Böde István jóga tanár, szellemi tanító

Böde István,jógaoktató.

...................................................................................................................

Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner

Mitől lesz Ember az ember?

 

Amikor ezt a cikket írom, éppen nagy port kavar a médiában Erőss Zsolt

hegymászó és társa, Kiss Péter eltűnése, emberi számítás szerint

bekövetkezett halála a Himalája Kancsendzönga nevű 8000-valahány

méteres csúcsa közelében.

Bevallom, engem is foglalkoztat a téma, és kutatom magamban,

pontosan mit mozdít meg bennem. Hiszen nem ismertem Erőss Zsoltot,

hegyet sem mászom, bár szeretem a természetet, és nem kerülöm el

mindenáron az erőivel való találkozást. Az embert próbáló

teljesítményekhez is vonzódom, produkáltam már néhányat eddigi

életem során. Nem annyira kirívóakat, hogy sokak figyelmét magamra

vonjam, de értem és érzem, mi a vonzereje ezeknek az önként vállalt

próbatételeknek.

Mindent összevetve szimpatizálok Erőss Zsolttal, illetve azzal a képpel,

ami róla kialakult bennem. Hiszen oly keveset tudok róla, és az a kevés

is csak mások prizmáinak sokszoros fénytörésén keresztül jutott el

hozzám! Olvasom a sokféle reakciót a halála kapcsán megjelent cikkek

után, az istenítőtől a mocskolódóig, és azon kapom magam, hogy a

legkülönfélébb, egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézetekben

egyaránt találok igazságot. Nem kívánok állást foglalni, nem is tudnék.

Pusztán arról írok, hogy bennem mi rezonál az ő történetével

kapcsolatban.

Tetszik, hogy Erőss Zsolt vállalta és követte a szenvedélyét. Nem

gondolom, hogy dacolt a veszéllyel – számára éppen a veszély volt

lényeg!

Azt kellett megélnie, hogy a halállal találkozik minden pillanatban.

Elhittem neki, hogy nem a nyilvánosság előtti sikerre hajt, hanem a halál

legyőzésének belső élménye mozgatja. Amiért mindent megtesz és

mindent feláldoz, ha kell. Tudta, hogy előbb-utóbb úgyis a halál győz –

talán annyira félt tőle, hogy inkább elébe ment. Mindenesetre nyíltan

csinálta, amit csinált. A veszteség fájdalmas a családja számára, mint

ahogy minden veszteség az. És a veszteség az élet része, akármennyire

szeretnénk elkerülni! Ugyanilyen fájdalmas, ha egy szülő – legyen

ugyanígy az apa – bár fizikailag jelen van a családban, érzelmileg

elérhetetlen a gyerekei számára. Egyik sem jobb vagy rosszabb - azt

szeretném ezzel hangsúlyozni, hogy ez a fajta „veszteség” sokkal

gyakrabban megesik a hétköznapokban, mint gondolnánk. Amiért

természetesen mindenki felelősséggel tartozik, aki ehhez tudatosan

vagy tudattalanul hozzájárul.

A magam részéről igyekszem őt nem isteníteni és nem degradálni:

Embernek tekintem, aki követte a sorsát. Szélsőséges utat választott,

amely kevesek számára járható - neki az volt. Elfogadta, hogy  a

hegymászás a dolga – és ezért csak tisztelni tudom. Számomra ez az

üzenet, amit tőle kaptam: találjam meg és kövessem azt az utat, amely

éppen nekem járható! Akkor is, ha küzdelmes, akkor is, ha kevéssé

dicsőséges. Vagy éppen sokaknak nem tetszik majd. Ha nem értenek,

ha lesajnálnak, ha irigyelnek, ha istenítenek miatta, vagy egyszerűen

csak közömbösen tudomásul veszik. Nekem belülről kell tudnom

eldönteni, hogy ez az én utam! Nem érdemes összehasonlítani

másokéval a teljesítményemet, hiszen nem is lehet. Egyébként is - mivel

mérjem? A megkeresett pénz összegével? A fizikai fáradtsággal? A

megtett távolsággal? A leírt szavak számával? A másoktól kapott dicsérő

szavakkal? Asszem, a lényeg így is, úgy is elsikkad...

Mindenki, aki megtalálja és beteljesíti a hivatását, a maximumot nyújtja.

Nem az számít, hogy 8000 méteres csúcsokat hódít-e meg, gyerekeket

gyógyít, verseket ír, szépen énekel vagy kenyeret süt. Az számít, hogy

hozzáteszi-e a magáét a nagy egészhez. Azt, amit csak ő tud, úgy,

ahogy csak ő tudja. Számomra ettől lesz az emberből Ember.

 

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner 

 ..................................................................................................................

 

Kéri Mónika jógaterápia és harmónia gyógyítás

Emberség

Az emberség számomra valamiféle ítéletmentesség. Szeretet feltétel

nélküli állapota. Jelenlét. Minden pillanatban ítélkezünk, a többiek

megjelenése felől, megnyilvánulásaik felől, mások élethelyzete felől. 

Múltban megélt tapasztalatainkat, a jónak vagy rossznak minősített

dolgokat húzzuk rá a jelen pillanataira. Ha a minősítés elmarad, s teljes

figyelmünkkel a jelen pillanatban zajló eseményekre koncentrálunk,

anélkül, hogy minősítenénk, egy olyan eleven, figyelmes, szeretetteli tér

születik meg, ahol minden reagálás szeretetteli és emberséges lesz.

Ahol a cselekvés belső sugallatra történik, ahol megszűnik az ego

akarása, mások felé való kerekedés vágya, vagy a jóság, nagyság,

többet tudás álszent magamutogató táplálkozása. Ilyenkor a cselekvés

elvárás nélküli, békés s mindkét félben, a segítőben és az elfogadóban

is a belső nyugalom, béke érzetét - s ha a helyzet nem oly súlyos - még

az öröm érzetét is kelti. Mondok egy életből vett példát:  kimegyek egy

veszekedésekkel terhelt helyzethez, ahol a lakástulajdonos veszekszik

az albérlővel, aki enyhén alkoholos, áll a koszos, rendetlen lakásban, s

pénzen vitáznak.  A régi minta, hogy egyből ítéletet hozok az albérlőről,

hogy megérdemli, miért iszik, miért nem rak rendet, igaza van a tulajnak.

Most azonban ítéletmentesen figyelek, meghallgatva mindkét felet, főleg

a tulajdonost, mert a másik fél gyermeki létben leledzik, nem

beszámítható. Eredmény, tulajdonos a helyzethez képest nyugodtan,

elégedetten távozik a pénzével, bérlő kap egy hónapot a lakás

rendezésére, vagy mehet. Ott maradok a lakában, nem tartok kis

előadást, hogy mit, hogy kellene csinálnia, ahhoz, hogy menjenek a

dolgai. Az a belső érzésem támadt, hogy ez az ember még

megmenthető, és érdemes tenni érte, felajánlani a szeretetet neki,

hiszen ő már lemondott saját magáról, s ilyenkor, ha valaki bizalmat

szavaz, lehetősége van, hogy újból talpra álljon, elkezdje értékelni

magát, bízzon magában, s az életében. Vagy lesüllyed, s a végén az

utcára kerül. Csöndben elkezdek pakolni, rendet rakni, nem minősíteni,

figyelek a pakolásra, még dúdolni is elkezdtem. Emberünk sírva fakad,

hogy ő nem méltó, utálja ezt a rendetlen lakást, magát stb… Átölelem,

sír, hogy ő nem érdemli meg… Elalszik, kicsit még pakolok, eljövök…

Eredmény: azóta szépen alakul a lakás, saját maga

rakja rendbe, nem iszik, s a jövője pozitív tervezésével van elfoglalva.

Természetesen, ha a kezdő lökés és szeretetteljes elfogadás hatására

sem változtatott volna, hagytam volna, a sorsát én nem akarom

megmenteni, tiszteletben tartottam volna azt a választását is, hogy már

annyira elszakadt az Élettől, szeretetreméltóságától, hogy már nem

képes változtatni.

 

Kéri Mónika

keri.moni@nardo.hu

 ..................................................................................................................

 

Somogyi Péter lélekszerelő, hagyaték őrző

Istenség... Emberség...

 

Van sok olyan gondolat, amely az emberségről szól. Az emberségről, az

emberiességről nyilatkozik. Talán ideje egy másik megközelítést is

alkalmazni.

Egy másik távlatból figyelve a következőket állapíthatjuk meg.

Itt vagyunk mi emberek. Itt vagyunk, de vajon miért és hogyan alakult

ez így? Mit jelent, hogy emberek vagyunk? A teremtés rendje szerint, a

világon minden Istenből való. Minden az Ő teremtménye. Tehát mi

emberek is Istenből valók vagyunk. A földi valónkban, a megjelenésünk

4 részből áll.

Van egy Isteni énünk, egy asztráltestünk, egy étertestünk és egy fizikai

testünk. Ez a 4, együtt, egyben az amit mások látnak rólunk, vagy mi

látunk másról, másból. Ime az ember, az energiák szempontjából.

Bizonyos elméletek szerint, az égi hierarchiában van 9 angyali rend. Ők

bizony a olyan segítői a létnek, akik pozitívan befolyásolják, segítik az

életünket. Ugyan ebben a relációban van még 3 ördögi rendünk is, akik

viszont kizárólag ártani tudnak nekünk. Jól látszik, a két rendben van

valami közös. Mégpedig az, hogy kizárólag egy típusú dolgot képesek

tenni. Az angyalok segítenek, az ördögök ártanak. Csak ezt az egy féle

tevékenységet végezhetik. A kettő között viszont itt vagyunk mi

emberek, akik minkettőt tehetjük. Cselekedhetünk pozitívan és

negatívan, segítő és ártó módon. Amolyan átjáró vagyunk a két világ

között. Sőt, képesek vagyunk magunkba fogadni a rosszat és jóvá

alakítani, mint a megbocsájtás alkalmával. Rendelkezünk a szabad

akarattal, ami megkülönböztet minket a két rendtől, valamint a

szerepünket is kijelöli. Emberként, a rosszat kell jóvá konvertálnunk!

A Wass Albert, Hagyaték szerint, viszont nincs is olyan, mint gonosz,

vagy rossz. Hiszen az Isten nem teremtett olyat, csak és kizárólag jót.

Mint ahogyan a sötétség sem létezik, csakis a fény hiánya. Nos, akkor mi

a helyzet? Nincsen rossz, nincsen mit jóvá tenni! Nincs mit átalakítani.

Vagy mégis? Ha az Isten nem teremtett rosszat, akkor vajon mivel van

baj, mi az ami ezt a sok gondot okozza? A tékozló fiú esete azt mondja,

hogy a vagyonát kikérő fiú, elhagyja az atyai házat és szerencsét

próbál. Elveri az örökséget, elszegényedik, olyannyira, hogy már a

disznókkal él. Kizárólag, eszik, iszik, alszik... Mi történik vele? A vagyonát

elszórva, teljesen az anyag fogságába kerül. Az anyag, határozza meg

az életét. Ez az anyagi lét teljesen spiritualitás mentes, lelketlen,

kizárólag a testi igények kielégítése a cél. (Érdekes a szimbólika is,

hiszen a disznó, az ember árnyoldala, az alantas énjének a szimbóluma.

Pont ezért töri a szombati disznótor az adventi böjtöt a magyar

hagyományban, hiszen ilyenkor a rosszabbik énünktől szabadulunk

meg.) Nos, éppen mint a többség napjainkban, a fiú az anyag

fogságában él. Mi lehet itt egy nemes feladat?

Az anyagnak fénnyel való átitatása és ezzel az Isten felé mozdítása.

Éppen úgy, ahogyan a fiú, dönt, felhagy a disznó élettel és bánva hibás

viselkedését, visszatér apjához, aki megbocsájt neki és visszahelyezi az

örökségbe, nagyobb becsben, mint az otthon maradott testvér. Hiszen a

tékozló, saját akaratából, megismerve mindkét oldalt, választja a JÓT!

A teremtés könyve szerint a 6. Napon az Isten embert teremt a saját

hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett. Pontosan tudjuk, hogy

ez az ember nem férfi és nem nő. Hiszen az, hogy Ádámnak nevezik sem

bizonyítja férfi létét, mert az Ádám név jelentése, csupán EMBER. Szóval,

a világot irányítani képes, 6. napi ember, nem férfi és nem nő. A történet

szerint (Enoch könyve) a 8. napon az Isten ketté szakítja az embert,

férfivá és nővé. Mi magyarok tudjuk, hogy ez igaz, hiszen a férj-nek, aki

egy fél, fele-sége van. A két fél pedig egy egész, maga a TELJESSÉG! A

kettészakítás után, magunkon tapasztajuk, hogy elindul egy keresés,

amikor a másik felünket keressük. Azért, hogy vele az igaz szerelemben

egyesülve, elérjük az EGY-séget, a TELJESSÉGET, ami a 6. napi

teremtésnek felel meg, amely egy Istenhez közelebbi állapot, mint a

különállásunk, sőt ebben az EGY-ség állapotban, a TELJESSÉGBEN,

uralkodni is képesek vagyunk az világon.

Hogyan történik mindez? Ebben a közösségben, van egy férfink, aki a

nap képviselője, a fény hordozója. Ugyan ebben a közösségben van

még egy nő is. Egy nő, aki szülés után anyává válik. Anya, anyag. Az ő

teste és vére adja a leszülető lélek testét, így joggal mondhatjuk, a nő,

a szüléssel az anyag urává válik. Nos, a fény hordozója és az anyag ura,

bizony képes az anyagot fénnyel átitatni és az Isten felé, a spirituális

úton mozgatni.

Mindezek mellett, a legtöbb alkalommal, azt hívjuk emberséges

viselkedésnek, ha az emberhez méltó élet, emberi szabályai szerint él

valaki. Mindez persze kis vizsgálódás után, úgy módosul, hogy az

emberséges viselkedés az amikor az Isten természetét figyelembe véve,

az ő szabályai szerint élünk. Persze ezt a gőgös ember,

felfuvalkodottságában már nem Isteni, hanem emberi mértéknek hívja.

Az EMBERSÉG, egy olyan létezés, amelyben a szabad akaratot

használva, az anyagot fénnyel átitatva, az Isten felé haladunk, az Isteni

törvényeknek megfelelően, a férfi és a nő teljességében, tanulva és

tapasztalva, a 4 test egységéből adódó lehetőségek szerint!

 

Somogyi Péter

Lélekszerelő, hagyaték őrző

 

 

 

 

Oldal: 2013 júniusi írások Emberség témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat