Ezo Hírnök

www.ezohirnok.hupont.hu

bode_foto.jpg

 

Böde István jógaoktató

Az egészség

 

Az egészség definíciója jelenti az életműködés zavartalanságát, a

szervek, a szervezet betegség nélküli állapotát.

Az ember, ha harmóniában él a természettel, vagy közvetlenül ennek

Forrásával /a kozmikus Intelligenciával/, akkor a tökéletes testi-lelki

egészségmegőrzés életművészetében éli napjait. Így megvan a

lehetősége egy tartalmas kreatív és örömteli életre...ehhez

hozzátenném reményt keltő vigaszként , hogy ha bármilyen átmeneti

krízisbe kerül, /ennek lehet oka valamely előző élet karmikus

utóhatása/  azt jelen potenciális életerejével túléli.

Azonban az általános igazságtételeknek   a hétköznapi életben már

nincs gyakorlati értékük: azt egyénekre lebontva kell tudnunk

értelmezni.

A különböző alkatú, személyiségjegyű embereknek, más-más a

spirituális, étrendi, és mozgás igénye, hivatásbeli-munkaköri

önmegvalósítási igényszintje,hogy személyre szabottan

életminőségében az egyensúly érvényesüljön. Ebben segítséget

jelenthet az asztrológia, az indiai ajurvedikus tudomány,a pszichológus,

vagy lelki gondozói lelkész, vagy akár egy sorselemző ezoterikus

szakember. Gyakran kényszerit az élet bennünket arra, hogy

változtassunk szokásainkon, megrögzött gondolkodásmódunkon,

cselekedeteinken.  Mert kényszerűen belátjuk:

egy újabb, akár magasabb /ugyan elérhető/ mércét kell magunk elé

állítanunk. Célunk eléréséhez sok dolgot egészen másként kell

csinálnunk, mint eddig...és ehhez minden eszközt, emberi segítséget

igénybe kell vennünk.

A teljes élet lényege: maga az egyensúlyi állapot, ill. törekvésünk azt

fenntartani.

A kínai kultúrában, az életerő reális értékelését egy példázat

érzékelteti:

mindenkivel születik egy "rizs hegy" amit ha mohósággal elfogyaszt,

életidejét fogyasztja, ha takarékoskodik: tovább él. Természetesen itt

nem a rizsről van szó, hanem az életvezetés egészéről, melyet

befolyásol a negatív vagy előnyös örökletes  meghatározottság.

Jelen életünkben kiemelt figyelmet igényel, hogy milyen stresszorok

hatásában élünk: az állandósult idegfeszültségek, a szorongás és

félelmek, ebből következően a bizonytalanság érzés, no és a cél és

életünk értelmének az elvesztése. De ha már drámai élethelyzetbe

kerültünk, valamilyen sorscsapás ért bennünket, tudunk-e tanulni

belőle, mi ennek az üzenete a számunkra? Más: ha pl. kényszerűen

nagyon nemszeretem munkát kell végeznünk hosszú távon...kezdetben

még erőlködhetünk a tökéletes munkavégzés érdekében, hosszútávon

azonban a szervezetünk a hiábavaló "felturbózott" készültségtől

fokozatosan kimerül. A megromlott párkapcsolatban, tönkrement

házasságban élőkről már nem is érdemes fejtegetésekbe bocsátkozni -

a szomatikus betegség tünetei padlóra küldenek, mint a gyomorfekély,

infarktus, magas vérnyomás, stroke,  sorolhatnám.

Tudatosabb életszemléletre kényszerítenek megromlott élethelyzeteink.

Elsőrendű és megerősítő szerepe van életünkben a hitnek /ebben segít

az imaélet/  ebből eredően a bizakodás, a reménykedés...mert Isten

olyasmire teremtett minket, ami túl van azon, amit itt és most tudunk

csak átélni.

Ha a hitem vezérel, hogy a gonosz-ártó  erők legyőzésére vagyok

teremtve - önbizalmam erősödik, ráadásul, ha Istenbe vetett

bizalommal élem napjaimat,  akkor " ha Ő velem, ki ellenem? "

Maga a spontán imádságunk több mint párbeszéd beszélgetni  Istennel,

hiszen kitesszük magunkat odaadottságunkkal a Mindenhatónak.

A hiteles ima középpontjában nem én, hanem Isten van - őszintén

imádkozni csak a belső centrumból, a lelkükből fakadóan érdemes . A

lelkünkből fakadó ima valóságos egzisztenciális gyógymód, másrészt a

láthatatlan Teremtő iránti  szomjúságunk szükségletének kielégülése.

Számomra a jóga spirituális és egészség megőrző  több évezredes ,

Indiából elterjedt tan. Lényege a lelkünkkel /ez úton Istennel/

kapcsolatba kerülni és élni az ima és meditáció segítségével.  Másrészt

ez a tan komplementer egészségmegőrzés, egészségre nevelő

tudomány.  Hogy miért? Mert a modernkori egészségellenes

magatartásból /életvitelből/  eredő, kórokokat enyhítő terápiás szerepe

van.

Főbb ágazatai a testgyakorlatok, helyes étrendi tanácsok, légző

gyakorlatok,  és a jóga relaxáció. Kedd koraesti jóga

csoportfoglalkozásunkon ezek mindegyikét gyakoroljuk, tanuljuk.

Maga a relaxáció teljes ellazulást, pihenést jelent szervezetünknek -

egyfajta életerővel töltekezés, amolyan kellemes "semmittevés"

hanyattfekvésben.

Elismerem: szükség van az ördögi-munkamonotóniás mókuskerékből

időnkét kiszabadulni, mert önfeledt élményekre van szükségünk - ez a

szórakozás. Csakhogy teljes "erőbedobással" fárad ki a szórakozás

címén munkaszüneti napjain némely ember...sokszor az éjszakába

nyúló nyaralási szindróma révén, fáradtrabban tér vissza a munkába,

mint ahogy onnét kiszabadult.  Ehhez társuló jellemző tünetet

említenék:  a kellemetlen emberek /lehetnek munkatársak, netán

családtagok/ számára ők "indikátor" emberek, akik egyfajta jelzést

jelentenek - hiszen a fáradtság következtében csökken a tűrőképesség,

,növekedett az ingerlékenység, olykor az elviselhetetlenség határán fel

tudna "robbanni".

Azt tanultam meg elmúlt évtizedeim során, hogy csak szívvel-lélekkel

érdemes élni, mindig valódi önmagamat adni mások javára

szerepjátszások nélkül - mert nem akarok az emberi elvárásoknak

megfelelni, egyedül csak Istennek. Úgy gondolom a lelki egészség a

tudat nyugalmának, magunkkal szembeni békének a jele. 

Engem-és sokan másokat- Krishnamurti  bölcsessége arra int, hogy

hatalmas életerő birtokába jutunk, amikor nincs eltérés abban, ahogy -

amit gondolunk,amiben hiszünk,és ebből adódóan, ahogyan élünk.

Hozzátenném: ehhez szükséges, hogy rendelkezünk-e egy benső

vezéreltségű erkölcsi értékrenddel, etikus világszemlélettel.

Ha ebben a szellemben élünk, vajon mi lehet a tartalmas, hosszú élet

titka?   Sri Chinmoy tanácsolja:

" Ha gyors fejlődést akarunk elérni

Akkor minden egyes napot úgy kell élnünk

Mintha az életünk utolsó napja lenne"

Baráti kéznyújtással: Böde István jógaoktató

....................................................................................................... 

domjan_moni.jpg 

Domján Mónika pszichológus, önismereti tréner

Mikor vagyok egész? 

 

Számomra az egészség egyre inkább az elfogadáshoz kapcsolódik.

Ahhoz, hogy mindenestül elfogadjam a képességeimet, hajlamaimat,

jelenlegi helyzetemet, fizikai állapotomat. Azzal együtt természetesen,

ami nem tetszik benne, egészen, teljesen. Ehhez a belátáshoz kivétel

nélkül mindig az vezetett el, hogy valamit iszonyúan nem akartam

elfogadni, és annyira szenvedtem már a megváltoztathatatlannak tűnő

helyzet megváltoztatására irányuló kilátástalan kísérletektől, hogy

egyszer csak feladtam. Ilyenkor mindig hatalmas megkönnyebbülést

éreztem, és új lehetőségek nyíltak meg a továbbhaladásra.

 

Ma például azzal a felismeréssel ajándékozott meg az élet, hogy

rájöttem: szükségem van arra, hogy a párkapcsolatban bántsanak.

Nem fizikailag, nem megcsalással, még csak nem is durva

szidalmazással, hanem az önbizalmam módszeres aláásásával,

olyasmik számonkérésével, amelyekről nyilvánvalóan nem tehetek.

Amiről tehetek, az az, hogy odakínálom magam. Rengeteg energiát

pazaroltam eddig arra, hogy meggyőzzem a páromat, mennyire nem

igazságos az, ahogyan időnként bánik velem. Nem az, na és? Neki

szüksége van arra, hogy bántson valakit, nekem arra, hogy bántsanak

- tökéletes az összhang!

 

Na de mire jó ez nekem? Erről jelenleg annyit tudok, hogy roppant

ismerős érzés. És ha őszinte vagyok magamhoz, nem akarok

kiszabadulni belőle. Ha arra gondolok, hogy elhagyom a páromat,

mélységes fájdalmat érzek. Hiába próbálom magamra erőltetni a

gondolatot, hogy nem ilyen kapcsolatban kellene élnem, nekem ennél

több jár – a helyzet az, hogy ilyen kapcsolatban élek, és nem akarok

kilépni belőle.

 

Oké, de mi értelme van ennek a látszólag céltalan szenvedésnek? A

következő megkönnyebbülést akkor éreztem, amikor bevallottam

magamnak: nem tudom. Elképzelhető, hogy egyszer majd összeáll a

kép, de most nem az a legfontosabb, hogy erre törekedjek. Hanem az,

hogy ebben a helyzetben próbáljam meg jól érezni magam!

Paradoxonnak, öncsalásnak hangzik? Szerintem nem az, mégpedig

azért nem, mert nem próbálom magammal elhitetni, hogy máris jól

érzem magam így, és egy csepp változtatnivalóm sincsen. Nem érzem

jól magam, szenvedek, mint a kutya, mégis ezt akarom.

 

Az egyik út, amely ezzel a felismeréssel megnyílt számomra, hogy

megkeressem azokat az eszközöket, amelyekkel így is egyensúlyban

tudom magam tartani. Segítő szakember, barátok, hobbik, meditáció,

természetjárás, sport – hirtelen sok minden eszembe jutott. Érdekes

módon többnyire olyan dolgok, amelyek már most is részesei az

életemnek. Mégis, egészen más szemmel kezdtem rájuk tekinteni,

hirtelen felértékelődtek attól, hogy „jogosan igénybevehető”

közérzetjavító szerként kezdtem rájuk tekinteni. Elképzeltem továbbá,

hogy amint elkezdek erősödni, egyre kevésbé vagyok bántható, így a

mi kis játékunk a párommal szépen átalakul. Ha együtt haladunk ebben

a változásban, találhatunk más játékteret magunknak. Megtörténhet az

is, hogy kapcsolatunk véget ér  - azzal töltve be a funkcióját, hogy

sikerült átalakítani a játszmát, ami eddig összekötött minket. Ekkor

egyszerűen nem lesz már meg benne az az összetartó erő, ami

jelenleg a szenvedés ellenére is benne tart. A másik – kétségtelenül

vonzóbb - lehetőség, hogy mindketten gyógyulunk, és kapcsolatunk új

szintre emelkedhet, gazdagodhat, kivirágozhat ezáltal. Persze

elakadhatunk, elbukhatunk útközben – elindulni azért mégis érdemes.

Elindulni a változás útján, méghozzá egy valós, reális alapról – ez egy

egészséges folyamat. Egész-séges, mert minden benne van, jó és

rossz egyaránt. Semmit nem zárok ki, semmit nem utasítok el, ami

most bennem, körülöttem megtalálható. Többek között azt sem, hogy

az egészség kapcsán most egy blogbejegyzés-szerű önvallomás

szakadt ki belőlem. Ahhoz képest, hogy a párom kórházba került és

végigkövethettem a betegséggel, valamint annak elfogadásával vívott

küzdelmét az elmúlt másfél hétben, azt hittem, erről fogok írni. Persze

ez egy kicsit indiszkrét lett volna, egyébként pedig csak kívülről láttam

az ő folyamatát. De majd ha hazajön, valószínűleg lesz miről

beszélgetnünk.

 

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner

.......................................................................................................

somogyi_peter.jpg

 

Somogyi Péter hagyományőrző, lélekszerelő

Egész-ség, EGY-ség

 

Mindezek hiánya a FÉL-ség, FÉL-elem. Erről szól az írás, a másik

irányból megközelítve a kérdést. Remélem jó gondolatokat nyújt az

EGÉSZ-ség, az EGY-ség megtalálásához.

FÉL-elem

Fél-elem

Valaminek a fele.

De vajon minek a feléről beszélünk?

Amikor félelemben vagyunk, akkor nem vagyunk egészek. Egész-

ségünknek híján vagyunk. Nem vagyunk egészek, sőt a teljességet se

tudjuk megélni. A félelem arra hívja fel a figyemünket, hogy van

valami ami hiányzik, valami olyan aminek a hiánya miatt fél-nek

érezzük magunkat. Ezért nem vagyunk teljesek, se egészek.

Félelem. Mindannyian megtapasztaltuk már ezt az érzést. Sok

félelmünk van, pont ezért, rengeteg fórum foglalkozik azzal, hogy

mihez kezdjünk a félelmeinkkel. Sok módszert lehet olvasni arról,

hogyan szabaduljunk meg tőlük.

Meglátásom szerint a félelmeinket, kettő fő csoportba oszthatjuk.

Ahhoz, hogy fény derüljön rájuk, a következőket kell végig

gondolnunk. A hatodik napon teremtett ember, akit az Isten a saját

hasonlatosságára teremtett, hogy uralkodjon a világ felett, még se nem

férfi, se nem nő. A számomra elfogadható magyarázat szerint, amely

Enoch könyvében olvasható, azt tudjuk meg, hogy az Isten ketté

szakítja az embert a férfivá és nővé. Tudhatjuk, hogy ez igaz lehet, ha

megnézzük, mit mond nekünk a magyar hagyomány. A mi

hagyományunkban az elköteleződés után, a házasságkötés

következtében, a házasságot kötötteket új néven is hívják. A férfiból

férj, a nőből feleség lesz. A FÉRJ=Fél, amit onnan is tudhatunk, hogy a

másik házastársat FELE-ségnek  nevezzük. Ha ő egy fél, akkor a másik

is. A két fél, az egy EGÉSZ. A házassági közösségben élők, így ketten

nem csak EGÉSZEK, hanem TELJESSÉGBEN is élnek. Ha mindezeket

figyelembe vesszük, akkor megállíthatjuk, hogy az egyik olyan

esemény ami félelmet okoz bennünk az a kapcsolati egyensúly hiánya,

a társtalanság.

Az Isten és az ember viszonya, földi kapcsolatokhoz hasonlítva

leginkább az Édesanya és a gyermeke közötti kapcsolathoz

hasonlítható. Legjellemzőbb rá a feltétel nélküli szeretet. Az Isten és az

ember, akit Önmagából teremtett egy szoros egységben él, létezik.

Mivel az Isten önmagából teremtette,  hogy uralkodjék a világ felett,

részéről fenáll a feltétel nélküli szeretet és ezzel a lehetőség az EGY-

ségre. Mirajtunk embereken múlik, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel,

vagy sem. Sajnos ma az jellemző ránk, hogy megpróbálunk a saját

erőnkből boldogulni, Isteni segítség nélkül. Profán (Istentelen) tereket

hozunk létre és megpróbálunk úgy tenni, mintha Ő nem létezne,

figyelmen kívül hagyjuk az Ő természetét, a működését, a szabályait.

Aztán meg csodálkozunk, hogy abban a világban amely Őbelőle való,

ahol Ő minden szegletben jelen van, ahol Ő a MINDEN, abban a

világban nem boldogulunk. Nos, ez az Istentelen állapotunk is félelem

érzést szül. Kiléptük az EGY-SÉGBŐL, saját akaratunkból. Már azt is

elfelejtettük, hogyan működik és félünk, mert nem tudjuk az Ő

határtalan szeretetét. Nem tudjuk, hogy létezik, mert meg se engedjük

neki, hogy megmutassa. FÉL-ünk!

Mindezekből az következik, hogy a második FÉL-ség az életünkben az

Istentelenség. Ugyanis ebben az állapotunkban, a nem létező profán tér

illúziójában, az emberi törvények szerint működve az Istent elveszítve

létezünk. Mivel a cselekedeteink Istentelenek, nincsenek összhangban

az égi törvényekkel, így fél-elem vesz erőt rajtunk, éppen úgy mint a

társtalan valóságunkban.

Mindkét csoportban megfigyelhető, hogy a FÉL-elem a

szeretetlenségből fakad. Az Istennel való viszonyunkban mi

akadályozzuk meg a szeretet áramlását, a társkapcsolatinkban pedig

nem valósítjuk meg. Mindkét állapot ebben a formában egy szeretetlen

állapot, amely félelemmel tölt el bennünket. Mintha ez azt sugalná,

ideje lenne a szeretettel EGY-ségbe kerülni.

Ha jól megvizsgáljuk, van még olyan felosztás, amely kettő részre

osztja a félelmeinket. Van, hogy attól félünk, amit nem ismerünk.

Félünk a változástól és attól amit hoz, az ismeretlentől. Persze tudjuk,

hogy a világ vagy fejlődik, vagy visszafelé lépked, így erőt véve

magunkon mindig üdvözölnünk kellene a változást.

A másik csoport, amelytől félünk, az olyan esemény, ami már egy

körábban bekövetkezett történésre hasonlít és rosszak a tapasztalatink

vele kapcsolatban. Rossz élményünk van minden hasonló szituációtól.

Ezektől valamivel nehezebb megszabadulni. Azért nehezebb, mert

személyes tapasztalatunk van a „rosszról”.

Az előző csoportban az ismeretlentől való félelem feloldására azt tudjuk

tenni, hogy figyelembe vesszük a világ működését. Minden változik.

Ezen nem lehet módosítani. Képessé kell válnunk ennek az

elfogadására. Ha sikerült, akkor további erőt és bátorságot meríthetünk

abból, hogy átnézzük, életünk korábbi eseményeit és szembesülünk

vele, milyen sokszor jártunk jobban, hosszútávon, mint amilyen a

korábbi állapot, a változás előtti helyzet volt. Ha gondunk van ennek a

felismerésével, akkor ez egy jó alkalom az ősbizalom helyreállítására.

Javíthatunk az Istenbe vetett hitünkön. Kiderül, tényleg tudjuk-e az

Istent vagy csak hinni szeretnénk. Azt nem hiszem, hogy a félelem

soha sem merül fel valakiben. Megjelenik és egy pillanat alatt elönthet

minket. A kérdés az, hogy milyen hamar tudjuk feloldani magunkban,

hogyan tudjuk kezelni. A félelem egy érzés, mindenkit megtalál, csak

van aki jobban kezeli. Van olyan aki pillanatok alatt feloldja magában,

így szinte nem is létezik a számára.

A tapasztalttal azért nehezebb a helyzet, mert nem csak véljük, nem

csak feltételezzük, hanem úgy is hisszük, tudjuk, mert

megtapasztaltuk, hogy az adott eseménynek kellemetlen

következménye van. A feloldáshoz, több dolgot kell segítségül hívnunk.

Az egyik, hogy mint tudjuk, minden folyamatosan változik. Tehát 10

perccel később sem egyezik a helyzetünk a korábbihoz, így van esély a

dologok jó irányba alakulására. Sok esetben a helyzeten kívül, a

szereplők is mások, így aztán pláne lehetséges az eltérő eredmény. Ha

pedig azt is figyelembe vesszük, hogy amennyiben egy hasonló

szituációval kerülünk szembe, az figyelmeztetés a számunkra. Vagy

egy végső teszt, hogy megtanultuk-e kezelni az ilyen helyzeteket, vagy

azt mutatja, van még mit tanulnunk a hasonló szituációknól. Ha jelen

vagyunk, tudatosak, akkor ezt el tudjuk dönteni. Lehet erre egy

érzetünk. De gondolati úton is haladhatunk. Ha az esemény korábban

sokszor előfordult, míg legutóbb sikerült változtatnunk a módszerünkön

és akkor úgy is éreztük megoldásra jutottunk, akkor az ismétlődés az

teszt. Ha azonban egyszerűen csak ugyanolyan helyzetbe találjuk

magunkat, az azt jelzi, van még mit tanulnunk az eseményből. Ilyenkor

célszerű megvizsgálni, korábban hogyan jártunk el, annak mik a

tanulságai, akkor hol csúszott el a megoldás. A tanulságok figyelebe

vételével pedig új döntést hozhatunk, másképpen alakíthatjuk az

esemény kimenetelét. Van lehetőségünk a javításra, ebben az

ismétlődő helyzetben. Csodás lehetőség! Legyünk bátrak és tegyük

amit kell!

A félelmek feldolgozására magam is tartok tanfolyamokat, ahol az

egyik legfontosabb feladat a félelmünk okának a kiderítése. Miután

megállapítottuk, hogy milyen típusú a félelmünk, azaz, hogy a régmúlt

tapasztalatai miatt van, vagy az ismeretlen jövő miatt, nem árt

pontosítanunk az okát. Ugyanis az a legnagyobb hibánk, hogy nem

fogalmazunk pontosan, csak úgy nagyjából. Pl.: könnyen kimondjuk:

félünk attól, hogy elveszítjük a munkánkat. Jó indoknak tűnik, de

érdemes továbbmenni. Attól miért félünk? És attól? És attól? Egészen

addig, amíg már nem lehet tovább feltenni a kérdést. Ez az utolsó indok

az igazi ok. Ennek e feloldásán kell gondolkodnunk. Ugyanis egy

munkával kapcsolatos félelem sok esetben nem anyagi félelmet jelez,

mint gondolnánk, hanem megfelelési kényszerre utal. Az okot azért kell

pontosítanunk, hogy az igazi problémát oldjuk meg, ne üres körök

futásával töltsük az időt. Ha ezen a módon megtudjuk, mi is a valódi

oka a félelmünknek, akkor már sokkal könnyebb lépnünk. Hiszen a fél-

elem felodható. Az ilyen módon jól körüljárt félelem, sok esetben már

erejét veszíti, nem tűnik olyan jelentőségteljesnek, könnyebben

lemondunk róla. Megfigyelhető, hogy az így kapott, legelső félelem,

nem is olyan vészes, nem olyan félelmetes, mint az először felvetett

ok.  Az először felvetett, attól félelmetes, mert a köztes összes félelem

negatív ereje rárakódik, miközben ezek többsége nem a sajátunk,

hanem a közhiedelem részei.

Járjunk utána, mitől is félünk igazán és oldjuk fel azt!

 

Somogyi Péter

Lélekszerelő

.......................................................................................................

kalman_eszter_adastra.jpg

Kálmán Eszter Adastra, okleveles asztrológus

Az egészség asztrológiai szemlélete

 

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon mit akarhat, mit tudhat az

asztrológia mondani az egészségről, orvoslásról, gyógyításról. Nos, az

asztrológia olyan általános gondolati /filozófiai/pszichológiai rendszer,

amely immár évezredek óta a világ minden jelenségéről tud valamit

mondani a hozzáfordulóknak. Válaszolni tud olyan kérdésekre, amelyre

hétköznapi szinten nem kapunk választ.

Mindannyian részesei vagyunk egy tervnek és ezt a tervet teljesítjük az

életünkkel többé-kevésbé, olykor rengeteg kerülővel, zsákutcával.

A betegségek értelmezése nem más, mint az árnyékunkkal végzett

munka és ezért gyakran kellemetlen. Annyira, hogy ha egy értelmezés

találó, akkor arra általában spontán elutasítással reagálunk, ha viszont

egy értelmezés első hallásra kellemes, akkor biztos nem helyes vagy

nem elég mély.

De ha szembe merünk nézni a kellemetlennel is, mindez az

önmegismerés és önmegvalósítás útjává válhat.

A polaritások világában való lét szükségképpen tele van hibákkal és

arra szolgál, hogy megtaláljuk az egységhez visszavezető utat. Ezért

ne felejtsük el, hogy minden hiba, minden egyes kórkép a

tökéletességhez  hiányzó elemekre világít rá és ezzel esélyt ad a

fejlődésre. És nem is mások betegségeinek, hanem a sajátjainknak az

értelmezése jelenti a tulajdonképpeni esélyt. Ezt viszont megnehezíti a

szubjektivitás, hogy az ember meglehetősen vak, ha saját magára néz.

A kivetítés, projekció problematikája az a hajlam, hogy minden

kellemetlen és nehéz dolgot kívülre helyezünk, és ott dolgozzuk fel, ill.

küzdünk meg vele, és ez a kórképek értelmezésének munkáját is

hátráltatja. Ha a barátainkról és ismerőseinkről van szó, akkor úgy

találjuk a tünetek értelmezése teljesen helyénvaló és jellemző. Ha

viszont a saját tüneteinkről van szó, sokszor  egy nagy "de..." kerül a

mondat  elejére. Hirtelen csődöt mond az, ami a partnerünk vagy

családtagunk esetében működött.

Az egészség lelki eredetű is - ez ma már közhelyszámba megy. De

azért abban se hiszek, hogy minden csak a lélekből ered. Ez az, amit

nem tanítanak az iskolákban, hogy a test és a lélek hogyan legyen

egységben.

Amihez ugyanúgy hozzátartozik az egészséges test, a testmozgás

mibenléte fontossága és milyensége, mint a táplálkozás vagy az

élvezeti szerek használatának és kárának ismertetése. Ezek után

jöhetne a lelki  egészség módszertana a meditáció, koncentrációs

gyakorlatok, légző gyakorlatok, különböző (ön)terápiás módszerek

megismerése. Mert az emberek kikerülnek az iskolából és néhány év,

maximum egy évtized alatt tönkreteszik a testüket/lelküket. És aztán

jönnek az egyre költségesebb orvosi megoldások.

A holisztikus gyógyítás, mely az embert egészében orvosolja,

valamikor alternatívnak, mi több kuruzslásnak számított, ám ezek a

gyógyító eljárások ma már elfogadottakká váltak a közvélekedés

számára is. Az  akupunktúra, a jóga, a masszázsterápia, a kiropraktikai

kezelés vagy éppen a kineziológia, csak néhány ezek közül a

gyógymódok közül. Bár  még mindig sokan úgy vélik, hogy ezek a

gyógyítási módszerek forradalmian újak, valójában a legtöbb ősikultúra

kereste az egészséges élet megvalósításának lehetőségét és

alkalmazott bizonyos természetes  gyógymódokat a betegségek

kezelésére és a fájdalmak csillapítására.

A holisztikus gyógyítást gyakorlók szerint a jó egészség megőrzésének

kulcsa az immunrendszer, a test védekező mechanizmusának

erősítésében rejlik, vagyis meg kell előznünk, hogy a szellemi, érzelmi

és fizikai terhelés annyira legyengítse testünket, hogy a vírusok,

baktériumok és más betolakodók megtámadhassák. Az érzelmi

szorongás, fáradtság és levertség, kimerítik a betegséggel való

küzdelemhez szükséges energiát.

A betegség a test üzenete számunkra, hogy az immunrendszer

legyengült és pihenésre van szüksége, hogy új energiákkal töltődjön

fel. A holisztikus gyógyítás képes visszaállítani az egészséget és

megőrizni a betegséget.

Az orvostudománnyal szemben a tüneteket ezoterikusan pozitívan

értékeljük. Nem ellene, ha nem vele, a tünettel kötünk szövetséget a

gyógyító folyamatban. Így ismerhetjük fel, hogy mi az, ami a betegnek

hiányzik, és amire a tünetei figyelmeztetik. Így abban is segítségünkre

lehet egy tünet, egy betegség, hogy általa tökéletesebb és

egészségesebb ember váljék belőlünk,

Ha megtudjuk mely testrészeink a gyengébbek vagy hajlamosabbak a

betegségekre, kideríthetjük azt is, hogy erősíthetjük meg- e

szerveinket bizonyos,  pszichikai viselkedésmódosító technikák

segítségével, ill. az asztrológiai analógiák mentén. Ezek a módszerek

megelőzhetik a bajokat.

Ha felbecsüljük saját gyengeségeinket, erősségeinket és

betegséghajlamainkat, tudhatjuk kell-e változtatni életvitelünkön és

hogyan.

Az asztrológia, gyakorlati segítséget is nyújthat ezekben a

kérdésekben. Ha látjuk, hogy hajlamosak vagyunk valamire, akkor is

az energetikai/ezoterikus részét érdemes először megvizsgálni:

agykontroll, reiki, pránanadi, esetleg angyalok, meditáció stb., a nem

anyagi dolgok, energetikai kezelések, mivel amennyiben ezek által mi

vagy egy segítőnk el tudja mulasztani a betegséget akkor minden

rendben van a szellem és lélek szintjén. Ha ezek a dolgok már nem

tudnak segíteni, akkor érdemes csak az allopátiás gyógyítás irányába

vizsgálódni (vitaminok gyógyszerek). Meg kell találni azokat a szereket

/módszereket, amelyek vagy a szervezetet erősítik fel vagy úgy

használnak, hogy közben azért nem ártanak a szervezetnek és végül a

gyógyszerekkel  az immunrendszer győzni tud.

Ha végre kikászálódunk a betegségből, érdemes azért rákérdezni

várható-e, hogy visszatér. Ha nem, nyertünk, ha igen akkor számítani

tudunk rá és immár a fentiek fényében megelőző testi/lelki

intézkedéseket tudunk tenni. 

Kálmán Eszter Adastra

...................................................................................................... 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 197
Tegnapi: 234
Heti: 1 630
Havi: 4 988
Össz.: 441 729

Látogatottság növelés
Oldal: 2014 augusztusi írások Egészség témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2017 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: augusztusi asztrológia - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »