Ezo Hírnök

www.ezohirnok.hupont.hu

 

  

 

anubis.jpg

  

A dühök felismeréséről és kezeléséről 2014.04.26

 

Kérem Jézust, hogy minden olyan érzést, gondolatot, ami az

olvasás, értelmezés során előjön, és nem feltétel nélküli

szeretetet és elfogadás és a szabad akarat törvényének

tiszteletben tartása mellett elvihető, vigye el a gyógyító

helyükre. Kérem Merlint a lenyomatok gyógyítására mind

magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad

akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.

Kérem Anubist, hogy olyan szintű védelemben részesítsen

az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, ami áthatolhatatlan

minden ártó energia, ártó lény számára.

 

A Föld megváltozott energetikai hatásainak következtében, jelen

időszakban az emberek egyre inkább ráláthatnak önmagukra,

pontosabban szándékaikra/motivációikra, arra, hogyan is működhettek

eddig, működnek most, mindezzel szembesülni pedig alkalomadtán

igen kellemetlen lehet. A látás képességének “átkos” oldala

nyílvánulhat meg egyéni szinteken, ami sok ember “kedvét szegheti” a

további fejlődéstől, ám célszerű tudatosítani, hogy a látás

képességének van “áldásos” oldala is, mely akkor tud valószínűleg

megnyílvánulni, mikor az ember fentiekkel kapcsolatos dühei,

frusztrációi stb.  elvitelre kerülnek gyógyító helyükre. Alkalomadtán

nem kellemes dolog szembenézni mindannak a

visszájával, amit esetleg hangoztatunk, ám például elfogadási

hajlandóságunk és emberszeretetünk hiánya valószínűleg eddig is ott

lehetett bennünk, csak eddig nem láttunk rá. Nagyon sok mindenről

nincs, nem is lehet információnk, mégis nap, mint nap ítélkezhetünk,

egyre nagyobb dühvel, nem véve észre, pontosan azt tehetjük ilyenkor,

ami miatt másokra haragudhatunk. Köztudati szinten fentiek jelenleg

erőteljes düh, csalódottság, reménytelenség, “lila köd” formájában

jelentkezhetnek, melyek alkalmanként “teljesen lebéníthatják” az

embert, testi-lelki-szellemi szinteken egyaránt, “kedvét szeghetik” a

további cselekvéstől, gyengíthetik abban való hitét, hogy élhet úgy,

ahogyan valóban szeretne. A Földön jelenleg egyszerre jelenlévő két

hitrendszer, a hatalom és hála, illetve a feltétel nélküli szeretet és

elfogadás hitrendszerének visszájaműködése okán, az emberek

életében a “fától nem látják az erdőt” tévhitének visszájaként, “az

erdőtől nem látják a fát” tévhite érvényesülhet, vagyis sok esetben

éppen a dühök, frusztrációk “takarhatják el” a látást, melyek az egyén

környezetében maradhatnak, vagy kéréssel elvitelre kerülhetnek

gyógyító helyükre, az egyén szabad akaratában áll dönteni, melyik

lehetőséget választja.

A düh, gyűlölet mögött óriási és koncentráltan erős, energia “állhat”,

mely nemcsak “rátelepedhet” az emberre, hanem további

halmozódásával könnyen el is sodorhatja az egyént. Egyes szélsőséges

politikai irányzatok például, hosszú évezredeken keresztül éppen olyan

időszakokban tudtak leginkább megerősödni, mikor köztudati szinten

kezelhetetlen mértéket öltött a düh, elégedetlenség. Az irányzatok

képviselőinek, azok céljainak és a köztudat aktuális állapotának

egymásra hatásai, kölcsönösen gerjeszthették az egyénekben a düh

energiáját, mely bizonyos mértéket meghaladva, uralhatatlanná

válhatott és például háborúk formájában “törhetett ki”.  A “kérj és

megadatik” javaslata ugyan sokat képes segíteni ennek a hatalmas

energiának a lépésről-lépésre történő egyéni szintű

áttranszformálásában, ám ehhez először is javasolt értelmezni a

mondat mélyebb jelentését, másrészt célszerű felismerni, hogy az

egyén esetleg dühös, megnézni dühei okát és kérni azok elvitelét

gyógyító helyükre az Égi Segítőktől és az egyén Felettes Énjétől. A

felismerés jelen időszakban, a megváltozott energetikai hatások

közepette azonban “már nem elegendő”, fontos lehet annak belátása is,

hogy az egyén “dühösen nem érzi jól magát a bőrében”, és erős igénye

jelentkezett arra, hogy dühök nélkül élje életét, egy olyan

rezgésszinten és hitrendszer szerint, ahol az alacsonyabb

energiaminőségek helyett, magasabb energiaminőségekre csatlakozva

tud létezni, olyanokra, mint például a feltétel nélküli szeretet és

elfogadás. Erős igény (akarat) nélkül a magasabb, Felettes Én szintű

működés megtanulása nem lehetséges , az alacsonyabb rezgésű

tér/idő szálak nem képesek kioldódni zsigeri, sejt szintekről, hiszen az

egyénből hiányozhat az az erős energia (akarat), mely megtarthatja őt

a kioldódáskor, az emberből hiányozhat a “tartás” képessége,

pontosabban a magasabb energiaminőségek elbírásának képessége, az

ahhoz szükséges fizikai-lelki-szellemi erőnlét, melyek hiányában a düh,

gyűlölet energiája könnyen elsodorhatja az embert. Amennyiben valaki

fél a mélyvíztől és úszni sem tud, valószínűleg elsüllyed mikor hírtelen

az óceán közepén találja magát. Az elmúlt évezredek folyamán, fenti

hasonlattal élve, e félelmek kezelhetők lehettek azzal, hogy az egyén

“messziről elkerülte” a mélyvizet, csakhogy mi történik akkor, mikor a

mélyvíz tértől/időtől függetlenül ott terem az egyén környezetében, s

életbenmaradásának “kulcsává” válhat az úszás képességével való

élés? A Föld emelkedő rezgésszintjével folyamatában változnak a Föld

energetikai hatásai, meg lehet tanulni úszni folyamatában, vagy abban

bízva, hogy ha mélyvízbe kerül az egyén, valami csoda folytán fent

marad a víz felszínén, vagy abban, hogy “éles helyzetben” valaki

kimenti őt stb. Felsoroltakból valószínűleg az úszás képességére való

szert-tevés eredményezheti a “legkívánatosabb eredményt”, ezt döntse

el mindenki belátása szerint.

Fentiekkel analógiában, jelen időszakban a “mélyvíz”, mindaz a düh,

gyűlölet lehet, mely egyéni szinteken elfedheti a látást,

“kilátástalanságával” nem engedheti láttatni a szebb, reményteljesebb

jövőt, ezért célszerű lehet elkezdeni kitisztítani a “látóteret” és kérni a

dühök elvitelét gyógyító helyükre, legalábbis azok számára, akik nem

azzal akarják tölteni napjaikat, hogy dühöngenek, sokszor nem is a

saját, hanem mások döntései miatt. Az emberek jelentős része

azonban nem nagyon szerethet “hozzányúlni” düheihez. Ennek oka

egyrészt abban a rengeteg tévhitben “rejtőzhet”, melyek az emberiség

szocializációja folyamán keletkezhettek, kezdve a düh “szalonképtelen

voltával”, megélésének azonosításával az önuralom hiányával és a

tévhitek okán kialakult erőteljes félelemtől a “rombolónak titulált”

érzelmek megélésétől. Az emberek jelentős része félhet

önmaga/mások düheitől, s mindent elkövethet azért, hogy elfojtsa

alapvető késztetéseit, mások visszaélhetnek ezzel az erős energiával

és például testi-lelki-szellemi megfélemlítés céljából alkalmazhatják azt.

Egyes művészek kifejezetten ragaszkodhatnak ahhoz a tévhitükhöz,

hogy ebből az energiából születnek legnagyobb alkotásaik, s elvitelük

kérése helyett gyógyító helyükre, halmozhatják önmagukban azokat az

okokat, melyek “dühössé tehetik őket”, gerjeszthetik önmagukban a

düh energiáját sokszor anélkül, hogy tudatában lennének annak, mit is

tesznek pontosan.

Az elmúlt hetek történései “kapcsán” annyi féle/fajta információ “látott

napvilágot” az aktuális világi eseményekkel kapcsolatban, melyek

valóságalapját egyre nehezebb lehet megállapítani, s mely

“információtömeg ellen”, az elme “lila ködbe burkolózással”

védekezhet.

Jelen időszak legnagyobb problémája egyéni szinteken éppen az lehet,

hogy az emberek egyre inkább láthatják/érezhetik, valami nem

stimmel mindazzal, ami körülveszi őket, a megoldást úgy

érezhetik/gondolhatják “nem tudják/nem látják”, ennek okán pedig

“félelemből fakadó” dühöt, frusztrációkat érezhetnek. A frusztrációkat

fokozhatja, mikor az egyének nem képesek megfogalmazni düheik

okát, azok eredetét, vagy ha igen, akkor az okokat önmagukon kívül

kereshetik és egyre kevésbé találhatják ott. A felelősségátruházás

igénye erősödhet egyéni szinteken, ám egyre gyorsulóbb ütemben

pattanhat vissza éppen az átruházásra szánt felelősség a “feladóhoz”,

jelezve annak “idő/térszerűségét”, hogy az egyén “szembenézzen a

csomaggal”. A Földön jelenleg egyszerre jelenlévő két hitrendszer

visszájaműködése a Föld minden egyes élőlényére hat. Amennyiben

valaki képes ezt a fajta működést analógiában végignézni saját egyéni

működésével, rengeteget tud segíteni önmagának és környezetének.

A felelősségvállalás valahol itt tud elkezdődni, az egyén azon

döntésével, hogy megnézi saját felelősségét élete eseményeiben,

kapcsolataiban. Az a fajta működés, mikor az egyén élete bizonyos

helyzeteiben a hatalom és hála hitrendszere szerint, másokban a

feltétel nélküli szeretet és elfogadás hitrendszere szerint működik

ugyanis egyre kevésbé életképes (eddig sem volt az, csak látszólag), a

működések időben/térben egyre inkább közeledhetnek egymáshoz és

igen érdekes helyzeteket eredményezhetnek. Az elme leírtakat

könnyen úgy értelmezheti, hogy például a munkahelyemen főnök

vagyok, elvárásokat támasztok és teljesítek, bizonyos “írott, íratlan”

szabályok szerint működöm, majd elmegyek találkozni a barátaimmal

és akkor egyszerűen csak szeretem őket, velük vagyok, megosztom

velük a gondolataimat/érzéseimet stb., meghallgatom az ő

gondolataikat/érzéseiket. A Föld bizonyos rezgésszintje alatt, e

“minimum kétféle működés jól megférhetett egymás mellett”, az elme

nem csinált problémát az egyébként bizonyos megértési szinteken

nyilvánvaló következetlenségből, ám a Föld jelenlegi rezgésszintjén,

éppen az elme válhat a “probléma gyökerévé”. Miért? Az elme egyre

kevésbé lehet képes “a maga helyén és idejében kezelni a dolgokat”,

hiszen maga a hely és idő nem értelmezhető számára úgy, mint

ahogyan sokáig értelmezhette. A Földön jelenleg működő legtöbb

rendszer, így a tér/idő rendszere, a nyelvek stb., olyan alapokra

épültek, melyek a jelenlegi energetikai hatások közepette egyre inkább

veszíthetik el korábbi jelentésüket, ez pedig alapvető tévhiteket

érinthet az emberek életében. Az időzónák közötti eltérésekre alapuló

tőzsdei visszaélések például, alapjaiban kérdőjelezhették meg az idő

köztudatban rögzült jelentését, szavak esetében pedig sokszor nem

vehetjük figyelembe, kinek/mit is jelent pontosan az adott szó.

Használhatjuk például a siker szót különböző helyzetekben, ki sikeres,

ki nem az, mi a siker, ám arról nem beszélünk esetleg, kinek mit is

jelent a siker. Ami az egyik ember értékrendjében sikert jelent, az a

másikéban jelenthet sikertelenséget, s innentől fogva meg is születhet

a két ember közötti konfliktus, mely pártatlan szemlélettel feloldható

lenne, csak éppen a pártatlan szemlélet hiányozhat mindkét “félnél”. A

Föld emelkedő rezgésszintjével, egyéni szinteken egyre érzékelhetőbb/

érezhetőbb formában/módon jelentkezhetnek a fentiekből adódó

frusztrációk, azaz a “miért nem értjük egymást, mit tehetek azért, hogy

a megértés megszülethessen? kérdéseinek feltevése, megválaszolása

helyett, a “miért nem ért meg engem senki, vagy miért nem értem én

az embereket?” érzetei-érzései-gondolatai kerülhetnek túlsúlyba, ami

további dühöt és frusztrációkat gerjeszthet az egyénekben. Sokan,

sokféle módon hangoztathatják, hogy a legtöbb helyzet megoldható,

amennyiben sikerül megtalálni a helyzet minden résztvevője számára

 “legjobb” megoldását és ez igaz is, mégis úgy tűnhet éppen ez az, ami

a legtöbb kapcsolatban nem képes megvalósulni. A probléma abból

adódhat, hogy egyéni szinteken különbözhetnek a nézőpontok, azaz a

megértési szintek, leírtakat minden résztvevő másképpen értelmezheti.

Felettes Én szintjén a minden résztvevő számára “legjobb” megoldás

az, ami, egy világos és egyértelmű cél, csakhogy az emberek jelentős

része azt sem tudhatja sokszor, hogy van Felettes Énje, nemhogy azon

a szinten működne folyamatában, vagy összetévesztheti spirituális

egóját, a Felettes Énjével, éppen a kitűzött cél visszáját érve el azon a

megértési szinten amelyen aktuálisan létezik. Minél több az egyéni

tévhit, minél inkább kapcsolódhat az egyén a köztudatra, annál

alacsonyabb lehet a rezgés- és a megértési szintje is. Amikor

különböző megértési szinteken működő emberek célként tűzik ki

maguk elé a helyzet annak minden résztvevője számára “legjobb”

megoldását, azzal el is kezdődhet egy igen aktív, egyéni/csoportos

tévhit tisztulási folyamat. Mivel a legtöbb ember számára nehézséget

okozhat szembenézni saját tévhiteivel, erős “célirányos” akarat és

egyéni/csoportos munka hiányában pedig ezek nem képesek

feloldásra/feloldódásra és elengedésre kerülni, a helyzet

fenti cél szerinti megoldása egyre halmozódó egyéni/csoportos

félreértéseket, ezek okozataként pedig további tévhiteket,

frusztrációkat, dühöket eredményezhet egyéni/csoportos szinteken,

melyek kezelése nélkül rövid időn belül bekövetkezhet a lehasadás,

szakítás, elválás. Látszólag könnyebb lehet valakivel szakítani

(megszakítani a kapcsolatot) arra hivatkozva, hogy “vele nem lehet

dolgozni”, “idegesít a jelenléte” egyéb okokból kifolyólag, mint belátni

azt, hogy az egyén aktuálisan nem képes szembenézni saját, helyzetet,

annak szereplőit érintő tévhiteivel, félelmeivel stb. és például segítséget

kérni. Egy kapcsolatot fenti formában/módon, fizikai szinten látszólag

meg lehet szakítani (pl. az egyének nem találkoznak egymással), ám

asztrális, mentális szinteken a szálak valószínűleg egészen addig nem

kerülnek feloldásra/feloldódásra, ameddig a kapcsolat “szereplőiben”

meg nem születik a “helyzetet érintő” egyéni szintű megértés és

elfogadás. Az egyéni felelősségvállalás valószínűleg akkor tud

megszületni, mikor az egyén képessé válik meglátni pártatlansága

hiányát és a világban működő összerendezettség felismerésével,

annak elfogadására törekvésével, elkezdi megérteni a másik

ember nézőpontját is, mégpedig feltételezések helyett, például

kérdések és válaszok formájában. Önmaga miatt elsősorban és

amennyiben fontos számára a másik ember, a kapcsolatuk minősége

miatt is. Hasonlók vonatkozhatnak arra a manapság sokszor

hangoztatott mondatra is, mely szerint “légy önmagad!”. Ha jól

megnézzük, pontosan ez  történik jelen időszakban a világban, azaz

egyre többen kezdhetik el felfedni aktuális önmagukat, aktuális

működésüket, egyre inkább látszik, ki, milyen ember, pontosabban

kinek, mi a valódi szándéka/motivációja. Ez pedig egyre kevésbé

tetszhet az embernek önmagának csakúgy, mint a környezetének.

Addig, ameddig az ember nem ismeri meg valódi önmagát, nem

tudhatja, milyen is ő valójában, a “légy önmagad!” tévhite pedig, a két

hitrendszer visszájaműködése okán, “ne légy önmagad!”

formájában/módjában nyilvánulhat meg, mely működés  “jobbik”

esetben segíthet az embernek megismernie valódi önmagát,

“rosszabbikban”, lelkierő, kitartás,

bátorság stb. hiányában, önmaga elvesztéséhez vezethet.

Sokan építkezhettek olyan alapokra, melyek jelentéséről nincs, nem

lehet fogalmuk, ezek az alapok pedig jelen időszakban könnyen

értelmüket veszthetik, magukkal rántva az egész építményt. Mi

történhet akkor, mikor a leírt “hitrendszerbeli elkülönültség” kezd

megszűnni egyéni szinteken? Nos, könnyen előfordulhat például, hogy

ha egy újságírónak munkájában a pártatlan tájékoztatás a célja, akkor

egy élő adás során a hatalom és hála hitrendszere szerint értelmezett

pártatlanság, a visszájára fordul, s a feltétel nélküli szeretet és

elfogadás hitrendszere szerint megtörténhet egy pártállás, mégpedig e

hitrendszer szerint. Az egyén magánemberként nyilvánulhat meg,

esetleges düheivel, frusztrációival együtt, újságíró helyett. A hatalom

és hála hitrendszere szerint, egy ilyen helyzetben, fenti tettével az

egyén hibát követ el,elveszítheti pártatlanságát, a feltétel nélküli

szeretet és elfogadás hitrendszere szerint, sikerül nem újságíróként,

hanem magánemberként megnyilvánulnia, feloldania egy őt

valószínűleg régóta frusztráló blokkot és átállnia egy magasabb szintű

működésre, lehetőséget adva önmagának embersége magasabb

szinten történő megélésére.

A feloldáshoz/feloldódáshoz azonban vagy nagy fokú tudatosságra,

azaz a tettek lehetséges következményeinek ismeretére, és cselekvő

bátorságra lehet “szükség” az egyén részéről, vagy az egyéni

frusztrációk olyan mértékére, melyet az ember már nem képes

megfogni, hírtelen inger hatására “kirobban belőle” és “jobbik” esetben

folyamatában kerül feldolgozásra és elfogadásra. Egyéb esetekben a

düh energiája könnyen elsodorhatja az egyént, ami feldolgozás és

elfogadás hiányában balesetek, betegségek és akár halál formájában is

megnyílvánulhat.

Az emberek többségének van “gyenge pontja”, melyet “megpiszkálva”

dühei megfoghatatlanná válhatnak, s ezt tudatosan, vagy tudat alatt

minden egyes ember tudja, érzi. Félve az “uralhatatlan helyzetektől”,

az emberek igyekezhetnek inkább kikerülni azokat, mely cselekedet

további dühöket, frusztrációkat eredményezhet bennük. Mivel e dühök

jelentős része “szőnyeg alá söprődhet”, az öngerjesztő folyamat

további helyzetektől, feloldási/feloldódási lehetőségtől szigetelheti el az

egyént.

Az emberek jelentős része, éppen e “gyenge pontok” által lehet

manipulálható, szigetelhető el valódi önmagától/másoktól, a hatalom és

hála hitrendszerének törvényszerűségei szerint. Évezredek óta a

félelemkeltés eszközének tudatos használata, igen eredményes

manipulációs eszköznek bizonyult a hatalmi törekvésekben, s látszólag

bizonyul ma is. Jelen időszak “félelemkeltéseinek” hátterében tehát

egyrészt egy külső/belső elszigetelésre/elszigetelődésre irányuló,

másrészt egy központosításra törekvő, önmagát gerjesztő, szélsőséges

folyamat áll,  mely a hatalom és hála hitrendszerének “játszmái szerint”

folyik és a kétpólusosság fenntartására törekszik. Ugyanakkor a

hitrendszer “természete okán” e folyamat éppen a Föld energetikai

hatásainak változásait és a Földön egyszerre működő két hitrendszer

egymásra hatásainak esetleges következményeit nem veheti

figyelembe, melyek attól még hatnak a Földre és annak élőlényeire. A

két hitrendszer visszájaműködése okán például jelen időszakban

felerősödhetnek bizonyos centralizációs folyamatok (lásd. a volt

Szovjetúnióban történő események, magyarországi politikai

tendenciák, béke helyreállítására tett törekvések központi EU, NATO stb

szankciókkal, koncentráltan erősödő düh és elégedetlenség az

emberekben stb.), melyek “kimondott” célja a béke helyreállítása lehet,

megvalósítása háborúk, megszorítások, kényszer útján történhet,

megvalósulása azonban egészen más formában és “kizárólag” a

hatalom és hála hitrendszerének törvényszerűségei alapján nem

értelmezhető módon zajlik. 2013 március 15.-re például több hatalom

és hála hitrendszere szerint “kigondolt”megmozdulás lehetett

betervezve, ám a lehullott hó mennyisége nemcsak a

megmozdulásokat, hanem magát a mozgást is megakadályozhatta az

ország jelentős részén.

A feltétel nélküli szeretet és elfogadás hitrendszerének hatásai

következtében valójában a centralizációs folyamatok felbomlása, a

kötelékek elengedése, a háremszerű működés befejeződése történik

folyamatában, ugyanakkor a Föld rezgésszintjének emelkedése és a

Földön jelenleg egyszerre működő két hitrendszer egymásra

hatásainak lehetséges következményei az emberek többségének

döntéseiben nincsenek/nem lehetnek figyelembe véve.

E “látszólagos ellentmondás” következménye lehet, hogy “látszólag”

racionális döntések okozataként, a kívánt eredménnyel ellentétes

eredmények valósulhatnak meg az emberek életében, további dühöt,

frusztrációt okozva egyéni szinteken. Minél erőteljesebb a

központosításra törekvő folyamat köztudati szinten, annál erőteljesebb

lehet a tér/idő szálak átrendeződése, kifutása egyéni szintekről, azaz

térben/időben felgyorsulhat azoknak a “kötelékeknek” a megszűnése,

melyek az egyént  bizonyos köztudati folyamatokhoz köthetik. Ez

történhet olyan formában/módon például, hogy az egyén “hírtelen”

elveszti állását, s akkor döbbenhet rá, már régóta nem volt jelen

“munkájában” testileg-lelkileg-szellemileg, a félelmei kötötték oda,

kötelékei leválását pedig felszabadulásnak élheti meg, bánkódás

helyett.

Bizonyos esetekben “nem tudom sírjak-e, vagy nevessek” helyzetek

rendeződhetnek össze. Egy szolgáltató például hosszú időn keresztül

fenyegethetett valakit különböző retorziókkal, majd miután a

“fenyegetett fél” kiszáll a játszmából, számára a játszma okafogyottá

válik és nem foglalkozik tovább a történettel, fenyegető formában

ugyan, ám energetikailag egyre érzékelhetőbben kérlelő, könyörgő

“felszólító” levelek kezdhetnek el érkezni hozzá, melyek formája a

hatalmi pólust képviselheti, mélyebb tartalma pedig azt üzenheti,

“segíts, szükségem van rád, nélküled nem boldogulok”.

Mivel a hatalom és hála hitrendszerén belül, a játszmákban kölcsönös

függőség van a két “fél” között, ha az egyik “fél” kiszáll a játszmából és

a másiktól függetlenül “egészként” kezd el létezni, az valószínűleg a

még “függő” félnek nem fog tetszeni, s újabb, változatosabbnál

változatosabb játszmákkal igyekezhet “visszaszerezni”, fenntartani a

függőséget. A Föld emelkedő rezgésszintjén azonban erre egyre

kevesebb lehetősége nyilhat, mert a “visszaszerezendő fél”

hozzáállásának megváltozásával egyidőben, “globális” energetikai

hatások is változnak, mégpedig olyan formában/módon, hogy a

függőségek fenntartására irányuló törekvések lehetetlenülhetnek  el

energetikailag lépésről-lépésre.

A “visszaszerzésre” irányuló törekvések visszájaként, minél

erőszakosabb módon akarhat valaki helyreállítani egy függőséget,

annál erőteljesebben valósulhat meg éppen a leszakadás, leválás.

Politikai szinteken például éppen az együttműködések megvalósítására

irányuló törekvések válhatnak együttműködés helyett, erőteljes

zaklatássá, térítéssé stb. (erőszakkal akar valaki/valakit rábírni az

együttműködésre stb.) A mélyvízes hasonlatra visszatérve,

amennyiben valaki tud úszni, folyamatában képessé válhat a

nyomásra, lazítással és előbb-utóbb elengedéssel válaszolni, aki abban

bízik, hogy történik valami csoda, vagy valaki megmenti őt, az

valószínűleg a saját határai erőteljesebb, “ha összejön, összejön, ha

nem, így jártam” formában/módon élheti meg a változásokat. Egészség

szempontjából valószínűleg nem mindegy, “összejön-e” az egészség,

vagy nem.

A “függőségek” elengedése történhet tudatos formában/módon is,

mindenkinek belátása szerint. Az az ember, akinek célja, hogy

egészségben, boldogan létezzen földi testben, valószínűleg felméri saját

erőnlétét mielőtt “belesétál” egy helyzetbe és az esetleges

következmények ismeretében cselekszik, ugyanakkor javasolt

tudatosítani, hogy nincs/nem lehet rálátásunk összességében arra, 1-1

lépésünkkel, milyen éppen zajló folyamatokba avatkozhatunk bele.

Ezek egy részére lehet rálátásunk, az egészre nem valószínű. Ami

valószínű az az, hogy amennyiben egyéni szinten jelentkezik a

késztetés 1-1 folyamatba történő beleavatkozásra, azzal az egyénnek

valószínűleg dolga is lehet belátás, vagy tapasztalat

formájában/módjában.   

Egyéni szinteken jelen időszakban felerősödhetnek a késztetések a

folyamatokba történő beleavatkozásba, s amennyiben az ember egyéni

tér/idő szálai erősen kötődnek az aktuális folyamatokhoz, valószínűleg

az illető bele is fog avatkozni (pl. politikai állást foglal,

kormányhivatalnál helyezkedik el, spirituális vezetőként lép fel stb.).

Egészen addig, ameddig az egyéni tévhitek szinkronban működnek az

aktuális helyzet “közös” szereplőinek tévhiteivel, megvan az

úgynevezett “közös hullámhossz”, látszólag minden rendben van. A

leválás akkor következhet be, amikor egyrészt a csoport egyéni

tévhiteinek egymásra hatásai, további tévhitek létrejöttét

eredményezhetik egyéni/közösségi szinteken, további tér/idő szálakhoz

kapcsolódhat az egyén/csoport, melyek egyéni rezgésszintnövekedés

helyett, éppen a függőségek megléte okán, a Föld rezgésszintjénél

alacsonyabb növekedést, vagy rezgésszintcsökkenést

eredményezhetnek. Az egyéni és a csoportos tévhitek között is

fenállhat tehát az egymásra hatás, ezek kölcsönös

“függősége” következtében pedig valószínűsíthető a Föld aktuális

rezgésszintjéhez mért egyéni/csoportos rezgésszintcsökkenés. Mivel a

Föld rezgésszintje nő, az egyéni/csoportos rezgésszintanomáliák értéke

előbb-utóbb elérheti a “szakadási pontot” a maguk következményeivel.

Tudatos egyéni működés esetében, az ember valószínűleg nem várja

meg a “szakadási pontot”, annál inkább figyel befelé, a zsigeri, sejt

szintekre és arra az alkalmas tér/idő pillanatra, mikor saját egészsége

elsődleges figyelembevételével, képes döntésével és kérésével

elősegíteni kioldani a csoport tér/idő szálaiból, önmaga tér/idő szálait.

Nagyon egyszerűen megfogalmazva, belemegy egy helyzetbe, ám az

okból és céllal, hogy a helyzettel kapcsolatos “kötelékeit” egészsége

elsődleges figyelembevételével kioldhassa és ezzel képessé válljon

szabadabban, magasabb szinten működni emberként. Mindez nem

jelenti “feltétlenül” a csoportból/közösségből történő kiválást, annál

inkább az egyén/csoport kapcsolatának minőségében bekövetkezett

változást.

A technika több ezer éven keresztül nagyszerűen működhetett,

ugyanakkor célszerű figyelembe venni a jelenlegi, megváltozott

energetikai hatások közepette történő alkalmazásának esetleges

következményeit is, mégpedig a tudatalatti visszájaműködését. Fenti

technika alkalmazása jelentősen megnövelheti az egyén tudtalattijában

felhalmozódó dühök, megnemértettségből, kirekesztettségből “fakadó”

frusztrációk mennyiségét, melyek elvitelük kérése nélkül gyógyító

helyükre, illetve a feltétel nélküli szeretet és elfogadás hitrendszerében

és rezgésszintjén működő energiaminőségekre történő rácsatlakozások

nélkül, szó szerint energetikailag elsodorhatják az embert. Egyes írók,

költők munkásságuk során eljutottak ugyan az emberi ostobaság miatt

érzett dühük, elkeseredettségük, csalódottságuk állapotába, ám

bizonyos tévhitek miatt (például abból kifolyólag, hogy éppen ebből a

dühös szenvedélyességből képesek táplálkozni és nagyszerű műveket

írni), nem sikerült sem feloldaniuk állapotukat, sem továbblépniük

fejlődésük útján, a düh energiája elsodorhatta őket például

idegösszeomlás, öngyilkosság formájában. Másrészt a Föld

rezgésszintje meghaladta azt az értéket, mely alatt a technika

viszonylagos “biztonsággal” lehetett alkalmazva, e rezgésszint felett a

tapasztalatok egyre inkább folyamatában születhetnek meg, előzetes

tapasztalatok nélkül, ismeret hiányában pedig a következmények is

könnyen szélsőségesek és “nem vártak” lehetnek. Az elme számtalan

védekezési mechanizmust képes kifejleszteni “épelméjűsége”

megőrzése céljából, aminek legegyszerűbb formája/módja az

információk (érzetek-érzések-gondolatok) tudatalattiba történő

“söprése”, egyes írók, költők esetében maga az alkotás folyamata, a

művek megszülése/megszületése, erős egó, főleg spirituális egó

esetében pedig a “valóság elől történő menekülés”. A két hitrendszer

visszájaműködése okán azonban ez a cselekedet az “épelméjűség”

visszáját, azaz a “hasadt elméjűséget” eredményezheti.

Azok számára, akik rendszeresen követik az aktuális világi

eseményeket, “szembetűnő” lehet a közszereplők alkalmankénti

“feledékenysége”, következetlensége stb. , melyek okai valószínűleg

nem egyszer éppen abban rejlenek, hogy a tudatos szinten

kezelhetetlen információk eltűnnek a tudatalattiban, pontosabban

működnek, csak tudattalanul. Egyre-másra születhetnek egyre

dühösebb, reménytelenebb, békétlenebb alkotások, melyeket az alkotó

lehetséges, hogy béketeremtő szándékkal ír meg, mégis a

frusztrációkat erősítheti önmagában és azokban akiknek szánva

lehettek, a “valóság elől történő menekülés” pedig könnyen

eredményezheti a valósággal történő hírtelen, időben/térben az egyén

számára még feldolgozhatatlan szembenézést és ennek

következményeit.  A két hitrendszer visszájaműködése a

tudatos/tudatalatti szintekre oly formában/módon hathat, hogy nem a

tudatos, hanem a tudatalatti szinten jelentkező érzetek-érzések-

gondolatok teremtődhetnek meg egyre inkább, e működés tudatos

“átfordítása/átfordulása hiányában” tehát mindaz, ami az embereket

dühítheti, frusztrálhatja. Tudatos átfordításra/átfordulásra akkor nyílhat

lehetősége az egyénnek, mikor dühei felismerésre, kimondásra

kerülnek, mégpedig elvitelük kérésével gyógyító helyükre.Ennek

hiányában, a dühök, frusztrációk tovább halmozódhatnak az emberben,

annak környezetében, az egyén  könnyen elérheti azt a bizonyos

“szakadási pont”, melynél az energia elsöpörheti őt, s nemhogy az

“átfordulásra” és a düh romboló energiájának áttranszformálására,

építő erejének megtapasztalására nem nyílhat lehetősége, hanem az

egyén csökkenő életkedvével, csalódottságával, reménytelenségével

stb. egyenes arányosságban, további létezése földi testében is

kérdésessé válhat.

 

2014.04.26

 

Az Égi Segítők üzenete alapján leírta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

személyiségszintű önmaga

+36/20/9 362 411

masaserrano@gmail.com

www.ezohirnok.hupont.hu

www.bekeveled.hupont.hu

&nb





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 182
Tegnapi: 179
Heti: 1 165
Havi: 3 558
Össz.: 410 527

Látogatottság növelés
Oldal: A dühök felismeréséről és kezeléséről 2014.04.26
Ezo Hírnök - © 2008 - 2017 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: 2017 június 27 asztrológia - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »