Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner

Összerendezettség – szülés előtt

 

Ez most nehéz. Nem tudom, más hogyan birkózik meg azzal a feladattal,

hogy napokkal a várható szülése előtt is kiegyensúlyozott, összerendezett

maradjon... Úgy érzem, néha kiengedem a kezemből az irányítást, máskor

pedig túlságosan sokat akarok tenni a felkészülésemért, és az utolsó

pillanatokban is görcsösen pakolászok, beszerzek, utánaolvasok, speciális

tornagyakorlatokat végzek, aztán mikor elfogynak a teendők, magamra

maradok a pánikommal. Honnan tudom majd, hogy mikor kezdődik el a

szülés? Milyen lesz vajon, és hogy fogom bírni? Mit csinálok, ha valami baj

lesz velem vagy a babával? És még ha minden rendben zajlik is, mi lesz

utána? Ezernyi kérdés, amelyekre csak a megélés ad majd választ. Addig

marad a várakozás, a bizonytalanság és a külső-belső támaszkeresés.

 

Ki vagy mi segít most az összerendeződésben? Elkezdem számbavenni

segítőimet, ez máris egy eszköz a sokból. Természetesen első helyen a

hozzám legközelebb álló emberek szerepelnek, mindenekelőtt a párom,

születendő kisfiam édesapja. Kapaszkodnék belé, de nem akarom

túlterhelni az érzéseimmel, az igényeimmel. Jólesik, ha figyel rám, elismer,

aggódik, támogat – egyszóval szeret. Ő is nagyon izgul, emiatt nem mindig

tud empatikus lenni velem, fontos ezt tudatosítanom ahhoz, hogy ne

vegyem magamra. Ilyenkor jó, ha tudok máshonnan erőt meríteni.

 

A „hivatásos segítők” köréből egy pszichológus kolléganőmet „vettem

igénybe” erre a célra, aki anya-magzat kapcsolatanalízissel foglalkozik.

Amellett, hogy vezetett meditációban segített a babámmal való

kapcsolatfelvételben, összehangolódásban, majd a szülésre való

felkészülésben, megbeszéltük a várandósság, az anyaság, a párommal való

kapcsolat aktuális kérdéseit, nehézségeit, és az ezekből fakadó félelmek,

elakadások feloldásában sokat jelentett a támogatása.

 

Barátaim figyelme, meghallgatása többször átlendített a holtponton –

érthető módon kifejezetten kerestem, keresem azon barátnőim társaságát,

akik nemrégiben szültek, vagy netán éppen mostanában fognak, csakúgy,

mint én. Mikor azt hallom tőlük, hogy hasonló félelmekkel, nehézségekkel

küzdenek, egyből érzem, hogy nem vagyok egyedül, és „selejtes” sem

vagyok amiatt, hogy ezek a félelmek, bizonytalanságok engem is kínoznak.

 

Racionális beállítottságú – de legalábbis információéhes - emberként a

szüléssel, anyasággal kapcsolatos szakirodalom olvasása is megnyugtatóan

hatott rám, legalábbis egy bizonyos mértékig. Egy adott ponton túl

azonban elkezdtem hajszolni a tökéletességet, és érezve, hogy ez

elérhetetlen, mindez inkább a kétségbeesés felé taszított. Szerencsére

észrevettem, és ha nehezen is, de sikerült leállítanom magam. Párom józan

dorgálása, sőt időnkénti rámförmedése sokat segített ebben. Most már

inkább regényeket olvasok...

 

Még az utolsó napokban is fogadtam néhány kliensemet, akik hajlandóak

voltak az otthonomban felkeresni, és ez jót tett ám! Kirángatott ugyanis a

saját feszültségeimbe való belefeledkezésből, kompetensnek érezhettem

magam azáltal, hogy másnak tudtam segíteni, megmutatta, hogy nem

veszett el végleg az a „másik világ”, amit a munkám jelent, és valószínűleg

a baba megszületése után folytonos lesz az átmenet az anyaság és

pszichológusi munkám között, sőt a kettő megtermékenyítően hat majd

egymásra.

 

A másik oldal, azaz a kikapcsolódás, filmnézés, mozgás is feltölt, persze az

aktuális állapotom figyelembevételével. Most már a járás sem esik

egyértelműen jól, annyira nyom „odalent” a baba  és tartozékainak súlya. A

torna viszont jót tesz, és különösen hasznosak azok a gyakorlatok,

amelyeket a kifejezetten kismamáknak szóló torna és jóga foglalkozásokon

tanultam. Nem könnyű elfogadni fizikai állapotom hullámzásait: időnként

tele vagyok energiával, aztán fél óra múlva mint akit kipukkasztottak, csak

feküdni vagyok képes. Ilyenkor arra gondolok, hogy ez egyrészt

természetes, másrészt pedig átmeneti állapot.

 

A kikapcsolódás, valamint a baráti és professzionális segítség sajátos

elegye volt legutóbbi playback-színházi élményem, ahol a társulat

játékmestere egy nemrég szült barátnőm. A szülésre való idegtépő

várakozással kapcsolatos történetemet adták vissza, és mindezt kívülről

látva azonnali megkönnyebbülést éreztem. Pár nap múlva, amikor újra

belecsavarodtam a feszültségekbe ez az élmény ahhoz adott löketet,

bátorságot, hogy leírjam „Szülési elképzeléseimet”, amelyet átadni tervezek

a kórházi személyzetnek. Tájékoztatásnak szánom elsősorban, nem pedig

merev tervnek, azt nem tartanám reálisnak sem a helyzet (utolsó

pillanatban váltottunk kórházat és orvost, szülésznőt már nem is tudtunk

felkérni) sem a szülés, mint olyan kiszámíthatatlansága miatt sem. Azt

hiszem, saját magam számára volt a legfontosabb ezeket a szempontokat

leírni, megfogalmazni, összerendezni.

 

Érdekes, hogy ezt a cikket sem tudtam megírni addig, amíg a

lelkiállapotomat nem sikerült valóban rendbeszedni. Ma már azt tudtam

mondani magamnak: oké, indulhatunk! Bármikor, ha eljön az ideje.

 

 

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner

Oldal: 2014 novemberi írások Összerendezettség témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat