Gondolatok a hatalomról és a politikáról 2016.07.29.

 

Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Jézus, Mária Magdolna,

Máriaanya védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a

fizikai testemet is, és a helyre, ahol tartózkodom, az olvasás,

értelmezés teljes ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden

tisztátalan szándékú, befolyásoló, szélsőséges, manipulativ,

tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára.Kérem

Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol

tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, befolyásoló,

szélsőséges, manipulativ, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely

a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem

megőrzése mellett elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és

Merlint a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind

másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének

tiszteletben tartása mellett lehetséges.  

 

Nem egyszerű olykor írnom ebben az igen aktív időszakban. Egyrészt azért,

mert olyan gyorsan történnek az események, hogy ha le is írok néhány

gondolatot, másnap, vagy még aznap elveszíthetik aktualitásukat, másrészt

azért, mert tendenciákat is egyre inkább csak magasabb megértési szinten

lehetséges meglátni, amihez szükségeltetik egy stabilan magas tudatállapot

is, ami hol van, hol pedig nincs. Sokszor már az is komoly

összeszedettséget igényelhet, hogy a napi hírek olvasása közben az

emberre ne törjön rá a szorongás és a jövőtől való félelem, vagy ha rátör,

azt be tudja azonosítani és kérje elvitelüket gyógyító helyükre az ÉgiFöldi

Segítőktől és a Felettes Éntől.

A tudatosság elmélyülésének egyik következménye, az elmélyült

érzékenység is, amit bizony fontos megtanulni kezelni, hacsak az embernek

nincs szándéka „pattanásig feszült idegekkel”, eltúlzott félelmek közepette,

különböző „rejtélyes” fizikai tüneteket produkálva létezni. Mert bizony

előfordulhat, hogy a „pattanásig feszült idegek” nem is az egyén „sajátjai”,

hanem például a párjáé, vagy 1-1 geopolitikai esemény hatására, a

köztudaton végigsöprő pánik, melyre az egyén éppen rácsatlakozott.  A

fizikai fájdalom lehet egy még fel nem oldott kötelék következménye két

ember kapcsolatában, amikor például az egyik fél fájdalmát, a másik is érzi

a „saját bőrén” stb.

Manapság nem nehéz alacsony tudatállapotban létezni, hiszen szinte már

napi szinten sokkolják a „közvéleményt” az úgynevezett

terrorcselekmények, az államok vezetőinek egyre diktatórikusabb szavai,

intézkedései, vagyis, az olyan események, melyek jelentős félelmeket,

bizonytalanságot, reménytelenséget, kilátástalanságot gerjeszthetnek az

emberekben. Itt megjegyzem, a diktatúra, mint rendszer, önmagában se

nem jó, se nem rossz, van, ahol/akinél elősegíti a fejlődést, van,

ahol/akinél visszarendezettséget eredményez. A „félelemkeltés” sok

esetben szándékos és tudatos stratégia, hiszen minél alacsonyabb egy

ember rezgésszintje, minél beszűkültebb a tudata, annál könnyebben

irányítható, manipulálható mások által. Vannak persze olyanok is, akiket a

félelem bátorságra késztet, úgyhogy a „félelemkeltés” sem jó, vagy rossz

cselekedet önmagában. Mivel a pártatlanságig a semlegességen keresztül

vezet az út, eme szempontokat is célszerű figyelembe venni bizonyos

jelenségek értelmezésénél. A magyarországi közéleti eseményeket elnézve,

egyeseknek úgy tűnhet, a józan hangok ereje eltörpül az erőszak és az

embertelenség hangjai mellett, amennyiben a csekélynek tűnő minőség,

nem írná felül a minőséget nélkülöző mennyiséget. Csakhogy felülírja, s

kinek van hozzá füle hallja,kinek van hozzá szeme, látja…

Míg Lemúria és Atlantisz időszakában, egy mostanihoz képest jóval

magasabb rezgés és megértési szintről történt meg lépésről-lépésre a

„süllyedés” (rezgés és megértési szint csökkenés), addig jelen időszakban

egy akkorihoz képest alacsonyabb rezgés és megértési szintről történik a

fokozatos „emelkedés”. A „lejtmenetről” van tapasztalata az emberiségnek,

a „felfelé menetről” nincsen, a „lejtmeneti” tapasztalatokat „egy az egyben”

átültetni a jelen időszakra, „finoman szólva” is kockázatos vállalkozás.

Egyáltalán nem mindegy tehát, valaki megengedi-e magának/másnak,

hogy tovább szűkítse a tudatát (csökkentse rezgés és megértési szintjét

például ellenségképek gyártásával), vagy elhatárolódik e

befolyásolástól/befolyásoltságtól, használva józan eszét és a szívét.

Amennyiben csak energetikailag nézzük a történetet, fokozatos energetikai

„tágulás” közepette „beszűkülni”, egy idő után valószínűleg amúgy is

kivitelezhetetlen tevékenység lesz.   

Mit tehet az ember, ha egyre kényelmetlenebbül érzi magát a világban,

amelyben él? Először is úgy gondolom, közös megoldások nincsenek,

pontosabban abban a formában, ahogyan többen a „közös” fogalmát

értelmezik. Egyéni és személyre szabott megoldások vannak, vagyis előbb

az egyénnek szükséges tennie önmagáért, saját megértési szintjének

növeléséért, és eme tettével tesz a „köz-ért” is. Arra várni tehát, hogy az

államok vezetői „megvilágosodjanak” és a „bőség útjára” vezessék

„népüket”, nem praktikus dolog. Nem azt mondom, hogy ez lehetetlen,

hiszen minden lehetséges, ha az ember nagyon hisz benne és vállalja tettei

következményeit, inkább azt, hogy jelenleg nem látok olyan „magas rangú”

vezetőt, aki az érdekközpontú gondolkodásmódját képes lenne

értékközpontúra, (az érték fogalmának magasabb minőségére), változtatni,

miközben a posztján marad, ahogyan olyan embert sem látok, akinek van

olyan erős fényteste, hogy tudatosan bevállaljon például egy államfői

posztot a jelenlegi időszakban és meg is „nyerje” a választásokat. Attól

azonban, hogy én nem látok ilyen embert, az még létezhet, ahogy a

„közhiedelemmel ellentétben”, léteznek jó szándékú politikusok is.

Olyanok vannak, nem is kevesen, akik a közélettől távol, csendben teszik a

dolgukat, hogy idővel megerősödve, képessé váljanak akár a közéletben is

szerepet vállalni, megerősödött fénytesttel, magas megértési szinten

működve, egyre tisztább szándékkal. Ezek az emberek, amikor annak eljön

a helye, ideje, valószínűleg egyszerűen csak „beleállnak a történetbe”.

Addig meg maradnak a folyamatosan cserélődő politikai vezetők, és az

éppen aktuális, feltisztításra váró hiedelmek, ami rendjén is van így.

Összemosásokkal kapcsolatban szeretnék leírni néhány gondolatot, mert

bizonyos kifejezések használata, egyre zavaróbb lehet egyesek számára.

Manapság sok szó esik a népről, népekről, mely gyűjtőfogalmakat szívesen

használja a „kormányzati kommunikáció” is. A nép, mint gyűjtőfogalom,

különböző megértési szinten működő emberekből áll, a maguk örömeivel,

bánatával, félelmeivel stb. Minden egyes embernek mást jelent az öröm,

más dolgoktól lesz, vagy nem lesz bánatos, ahogy félelmei is más-más

dolgokhoz kötődhetnek. Vallási, világnézeti, etnikai, nemzeti, nemi stb.

hovatartozástól függetlenül, mind-mind emberek vagyunk, a „cimkék”, az

egyéb hovatartozások függvényében alakulnak ki (katolikus, zsidó, magyar,

orosz,férfi/nő stb.). Ember Létünk a „közös” bennünk, mégpedig nagybetűs

Ember Létünk, minden más a különbözőségünk. Ugyanakkor egyáltalán

nem mindegy, a különbözőséget előnyként/hátrányként, vagy versengést

nélkülöző, örömteli sokszínűségként éljük-e meg. Egy nép, nem létezhet

emberek nélkül, mégis manapság mintha éppen az ember, emberség

veszne ki e fogalomból, vagyis a fogalom lényege. A „cimkék” váltak

lényegessé, legalábbis a „kormányzati kommunikációban”, az emberség

lényegtelenné, a „cimkék” pedig a különbözőséget erősíthetik.

Megosztottságot nagyon egyszerű generálni, elegendő hozzá a „versengést

nélkülöző, örömteli sokszínűség” elutasítása, egyes „cimkék” előnynek,

mások hátránynak minősítése, „lényegtelen” dolgokkal terelve el a

figyelmet a „lényegről”. Minél inkább tekint egy vezető „saját népére” általa

irányított masszaként, minél inkább személyteleníti el azt, minél inkább

igyekezhet egységes, mindenkire ráhúzható megoldásokkal kezelni a

problémákat, annál nagyobb lehet esélye az emberi kudarcra is. Amikor

pedig egy vezetőről lehull az emberség álarcának utolsó darabja is, már

csak az erőszak tarthatja hatalmon, ideig-óráig (Sztálinhoz, amikor

haldoklott, még a saját orvosa sem mert bemenni segíteni, egyedül halt

meg, magányosan, ahogyan élt).

Amennyire politikai szintről nem lehetséges „egy egész nép” problémáinak

„egyen megoldása”, úgy nincs egységes megoldás a „boldogság

megtalálására” sem. Amennyiben a politika szerepe csupán a racionális

megoldások megtalálása, vagy ahogyan manapság sokszor elhangzik, a

racionalizálás, akkor a politika egyszerűen nem alkalmas az emberek

életminőségének javítására, még ha ezt is ígérik egyes politikusok. Egy

józanul gondolkodó ember vajon miért is adna hatalmat olyan ember

kezébe, aki sosem fogja tudni megoldani az ő problémáit? Magasabb

megértési szinten pedig, az ember tisztában van azzal, hogy más nem,

csakis ő oldhatja meg a saját problémáit. Innentől fogva pedig „értelmét

veszítheti” például annak boncolgatása, melyik párt kerül hatalomra, hiszen

maga a „hatalomra kerülés”, mint cél, hordozhatja magában a kudarc

lehetőségét is.

Ezek nem „új keletű” gondolatok, mégis úgy tűnhet, a politika egyre

szélesebb területeken irányítja az emberek életét, mely irányításhoz

szükséges az „irányított fél” beleegyezése is. A kimondott, vagy

kimondatlan beleegyezéseknek (a nem döntés is döntés), számtalan

mögöttes oka lehet, én most csak a „másik alternatíva hiányáról” szeretnék

írni néhány gondolatot. Amennyiben valaki „nem lát másik alternatívát”,

akkor valószínűleg elhiszi, hogy az emberi élet értelme a hatalomra kerülés

és a hatalom megtartása. A hatalommal önmagában nincs semmi baj,

amúgy sem, a hatalommal való bánásmódban azonban jelentős

különbségek lehetnek. Egy bölcs ember valószínűleg nem él vissza a

hatalmával, hacsak nincs rá különösebb oka, például azért, mert tisztában

van az ok-okozat törvényével, bölcsesség hiányában azonban könnyen az

egyéni érdekek vehetik át az irányítást az ember felett.

A Föld alacsonyabb rezgésszintjén, a „hatalom bölcsességet nélkülöző

megszerzésének” motivációját, még el lehetett rejteni „nemes célok”,

szándékok hangoztatásával, a Föld aktuális rezgésszintjén ez egyre

kevésbé működik, hiszen egyre láthatóbbá válnak a mögöttes szándékok.

Ugyanakkor megjelentek azok a „politikai vezetők” is, akik egyre nyíltabban

vállalják fel hatalmi törekvéseiket, nem félve a következményektől.

Egyesekből ez a fajta „pofátlanság” igen erős dühöt és értetlenséget válthat

ki, másoknak kifejezetten tetszhet az „őszinteség ilyen mértéke”.

Egyéni szinteken a problémát az okozhatja, hogy tudatosan, vagy tudat

alatt minden egyes ember érzi, van, aki tudja, hogy az emberi élet értelme

nem korlátozódhat a hatalmi törekvésekre. Amennyiben ez így lenne, az

élet nem lenne más, mint egy kegyetlen „harctér”, mely nélkülöz minden

szépséget és jóságot. Mivel az élet tele van szépséggel és jósággal, csak az

arányok térhetnek el egyénenként, ki, mit vesz észre belőlük, így

értelemszerűen az emberi élet célja sem „szorítkozhat” csupán a hatalom

megszerzése és megtartása. Az ember életminősége tehát jelentősen

múlhat azon, mire irányul a figyelme, mit vesz észre a körülötte/benne lévő

világból és azt hogyan értelmezi, éli meg.

Elnézve az aktuális köztudati eseményeket, az emberek jelentős részének

figyelme jelenleg arra irányulhat, hol, mikor, ki, vagy kik kerülnek éppen

hatalomra. Hol történt terrorcselekmény, ki nyeri a következő

választásokat, mekkora 1-1 párt aktuális támogatottsága stb. Ezzel

önmagában nem is lenne baj, amúgy sincs, amennyiben az egyén képes

mindeközben koncentráltan figyelni befelé is, használva a józan eszét és a

szívét, elterelve figyelmét a lényegtelenről, a lényegesre. Ahhoz azonban,

hogy ezt képes legyen megtenni, valamikor, vagy éppen most, szükséges

szembesülnie azzal, őt magát is hatalmi szándékok vezették/vezetik

cselekedeteiben és nem tudta/nem tudja elképzelni, hogy bizonyos

helyzetek másképpen is meg tudtak/tudnak oldódni, minthogy valaki győz,

más meg veszít. „Lehetőleg persze ő legyen az, aki győz, mert győzni jobb,

mint veszíteni”. A győzelem tehát a köztudati hiedelem szerint, csak más

kárára valósulhat meg, az egyéni érdekek előtérbe kerülésével pedig,

köztudati szinten, ilyen formában legalizálva is lett a hatalommal való

visszaélés.Pedig a hatalommal lehet élni is.

Eme hiedelemmel, az egyén könnyen rácsatlakozhat az egyes események

mögötti nem tiszta motivációkra, összemosások, csúsztatások,

manipulációk áldozatává válhat, személyes véleményének (az események

saját értelmezésének) hangot adva pedig (pl. a közösségi oldalakon), ő

lehet a legjobban meglepődve a kellemetlen visszájahatásokon. Egyszerűen

csak azért, mert élete hatalmi játszmák összességéből tevődhet össze,

melyekről vagy fogalma sincs, vagy úgy véli, ez az élet rendje, s míg

személy szerint arra törekedhet, hogy másokon uralkodjon, mindig akadnak

olyanok, akik rajta akarnak uralkodni.

Az ember életminősége jelentősen múlhat azon, mire irányul a figyelme,

mit vesz észre a körülötte/benne lévő világból és azt hogyan értelmezi, éli

meg.

Ő választja-e meg, mit és kit enged közel magához, vagy mások be nem

teljesült vágyai tarolják le testileg/lelkileg/szellemileg.

S ha csak valaki nem mazochista, vagy mártír hajlamú, miért is választaná

a második utat?

 

írta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

2016.07.29.

 

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat az ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, szelídség, felelősségvállalás, egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem, tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély, illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.

 

   

 

 

 

 

 

Oldal: Gondolatok a hatalomról és a politikáról 2016.07.29.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat