Böde István jógaoktató, szellemi tanító

A Hit

A Hit egyúttal reményt és bizalmat is jelent.

A hit a spirituális élet forrása és középpontja.
Az abszolut szeretettel teljes személynek- Istennek bármely időben megvalósuló szándékára, az embernek hittel, elfogadó bizalommal kell válaszolnia.
Ezt tanitja keresztény szentirásunk, a Biblia.
A hit jelölésére használt héber szavak sokféleségéből két szógyököt emelnék ki. Az egyik az aman /v.ö. ámen/ , amely a biztonságot és a szilárdságot idézi fel.  A másik a batah, ez a bizonyosságot és egyúttal a bizalmat jelenti.
Az aman-batah az életünk értelmét adja,legnehezebb helyzeteinkben is reményt nyujt.
János úgy gondolja, hogy a hit vezet el Isten irántunk való szeretetének megismerésére.  /1 jn. 4.16/
A tudományos  ismeretekkel felvértezett mai ember számára a hit lehet egy pusztán erős meggyőződés: ami nem igazolható számunkra ugyan, mégis bizonyosnak tarjuk a létezését az elemi logika alapján. Magam életében a hitemhez a remény is társul: az a megerősitő bizalom, hogy amit /akit/ elfogadtam létező valóságnak, az életemben létezőként megvalósul.
Az indiai védikus hagyomány szerint az értelmes intelligencia a természet egésze mögött meghúzódó legalapvetőbb erő.   Gondoljunk csak a DNS megalkotására...! Ez az intelligencia adott teret az univerzumban a számtalan életforma kialakulására és fejlődésére, így az én létezésemet is ennek köszönhetem.
Egy asztrofizikus igy fogalmazott: az élet véletlenszerű létrjöttének valószinűsége annyi, mint annak esélye, hogy egy hurrikán az ócskavastelepen keresztülfujva összehozzon egy Boeing  707-es repülőgépet.
Ha már van meggyöződésünk az élet mibenlétéről, a mindeneket teremtő és fenntartó Istenről: ezt ne engedjük elmúlni, elveszni soha. Mert, aki a hitét elveszti /"hitehagyott"/ az a meggyöződésétől elpártolt, életerejét vesztett ember. 
Selye János szerint az egyik  "gyilkos"  stresszfajta az emberi életben a sulyos bizonytalanság, a cél- és értelemnélküliség.

A hitünk megteremti azt az igényünket, hogy imádkozzunk - gyakran akkor, mikor fájdalom érte lelkünket, mert a "legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig" /Kahlil Gibran/ - mert szükségünk van a megkönnyebülésre. Akkor is imádkozzunk a saját szavainkkal, ha hálát adunk valamiért, vagy nemes célunk eléréséhez erőt kérünk.
A kalkuttai Teréz Anya lelkünket felemelő,fenséges imája igy szól: 
Szabadíts meg, ó Jézus, a vágytól,hogy szeressenek, magasztaljanak és tiszteljenek, a vágytól, hogy dicsőítsenek, és előnyben részesítsenek, a vágytól hogy helyeslésre leljek,és hogy népszerü legyek. Szabadíts meg a félelemtől, hogy megaláznak és megvetnek, hogy megütnek,vagy megrágalmaznak, a félelemtől hogy elfelejtenek, hogy kigúnyolnak, vagy meggyanusítanak.

Közreadnám egyik versemet-egy virtuális találkozásomat Jézussal... melyet a hitem foglalt szavakba.

               MEGÉRKEZÉS

A férfi negyven nap helyett
negyven évig bolyongott és éhezett.
Magányos vándorként át a sivatagon
délibáb felé a tüző napon

Éjjel vacogva görbedt önmagáéba
a zuzmarás csöndben magánya - 
mint a sivatag egyetlen fája-föléterült
reménykedően álomba merült...

Minden hajnal új hit és akarat
van cél,ott-messze az ég alatt
és a sivatag csöndje - 
skorpiók és bogarak...

Messze fenn csapatban madarak
és vándorok: közöttük elszántak
Az oázist megtalálni vágytak,
ahol nincs forróság,sem fagy

ahol egyedül sosem vagy.
Szomjat enyhít tiszta forrás
s a lét ünnepe: 
a barátkozás.

Esti tábortüznél 
társad nem ellenfeled
ököl helyett szétnyithatod a kezed.
Naponta újraindult.

Minden út vezetett valahová
-és mégis visszaérkezett.
Ha látott tüneményt, utat váltott és futott
de önmagánál messzebb nem jutott.

Egy napon aztán feladta,
nem mozdult,
arccal a homokra borult
hörgéssel jajongott és sírt.

Eddig hiába várt: nem kapott hírt
hogy érdemes...
öklendezett.

Ez a mámor vége.
Hite sem volt felnézni az égre.
Süketitő csend, ólomnehéz,mint a halál
és még ennyi csak:talán rámtalál...

Nem félt és nem akart semmi mást
csak a feltétel nélküli odaadást.
 Úgy érte a sugárzás, úgy izzása a fénynek
ahogy a csillagok, a napok égnek!

Csak fehérség és dallam,más nincsen-
előtte állt a tündöklő Isten.
Ember volt. Hangja béke.
Rápillantott a kinyujtott kezére

csuklóján sebhely. 
Érintése parázsló meleg.
Szólt szeliden:
vártalak és figyeltelek.

Ha mozdultál,mindig helyben maradtál, 
s mikor leborultál moccanatlan: elindultál
Telve voltál: ez volt ürességed
amint kiürültél,elértelek téged.

Jöjj velem-mondta és elindult nyugatnak
egyszerü volt:integetett a madaraknak-
valamilyen dallamot dúdolgatott
vacsorára kenyeret, bort adott...

Tábortüz mellett a férfi elmesélte életét
Isten hallgatott és végigélte
csendes tünődéssel a hallottakat.
Együtt nevetett és sirt vele.

Már éjfél lehetett mikor oldalra dőlve
elcsendesedtek
Felettük a csillagok szenderegtek...


Böde István

................................................................................................................................

Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner 

Utam a Hithez

Tudományos-ateista szemléletben nőttem fel, édesapámnak köszönhetően, aki biológusként át tudta adni nekem lelkesedését az élővilág megismerése és a tudomány felfedezései iránt. Bár kamaszkorom eléggé próbára tett érzelmileg, és ennek megfelelően tanulmányi eredményeim is romlottak valamelyest, továbbra sem csorbult bennem a bizonyosság, hogy a magas szintű tudományos megismerés az egyik legnagyobb dolog a világon. Úgy éreztem, mindent meg kell tennem azért, hogy egyetemi tanulmányok szintjén elmélyüljek valamilyen tudományban. Gimnázium közepén azonban történt egy fordulat érdeklődésem irányultságában: az állatorvosi pálya helyett a pszichológia kezdett vonzani, és eldöntöttem, hogy erre a szakra szeretnék felvételizni. Most már tudom, hogy nagyrészt saját hiányaim, saját érzelmi nehézségeim motiváltak ebben a választásban. Ugyanakkor az a mélységes kíváncsiság is megszületett bennem, ami az emberi lélek rejtelmességének megfejtésére ösztönzött. Kezdettől fogva lenyűgöztek azok az irracionális, tudattalanból fakadó megnyilvánulások, amelyek nyilvánvalóvá tették számomra, hogy az ember messze több, mint egy zseniálisan felépített gondolkodó gépezet.

Az egyetemi elvárás alapján, tudományos módszerekkel végeztem kutatásaimat, többek között olyan területeken, mint a párkapcsolatok minősége és az egészség összefüggései. A végzés és az elhelyezkedés nagy dilemmát okozott, mivel valahogy egyik irány sem tűnt teljesen kielégítőnek: a tudományos kutatás túlságosan elvontnak tűnt, a klinikai pszichológusi munka ijesztőnek és megterhelőnek – valószínűleg éreztem, hogy nem vagyok még érett hozzá. A gyerekek világát idegennek éreztem, a munka- és szervezetpszichológiát pedig végtelenül száraznak találtam. Végül egy váratlan lehetőség érkezett, amely elvezetett a döntéshez: munka- és szervezetpszichológust kerestek egy nagy gyógyszergyárhoz, és kifejezetten nekünk, végzős pszichológushallgatóknak küldték a felkérést. Megpróbáltam és sikerült.

Eleinte nagy lelkesedéssel és még nagyobb bizonyítani akarással folytattam tudományos igényű vizsgálódásaimat a pszichológiai teszteredmények világában, de egyre inkább az egyes emberek reakciói, személyes, csak rájuk jellemző megnyilvánulásai érdekeltek. Mivel sok vállalati tréningen vettem részt, sőt időnként felkértek egy-egy tréningszerű csoportos összejövés megtartására is, megtapasztaltam, hogy a csoportokban létrejövő közeg nagyszerű terepe az önismeret fejlesztésének – olyan oldalaimat ismertem meg a többiek által, amelyekről addig fogalmam sem volt. Varázslatosnak találtam azt a mély intimitást, amely sebezhetőségünk feltárásával kialakult egy-egy ilyen csoportban.

Egyre inkább éreztem, hogy magam is szeretnék hasonló csoportokat vezetni, hiszen ezáltal, igazán sokat tudok adni az embereknek – látva, mennyit segítettek nekem ezek a csoportok saját személyes fejlődésemben. Elkezdtem megtanulni ezt az új szakmát. Közben olyan kolléganőkkel hozott össze a sors, akik érdeklődtek az ezotéria különböző ágai iránt, és lassacskán engem is megfertőztek. Feng shui alapokon rendeztük be az irodánkat, amely végül inkább lakásra hasonlított és ténylegesen második otthonunkká vált. Akik jöttek hozzánk teszteket kitölteni, csak álmélkodtak, hogy milyen barátságos a környezet, mennyire otthonos! Emellett az asztrológiával, a Ji Kinggel, a buddhizmus alapjaival, illetve napjainkban élő ezoterikus írók művel is megismerkedtem a kolléganőim által kölcsönadott, ajánlott könyvek segítségével. Paulo Coelho, Müller Péter, Eckhart Tolle, vagy éppen James Redfield Mennyei próféciája jut eszembe ebből az időszakból, mint  meghatározó, szem-felnyitogató impulzus.

A házasságomba semmit sem tudtam átvinni ezekből az ismeretekből, így az ennek megfelelően tartott a szétesés felé, bár ezt nagyon sokáig nem akartam észrevenni. Egészen addig, amíg a legendás 7 év meg nem hozta számomra a teljes összeomlást és a nagy fordulatot: egyszerre léptem ki a házasságomból és a munkahelyemről. Trénerként kezdtem el dolgozni, eggyel közelebb lépve önmagamhoz, a saját utamhoz, de a magánéletemben továbbra sem tudtam gyökeresen másként viszonyulni a kapcsolataimhoz. Egy újabb fordulat 3 évvel később a tréningcégekből való kilépés és egy másik, komolyabbnak ígérkező kapcsolat kudarcával együtt érkezett. Szabadúszó lettem minden szempontból: munkában és magánéletben egyaránt. Ekkor már szilárdan hittem, hogy létezik valamilyen, életemet egyengető, alakító erő, amely eltaszít azokról a helyekről, amelyek nem szolgálják többé a fejlődésemet. Ugyanez az erő kitartóan lökdös új helyzetek felé, ahol a biztos külső keretektől egyre inkább elszakadok, viszont egyre közelebb kerülök saját belső valómhoz. Ekkoriban találkoztam másodszor a Crowley tarot-val és ezúttal elkezdtem szorosabbra fonni a viszonyt vele, amely azóta is tart. Belépett az életembe az éneklés és a zene, amely újabb spirituális kapukat nyitott meg előttem. Elkezdtem együtt dolgozni ezoterikus utat járó szakemberekkel, leginkább asztrológusokkal, és egyre több szellemi utat járó baráttal, kollégával hozott össze a sors. Lassanként ráléptem arra az útra, amelyre a szívem mélyéről régóta vágyakoztam: emberekkel egyéni tanácsadás és önismereti csoportok keretein belül közvetlenül dolgozhatom azon, hogy önmagukkal, sorsukkal harmóniába kerüljenek. Pontosan abban segítek nekik, amit magam, saját magammal művelek.

Időközben megváltozott a párkapcsolathoz való viszonyom, és végre ezen a téren is tudom alkalmazni azokat az elveket, amelyek a Mindenség erőivel való összehangolódást segítik. Már nem érzem azt a kényszert, hogy el kell menekülnöm egy magam teremtett álomvilágba a rideg valóság elől. Már teljes szívből ki tudom mondani az igent arra a kérdésre, amelyet évekkel ezelőtt egy terapeuta feltett nekem: „Mónika, miért él mesékben? Nem lehet, hogy a valóság sokkal izgalmasabb?” Sokkal bizony! Még akkor is, ha időnként átmenetileg nehezebbnek tűnik a valóságban maradni. Mélységes meggyőződésem - hitem - van abban, hogy ha a saját belső valóságommal kapcsolatban maradok, a lehető legjobbat teszem magammal és a körülöttem élőkkel. A külső forma hozzá fog alakulni, ha hagyom. Ha rábízom magam arra az erőre, aki nálamnál jobban tudja, mire van szükségem, mikor és milyen formában. Előző mondatommal magam sem tudok teljesen egyetérteni, hiszen ez az erő nem rajtam kívül létezik, hanem általam nyilvánul meg, bennem él! Többé nem tudom magam elválasztani tőle. Nos, az is igaz, hogy soha nem is tudtam, csak az elválasztottság illúzióját építettem fel magamban. Hitem segítségével egyre gyorsabban és kevesebb fájdalommal tudom lebontani ezt az illúziót, amikor újra hatalmába kerít.

Ez az az út, amelyen járok. Végtelen, és egyre tágasabb. Rejtelmes, mert látszólag nem kínál semmilyen látványos eredményt. Mégis elképzelhetetlen távlatokat nyit meg. Ha visszanézek, látom csak igazán. Előrefelé tekintve pedig egyre kevésbé akarok konkrét formákat meghatározni. Minek is korlátozzam ezzel a Teremtés hihetetlen gazdagságát?

Domján Mónika

...............................................................................................................................

Dr. Márton Csilla pszichoanalitikus, légzésterapeuta

HIT

A hit, az isteni erények közé sorolható.

Mi is az erény? Az erény görög megfelelője: areté, latin: virtus, magyar: erő szóból ered.

Az erő energiának az erkölcsi, morális megnyilvánulása. A jó készség, amely az embert és tetteit jóváteszi. Célja, egyben forrása is: - közvetlenül az Istennel való kapcsolat. Természetfeletti erénynek is nevezzük.

Isten ingyenes adománya, amely a mi együttműködésünkkel bontakozik ki.

A hit nem tudás, de táplálja az ismeret.

A hit a legfőbb Igazság szava. Igéjének feltétlen elfogadása, annak alapján, hogy Isten tévedhetetlen és nem téveszt meg senkit.

A hitetlenség, a kételkedés gyökere nagyon sokszor a tudatlanság alapja, a hittani ismeretek hiánya. 

A hit a kegyelem megnyilvánulása és nagyon fontos, hogy kérőimánk kísérje ezen állapot megszilárdulását, Istenbe vetett hitünket. Kérjük Isten Angyalát, aki segít megszilárdulni a hitben, vezetni ezen az úton, hogy álljon mellettünk életünkben és halálunkban is.

Adja meg nekünk a hitet, hogy a láthatatlan Teremtőnkben hinni tudjunk.

Hinni a feltétel nélküliségben, az isteni erényekben: a hit mellett a remény és szeretet erényében. A sarkalatos erényekben, mint: okosság, jóság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség.

Napjaink emberének nagy szüksége van ezekre az erényekre, főleg az ismeret után a használatukra is. Ezeknek a hiánya, elvezet ahhoz a válsághoz, amit megélhetünk mostanában.

Az erények használatával esélyt kapunk a fejlődésre és rendelkezni fogunk az ehhez szükséges gazdagsággal és jóléttel. Nem leszünk kitéve ínségnek, betegségnek, természeti katasztrófának. Amit adsz, azt kapsz! J!

Arra mindig számíthatunk, hogy bárhol vagyunk, bármit is csinálunk, teszünk, alkotunk, sohasem vagyunk egyedül. Minden mozdulásunk hat másokra, az egész mindenségre.

Minden rezdülésünk hullámot vet, éppen úgy, mint a vízbe hajított kő. A hullámok pedig tovább gyűrűznek és belefolynak az Egészbe.

Rainer Maria Rilke így írt erről az összefüggésről:

„ Mi, itteniek és maiak, szüntelenül át- meg átjárunk az előttünk élőkhöz, akiktől származunk és azokhoz is, akik látszólag utánunk jönnek. Ebben az igen nagy, nyitott világban minden – mondhatjuk: - „egyidejű”, hiszen éppen az idő tovaszállása feltételezi, hogy ami van, az mind most van.”

Világunk egyre tágul, mindig felfedezünk valami újat, s úgy néz ki a dolog, hogy a hitet is mindannyiunk magánügyeként kell felfedezni, ismerkedni, használni és megélni.

Észre kell vennünk a látható és a láthatatlan világ egymásra hangoltságát.

Sok példa van a világtörténelemben, hogy hitetlenből hívő lett, megtért.

Ilyen pl. Oscar Wilde, angol költő, aki először a börtönben, majd halála előtt, de akkor komolyan, szívvel - lélekkel, teljes meggyőződéssel megtért. Egy ír származású passzionista szerzetes szájából oly tisztán és nagy hatással hangzottak el a zsoltár szavai:” Ízleljétek meg és lássátok, mily édes az Úr!” ( Zsolt 33,9), hogy e híres költő a kegyelem befogadásával egyből megértette mi is a hit.

E szavakkal fordulok én is azokhoz, akiknek hite az Istenben még nem elég erős és szilárd. Próbáld meg, ízleld meg, az Istenben való hit és az Ő akarata szerint komolyan élni, hogy lelkedben, szívedben megérezd és az egész lényedben megtapasztald Őt. Ekkor megérted mi a hit!

„ A tudomány, vallás nélkül béna,

  A vallás, tudomány nélkül vak!”

                        ( Albert Einstein)

Meglásd érezni, fogsz magadban új erőt, új vágyat, egy eszményi felfelé törekvést.

Elmédben új fény fog kigyulladni: látóvá leszel! Az új fény és új irány kiemel a zavaros gondolatok, elméletek és elképzelések zűrzavarából és a legnagyobb valóság tiszta légkörének ünneplő magasságába emel, amelyről messze távlat, széles kilátás nyílik számodra, hogy kiteljesedésed megélhesd s beteljesedj.

Az istenhit benned sok, eddig alvó és ismeretlen energiát fog ébreszteni. Érdeklődésed valódibb és hitelesebb lesz. Megérted a mulandók értéktelenségét és az örökkévalók határtalan nagyságát. Örömet fogsz érezni hitedben és sajnálkozást azokon, akik még nem jutottak el a te magasságodig.

Lelked értékének tudatától erő sugárzik homlokodról, derű arcodról és bizalom szemedből. A magasból való segítség és támogatás tudata szilárddá, bizakodóvá és erőssé tesz.

Viszont Isten mérhetetlen nagysága megismerteti veled a Tőle való tökéletes függőségedet, törékenységedet és gyarlóságodat. A gyakorlati istenhit következtében tisztább levegőt érzel magad körül, tisztábban látsz, és jobban fogsz uralkodni az élet posványain. Nyíltabb lesz a tekinteted, gazdagabb az érzelmi világod és óvatosabb az ajkad. Tetteid felelősségteljesek és feltételnélküliek. Hűségesebb leszel a kicsiben, válogatósabb az eszközökben, készségesebb a szívességekre és fegyelmezettebb a kísértésekben. Keresztedet jobban fogod hordani, viselni, megérted, hogy minden a javadat szolgálja, és a javadra válik.

Az istenhit oly önkéntes áldozatokra is hevít, amelyekre különben képtelen lennél. A könyörület könnyebben meglágyít, a haláltól való félelmed elszáll, mert a jövő örök boldogságtudata bátorít, erősít és bízóvá tesz.

Egyszóval:

„ A győzelem, mely meggyőzi a világot: a mi hitünk!” (1 Ján 5,4)

Dr. Márton Csilla

...................................................................................................................................

Erdei Judit reiki-, kristály-, angyal- szellemi gyógyító, segítő

HIT

Terapeutaként sok emberrel találkozom, s az elmúlt napokban megkérdeztem őket; kinek mit jelent a Hit.

Nem mondom: nem irigylem a közvélemény kutatókat: annyira sokféle választ kaptam, hogy csak győzzem feldolgozni. Nem is vállalkoznék rá, csak a teljesség igénye nélkül néhány vélemény.

• Volt aki, azt mondta Ő aztán nem HISZ senkiben, és semmiben.
• Volt, aki az előzőhöz hozzátette: csak magában HISZ.
• Volt aki, a valláshoz kötötte, a templomhoz a HIT-et.
• Volt, aki hosszas monológba kezdett, se vége se hossza nem volt a mondanivalójának.
• Volt, aki szépen vallástörténetet adott elő, melyik korban milyen hit világgal rendelkeztek az emberek. (igen élvezetes volt L)
• És persze még sorolhatnám…

Aztán tartottam egy tanfolyamot, ahol elég sokat beszélünk Istenről; Ki vagy mi Isten? Hol van Isten stb.?… Ez a beszélgetés egyszer csak a HIT-ről kezdett szólni. A HIT-ről, a SZERETET-ről, s az EGYSÉG-ről, a MINDEN-ről. Arról, hogy minden EGY, és minden az EGY-ből alakult ki, és az EGY mindenütt jelen van. Az EGY az EGYSÉG része, az EGYSÉG = SZERETET. A SZERETET pedig a HIT-en alapszik. Aztán valaki hozzátette: a HIT pedig a TUDÁS-ból lett. A kör bezárult. Nagyon szép J

Ekkor megkérdezte valaki: hogy kell HINNI? – döbbent csend lett. Mert a mi kultúránkban ez nincs megtanítva, értelmezve…

Ha megkérdezünk egy vallásos embert, bizonyára szakszerűen elmondja hányszor, és hogyan kell imádkozni, templomba járni, gyónni… stb. Szerinte így kell HINNI. S neki bizonyára igaza is van.

Másvalaki arról beszél: HINNI annyi, mint becsületesen élni. S neki is igaza van.

Aztán másnak a HINNI azt jelenti, hogy betartani a törvényeket. S neki is igaza van.

Vagyis mindenkinek mást jelent a HINNI. Van egy mondás: „mindegy miben HISZEL biztosan igazad lesz”.

Az én HIT-em JÉZUS HIT-e: „aki engem követ, - bennem hisz, haza talál” (lehet nem pontosan így fordították a Bibliában – nekem ezt jelenti). Mint már említettem nekem Jézus egy szimpatikus ember, akitől sokat tanulok, aki sokat segít nekem, akivel sokat beszélgetek.

Ő mondja mindig: nem kell ezzel annyit foglalkozni, spontán csak tisztán éljetek, fogadjátok el, hogy létezik egy felsőbb rendező elv, mely szerint minden úgy van jól, ahogy van, szeressétek egymást. Tégy minden nap valami „jócselekedetet”, feltétel nélkül (ne várj érte semmit), imádkozz a szívedből, és mosolyogj sokat. Éldd az életet, mert ezért jöttél ide, fogadj mindent, amit kapsz, légy hálás. Szeresd önmagad, szeresd az embereket, a környezetedet, a munkádat. S ha bárhol nem érzed jól magad, menj tovább. Légy bátor, kockáztass: nem veszíthetsz, viszont esélyt adsz, hogy jobbá legyen az életed. HIDD el Jézus így élt, s boldog volt, mindent kipróbált, megtapasztalt, amit csak lehetet. Az Ő élete számomra példa, s ha néha én is úgy érzem „keresztre feszítve” vagyok, Ő jut eszembe: lehet, hogy belehalok, de holnap újjá születek, s tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodva folytatom az életemet. Mert HISZEM, hogy minden értem van, semmi nem véletlen, s én is EGY vagyok az EGYSÉG-ből, a SZERETET EGYSÉGÉBŐL. HISZEM, hogy FÉNY vagyok, és FÉNYT viszek mindenhová, bárhová is megyek.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyinknak szép, madárcsicsergős tavaszt, sok HITET, BIZALMAT, ÉS SZERETETETET.

HAJRÁ AZ ÚJ VILÁGBA J

Szeretettel: Erdei Judit www.angyalvardunakeszi.hupont.hu

........................................................................................................................

Ferencz Anikó Identity Önismereti Játék klubvezető

A Hit

Tudom én azt, hogy nagyon "megnyomtalak" pénteken, mikor elváltunk.

Kérem, nézd el nekem - EZ A DUMA ELSŐSORBAN RÓLAM SZÓL. Még nem veszem észre eléggé idejében a másik reakcióit és egyre mélyebben belefutok.

Nem tudom abbahagyni, mert nekem kell a megerősítés - MAGAM támasztom MAGAM.

Most itt tartok.

Tudom, hogy Györgyi is befeszül ilyenkor...már látom rajta is...

Sőt ha valaki így viselkedik velem én is hasonlóképp reagálok.. "Nehogy már te mondd meg nekem a tutit!" attitüd.

Újabban sikerül belelazulgatni: kicsit kivárok...- mert észreveszem, RÓLA SZÓL a szóáradat, HA NEM LANKAD,  "szerényen" visszautasítom, hogy okosabb legyen az én dolgomban nálam, és ezzel kiálltam magamért.

De még előfordulhat, hogy mond valamit, amire én a fejemből nem látok rá és neki a "tükrömből" eszébe jutott...lehet felfedezi nekem a "forralható melegvizet".....

Nehéz döntés.

Nagyon okosnak gondolom magam, csak eddig sűrűn előfordult, hogy nem jó helyen/időben, nem megfelelő személynek beszéltem. Tanulom és gyakorlom a ráérzést mikor-kinek érdemes. Nem engedek könnyen, sokat bepróbálkozok .-D))) ...

(Vagyis vissza az elejére- itt tartok MOST. :-)

Úgy vélem ez a legtöbb, ami ebből a helyzetből kihozható....

Haladhatunk az elvárások mentén is, de mért engedelmeskednék neked, ha nem mondod ki, mi a bajod velem!???

Bátorítanálak önmagad képviselésére!

De akkor megint okos voltam.

Ezért ezt a levelet nem küldöm el, CSAK KÖZZÉTESZEM.

(mert) Hiszek Benned.

A saját ritmusodban, a saját idődben(- mikor ideje van) hasonló felismerésekre fogsz jutni...azt hiszem, mert nincs új a nap alatt - csak "pepíta lapleosztások" vannak.

Valaki mondta: ugyanazt a hegyet másszuk mindannyian....................

"Megengedem" NEKED, hogy az légy aki vagy, ott tarts, ahol - cserébe TE is engedd meg nekem ugyanezt!

Csak ennyit kérek. (Mióta az eszemet tudom.)

(már) Hiszek Benned.

Ferencz Anikó

..........................................................................................................................

Hamonn Zsuzsanna festőmédium, szellemi tanító

Kedves Olvasó!

Nagyon örülök,és biztos nem véletlen,hogy a HIT a mostani téma,hiszen a hitünk van most próba tétel alatt!Mint médiumi közvetítéseimen is mindig elmondják,leüzenik az égiek,hogy a felemelkedés  itt és most életünk minden pillanatában zajlik, jelen van.Olyan ez mintha minden egyszerre történne.Még ott van a régi tartalmunkba bekerült,sok sok generáción keresztüli hit,és ugyanakkor már ébredünk ,megvilágosodunk,és érzékeljük,hogy most minden rajtunk múlik,Mi vagyunk képesek a régi hitre fókuszálást felismerni.Képesek vagyunk elszakadni múltunk gondolkodás módjától,és éberen lefülelni gondolatainkat,mert rájöttünk,hogy ezeknek a mindenkori gondolatoknak teremtő erejük van.Amit ma gondolsz, az lesz a holnapod megnyilvánulása.Felgyorsultak az események,és most bizony munka van!Amit hiszel magadról ,testedről ,eseményedről ,az a hit ,annak ereje nyilvánul meg benned,testedben,történetedben.Mindenben szembesülünk,és tükröződünk most a felemelkedés ideje alatt, így alakulhat minden félelmed szeretetté.Ebben segítséget kapunk az égi inteligenciától,ami a dolgok mögött van.Ha nem látod,és nem hiszed ezt az inteligenciát,akkor egód ,földi elméd vezetője,birtokolja azt aki vagy.Amikor rákapcsolódsz az Isteni intelligenciára,megnyílik egy olyan csodás világ melyben nap mint nap csodákat élhetsz meg,és olyan szeretet árasztja el szívedet,mit még eddig nem tudtunk megtapasztalni,csak nagyon kevesen.Vizsgáld meg gondolataidat,és szabadulj meg azoktól melyek megkötnek és birtokolják cselekvésedet,félelmet keltenek szívedben.Tudd elengedni őket!Tudd ,hogy Te itt és most felülemelkedhetsz,generációs mintákon,és felszabadíthatod szívedet a múlt gondolatai alól,melyből jelenlegi hited alapul.Minden amiről azt hiszed hogy van, illúzió!Minden amid van,és ami van ebben a pillanatban,az nem Te vagy.Az Isteni inteligencia rád bízta,ez a Te ajándékod.A tested is,a sztorid is ,a családod is a gyermekeid is,mind mind  ajándék.Szeresd magad ,azt aki vagy,és kezd el szeretni, becsülni,és megköszönni életed minden rád bízott pillanatát.Tudd,és hidd,bármilyen képet is kaptál magadról ,Isten nem csinál selejtet.Kezd hát felismerni,hogy szellemed teremtő ereje előtt nincs akadály,és tudd,hogy hitedet hova irányítod ,mert holnap,megint szembesülni kell!Hitednek megfelelő tükröződéseiddel!Dönthetsz, mert szabad az akaratod!Dönts hát.Vagy igazad van ,vagy boldog vagy!Legyen hited szerint!

Szivárványos öleléssel!

Hamonn Zsuzsa

.......................................................................................................................

Kőrösi Pál-Pavitra

A Hit

Mi is a hit? Szép és igen nehéz kérdés. Mindenkinek más. Én is csak leírom, nekem mit jelent:

Hátrányos helyzetű családból származom hit ügyben, legalábbis sokáig úgy hittem. Ez szép fordulata a magyar nyelvnek... mert hát az ember képtelen hit nélkül élni. Ha valaki nem hisz semmiben, még abban sem, hogy nem hisz, az távozik Földanyáról.

Megnéztem az értelmező szótárban, a neten, és majdnem mindenhol a hit Istenhez kapcsolódik. Csak nagyon kevesen mertek gondolatot pazarolni azokra, akik hisznek egy célban, esetleg másokban, vagy csak úgy magukban.

Visszatérve saját hitemre Édesapám gépészmérnök volt, én is az lettem. Abban a korban születtem, amikor a felvételin még vétó joga volt a KISZ titkárnak, nem volt divat a vallás. Ó ettől függetlenül én borzasztóan tudtam hinni mindenben, Darvinban, a tudományokban és mindenben, amit meg tudtam tapintani, érinteni, meg tudtam érteni. Természetesen lángoló lélekkel hittem abban, hogy nekem mindenben igazam van. Hittem abban, hogy Édesapán is abban hisz amiben én, hiszen mi másban is hihetne, ha már egyszer nekem van igazam. Soha nem beszélt nekem vallásról, hitről egészen gimnáziumi tanulmányaim közepéig. Akkor egyszer szóba került a hit, Isten és meglepő módon közölte, hogy ő hisz benne. Ez hatalmas megdöbbenést keltett bennem: Édesapám, egy okos ember, hogy hihet abban a szakállas bácsiban, aki a felhők tetején lakik. Én hatalmas hévvel kezdtem taglalni neki a fejlődéstörténetet és az élet kialakulásának tudományos téziseit. Kérdéseire válaszolgatva haladtunk visszafelé a fejlődésben, ember a majomból lett, az valami ősemlősből, stb. Amíg el nem jutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy az őstengerben lévő molekulák hogy keltek életre. Mert mindannyian ugyanazokból a molekulákból állunk, de mi hozta létre, hogy életre keltünk. Bőszen magyaráztam gőzökről, gázokról, amik estleg az űrből érkeztek és azok indították be a folyamatot, amikor Apán ártatlanul megkérdezte: „És mi van akkor, ha azok a gőzök gázok voltak Isten?”. Belém fagyott a magyarázat. Az  addigi istenképemnek nem felelt meg ez a gondolat. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett bennem az igazi hit alapja. Még sokat kellett fejlődnöm, tanulnom, míg eljutottam a mostani hitemhez, de ez volt az a döntő pillanat, amikor a mag szárba lendült.

Ez a hit kifelé mutat, kintről várja a megoldásokat, a válaszokat. Van egy másik hit is, az amely befelé  figyel, önmagunkban keresi mindezt. A hit önmagunkban, saját képességeinkben. Természetesen ez is erőssen tanulandó volt számomra. Sokáig tartott megtanulni, hogy a kettő végezetűl egy és ugyanaz.

Sok mindent eleve elképzelhetetlennek tartottam, azt hittem, hogy kinevetnek, kigúnyolnak ha nem sikerül, ezért el sem kezdtem. Lassan kellett ráébrednem, sokáig is tartott, hogy nem számít, mások mit gondolnak róla, a hited a sajátod. Ha hiszel önmagadban, akkor képes is leszel azokra a dolgokra, amit kitűztél magad elé. Még gyógyulni is.

Egy nagyon érdekes példa a hit létére: a placebo hatás. Eredetileg gyógyszerek teszteléséhez használt fogalom, de az orvostársadalom egy érdekes problémába ütközött. Emberek képesek meggyógyulni a placebótól (általában szőlőcukor, vagy fiziológiás sóoldat), ha azt hiszik, hogy az gyógyszer. A hivatalos tudomány számára ez elfogadhatatlan. Pedig a hivatalos orvoslás sem hat, ha a beteg nem hisz orvosában... 

Korunkban sokat hallani a spirituális fejlődésről, dimenzióváltásról, emelkedésről, megvilágosodásról. Ezek a dolgok szép szavak maradnak a belső hit megléte nélkül. Ha szeretnénk fejlődni, elengedni, tanulni, hinnünk kell magunkban, hogy meg is tudjuk csinálni. A hit hiánya negálás, automatikus törlése minden pozitív teremtő gondolatunknak. A vonzás törvénye is a hiten alapul, hiszen azt mondja: ha el tudjuk képzelni és pozitívan a gondolatainkban tudjuk tartani, akkor az Univerzum reagál rá és létrehozza. Persze ha nem hiszünk abban, hogy képesek vagyunk rá az Univerzum akkor is reagál, csak pont a bukást vonzzuk be.

Nos, még egy fontos dolog: hinni kell. Kötelező, nem is igen tudunk meglenni nélküle. De. De mint mindent az életben ezt sem szabad túlzásba vinni. A vak hit hiszékenységhez, és ismét csak rossz irányba vezet. Az egészséges kétkedés, a kérdések felvetése fontos dolog.

Mindenki bírtokol egy tudásmátrixot, az ebben tárolt információk alkotját az e Földön éppen megélt tudásunkat, hitrendszerünket. Az hogy milyen információkat tartalmaz mátrixunk egy hosszabb téma, de röviden: hozunk benne teljes földi (azaz emberi), kisebb területegységi (pl európai), népcsoport beli, családi tudást, majd ráépülnek a neveltetésünk, tanulmányaink, tapasztalataink. Ami ebbe nem fér bele, azt tagadjuk, szinte azonnal utasítjuk el, ami ezzel harmóniában érkezik, azt néha ellenőrzés nélkül is beengedjük. Ha valami úgy néz ki mint egy nyúl, úgy viselkedik mint egy nyúl és azt eszi amit egy nyúl, akkor az számunkra nyúl. Pedig ez koránt sem biztos...

Hogy tudunk ezen a látszólag hatalmas ellentmondáson túllépni? Elsősorban meditációval, kapcsolattermtéssel a Felsőbb Énünkkel, angyali segítséggel. Egy érdekes adalék: a legtöbb nagy gondolkodó elérve egy szintet tudományában, vallásos lett. Hinni kezdett egy rendszerező központi elv létében, Istenben, Univerzumban.

Vallás. A hittel kapcsolatban sokat olvasni róla. Természetesen a hit nem kisajátítható tulajdona egyetlen egyháznak sem. A vallásokról vitatkozni olyan, mint az izlésen vitatkozni, nekem izlik a karamel, tetszik a piros szín, másnak nem. Én nem tudom meggyőzni, hogy igen is finom, vagy szép, ő pedig nem tud eltántorítani engem tőle. Mindezt a fent említett tudásmátrix határozza meg. Az én tudásmátrixomban minden vallásnak van helye, mindegyik csak egy út, ahogy el lehet érni a célt. Ha fel akarok jutni a hegytetőre, mehetek a szerpentínen, megmászhatom a legmeredekebb falat, hogy gyorsan odajussak, de megállhatok minden második tisztáson pihenni, ha úgy akarom. A végeredmény minden esetben ugyanaz lesz: felérek a tetőre és onnan visszanézve egyértelmű, hogy feleleges vitatkozni az úton.

Összegezve, akinek van hite bármire képes, képes jobbítani önmagán, gyógyulni, változtatni a világon. A magyar úgy mondja: a hit hegyeket képes elmozdítani. Higgyetek benne, hogy ha egy makacs hitetlen is képes volt eljuni a hithez, akkor senkinek sem lehetetlen.

Kőrösi Pál-Pavitra

Természetgyógyász, Reiki tanár, Arolo-, Tifár-, kristálygyógyász, szellemsebész

Oldal: 2012 áprilisi írások Hit témában I.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat