Ezo Hírnök

www.ezohirnok.hupont.hu

 

arany_om2.jpg

 

 bode_foto.jpg

Böde István jógaoktató

Az intimitás

 

Emberi mivoltunkból fakad, hogy természetes igényünk van

magánéletünkben az intimitásra, hogy bensőséges viszonyban

lehessünk mélyebb önmagunkkal, meghitt légkörben párunkkal, és

hitéletünk alapján Istennel.

Kiegyensúlyozottságunkat megerősíti az intim kapcsolat a belső énünket

megjelenítő valódi önmagunkkal - mert ebben már nincsenek

szerepszemélyiségeink álarcai.  Az intimitás bennünk az a

közeg,amelyben megnyilvánulhat rejtett énünk - félelem nélkül

mutathatjuk meg magunkat a bizalom légkörében annak a szeretett

személynek- aki valójában vagyunk.

Az intim emberi kapcsolatomban megismerhetem a natúr  önmagamat,

ez számunkra okozhat meglepetést, vagy örömteli felfedezést. Bár

érdemes tudni: az emberek a kapcsolataiktól várnak el olyasmit, amit

magukban nem találnak meg...és ezt sajnos a másik fél nem pótolhatja.

A másik tanulság: a velünk szembeni elvárás ellehetleníti bennünk az

intimitásra hajlandóságot, és ha mégis megfelelési kényszerrel

alkalmazkodunk - hazug emberré válunk.

Az intimitás légköre párunkkal: nemcsak testi meztelenséget jelent,

hanem a lelki kendőzetlenséget is...mert felszabadultan jó magam

megmutatni annak, akit szeretek, és aki-amilyen valójában vagyok.  Mert

idővel álarcaink ránktapadnak, egyre súlyosabbá válnak, és majdan már

letéphetetlenek. Intimitás életünkben lehetnek /és legyenek is!/ magán

és közös titkaink- akár az örömszerző szexualitásban, vagy egyéb fura

szokásainkról legyen szó-mert ez is összeköt bennünket.

Azonban számoljunk azzal, ha csalódás ér bennünket - akkor bizony

kinyílik a szemünk, de egy időre bezárul a szívünk.   A sors törvénye

szerint olykor kíméletlen ostorcsapásokat kapunk, hogy megtanuljunk

valóban látni - hogy ne homályban éljük le az életünket, félálomban

szenderegve... mert a butaság jóhiszeműségével annak adtuk a

szívünket azonnali bizalommal, aki még a kézfogásunkat sem érdemelte

meg. De bizalomvesztésben nem élhetjük le az életünket, mert szívünk

elsatnyul, csökken a lüktető ereje, amelyből jótékony inspirációink

fakadnak. Mert a sziv nemcsak az érzelmek,érzések, hanem az Élet

forrása, az újra kezdésekhez adja éltető erőnket.

Ha minél távolabb élünk a szívünktől, annál magányosabbak,önzőbbek

vagyunk. A szeretet forrása a szívünk, mert a szeretet kohéziója

összevonz, egyben tart,  - a keserűség, gyűlölet  szétesésre kényszerít,

ellehetetlenít. Akkor kezdünk el ismét élni, hogy látjuk-e életünkben

megjelent embert  a szivünkkel-akkor már nincsenek belső komplexus -

lelki görcseink, mert azok idővel felodódnak...mint ahogy a rákos

sejtburjánzások is egyszercsak elhalnak az emberi szervezetben, hogy

átadják helyüket az ÉLET-nek. Az állatvilágtól megkülönböztető

értékrendünk a személyes intimitás igényünk, és amely nem szerepel  a

bensőséggel teljes párkapcsolatban: az érzelemnélküli szex.  A

jelenkorban a médiák által terjedő aberrált exibicionizmus és ugyancsak

a perverz voaröizmus verbalitásban, önmutogatásban és magánéleti

szférába kukkolásban nyilvánul meg - elég ha csak az internet egyes

vizualitására , akár némely  TV csatornára gondolok, pedig annak semmi

köze a valóban való világhoz.

Ami valóban erőforrásunk: Istennel kapcsolatunk, bensőséges

viszonyunk. Tudjuk-e spontán imáinkban megszólitani a Mindenható

Lelket, vele megosztani kétségeinket, bevallani gyengeségeinket,

köszönettel hálát adni.  Ami nem szégyen: kérni a megpróbáltatások

elviselésére, túlélésre kegyelmi tűrőképességet.

Aki belső centrumából szól az Ég felé imájában, megérkezik számára a

válasz.

A költő bíztat,vígasztal:

"Tudom és érzem hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltó-kése bennem

Téged szolgál, mert mig szivembe metsz

új szépséget teremni sebez engem"

                                                  /   Tóth Árpád:  Isten oltó kése/

 

   Baráti kéznyújtással: Böde István jógaoktató 

email: bodeistvanjoga@gmail.com

T:210 09 64

jóga foglalkozások minden kedden 18.00-20.00 

Elérhetőség: Bp., VIII. kerület, Práter utca 28  II. emelet balra 

 

 ..................................................................................................................

domjan_moni.jpg

 

Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner

Intimitás-imitálás

 

Intim betét, intim mosakodó, intim gyanta, intim torna (esetleg illegál)...

Az „intim” szó leggyakoribb szókapcsolatai ezek voltak, legalábbis az

internetes keresés eredménye szerint. Nekem erről valamilyen titkos,

kínos, rejtegetni- és szégyellnivaló tevékenység jut eszembe, amely

saját magam elfogadhatóságát biztosítja, de magát a cselekedetet

mégsem vállalom fel nyilvánosan. Ráadásul ezek kifejezetten női dolgok,

ezért ha netán férfiakkal kapcsolatban merül fel ilyesmi, az még

kínosabbnak tűnik.

 

Számomra mindez két fontos dolgot árul el az intimitáshoz való

viszonyunkról: 1) rejtegetjük, szégyelljük; 2) és ez fokozottan

vonatkozik a férfiakra. S a harmadik következtetésem, hogy az igazi,

mélyebb jelentéséhez, netán átéléséhez nagyon nehezen, nagyon

ritkán jutunk el.

 

Van egy férfi ismerősöm, akivel Facebook-on „találkoztam”. Bejelölt és

én visszajelöltem, mivel hasonlónak tűnt az érdeklődési köre az

enyémhez, gondoltam, hátha találkoztunk valamilyen rendezvényen,

csak már nem emlékszem rá (ez velem gyakran előfordul). Aztán egyszer

egy filmklubon személyesen is összefutottunk. A film utáni beszélgetés

során odajött hozzám, és hosszan, néma áhítattal bámult rám.

Magyarázatul azt fűzte hozzá a viselkedéséhez, hogy ő most egy

angyalt lát, és ez mennyire csodálatos élmény számára. Nekem kevéssé

volt az, sőt rendkívül zavarba jöttem, amit el is mondtam neki. Általában

udvarias és béketűrő vagyok, akkor is az voltam, de igyekeztem mielőbb

megszabadulni számomra terhes társaságától. Aztán fél évig semmilyen

kommunikáció nem volt köztünk, de a születésnapomra küldött – megint

Facebook-on – egy hosszú, meglehetősen szirupos köszöntést.

Időnként azt is láttam, hogy (mi mindenre jó ez a fészbúk!) viszonylag

rendszeresen más nőneműeket is hasonló édeskés ömlengésekkel

bombáz.

 

Miért zavar engem mindez? Mert olyan magas intimitás-szintet

feltételező kommunikáció keveredik bele teljesen megalapozatlanul

ezekbe a helyzetekbe, amely kellemetlenné, kínossá teszi ennek

fogadását, pláne, mivel a kedvesség, szeretet álarca mögé bújuk.

Gyakran tapasztalom túlfűtött ezotériával fertőzött közegben, hogy

teljesen félreértik a „szeretet” kifejezését, és akár öleléssel, testi

érintéssel, akár szavakkal átlépnek olyan határokat, amelynek

átlépésére még nem érett meg a két ember kapcsolata.

 

Miért írok két emberről? Mert azt gondolom, hogy a valódi intimitás az Én

és a Te viszonyában jön létre. Lehetséges - bár meglehetősen ritka -,

hogy egy csoporton belül mindenki páronként is eléggé mély bizalmi

viszonyban van egymással, de inkább jellemző, hogy létrejön egy

általánosan elfogadó, biztonságos és szeretetteli légkör a csoportban,

amely azonban nem hasonlítható össze azzal a mélységgel, amelyet a

két ember között megszülető intimitás nyújt. Beszéljünk akár anya-

gyerek kapcsolatról, párkapcsolatról vagy barátságról: az, ami a két

ember intimitásában létrejön,  csak és kizárólag kettőjüké, és nem

megosztható mással.

 

Azt hiszem, ebből fakad az intimitás lényege, értéke és minden

nehézsége: nekünk kettőnknek fel kell építenünk ezt a különleges

közeget, és folyamatosan ápolnunk kell ahhoz, hogy tartós legyen. Az

még nem intimitás, amikor úgymond „teljesen rákattanunk egymásra”!

Legyen szó szerelemről vagy barátságról. Sőt, még az anya-gyerek

kapcsolatban sem elég a „természetes anyai ösztön” a folyamatos

egymásra hangolódás biztosításához – hiszen látjuk, milyen gyakran

sérül meg ez a nagyon fontos kötelék.

 

Mindeközben – és persze éppen ezért – csillapíthatatlanul vágyakozunk

az intimitás megélésére. Sajnos kevesen rendelkezünk eleve adott

eszköztárral a megteremtéséhez, ezért pótlékokhoz folyamodunk. A

szexualitás, mint az intimitás egyik legfontosabb közege gyakran esik

áldozatul ennek: amikor valaki ismeretlenekkel szexel, vagy egy

elhidegült kapcsolatban az intimitás feltámasztásának reményével

létesít testi kapcsolatot a partnerével, az ugyanúgy zsákutca. No

persze, a zsákutcákra szükségünk van ahhoz, hogy végül megtaláljuk az

igazi utat – amennyiben felismerjük, hogy zsákutcába kerültünk, és

képesek vagyunk kihátrálni belőle.

 

Engem teljesen átalakított az, hogy elkezdtem képessé válni az

intimitást megélni a párkapcsolatomban. Kénytelen voltam felismerni,

milyen „pótszereket” használtam korábban, némi látszat-intimitás

beszerzése kedvéért. Ilyen volt a zenéléssel, szerepléssel összekötött

nyilvános önkifejezés, az izgalmas kalandok kergetése az élet minden

területén, majd a baráti társaságban való „villogás” ezen élmények

ecsetelésével. Egyrészt rá kellett jönnöm, hogy az ilyen úton szerzett

figyelem, elismerés messze van a valódi intimitástól. Amíg azonban nem

éltem át ezt, addig csak a fájó hiányérzet maradt, amely egy ideig újabb,

még extrémebb kalandok keresésére csábított, és még több felszínes

kapcsolat kialakítását eredményezte. Szerencsére a hiányérzet akkora

volt, hogy végül egy másik út felé fordított.

 

Ahogy elindultam a valódi intimitás megélése felé, eleinte sok

fájdalomban, ugyanakkor mélyebb, kielégítőbb élményekben volt

részem. Most már megerősödve járok ezen az úton, de még mindig sok

kérdésem maradt: milyen az a barátság, ahol az intimitásé a főszerep? A

régi barátaim közül sokan csalódottan és értetlenül állnak az „új

személyiségem” előtt, kérdezve, hogy hová lett az az izgalmas, igaz,

roppant nyugtalan régi énem, akivel mindig történt valami? Mások azt

mondják, hogy sokkal nyugodtabb lettem, de nem gondolják, hogy

unalmasabb, sőt! Én is keresem az önkifejezés újabb, kevésbé öncélú

módjait. Próbálok türelmesen viszonyulni a saját átalakulásomhoz, és

kivárni, persze ha kell, aktívan elősegíteni az új formák megtalálását az

életemben. Olyanokat, amelyek mélyebbek, és valódi intimitásra

épülnek. Tudomásul veszem, hogy ilyen kapcsolatokból kevesebb lehet,

és sokkal több időt, energiát igényel a fenntartásuk.

 

Bert Hellinger nyomán sok pszichológus osztja azt a nézetet, hogy az

első szerelmi kötődés a legerősebb, és minden további ennél

szükségszerűen gyengébb lesz majd. Én ebben kételkedem, illetve más

dimenzióban értelmezem a jelentséget. Nos lehet, hogy a szenvedély és

az izgalom csillapul azáltal, hogy valaki több szerelmi viszonyt él át

sorozatban, már azok ismeri a lefutását,  fázisait. De vajon eljut-e

bármelyikben az intimitásig? Azt gondolom, igazi áttörést hoz, amikor

valaki képessé válik az intimitás megélésére, és egy ilyen kötődés

minden korábbit felülír, bármekkora volt a szenvedély korábban. Azért

nehéz ezt felismerni, mert ez a fajta mély initimitás nem a kapcsolat

korai, szenvedélyes szakaszában mutatkozik meg, hanem

szükségszerűen később, ha a felek már túlvannak az csalódáson,

átélték a hatalmi harcokat, majd sikerült ezen túl-látni, és mélyebben,

valóságosabban összekapcsolódni. Ennek azonban kikerülhetetlen

előfeltétele, hogy az egyes embereknek előbb saját magukkal sikerüljön

a korábbinál mélyebb, valódibb, intimebb kapcsolatot teremteni.

 

Domján Mónika


...................................................................................................................

 somogyi_peter.jpg

Somogyi Péter hagyományőrző, lélekszerelő

Intimitás

 

Érdekes világot élünk. Az audióvizuális világ azt sugallja, minden úgy jó,

ha jól látszik. Ha világosan, jól láthatóan, megfigyelhetően látszik,

ábrázolódik. Amivel ezt nem lehet megtenni, az nem is érdemes arra,

hogy foglalkozzunk vele. Valószínüleg azért, mert nem anyagiasítható.

Nincsen anyagi megfelelője.

Nézzünk egy példát:

Sanyinak szép 72cm-es TV-je van. Még képcsöves. Látja ám a

reklámban, hogy van plazma, vagy LCD, vagy LED TV is, amelyek olyan

szuperek, hogy a család boldogan ül előttük és nézi a csodálatos képet.

Ugyan nincsen rá elég pénze, de a megoldás a reklámok mentén

kivilágosodik. Sanyi, némi segítséggel, amit a reklám sugall, megveszi a

kíválasztott TV-t. Hétfőn meg is hozzák a készüléket, amit boldogan

helyeznek üzembe és nézik egész este. Mindez a nagy boldogság

eltart szerdáig. Ugyanis ekkor, egyszerre megy a Születettt feleségek és

a BL meccs. Kész a bál, a veszekedés:

- Minek kell mindig a focit bámulni...

- Hogyan lehet azt a szinvonaltalan szart nézni...

Sanyi mérgében kimegy a gangra és rágyújt. Érkezik József (aki két

héttel korábban vette meg a maga szuper készülékét), és kaján

vigyorral kérdezi: -

Na, milyen a TV? - Szuper! - hangzik Sanyi válasza, aki be se meri vallani,

hogy a felvett hitel és a továbbra is megmaradó állandó veszekedések

fényében már nem is volt jó ötlet a vásárlás. A részletfizetés napja pedig

közeleg...

Miről szól a példa? Arról, hogy a mi Sándorunk, nem TV készüléket,

hanem BOLDOG CSALÁDOT SZERETETT VOLNA! Azt hitte, azt sugallta a

reklám, hogy a TV készülék megvásárlásával szert tehet erre is. Sajnos

ez egy nagy hazugság! LEHETETLEN! Anyag nem pótolhatja a szellemi,

érzelmi szükségleteket.

Itt jön a képbe az intimitás. Elég nehezen ábrázolható.

Megkockáztatom, LEHETETLEN! Honnan tudjuk ezt? A romantikus

filmekből. Ma trend a leánykérésnek megadni a módját. Tengerpart,

gyertyafény, flashmob, gyémántgyűrű... FIGYELÜNK? Mind ANYAG, Mind

KÜLSŐSÉG! Megvalósítható? Igen! Megvalósítható, csak semmi köze az

intimitáshoz. Semmi köze ahhoz a belső összekapcsolódáshoz, ami a

feleket össze kellene kösse! Semmi köze ahhoz az égben köttetett,

boldogságot és fejlődést hozó, lelki kapcsolathoz, amely alapján

érdemes lenne két embernek összekötni az életét! SEMMI KÖZE!

Mert az INTIMITÁS, az intim közösség, SZER-etet teli, SZER-elmes

összetartozás, SZERELMES közösség, ahol ketten, Istenben egyesülve,

élik azt a Teremtő Embert, akit Isten a saját hasonlatosságára

teremtett, hogy uralkodjék a világ felett. Az ilyen közösség, annyira

egyedi, a két fél által meghatározott, hogy semmiféle keret, sablon nem

húzható rá. Nincs az a gyűrű, nincs az a helyszín, nincs az az anyag,

anyagi megmutatkozás, amely ezt pótolhatná. Ha nincsen, nem érdemes

összekötni az életünket. Ha pedig van, az elmondhatatlan, leírhatatlan,

ábrázolhatatlan! Valami olyan személyes, az adott szerelemben,

szerelmi közösségben lévő speciális összetartozás, amely EGYEDI, csak

az ÖVÉK, akik alkotják a kettőst, az EGY-et!

Pont ezért van bajban a mai világ. Mert ez: ÁBRÁZOLHATATLAN, EGYEDI,

SÉMÁK SZERINT NEM JELLEMEZHETŐ, ÍGY TÖMEGESEN eladhatatlan! NEM

ÜZLET! Nem is tud vele mit kezdeni a média, a világot irányítók

csoportja. Próbálják, belevarni a szexualitásba, a romantikus

jelenetekbe, de nem megy nekik. Mi pedig amíg nem ébredünk rá, erre

az EGYEDISÉGRE, amely két emberé, akik EGY-ek, addig A KLISÉK

MINTÁIT MÁSOLVA, REMÉNYKEDVE VAGYUNK BOLDOGTALANOK! Hiszen

hiába teszünk úgy, mint láttuk, mondják, sugallják, a VÁRT, ÓHAJTOTT

CSODA ELKERÜL MINKET! Mindegy, mit mennyire tervezünk meg, miket

veszünk, milyen a színe, mindegy mennyire „álom esküvő, leánykérés,

...” a miénk, a végén, visszatekintve értetlenül állunk, az elmúlt,

cselekvéssel és anyaggal kitöltött időre gondolva:

„...Hja, s közben élni is kellet volna így igaz...” – Kányádi Sándor

Csak ŐSZÍNTÉN! Van vagy nincs? Ha másét másolod, az soha sem lehet

a Tiéd, a TIÉTEK! Bátran, őszíntén!

Somogyi Péter

Lélkszerelő, Hagyaték őrző

 

 



 

saci_kaldeus.gif

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 71
Tegnapi: 184
Heti: 255
Havi: 3 984
Össz.: 927 506

Látogatottság növelés
Oldal: 2014 májusi írások Intimitás témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »