Böde István jógaoktató
Az intimitás
Emberi mivoltunkból fakad, hogy természetes igényünk van
magánéletünkben az intimitásra, hogy bensőséges viszonyban
lehessünk mélyebb önmagunkkal, meghitt légkörben párunkkal, és
hitéletünk alapján Istennel.
Kiegyensúlyozottságunkat megerősíti az intim kapcsolat a belső énünket
megjelenítő valódi önmagunkkal - mert ebben már nincsenek
szerepszemélyiségeink álarcai. Az intimitás bennünk az a
közeg,amelyben megnyilvánulhat rejtett énünk - félelem nélkül
mutathatjuk meg magunkat a bizalom légkörében annak a szeretett
személynek- aki valójában vagyunk.
Az intim emberi kapcsolatomban megismerhetem a natúr önmagamat,
ez számunkra okozhat meglepetést, vagy örömteli felfedezést. Bár
érdemes tudni: az emberek a kapcsolataiktól várnak el olyasmit, amit
magukban nem találnak meg...és ezt sajnos a másik fél nem pótolhatja.
A másik tanulság: a velünk szembeni elvárás ellehetleníti bennünk az
intimitásra hajlandóságot, és ha mégis megfelelési kényszerrel
alkalmazkodunk - hazug emberré válunk.
Az intimitás légköre párunkkal: nemcsak testi meztelenséget jelent,
hanem a lelki kendőzetlenséget is...mert felszabadultan jó magam
megmutatni annak, akit szeretek, és aki-amilyen valójában vagyok. Mert
idővel álarcaink ránktapadnak, egyre súlyosabbá válnak, és majdan már
letéphetetlenek. Intimitás életünkben lehetnek /és legyenek is!/ magán
és közös titkaink- akár az örömszerző szexualitásban, vagy egyéb fura
szokásainkról legyen szó-mert ez is összeköt bennünket.
Azonban számoljunk azzal, ha csalódás ér bennünket - akkor bizony
kinyílik a szemünk, de egy időre bezárul a szívünk. A sors törvénye
szerint olykor kíméletlen ostorcsapásokat kapunk, hogy megtanuljunk
valóban látni - hogy ne homályban éljük le az életünket, félálomban
szenderegve... mert a butaság jóhiszeműségével annak adtuk a
szívünket azonnali bizalommal, aki még a kézfogásunkat sem érdemelte
meg. De bizalomvesztésben nem élhetjük le az életünket, mert szívünk
elsatnyul, csökken a lüktető ereje, amelyből jótékony inspirációink
fakadnak. Mert a sziv nemcsak az érzelmek,érzések, hanem az Élet
forrása, az újra kezdésekhez adja éltető erőnket.
Ha minél távolabb élünk a szívünktől, annál magányosabbak,önzőbbek
vagyunk. A szeretet forrása a szívünk, mert a szeretet kohéziója
összevonz, egyben tart, - a keserűség, gyűlölet szétesésre kényszerít,
ellehetetlenít. Akkor kezdünk el ismét élni, hogy látjuk-e életünkben
megjelent embert a szivünkkel-akkor már nincsenek belső komplexus -
lelki görcseink, mert azok idővel felodódnak...mint ahogy a rákos
sejtburjánzások is egyszercsak elhalnak az emberi szervezetben, hogy
átadják helyüket az ÉLET-nek. Az állatvilágtól megkülönböztető
értékrendünk a személyes intimitás igényünk, és amely nem szerepel a
bensőséggel teljes párkapcsolatban: az érzelemnélküli szex. A
jelenkorban a médiák által terjedő aberrált exibicionizmus és ugyancsak
a perverz voaröizmus verbalitásban, önmutogatásban és magánéleti
szférába kukkolásban nyilvánul meg - elég ha csak az internet egyes
vizualitására , akár némely TV csatornára gondolok, pedig annak semmi
köze a valóban való világhoz.
Ami valóban erőforrásunk: Istennel kapcsolatunk, bensőséges
viszonyunk. Tudjuk-e spontán imáinkban megszólitani a Mindenható
Lelket, vele megosztani kétségeinket, bevallani gyengeségeinket,
köszönettel hálát adni. Ami nem szégyen: kérni a megpróbáltatások
elviselésére, túlélésre kegyelmi tűrőképességet.
Aki belső centrumából szól az Ég felé imájában, megérkezik számára a
válasz.
A költő bíztat,vígasztal:
"Tudom és érzem hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert mig szivembe metsz
új szépséget teremni sebez engem"
/ Tóth Árpád: Isten oltó kése/
Baráti kéznyújtással: Böde István jógaoktató
email: bodeistvanjoga@gmail.com
T:210 09 64
jóga foglalkozások minden kedden 18.00-20.00
Elérhetőség: Bp., VIII. kerület, Práter utca 28 II. emelet balra
..................................................................................................................
Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner
Intimitás-imitálás
Intim betét, intim mosakodó, intim gyanta, intim torna (esetleg illegál)...
Az „intim” szó leggyakoribb szókapcsolatai ezek voltak, legalábbis az
internetes keresés eredménye szerint. Nekem erről valamilyen titkos,
kínos, rejtegetni- és szégyellnivaló tevékenység jut eszembe, amely
saját magam elfogadhatóságát biztosítja, de magát a cselekedetet
mégsem vállalom fel nyilvánosan. Ráadásul ezek kifejezetten női dolgok,
ezért ha netán férfiakkal kapcsolatban merül fel ilyesmi, az még
kínosabbnak tűnik.
Számomra mindez két fontos dolgot árul el az intimitáshoz való
viszonyunkról: 1) rejtegetjük, szégyelljük; 2) és ez fokozottan
vonatkozik a férfiakra. S a harmadik következtetésem, hogy az igazi,
mélyebb jelentéséhez, netán átéléséhez nagyon nehezen, nagyon
ritkán jutunk el.
Van egy férfi ismerősöm, akivel Facebook-on „találkoztam”. Bejelölt és
én visszajelöltem, mivel hasonlónak tűnt az érdeklődési köre az
enyémhez, gondoltam, hátha találkoztunk valamilyen rendezvényen,
csak már nem emlékszem rá (ez velem gyakran előfordul). Aztán egyszer
egy filmklubon személyesen is összefutottunk. A film utáni beszélgetés
során odajött hozzám, és hosszan, néma áhítattal bámult rám.
Magyarázatul azt fűzte hozzá a viselkedéséhez, hogy ő most egy
angyalt lát, és ez mennyire csodálatos élmény számára. Nekem kevéssé
volt az, sőt rendkívül zavarba jöttem, amit el is mondtam neki. Általában
udvarias és béketűrő vagyok, akkor is az voltam, de igyekeztem mielőbb
megszabadulni számomra terhes társaságától. Aztán fél évig semmilyen
kommunikáció nem volt köztünk, de a születésnapomra küldött – megint
Facebook-on – egy hosszú, meglehetősen szirupos köszöntést.
Időnként azt is láttam, hogy (mi mindenre jó ez a fészbúk!) viszonylag
rendszeresen más nőneműeket is hasonló édeskés ömlengésekkel
bombáz.
Miért zavar engem mindez? Mert olyan magas intimitás-szintet
feltételező kommunikáció keveredik bele teljesen megalapozatlanul
ezekbe a helyzetekbe, amely kellemetlenné, kínossá teszi ennek
fogadását, pláne, mivel a kedvesség, szeretet álarca mögé bújuk.
Gyakran tapasztalom túlfűtött ezotériával fertőzött közegben, hogy
teljesen félreértik a „szeretet” kifejezését, és akár öleléssel, testi
érintéssel, akár szavakkal átlépnek olyan határokat, amelynek
átlépésére még nem érett meg a két ember kapcsolata.
Miért írok két emberről? Mert azt gondolom, hogy a valódi intimitás az Én
és a Te viszonyában jön létre. Lehetséges - bár meglehetősen ritka -,
hogy egy csoporton belül mindenki páronként is eléggé mély bizalmi
viszonyban van egymással, de inkább jellemző, hogy létrejön egy
általánosan elfogadó, biztonságos és szeretetteli légkör a csoportban,
amely azonban nem hasonlítható össze azzal a mélységgel, amelyet a
két ember között megszülető intimitás nyújt. Beszéljünk akár anya-
gyerek kapcsolatról, párkapcsolatról vagy barátságról: az, ami a két
ember intimitásában létrejön, csak és kizárólag kettőjüké, és nem
megosztható mással.
Azt hiszem, ebből fakad az intimitás lényege, értéke és minden
nehézsége: nekünk kettőnknek fel kell építenünk ezt a különleges
közeget, és folyamatosan ápolnunk kell ahhoz, hogy tartós legyen. Az
még nem intimitás, amikor úgymond „teljesen rákattanunk egymásra”!
Legyen szó szerelemről vagy barátságról. Sőt, még az anya-gyerek
kapcsolatban sem elég a „természetes anyai ösztön” a folyamatos
egymásra hangolódás biztosításához – hiszen látjuk, milyen gyakran
sérül meg ez a nagyon fontos kötelék.
Mindeközben – és persze éppen ezért – csillapíthatatlanul vágyakozunk
az intimitás megélésére. Sajnos kevesen rendelkezünk eleve adott
eszköztárral a megteremtéséhez, ezért pótlékokhoz folyamodunk. A
szexualitás, mint az intimitás egyik legfontosabb közege gyakran esik
áldozatul ennek: amikor valaki ismeretlenekkel szexel, vagy egy
elhidegült kapcsolatban az intimitás feltámasztásának reményével
létesít testi kapcsolatot a partnerével, az ugyanúgy zsákutca. No
persze, a zsákutcákra szükségünk van ahhoz, hogy végül megtaláljuk az
igazi utat – amennyiben felismerjük, hogy zsákutcába kerültünk, és
képesek vagyunk kihátrálni belőle.
Engem teljesen átalakított az, hogy elkezdtem képessé válni az
intimitást megélni a párkapcsolatomban. Kénytelen voltam felismerni,
milyen „pótszereket” használtam korábban, némi látszat-intimitás
beszerzése kedvéért. Ilyen volt a zenéléssel, szerepléssel összekötött
nyilvános önkifejezés, az izgalmas kalandok kergetése az élet minden
területén, majd a baráti társaságban való „villogás” ezen élmények
ecsetelésével. Egyrészt rá kellett jönnöm, hogy az ilyen úton szerzett
figyelem, elismerés messze van a valódi intimitástól. Amíg azonban nem
éltem át ezt, addig csak a fájó hiányérzet maradt, amely egy ideig újabb,
még extrémebb kalandok keresésére csábított, és még több felszínes
kapcsolat kialakítását eredményezte. Szerencsére a hiányérzet akkora
volt, hogy végül egy másik út felé fordított.
Ahogy elindultam a valódi intimitás megélése felé, eleinte sok
fájdalomban, ugyanakkor mélyebb, kielégítőbb élményekben volt
részem. Most már megerősödve járok ezen az úton, de még mindig sok
kérdésem maradt: milyen az a barátság, ahol az intimitásé a főszerep? A
régi barátaim közül sokan csalódottan és értetlenül állnak az „új
személyiségem” előtt, kérdezve, hogy hová lett az az izgalmas, igaz,
roppant nyugtalan régi énem, akivel mindig történt valami? Mások azt
mondják, hogy sokkal nyugodtabb lettem, de nem gondolják, hogy
unalmasabb, sőt! Én is keresem az önkifejezés újabb, kevésbé öncélú
módjait. Próbálok türelmesen viszonyulni a saját átalakulásomhoz, és
kivárni, persze ha kell, aktívan elősegíteni az új formák megtalálását az
életemben. Olyanokat, amelyek mélyebbek, és valódi intimitásra
épülnek. Tudomásul veszem, hogy ilyen kapcsolatokból kevesebb lehet,
és sokkal több időt, energiát igényel a fenntartásuk.
Bert Hellinger nyomán sok pszichológus osztja azt a nézetet, hogy az
első szerelmi kötődés a legerősebb, és minden további ennél
szükségszerűen gyengébb lesz majd. Én ebben kételkedem, illetve más
dimenzióban értelmezem a jelentséget. Nos lehet, hogy a szenvedély és
az izgalom csillapul azáltal, hogy valaki több szerelmi viszonyt él át
sorozatban, már azok ismeri a lefutását, fázisait. De vajon eljut-e
bármelyikben az intimitásig? Azt gondolom, igazi áttörést hoz, amikor
valaki képessé válik az intimitás megélésére, és egy ilyen kötődés
minden korábbit felülír, bármekkora volt a szenvedély korábban. Azért
nehéz ezt felismerni, mert ez a fajta mély initimitás nem a kapcsolat
korai, szenvedélyes szakaszában mutatkozik meg, hanem
szükségszerűen később, ha a felek már túlvannak az csalódáson,
átélték a hatalmi harcokat, majd sikerült ezen túl-látni, és mélyebben,
valóságosabban összekapcsolódni. Ennek azonban kikerülhetetlen
előfeltétele, hogy az egyes embereknek előbb saját magukkal sikerüljön
a korábbinál mélyebb, valódibb, intimebb kapcsolatot teremteni.
Domján Mónika
...................................................................................................................
Somogyi Péter hagyományőrző, lélekszerelő
Intimitás
Érdekes világot élünk. Az audióvizuális világ azt sugallja, minden úgy jó,
ha jól látszik. Ha világosan, jól láthatóan, megfigyelhetően látszik,
ábrázolódik. Amivel ezt nem lehet megtenni, az nem is érdemes arra,
hogy foglalkozzunk vele. Valószínüleg azért, mert nem anyagiasítható.
Nincsen anyagi megfelelője.
Nézzünk egy példát:
Sanyinak szép 72cm-es TV-je van. Még képcsöves. Látja ám a
reklámban, hogy van plazma, vagy LCD, vagy LED TV is, amelyek olyan
szuperek, hogy a család boldogan ül előttük és nézi a csodálatos képet.
Ugyan nincsen rá elég pénze, de a megoldás a reklámok mentén
kivilágosodik. Sanyi, némi segítséggel, amit a reklám sugall, megveszi a
kíválasztott TV-t. Hétfőn meg is hozzák a készüléket, amit boldogan
helyeznek üzembe és nézik egész este. Mindez a nagy boldogság
eltart szerdáig. Ugyanis ekkor, egyszerre megy a Születettt feleségek és
a BL meccs. Kész a bál, a veszekedés:
- Minek kell mindig a focit bámulni...
- Hogyan lehet azt a szinvonaltalan szart nézni...
Sanyi mérgében kimegy a gangra és rágyújt. Érkezik József (aki két
héttel korábban vette meg a maga szuper készülékét), és kaján
vigyorral kérdezi: -
Na, milyen a TV? - Szuper! - hangzik Sanyi válasza, aki be se meri vallani,
hogy a felvett hitel és a továbbra is megmaradó állandó veszekedések
fényében már nem is volt jó ötlet a vásárlás. A részletfizetés napja pedig
közeleg...
Miről szól a példa? Arról, hogy a mi Sándorunk, nem TV készüléket,
hanem BOLDOG CSALÁDOT SZERETETT VOLNA! Azt hitte, azt sugallta a
reklám, hogy a TV készülék megvásárlásával szert tehet erre is. Sajnos
ez egy nagy hazugság! LEHETETLEN! Anyag nem pótolhatja a szellemi,
érzelmi szükségleteket.
Itt jön a képbe az intimitás. Elég nehezen ábrázolható.
Megkockáztatom, LEHETETLEN! Honnan tudjuk ezt? A romantikus
filmekből. Ma trend a leánykérésnek megadni a módját. Tengerpart,
gyertyafény, flashmob, gyémántgyűrű... FIGYELÜNK? Mind ANYAG, Mind
KÜLSŐSÉG! Megvalósítható? Igen! Megvalósítható, csak semmi köze az
intimitáshoz. Semmi köze ahhoz a belső összekapcsolódáshoz, ami a
feleket össze kellene kösse! Semmi köze ahhoz az égben köttetett,
boldogságot és fejlődést hozó, lelki kapcsolathoz, amely alapján
érdemes lenne két embernek összekötni az életét! SEMMI KÖZE!
Mert az INTIMITÁS, az intim közösség, SZER-etet teli, SZER-elmes
összetartozás, SZERELMES közösség, ahol ketten, Istenben egyesülve,
élik azt a Teremtő Embert, akit Isten a saját hasonlatosságára
teremtett, hogy uralkodjék a világ felett. Az ilyen közösség, annyira
egyedi, a két fél által meghatározott, hogy semmiféle keret, sablon nem
húzható rá. Nincs az a gyűrű, nincs az a helyszín, nincs az az anyag,
anyagi megmutatkozás, amely ezt pótolhatná. Ha nincsen, nem érdemes
összekötni az életünket. Ha pedig van, az elmondhatatlan, leírhatatlan,
ábrázolhatatlan! Valami olyan személyes, az adott szerelemben,
szerelmi közösségben lévő speciális összetartozás, amely EGYEDI, csak
az ÖVÉK, akik alkotják a kettőst, az EGY-et!
Pont ezért van bajban a mai világ. Mert ez: ÁBRÁZOLHATATLAN, EGYEDI,
SÉMÁK SZERINT NEM JELLEMEZHETŐ, ÍGY TÖMEGESEN eladhatatlan! NEM
ÜZLET! Nem is tud vele mit kezdeni a média, a világot irányítók
csoportja. Próbálják, belevarni a szexualitásba, a romantikus
jelenetekbe, de nem megy nekik. Mi pedig amíg nem ébredünk rá, erre
az EGYEDISÉGRE, amely két emberé, akik EGY-ek, addig A KLISÉK
MINTÁIT MÁSOLVA, REMÉNYKEDVE VAGYUNK BOLDOGTALANOK! Hiszen
hiába teszünk úgy, mint láttuk, mondják, sugallják, a VÁRT, ÓHAJTOTT
CSODA ELKERÜL MINKET! Mindegy, mit mennyire tervezünk meg, miket
veszünk, milyen a színe, mindegy mennyire „álom esküvő, leánykérés,
...” a miénk, a végén, visszatekintve értetlenül állunk, az elmúlt,
cselekvéssel és anyaggal kitöltött időre gondolva:
„...Hja, s közben élni is kellet volna így igaz...” – Kányádi Sándor
Csak ŐSZÍNTÉN! Van vagy nincs? Ha másét másolod, az soha sem lehet
a Tiéd, a TIÉTEK! Bátran, őszíntén!
Somogyi Péter
Lélkszerelő, Hagyaték őrző