Asemota B. Anna (költő, Lélekmosoly)

Gondolataim az ELFOGADÁSRÓL….

Az „Én” az önmagam valója, elfogadása szerintem nagyon fontos dolog az életünkben. Olyan, mint az első lépések a kisgyereknek, amikor járni tanul.

Hogy miért?  Ha el tudod fogadni magadat és egyensúlyban vagy magaddal, akkor mást is el tudsz fogadni olyannak, amilyen. Nem kritizálod, analizálod, és főleg ítélkezel. Nem akarod minden áron megváltoztatni a másikat, hanem tanítod és rávezeted a helyes útra. Nem keresed a hibáit, ami valószínű téged tükröz. Ami másban zavar az benned van! Fontos az, hogy elfogadd magad, és ismerd fel azokat a részeidet is, amik esetleg még „javításra” várnak. Fogadd el, az is te vagy és változtasd, amennyiben úgy érzed, blokkolja az életed.

Ha te változol a körülötted a világ is változik. Igen tudom, ezt már sokszor hallottuk, de nagyon igaz. Tapasztalatból tudom és így hitelesen tanúsíthatom, mert sokat dolgoztam magamon. Te kipróbáltad már? Akár kis dolgokkal kezdheted napi szinten.

Egy kis példa: ha valaki úgy érzed megbánt, ahelyett, hogy védekezel vagy támadsz, csak mosolyogva mond az illetőnek a következőt: igen én is szeretlek téged. Ha a szituáció engedi és nem félreérthető, öleld át szeretettel az személyt. Meglátod, mennyire megváltozik az energia kettőtök között. Így nem csak elfogadtad az adott szituációt, hanem szeretettel tanítottad is őt. Az elfogadás lehetővé teszi a változást. Nem abba fektetsz energiát, hogy pl. ellenkezel,”csak hagyod, hogy a dolgok menjenek az útjukon és elfogadod azt, ami van”.

Az elfogadás módjában pedig a KULCS van. Az, ahogyan teszed ezt. Azaz nem azt jelenti, hogy csak ülsz otthon és várod a „sült galambot”, hogy mások majd megoldják helyetted. Vagy az utcán kéregetsz a megélhetésért… Félreértés ne essék nem elítélendő ez sem. Ennek is oka van ki, és miért van ott épp akkor. Nyílván, ha ezt el tudod fogadni, mert neked ez jó és nem ellenkezik veled, akkor neked valószínű ez kell. Ha nem, akkor változol és célokat tűzöl ki, és teszel is érte, hogy másképp legyen, azaz teszel magadért. Hittel, mert hiszel magadban, hogy KÉP-es vagy rá. Ugye milyen szép a Magyar a nyelv? Ez a szó is tükrözi, mint sok más Magyar szó. KÉP-es és KÉP-telen. Lehet választani melyik vagy te, és ezért van a KLULC a kezedben minden esetben.

Amikor elfogadod a jelenben a MOST-ban azt, ami van, akkor értél be arra, hogy a változás igen is elinduljon, mert a szemed kinyílik és meglátsz olyan dolgokat is, amiket eddig nem is láttál, mert harcoltál főleg magaddal és mindennel, mindenkivel körülötted.  Azaz az energiád elfolyt…….

Így elindulhat egy ÚJ ÉLET számodra, és a céljaid is mások lesznek, mint eddig. Gondolkozz el ezen és tedd fel magadnak a kérdést. Mit jelent számomra az elfogadás?

Szeretettel ajánlom egy versem ismét, ami erről is szól:

Írta: Asemota B. Anna / www.lelekmosoly-soulsmile.com

MI ketten

Harmónia

Lassan beúszott

A kapcsolatunkba

Nem volt ez mindig így

De ez az érzés most megérint

Megérinti szívem

S, lelkem

Nem turkálok

Már nem!

A nekem, sokszor fájdalmas múltban

A messze ködben

Volt!

Uralkodók harca

Ez volt sokszor közöttünk

Ki lesz fent, és ki lent

Két ego, két erős karakter

Harca

Ennek már vége!

Kifulladtunk!

Egymás kezét fogjuk immár

Egy csónakban evezve az átlátszó tavon

Már nem az a fontos, ki a kapitány

Mindenki megtalálta a helyét az élet síkján

Az ég újból kék

A vihar elszállt

Egymáshoz csiszolódtunk

Mint két nemes kő

Mely egymást kiegészíti

Így kaptuk meg

Az igazi ékszert!

Melyet te is

Én is

Viselünk már

Hogy mi ez az ékszer?

A feltétel nélküli szeretetet medálja!

Mely nem kér, és nem követel

Csak szeret és elfogad!

Ezt kerestük te is, én is

Sokáig az éltünkben

A választ megkaptam!

Ezért találkoztunk

Hogy egymást tanítsuk

Ezért maradtunk együtt

Most már tudod a titkot!

Míg egyszer csak megadatott

A felismerés!

Mint a legszebb hangú hegedű

Együtt játsszuk el a szerelem himnuszát!

Vigyázz erre a kincsre

Ne váltsd bilincsre

A szabadság nekem fontos

Ha nem érzem, úgy lehet ruhám akár foltos

Koldus leszek, vándor

Aki messzire menekül

Jó messzire elkerül

Lásd hát meg!

Angyal vagyok!

Szárnyaimat kitárom és repülünk!

Élvezem a szabadságom

A napot, a felhőket, a messzeséget

Odafent!

Nevemet még el nem árulhatom

Sőt én magam sem tudhatom

Még nem!

Majd megtudom

Időben te is megtudhatod

Ha itt az idő!

Akkor majd együtt repülünk

Lelkünkkel újból fent össze rezdülünk

Újból egy húron pendülünk

Megmutatjuk mindenkinek

Hogy tudják

Mi az igazi szerelem!

......................................................................................................................

Böde István (jógaoktató, szellemi tanító)

Az elfogadás

Ez a kényes téma, ha mások számára nyilatkozunk erről - téveszmés csapdahelyzetet rejt magában. Az önmagunkat, vagy másokat ámító hangzatos életbölcsességek egyike az, hogy fogadd el a világot, és az embereket olyannak, amilyenek. Akkor békesség tölti be a lelked, kiegyensúlyozottságban, derűs életszemléletben lesz részed.

Nos, lényemnek tudatos része elfogadja azt a tényt, hogy vannak dolgok, jelenségek melyeken nem tudok változtatni, azonban befogadó módon nem azonosulok azokkal. Ez a világ tele van aljasságra, önmagunk és mások életének megrontására buzdító sátáni kísértésekkel - melyekkel szemben nap, mint nap nemet kell mondanom.

Környezetemet és önmagamat jobbító szándékomról nem mondok le...hiszen tízszer kinyújtom a kezem, és legfeljebb ketten fogadják el segítőkészségemet-már érdemes volt.

Csak néhány példával érzékeltetném mondandómat:  volt, akit hívtam a közeli parkban kocogásra, mert krónikus fáradtsága,depresszív hangulatai miatt már életkedve sem volt-ma már a Margitszigeten rendszeres futóedzéseket tart /szervezetünkben az örömhormon szint megemelkedése a jó közérzetünk alapja/.

Magamat sem fogadtam el teljes egészében olyannak, amilyen vagyok. Hibás életvitelem, melyek következtében káros szokásaim rögzültek bennem, fogva tartottak,"padlóra" küldtek: pl. a dohányzás miatti hajnali köhögésrohamok miatt sokat szenvedtem, nem is beszélve a cigarettázó ember szájszagáról...nikotinmentes életem következtében fokozottabb a vitalitásom.

No, és a kényelem szeretetem, ami a lustaságra hajlamosít-sürgettem a pillanatot, mikor úgy éreztem: ebből elég! Hosszú évek óta hetente egyszer-kétszer kerékpárra ülök, és bejárom a közeli-távoli vidéket...Megtanultam /és tanulom ma is/ hevülékenységemet, indulataimat kordában tartani: legyen szó a meditációról, a bicajról vagy a fekvőtámaszokról/egyébként jó ötlet még a "püfölő" párna,vagy egy bokszzsák/

Hogy mit kezd a kedves olvasó a szubjektív ihletű gondolataimmal, tanácsaimmal? Nem tudom. Néhány napja szembejött velem az utcán egy előrehaladottabb terhességi állapotban lévő nő-épp mélyen leszívta a dohányfüstöt. Tudom, a felelősségre vonás, kioktató stílus az emberekből dühödt  ellenreakciót vált ki...ezért a szemébe nézve,halkan,szomorkásan megjegyeztem:ne bántsa a piciny magzatát,mert ezzel nagyon árt neki. Nos, nem küldött el sehova, csak rám bámult, valami olyan arckifejezéssel: én még ilyen sík-hülyével nem találkoztam-. Hiába na, nem tudom elfogadni,mikor ártatlan gyermekek szenvednek a felnőttek önzésétől, lelki sötétségüktől.

Végeredményben: úgy általában az elfogadás egy higgadt és elemző tudomásulvétele /az olykor megváltoztathatatlan/ valóságnak, akár még egyes esetekben annak tisztelete is.

Életem-évtizedeim története arról a törekvésemről szól, amely a megújulásra inspirál. Időnkét meghal egy-egy részem, és valami más megszületik bennem, ha én is akarom.

Hitvallásom szerint elfogadom isteni eredetemet, és amely emberi gyarlóságaimon tudok változtatni, azon dolgozom- önismeretem segítségével.

Tény, hogy az embert nem annyira a vele történő események határozzák meg valójában, hanem a tudat odafordulása, viszonyulása,tehát az események belső feldolgozása. A világ olyan számunkra, amilyennek látjuk: önmagamra tekintve, úgy vélem, van mit javítani, faragnivaló rajtam.

A másik igazságom: hogy élethelyzeteink többnyire ugyan adottak, de tőlünk függ, hogyan viselkedünk e helyzetekben. Ezért azzal kell foglalkoznunk, ami tőlünk függ: akarati tevékenységünkkel azon változtatni tudunk. Szabadságunk értelme az is, hogy nehéz helyzeteinket nemessé formáljuk viselkedésünkkel. A keleti bölcsesség szerint: "A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják."

Az elfogadással kapcsolatban egy fogalmat szeretnék megemlíteni, ami oly ritka emberi világunkban: ez a hálaérzet.

Kedves meditációs mesterem erre hívja fel a figyelmet:" A hála az a valami a szívünkben, ami segít nekünk földi tapasztalatainkat transzcendálni és Isten megvalósításunkat megerősíteni. Uram Istenem /Supreme/ hálás vagyok Neked,mert Te megadtad szívemnek a képességet, hogy Téged elfogadjalak.    Ha Ő nekünk adja a fényét, és mi Neki adjuk a hálánkat-akkor minden megvalósul, ami jó és igaz"        Shri Chinmoly

Böde István

bodeistvanjoga@gmail.com

+36/1/2100964

 ......................................................................................................................

Dr. Márton Csilla pszichoanalitikus, légzésterapeuta

ELFOGADÁS

Pszichológiai és esztétikai fogalma értelmezésében használhatom,

jelölhetem:

- esztétikai értelemben azt a folyamatot, amelynek során a befogadó

megismerkedik valamilyen műalkotással: megszemléli, meghallgatja,

elolvassa azt,

- eközben megérti, értelmezi és értékeli a művet, s ehhez nemcsak

általános élettapasztalatok, hanem az adott művészeti ágra vonatkozó

ismeretek és megfelelő szintű általános műveltség is szükséges.

Valami egység létrejöveteléről árulkodik.

Megint meg kell jelennie a békének, a pártatlanságnak, az egységnek

Istennel.

Be-, el-, megfogadni szavak!

Az elfogadás gyakorlatát alkalmazva olyan dolgokat is képes leszel

elfogadni, amelyekről ma még azt hiszed, hogy az képtelenség! Az, hogy

eddig nem tudtad elfogadni, csak azt jelenti, hogy nem értetted meg,

hogy először befogadni kell, aztán nem próbáltad elég mélyen, és nem a

megfelelő technikát alkalmaztad, hogy minden mást elengedj, ne

ragaszkodj semmihez.

"Nincs elfogadhatatlan, minden elfogadható!"

Annyit beszéltek az elfogadásról és a szeretetről valódi tartalom nélkül,

hogy lejáratták ezeket a fogalmakat.

Mindig csak azt halljuk, hogy „Szeresd és fogadd el”- de senki se

mutatta meg, hogy hogyan kell ezt csinálni!

Befogadni kell először, hogy aztán el tud engedni és elengedve érted

meg, hogy milyen sok elvárás, felsorolás, ott állt a Te saját

elképzelésedben, s csak ezek után tudsz elfogadni úgy személyeket,

helyzeteket, dolgokat, amilyenek.

Ha valami bánt, idegesít Téged, az akkor BENNED van, ezt kell először

megnézni, felülvizsgálni, elfogadni, hogy ez vagyok én, ez van bennem,

s talán nem is a Tied, hozod, mint program a Szülőktől, Társadalomtól.

Ha elfogadod, akkor már tudsz megbocsájtó is lenni.

Így aztán megjelenik a szeretet is, mert már letisztult energia él.

Átragyogja az isteni Szeretet, Lét, Élet, Befogadás, amely kiteljesedik és

így mindent elfogad.

Olyan, mint a víz, testet ölt, alakot formál, egységként él, egyszerre

dobban, lélegzik, s nem utolsó sorban-tudatában van ennek a

jelenségnek.

Meg, ha már tudsz valamit, azt is tudod, hogy mit mivel kell, felcserélj,

hogy az elengedés, milyen elfogadást nyilvánítson meg, hogy azt

befogadd és megfogadd.

Egy másik verzió a teológia megfogalmazásának elfogadásával

ékeskedik:

Nietzschevel vitatkozva, aki szerint Krisztus szenvedése csupán az ő

ellenségességére való képtelenségéről beszél, a következő fontos

megállapítást tehetem:

Ahelyett, hogy az ellenség erőszaktevését és elutasítását emelném ki,

Krisztus, az áldozat, aki nem hagyja, hogy az elkövető határozza meg

lényét, megbocsát, és helyet teremt magában az ellenségnek, befogad.

Következésképpen Krisztus éppen, mint áldozat válik igaz bíróvá;

azáltal, hogy magához öleli az elkövetőket, vagyis:- befogad,  -

elfogad.

Az ellenségességgel szembeni ellenségesség eléri azt, amit önmagában

sem az ellenségesség, sem pedig az ellenségességre való képtelenség

nem tudott teljesíteni: átalakítja az áldozat és az elkövető viszonyát,

míg ezt az ellenségesség csak felforgatja, az ellenségességre való

képtelenség pedig csupán érintetlenül hagyja, nem reagál bosszúval

vissza. 

Létrejön ez az egység amit:- megfogad.

Megél az Isteni Szeretetben, úgy ahogy van, s ez a szeretet mindent

átalakít, úgy ahogy annak lennie kell! S így békesség lesz a szívedben!

Dr. Márton Csilla

06702717670

www.aboldogitolegzes.eu

......................................................................................................................

Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner

Az elfogadás gyakorlata

Egyik kliensem nemrégiben dühödten dörgölte a fejét: „Jaj, de nehéz lesz az apámat elfogadnom olyannak, amilyen! Fogalmam sincs, hogyan csináljam. Annyira fáj, amiket művelt velünk régen. Talán legjobb lesz, ha visszatérek a jól bevált „leszarós stílusomhoz.” „Jaj, csak azt ne! Épp eleget dolgoztunk már azon, hogy végre hozzáférj az érzelmeidhez.” - gondoltam én.

Hogyan csináld? Akard, és légy türelmes! Nem fog azonnal menni. Sőt, ha már egy kicsikét sikerült, megint össze fog omlani benned az elfogadás törékeny építménye. Megint fájni fog, haragudni fogsz és fel akarod majd adni. Ezt az embert nem lehet elfogadni, rettenetes, amit művel! Ezt gondolod majd újra és újra. De ha elkezdesz magadat kényszerítve arra figyelni, hogy mit ad ő neked ahelyett, amit nem ad és amit szerinted adnia kéne, egyre több apró csodában lesz részed. Jó, jó, odajött, és megkérdezte, mi bajom van, de amikor megmondtam, nem értett belőle egy szót sem! Igen, lehet, hogy így van. De odajött, és megpróbálta! Na jó, de ezzel még nem teszi jóvá azt a sok gonoszságot, amit elkövetett ellenem a múltban! Persze, hogy nem, de nem is erről van szó.

Ha valakit elfogadok, az nem jelenti azt, hogy egyetértek mindennel, amit tesz vagy tett. Nem jelenti azt, hogy szemet hunyok a hibái felett. Csak azt jelenti, hogy látom őt olyannak, amilyen. És azt mondom, rendben van ez így. Nem várok tőle olyasmit, amire nem képes. Viszont örülök annak, ami a lényéből fakad, és jólesik nekem. Ha ez kevés, dönthetek úgy, hogy korlátozom, vagy megszüntetem vele a kapcsolatomat. Harag, sértettség, elégedetlenség és csalódottság nélkül. Amíg ezen érzelmek bármelyike is jelen van, bizonyos lehetek benne, hogy az elfogadásom korántsem teljes. Ha viszont azon álmélkodom az illetőt elnézve, hogy nahát, ilyen jó fej is tud lenni? Sose gondoltam volna! Egészen megváltozott mostanában... Nos, akkor jól csináltam! És ilyenkor valahogy egyre kevesebb késztetést érzek arra, hogy mindenáron átneveljem, vagy eltávolítsam őt a környezetemből.

Ahhoz, hogy ide eljussak, még egy fontos dolgot be kell látnom: a saját boldogságom sokkal kevésbé, gyakorlatilag egyáltalán nincs összefüggésben azzal, amit ő tesz. Sem a hozzájárulására, sem a jóváhagyására sincs szükségem ahhoz, hogy megtegyem, amit szeretnék. A legszélsőségesebb esetektől eltekintve nem tud megakadályozni semmiben. Amint ezt megértettem, harcolnom sincs  miért, és akár nagyvonalú is lehetek szándékaim megvalósításának időzítésében, vagy formájának megválasztásában. Ha pedig nemet mondok valamire, azt a nemet mondhatom szelíden és természetesen, nincs szükségem rá, hogy kikérjem magamnak, egyáltalán hogyan kérhetett ilyesmit tőlem.

Ki az, akit leginkább nehezedre esik elfogadni? Valamelyik szülőd? A párod? A gyermeked? A főnököd? Bárki legyen is az, érdemes belefognod a munkába vele kapcsolatban. Nem valamilyen konkrét eredmény kicsikarása érdekében, hanem azért, hogy eljuss az igazsághoz. Ha már látod a másikat igazi valójában, azt is tudni fogod, milyen irányban alakítsd a kapcsolatot vele. Nem mellékesen pedig észre fogod venni, mennyi mindent nem fogadtál el saját magadban, amit benne véltél felfedezni...

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner

Bejelentkezés: domjanmoni@gmail.com

......................................................................................................................

Hamonn Zsuzsanna (festőmédium, szellemi tanító)

Az Elfogadás

Az igaz szív elfogadása, a" legyen meg a Te akaratod."Ezt sok féleképpen

értelmezik az emberek, mint minden mást is. Ki- ki a maga hite, gondolat-

világa, és érzései szerint. Megtanulni az elfogadás állapotát, az egyik

alappillér. Az elfogadásnál már felismerted, hogy a harmadik dimenziós földi

világból kivetült impulzusok, nem Te vagy.

Te az vagy aki elfogadásával a jelen pillanatban tud lenni. Abban a lét

állapotban, ahol tudatosan elfogadást tud vinni a nem elfogadás tiltakozó

természetébe, és képes a földi dolgok mögé látni. Képes megköszönni, és

hálát érezni azért a tudatos kapcsolatért, melyek az események által

tudtak megszületni, és bekapcsolódni az égi tervbe.

Az elfogadásban, a ne az én, hanem a Te akaratod  legyen meg, minden

szinten.

Szabad akaratunkkal dönthetünk, beleragadunk, azonosulunk a földi

történéseinkkel, testünkkel, szerepeinkkel,vagy , hogy József Attilát

idézzem, "Túl lépek e mai kocsmán, az értelemig, és tovább". A szellemi

mezők folyamatos nyitásával, megszületik az új tudatos emberi faj.

Csodálatos, hogy bátorságunk, fényünk, szeretetünk, itt és most lehetővé

teszi a megértést, és elfogadást. Most kérlek, bocsáss meg magadnak,

azért mert féltél, azért mert ítéltél, azért, mert nem láttál a szerepek mögé,

és a tudatlanságot szolgáltad. Itt és most! Nem majd, és akkor ha! Dönts

úgy, hogy elfogadod, hogy Te vagy képes saját sorsod irányítására, és

vissza tudsz hangolódni saját, valódi énedhez és békés, bölcs Isteni

természetedhez.

Szivárványos öleléssel Hamonn Zsuzsanna

www.egikapu.com

06 70 2080008

hamonnzsu@gmail.com

......................................................................................................................

Kéri Mónika jógaterapeuta, szeretetkurzus

ELFOGADÁS

Elfogadom a jelenlegi élethelyzetemet olyannak, amilyen. Elfogadom a benne szereplő embereket, a különböző kapcsolataimat a jónak és rossznak minősített dolgokat. Elfogadom annak tudatában, hogy a múltbéli tudatosságom, magamból kiárasztott érzéseim, gondolataim, szavaimnak a következménye. Az elfogadás nem jelenti azt, hogy beleülök olyan helyzetekbe, amelyekben nem érzem jól magam, mondván, hogy ez van, jól van ez így, csinálni kell, mindenki így csinálja, szüleim is így csinálták… S közben a tükörbe nézve már nem ismerek magamra, már nem látom a ragyogást, betegségeket természetesnek tartom, mint az élet velejáróját, kisebb függőségeim vannak, amelyeket fel sem ismerek (édesség, tv, net) esetleg pszichoszomatikus tüneteim is vannak már. Régen változtatnom kellett volna, de féltem megtenni, lépni, a szívemre hallgatni, szívből cselekedni, kimondani, felismerni igazi természetemet, vágyaimat, s közben azt sem veszem észre, hogy különböző álarcokat vettem fel, mint például a fásult vagy a szomorú vagy az elégedetlen, a haragos álarca, esetleg féltékenységgel mérgezem magam és a másikat, vagy a beteg vagy a másokat folyamatosan segítő szerepét játszom, de mindenesetre nem a boldogság, elégedettség, inspiráció, lelki béke állapotát tükrözöm vissza. S már csak pillanatokra tudok valódi tartalmat adni a környezetem számára.  Az elfogadás azt jelenti, hogy teljes mértékben elfogadom azt, ami van, de minden tőlem telhetőt megteszek, a helyzetem javulásáért. Megvizsgálom, hol, mikor cselekszem rosszkedvűen, kényszerből, külső elvárásból, félelemből, s milyen érzések vannak ilyenkor bennem. Esetleg már odáig jutottam, hogy dühös vagyok másra? Ilyenkor azonnali leállás javasolt. Negatív érzelmekkel cselekedni senkinek nem hoz áldást. Annak sem jó, aki teszi, s annak sem, akiért teszik. Maximum kényelmes. Fel merem-e vállalni, hogy ezt már nem csinálom, már mást szeretnék, már nem az tesz boldoggá, mint évekkel ezelőtt. Merem-e ezt vállalni, kommunikálni a környezetem felé, akiknek a félelmébe valószínűleg bele fogok ütközni, mert lehet, hogy ez az ő kényelmüket, megszokásaikat is változtatásra kényszeríti. Sokan félnek változni, változtatni, pedig a változtatás szükségszerű, s majdnem mindig egy sokkal jobb helyzetet teremt. Ha úgy döntök, hogy maradok a régiben, tegyem ezt teljes odaadással, pozitív hozzáállással, örömmel, tudatában, hogy én döntöttem így. 

Kéri Mónika 

......................................................................................................................

Samu-Erdélyi Erzsébet (szellemi tanító, Mátrix Harmonizáció)

ELFOGADÁS

Egy beszélgetés alkalmával, amikor igyekeztünk a világot megváltani, vagy ha ez nem sikerül, akkor legalábbis magunkat, szóba jött az elfogadás témája.

Mindenkinek más dolgot nehéz elfogadni: a másságot, a bőség hiányát, a szerelmet, a hitet. Én leginkább a saját magam elfogadásának nehézségével küzdöttem sokáig.

Mit is értek ez alatt? Nos, nem a hiányosságaim elfogadását, vagy a rossz tulajdonságaim elfogadását, még csak nem is az egóm elfogadását - bár ehhez azért hozzáfűzném, hogy én nem vagyok az egóm ellen -, és sosem értettem azt az ezoterikus körökben hangoztatott álláspontot, hogy ego nélkülivé kell válnunk. Igen, itt álljunk meg egy kicsit, tudom, hogy most sokan felhördülnek. Én, és az egóm úgy gondoljuk, hogy amikor leszületünk ide a Földre, és a Mi-ből, Én leszünk, akkor nagyon fontos dolgot lépünk meg, és ez a fejlődés elfogadása.

Itt visszatérek eredeti gondolatmenetemhez, az elfogadáshoz, merthogy ezt a tényt is el kell fogadni. Bár egyénként is egyek vagyunk, közös Mátrixban (az életterünk) létezünk, de ahhoz hogy tanuljunk, szükséges a külön Én.

Ami szükséges, azt miért tagadnám meg? Igen, Én létezem, Én tanulok, Én fejlődöm, és ehhez szükségem van ennek tudatosítására. Természetesen minden fejlődésem a közöset is fejleszti, minden tudásom a közösnek is jót tesz, de amikor a Mi állapotban létezem, akkor nem vagyok képes fejlődni.

Ha az egoizmus, hogy testet öltök a tanuláshoz, hogy egyként létezem a Mi-ben, akkor bizony vétkes vagyok ennek vádjában. Azonban nem gondolom, hogy ez elítélendő lenne.

Nos, térjünk vissza az elfogadás tényéhez. Amikor leszülettem ide a Földre, akkor magamra vállaltam egy feladatot, amelyet teljesíteni kívántam.

Csakhogy emberi fejlődésem közben ezt bizony elfelejtettem. Elfelejtettem az utamat. Elfelejtettem, hogy merre is kell nekem menni. Nem tudtam, hogy a sors csak azt dobálja, aki nem a neki szánt úton halad.

Ez az út számomra spirituális tanítás, gyógyítás, de leginkább a spirituális, kreatív kommunikáció.

Számtalan útkeresésben vettem részt: Csoportok, önismereti tesztek, sok-sok tanulás, és kutatás. Mindeközben számtalanszor szembejött velem eme fogalom: tanítás.

El is kezdtem tanítani, amelyben a médiumitásom sokat segített, de mégsem fogtam fel ennek lényegét, a sors eme tiszteletteljes kérését.

Valahogy mindig erősebb volt bennem a félelem attól, hogy a tanító sorsát felvállaljam. Mert nagy a kísértés, nagy a fentebb tárgyalt egoizmus veszélye, és valahány ember, aki hozzám fordul tanácsért, tanításért, egy picit elvisz belőlem.

Riasztott a felelősség vállalás, hogy biztosan jót mondok, nem töröm félbe valaki életét?

Szaporodtak a jelek, hogy ez az én utam, szaporodtak a tanítványok, és bár a mai magyar valóságban éltem, és dolgoztam, még munka közben is folyamatosan tanítottam.

Ha elmentem egy társaságba, bármennyire is nem akartam, 3 perc alatt körülöttem ültek az emberek, és tátott szájjal hallgatták, amint a spirituális fejlődésről beszélek.

Bemenvén a munkahelyemre, ugyanez fogadott: a dohányzóban tudott összegyűlni a társaság nyugalomban, és ott elmélkedtünk a szellemi fejlődésről.

Folyamatosan érkeztek a jelek, önismereti teszteken ez jött ki eredményül. Kártyában ezt a kártyát húztam: Szónok, horoszkópom erről mesélt. De én még mindig nem hittem el, és nem vállaltam fel a felelősséget.

Mégis mi történt, miért fogadtam el végül is ezt?

Nos, a történet nagyon egyszerű: mert ebben érzem jól magam, mert a tanítás, a kommunikáció megy anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tennék érte, mert akkora erővel, olyan tiszta minőségű energiával tudok megnyilvánulni, ami láthatóan másoknak jót tesz, boldogság önti el őket, és szeretet.

Ez az én természetes létállapotom, ebben létezem úgy, mint delfin a tengerben, és ekkor vagyok Ego, vagyis önmagam.

Ez az én utam, most már teljes szívvel elfogadom, amit az Univerzum már régóta súg a fülembe, tol a szemem elé, éreztet velem, csak eddig a szívem, a kommunikáció és az egész létezés központja nem akart elfogadni, befogadni.

Most, hogy megnyílt a szívem erre, tudom, hogy tanítás közben is ezt éreztem eddig is, azt, hogy elfogadom magamat annak, aki vagyok. Nem olyannak, hanem annak, aki azért érkezett ide a Földre, hogy másokon segítsen olyan tudással, amit nem kell megtanulni, csak csupán ki kell nyitnom a szívemet.

És igen, jól érzitek: boldogságos, megnyilvánult erő áramlik most már rajtam keresztül, mert megtettem, ami a legfontosabb: elfogadtam magamat!

Ismerd meg önmagad! Ez van a delphoi jósda kapuja fölé írva: és régóta tudjuk, ha megismered, és ez által elfogadod magadat, már ismersz és elfogadsz minden más Egót, akikkel együtt alkotjuk a MI-t.

Hát ez az én kis történetem az elfogadásról…

Azonban ez nem lenne teljes, ha azt nem mondanám el, hogy az engem körülvevő emberek, tanítványok mindezt már rég tudták rólam, nekik a kezdettől nyilvánvaló volt…oh, kicsi Ego, aki mindenáron makacskodik…

Köszönöm nektek!

Samu-Erdélyi Erzsébet

Mátrix Harmonizáció

www.matrixharmonizacio.blogspot.com

.......................................................................................................................

Somogyi Péter lélekszerelő, hagyaték őrző

Elfogadás

Nagyon divatos kifejezés. A liberális életszemlélet egyik legfontosabb vezényszava a tolerancia mellett. Minden esetre, több jelentős dolog is vizsgálható a kifejezéssel kapcsolatban. Félreértésre is ad elég okot, sőt a félremagyarázás is sokszor ennek a szónak a jelentése körül alakul ki.

A segítség csak akkor hatásos, ha az azt kérő, el is fogadja a segítséget. Mondhatnánk erre, hogy badarság, hogyne fogadná el, hiszen ő maga kérte. Persze, de van olyan, aki annyira okos, hogy azt is jobban tudja, hogyan segítsenek rajta. El is várja, hogy a segítség az általa elképzelt formában érkezzék meg. Talán ez köztünk emberek között még működik is, hiszen hasonló módon tudjuk látni a világot. Ezzel szemben viszont az Isteni segítség gyakran máshonnan és máshogyan érkezik, mint számítottuk. Nyilván egy számunkra sokkal hasznosabb módon, de váratlanul is akár. Így aztán ilyen esetekben különösen fontos az, hogy sikerüljön a számunkra jobb, de általunk nem várt segítség elfogadása. Az elfogadás nélkül, csekély az esélye, az előre haladásnak! Ehhez a típusú elfogadáshoz viszont elengedhetetlen a megfelelő tisztelet, alázat Isten felé.

Hangos sokszor a média a másság elfogadásának ügyében. Itt nem arról van szó, hogy kapunk valamit, ami lendít, segít rajtunk, hanem tolerálunk valamit, ami tőlünk, a szokásainktól eltérő. Lehet ez valamilyen kisebbség elfogadása, vagy valamilyen szokás tolerálása. Na, pont ezekben a helyzetekben van sok esetben visszaélés a kifejezéssel és annak lehetséges értelmezéseivel.

Elfogadható, ha valakinek másmilyen szokásai vannak, mint nekünk. Sőt különböző témákban ez igen gyakori. Ilyenkor nem is okoz gondot maga az elfogadás. Nehezebb a helyzet akkor, ha valami olyan területen van az eltérés, amely területen gyakorolt tevékenység általában mindenkire jellemző, hasonló vonásokkal rendelkezik. Vegyük például a szexuális hovatartozást. A többség, mai világunkban heteroszexuális. A másság elfogadása mégis legtöbbször ebben a témában kerül elő. Nem nagyon hiszem, hogy sok olyan ember van a főldön, aki szabadidejében azzal van elfoglalva mit csinál  a másik a saját otthonában. Kivétel persze, ha ez őt zavarja, hang vagy más hatásokon keresztül. Zavarja? Na, igen, azt hiszem a legfontosabb részhez értünk. Zavarja. Kellemtlenséget okoz neki. Bántja, félelmet kelt benne... Sorolhatnánk. Na ilyen esetkben aztán már nem vagyunk olyan fenemód elfogadóak.

Az „élni és élni hagyni” elv mentén elvárható lenne, hogy úgy éljük meg különbözőségünket, ahogyan ez másokat nem zavar. Lehetőség szerint senkit. Persze, az is tény, hogy ma a liberális eszme mentén, minden vadhajtás, extra, nagyobb hangsúlyt kap, kiemelődik, minimum a média által. „Bizonyítva” azt, hogy az adott esemény, vagy viselkedési forma trendibb, követendőbb, mint a másik. Sajnos ez a befolyásolás aztán szépen egyensúlytalansághoz, majd ellentétekhez, később konfliktusokhoz, soha el nem csituló harchoz vezet. Jó, ha látjuk, mindez bizony manipuláció. Befolyásolás, a békétlenség fentartásának az eszköze. Mert ameddig az emberiség nem látja be, hogy összefogással képes csak az általa tönkretett fizikai világot megmenteni, addig nem is lesz megoldás napjaink problémáira. Amíg bedőlünk a heccelésnek és az „oszd meg és uralkodj” hatására egymásnak ugrunk, addig, egy bizonyos kisebbség a mi kárunkra gazdagodik, nő a hatalma, napról napra.

A médiára tehát nem számíthatunk, mert görbe tükröt tart elénk. A világ jelenlegi vezetői tévhitben élnek. Azt hiszik, ha elég gazdagok, megúszhatják a kataszrófát és csak majd minket szegényebbeket fog utólérni a baj. Tévednek! De a megoldás nem az ő belátásukra van bizva, nem azon múlik.

A normális emberi viselkedés az azt diktálja, hogy ha új résztvevőként kerülök egy csapatba, ahová befogadnak, akkor nem az az első, hogy megpróbálom magamhoz ragadni a hatalmat, bármi áron, hanem tisztelettel viseltetek az irányukba, megköszönöm amit kapok és hozzájuk igazodva élem az életemet. Ha egy idő után a társaság megbecsült tagjává válok, akkor hangot adva a véleményemnek, én is alakítom a közösségnek az életét, amelynek tagja lettem, ahová befogadtak. TISZTELETTEL viseltetek velük szemben mindaddig, amíg ezt az ő viselkedésük indokolja. Ha ez már nem áll fenn, jogomban áll továbbállni, más életutat választani! De nem áll jogomban őket elítélni, köztük ellentétet szítani, őket kiirtani... mert tisztelem bennük a másik embert, elfogadom őket. Nem felejtem soha, hogy milyen jól jött a segítségük, anno, hogy nélkülük ma én sem lehetnék az amivé váltam. EZ VOLNA A MENET.

Ma ez nem így megy. Mert a liberális eszme szerint minden igaz, csak az a kérdés, honnan nézzük. Persze, de nem lehet az igazunkat másra erőltetni! Segíteni is csak akkor segítünk, ha kérik. De vajon miért kell a hírekben csak szörnyűséget néznünk. (Igaz, kikapcsolhatjuk.) Miért is nem lehet olyan adó, ahol pozitív hírek mennek? Miért kellett kiírtani az indiánokat? Megtizedelni az indiaiakat, a négereket...

Rendben, hogy ne üldözzék a homoszexuálisokat, éljenek együtt, vagyonközösségben... De miért akarnak ők is házasságban élni, amelynek a definíciója szerint két ellenkező nemű ember... családalapítás céljából... szövetséget köt... Semmi hasonló kitételnek nem felelnek meg. Nem képesek szaporodni és a hatodik napi teremtés összeolvadását se tudják létrehozni. Ma csak házasodni akarnak, később gyereket nevelni is. De vajon milyen terhet akasztanak annak a gyermeknek a nyakába, aki a tanult szokások szerint homoszexuális, de belső vezettetése szerint heteroszexuális lenne?! Miért kell egy heteroszexuális anyukának úgy hazavinnie a gyermekét, hogy szembesülnie kell, az arra éppen felvonuló emberek más szokásaival, a gyermeke ezirányú kérdéseivel... Rákényszerítik magukat? IGEN!

Miért csak a többségnek kell elfogadnia a kisebbséget. Vajon miért nem érzi a kisebbség, bármilyen legyen is azt, hogy neki is elfogadónak kell lennie a többségi társadalommal szemben? Miért kell majd minden filmben szerepeltetni egy homoszexuális párt? Értem, hogy ők nem legyenek kirekesztve, de mondjuk, ha én nem akarom ideje korán szembesíteni a gyermekemet az emberi élet ezen torzulásával? Ha én azt gondolom, hogy nincsen itt az ideje annak, hogy egy szexulaitásában még nem megerősödött emberpalánta egy olyan kérdéssel szembesüljön, amely az élet szempontjából teljesen zsákutca?

Nézzünk egy másik példát is, amely igazán érthetetlen számomra. Észak-Írországban, amely katolikus és angol megszállás alatt van évszázadok óta, érdekes és sokszor véres esemény zajlik minden évben. A legnagyobb, nem politikai pártként működő ulsteri protestáns csoport, az Orániai Rend, minden nyáron felvonulásokkal emlékezik meg arról, hogy az angol trónra a katolikus II. Jakab elűzése után meghívott protestáns uralkodó, Orániai Vilmos a XVII. században leverte az írországi katolikus lázadást. Az angol királysághoz hű megszállók, akik jelen esetben a kisebbség, provokatív céllal vonul minden évben az utcákra. Mert az ugye rendben van, ha ők az erősebbek, ők uralkodnak, de vajon miért kell önérzetükben minden évben megsérteni, az ugyan nem jószántukból, de mégis befogadó szerepbe kényszerült íreket? Miért kell rájuk erőltetni ezt a szembesülést a hajdani vereségükkel? Tudjuk, a hatalom. De mi lesz akkor, ha egyszer megelégeli ezt a többség és véget vet a vonulásoknak? Akkor jönnek majd megint azzal, hogy az írek nem toleránsak, képtelenk az elfogadásra... Látjuk ennek a módszernek és a kommunikációs rendszernek a visszásságát? Látjuk már az átverést, a hazugságot, amelyet az „elfogadás” leple alatt művelnek?

Persze felvonulók vannak bőven, más témában is. Tolerálhatóak, ha nem sértik a közízlést és nem provokálják a többséget. Főleg, mivel a legtöbb esetben a másságuk, magánügy.

Kényes téma, de egyszer beszélni kell erről is. Az elfogadás szentségére hivatkozva egyes csoportosulások jogot formálnak arra, hogy a mások, a többség, tiszteletét felfügesszék, a maguk imádatát felerősítve, akár meg is semmisítsék őket. Létezik ez a világszemlélet évezredek óta. Mikor, hol és milyen formában jelentkezik, az változik. Kihasználja az ember aljasabb oldalát, az önzését, a félelmét attól, hogy neki valami nem jut. DE CSAK AKKOR, HA HAGYJUK! ERRŐL MI IS TEHETÜNK. A MAGAMUTOGATÓK IS, MEG AZOK IS AKIK HAGYJÁK MAGUKAT KORLÁTOZNI ÁLTALUK! Fel kellene ismerni ennek a viselkedési formának a gyökereit és már az alapoknál lecsapni rá. Kerülni, nem résztvenni benne, az egyetlen megoldás. Ha nem kap erőt, energiát, akkor elmúlik, mintha soha sem lett volna. De ehhez beszélnünk kell róla, hogy felismerjük, minden pillanatban, amikor az életünkbe lopózik észrevétlenül, lassan mérgezve azt.

Legyünk figyelmesek, elfogadóak, de ne hagyjuk, hogy a fejünkre szarjanak! Mert az már nem elfogadás, hanem buta bambaság!

Somogyi Péter

lélekszerelő, hagyaték őrző

......................................................................................................................

Zsa Zsa Tudos-Az Akia filozófia létrehozója és elindítója

Elfogadás

A földlakók különböző hitrendszerek és viselkedési formák szerint élnek, melyek jelentős részét a családjuk, vallásuk, illetve neveltetésük határozza meg.

Életünk során a gyermekkorunkban ért hatások a legmeghatározóbbak, hiszen ekkor alapozzuk meg alapvető morális értékeinket, a szabályokhoz, előírásokhoz való viszonyainkat. Ebbe természetesen az is beletartozik, hogy ezek közül melyeket fogadjuk el. 

Bár az elfogadásnak különböző szintjei vannak, egy valami mégis közös bennük: mindegyik egy döntés. Tovább megyek, ezek szóbeli vagy írott szerződések emberek között.

A földlakók nem szeretik a változást, mivel a döntéshozás nem az erősségük. “Ülnek a helyzeteken”, és kikérik minden a környezetükben lévő ember véleményét annak érdekében, hogy megtudják, mi lenne a legkedvezőbb kimenetele a nagy lépésnek. Az aggodalom oka nem a döntés maguk életére tett közvetlen hatása, hanem hogy az hogyan hat a kapcsolataikra. Ilyenkor lép a képbe az úgynevezett “jó ember” szindróma, és válik világ a gondoskodás és törődés piacává. Ez azt is jelenti egyben, hogy a döntést nem teljesen a szívünk diktálja, hanem mások segítségére hagyatkozunk, ezáltal azt gondoljuk, hogy ők is osztoznak velünk a felelősségben, amely a döntés meghozatalával jár és annak következményeivel. Természetesen ez csak illúzió. Akármi történik, a tetteinkért mi vállaljuk a felelősséget. Könnyebb a környezetünket vagy a körülöttünk lévőket hibáztatni, de a következmények mégis visszavonhatatlanok.

Az elfogadás közvetlen összekapcsolódást jelent valakivel, amíg a döntéshozás általában közvetlenül befolyásolja a környezetünket. Bár az előbbi tartósabb, mint az utóbbi, a szó hibás értelmezése miatt azt gondoljuk ezt könnyebb és gyorsabb elérni. Amikor elfogadásról beszélünk a nehézségek, szenvedés, a mások javára feladott boldogság és élvezetek jutnak eszünkbe, mintha sorba kéne állnunk ezeknek a birtoklásához, mert azok korlátozott számban lennének elérhetőek. Ez nem más, mint az egónk játéka. Ilyenkor azt reméljük, hogy szenvedésünkért jutalmat nyerünk. Ez illúzió. Nem szenvedni, hanem tanulni jöttünk a Földre. A szenvedést nem követi jutalom, hiszen ez a mi döntésünk. A boldogság és az élvezetek bőségesen elérhetőek mindenki számára, aki kész rá. Ezek egyike sem kívülről, hanem belülről születik és nő tovább.

Az elfogadásnak van egy másik útja is. Ez az univerzum működésének mélyebb megértésével jár. Ilyenkor elfogadod, hogy nem te irányítasz, és vannak olyan események, melyeken nem tudsz változtatni. Ez a valódi elfogadás, ami megnyitja az utat a boldogság és beteljesülés előtt.

A szeretet és elfogadás szorosan összefüggnek. Mivel a szeretet semleges, akárcsak a Teremtő erő, ezáltal feltétlen is. Ez azt jelenti, hogy elfogadsz mindent, amit a szeretteid tesznek anélkül, hogy megkérdőjeleznéd a tetteiket.

Nem szabad félelemből vagy hamis okokból elfogadni egy helyzetet. A szenvedés egy önelégítő érzés, amely lassú és alacsony frekvenciájú energiát bocsát ki a világba.

Az elfogadás nem szabad, hogy boldogtalanságot hozzon. Ez egy döntés, amely véglegesen megváltoztatja az azokat érintő emberek életét.

Amikor ezt képes leszel elfogadni, megnyílik előtted a boldogság útja.

Béke és szeretet

Zsa Zsa Tudos-Akia

Oldal: 2012 augusztusi írások Elfogadás témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat