Ezo Hírnök

www.ezohirnok.hupont.hu

 

domjan_moni.jpg

Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner

A sikerhez vezető út

 

Egy válságkommunikációval foglalkozó kollégám arról beszélt egy

szakmai műhelyen, hogy a közeljövő kihívása nem a válságok, nehéz

helyzetek megoldása lesz, hanem a növekedés kezelése. Arra sokkal

inkább felkészülünk, akár szervezeti, akár egyéni szinten, hogy mit

tegyünk, ha valami baj történik - no, nem mintha nem fejlődhetnénk

még ezen a téren, de mégis, megszámlálhatatlan kutatást, könyvet

szenteltek már e téma különböző vonulatainak. Ugyanez a kollégám

osztotta meg velünk azt az információt, hogy az Egyesült Államok miért

tudott relatíve hamar talpra állni a 2008-as gazdasági válság után:

azért, mert volt egy kidolgozott forgatókönyvük erre a helyzetre. Egy

kutatócsoport már évek óta dolgozott különböző típusú, fiktív

krízishelyzetek megoldásán, és lám, az egyik bekövetkezett 2008-ban.

Persze elgondolkodhatunk azon, hogy mennyiben önbeteljesítő típusú

egy ilyen felkészülés, de most azért hoztam ide ezt a példát, mert ez is

mutatja, mennyivel inkább rá vagyunk hangolódva a nehézségek

kezelésére, mint arra, hogy a bőség, növekedés periódusait

felkészülten fogadjuk.

 

Közismert tény, hogy a lottónyertesek szinte mindegyike rövid időn

belül rosszabb anyagi helyzetbe kerül, mint nyereménye előtt volt. E

jelenség hátterében szintén az húzódik meg, hogy a nyertesek

nincsenek felkészülve az életükbe váratlanul beköszöntő,

mérhetetlennek tűnő gazdagság befogadására. Kaptam egy felkérést,

amelyben pszichológust keresnek olyan fiatal lányok felkészítéséhez,

akik szépségversenyeken indulnak, modellkednek. Pontosan abból a

célból kérik a lélektani támogatást, hogy az ismertséggel és sikerrel

való találkozást megfelelően tudják kezelni a fiatalok. Talán

emlékeznek még az Olvasók, hogy a 80-as években az egyik magyar

szépségkirálynő öngyilkosságot követett el, nem sokkal a megtisztelő

cím elnyerése után, amikor kívülállóként azt gondolhattuk, hogy ennél

jobban nem kényeztetheti el őt az élet... Ő sajnos másképp élte meg

ezt az eseményt.

 

Szóval a felkészülés fontos – de mire? Néhány évvel korábban még

teljes meggyőződéssel vallottam és tanítottam az erről szóló vállalati

tréningeken, hogy a minél alaposabb, minden részletre kiterjedő

tervezés a lehető legfontosabb a siker szempontjából. Aztán saját

tapasztalataim végiggondolása és néhány ezzel ellenkező útmutatás

elolvasása után elkezdtem átalakítani a tervezéssel kapcsolatos

hozzáállásomat. Az egyik könyvben például ezt a tanácsot olvastam:

teremts széles ecsetvonásokkal! „…fogjátok meg ezt az óriási ecsetet,

mártsátok bele a festékbe, és tegyetek egy széles ecsetvonást! Csak

egyet, ne többet! Hajlamosak lesztek majd vékony ecsetekkel dolgozni,

és megmondani a Léleknek és az isteni éneteknek, hogy mit csináljon.

Ne engedjetek ennek a kísértésnek! Hagyjátok, hogy felvegye a maga

isteni egyensúlyát.” (Tóbiás Közvetítések I. Mi jön a New Age után? )

 

Mert mi történik, ha minden apróságot megtervezek a vágyott

jövőmmel kapcsolatban? Nos, nagy valószínűséggel elérem a célom.

Számtalanszor jártam úgy a múltban, hogy megkaptam, amit akartam

– és csalódtam. Eleinte persze védekeztem, és hosszasan – akár

évekig! -, nagy energiabedobással indokoltam magam előtt

eredményeim nagyszerűségét – a biztos munkahelyet, a férjet, a

kertes házat, a rendszeres sportolást, a nyaralásokat és még egy

csomó értékesnek vélt dolgot. Közülük bármelyik lehet értékes –

amennyiben összhangban van belső igényemmel. Azonban velem az

történt, hogy a forma minél tökéletesebb megvalósítására törekedvén

elveszítettem a valódi tartalmat. A másik csapda, hogy akárhogy

igyekszem, nem tudok olyan tökéletesen tervezni, hogy valamit ne

felejtsek ki. Ez ismét akkor állhat elő, ha a formából indulok ki. Milyen

legyen a ház, a kert, a férj – de miért pont olyan? Ha másmilyen, az

nem jó? Különben is, kinek van erre szüksége igazából? Nekem, vagy

valamilyen létező, esetleg elképzelt külső személynek?

 

Azt hiszem, ott csúszhat félre a tervezés jótékony hatása és válhatnak

terveink gátló, gúzsbakötő kolonccá, ha ezáltal akarjuk életünket

kontrollálni. S ezzel az áramlás útjába állunk. Amikor elkezdtem írni a

témáról, megjelent lelki szemeim előtt a Torony nevű Nagy Arkánum

képe. Mit látunk a kártyán? Leomlanak a merev falak, kitör a

forradalom, pusztít a tűzvész, s mindezt Isten szeme vigyázza. Igazi

tisztítótűz ez, amelyet azonban a káosz közepette általában nem így

élünk meg, csak a katasztrofális összeomlást és a hozzá kapcsolódó

kétségbeesést érzékeljük. Így omlottak össze annak idején néhány

hónapon belül az általam felépített álomvilág falai is a kertes házzal,

férjjel, kutyával, stabil munkahellyel. Mert egyszer csak kitört belőlem

egy évek óta fojtogató kiáltás, hogy EZ NEM AZ! Hiába néz ki úgy, a

lényege elvesztett valahol útközben...

 

Néhány éve csodálatos gyakorlóterepet kaptam az élettől, ahol a

legtisztább formában megélhettem a tervezéshez való viszonyom

gyökeres átalakulását, ez pedig a zene volt. Gyerekkoromban

kórusban énekeltem, kamaszkoromban gitároztam, aztán hosszú

évekre kikopott az életemből a zene, de egy idő után egyre erősebb

vágyat éreztem magamban, hogy újra visszataláljak hozzá. Először

ismét kórusban énekeltem, aztán néhányan elkezdtünk külön

zenélgetni. Kiderült, hogy egyikünk dalokat ír, nem is akármilyeneket.

Elkezdtük játszani őket, majd egyszer csak egy improvizáció nyomán

én is késztetést éreztem, hogy dalba öntsem az érzéseimet. Otthon

meg is tettem, és ezzel egyértelművé vált, hogy onnantól fogva csak a

saját dalainkat játsszuk. Sorra születtek meg bennem a dalok, és

hamarosan tekintélyes repertoárral rendelkeztünk. Kis házi

koncertektől eljutottunk néhány „komolyabb” fellépésig, amelyek nem

a szokványos értelemben voltak komolyak, hanem attól, hogy igazán

sokat tudtunk adni az ott jelenlévő embereknek. Közben egy új

formáció is alakult, részben ugyanazokból a tagokból, más

irányultsággal. Két fellépés és néhány dal felvétele után

zeneszerzőtársam – aki mindkét formációban szerepelt - külföldre

utazott, ami újabb átalakulásra késztetett minket: új zenésztársakkal

bővültünk, én pedig nagyjából ezzel egy időben elkezdtem járni egy

énekiskolába, amely új inspirációt, fejlődési és fellépési lehetőségeket

hozott, amelyeken a dalaimat is megmutathattam. A legújabb formáció

kapcsán pedig jött néhány különleges szereplési lehetőség, amely

tagjaink érdeklődéséhez kapcsolódott: spirituális szertartásokon

zenéltünk, ehhez kapcsolódóan a kórusban tanult dalokat, illetve saját

dalaimat is feldolgoztuk.

 

Ahogy a történet alakult, szőttem a színesebbnél színesebb álmokat,

naná, hiszen váratlanul egy együttes közepében találtam magam, ahol

a saját dalainkat adtuk elő – ezt tényleg nem én találtam ki, egyszer

csak ott volt, megszületett a zene és az üzenetátadás iránti vágyamból,

szenvedélyemből. Álmodtam, hogy híresek leszünk, többezres

közönség előtt fogunk fellépni, lemezt adunk ki és jött a többi szokásos

sablon-álom. Szerettem volna, ha fejlődünk, elindulunk a

professzionális zenésszé-énekessé válás útján, vettem egy akusztikus

basszusgitárt, hogy azon is megtanuljak játszani a „rendes” gitár

mellett, elkezdtem órákat venni... Aztán a valóság csak nem akart az

elképzeléseimnek megfelelni, az a zenekar széthullott, ahol én

basszusgitározni terveztem, miközben a zene mégis az életem része

maradt, és fontos örömforrássá, önkifejezési formává vált. Végül már

„csak” annyi célom volt vele, hogy élvezni akarom, meg akarom

osztani az örömömet, és a zene által kifejezett üzeneteimet másokkal,

és jól akarom csinálni - azon a szinten, ahol éppen tartok. Aztán jött

egy komoly párkapcsolat – hosszú idő után újra – amely lekötötte

minden energiámat. Három év után most várjuk a babát, így a zenélés

tovább pihen. De közben van egy olyan homályos érzésem, hogy

egyszer még újra helyet kap az életemben – hogy mikor és hogyan,

arról fogalmam sincs. Abban viszont biztos vagyok, hogy észreveszem

majd az újjáéledt motiváció és a lehetőségek együttállását.

 

„Te hogy képzeled el az életedet 5 év múlva?” - kérdezte talán éppen 5

éve egy kedves barátnőm. Régebben egy ilyen kérdésre egészen

konkrét választ adtam volna, és adtam is. De ha visszagondolok, hogy

egykori terveimből mi valósult meg, egészen mást látok! Tartok tőle,

hogy akkori önmagam megszólalni nem tudna a döbbenettől, annyira

mást találna, mint amit akkor elképzelt. De hol van már ő? Számomra

ez a kulcs: arra valók a célok, a tervek, hogy elinduljunk egy irányba,

amelyben hiszünk. S közben maradjunk éberek, figyeljük, hogy mivé

változtat minket a folyamat! Figyeljük, hogy saját változásunk tükrében

hogyan alakul át célunk! Lehet, hogy egy idő után jelentőségét veszti,

vagy éppen olyan egyéb lehetőségeket tár fel, amelyek sokkal inkább

illeszkednek ahhoz az érzéshez, ami útnak indított bennünket. Sőt,

lehet, hogy közben a vágyott érzés sem ugyanaz már...

 

Barátnőmnek akkor így válaszoltam: „Fogalmam sincs mi lesz öt év

múlva! Egy a fontos: olyan dolgokat csináljak, és olyan kapcsolatokban

legyek benne, amelyekben igazán jól érzem magam. Hogy azok mik és

kik lesznek? Majd kiderül...” Ez nem jelenti azt, hogy nem tűzök ki

magam elé célokat, és nem határozok meg elvégzendő feladatokat.

Annyit jelent, hogy éber maradok, figyelem a változásokat saját belső-

külső körülményeimben, és hajlandó vagyok felülírni céljaimat,

terveimet, ha az érzéseim változtak velük kapcsolatban. Megkeresem

az adott pillanatban meghatározó érzést, és annak rendelem alá a

tevékenységemet. Furcsamód azt tapasztalom, hogy sokkal mélyebb,

valódibb stabilitást ad ez a stratégia, mintha vakon követnék el célt,

csak azért, mert egyszer elhatároztam, hogy elérem. Egyébként... a

legfontosabb dolgok teljesültek, amelyekre 5 éve vágytam. De az oda

vezető út egészen másmilyennek bizonyult, mint ahogy azt el tudtam

volna képzelni!

 

A Napsütötte Toszkána című filmben van egy jelenet, amikor a hősnő

szomorúan félrehúzódik  gyönyörűszépen felújított kastélyában, ahol

éppen az általa pártfogolt lengyel vendégmunkás fiú esküvője zajlik.

Közben átsuhan a színen s rámosolyog leszbikus barátnője,

csecsemőjével a karján, aki partnerétől elhagyatva nála keresett és

talált menedéket, hogy megszülje gyermekét, akit még egykori

szerelmével együtt vállaltak. Ekkor odalép hozzá az ingatlanügynök,

akitől a házat vásárolta, és aki azóta is támogatta őt nehéz

pillanataiban, és megszólal: „Most miért szomorkodik? Esküvőt akart a

házban, nem igaz? Családot akart – hát itt van!” Hősnőnk ezen mélyen

elgondolkodik... A társaság néhány tagja, akikkel a filmet néztem, a

fenti jelenetre utalva megjegyezték: „Mi ebből a tanulság: pontosan kell

ám teremteni!” Én pedig azt mondtam: „Számomra inkább az a fontos,

hogy vedd észre, ha megkaptad!” Természetesen később filmbéli

hősnőnk is elnyeri a szerelmet – talán éppen azért, mert képes volt

szívébe fogadni az Élet ajándékait, még ha nem is pontosan abban a

formában érkeztek meg hozzá, ahogyan ő kitalálta.

 

Zárógondolatként ismét kedves barátnőmre hivatkozom, akivel egykor

ötéves terveinkről beszélgettünk, és egy olvasmányából idézett a téma

kapcsán (hogy honnan, arra sajnos nem emlékezett): „Mivel tudod

Istent legkönnyebben megnevettetni? Azzal, ha elmeséled neki a

terveidet...”

 

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner

.......................................................................................................

somogyi_peter.jpg

 

Somogyi Péter hagyományőrző, lélekszerelő

Siker?

 

Érdekes kérdés megint itt az oldalon.

2001 és 2010 kötött több MAGYART Rendezvényt csináltam, csináltunk.

Három nagy megtorpanásunk volt. Az egyik 2003-ban, amikor az

eseményeket finanszírozó cégem csődbe ment. Ekkor leállt az addigi

rendezvények szervezése, a MAGYART Hírek Programajánló... Mindenki

csalódott, de egyszerűen nem volt pénz rájuk többé. Majd a következő

megtorpanás 2005-ben volt, amikor a Várban zajló MAGYART

Rendezvény számomra több mint 700000,- veszteséget okozott. Ekkor

még, már, nem rendelkeztem saját otthonnal, sőt semmilyen

vagyonom sem volt. Három megtorpanás, 3 „bukás”. Sőt, igazából az

egész MAGYART-tal soha sem kerestem pénzt. Legfeljebb a kiadásaim

csökkentek a bevételek árán.

Egyszer egy volt kollégámmal beszélgetve azt mondta, hogy itt van ez

MAGYART és ez sem volt sikeres. Csak veszteséget termelt. - Ezen

aztán elgondolkodtam. Mert ugye mi történt. 2001-ben létrehoztuk az

első Hazatalálás (ma honfoglalásnak mondjuk) kori kézműves

katalógust, 2 barátommal, Basa Jánossal és Szolgai Istvánnal. A

nyomtatott katalógushoz aztán rendezvényt is kerekítettünk. Egy 2

heteset. Igaz ugyan nem voltak nagyon sokan, még 1000-en sem, de

bekerültünk a TV-be. A királyiba. Szerintem az ilyen rendezvények

között elsőként. Talán rendezvényként is az első között voltunk. 2002

januárban elindítottuk a MAGYART Hírek Programajánlót, ami ingyenes

volt és a magyar hagyomány, a történelem, a rock, blues és nép

zene és némi ezoterikus programokat tartalmazott.

(Költsége havi ca. 150000,-Ft) Az ingynes MAGYART Napok kettőször

került megrendezésre egy évben. A kéthetes rendezvényeken,

alkalmanként 3-5000 látogató volt és 33-25 előadás. Több helyre is

hívtak minket az volt a MAGYART Rendezvények sora. Majd 2003-ra

finanszírozás hiányában ezek elmaradtak. Ugyanis a bevételek soha

sem fedezték a költségeket. Megszűnt az újság is. 2005-ben a Várban

egy 10 napos rendezvényt csináltunk a Média Wawe-vel

együttműködve. Ez ugyan már belépős rendezvény volt, a magas

kiadások miatt, mégis mint írtam már több mint 700000,- vezsteséget

hozott. Eredmény, hogy általunk a média része lett az ilyen típusú

rendezvény. Sok nyomtatott és audióvizuális médiába is bekerültünk,

minden rendezvényünkkel. Igaz, hogy negatív előjellel, de az RTL Klub

is foglalkozott velünk egy órát. Persze engem a kitalálót és főszervezőt

nem kérdeztek meg semmiről, miközben az adáshoz a szakértőket mi

adtuk.

Kedves Olvasó! Mindezek ismeretében, a MAGYART egy sikertörténet,

vagy bukás?

Segítek. Attól függ honnan nézzük. Anyagilag teljes bukás, hiszen

mindig finanszírozni kellett, soha sem volt önfenntartó. Akkor is, ha

nem csoda, hiszen ez egy úttörő vállalkozás volt, kevés

előtapasztalattal és a kereslet támasztás szép feladatával.

Erkölcsileg? Spirituálisan? Biztos sikertörténet, hiszen ezrekhez vittük

el a magyar hagyomány, az igaz történelmünk és kultúránk csodáit. A

médián keresztül inkább 10-100 ezrek hallottak róla, hogy van ilyen

lehetőség és remélhetőleg kedvet is kaptak, a kutatáshoz, ahhoz, hogy

keressenek, kövessenek olyan értékeket, amelyek a nemzethez

kötődnek és kötelességünk lenne megvédenünk azokat. Sok anyagi

eszköz árán talán mi is bőségesen hozzájárultunk ahhoz, hogy ma egy

Kurultájon 40-70000 ember vegyen részt.

Mi akkor a végső következtetés? Azon múlik, mi sikeres, hogy milyen

beállítottságuak vagyunk. Jézus Krisztus, akit a farizeusok csőbe

akartak húzni, a kérdésre, hogy fizessünk-e adót a császárnak, a

következőt válaszolta:

„Adjátok meg a császárnak ami a császáré és Istennek ami az Istené!”

Az az, mindent kezeljünk a maga helyén. A haszon, az csak egy

összetevője a sikernek. Így egy spirituális, illetve idealista világnézettel

a MAGYART egy sikeres, szuper kezdeményezés, amely akár még fel is

támadhat poraiból, hiszen a renoméja nem romlott el, mint márkanév

ma is képviseli azt az értéket, amit a kezdetekor kitűzött a zászlajára.

Persze, ha materialista módon élünk, az anyagi haszon a legfontosabbá

válik és akkor elszomorudhatunk. Hiszen haszon, anyagi haszon nem

keletkezett, így az egész egy bukás.

Persze, ha szem előtt tartjuk azt, hogy a haszon csak a siker egyik

összetevője. Valamint nem hagyjuk, hogy az anyagi világ

beszippantson bennünket és elhitesse velünk, csak az „anyagi haszon”

a fontos, akkor ugyan a világgal szemben állva, de sokkal több sikert

könyvelhetünk el magunknak és társainknak. Spirutálisan is közelebb

kerülünk a valósághoz. Tehát érdemes megviszgálnunk a tetteink

következményeit nem csak anyagi aspektusokból, hogy a sikeresség

területén teljesebb képet kapjunk.

Merjünk elszakadni az anyagtól! Ne függjünk tőle! Adjuk meg neki ami

jár, de csak annyit! Majd éljünk inkább Istennel, az Ő tenyerén, ahol

több és valósabb sikereket érhetünk el, nap mint nap.

 

Somogyi Péter

Lélekszerelő, Hagyaték őrző

 



cadeceus3.jpg

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 41
Tegnapi: 59
Heti: 482
Havi: 2 875
Össz.: 409 844

Látogatottság növelés
Oldal: 2014 júliusi írások Siker témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2017 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: 2017 június 27 asztrológia - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »