Gondolatok a jelenlegi időszakról 2023.02.27.

 

Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Imhotep, Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya, Mihály arkangyal védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet, a helyre, ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára. Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, szélsőséges, manipulativ, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása, és az egészségem megőrzése mellett elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.  Kérem, elfogadom, engedem magamon keresztül átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség,szeretet,pártatlanság energiákat.  

Emlékszem, egy időben rendszeresen néztem dokumentum műsorokat,

melyekben második világháborús, német koncentrációs táborok túlélői

nyilatkoztak. Emlékszem, mennyire meglepett akkoriban, egyik-másik

interjúalany, mennyire fényes, békés, szeretettel teli ember. Nem értettem,

hogyan tudnak ennyi szeretetet árasztani magukból ezek az emberek,

amikor megannyi szörnyűségen mentek keresztül. Az egyik hölgyet, akinek

orvos volt a szakmája, s rabként, rabokat látott el az auschwitzi táborban,

megkérdezték, hogyan tudta túlélni ezt az egész borzalmat. Azt válaszolta:

“Mindig tettem a dolgom, legjobb tudásom szerint, csak erre figyeltem

éjjel-nappal.” Néhány napja, az jutott eszembe erről az emlékről, mennyire

a visszájára fordult köztudati szinten az egész történet. Az emberek

többsége, a világ úgynevezett “civilizált felén”, nem él koncentrációs

táborokban, szabadon közlekedhet a világban, váltogathatja a partnerét,

munkáját, ingatlanjait, mégis, ott legbelül, sokan a “poklok poklát járják”

testi/lelki/szellemi szinteken, s szabadság címszó alatt, némán haldokolnak

a saját belső koncentrációs táborukban, ahelyett, hogy tennék a dolgukat

(van, aki nem).

No, és itt jön az a kérdés, honnan tudjuk, kinek, mi a dolga? Ahhoz, hogy

ezt a kérdést az ember meg tudja válaszolni, fontos tudnia, mik a céljai. Pl.

szeretnék egy jól fizető állást, családot, gyereket stb. Nyilván amennyiben

van cél, világosabbá válnak a teendők is, azaz az ember keres egy számára

elfogadhatónak tűnő állást, partnert akivel megtervezik a gyermekvállalást

stb. Aztán a “jó állásról” könnyen kiderülhet, hogy nem is olyan “jó”, a

partnerről kiderülhet, egyáltalán nem olyan, amilyennek a kapcsolat elején

mutatta magát, a gyerek meg esetleg össze sem akar jönni stb. Tette az

ember a dolgát? Tette. Akkor meg miért nem jött össze az, amit eredetileg

akart? A helyzet az, hogy összejött, pontosan az rendeződött össze, amit az

ember akart. Többszöri “sikertelen próbálkozás” után, az emberek egy

része azért fel szokta tenni magának a kérdést, miért kapja az élettől

mindazt, amit kap, miért nem kapja azt, amit valójában szeretne? És

innentől fogva tud az egyén elindulni azon az úton, mely arról szól, “lássuk,

mit is akarsz te valójában, és mivel akadályozod, hogy mindaz amit

szeretnél, megvalósuljon az életedben?”.

A legtöbb ember, “szíve mélyén” békére, örömre, szeretetre vágyik, mégis

csak kevesen jutnak el a valóban örömteli élethez. Miért? Mert felsorolt

minőségeket, a külvilágban keresik, ott teszik a dolgukat, ahelyett, hogy

saját belső meggyőződéseiket, gondolataikat, érzéseiket “vennék gorcső

alá”, közöttük tennének rendet elsősorban.

Sok párkapcsolat, egykor jól működő barátság “megy szét” jelen

időszakban, mások újból egymásra találnak, új kapcsolatok születnek.

Többször hallom azt a mondatot emberek szájából, “lejárt az időnk, ideje

továbbállnom, új tapasztalásokra van szükségem, a világban

összerendezettség van, mi most szét lettünk rendeződve stb.”. No, de kinek

a mondatai ezek, tudatában van ennek az ember? Az ego rendkívül kreatív

bír lenni, amikor védi a hatalmát, akár az ember belső hangjának képében

is bír tetszelegni.

Egy kapcsolatból valószínűleg az fog először “kilépni”, aki nem bírja

aktuálisan feldolgozni a számára tükörként tartott “tanítást”. Kivételt

képeznek az úgynevezett "bántalmazó" kapcsolatok (nárcisztikus,

pszichopata, szociopata dinamikák), melyekből a bántalmazott fél, testi,

lelki épsége védelmében, "jobbik esetben" először kilép, majd a szakítás

után kezdődhet el egyáltalán a feldolgozás, és "tükörbe nézés" folyamata,

vagy a "koncentrációs táborok" példájával élve, az egyénnek nincs

lehetősége "fizikai szinten kimozdulnia a helyzetből", ezért egyetlen

lehetősége az életben maradásra, a belső fejlődés marad. Amennyiben az

ember célja, emberként feltétel nélküli szeretetben és elfogadásban élni,

mindig lesz hová fejlődnie a társa mellett, az aktuális feldolgozási

folyamatok hossza változhat csupán. Aki nem boldogul, ki fog lépni a

történetből, a szétrendeződés megtörténik, a kapcsolatot összetartó

asztrális, mentális szálakkal azonban, azok elengedésével, a két “félnek”

attól függetlenül dolga van, találkoznak-e még fizikai testükben ebben az

életben, vagy sem.

Itt megjegyzem, a spirituális ego hitrendszere szerint működő ember,

amennyiben a párja nem fejlődik olyan mértékben, amilyenben ő szeretné,

hajlamos lehet azt gondolni, lejárt a kapcsolat felett az idő, ideje olyan

társat találnia, akivel ennél "méltóbb", magasabb rendűbb életet tud élni

stb., s kilép a kapcsolatból anélkül, hogy feldolgozta volna azokat a

tudattalan működéseit, melyek okán, a kapcsolat egyáltalán létrejött,

tekintetbe nem véve sem a saját fejlődését, sem a társa fejlődését, aztán

csodálkozik, amikor a következő kapcsolatban, előjönnek a nagyon is

hasonló problémák. Nincs az sehol megírva, hogy két ember csak akkor

lehet boldog együtt, ha mindketten "nyakig elmerülnek tudattalan

működésük feldolgozásában", egy "kazánkovács" mellet is lehet boldog a

"filozófus", ha a két ember egyébként szereti egymást, s mindegyikőjük

örömmel teszi a maga dolgát. 

Többször hallottam azt a mondatot, “ha a két ember között szeretet van,

akkor könnyebb átvészelni a nehézségeket”. A helyzet az, hogy az egész

Univerzumot a szeretet energiája tartja össze. Minden egyes emberi

kapcsolatban ott a szeretet. A gyűlölet is szeretet, csak szeretettel történő

élés helyet, itt visszaélésről van szó. Fenti mondatot annyiban

pontosítanám, egy esetleges kapcsolati válságon, akkor könnyebb

felülemelkedni, ha a kapcsolatban résztvevő felek, tudatában vannak eme

szeretet meglétének, azaz egyenként, vagy együtt, sikerült már

“lehámozniuk a hagyma héját”, s meglátniuk önmagukban, a

kapcsolatukban jelenlévő “összetartó erőt”. Bizonyos megértési és

rezgésszinteken, az ember már legtöbbször felismeri, mivel van dolga,

amikor szembejön vele egy “nehéz helyzet”.

Valamit nem oldott meg, valamit nem dolgozott fel, valamit halogatott,

aztán a “halogatás következménye”, jól “pofán csapja őt”.

Mivel jelenleg sok az úgynevezett párkapcsolati “válság”, lássuk, mik

állhatnak okként a történések mögött. Az esetek többségében, nyilván az

apához, és anyához való viszony, a bizalom (ősbizalom) sérülései, az

egyénenként eltérő, és le nem tisztázott célok stb., az életüket, hatalmukat

védő egok “vérig menő” játszmái. A Föld rezgésszintje emelkedik, nyilván,

egy át nem lényegült ego, jelen helyzetben könnyen “tombolásba kezdhet”,

s minden erejével igyekezhet megakadályozni a változást. Minél magasabb

megértési és rezgésszinten működik az ember, annál jobban fel tudja

ismerni egoja programjait. Amikor az egyén fél, szorong, folyamatosan jár

az agya, fejfájásig keresi egy helyzet megoldását, akkor nagy eséllyel arról

van szó, az ego éppen tombolásba kezdett. Ego szintjén, a legtöbb

“kapcsolati válság”, nem megoldható, azaz a probléma nem megoldható

azon a szinten, melyen létrejött. Amennyiben az ember célja emberként,

feltétel nélküli szeretetben és elfogadásban élni, és ezért minden tőle

telhetőt megtesz, először is érdemes meghallani, miket is mond az ego,

majd eme programokat folyamatában kérni elvitelre gyógyító helyükre.

Miket mond az ego? Igazából bármit, amivel úgy véli, megőrizheti a

hatalmát. Dühöngeni fog, hibáztatni, vagy sajnálni, sajnáltatni önmagát,

bűntudatot gyárt, megmártózik a “mi lett volna, ha” feltételezés

programjába, megoldási helyzetek számos variációját sorolja fel, s ami a

legtöbb esetben jelen van jelenségként az az, hogy feltételeket, határokat

szab. Feltételekre, határokra, az egonak van szüksége, védelemként.

Nyilván, ameddig az ember napi 24 órában nem él feltétel nélküli

szeretetben és elfogadásban, ezekre a feltételekre, határokra, azaz

blokkokra, az ember egészségének elsődleges figyelembevételével, szükség

van. Csakhogy vajon mindegyikre szüksége van? Lehetséges, hogy

bizonyos határoknak, blokkoknak már lejárt az ideje? Az egyén részéről,

nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy egyes “határait kitágítsa”, hiszen

az ego úgy véli, “itt a lét a tét”, s nem szívesen kockáztat egy ilyen

játékban. Inkább támadna, menekülne, magyarázatokat, önigazolásokat

gyártana, latba vetne minden eszközt, még azt is, hogy megvezesse az

embert, s az önbecsapás “gödrébe taszítsa”, nehogy olyan irányba “kelljen”

elmozdulnia, mely szemben áll az érdekeivel, s melyet nem ismer.

S a “legnagyobb egyéni káoszok közepette”, az egok összecsapnak. A pár

női tagja az apja programjaival küzd, aki mindig csak kritizálta, megalázta,

s folyamatában visszaélt a lány bizalmával, a pár férfi tagja az anyja

programjait mintázza, akitől mindig elmenekült, mert azt látta gyerekében,

nem e világra termett, s sosem ismerte fel benne egyedisége csodáját.

Az egyik bízni nem tud, a másik befejezni a menekülést, s tudatosság

hiányában, az egok “szétszedik egymást”, s megoldják a kapcsolat jövőjét,

miközben mindkét ember a szíve mélyén szeretetre, bizalomra,

gyengédségre, figyelemre stb. vágyik.

Vagy, a két ember felelősséget vállal az életéért, s végre elkezdenek

beszélni egymással. Nem egymásról, vagy másokról, hanem önmagukról.

A lány azt mondja, bízni akarok, de úgy érzem/gondolom, nem tudok, a fiú

azt, maradni akarok, de úgy érzem/gondolom, nem tudok. S innen tud

elkezdődni a valódi párbeszéd. Erről szól a békekötés. A békét

választottam, s eme cél érdekében, “felelősséget vállalok a saját belső

poklomért”. Nincs szándékom azt többé kivetíteni rád, s kérlek, te se tedd

ezt velem.

Magasabb megértési és rezgésszinten, az ember már érti, egyedül a

Felettes Énjében bízhat meg, az sosem hagyja el. Elmenni sem lehet előle,

hiszen a Felettes Én mindig ott van az emberrel, legfeljebb az egyén nem

hallja a hangját. Az igaz szerelem, az ember teljes odaadásáról, feltétel

nélküli bizalmáról, és szeretetéről szól Felettes Énje felé, az élet végtelen

szépségének megtapasztalásáról, s ha ezen az úton az embernek társa is

van, az már csak “hab a tortán”...(idáig azonban, valahogy el is szükséges

jutni, ami a munkát megspórolva, az alapok ismerete nélkül, nem

lehetséges).

 

írta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat az ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, szelídség, felelősségvállalás, egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem, tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély, illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.

 

 

 

 

Oldal: Gondolatok a jelenlegi időszakról 2023.02.27.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat