Böde István jógaoktató

Az életfeladat

 

Maga az életfeladat fogalma, egy olyan egyéni legfőbb célt jelent,

amelyet valaki egy életen át el akar érni.  Csakhogy, az emberi élet

egyes időszakaiban ez módosulhat az aktuális gondok, krízisek, javuló

életminőségek befolyása alapján. Minden emberre vonatkozó általános

életideál: úgy gondolom az emberi testi-lelki harmónia megvalósítása.

Ez az egészségmegőrzésen túl jelent még alkotásokban gazdag,

spirituális gyökerű, Istennel és annak teremtett világával, a Természet

rendjével egységben életművészetet.

Mikor dől el, hogy milyen életfeladattal kell /kellene / élnünk?  

Megérlelődött nézetem szerint , halála után minden lélek a neki

megfelelő szférába jut, amikor áttekinti elmúlt életének hullámvölgyeit,

szárnyalásait...és ezek tanulságai alapján jut döntésre /az angyali világ

segítségével/ hogy születésével  milyen élettervvel érkezik bolygónkra,

hogy csak a Földet említsem.

Az egyéni tudattalanban tárolt életfilm /lásd: Akasha krónika/a halál

utáni másik dimenzióban összevethetővé válik a születés előtti

élettervvel,s a fölöttes tudat értékelése szerint készül el a végső

mérleg. Azaz: mit teljesítettünk,ill. mivel maradtunk adósak?

Mondhatni, a fennmaradt adósságok letörlesztése a következő élet

sorsfeladata.

Már a kezdetnél van egy figyelemre méltó "baleset". Az inkarnáció elve

szerint az egyedi testséma tartalmazza azt a beteljesítő  sors-

kötelezettséget /ez a horoszkóp determinációja/ melyet a születendő

magzatnak ebben a földi életben meg kell valósítani. De nem a saját

élettervével megegyező genetikai kódsort kapja meg a végrehajtáshoz,

hanem a szülőkét...ha a gyermek életterve és a szülőktől kapott

genetikai kód egymással kibékíthetetlen módon ellenkezik -

természetes vetélés, akár halva születés következik. Ennek kevésbé

drámai változata a veszélyeztetett terhesség állapota, amikor ugyan a

magzat "menekülni " akar az anyától, de mégis meg kell születnie...

mert a társadalom erkölcsi értékrendje ,ezzel együtt a szülők akarata

befolyásolja a kötelező születést. Az emberi lélek rákényszerül, hogy

ebben a testében végigjárja gyakran rögös életútját, és ebben a feladat

teljesítésben nemessé, bölcsebbé fejlődik a szellemisége.

Emberi életünk folytonos változás, átalakulás, megújulás.  Mindez

elősegíti, hogy egyre inkább tudatosodjon bennünk: az élet nem

pusztán örökös élvezet, a boldogság legfeljebb egy-egy percnyi, vagy

órányi extázis élmény. Életünk az örömök és a fájdalmak sorozata,

felfelé haladtunk, a hullámvölgyeken keresztül történik.

Életutunk –személyiségünkre szabottan- tartalmaz nehezítő

körülményeket, akadályokat-de nem nehezebbeket, mint amennyire

azokat legyőzni képesek lennénk. Akinek sorsszerűen megvan a maga

kersztje -és hordozza is azt,-egyszer csak nem érzi súlyát, mert

megedződött, megizmosodott. .. és van isteni kegyelem, mintha valaki

levette volna a válláról a keresztjét.

Mit is tanít az ősi indiai ajurvedikus tanítás? A jelenkorban is a

tapasztalatok három fajtája okoz nehezen feloldható stresszt: az

elutasítottság, csalódottság és a kétség - hozzáteszem,az életerő

fogyatkozása következtében a célnélküliség.   No és az önvédelmi

taktikák, hogy megóvjuk magunkat a további csalódásoktól, hosszú

távon kárára válhat társadalmi kapcsolat építésünknek, szellemi

kibontakozásunknak, hiszen introvertáltságunkkal elszigetelődünk,

"betokozódunk".

Mégis miként lehetséges, hogy rálássunk eredeti élettervünkre?  Nos,

ebben segíthet a numerológia, az asztrológia, a tenyérelemzés ősi

tudománya - nem utolsósorban a belső csöndbe figyelő- hallgatózó

jógameditáció, amelyből az üzenetek megérkeznek hozzánk. Ha

felsejlik számunkra a felsorolt életutak közül -csakráink rendje szerint-

melyik az az egy vagy kettő, amely közel áll hozzánk,akkor kezdjük el

élni a gyakorlatban.

Danah Zohar Spirituális Intelligencia c művében említi a következőket:

Az első a kötelesség útja.

Társaságkedvelés, csoporthoz-közösséghez tartozás hűséggel, - mert

ez adja a biztonságot számára. Vallási alap ekkor:

engedelmesség,hitből fakadóan. Gyökér csakra.

Második: a gondoskodás. Szociális érzék fejlesztése, oltalmazás,

gondoskodás,.ez szűkebb körben szülői szerep-amely az intimitás-

család- Vallási alapja a szeretetből fakadó együttérzés-szolgálat,

agapé. Keresztcsonti csakra.

Harmadik a tudás útja.  Tudásra törekvés, felfedezések, kutató munka.

Vallási alapja a megértésre törekvés, a sok tanulás mellett tanítás.

Napfonat csakra.

Negyedik a személyes átalakulás.  Önismeretre épülő /milyen rejtett

mélységeink, csúcsaink vannak/ újjászületésre törekvés, életforma

váltás, a teljesség keresése alkot művészetben akár a szerelemben.

Szív csakra.

Ötödik a testvériség útja.   Kitáguló kapcsolódás az emberiséggel /ezért

él/ személyes életében a szűkebb körhöz -,mint az intim barátság,

család- nincs érzelmi kötődése. Polgárjogi harcos, az igazságosság

élharcosa,világpolgár.  Vallási élete az univerzális testvériségről szól, jó

szónok.  Elkötelezettségét a torok csakra határozza meg.

Hatodik a szolgáló vezető. Autonóm személyiség. Az élet valamely

területén sikeres vállalkozó, jól tud élni a szerzett hatalommal,

beosztottjai iránti hűséges szolgálat jellemzi. Vezéregyéniség. Ha

valláshoz kötődik: odaadás az élete, egység Istennel-papi hivatás.  

Homlok-harmadik szem csakra.

Úgy gondolom, vannak megkerülhetetlen feltételei életünkben az

irányváltó döntéseknek. Ilyenek:

Pl. tudatosságom, önismeretem segíthet abban, hogy felismerjem, most

milyen szinten vagyok...szükségem arra az erős érzésre, hogy változni

szeretnék. /Motivációim/

Számba veszem a várható akadályokat, felkészülök arra is, hogy

lehetnek váratlan helyzetek-.

Milyen lehetőségeim vannak /és segítőim/, hogy előbbre jussak.

Sziklaszilárd elszántsággal elkötelezem magam a választott életutam

mellett-és ehhez hívő emberként kérem az Égiek segítségét.

Szeretném megosztani a kedves olvasókkal egy nekem kedves

atlantiszi ima sorait:

               

Mindenség Lelke!

Ahová segíted az életem, ott szolgállak

hol megsejtlek, ott megcsodállak

Ahogyan tudlak, úgy követlek

ha megbotlom, nem csüggedek

Amim van, azért magasztallak

amim nincs azért nem zaklatlak

Ami a munkám, azt megcsinálom

a jó szót érte sosem várom

ha nem sikerül, nem kesergek

és másnap mindent újrakezdek!

 

Baráti kéznyújtással: Böde István jógaoktató 

......................................................................................................

 

Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner

Találkozás az életfeladatoddal

 

„Az életednek van értelme! Van célja! A cél felismerése azonban nem

adatik meg automatikusan. Nem adatik meg számodra anélkül, hogy

elkötelezett légy iránta, hogy elkötelezetten cselekedj! Sokan úgy

gondolják, hogy képtelenek elkötelezni magukat, mielőtt teljes egészében

rátalálnának erre az igazságra. Mielőtt teljes egészében megismernék és

megértenék életük igazi célját. Azután, hogy ez megtörténik, cselekszenek

majd – mondják.”

(Henri Boulad)

 

E bölcs jezsuita tanító gondolatai után ugyan mit írhatnék még az

életfeladat megtalálásának rejtelmeiről? A rejtély az, hogy nincs rejtély.

Könnyebb misztikus ködbe burkolni az életfeladat, - fennköltebben

fogalmazva: küldetés, hivatás - fogalmát, mint a mindennapokban tenni

érte. Ami nem jelent mást, mint hogy felismerem, mire ad lehetőséget az

életem, személyiségem, helyzetem, tapasztalatom, eredetem, vonzódásom

– és élek ezekkel a lehetőségekkel. Minél inkább próbálom művileg 

megkonstruálni magam, annál távolabb kerülök attól, amire valóban

alkalmas vagyok.

 

Facebook-on találkoztam nemrég egy találó kommenttel valamilyen szép

ezoterikus idézet kapcsán, amely vagy arról szólt, hogy ha örömöt

tapasztalsz, jó úton jársz, vagy arról, hogy ha küzdened kell, és elborít a

fájdalom, de nem adod fel, akkor jársz jó úton. Bármelyik volt, az illető

kifakadása annak szólt, hogy mindkét álláspont támogatására szép

számmal találhatunk bölcs és mélyértelmű kijelentéseket. Én azt mondom,

nincs itt ellentmondás. Az élet néha azzal erősít meg, hogy örömteli

élményeket ad, néha pedig azzal, hogy próbára tesz. Az igazi feladat éppen

annak eldöntése, hogy miért és meddig érdemes küzdeni. Vagy, mikor lesz

elegem a könnyű örömökből, a gyors sikerekből, és keresek valami újat,

valami mást, amiben még nem vagyok annyira otthon. Esetleg mikor unom

meg, hogy mélyen a képességeim, lehetőségeim alatt élek és csak

tengődöm, mert elakadtam egy vagy több életterületen.

 

Egyik kliensem éppen munkakeresésben van, és ennek kapcsán jegyezte

meg szarkasztikusan, hogy sose pont olyan munkát talál az ember, amilyet

szeretne. Itt a tevékenység izgalmas, de kevesebb a pénz, ott biztos állást

kínálnak, de nem nagyon várható előrelépési lehetőség... „Akárcsak a

párválasztásnál, olyan nincs, hogy minden stimmeljen!” - tette hozzá.

Naná, hiszen ha pontosan megadhatnánk a leendő munkahelyünk, leendő

párunk paramétereit, unalmasan benne maradnánk a jelenleg kialakított

komfortzónánkban. Ha semmihez nem kéne alkalmazkodnunk, ha nem

találkoznánk kihívásokkal, akkor vajon mitől fejlődnénk? Eddigi élményeit

úgy összegezte, hogy bár még sok bizonytalanság áll előtte, abban egyre

biztosabb: jó döntést hozott azzal, hogy változtatott. Sokáig áltatta magát

az előző munkahelyén, hogy csak azért elégedetlen, mert neki soha semmi

sem jó, nem tudja megbecsülni a jelenlegi lehetőségeit, és túlságosan

felnagyítja a problémákat. Előfordulhat, hogy erről van szó – ezért ezt is

meg kell vizsgálni! Ha azonban a belső hang csak nem csitul, akkor

érdemes rá hallgatni. Sokszor csak utólag szerzünk bizonyosságot arról,

hogy jó irányba mozdultunk, mivel nem tudjuk kikerülni az ismeretlenbe

való elindulással járó kockázatokat. Mint ahogy azt sem tudjuk előre

elképzelni, hányféle lehetőség nyílik meg előttünk, ha merünk lépni!

 

Valami ilyesmit értek azalatt, hogy a mindennapokban kell beteljesíteni az

életfeladatunkat. Az ugyanis nincsen kész előre, a folyamatban, a folyamat

által, általunk születik meg a „mű”. Mint ahogy befejezni sem fogjuk soha,

de megtapasztalhatjuk, hogy egyre közelebb és közelebb kerülünk egyfajta

teljességhez, harmóniához. Ami tegnap még fojtogató hiány volt, már nem

probléma többé. Amiről egykor álmodtunk, ma a mindennapjaink része.

Ami régebben annyira lelkesített, ma nem tüzel fel, de nincs is rá

szükségünk. Hozunk egy döntést, beleállunk, és meglátjuk, hová vezet.

Tanulunk belőle, gazdagodunk általa, majd eljutunk valahová, ahonnan

tovább folytatjuk az utat. Néha vissza kell lépnünk korábbi létállapotokba,

legalábbis így hisszük. „Ennek a kapcsolatnak életünk végéig kellett volna

tartania! Egyszer már családom volt, most újra egyedül vagyok! Sikeres

vezető voltam, most meg leépítenek – hogy van ez?” De ez sohasem

ugyanaz az állapot, mint ahonnan elindultunk, hiszen a megtett út és a

vele megszerzett tapasztalatok már a részünkké váltak. Nem ugyanonnan

folytatjuk, hiába tűnik úgy, hogy visszaküldtek a startvonalra.

 

Node akkor teljesen véletlenszerűen, próba-szerencse alapon kísérletezve

találunk rá az életfeladatunkra, vagy mégis támaszkodhatunk bizonyos

módszerekre, információkra, amelyek segítenek az eligazodásban? A válasz

természetesen az, hogy léteznek ilyen módszerek, de nem mindegy, mire

és hogyan használjuk ezeket az eszközöket. Ha kész válaszokat

szeretnénk, mindegyik módszer félrevezet, illetve egyik sem nyújt kielégítő

választ. Asztrológus kolléganőm szokta mondani: a horoszkóp nem

önigazolásra, hanem önismeretre való! Ugyanezt elmondhatjuk a

pszichoterápiáról, a családállításról vagy a tarot kártyáról is, csak hogy a

hozzám közelálló irányzatok közül soroljak fel néhányat. Fent említett

kedves asztrológus kolléganőmmel közösen vezetett tréningjeinken egyes

karmikus csoportok általános jellemzőit segítünk lefordítani, személyessé

tenni az ott megjelent emberek számára. Akiknek, bár ugyanaz az

alaptémájuk, mégis, ahányan vannak, annyiféleképpen élik meg azt. Saját

(Nyilas felszálló Holdcsomós) karmám egyik vonulata, hogy leszokjak a

felesleges fecsegésről, szócséplésről, vagy mások erre késztetésétől.

Hátborzongató élmény volt a legutóbbi Nyilas felszállós tréningünkön,

ahogy a jelenlévő egyébként sikeres, komoly felnőtt emberek egy pillanat

alatt fegyelmezhetetlen, zsibongó kisiskolás csoporttá váltak, és sajnos

beletelt néhány percbe, amíg felismertem, hogy én ugyanolyan hévvel

veszek részt az ad hoc felmerülő, csip-csup témák mélyreható

megtárgyalásában, mint ők. (A felszálló Holdcsomó által meghatározott

karmáról bővebben a www.karmaasztrologia.com oldalon olvashatsz.)

Tehát az életfeladatunkkal kapcsolatos támpontok sokféle módszerrel

felderíthetők, de a ráismerés, s pláne a megoldás kidolgozása mindenkinek

a maga személyes feladata.

 

Annak ellenére – vagy éppen azért? - hogy nem részesültem vallásos

neveltetésben, ennek a jezsuita bácsinak a szavai a szívemig érnek:

„Soha ne próbáld meg utánozni Jézus Krisztust! Nem kell lemásolni őt vagy

Assisi Szent Ferencet. Próbáld azonban meg életüket inspiráció forrásává

tenni. Megtalálni bennük azt az ihletet, azt az üzenetet, azt az impulzust,

ami neked szól, ami a tied! Isten nem arra kér téged, hogy utánozz egy

modellt, mert az ember számára nincs kívülálló modell. A modell bennem

van. A modell egy lelki impulzus, mely arra hív, hogy meghaladjam

jelenlegi önmagam, de hogy mivé válok majd, az még nem egy kész

modell számomra.” (Henri Boulad)

 

Jó utat, bátorságot, őszinteséget és önmagad iránti gyengéd szeretetet

kívánok Neked, aki éppen most saját magad felfedezésén munkálkodsz!

Feladatod nemcsak számodra, hanem a világ számára is rendkívül fontos.

Hiszen egyedül Te értesz hozzá, hogyan kell ezt jól csinálni!

 

Domján Mónika

 

Kálmán Eszter Adastra, okleveles asztrológus

Mi végre vagyunk a világon? - Életfeladatunk elemzése

 

A legtöbb tudatosan élő ember életében, az életfeladat megtalálása és

beteljesítése rendkívül fontos szerepet játszik. Amikor azt érezzük,

hogy az életfeladatunknak megfelelően élünk, létezünk és tervezzük

mindennapjainkat, az a belső megnyugtató érzés jár át bennünket,

hogy a Sors akaratával harmóniában cselekszünk. Ennek

következtében azt tapasztaljuk, hogy a mindennapos terveink,

cselekedeteink támogatottságot élveznek, míg ezzel ellentétesen azt

érezhetjük, hogy nincs kedvünk a mindennapi feladatainkhoz,

próbálkozásaink kudarcba fulladnak és nincs örömünk abban, amit

csinálunk. Tehát a legbiztosabb jele annak, hogy jó úton vagyunk, az a

cselekvés folyamatában érzett őszinte öröm és odaadás.

Amikor valaki végre-valahára eljut odáig, hogy elkezd érdeklődni,

miért is van itt a Földön, valami rettenetes nagy spirituális választ vár,

valami fennköltet, magasztosat, valami igazán komoly dolgot. És az

Egó nem engedi, hogy ne higgyük azt, hogy tényleg valami nagy dolog

véghezvitele a mi dolgunk.

Megrögzött életfeladat-kutatók jóstól jósig, asztrológustól asztrológusig

mászkálnak, az ezotéria minden ágában tevékenykedő specialistától -

vagy kevésbé attól - keresnek választ arra, mit is keresnek itt a

Földön.

Hát a nagy titok csak annyi talán, amit ma olvastam egy önfejlesztő

könyvben: "A fair play törvénye épp azt mondja ki: az élet NEM fair.

Emészd ezt meg és lépj tovább! Nem vagy feljogosítva semmire és

semmi sem jár automatikusan. Fájdalmas? Talán igen. De egyszer fel

kell nőni..." - talán ezt is tanítja nekünk ez az állítás.

A horoszkópból teljesen egyértelműen kiderül, miért jöttünk ezen

életünkben ide, és a megvalósításhoz szükséges minden képesség is

ott rejlik.

Az asztrológia tudja, hogy milyen fontos számodra megtalálni az

életfeladatodat, a lélekküldetésedet ahhoz, hogy kiteljesedett, elégedett

és boldog életet élhess itt a Földön. Ha bizonytalannak, erőtlennek,

vagy zaklatottnak érzed magadat, az könnyen fakadhat abból, hogy

még nem vagy teljesen tisztában az életfeladatoddal vagy az

életfeladataiddal. A horoszkóp útmutatása segít felismerni, hogy mi az

életfeladatod, mi az a személyes (és globális) cél, amiért ezt az

inkarnációt választottad. Az asztrológia megmutatják, mi mindent kell

megtapasztalnod az életutadon, mi a számodra ideális foglalkozás,

merre érdemes elindulnod, és milyen döntéseket érdemes meghoznod.

A régi korok asztrológiája azt tanította, hogy nem akkor vagy boldog,

ha a világ szolgál téged, hanem amikor te szolgálod a világot, azaz bele

tudsz simulni az ún. életfeladatodba,

A horoszkóp meg tudja mutatni a determináltság és szabad akarat

arányát is egy ember életében, illetve, hogy konkrétan mely területek 

determináltak számára és melyek nem. A determináltság pedig nem

minden esetben jelent rosszat, sőt, lehet valaki a jóra, a bőségre, a

gazdagságra is determinált , teszem azt, és akkor az egyben az

életfeladata is, hogy azt kiteljesítse.

A régiek azt mondták három kategória van az életben a "kell", a "lehet"

és a ""nem szabad" kategória. A kell volt az, amit így-vagy úgy

mindenképp meg kellett élnie az egyénnek a képletben (a determinált

rész), a lehet az, ami vagy megtörténik, vagy nem és ez az egyénen

múlik, hogy át akarja-e élni (ez a szabad akaratos része az életének,

ez az, amiben igazán dönthet!) és a nem szabad rész az lenne, amely

úm. kísértésként vagy rosszra csábításként jelenik meg, amit

mindenképp ki kéne kerülnie. Nos, ezt sem árt tudni.

Egyébként a legnehezebb dolog ebben a életfeladat-dologban az

elfogadás. Egészen mást akar az elméd, az Egód, leginkább kényelmet,

és folyamatosan tiltakoznak az ellen, ha te nem rájuk hallgatsz, hanem

a belsőd üzeneteit veszed, és a kényelmetlenségek, kihívások,

lemondások baromi rögös útját választva mész az ezen életben

bevállalt dolgod felé.

Például, hogy mi a fenéért nem kaphatok én olyan társat, aki mellett

biztonságban érezhetem magam minden szinten? Érzelmileg,

erkölcsileg, szellemileg, anyagilag, és még mit tudom én hogyan? Ha

meg ilyen akad az utamba, miért nem kell?! Miért akar mindenki az én

erőmből táplálkozni, én meg honnan merítsek erőt?

Miért van az, hogy valakinek, egy egyszerű dolognak az elérése nem

okoz problémát, a másik embernek pedig nem jön össze? Miben

különbözhet egyik ember a másiktól, amitől az egyiknek megy a szekér

a másiknak pedig csak döcög.

Mindenkinek felhívnám a figyelmét egy nagyon fontos dologra: a

felismeréseink révén tudjuk megváltoztatni az életünket, és tudunk egy

nagyszerűbb jövőt létrehozni együtt.

Valójában a megértés a fontos, az a felismerés, amihez eljutunk a

karma feladata által. Hiszem, hogy ez a feladat közelebb visz minket a

szeretethez, az elfogadáshoz, a megbocsátáshoz és azokhoz a

felismerésekhez, melyekkel egy új életet teremthetünk magunknak és

mindenkinek. 

Életfeladatunk megtalálása és felvállalása kétségkívül a legnehezebb

feladat az életünkben. Mély önismeretet kíván, valódi vágyaink és

ambícióink ismeretét, őszinteséget magunkkal szemben, és egy jó adag

bátorságot, hogy merjünk önmagunk szíve szerint cselekedni, s

beteljesíteni leghőbb vágyainkat.

Életünk nagy részében azon vagyunk, hogy megfeleljünk a hétköznapi

kihívásoknak, megismerjük a földi „játékszabályokat” életesemények

mókuskerekében keressük önmagunkat. Kik is vagyunk valójában?

Miért születtünk le? Mi az igazi feladatunk?

Számos külső és belső ellenállással kell megküzdenünk, hogy valódi

igaz lényünkből éljünk, és kiteljesedjünk az életünkben, de kétségkívül

megéri, mert életfeladatunk megtalálásához vezető út, legalább olyan

fontos, mint maga az életcél.

Lassan megtanuljuk felismerni képességeinket, adottságainkat,

tehetségünket, s egyre jobban vágyunk arra, hogy önmagunk legyünk.

A vágy megszüli a szándékot, a szándék az akaratot, s lényünk

láthatatlanul változni kezd.

Kálmán Eszter Adastra

.......................................................................................................

 

Somogyi Péter hagyományőrző, lélekszerelő

Feladat, életfeladat, életfeladatok?

 

Fontos kérdés lehet, aminek a megválaszolása segítheti életutunkat, de a

folytonos keresés, az ezen való rágódás pedig nehezíti a haladást.

Vannak azonban olyan részek, amelyek biztosak és tenni is könnyű értük.

Nézzük, milyen feladataink lehetnek:

 

1. személyes feladatunk, mint pl. nekem Somogyi Péter személyes dolga

2. Somogyi és az Anda család feladata, legalábbis ami ebből rám hárul.

 

Ezekkel még elvagyunk, ezt keressük, kutatjuk, akár egy életen át. Sőt

sokszor gondoljuk, hogy nem találjuk és ez kétségeket is ébreszt bennünk

hasznosságunkat illetően.

De van kettő másik, amit könnyedén elfelejtünk: 

1.

például, hogy magyarnak születtem. Ez azt jelenti, ebben a kultúrkörben is

tennem kell. Az itteni ősöknek is tartozom azzal, hogy életemmel

hozzájáruljak a népem fejlődéséhez is. Tudjuk például, hogy a magyar az

nyilas nép.

Tűzjegyű és az ikrekbe halad. Az ikrek a testvérség megtestesítője. Tudjuk

szkíta őseinktől, hogy itt nem feltétlen a vérszerinti rokonságról van szó,

hanem a lelki rokonságról, az égben köttetett szerződésekről, az égi

testvérségről. Megfigyelhetjük ezt ábrázolásukban, legendáikban is. Erre

emlékeztet minket Krisztus Urunk, aki emlékére az áldozáskor, Krisztusban

testvérré válunk, attól függetlenül, hogy vérségi rokonság van-e köztünk.

Ezt egyébként a nyugati „barátok”, akiktől állítólag a kereszténységet

tanultuk, ki sem tudják fejezni. Ők fiú ági, vérszerinti rokonságról

beszélnek. Brüderschaft, brotherhood... 

2.

a legkézenfekvőbb azonban az a tény, hogy én fiúnak, férfinek és apának

születtem. Ebből következően az életutamon végig kell járnom minden

stációt és beteljesítenem ezt a vállalt feladatot. Semmi esetre sem bújhatok

az emancipáció kínálta: A NEMI SZEREPEK, ÚGY IS MEGVÁLTOZTAK,

hazugsága mögé. Mert ha én nem teljesítem a vállalt feladatom, akkor ki

fogja?

 

Szóval miközben elveszünk a személyes és a családi feladatok sűrűjében,

addig TELJESEDJÜNK KI A NEMI SZEREPÜNK SZERINT, SEGÍTSÜK

NÉPÜNKET, NEMZETÜNKET és közben „talán” a másik kettő is kikerekedik!

Mindezt miért? Mert ok nélkül semmi sem történik. Ok nélkül nem születünk

se férfinak, se magyarnak, csak OKKAL, JÓ OKKAL!

Döntsünk! Tettekre fel! Hajrá!

 

Somogyi Péter

Lélekszerelő, Hagyaték őrző

 

 

 

Oldal: 2014 szeptemberi írások Életfeladat témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat