Böde István jóga tanár, szellemi tanító

A spirituális párkapcsolat

 

Amennyiben a spiritualitás elsősorban lelkiséget-szellemiséget jelent az

ember életében, akkor ezen kívül létezhet másféle mélységű emberi

párkapcsolat?

Nem, de sok másféle minőségű párkapcsolat igen.

Összeköthet két embert pl. pusztán valamely érdekszövetség: vagyoni

helyzetük a kölcsönös egymásrautaltságban. Közös egzisztenciális

kényszerpályájuk alapján – egy függőségi viszonyban – csak az

egyikőjük kezében összpontosul minden hatalom.

Más esetben egymáshoz sodor embereket a bűntető karma: ez a

„bumeráng effektus”, amikor az előző életeink tetteinek negatív

következménye visszahat reánk… és a nagy Ő-től kapunk szívünket ért

kíméletlen ütéseket. Nincs felmentő kegyelem, mert ezzel a sorsot

beteljesítő fél egyúttal magának hozott létre visszaható

következményeket.

A „taposómalom” karma is felszámolandó függőségi kapcsolat lehet az

ember életében: éjt nappallá téve dolgozik, hogy érdemtelen társának

(felnőtt gyermekének) mindene meglegyen, ragaszkodásának

kiszolgáltatott életet él a kapcsolatában – erre a rabszolgaságra egyik

sajátos példa az u.n. „Stockholm” szindróma. Más esetben az ideig-óráig

szexuális kapcsolódás szálai rövidesen elsorvadnak – mert kettejük

között (valami több híján) űr volt és maradt utánuk.

Hosszan sorolhatók az ártalmas (ám tanulságos) kapcsolati variációk…,

de hiszen emberi életünk a sorsszerű hullámvölgyekről és

felemelkedésinkről szólnak.

Igaza van a pszichológiának, mely szerint partnerünkben önmagunk

azon részeit keressük többnyire, melyek gyermekkorunktól kezdve

gyógyítást igényelnek. Ez számos emberi dráma oka, erről szólnak

színművek, versek, a szépirodalomban ismert regények.

Még a párkapcsolatok esendőségeiről szólván, csak két figyelmeztető

aranyszabályt említenék.

Az egyik, amikor két folyton érvényesülni akaró diktatórikus hajlamú

személyiség egymást emésztő háborúskodásban él – mint két azonos

pozitív pólus, taszítja egymást.

A másik, amikor a vágyott közös szellemi, világnézeti érdeklődés hiánya

közöttük áthidalhatatlan szakadékot jelent, végül… a másik fél passzív

alkalmazkodása a bábu szerepében a kardinális társához nem „dobja

fel” a párkapcsolatot. Többnyire az egyik fél kirepül az életközösségből,

pályát változtat… úgy látom, a nők inkább hajlamosak erre a

tiszteletreméltó szárnyalásra – spirituális igényességük késztetése

nyomán.

A férfi és a nő lelki egymásra hangolódásának van egy fényjelenséggel

járó „előjátéka”, amikor egymás iránt szimpátiát éreznek. Egymás felé

közeledésükben aurájukból fénynyalábok nyúlnak egymás felé, és mint a

karok, ölelésre készen partnerüket egymáshoz vonzzák – ezt követi

majd a fizikai test karjainak az ölelése … mint ahogy asztráltestünkben a

szeretkezés vágya előbb éled fel, mint a testiben.

Az egymást szeretők csókja és egymás iránti gyengédsége a Fény

szikráit hordozzák. Az ölelkező pár Fényt hoz a világba.

Két lélek igaz összekapcsolódásának a szexuson keresztül már

spirituális jelentősége is van: „isteni” a kapcsolatuk – mert sok közös

tevékenységükben a szeretet nyelve köti össze őket. A szeretet-energia

az egyetlen harmonizáló valóság – minden egyéb kiegyensúlyozatlanság

és káosz, mint ahogy a sötétség a fény hiánya.

A szeretet által nyilvánulhat meg az egység a párkapcsolatban – minden

esetben önmagunkkal, Istennel való rendezett és áldásos

kapcsolatunkból fakad.

Ha lelki köldökzsinórunkat nem engedjük elszakadni az anyagi és

szellemi világ Istenétől – ezzel folyamatosan feltöltődik magánéletünk,

párkapcsolatunk… „Fényemberekké” válunk.

Spirituális hitünk, akár egyházhoz kötődő vallásosságunk, imaéletünk

vagy ezoterikus irányultságú meditatív életformánk gyakorlatában

élettársunk, ha partnerünk ebben, sok segítséget jelent lelki

teljességünk elérésében.

Ha valamiért egyedül maradtunk ebben a törekvésünkben: a

kiválasztottak próbatétele vár ránk. Életfeladatunk, hogy el akarjuk-e

oszlatni a bennünk-köröttünk támadt sötétséget?

Minden egyes lépésünk a Világosság felé, többet ér mások vegetatív

életében megtett kilométereknél.

Aki már megtapasztalta (elsősorban magára maradottságában) azt a

belső hideget, amelytől csak fázni tud az ember, tudnia kell: Nem

engedte magára hatni Isten melegét. A pokol lelkiállapota van, mikor

nem égető tűzből van, hanem jeges zúzmarából, ettől vacogunk

magunkban vagy a kihűlt párkapcsolatban.

Említést érdemel, hogy vannak u.n. „vegyes házasságok”.

A különböző világnézetű emberek szövetsége esetében is lehet úgy

szeretni egymást, hogy a másik meggyőződését kölcsönösen

tiszteletben tudjuk tartani. Ha a hitbéli különbség felborítja a családi

egyensúlyt a válásig – ott a szeretettel, hittel van a baj! Mert a

valóságos hitből olyan tágölelésű szeretet fakad, hogy más hitű,

meggyőződésű emberrel is tud gyümölcsöző közösségben együtt élni.

Mindannyiunk lelki tápláléka lehet a grafikus művész tömör haiku-ja:

 

„Imára lendül s szárnyal két kezem,

keresve tapogatom szép arcodat.

Fénycsóvaként ragyogsz át a káoszon,

s békéddel nyersz bennem vesztes harcokat.”

Simon András

 

Böde István, jógaoktató

email: bodeistvanjoga@gmail.com

T:210 09 64

jóga foglalkozások minden kedden 18.00-20.00 

Elérhetőség: Bp., VIII. kerület, Práter utca 28  II. emelet balra 

 ..................................................................................................................

 

 

Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner

Spirituális élmények a párkapcsolatban

 

Mondhatnám, hogy a párkapcsolat maga a spiritualitás. Mint ahogy az

élet minden pillanatát áthatja a spiritualitás – legfeljebb nem vesszük

észre. De a párkapcsolat - s kiemelten a szerelem - isteni természetét,

misztikus voltát, évezredek óta megénekeli az emberiség. A Nagy Ő, a

Lélektárs, a „szerelem első látásra” kifejezések, ezen élmény

csodálatosságát hirdetik.

Miért pont Vele szikrázik fel a varázslatos érzés? Mi dönti el, hogy a

másik viszonozza-e ezt a megmagyarázhatatlan vonzalmat? E folyamat

titokzatosságát még a legelvetemültebb materialisták is nehezen tudják

letagadni.

A romantikus szerelem állapota egyértelműen határaink kiterjesztésére,

korlátaink meghaladására késztet, s tesz képessé. E szenvedélyes

állapot azonban egy tartós párkapcsolatnak csak a kezdeti szakasza,

bármilyen rendkívüli is. Ebben a szóban benne rejlik a lényeg: rend-kívüli,

azaz a „rendes”, megszokott létállapotunkat meghaladó tapasztalásról

van szó.

Marad-e még felfedezni való misztikum a kapcsolat későbbi éveire?

Az egyik megoldás erre a dilemmára az, hogy ne legyenek későbbi évek.

Nagyjából két év után, a szenvedély kihűlésével csalódottan, sokszor

dühösen, egymást vádolva szakít a pár, hisz' nem kapta meg, amit a

szerelem ígért, a másik „visszavonta” kezdeti rajongását, nem váltotta

be a hozzá fűzött reményeket.

Talán gyakoribb a csalódottság tagadásának, leplezésének sokféle

változata, amely az együttmaradást lehetővé teszi ugyan, de az öröm

és a szeretet csodájának nyoma sem marad. Gépiesen megélt

mindennapok, üres szórakozás, munkába, gyereknevelésbe menekülés,

esetleg külső kapcsolatok keresése teszi fenntarthatóvá a „megunt”

társsal való együttélést. Ugye ismerős?

Kimondhatjuk-e ezek alapján, hogy a spiritualitással való találkozás, az

élet és saját lényünk csodálatosságának megélése, kizárólag a

romantikus szerelem velejárója? A szerelem isteni, ellenben a tartós

párkapcsolat szürke rutin, az élet kötelezően viselt terheinek egyike?

Hiszem, és szerencsére tapasztalom is, hogy a nagyobb csodák csak

később következnek. A szerelem szinte tőlünk függetlenül szakad ránk,

és megmutatja mindazt, aminek átélésére később saját lényünk,

személyiségünk tudatos megnyitásával, alakításával újra lehetőségünk

adódhat. Ugyanazzal a társsal, mélyebben, nagyobb intimitásban, a

gátak, korlátok tudatos ledöntésével. Mintegy melléktermékként ezek a

képességek – azaz korlátaink meghaladása és a vele járó mélyebb

önismeret – tartósan beépülnek a személyiségünkbe, s ezáltal

fejlődünk, gazdagodunk. Egyik kliensem nemrégiben döbbenten, mégis

szemmel látható felszabadultsággal mesélte el azt az felismerését, hogy

a párkapcsolatában pontosan ugyanazt a viszonyulást, nevezetesen a

túlzott kontroll-igényt valósítja meg, amit az élet más területein

évtizedek óta gyakorol! Igazából ehhez a partner személyének semmi

köze nincs, ez az ő saját működése. Mégis, a kapcsolatban átélt

frusztrációja vezette el oda, hogy elkezdje tudatosan megfigyelni magát

ebből a szempontból.

Mostanában számomra az ilyen típusú élmények adják a legfőbb

alkalmat a saját emberi akaratomnál hatalmasabb erővel való

találkozásra. Amikor már minden veszni látszik, reménytelenül ismerős a

helyzet valamelyik korábbi kapcsolatomból, ahol ezt a pontot nem tudtuk

meghaladni – történik valami, amitől más lesz a kimenetel. Ehhez az kell,

hogy felvállaljam saját tehetetlenségemet, és felajánljam a Magasabb

Erőnek a megoldást. Kérem azt is, és tudatosan törekszem rá, hogy

minden apró rezdülésre felfigyeljek, ami előrevihet, kimozdíthat a

helyzetből.

Legutóbb a becsapottság-érzésem felett érzett dühöm volt az, ami arra

indított, hogy ne nyomjam el, ami bánt, ne akarjam megmagyarázni

magamnak, hogy miért nem kellene dühösnek lennem amiatt, amit a

Kedvesem csinál. Magamat tagadom meg és nézem hülyének, ha

lenyelem a dühömet! Ezen kívül vele is tiszteletlen vagyok, ha nem

avatom be az érzéseimbe, amelyeket a viselkedése nyomán átéltem. Jól

tudom, hogy a dühöm nem fog eltűnni – kerülő úton felszínre tör majd,

és vagy a társamat bántom majd valami más miatt igazságtalanul, vagy

saját magamat. Ezért félresöpörtem azt a kifogást, hogy mivel már

alszik, nem kellene őt felébreszteni a problémám miatt. Nehéz

beszélgetés volt, de megérte!

Másnapra mindketten nagy megkönnyebbülést éreztünk, és a szeretet

áramlása újra megindult köztünk és rajtunk keresztül egyaránt. Ezt

megtapasztalni számomra a legkézzelfoghatóbb spirituális élmények

egyike.

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner 

Bejelentkezés: domjanmoni@gmail.com

 ..................................................................................................................

 

Kolontár Elvira életmód és spirituális tanácsadó

Spirituális párkapcsolat: szembenézés önmagaddal

 

A párkapcsolattól a legtöbben szerelmet, szexet, kalandot, házasságot,

lelki békét vagy valami hasonlót várnak. Pedig két ember meghitt

viszonya, szoros együttélése a legkomolyabb spirituális tanulási

lehetőség lehet, ha megengedjük - és ha tudunk élni vele. A spirituális

alapokon nyugvó párkapcsolat teljesen más dimenziókat nyit meg a

benne élők előtt, mint a szokványos női-férfi kapcsolatok. A spirituális

párkapcsolat egyben gyorsítósáv is az önismeret rögös útján.

Miért olyan nehéz jól működő kapcsolatot kialakítani és fenntartani?

Rüdiger Dahlke fogalmazta meg nagyon világosan, hogy a szeretet és a

gyűlölet valójában ugyanannak a dolognak csupán két aspektusa.

„Szeretetet érzünk a másik iránt, ha árnyékvilágunknak (vagyis még nem

tudatosított személyiségrészünknek) arra a rétegére reflektál, amelyet

szívesen tudatosítanánk, mert tetszetős számunkra, elfogadjuk,

szimpatikusnak ítéljük meg. Gyűlöletet érzünk ugyanezen személy iránt, ha

lényünk olyan mély rétegére reflektál, amelyet (még) nem akarunk

önmagunkban találkozni.”

Ez gyakori forgatókönyv a párkapcsolatokban: az elején szép és jó

minden, idealizáljuk a társunkat és mindketten a fellegekben járunk,

aztán ahogy elcsendesednek a szenvedélyek és kezdjük egymást

megismerni, elkezdünk figyelni az eddig észre sem vett bosszantó,

kicsinyes vagy negatívnak tartott tulajdonságokra, amelyektől

természetesen a másik fél sem mentes. Az első reakció a rózsaszín köd

elmúltával felettébb gyakran a szakítás lesz, hogy aztán a következő

partnerrel ott folytassuk, ahol az előzővel abbahagytuk. Jó esetben

néhány elfogyasztott társ vagy szerető után rájövünk, hogy nem mindig

a másik a hibás, megtanulunk alkalmazkodni amellett, hogy a saját

igényeinket is tudjuk közvetíteni és szépen lassan megérünk egy

tartalmas, bensőséges, közös célokra épülő, szeretetteljes

összetartozásra. Addig azonban sokszor fájdalmasan rögös az út, és a

könnyek gyakran elhomályosítják azt az igazságot, amit önmagunkról

tanulhatunk meg egy párkapcsolatból.

Se veled, se nélküled

Amikor a szeretet összekötő ereje ugyanolyan erős a kapcsolatban, mint

a gyűlölet szétszakító ereje, máris benne találjuk magunkat egy se

veled, se nélküled-típusú viszonyban, amiben kellő önismeret és

fejlődési vágy nélkül meg is rekedhetünk, ugyanazokat a köröket futva

újra meg újra. Talán eljön az a pont, amikor a bántás mennyisége jóval

túlhaladja az egymásnak okozott öröm mennyiségét, a sérelmek

valóságosabbnak tűnnek, mint a szeretet, és a két szív végleg bezárul,

magába zárva a fájdalmakat, a bűntudatot és a szeretetlenséget is.

Pedig lehetne másképp is, ha képesek lennénk tudatosítani, hogy egy

kapcsolat nem akkor „jó”, ha minden jó és tökéletes benne. Az „éltek

boldogan, amíg meg nem haltak” típusú illúziókkal érdemes mielőbb

leszámolni. Habár ezt a cukormázas tündérmesét táplálják a kollektív

tudatban napjaink individualizációs törekvései és „eldobható”

szemlélete is.

A kapcsolat tanító jellege nemcsak abból adódik, hogy benne

megtanulunk alkalmazkodni, a társunk igényeit olykor puszta

szeretetből a sajátjaink elé helyezni, gondoskodni valakiről, esetleg

közösen dolgozni a céljainkért. Ez is nagyon fontos, ám ennél nagyon

gyakran többről van szó, a tükröződés elvéről, ami a párkapcsolat

legnagyobb előnye is egyben.

A tükröződés elve

Hány olyan embert tudnál felsorolni az eddigi életedből, akit kifejezetten

bosszantónak találtál és akár az őrületbe kergetett valamivel?

Elgondolkodtál már azon, X.Y. miért idegesít annyira valamelyik bagatell

tulajdonságával? Sajnos, a miértre a válasz nagyon egyszerű: nagy

valószínűséggel azért, mert az adott tulajdonság benned is megvan, csak

éppen jó mélyre elásva, vagyis nem veszel róla tudomást, a másikban

viszont napnál világosabban meglátod. Minden helyzet és egyúttal minden

ember is csupán a bennünk lévő minőségeket tükrözi vissza - valamilyen

módon. A párkapcsolat intim területe természetesen a legintenzívebb

terep ehhez.

A kapcsolati problémák megoldása nagyon-nagyon leegyszerűsítve: 

gondold végig, mi idegesít a másikban és tarts kíméletlen

önvizsgálatot – vajon rád hol és mennyiben igaz az, amit a másikban

annyira ellenszenvesnek tartasz? Nem kell 1-1 megfeleléseket keresni,

mert gyakran ennél kicsit árnyaltabb a helyzet – a tükrök is torzítanak

ugyanis. De ha megtanulod önmagadat elfogadni azzal a

tulajdonsággal, amit a másik mutatott meg neked a saját jellemén

keresztül, akkor egyértelmű: a másikban sem fog már idegesíteni. A

tükröződés elvét használva végigjárhatjátok egymás és a saját

személyiségetek térképét, és egyre mélyebben megérthetitek a saját

jellemeteket, mozgatórugóitokat, tévedéseiteket és azokat a pontokat,

amelyeket érdemes lenne fejleszteni. Ennek révén egymás elfogadása is

sokkal könnyebbé válik, és egyre nagyobb fokú harmóniát és örömet

tudtok megélni a kapcsolatban. Igen, mindez nagyon szép és jó,

egészen addig, amíg higgadtan és nyugodtan tudjátok ezt végezni – de

ez általában nem így történik, hiszen mély érzelmeket és mintákat

érintenek meg a párkapcsolati játszmák és tükröződések.

És akkor beszól az ego

A fenti önismereti „játék” naná, hogy az esetek nagy hányadában szinte

vérre megy, de minimum tányérok törnek közben – emberek vagyunk,

szinte lehetetlen ezt veszekedés, egózás nélkül csinálni. De azért

érdemes törekedni rá. Vagyis jó, ha előre számolunk azzal, hogy a

személyiségünknek a drámafüggő része, a másoktól való

elkülönültségen viruló, a fájdalomból, veszekedésből, duzzogásból,

haragszomrádból energiát nyerő ego elég hamar beszáll a játékba, sőt,

irányítói szerepre fog törni. Időbe telik felismerni, amikor már rég nem mi

veszekszünk, „csak” az egóink esnek egymásnak – pontosan tudjuk a

szívünk mélyén, hogy felesleges a hiszti, a vádaskodás, de azért titkon

örömünket leljük még a kisded játékainkban.

Mi segíthet ilyenkor? A tudatosság, a tudatos figyelem, a tiszta

szándék, amelyek révén felismered, hogy játékban vagy. Mihelyt ez

megtörténik, rájössz, hogy már nem is olyan komoly az a vád, amit a

társad fejére olvastál, például hogy miért nem teszi rá a kupakot a

fogkrémre, vagy, hogy miért tette ezt és ezt. Mihelyt képes vagy annyira

kívülről figyelni magadat, hogy észre tudod venni ezt az ismétlődő

folyamatot, onnantól könnyebb lesz kiszállni a játékból vagy éppen be

se szállni. Az egós játszmákat a tettenéréssel és a tudatos

odafigyeléssel lehet elkezdeni megszüntetni. Arról nincs adat, hogy

végleg le lehet-e tenni mindezt, bár Buddha vagy Jézus talán tudna erről

mondani valamit :)

Játszmák, minták, programok

A játszmáink megfigyelése sokat hozzáadhat a saját önismeretünk

mélyítéséhez. Felfedezhetjük benne a családunkban esetleg generációk

óta újra és újra lejátszott forgatókönyveket például az elhagyásról, a

hűtlenségről, a féltékenységről, a titkos viszonyokról, az eltitkolt

érzelmekről, az áldozat-agresszor játszmákról és még sorolhatnánk.

Hordozhatunk számtalan ilyen programszerűen ismétlődő mintát előző

életekből és hatással lehetnek ránk mások játszmái, mintái is a

környezetünkből. Ezek között vannak olyan helyzetek, amelyeket a

Lelkünk minden ítélkezés nélkül egyszerűen csak meg akar élni:

tapasztalatot akar szerezni arról, milyen megcsaltnak érezni magunkat

vagy éppen milyen valaki mást megcsalni. A húsbavágó érzelmek

megélése igen komoly tanulást jelent a Lélek számára, és annál előbb

megtanuljuk a leckét, minél inkább átengedjük magunkon a helyzet

fájdalmát. Amikor ellenállunk a nehéz helyzetekből eredő tapasztalatnak,

és a fájdalmas élményeket inkább elnyomjuk, akkor a saját utunkat

lassítjuk le. Rengeteg olyan élményünk lehet, amelyre nincsenek és nem

is kellenek szavak, amelyeket felesleges még megérteni is, mert az

érzés, az átélés, a tapasztalat számít. Ez természetesen nem jelenti

azt, hogy nyugodtan sutba dobhatjuk az erkölcsi elveinket és mostantól

úgymond mindent szabad, vagy, hogy ne is próbáljuk meg értelmezni a

kapcsolatainkat. Ehelyett érdemes magunkba nézve feltenni a kérdést,

hogy mire akar megtanítani az a kínos szituáció, amiben benne vagyok.

Milyen bölcsességet tartogat számomra, hogyan lettem több általa?

Milyen ismétlődő mintákat veszek észre a kapcsolataimban és ezek

vajon honnan erednek? Milyen gondolati és érzelmi mintákat táplálok

önmagamban, amelyek lehetővé tették számomra, hogy éppen azt a

nehéz helyzetet tapasztaljam meg (hogy megint elhagytak, hogy ez a

kapcsolatom sem működik stb.)?

Önmagunk meggyógyítása

Ahogy ezeket a mintákat felderítjük a lényünk mélyebb rétegeiben, úgy

kezdődik meg a gyógyulásuk, az átalakulásuk. Vannak olyan egyszerűbb

hiedelmeink, amelyeket pusztán a megértéssel, a gondolatainkkal rövid

idő alatt át tudunk formálni. Akadnak makacsabbak is, amelyeket

tudatos odafigyeléssel tudunk finomítani és átalakításuk,

meggyógyításuk hosszabb időt vesz igénybe, és persze olyanok is,

amelyeket végül inkább elfogadunk békében és szeretettel. Ma már

számtalan módszer létezik a gondolataink áthangolásához, az

érzelmeink meggyógyításához, a hitrendszereink átformálásához –

találjuk meg azt, ami nekünk működik és közelebb visz önmagunkhoz,

saját egyéni lényünk elfogadásához és szeretetéhez. Minél inkább

elfogadjuk és szeretjük önmagunkat, annál könnyebb lesz mindezt

mással is megtenni.

 

Kolontár Elvira

életmód és spirituális tanácsadó

www.hazateres.net

...................................................................................................................

 

Somogyi Péter lélekszerelő, hagyaték őrző

Spiritális párkapcsolat

 

Jó cím. Vajon milyen egy spirituális párkapcsolat? Tudunk-e róla valamit?

Először azt gondoltam rövidre zárom a témát: Minden párkapcsolat

spirituális!

De nézzük csak mitől spirituális egy párkapcsolat:

-          áthatja a spiritualitás

-          célja az Isten felé haladás

-          túlmutat az anyagi típusú megtapasztalások világán...

Sorolhatnánk még. De vajon van olyan párkapcsolat amelyik nem ilyen?

Szerintem nincsen. Minden párkapcsolat Spirituális! Miért? Ennek

viszonylag egyszerű az oka. Azt mondjuk, hogy profán tér nem létezik,

hiszen amennyiben az Isten, Önnön magából teremtette a világot, akkor

annak nincsen olyan szeglete, amelyikben ne volna jelen. Lehetséges

egy minden porcikájában, alkotórészében szakrális világban, nem

szakrális kapcsolatot fentartani? Kötve hiszem. Nem lehetséges!

Akkor mégis mire értjük, hogy egy párkapcsolat spirituális vagy sem?

Arról lehet szó, hogy az adott kapcsolatban résztvevő felek vajon

tudatosan, vagy csak ösztönösen, figyelmetlenül élik az életüket.

Manapság főleg azt nevezzük spirituálisnak, amelyben tudatosak a

felek.

Például, sok olyan nő van, aki arról panaszkodik, hogy a társa nem

érdeklődik a spiritualitás iránt, nem jár előadásokra... Na, szerintem ez

nem baj, abban az esetben, ha mindezek ellenére az illető férfi hozza a

férfi szerephez tartozó, megvalósítandó viselkedési formákat, teremt és

eléri a megfelelő célokat. Miért járna akkor előadásra, ha megy neki,

elmélet nélkül is.

De mi van akkor, ha valaki nem tudatos, ráadásul nem is úgy él. Nos,

akkor is spirituális az élete, csak nem tud róla. Ráadásul, mindezek

mellett, mivel nem tudatos, az adott helyzetből nem a legtöbbet és

legjobbat hozza ki, hiszen csak sodródik az eseményekkel, hanem csak

annyit, amely az életből fakadóan magától alakul. Valahogy úgy

képzeljük ezt el, mint ha egy erős sodrású folyóban úsznánk. Ha nem

teszünk semmit, csak fennmaradunk, akor visz minket a víz, haladunk.

Ha az árral szemben úszunk, akkor kevésbé, vagy csak szakaszosan

haladunk, amikor megpihenünk a szembeúszás fáradalmai miatt, de

megint csak haladunk.

Van olyan is amikor az ár irányában tempózunk mi magunk is. Ebben az

esetben is haladunk, a megfelelő irányba, csak sokkal gyorsabban,

könnyebben, a folyóval, a mindenséggel összhangban!

Egy párkapcsolatban - ahol a korábban szétszakított felek próbálnak

meg spirituális egységet létrehozni, Istenben összeolvadni, mert hiszen

a párkeresési késztetés az egy spirituális igény, így maga a folyamat is

spirituális, akkor is, ha a felek tudattalanul, megszokások mentén

cselekszenek, esetleg csakis és kizárólag anyagi megfontolások alapján

tesznek meg lépéseket - sem történhet meg, hogy maga a kapcsolat ne

legyen spirituális, ne segítené az Istenben történő összeolvadás

megvalósulását. Csak van amikor könnyedén, van amikor csak sodródva,

és van amikor komolyan ellenállva haladunk, cselekedeteinknek

megfelelő tempóban. Mindegyik esetben a kapcsolat maga spirituális, de

a cél elérése, az odáig vezető út, annak nehézsége, különböző!

Mindezek figyelembe vételével, válasszunk, majd döntsünk és

cselekedjünk, mert látszik, rajtunk múlik, melyik utat választjuk! A mi

felelősségünk, hogy egy merő hadakozás, vagy egy könnyed, vidám

kapcsolat az, amiben lehetőségünk lesz a teljes összeolvadás

megtapasztalására! Természetesen, ha teljesen szembe fordulunk az

élet áramlásával, az Isteni törvényekkel, Isten természetével, akkor

lehetséges, csak annyi lesz a megtapasztalásunk, hogy nem megy,

nincsen összeolvadás, nem lesz Isten közeli élmény, ami majd abban

segít minket, hogy a következő életünkben még nagyobb legyen a

késztetés a kívánt, belsőnkből eredő spirituális cél megvalósítására.

Jó gondolkodást! Választást és döntést! Hajrá, Istennel előre!

 

Somogyi Péter

Lélekszerelő

www.lelekszerelo.hu

 ..................................................................................................................

 

Zsa Zsa Tudos-Akia

 

Újfent az egyik kedvenc témámhoz érkeztünk, ami úgy tűnik nem csak

engem, hanem a Föld majd minden lakóját ugyanannyira izgatja.

Amint a körülöttünk lévő változások egyre erősödnek, megrengetik azt a

kevés kis önbizalmunkat is, ami még maradt. Eközben az a furcsa

gondolat üldöz bennünket, hogy a szorongásunkra és

nyugtalanságunkra a választ egy ember hozza, aki egyszer csak

bekopogtat az ajtónkon. Nem sok erőfeszítésünkbe kerül ennyire

használni végtelen képzelőerőnket. A fogyasztói társadalom a

kezdetektől fogva azon dolgozik, hogy a nagyobb közösségeket

kisebbekre bontsa, hogy ezt a gondolatot táplálja, én annak

kitalálói zsebét megtöltse. A vallások térhódítása is ezzel egy időben

kezdődött, hirdetve az anyag fontosságát. A különböző hitrendszereken

és gondolatmeneteken keresztül a félelem beépült az emberiség

viselkedésrendszerébe. Nem csak a létezésünk célját írták át és

vezettek félre bennünket, hanem a szabályok és rendelkezések

elfordítottak minket a Lélektől és a Tudástól, amit az hordoz. Ezek

helyett inkább hordozzuk magunkban a bűnt, élvezkedünk a

szenvedésben, és hogy mindezekért kárpótoljuk magunkat,

kényeztetjük a fizikai testünket. Az utóbbi persze pénzbe kerül, így

hozzájárul a fogyasztói társadalom ördögi köréhez.

Tehát mit is jelent a spirituális szó? Hogyan használhatjuk, és lehet-e

egy kapcsolat spirituális?

Az előző gondolatmenetből következik, hogy a vallás nem egyenlő a

spiritualitással. A spirituális szónak sok különböző jelentése van. Én a

görög  Psziché megfelelőjét szeretem leginkább. A görög nyelvben

különböző kifejezések vannak a különböző jelentésekre, ám ez

megegyezik az én értelmezésemmel. Psziché maga a lélek, annak

múltjával, jelenével és jövőjével; tudatával és tudatalattijával; a

tapasztalatokkal, melyeket kozmikus és földi élete során szerzett.

Mindannyian lelkek vagyunk, mégha ezt nem is mindegyikünk érti.

Mindannyiunknak megvan a lehetősége, hogy hozzáférjen tudásához és

annak hasznát vegye a jelenben.

Gondolkozzatok el azon, hogy mi az, amit egy kapcsolatban

spirituálisnak hívhatunk? Miért csak egy kapcsolatban lehet ez meg?

Attól függően, hogy kinek mit jelent a Psziché, másképp viszonyul az

élethez. Az ember természetesen belelép kapcsolatokba, hiszen ezek az

élet velejárói, de ettől még a kapcsolat nem lesz spirituális.

Érdemes azonban figyelembe venni a lelki társakat és duál párokat.

Mivel több lelki társunk van, könnyen lehet, hogy különböző

kapcsolatokban lehorgonyzunk valamelyiküknél. Amikor ez megtörténik,

ne szabad semmi különlegeset remélnünk. A lelki társak többsége

egymással párhuzamos életet él, mivel más fejlettségi szinten vannak. A

már ismert elv érvényesül itt is, akár megérted, akár nem. Duál párunk

csak egy van. Mivel ő a lelkünk másik fele, úgy érezhetjük, hogy a

tükörképünkkel élünk. A duálunkkal lévő kapcsolatban nincs mozgás

vagy súrlódás, és ettől kialszik a láng a kapcsolatban, általában a

gyengébb féllel együtt.

Ott vannak még azok a lelkek, akikkel szerződést kötöttünk mielőtt

lejöttünk a Földre. Az ilyen lelkek mindig vonzzák egymást. Ők

segíthetnek egymásnak, taníthatnak és tanulhatnak egymástól, habár

ezt általában barátként teszik.

Azt hiszem mindenki számára mást jelent a “spirituális kapcsolat”

kifejezés. Aki azonban spirituális egy kapcsolatban, az az élet minden

területén az lesz.

Azért vagyunk a Földön, hogy tanuljunk a tapasztalatainkból. Ezeknek a

többsége emberi kapcsolatainkból származik, ezért a párkapcsolatban

való lét fontos lehetőség a fejlődésre. Ahhoz, hogy élni tudjunk a

lehetőséggel, bizonyos szabályokat mindkét félnek be kell tartania.

A szabályok:

Feltétlen szeretet

Tisztelet

Önbeteljesítés

Az összekapcsolódási pontok az egység érdekét szolgálják

A szexuális együttlétek a felek kölcsönös elégedettségét szolgálják

Párkapcsolatban lenni egyszerre nagyon bonyolult és mégis egyszerű.

Ez egy segítő, nem pedig kritizáló együttműködés. Inkább élvezettel,

mintsem szenvedéssel épít, mintsem rombol. Nem mindenkinek való.

Meg kell értenünk a lelkünket ahhoz, hogy megoszthassuk valakivel.  Ezt

jelenti számomra a spirituálist, és ez az, amit én kapcsolatnak nevezek.

Béke és szeretet

 

Zsa Zsa Tudos-Akia

 

 

Oldal: 2013 márciusi írások Spirituális párkapcsolat témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat