Hamonn Zsuzsa festőmédium, szellemi tanító

Köszöntelek kedves olvasó!

A téma manapság nagyon aktuális! Az együttérzés mai világunkból szinte kihalt. Akiben maradt,az lehet ,hogy azt hiszi,hogy együttérző,pedig csak szánalmat érez,és vetít ki a másikra.

A kettő nem ugyanaz.

A szánalom  frekvenciája alacsony nem a szeretet hullámhossza. Ha ezzel az érzéssel tekintesz embertársadra, nemhogy nem segíted, hanem gyengíted energiarendszerét, hiszen a szánalom,úgy vetül ki rá, hogy gyengének és tehetetlennek látod az illetőt, és azért van ez így, mert ez megvan  benned is.

Egy ember, aki bármely élethelyzetével összekapcsolódott, egyesült a földi félelem  struktúrájával,vagyis összekötődött azzal ,ami nem ő. Ilyenkor a benne lévő Isteni, a földi történet fogságába kerül. Mindnél mélyebben belemegy "bármi legyen is az az energia ami megkötötte pl:válsághelyzet, influenza, pár kapcsolat, pénztelenség..../annál jobban veszíti Isteni erejét. Elveszti nyugalmát ,békéjét szeretetét....

Azonban ezek nem vesznek el, hiszen ha nem lennének életünkben ezek az álruhás tanítók,  nem tudnánk felismerni,hogy ezek csak kibbilentettek ,elhangoltak  minket. Ilyenkor,van lehetőség visszahangolódni,vagyis felismerni,hogy bennünk van a szeretet,és fény amivel most meggyógyíthatod a helyzetedet.

Mikor felismered,hogy a másik ember ezt még nem tudja, akkor tudod gyakorolni az együttérzést ,és máris úgy tekinthetünk az illetőre,hogy képes megoldani helyzetét. Minden nehézség,csak annak tűnik,/illúzió/valóban ajándék!Igen jól olvasod minden ilyen ajándékban lehetőséget kapsz visszahangolni magad.Csak a nyugtalanságban tudod meglelni nyugalmadat,csak a fájdalom által vagy képes feladni egód rémképeit,ami már fájdalomként nyilvánul meg.Tudd,hogy más nem történik,csak felismerheted,hogy ami fáj,az hiánya az Isteninek,vagyis jelzi,hogy nincs benne szeretet.

Ilyenkor úgy tudsz együttérző lenni,hogy Te szeretettel,és nem szánalommal tekintesz a másikra.Így amit adtál ,ami kiment általad az a te felelősséged is, hiszen abból lesz több benned is benne is ,és általunk a világ felé is ez áramlik!Tehát megint az égiek szeretete által kaptunk világosságot.

Együtt éreztek velünk,és az én csatornámon keresztül ezt az üzenetet tudom átadni,minden lénynek,aki most velem egy időben van itt tanulni ezen a bolygón.

Az együttérzés az,  amikor a másik emberre története és helyzete ellenére csodálattal,és szeretettel tudsz tekinteni .Ha lehetőséged van a  fizikai segítség nyújtásra tedd meg, a lényeg azonban hogy általa megtanulhattál Isten szemével tekinteni ,vagyis a Benned lévő istenit áramoltatni. Így rögtön erőt adsz át az embertársadnak is.Ezzel emeled fényét és nem szánalommal nehezíted Őt. A Te nyugalmad és tudatod isteni fényében tudod,hogy minden így van jól ahogy ebben a pillanatban létezik.  Te tudod, hogy az isteni inteligencia ,a mögöttes szeretet meghozza a megoldást minden nehéznek tűnő állapotra.

Ez az együttérzés! Az abban lévő csodálatos isteni erő. Ilyenkor lehetőséget kapunk eggyé válni az  isteni szeretettel,és megköszönni a próbatételt.

Hamonn Zsuzsanna

........................................................................................................................

Kárpáti Levente színész-rendező

Az energiamezők összehangolása

Mi is az együttérzés? Véleményem szerint: valaki, vagy valakik álltal kibocsátott enrgiamező(k) észlelése, saját rezgésünk áthangolása ennek az "adásnak" a frekvenciájára és hasonló rezgés, energia kibocsátása, a megértés, egyébb jótékony irányú módosított gyógyító energia létrehozása segítségnyújtás esetén.

Ebből az együttérzés a legnehezebb. Ugyanis mindannyian különböző rezgésszámon, egymástól eltérő enrgiamezőktől körülvéve élünk és nagyon valószínű, hogy nincs a Földön két, teljesen megeggyező energetikai struktúrával (de szép kifejezés) rendelkező élőlény.

Tehát a feladat, szinte lehetetlen. Ezért is hamis a legtöbb esetben a "mélségesen együttérzek veled" című obligát mondatunk, hiszen mit teszünk ilyenkor az esetek nagy többségében? Segítségül hívjuk az elménket, amelybe korábban már eltároltuk az "együtt kell éreznünk embertársainkkal" c. panelt (lásd még: erkölcs, humánum,stb címszavaknál) csakhogy ez társadalmi sablon semmi egyébb.

A valódi együttérzés kemény munka: ráhangolódni valakinek a frekvenciájára azaz: ÁTKÓDOLNI A SAJÁTUNKAT! A sajátunkat, ami évek hosszú sora óta környezetünk, helyzetünk, szándékaink, fizikai, lelki jellemzőink álltal beállított rezgésszámon működik...olyasmi mint rávenni az épülettdarut, hogy repüljön egy kicsit, mert a szomszéd fecskefészekkel van egy kis probléma.

Ezért aztán az esetek legnagyobb részében üres frázisnál nem egyébb ez az együttérzés. Hogy mivel bizonyítom mindezt? Tessék körülnézni a világban! Így mennének a dolgok, ennyi embertársunk szenvedne, ha valódi lenne az együttérzésünk amit oly sokszor, olyan előszeretettel szajkózunk? Nem hiszem.

Érezni valaki mást hatalmas munka, a valódi médiumok tudnának erről mesélni. Nem is várható el egy átlagos, mindenfelől bombázott idegrendszertől, hogy ezt önmagától megoldja.

Nehéz dolog ez.

Természetesen nem tagadom a létezését, hiszen mindannyiunk lelki beállítottsága különböző és a finomabbra hangolt elmék, amelyek kapcsolatban állnak a lélekkel is fogékonyabbak a külső jelekre. De a mindennapi embernek ezt bizony tanulni kell.

Hogy hogyan?

Mély gyászt, fájdalmat átérezni szinte lehetetlen, hiába is hangoztatjuk, de kezdhetnénk az örömmel, barátaink embertársaink öröme éppen olyan érzelem, mint a gyász, csak éppen magasabb frekvenciát gerjeszt. Erre könnyebb ráhangolódni, kezdjük ezzel! Tanuljuk meg megosztani az örömöt és ha ez már megy (ez sem könnyű, mert le kell győzni például az irígységet) akkor könnyebben közelítünk a nehezebb problémák megértéséhez.

Paradox, de az emberi természetből fakadóan jobban szeretünk sajnálni valakit, mert arra nem vagyunk irígyek, ez azonban hamis együttérzés. Ha az örömöt, meg tudjuk osztani mással őszintén, hátsó gondolatok nélkül, csakis akkor tudunk valódi együttérzést tanusítani, amely ilyenkor azonnal együtt jár a valódi segítségnyujtással is ami jóval több, mint az együttérző szólamaink hangoztatása.

Tehát az együttérzés az ÖRÖM átéléséből fakad.

Mindez persze csak az én véleményem, vagy még az sem, mert amikor elkezdtem ezt az írást még csak nem is sejtettem hová lyukadok ki. Talán nem is lyukadtam ki sehová, viszont önnön problémámat kiválóan átérzem, hiszen ha létezik valaki, akivel tökéletesen együttérzek, az én vagyok. Azaz: a saját, egyszemélyes strucc-farmomon már megoldottam ezt a kis gondot. Esetleg tudok kölcsönadni egy kis homokot a rászorulóknak... 

Kárpáti Levente

..........................................................................................................................

Somogyi Péter lélekszerelő

EGYÉRZÉS – Együtérzés

Gondolom sokan látták az AVATÁR című filmet. Az egyik jelentben Grace azt magyarázza a katonáknak, és a befektető képviselőjének, hogy a bolygón levő fák, mind összeköttetésben vannak egymással és az emberi agy sejtjei közötti kapcsolatteremtő képességnek a sokszorosával kommunikálnak egymással. Ez mérhető és kimutatható.

Heidegger szerint az emberi kapcsolatok legnagyobb korlátja és az emberi létezésé is a nyelv maga. Mert az bennünk keletkező érzéseket is csak szavak formájában tudjuk kifejezni.  Megtanuljuk, mi az amikor szomorúak vagyunk és ha ez bekövetkezik, akkor el tudjuk majd mondani a másiknak, hogy jobban értse a helyzetünket. Így kommunikálunk. A nyelvünk kifejezési módja aztán befolyásolja a gondokodásunkat és ezáltal az életünket. A nyelvi struktúra meghatározza a világhoz és egymáshoz való viszonyunkat.

Minél nagyobb az információs dömping a világunkban, annál jobban telítődünk érzelmekkel és kerülünk egy apátia szerű helyzetbe, amikor elfásulunk, elérzéketlenedünk, hiszen a minket ért befolyások következtében eltelitődtünk. Gondoljunk csak arra, hogy ma a hirekben láthatunk katasztrófát, élőben, háborút, veszteségeket és szinte csak ilyen jellegű, vagy bulvár híreket. A pontos és életszerű megjelenítés, minden esetben érzelmi tartalmat is közvetít. Az így közvetített érzelmi dömping telít el minket. Ha el vagyunk telve érzelmekkel, akkor is, ha ezek főleg mesterségesen keltett, a látvánnyal azonosuló érzetek, akkor egy telítődött, érzéketlen állapotba kerülünk. Ez megakadályozza, a további érzelmek kialakulását, akkor is, ha azok éppen a saját életünkből következő reakciók lennének.

A címben azt írtam, Egy érzés – együttérzés. Mire gondoltam. Ma leginkább, akkor és úgy alakul ki közöttünk összhang, hogy a másik elmondja, mi az amit érez és ha értjük amit mond, akkor valami hasonlóra gondolunk, hasonlót érzünk. Főleg akkor, ha hasonló környezetben nőttünk fel és éppen ezért a megfelelő szavakról ugyanaz jut eszünkbe. Ugye, pontosan látjuk, hogy milyen akadályok tornyosulnak elénk. Először is pontosan kell tudnunk megfogalmazni mit érzünk. Aztán az is szükséges az együttérzéshez, hogy a másik is ugyanazt értse az adott szón, mint mi magunk. Látjuk, ez az együttérzés nem a címbeli.

A címbeli gondolat eredménye ezen az úton nem érhető el. Legelőször is, jó lenne egy kis csendet beépíteni az életünkbe, hogy ne legyünk telítettek a manipulatívan belénk plántált érzelmekkel. Sőt, az se baj, ha minden nap megszabadulunk ezektől a járulékos érzelmektől. Ha ez megtörtént, akkor a következő teendőnk, egy nyugodt környezetben a másikra figyelni. Figyelni annyira, hogy ne kelljen semmit mondania, mégis egy hullámhosszra kerüljünk. Ez a figyelem kölcsönös kell, hogy legyen, megfelelő ürességgel párosítva. Ha a két személy között hosszabb ideje tart a kapcsolat, akkor bizony jobb eséllyel indulnak ezen az úton. Szóval adott a két, érzelmileg üres hellyel is rendelkező, egymásra őszintén figyelő ember. Kis idő múltán elindul a csoda. Elkezdjük egymást érezni. Egymásra hangolódunk és érezzük a másikat. Lassan EGY-et, ugyan azt érezzük, mind a ketten. EGY-et érzünk, EGYÜTT érezzük, ugyan azt, amit a másik. Megvalósul, amit a címben írtam. A két fél között kialakuló érzés: EGY érzés – EGYÜTT érzés.

Látjuk, hogy nem könnyű ebbe az állapotba eljutni, de megéri. Miért? Mert ezekben a csodálatos pillanatokban megélhetjük azt az egységélményt, amely létezésünk alapja. Eleinte csak kettőnk között, majd akár az egész világgal megélhetjük az EGYSÉG élményét. Az egység, a teljesség persze több módon megélhető. Ilyen az igaz szerelemben, szeretkezés közben bekövetkező összeolvadás, amely egy Isten közeli állapot. A teljesség megélését, az egység átélését segítheti, egy meditáció, a módosult tudatállapot, amely azért nagy segítség, mert a fent említett feltételek, ilyen állapotokban könnyebben kialakulnak.

Ha eljutunk oda, hogy az egymás közötti egységet képesek vagyunk megélni, onnan már csak egy ugrás az Istennel való egység átélése!

EGY-ség, TELJESSÉG, MINDEN ÉS MINDENKI EGY! Ha átéled, megérted, hogyan is működik a világ!

Somogyi Péter

Lélekszerelő

www.lelekszereles.blog.hu

.....................................................................................................................

Szatmári L. Miklós író, Quantum Balance konzulens és oktató

A Tudatosság virágának „illata”: az Együttérzés

            A valódi együttérzés megtapasztalása az egyik legnagyobb élmény, ami egy emberrel megtörténhet. Miért? Mert annak átélésével az egyén képes lehet túllépni a korlátozott, elkülönült személyiség keretein: a vágyakon és a félelmeken. Természetesen nagyon sokféle formában és körülmények között jöhet létre az együttérzésnek nevezett energiaminőség átélése. Ennek az írásnak nem a formai megnyilvánulás leírása a célja, hanem a következő kérdések vizsgálata (az olvasóval közösen): Miért van szüksége az egyénnek, és a világnak erre az energiára? Miért is érdemes az együttérzésnek teret adni szívünkben, lelkünkben, tudatunkban? Mi lehet a megtapasztalás következménye egyéni és közösségi szempontból? S ami a legfontosabb: Hogyan lehet ezt megvalósítani?

            Az első két kérdésre a legegyszerűbb a válasz. A valódi együttérzés átélése egyenlő annak a dimenziónak a megtapasztalásával, amelyről a legtöbb bölcs, misztikus és próféta beszélt, mint az emberi létezés természetes és harmonikus állapotáról. Ennek a jellemzője, hogy az egyéni elkülönülés okozta félelem, hiány, elégedetlenség elhalványul, vagy akár teljesen eltűnik, hiszen azok az elmének (a formák világa) a sajátosságai. Az együttérzés viszont már túlmutat az elme keretein, vagyis a forma nélküli tudatosság jellemző minősége. Az, hogy a testi, a gondolati, sőt az érzelmi szinten létezik elkülönülés az nem vitatható. Aki azonban csak ezekre a valóságtartományokra korlátozza a saját létezését, nagyon leszűkíti lényének megnyilvánulási lehetőségeit. Évezredek óta a legtöbb szellemi, spirituális tanítás azt hangsúlyozta, hogy létezik valami sokkal hatalmasabb dimenziója a Valóságnak, mint amit az elme képes felfogni. Ott már nem létezik elkülönülés, hanem Egység van. S ennek átélésére minden embernek még életében lehetősége van, s nem kell a fizikai test feloldódásáig várni, mint azt egyes vallások hirdetik. Természetesen ebben a kérdésben is mindenkinek megadatott a szabad akarat és választás lehetősége: elhiszed –e másoknak, vagy kipróbálod saját magad.  

            Az együttérzés egy csöppnyi ízelítő a fent említett forma nélküli tudatosság világából. S ennek az élménynek a hatására lehet képes az ember gyökeresen átalakítani elképzeléseit önmagáról, a világról és azok kapcsolatáról. Az átéléssel együtt mindig megjelenik a Szeretet, hiszen az nem választható szét az Együttérzéstől, hiszen ugyanarról az energia frekvenciáról beszélünk, mindössze az elme az értelmezés érdekében külön szavakat kreált ugyanarra a jelenségre. Sőt ha azt a szót használjuk, hogy Béke, akkor hellyel-közzel ismét ugyanoda jutunk. S valljuk be őszintén, kimondva vagy kimondatlanul, de minden ember végső célja ennek a létezési minőségnek az átélése, annak ellenére, hogy lelki érettségének megfelelően más és más utakat keres a megvalósításra.

            S ha az eddig leírtak nem váltottak ki nagy ellenállást benned, s felébredt a szívedben a kíváncsiság, akkor rátérhetünk a következő kérdéseke: Én, mint egyén, miként valósíthatom meg az együttérzés megjelenését és fennmaradását az életemben? Mit tehetek, hogy ne csak olvasgassak erről a csodáról, hanem a mindennapjaim része legyen? A válasz nagyon egyszerű, mégis nagyon összetett, mint minden olyan kérdés, ami túlmutat az elme dimenzióján. A legfontosabb, hogy megértsd azt, hogy a társadalom által annyira tisztelt akarat és erőfeszítés itt nem segít, sőt a legfőbb akadályozó tényező lehet. Hiszen ha valaki pusztán az agy, intellektus segítségével változtat a cselekedeteiden, az alapvető kiinduló energia ugyanaz marad. ez pedig a többre való igény. Az így megváltozott viselkedésforma és cselekedet talán együttérzést sugallhat, s ily módon akár mások tiszteletét is el lehet nyerni, azonban a valódi tapasztalat elmarad. Pedig az a cél és nem a társadalmi elismerés kivívása.

            A valódi együttérzés a tudatosság és az éberség következménye, hozzátartozik és mégis más. Mit is jelent ez? Gondolj egy virágra, és az illatára. Összetartoznak vagy sem? Nehéz eldönteni…Hasonló a helyzet a tudatossággal és együttérzéssel is. Ha tudatossá és éberré válsz a testi, a mentális, az érzelmi szokásaidra, rá fogsz döbbenni arra, hogy Te azokon túl létezel. Felfedezed a tudatosságnak azt a dimenzióját, melynek a legjellemzőbb minősége az együttérzés. Miért is kell ehhez megfigyelni a belső szokásrendszeredet? Mert öntudatlanul az azokkal való azonosulás hozza létre a személyiséged, mely az elkülönülés gyökere (vagy éppen eredménye, hiszen az ok-okozat viszony itt már nem működik). Amíg az elkülönült éneddel azonosítod magad, hogyan érezhetnél együttérzést bármivel kapcsolatban? Sajnálatot, szánakozást talán igen, de ne keverd azt össze az együttérzéssel. Amikor először megtapasztalod, hogy Te a megfigyelő, és a megfigyelt jelenség a valóság egy szintjén nem vagytok különbözőek, és elválaszthatatlanul összekapcsolódtok, akkor éled át az Együttérzést vagy inkább az Egyben Létezést.

            S itt eljutottunk ahhoz a kérdéshez miért is van sokkal nagyobb szüksége a világnak az Együttérzésre, mint még több információra, tudásra vagy fejlettebb technológiára. Egyszerűen azért, mert a Tudat fejlődése egy olyan evolúciós szakaszba lépett, amikor ez a minőség a változás egyik fő katalizátora. Ez a frekvencia vagy rezgés lehet az a tényező a világban, amely elősegíti az egyének és emberi közösségek békés, harmonikus együttélését. Nézz körül a világban: a legnagyobb gond nem az elkülönülés? S nem annak következményei - a félelem, a hiány - okoznak minden szenvedést mind az egyéni és mind a közösségi szinten?

            Ha azonban valaki a saját tapasztalatának hatására felismeri - s nem csak elhiszi valamilyen vallásnak vagy gurunak -, hogy a lényének egy része, mégpedig a legjelentősebb része, nemcsak összeköttetésben van másokkal, hanem egy és ugyanaz, akkor ez hatalmas változást fog eredményezni egyénileg és globálisan egyaránt. Képzeljük el azt a kommunikációt az emberek között, melyben természetes annak tudata, hogy a valóság egy szintjén nem vagyunk elválasztva. Gondoljunk bele milyen hatással lenne a társadalmi életre, és az emberek egymás közötti viszonyaira ha az együttérzés minél több emberben megjelenne és természetessé válna. Lehetne-e a folytatni a kicsinyes párkapcsolati, munkahelyi, politikai, gazdasági vitákat, konfliktusokat? Egymás ellen lehetne-e fordítani különböző politikai vagy vallási jelszavakkal az embereket? Sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem lehetne a hatalom birtokosainak manipulálni az embereket, hiszen az Együttérzés tapasztalata felülírná a jól hangzó, de semmit sem jelentő politikai, vallási szlogeneket, jelszavakat.

            Természetesen nem az a lényeg és cél, hogy az együttérzés jelensége köré valamilyen intellektuális megértés, elképzelés vagy koncepció formálódjon. Ez az írás inkább arra bíztat mindenkit, hogy megtapasztalja ezt a létezési minőséget, ne csak pusztán gondolkozzon rajta vagy olvasson róla. S el kell ismerni, ez nem mindig könnyű, hiszen ehhez éberré és tudatossá kell válni az egyéni elkülönülés okozta félelemre, hiányra és bizonytalanságra. Ezt pedig az elme inkább elkerülni, mint felismerni szeretné. S megvannak a jól bejáratott menekülési útvonalai a gondolati és érzelmi szinten egyaránt.

            Szerencsére napjainkban egyre több szellemi irányzat és spirituális iskola próbálja hozzásegíteni az egyént a tudatosabb létezéshez. Arra azonban érdemes figyelni a szellemi út kiválasztásánál, hogy mennyire gyakorlatias és nyitott egy „iskola”. A jel a gyakorlatiasságra, hogy ott van-e az egyik leghatékonyabb módszer a „tananyagban”, melyet már évezredek óta használnak a tudatosság mélyítésére. Ez pedig az éberség elsajátítása, amit persze sokféle néven is lehet nevezni: önfigyelés, tudatos figyelem, vipaszana, szemtanúság, önkutatás, stb. A nyitottságra a jel, hogy nem jelenti ki magáról a szellemi iskola, hogy az igazság vagy tudás egyedüli letéteményese, hanem képes elfogadni, sőt integrálni más módszereket, elveket, és megközelítéseket.

Ez a két jel, és a Te nyitott hozzáállásod a biztosítéka, hogy a gyakorlásod eredményeképpen megtapasztalod, és ráébredsz:

a Valóság egy szintjének átélésénél már nincs elkülönülés, csak  Együtt - Érzés.

Szatmári L. Miklós

író, Quantum Balance konzulens és oktató

www.kvantumszemlelet.hu

......................................................................................................................

A színfalak és ami mögöttük van

A mai gyorsan változó, napról napra kihívásokkal teli és olykor fullasztóan nehéz időkben megtanuljuk értékelni ha valaki összekapcsolódik az érzéseinkkel, kiváltképp amikor szenvedünk.  Könnyebben kedvelünk meg olyan embereket, akik bírnak az együttérzés képességével.

Sok kérdés fogalmazódott meg bennem a témával kapcsolatban, de most csak a válaszokat osztom meg Veletek.

Az együttérzéshez általában két félre van szükség. Az egyik a szenvedő, míg a másik, aki magávévá teszi ezt az érzést minden különösebb ok nélkül. Akár csoportokról, akár egyénekről beszélünk, a résztvevők közöttük van valamilyen hasonlóság az eseménnyel kapcsolatban, ami előhozza az érzést. Mivel hasonló energiák vonzzák egymást, az is nyilvánvaló, hogy a felek hasonlóan értelmezik az adott helyzetet. A megértés társadalmi hátterünk, neveltetésünk, hitrendszerünk és spirituális fejlettségünk függvénye. Ez azt jelenti, hogy ha egy barátunk panaszkodik a férjéről, mert az megcsalta csak akkor érzünk együtt vele, ha ezt elfogadhatatlannak tartjuk. Akkor is összekapcsolódhatunk vele, ha ezt mi is átéltük és még magunkban hordozzuk a fájdalmat, amit ez okozott.

Vannak, akik olyannyira átélik a másik érzéseit, hogy az érzelmekhez kapcsolódó betegséget is kialakítják magukban. Ha például emésztő rendszeri betegségben szenvedünk és folyamatosan fáj a gyomrunk az érzelmi megpróbáltatásoktól, az együttérző emberben kialakul ugyanez a betegség, mégha úgy is tűnik, hogy semmilyen trauma nem érte. Ez azért történik, mert ennek az embernek nemcsak hajlama van a szenvedésre, de arra a gondolatmenetre, ami ezt okozta is. Egy gyakorlati példával élve az emésztő rendszer fizikai rendellenességtől szenved, ha sokat rágódunk olyan gondolatokon, melyek bántanak minket anélkül, hogy szabadon engednénk őket. Emögött mindig félelem van. Félelem a jövőtől, a múlttól, a jelentől, a körülöttünk lévő emberektől, a családtól és vallástól. Maradjunk az előbb használt példánál. Úgy gondolod, hogy a férjed megcsal. Egy ideig dédelgeted a gondolatot, mert félsz szembenézni a helyzettel és megkérdezni őt. Először is azt gondolod, hogy úgyse fogja elmondani az igazat. Ezzel a gondolattal együtt elülteted a legtöbb szenvedést okozó magot, hiszen bármit is mond, nem fogsz hinni neki, és ezzel a kapcsolatotoknak is vége, hacsak nem gondolod meg magad és is szereted őt továbbra is feltétel nélkül.

Az első gondolatmenet magadévá tételekor sok időt elvesztegetsz azzal, hogy olyanokat keresel, akik hasonló dolgokon mentek keresztül vagy együttérzést mutatnának. Megerősítésre van szükséged, hogy nem vagy egyedül a problémáddal és támogatásra, hogy áldozatként jöhess ki a helyzetből. Így mind együtt szenvedhettek erősítve egymásban azt az érzést, hogy Ti a “jó” emberek csoportjába tartoztok, akiket kihasználtak a “rosszak”.

A hit, miszerint a szenvedők jók a modern kereszténységből, pontosabban az Új Testamentumból ered, ahol mindenkit, aki szenvedett jónak vagy szentnek neveznek. sűrűn használjuk a mindennapokban  az “igen, ő egy szent, eleget szenvedett” kifejezést  anélkül, hogy elgondolkoznánk rajta.

Szenvedni egy választás, habár eredhet abból a tévhitből miszerint a földi élet szenvedés, és akik szenvednek, a mennybe mennek.

Azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk, és ezáltal tanuljunk, mégha ez olykor pillanatnyi szenvedéssel is jár. Minden tapasztalat lezárással kell hogy végződjön, nem pedig egy akadály továbbgörgetésével ami eltántorít minket az új tanulásoktól.  

Létezik egy másfajta együttérzés is, amit azok iránt érzünk, akiket tőlünk kevésbé szerencsésnek tartunk mentális vagy fizikai hátrányuk miatt, vagy más szenvedést okozó események miatt. A spirituális magyarázat, hogy az életük azért alakult így, mert a lélek ezt a döntést hozta mielőtt lejött a Földre, hogy ezzel segítse elő a tanulást és tapasztalást, ami ezzel együtt jár.

Gyógyítóként gyakran fejlesztek ki magamban pillanatnyi együttérzést a betegeimmel, ami segít megértenem az előttem álló feladatot. A munkám legfontosabb része mégis az, hogy rábírjam őket a múlt értékelésére és arra, hogy a múlt béklyóitól szabadon nézzenek a jövőbe.

Furcsa módon úgy tűnik, hogy az örömöt és boldogságot nem vesszük át egymástól, mintha szégyellnék a boldogságot. El tudjátok képzelni, hogy BOLDOG csoportokat alkotunk és az együttérzés segítségével ÉLVEZETET, EGÉSZSÉGET és BOLDOGSÁGOT terjesztünk a világban?

Ha készen vagytok, kopogjatok az ajtómon.

Szeretet és béke

Zsa Zsa Tudos

Akia®

Oldal: 2012 márciusi írások Együttérzés témában II.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat