éreztem, gondoltam én, nem is

egyszer eme kapcsolatokban, hogy nem bírom, megőrülök a másik

reakcióitól, válaszaitól, gondolom, ezzel a másik fél is így volt irányomba,

mégis meg tudott születni a megértés és az elfogadás egymás felé, melyek

segítségével egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz.

Magasabb minőségű együttműködés, egyenrangúság irányába,

"legegyszerűbben" ily módon lehet eljutni. Ennek hiányában, marad a

fogalmak hatalom és hála hitrendszere szerinti megközelítése, azaz,

„együttműködöm veled, ha azt csinálod, amit én akarok”, ha nem, akkor

„fel is út, le is út”.

Vajon a feltételekhez kötött együttműködés, mennyire kompatibilis a

feltétel nélküli szeretettel és elfogadással? Együttműködés ez egyáltalán,

mert egyenrangúság biztosan nem?!

 

2019.09.10.

Írta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

 

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat az ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, szelídség, felelősségvállalás, egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem, tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély, illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.

 

Oldal: Gondolatok az együttműködésről, egyenrangúságról 2019.09.10.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat