Az aktuális köztudati állapotokról, tendenciákról 2015.05.28

 

Kérem Anubisz, Jézus és a Felettes Énem védelmét a teljes

energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet is, és a helyre,

ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely

áthatolhatatlan, minden tisztátalan szándékú, manipulatív,

tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára. Kérem

Jézust és Merlint, vigye el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol

tartózkodom, minden tisztátalan szándékú, manipulatív, ártó

energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat törvényének

tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett elvihető

gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint a lenyomatok

gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél

ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett

lehetséges.

 

Jelen időszakban, köztudati szinten, erőteljesebben lehet jelen a „zavarosban

halászni” programja, a „tisztánlátást” akadályozhatják azok az erők,

melyeknek nem állhat érdekükben a valós helyzetek tisztázása. A bűnbakok

megtalálásának és kijelölésének, kiemelt szerep juthat a „tisztázási

folyamatok” bizonyos szakaszában, hiszen a „bűnért felelős” megtalálásával,

megakadályozható lehet a helyzetek valóságalapjának „felgöngyölítése”. A

„valami nem stimmel”, az „ez csak a felszín” érzetei/érzései/gondolatai,

ugyanakkor felerősödhetnek egyéni szinteken, a zavart fokozhatja, hogy

egyes helyzetek felismerése, egyre kevésbé tűnhet egyértelműnek. Leírtak

látványosabban nyilvánulhatnak meg a „kormányzati kommunikációban”, a

nyilatkozatok óvatosabbá válhatnak, kiemelt jelentőséget kaphat a

kimondottak „bármilyen nézőpontból”, (elsősorban bizonyos hatalmi

érdekeket védő nézőpontból) történő kimagyarázásának lehetősége.

Érthetőbben, a nyilatkozatok olyan formában/módon kerülhetnek

„terítékre”, hogy később, ha szükséges, „így is meg lehessen magyarázni

azokat, meg úgy is”. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” program hatására,

több fontos információ kerülhet elhallgatásra, aminek bizony könnyen a

visszája valósulhat meg, azaz az elhallgatás okán „történő fejfájás”. A

mélyebb ok az lehet, hogy a Föld emelkedő rezgésszintjével, egyre több

ember válhat érzékenyebbé a „nem szóban történő” kommunikációra.

Mentális, asztrális szinteken, még ha sokszor nem is tudatosan, ám

érzékelhetik az információk áramlását, ahogy azt is, mikor a „másik oldalon”,

kifejezetten manipulációs, befolyásolási szándékkal kerülhetnek elhallgatásra

bizonyos dolgok. Röviden, „szavak nélkül is” egyre érthetőbbé válhatnak

bizonyos helyzetek, ám az „új” működéshez történő hozzászokás

stádiumában, nagyobb számban fordulhatnak elő félreértések is. Jelen

időszak frusztrációinak jelentős részét, az „egyénen túlnövő problémák”

érzetei/érzései/gondolatai okozhatják. Az ember egyre inkább úgy vélheti,

nem tudja megoldani bizonyos problémáit, „már csak a csoda segíthet rajta”,

ugyanakkor elfogadni sem lehet képes a helyzetet, amelyben éppen „benne”

lehet. Amennyiben megnézzük például a magyarországi egészségügy

területén tapasztalható jelenségeket, lásd. kormányzati oldalról az

együttérzést sokszor nélkülöző, látszólagos racionalitásra törekvő

nyilatkozatokat, „másik oldalon” a „fekete ruhás nővér” együttérző,

empatikus, ám naivnak tűnő szavait, az embernek olyan érzése támadhat,

hogy a problémákat „egyik oldal” sem fogja, tudja megoldani. A megoldások

keresése, egyre inkább „tolódhat ki” egyéni szintekre, ami újabb kérdéseket

vethet fel. (pl. „inkább magánorvoshoz járok és fizetek neki, ám akkor miért

is kellene tb-t fizetnem az államnak?”, vagy „nincs pénzem se

magánorvosra, se tb járulék fizetésre, el fognak-e így látni engem az állami

kórházban és ellátnak-e időben?” stb.) A folyamatok során, olyan kérdések

kerülhetnek elő a „szőnyeg alól”, mint a „mit is értek én közösség alatt?”,

„mi a közösség funkciója, működésének alapjai?”, „mennyiben akarok és

tudok részt venni egy közösség életében és milyen formában?”stb. Az egyéni

és a „kormányzat által diktált”, közösségi érdekek közötti szakadék

növekedésével, egyre alapvetőbb összeférhetetlenségi problémák

kerülhetnek felszínre, olyan kérdések „merülhetnek fel” például, hogyan

lehetek úgy egy közösség tagja, hogy az azt működtető szabályok többségét

egyre kevésbé tudom/akarom, vagy/vagy, is/is betartani. Mivel köztudati

szinten jelenleg igen erőteljesen jelen lehet a „többség dönt” programja, ez

fokozódó frusztrációkat okozhat azok számára, akik egyre kevésbé képesek

egyetérteni, azonosulni a látszólagos „többségi akarattal”. Felmerülhet a

többség fogalmának tisztázási igénye, főleg azért, mert a számokkal történő

manipulációk egyre sokasodó és látványosabb formákban mutatkozhatnak

meg a hétköznapokban (lásd. köztévé nézettségi adatainak háttere). Egyes

egyének számára, világosabbá válhat, hogy a „többség dönt” program

visszájaként, egy „kisebbség akarhat dönteni” helyette, csupán az okból,

hogy „hatalmi pozícióban van”, miközben maga az egyén, esetleg nem is

adott „felhatalmazást” e kisebbségnek (pl. nem szavazott rájuk). Magával a

rendszer felépítésével (hatalom/hála, alá/fölérendeltség), párttól, vezetőtől

stb. függetlenül, kezdhet el egyre kevésbé egyetérteni, ám megoldásként a

„rendszer mellettiséget”, vagy a „rendszer ellenességet” láthatja csak.

Ugyanazon a rendszeren belül, valóban e két megoldás és azok különböző

formái/módjai létezhetnek, ám a rendszerváltás, hitrendszer váltás

hiányában, csupán egy rendszeren belüli/kívüli újabb rendszer felépülését

eredményezheti, mely előbb-utóbb ugyanúgy működésképtelennek

bizonyulhat, mint az azt megelőző volt.  Az emberiség legnagyobb félelmei

közé tartozhat, a közösségből történő kitaszítottságtól való félelem. A „falka

nélkül elpusztulok” program, éppen ezért könnyen felülírhatja egyéni

szinteken az elégedetlenséget, dühöt, kétségbeesést és megakadályozhatja a

döntéshozatalt, mely alapvető változásokat tudna hozni az ember életébe. Az

egyén döntéseit, egyre inkább félelmei határozhatják meg. A „hasadtság”

mértéke, egyéni szinteken attól „függhet”, mennyire távolodott el az ember

Önmagától, valódi igényeitől, mennyire éli életét máshogyan, mint ahogy

valóban szeretné. Egyáltalán tudja-e az egyén, mi a valóban jó neki?

A frusztrációkat fokozhatja egyéni szinteken, hogy az emberek többségének

nincs tapasztalatuk a hatalommal való élés magasabb minőségéről. A

hatalom és hála hitrendszere azóta létezhet a Földön, amióta az ember

megjelent rajta, ezért valószínűsíthető, hogy a „hatalmi drámák” egyidősek

az ember megjelenésével a Földön, csak formájuk/módjuk változott.  A

„hatalmi játszmázás”, olyan mélyen rögzülhetett az emberekben, hogy

sokszor fel sem merülhet bennük, másképpen is lehet működni, például

egyenrangúságban, együttműködésben, drámák nélkül, békében,

nyugalomban, mégsem unalomban. Sokan eljuthatnak odáig, hogy képesek

megfogalmazni, mit nem akarnak, ugyanakkor egyre nagyobb nehézséget

okozhat számukra kimondani, mi az, amit valójában akarnak. Miért is akarna

egy hatalmi pozícióban ülő, hatalmat mások felett gyakorolni élvező vezető

például egyenrangú kapcsolatokat az „alárendeltjeivel”? Miért akarna egy

döntéssel járó felelősséget vállalni nem akaró ember, lemondani arról, hogy

valaki más mondja meg számára, mit tegyen?

Egy amerikai, cipőipari nagyvállalatnál, struktúraváltást hajtott végre a

vezetőség, röviden „kiszedtek” a vállalati struktúrából, néhány vezetői

réteget (középvezetők, felsőbb menedzserek stb.). Tulajdonképpen a

„tulajdonosi” szint alatt, egyenrangú, együttműködő kapcsolatokat

alakítottak ki a munkatársak között, akik onnantól már nem a feletteseiknek

tartoztak elszámolással, beszámolással, hanem csak egymásnak. Azt

gondolhatjuk, micsoda ötlet, biztosan örültek az ott dolgozó emberek és

mennyivel könnyebb lett az életük. Nos, a struktúraváltás után, a vállalat

munkatársainak kb. fele felmondott, a cég válságmenedzseléssel oldotta meg

a „felborult egyensúlyt”, mégpedig olyan formában, hogy nem állította vissza

az előző, hierarchikus struktúrát. Az egyenrangúságot, együttműködést

tehát fontos lehet el is bírni egyéni szinteken, leírt példa pedig még igen távol

állhat az egyenrangúság, együttműködés magasabb minőségének

gyakorlásától. E fogalmak olykor előkerülhetnek ugyan köztudati szinten, ám

legtöbbször valós tartalom nélkül, „idealizált célként”. Márpedig ahhoz, hogy

a folyamatok elindulhassanak az egyenrangúság, együttműködés

megvalósulásának irányába, először is dönteni célszerű e működés mellett,

mégpedig mindenkinek magának. A cél kimondása fontos, ám döntés nélkül,

továbbra is csupán „idealizált cél” maradhat. A döntés, egyben

felelősségvállalást is jelent, mely „kockázatot” azoknak is célszerű vállalniuk,

akik nem szívesen vállalnak felelősséget életükért, ragaszkodhatnak ahhoz,

hogy mások mondják meg nekik, mit tegyenek, legalábbis akkor, ha

változást szeretnének az életükben. A másik választás lehet a „beletörődés a

megváltoztathatatlanba” anélkül, hogy az egyén szembenézne azzal,

valójában neki nincs szándéka változtatni. Jelen átmeneti időszak egyik

köztudati programja tehát a „nem tudom, mi a megoldás” lehet, a „van

akarásom változtatni” helyett.

Ugyancsak aktuális köztudati program lehet a „ha nincs javaslatod a

megoldásra, akkor inkább maradj csendben”. E program jelentősen

fokozhatja egyéni szinteken a tehetetlenség érzeteit/érzéseit/gondolatait,

ugyanis ahány nézőpont, annyiféle megoldás létezhet ugyan, ám a

„köztudatban uralkodó nézet”, az ettől eltérő megoldásokat felülírhatja.

Amennyiben köztudati szinten, „a többség szerint” csak a racionális

megoldás számíthat megoldásnak, minden olyan megoldási javaslat, mely

nem a racionalitásból indulhat ki, könnyen elsikkadhat.

Mindeközben a megoldás „épphogy ki nem szúrhatja az ember szemét”

azzal, hogy szinte „óriásplakáton hirdeti”, „vegyél vissza a racionalitásból és

helyezz nagyobb hangsúlyt a szívedre”. Egyszerűbben, „hallgasd meg azt az

embert is, akivel nem értesz egyet, próbáld megérteni és megérezni, amit

mond, kérdezz, ha valami nem világos, aztán pedig találjatok olyan

megoldást, amelyik mindkettőtöknek megfelel”.  Olykor nem könnyű

egyszerre használni a józan észt és a tiszta szívet, ám ha az egyén egyiket

sem használja, ott csak a káosz mélyülhet el.

„Az uralkodó nézet” akadályozhatja egyéni szinteken például annak

megértését is, mi a különbség a „kinek van igaza” és „a maga nézőpontjából

mindenkinek igaza van” jelentése között. Márpedig e különbség megértése

nélkül, sem egyenrangúság, sem együttműködés nem valósítható meg az

emberek között, az ember önmagával sem lehet képes megbékélni.

Az „olyan nincs, hogy mindenkinek jó legyen” és a „rendszer igazságtalan”

programok a felelősség átruházást segíthetik ugyan, ám a felelősségvállalást

legtöbbször csak azoknál az embereknél, akik hajlandók végiggondolni e

programok valóságalapját. Lehet, hogy eddig így volt, de miért kellene, hogy

ezentúl is így legyen?

A köztudat rezgésszintje, azoknak az érzéseknek, gondolatoknak a

rezgésszintje alapján alakulhat, melyekre az emberek egyéni szinten

csatlakozhatnak, az alacsony rezgésszint pedig egyben alkalmassá is teheti a

köztudatot a „kívülről érkező” befolyásolásra. A zavarkeltés, összezavarás, a

töménytelen és egymásnak sokszor ellentmondó információ áramoltatása e

„közegbe”, látszólag kifejezetten segítheti a hatalommal történő

visszaéléseket, ahogy a „megfelelő időzítés” kiválasztása is, ám ez egyre

kevésbé „fedheti a Valóságot”. Az ok az lehet, hogy az ötödik dimenziós

Földön a kommunikáció egyre inkább tudatfeletti csatornákon működhet,

tudatalatti csatornák helyett, ugyanakkor a hatalommal történő visszaélések

eszközei, a tudatalatti csatornákon keresztül képesek kifejteni hatásukat.

A köztudat mindaz, ami a tudatalatti, ezért a Föld emelkedő rezgésszintjével

folyamatában zárulhatnak le egyéni szinteken a tudatalatti csatornák is.

A "lezárás művelete", egyéni és tudatos döntés következménye, gond akkor

lehet, ha az egyén ragaszkodhat a tudatalatti csatornákon keresztül történő

működéshez, ugyanis a Föld bizonyos rezgésszintje felett, a tudattalan

tartalma ráborulhat az emberre, az egyén "eszét vesztheti" és megszűnhet a

kapcsolata a Valósággal (nem lesz mivel kapcsolódnia hozzá, mert nem

tanulta meg használni az ehhez szükséges eszközeit).

A döntés tehát abban állhat, átáll-e az egyén egy másfajta működésre, vagy

ragaszkodik valamihez, ami előbb-utóbb „kicsúszhat a lába alól”.

A művelet nehézsége abban állhat, hogy az emberek többsége igenis

ragaszkodhat a „régihez”, mégpedig számtalan szállal (amivel

semmi baj nincsen), ám sokszor nem lehetnek tisztában azzal, mi az, amihez

ragaszkodhatnak, ameddig az „szembe nem jön velük”.  A fájdalmas,

rossznak titulált érzetek/érzések/gondolatok tehát segíthetik az egyént a

tudatfeletti csatornákra történő átállásban, amennyiben hajlandó tudomást

venni róluk, foglalkozni azzal, miért is érzi/gondolja azt, amit, kéri azok

elvitelét gyógyító helyükre az ÉgiFöldi Segítőktől és a Felettes Éntől, vagy az

illető továbbra is háríthat, „ameddig még van kire, mire”. Míg első esetben az

átállás folyamata képes lehet egyre könnyebben, lazábban megvalósulni, a

szembenézések „fájdalmas leckékből”, át tudnak változni örömteli

felismerésekké, második esetben a haladás egyre nehezebbé, görcsösebbé,

fájdalmasabbá és drasztikusabbá válhat.

A folyamat hatására köztudati szinten, az elkövetkezendő időszakban

felerősödhetnek a „ki, miről tehet” érzetei/érzései/gondolatai, az egyénnek

könnyen támadhat olyan érzése, hogy „bármerre mozdul, azonnal találnak

hibát benne”, ő is egyre inkább csak hibákat láthat magában, másokban, a

felelősségre vonástól való félelem szinte megbéníthatja az egyént. Úgy

érezheti, bármikor „lesújthat rá a törvény keze”, ő is csak azt figyelheti, hol

hibázik/hibázhat a másik ember, a „befolyásos” kapcsolatok, pénz, jó ügyvéd

stb. megléte egyre fontosabbá válhat számára. A „kettős mérce” játszmái

egyre inkább kitolódhatnak egyéni szintekre, pl. az egyén amerre jár,

szidhatja a kormányt, közben éppen azokat a dolgokat követheti el saját

életében, amelyekkel másokat okol.

Az „anyagi spórolások” és "túlszabályozások" visszája következményei, egyre

látványosabb formában mutatkozhatnak meg konkrét számokban is,

amennyiben az egyén „anyagi biztonsága” megteremtése/megtartása

érdekében, jelentős, életminőségét negatívan érintő egyéb "áldozatokat"

hozhatott.

Dwight David Eisenhower szavait idézve:

“Ha teljes biztonságot akarsz, menj börtönbe. Ott kapsz ételt, ruhát, orvosi

ellátást és így tovább…csak szabadságot nem.”

A szabadság korlátozásának „számszerűsített ára”, egyre feltűnőbben

mutatkozhat meg a pénzügyi elszámolásokban (pl. egy túlhajtott

alkalmazott, gyakrabban megbetegedhet, növelve ezzel a cég kiadásait, a

silányabb alapanyagokból készült, változatlan áron árult terméket

kevesebben vásárolhatják meg, csökkentve ezzel a cég bevételeit stb.).

A túlszabályozottság pozitív következménye lehet ugyan a nagyobb

átláthatóság, ám amennyiben ez alapvető emberi (lelki/szellemi) igények

rovására történhet, előbb-utóbb fizikai szinten is következményekkel járhat a

folyamat. (pl. depresszió, romló teljesítőképesség, melyek kihathatnak az

egyén pénzügyeire is).

Egyesek számára egyre érzékelhetőbbekké válhatnak bizonyos mágikus

technikák alkalmazásának következményei, pontosabban egyre

érzékelhetőbb lehet számukra az, mikor tudatosan befolyásolni, manipulálni

akarhatják őt, mégpedig mágikus technikák segítségével. E felismerések

kezdetben komoly dühöt kelthetnek az egyénben, melyet kiemelten javasolt

kéréssel elvitelre kérni az ÉgiFöldi Segítőktől és a Felettes Éntől, ennek

hiányában az egyén éppen dühei által kerülhet olyan hatalmi játszmákba,

melyekkel „mágikus úton” saját magának árthat a legtöbbet. A Földön élő

minden egyes ember befolyásolt, manipulált már másokat, önmagát,

valószínűleg teszi ezt ma is, jobbik esetben kevesebbszer és egyre inkább

felismerve visszaéléseit. A hatalommal lehetséges megtanulni élni is

nemcsak visszaélni, amennyiben az egyén ennek megvalósulása mellett

dönt, s képes vállalni az esetleges következményeket.

Jelen időszakban igen gyakran fordulhat elő a köztudat „álomkóros állapota”,

ami a hárítás, „nem akarom látni”, „hagyjon mindenki békén”, „oldják meg

mások” stb. programok működésének egyik következménye lehet. Eme

állapotról lehetséges lekapcsolódni, amennyiben az egyénnek van akarása

lekapcsolódni, amit már csak azért is javasolt megtenni, mert a közeljövőben

e jelenség nagyobb gyakorisággal fordulhat elő. Megnőhet azok száma, akik

„az alkoholban kereshetnek vigaszt”, ezért asztrálisan érzékenyebb egyének,

esetenként alkohol ízt, szagot érezhetnek, akkor is, ha egyáltalán nem

fogyasztanak alkoholt, a „mások által megivott alkohol” következményeit

(fejfájás, hányinger), önmagukon tapasztalhatják és nemcsak akkor, mikor

az „ittas egyén” a környezetükben tartózkodik. Ezeket is lehet, sőt célszerű

elvitelre kérni gyógyító helyükre fentebb leírtak szerint. A hatalommal

történő visszaélések visszája következményei egyre érzékelhetőbbek

lehetnek egyéni szinteken, ezért az egyén egészsége szempontjából

valószínűleg nagyon nem mindegy, tudatosítja-e magában, hogy éppen

visszaélhetett hatalmával, s dönt-e a mellett, hogy nincs szándékában többé

ezt tennie, vagy még több helyzetben, még erőteljesebben követ el

visszaéléseket. Amennyiben a második lehetőség mellett dönt, javasolt

figyelembe vennie, hogy visszaéléseinek, manipulációinak egyre erőteljesebb

következményei lehetnek, azaz éppen ő válhat egyre manipulálhatóbbá, ő

válhat hatalommal történő visszaélések áldozatává, egyre kevésbé értve, mi

is történik vele, „borítékolva” tetteivel saját hitrendszer összeomlását. Jelen

időszakban, a köztudatban erőteljesebben jelen lehet az „engedd el mindazt,

ami nem a Fény” program, mellyel célszerű lehet óvatosan bánni,

amennyiben valakinek célja a földi testben egészséges élet. Egyes

programoknak, blokkoknak aktuálisan jelentős védelmi szerepük lehet az

egyén életében, amennyiben fizikai, lelki, szellemi szinten még nem elég erős

ahhoz, hogy elengedje azokat. Az „engedd el mindazt, ami nem a Fény”

művelet, hitrendszer összeomlást okozhat, mivel annak  hatására,

a "szőnyeg alól" előkerülhetnek olyan programok, működések is, melyekkel

az egyén esetleg még nem kész szembenézni, sőt maga a "szőnyeg" is

elszállhat.

A hitrendszer összeomlásoknak, azok erősségétől „függően”, mindig lehetnek

testi, vagy/is lelki, vagy/is szellemi következményei, vagyis az ember egész-

sége (testi/lelki/szellemi egyensúlya/egysége) felborulhat. Az egyén

teste/lelke/szelleme nem lehet független az Embertől, még akkor sem, ha az

önismereti út egy szakaszán az egyén képessé válhat önmagára „kívülről”

tekinteni, szinte „tárgyiasítani” testi, lelki, szellemi folyamatait, kapcsolata

saját testével, olykor jelentősen meggyengülhet. Hitrendszer összeomlások

szempontjából, ez lehet az egyén számára önismereti útja legsebezhetőbb

időszaka, ezért mielőtt „a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntené a kádból”,

célszerű lehet értékrendje első helyére az egészségét tennie. Lehet kérni,

hogy valaki mostantól csak feltétel nélküli szeretetben és elfogadásban

létezzen, ám lehetséges, hogy ezt az egyén, aktuálisan földi testében, még

nem képes megvalósítani, a kérés teljesülésével pedig, földi testből való

„visszafordíthatatlan kilépés” történhet. Az egyén egészségének, mégpedig

testi-lelki-szellemi egész-ségének első helyre helyezése az értékrendben,

jelentősen megkönnyítheti nemcsak az esetleges elakadások, idejétmúlt

programok felismerését az egyén számára, hanem a földi testben egészséges

működést is. Ugyancsak erőteljesen jelen lehetnek jelenleg a köztudatban az

egyes bolygókkal „kapcsolatos” hiedelmek, melyek szerint a „Plútó

szétrobbant”, a „Szaturnusz beszűkít” stb.

Az általánosítások egyre kevésbé állhatják meg a helyüket a jelenlegi

energetikai változások közepette, mivel az egyes rendszereket, egyre

kevésbé lehetséges tömegekre „ráhúzni”. Maguk a különböző rendszerek is

olyan formában/módon, amilyenekben eddig működhettek, egyre kevésbé

képesek működni, a „rendszerelmélet” területen is hitrendszer váltás van

folyamatban.

A Plútó bizonyos mozgásai hajlamosíthatnak egyeseket, bizonyos

életterületeken, bizonyos dolgokra, ám ez nem a Plútóról szólhat, hanem az

egyén hitéről és ellenállásairól. Amennyiben valaki elhiszi, hogy a Plútó

robbant, akkor valószínűleg egy-egy aktuális, „Plútó fényszöges”

blokkoldásánál, teljes hittel gondolhatja azt, hogy a Plútó művelte vele azt,

amit és máris megtörténhet a felelősség átruházás a Plútóra, pontosabban

annak „kőbe vésése”, hogy a Plútó egyes fényszögei, szenvedést hozhatnak

számára. A „robbantástól” való félelem, éppen elégséges lehet ahhoz, hogy

az emberben „felrobbanjon” valami, s mindez történhet pusztán azért, mert

például „az asztrológia ezt tanítja” program alapján cselekedhet az egyén.

Melyik irányzat tanítja ezt és vajon ismered-e az összes irányzatot, vagy

ismered-e valamelyiket mélységeiben ahhoz, hogy „nyugodt szívvel”

beskatulyázd őket/azt a fenti kijelentés szerint? Én nem, és te?

A halálbüntetéssel kapcsolatban is célszerű lehet elgondolkozni azon, hogy

amennyiben azt valaki jóváhagyja önmaga részéről, a Földön jelenleg létező

két hitrendszer (hatalom/hála, feltétel nélküli szeretet és elfogadás)

visszájaműködésének hatására, bizony könnyen kerülhet olyan helyzetbe,

ahol az ő haláláról dönthetnek mások. Aki érzett már életében olyan dühöt,

hogy „legszívesebben megfojtotta volna a másik embert egy kanál vízben” és

az utolsó pillanatban mégis felül tudott emelkedni dühén és megállta, hogy

„ne rontson a másik torkának”, az pontosan tudhatja, hogy bizonyos

helyzetekben hatalmas lelkierőre lehet szükség ahhoz, hogy ne

engedelmeskedjünk bizonyos késztetéseknek. Nézhetjük onnan is a

halálbüntetés témáját (ez is egy nézőpont a sok közül), hogy éppen annak

lehet valamilyen „visszatartó ereje”, ha egy országban nem kerül

bevezetésre a halálbüntetés. A két hitrendszer visszájaműködésének

hatására, „a szó elszáll, az írás megmarad” visszájaként, éppen „a szó marad

meg, az írás száll el”, ezért lehet ugyan, hogy maga a témafelvetés hatalmi

játszma része, lehetséges célja a provokáció, ám következményei könnyen

az „alapokig gyűrűzhetnek”, bármennyi bűnbakkal is igyekezhet valaki

megállítani a folyamatot. Tiszta szándék nélkül, bizonyos „egyénileg

elindított” folyamatok, egyre kevésbé lehetnek megfoghatók az egyén által,

azok könnyen elszabadulhatnak, „önálló életre kelhetnek”, s valószínűleg

nem mindegy, maguk alá temetnek-e valakit, vagy nem. A valódi

felelősségvállalás véleményem szerint, valahol ott képes elkezdődni, ahol már

megértésre kerül „a maga nézőpontjából mindenkinek igaza van” jelentése,

ennek tisztázásához pedig sem a többség akaratára, sem mások

jóváhagyására nincsen szükség. Ezt mindenki képes egyénileg végiggondolni,

ha van akarása, amivel máris rengeteget megtett önmagáért és másokért

is. 

2015.05.28

írta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

 

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről,

ahol tartózkodom, mindazokat a tisztátalan, ártó, akár jó szándékú,

befolyásoló, manipulatív szándékú, ártó, tisztátalan energiákat,

lényeket, melyek az olvasás, értelmezés, tudatos vagy tudattalan,

hatalmi harc, játszma, befolyás, manipuláció következményeként

kerültek a Föld energiarendszerébe, és a szabad akarat törvényének

tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, elvihetők

gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint a lenyomatok

gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál,

akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett

lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül

szabadon átáramolni a Föld középpontjába: az elfogadás, tiszta

szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség,

nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség,

együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság

energiákat.

 

 

Oldal: Az aktuális köztudati állapotokról, tendenciákról 2015.05.28
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat