Ezo Hírnök

www.ezohirnok.hupont.hu

bessimeon2.jpg

Bessimeon médium írása a pártatlanság témakörében.

Ízlelgetem ezt a szót: PÁR - PART – PÁRT – PÁRATLAN, PARTTALAN, PÁRTATLAN.

Játszok a szavakkal!

Párt alkotni? Pártot alkotni? Pártatlannak lenni?  Parttalan beszélgetéseket folytatni?  Vagy éppen beszélgetéseket folytatni a túlparttal?

Mondom, ízlelgetem ezt a szót: PÁRTATLANSÁG.

Szóalkotás fosztóképzővel!!!  Hm!

Párt? Nekem erről elsőre az aktuálpolitika jut eszembe.

Másodjára a dualitás, a duális világ, melyben élünk.

Harmadjára a pár, párválasztás, párkapcsolat. (lányok, vigyázzatok, nehogy pártában maradjatok!! Manapság oly sokan küszködnek a párválasztás kérdésével – és halogatják a találkozást az igazi társsal.)

Aztán eszembe jut még a part, mint valami, ami határol, behatárol, és valami, ami felé úszunk, vagy elúszunk! Például időben vagy térben! Aztán valami parttalanná válik, nincs meder, ami közre fogja!

No és persze a túlpart, ahová a lelkünk távozik, miután földi életét befejezte és ahonnan bizonyos rendszerességgel, mint médium én magam is üzeneteket kapok.

Lássuk csak!

Pártatlanság!

„Nagyon a szavakra vagytok ma hangolva!” – szól közbe az entitás, miközben e havi jegyzetemet írom. Általánosságban entitásoknak nevezik azon tudatokat, vagy tudati csoportosulásokat, melyek egy mindentudó és semleges erőtérből szemlélik a földi fejlődési folyamatot.

Pártatlanság.

Mit jelent ez a szó? – Amint látod, a szó eredeti értelmén gondolkodom. - Valószínűleg elfogulatlanságot jelent. Tulajdonképpen, mint médium ez a téma engem is érint. Érintve vagyok! Mi médiumok ezt ego-mentességnek hívjuk!

Hadd, avassalak be a részletekbe! Médiumként igen nehéz a dolgom, amikor egy olyan téma vagy üzenet kerül általam átadásra, kiközvetítésre, amiről nekem magamnak is van saját véleményem és ez a vélemény nem semleges, akarom mondani nem pártatlan. Esetleg valakinek a pártját fogom. Lehet éppen a magamét. Ügye szokták mondani, hogy, „minden szentnek maga felé hajlik a keze.” Én ugyan nem vagyok szent, de mint médium kihívás elé állított az élet! Például munkám gyümölcse nem csak az enyém. Így, amit munkámért kapok, azzal másokat is gazdagítok, gyarapítok.

Nekem a médiumitás egy lehetőség! De az adottságon túl, el kell döntenem, hogy élek-e ezzel a lehetőséggel, vagy képességemet kifejlesztetlenül, kibontatlanul viszem vissza oda ahonnan kaptam.

A csoda, hogy belátom a tehetségem és adottságom, másoknak is ajándék, és lehetőség a gyors fejlődésre, gyors változásra, gyors növekedésre, gyors gyógyulásra.

Ugyanakkor nekem is el kell fogadjam, hogy vannak dolgok, melyek tőlem függetlenül léteznek. Emberként rálátásom és belátásom sincs mindenre ahhoz, hogy eldöntsem, hogy az, ami történik körülöttem az egy adott ego érdekében vagy egy másik ego ellenére zajlik-e! Viszont van egy alaphangoltságom (ami mindenkinek megadatik), ami alapján megérzem, hogy az, ami történik velem és körülöttem az nekem kell-e az adott pillanatban, vagy sem! Van-e benne ego-játszmám, vagy sem! Megéri-e belebonyolódni vagy sem! És ha esetleg én magam ezt egyedül eldönteni még sem tudom, akkor megkérdezek valakit a túlpartról.

Egyébként az én irányítópultom nem túl bonyolult! Ha hazudsz, akkor magadnak hazudsz elsőként! Így hát ez a jel ott lesz veled mindvégig, míg igazadat meg nem mutatod! Ha igazat mondasz az is ott ül rajtad! Így sokszor elég egy pillanat, hogy megérezzem ki vagy most és merre tartasz velem.

Egy átlagember a médiumtól azt várja, hogy isten szavát közvetítse. Legyen pártatlan, mindentudó, mindenható. Sokan magát a médiumot istennel azonosítják, pedig az entitás és a médium igen jól elkülöníthető egymástól. A kedves olvasó tán nem is tudja mennyi féle médiumitás létezik ma a világon. De ennek a kérdéskörnek éjszakába nyúló a kifejtése. Erre itt és most nem vállalkozom.

Egyébként azok számára, akiket ez érdekel, én médiumként a túlparttal való kommunikációra nagyrészt a tudatomat használom. Ám vannak pillanatok, mikor megnyílnak az érzékeim is. Ilyenkor vagyok kész meglátni azt a csodát, ami minden egyes emberi lény közös érdeme, és büszkesége! Egyébként én sem vagyok érzéketlen a külvilág eseményeire. Sőt nagyon is együtt-érző vagyok.

A médiumi kiképzéseknél azonban - a belső érzékek megnyitásán túl - mégis az egyik alap gyakorlat az ego-mentes állapot elérése. Ez az állapot mentes az emberi érzelmektől. Ez az a szint, amikor egy médiumi üzenet nem csak szép, de valós is. A zene, a szavak ritmikája, az emberi lelkek vízióinak sokasága igen messze vezethetik a médiumot, anélkül hogy a médium tisztán látná mi is a valódi üzenet, amit át kell hogy adjon. Szép és költői, úszik a mámortól, de valódi válaszokat nem ad.

Számomra a kérdés és a válasz is ugyanaz:

Pártatlanság? - Ego-mentes állapot? –Pártatlanság! – Ego-mentes állapot!

Ez a cél! És ez az állapot is egyben, mely megmutatja az eszközöket a céljaidhoz.

Az ego-mentes állapot eléréséhez a médiumnak meg kell tanulnia helyesen relaxálni, és ebben a relaxált, kegyelmi állapotban befogadni azon hatásokat és információkat, melyet a médiumi közeg számára átad.

Hála! Hála! Azon szerencsések egyike vagyok, akinek a tudata a saját tudatából képes egy jelentős részt felszabadítani egy univerzális lény vagy tudat számára, egy olyan közös cél érdekében, mely valamennyi földi lélek alkotófolyamatára pozitív befolyást gyakorol.

Szóval a munkámban a pártatlanság az alap! Ám én sem dolgozom mindig! És ez érdekessé teszi az élettel való valamennyi kapcsolatom!

Egyszóval: PÁRTATLANSÁG.

Govinda Ramszesz Bessimeon

„… Ebben a percben pártatlan vagyok! De most, hogy veled találkoztam és tehetségedet nekem megmutattad, elkezdtelek csodálni és pártolni téged! Te mostantól fogva a pártfogoltam vagy! Én jót tehetek veled! De vajon jót teszek-e ezzel önmagamnak? Ma még nem tudom! Hiszen ez a tudati, gondolati pálya nincs még lefutva előttem. Még annyi minden változhat! Még a pontos célt sem látom! Most, ahogy a tehetséged átfolyik, átáramlik felém, máris kezdem érezni, hogy nem vagyok pártatlan! A te tehetséged arra, hogy életre csábíts engem nagyobb, mint az én tiszta ellenállásom! Bőségemből adni készültem neked, de most, hogy te itt vagy, úgy néz ki a te bőséged lett a nagyobb! Valószínűleg valahol beleborulhattam Te a mézes bödönödbe! Te hirtelen sok lettél, én pedig kevés! És most csak ámulok és bámulok! No, nem baj! Egy kicsit elfogult lettem veled. …”

Keblem alatt növekedtél!

Kilenc hónap elteltével megszülettél!

Újabb kilenc hónap telt el így veled!

És még mindig - mindig féltenek bennem a zsigerek!

Megszülettél és ez egy csoda nekem. 

Nagy ajándék és élmény vagy nekem fiam! J

Pártatlan én hol vagyok?

Ezt eldönteni - még én is gyerek vagyok!

Szeretettel: Anyu

Govinda Ramszesz Bessimeon

www.kryon.org.hu                                        www.kryon.unas.hu                                     www.bessimeon.hu

.........................................................................................................................

hamonn_zsuzsa.jpg

Hamonn Zsuzsa festőmédium, tisztánérzékelő

Pártatlanság

Szeretettel köszöntelek ,ki most soraim üzenetét olvasod. Hamonn Zsuzsanna a nevem,szellemi tanítóként veszek részt jelenlegi helyzetünk szeretetteljes átalakulásában. A mai téma a pártatlanság.

A témához leküldött üzenet pedig a következő:

Pártatlannak lenni azt jelenti: szabadnak maradni. A szabad ember szívével lát, szelleme bölcsességét,és  lelke örömét éli meg. Ilyenkor a szellem a bölcs vezető,és a lélek nem teszi ki magát ítéletnek,nem köti magát a fizikai történésekhez. Az egó nem tud megnyilvánulni,befolyásolni,elkülöníteni,és vakká tenni. Miért nem ?Mert a szellem bölcs,és nem kötődik be a pártiságba, mely a fizikai felé szétszakítaná az egységet. Véleményezne,ítélne, kivagyi lenne,és csak a beszűkült pártiság cselekedetei,és mondani valója vakságába süllyesztené a szellemet,és lelket.

Égiek oly sokszor üzenték már:

A  Mag nyelve, angyal nyelv,és minden szó üzenet hordozó. A Pártatlan szóban több rejtett üzenet is található. A Pár-ban már az 1+1,azaz duplázott energia jelenik meg. Ha a szellemi 1,összekötődik a lélek 1-el,akkor bölcsen kimarad a Pár-tiságból, ha a szellemi 1 a fizikai 1 ,párt alkot,létrejön a pártiság,és annak sok-sok földi elve megköti a szellemet,és a lélek az anyagelvűség fogságába kerül. Az egó átveszi a vezető helyet. Ez a megkötés lehet egy személy felé,család felé vallás felé,pártok felé,ezoterikus szövetségek felé. Ez mind kötöttség,és az elkülönülés élményét hozza létre. A szóban azonban még benne van az, ártatlan-ság. Erre mondta Jézus,hogy boldogok a szelídek,vagyis az egótlanok. Ők nem ÁRT-anak lényüknek, mert  szellemi bölcsességüknél,és lelki erejüknél maradnak. Nem ítélnek,és nem válnak egy földi eszme rabszolgáivá.

Csodálatos felemelkedésben van most részünk. Megvilágosodik előttünk,hogy MOST van lehetőségünk elengedni magunktól az elkülönülés vágyát. Ismerd fel kivel,mivel alkottál párt,és nézd meg hova jutottál? Hozz döntést,és válj szabaddá,pártatlanná. Ezt itt és most meg tudod tenni. Nincs több majd akkor ha,ez és az történik. NEM! Most és itt van rá lehetőség,hogy egyes -egyedül ,pártatlanul haladj tovább a felismerések útján,ahol minden egy! Szelídítsd hát meg egódat, és hozd létre a pártatlanság nyugalmát,a belső békét,és csendet!

Szivárványos öleléssel!

Hamonn Zsuzsanna

Festőmédium, Szellemi tanító,lélekgyógyító

06 70 20 80 008   hamonnzsu@gmail.com

.......................................................................................................................

martinovich_tamas.jpg

Martinovich Tamás, Magyar Teozófiai Társulat

Pártatlanság

Életünk során szinte állandóan döntési helyzetek elé kerülünk. Ha nem vesszük észre, ’zsigerből’, azaz ösztönösen döntünk, ha pedig észrevesszük, tőlünk függ, hogy hagyjuk-e a ’zsigeri’ döntés folyamatát működni, vagy megpróbálunk tudatosan dönteni. A pártatlanság kérdése értelemszerűen csak a tudatos döntéseink esetén kerül elő. Nézzük meg ezeket a folyamatokat kissé részletesebben.

A pártatlanság szó jelentés-tartalmát két különböző szempontból lehet vizsgálni:

a.) emberi kapcsolatok: egy vagy több ember, ill. egy ember és a környezete kapcsolatának szempontjából és

b.) eszmék megítélése: egy ember és a környezetében előforduló különféle eszmék, felfogások megítélésének szempontjából.

De akár egyik, akár másik változatot nézzük, mindkét esetben a saját gondolataink (eddig kialakított nézeteink) és saját érzelmeink (rokon- és ellenszenveink) a viszonyítási alap, ezek szerint ítéljük meg és ezekhez hasonlítjuk a körülöttünk lévő világot és embereket.

A mindennapi életben ezek általában keverednek egymással: az emberi kapcsolatokat is befolyásolhatja az egyes emberek vagy csoportok eszméinek megítélése és fordítva, az eszmék megítélését is befolyásolhatja, hogy milyen emberi kapcsolatok során kerülnek elő.

Lássuk akkor először a megjelenési formákat:

Az emberi kapcsolatok területén viselkedésünket általában a valaki(k)hez csatlakozás vagy az elutasítás jellemzi, ami legtöbbször érzelmi alapokon, ritkábban az eszmék alapján történik. Mindkét változatban lehetünk aktívak vagy passzívak: nyilvánosan kiállhatunk valaki(k) mellett vagy harcolhatunk ellene (ellenük), de támogathatjuk vagy elutasíthatjuk ő(ke)t csendben, a háttérből is.

A pártatlanság ez esetben azt jelenti, hogy a két szélső magatartás között (’középen’) egyfajta semleges álláspontot alakítunk ki: nem csatlakozunk, de nem is ’harcolunk ellene’.

Az eszmék megítélése területén viselkedésünkben az elfogadás vagy az elutasítás ugyancsak legtöbbször érzelmi, ritkábban eszmei (értelmi) alapon történik, megjelenésében pedig szintén lehet aktív, vagy passzív. Mellette itt is létezik a harmadik, a pártatlanság, ami – akár külön-külön, akár együttesen – az alábbi két formában jelentkezhet:

a.) az eszmék, elvek területén akkor vagyunk pártatlanok, ha a felfogásunk tárgyilagos, igazságos, előítélet nélküli;

b.) az érzelmek területén pedig akkor, ha a viselkedésünk semleges, elfogulatlan, nem részrehajló.

Ezek után nézzük meg a mélyebb réteget: az indítékok területét.

Fentebb már volt róla szó, hogy saját gondolataink és érzelmeink alapján kapcsolódunk emberekhez és/vagy eszmékhez, vagy utasítjuk el azokat. Cselekvéseink mozgatója ezekben rejlik, ezek határozzák meg viselkedési formáinkat. Ezek a folyamatok az esetek túlnyomó részében teljes egészükben nem tudatosak, hanem ösztönösek, ’zsigerből’ működnek, lefolyásuk pedig a mindennapi idő-fogalmaink szerint olyan gyors, hogy a kezdeti fázisokat általában nem is vesszük észre, csak a lényegesen lassabb cselekvés idején érzékeljük, mi is történik.

A kérdés az, mi váltja ki ezeket.

Gondolataink és érzelmeink a már korábban megszerzett tapasztalatainkban gyökereznek: a kellemes tapasztalatokból származik az elfogadás, a másokhoz csatlakozás vágya, a kellemetlen tapasztalatokból, csalódásokból pedig az elutasítás. Kellemesnek érzünk egy tapasztalatot, ha az megfelel a korábban kialakított elvárásainknak és a magunkról meg a világról kialakított képünknek. Vele szemben kellemetlennek érezzük azt a tapasztalást, ami ezeknek nem felel meg, mert csalódást okoz vagy ellentétben van a kialakított képeinkkel.

Amikor egy döntési helyzet elé kerülünk, legyen az környezeti hatás, ember(csoport) vagy eszme, a külvilágból származó érzékelés végigvillan a testi érzékszerveink, érzelmeink és gondolataink szűrőin át személyiségünk központjáig és onnan cselekvésre ösztönző indítékként ugyanezeken a szűrőkön keresztül vissza, akár a fizikai testünkig, az esetleges cselekvés szintjére.

Ebből a leírásból láthatjuk, hogy a (személytelen) környezetünkkel, a bennünket körülvevő emberekkel, és/vagy eszmékkel kapcsolatosan bármiféle tárgyilagosságot, pártatlan, vagy akár csak semleges viselkedést csak akkor tudunk megvalósítani, ha képesek vagyunk ezeket a ’szűrőket’ tudatosan kézben tartani és szükség esetén kikapcsolni, de legalábbis befolyásolni!

Már most, ha beláttuk, hogy a pártatlanság megvalósítására – már csak a saját érdekünkben is – szükség van, a következő tennivalóink adódnak:

a.) lehetőleg minden esetben megfigyelni, mire és hogyan reagálunk, milyen emberi kapcsolataink, érzelmeink és eszméink vannak és azoknak milyen hatása van életvitelünkre;

b.) megkeresni és tudatosítani felismert viselkedésünk okait korábbi tapasztalataink között;

c.) nagyító alá venni (rög)eszméinket, rokon- és (főleg) ellenszenveinket és eldönteni, akarjuk-e, hogy továbbra is ezek irányítsák életünket;

d.) egy-egy alkalommal tudatosan létrehozni és fenntartani magunkban a pártatlan, semleges viselkedést és megfigyelni, milyen hatással van egy ilyen állapot a saját további életünkre és mások viselkedésére;

e.) végül pedig értékelni az így szerzett tapasztalatainkat – és ha úgy döntünk, értékesek voltak, beépíteni mindennapi életünkbe.

 Martinovich Tamás

.....................................................................................................................

petrilla_andras_jo.jpg

Petrilla András Gábor író, fotógráfus

Mélyben lévő semleges egység

Vannak napok, amikor azon tűnődöm, hogy mi is ez a mindent és mindenkit teljes mértékben átható őrület, amit világnak nevezünk. Emberek egymás közti bonyolult szövevénye, titkok, elhallgatások, cselszövések, meg nem értés, kiszolgáltatottság. Mintha a külső világ lényei belső tapasztalásaink irányítói, felügyelői lennének. E külső fenyegető erők néha még egyfajta egyeduralomhoz való kizárólagos támogatásunkat is megkövetelik egy-egy másik ilyen erő ellenében. És mi döntünk. E döntéseink alapját észérvekkel mindig meg tudjuk indokolni, ám valójában minden esetben meg vagyunk vezetve, legtöbbször saját magunk által.

Az ember a világot szemlélve nem tud megszabadulni önnön elvárásaitól, ítéleteitől. Minden külső dologban felfedez valamit, amit minősíteni, osztályozni lehet, és tudtán kívül vagy tudatosan ezt meg is teszi. Így a világot sohasem olyannak látja, amilyen, hanem olyannak, amiben hisz. E hit pedig folyton alakul tapasztalatai fényében. Minden esetben, amikor valamit átél, azt egyetlen adott pontból szemléli, és végsőkig lenyűgözve éli át, mint élményt. A tapasztalat mindig feltételez egy nézőpontot, és a nézőpont is egy tapasztalatot.

Az ember tehát sohasem lehet elfogulatlan, nézőpontunk rögzített, tekintetünk pedig,  egyetlen  irányba néz. Az életben valódi megértés és valódi pártatlanság nem lehetséges. Aki magát elfogulatlannak vallja, az egyszerűen nem mond igazat.

Én mégis azt állítom, hogy létünk alapjában véve tökéletesen semleges. Ám nincs az a pszichológia, ami feltárhatná azt a mélységet, ahol e pártatlanság eszménye leledzik, mivel e tudomány is csupán a tapasztalati világ terméke, így mindössze a felszín alatti rétegeket hivatott megismerni.

Ennél sokkal mélyebben, pontosan a középpontban létezik egy teljesen tiszta tudatpont, mely a felszín közeli rétegek által mentes. E pontban történik meg a tapasztalás, vagyis a szüntelenül a felszín szövetére vetített képek e pontban keletkeznek és halnak meg egyidejűleg. A központban nincs tér. Nincs idő. Nincs mozgás. A központban nincsenek dolgok, csupán képzetek. A szövet, amin e képzetek feltűnnek, nem más, mint a szellemi lét egy zárványa, egy elkülönült rész, amit közvetlenül elmeként tapasztalunk, és a benne tükröződő dolgokat a „külső” jelzővel illetjük. Ezen a szinten van a határ, ahol megtörik az én, itt teremtjük a dolgokat magunk köré, és hasadunk ketté szüntelen. Itt jön létre az illúzió, és az első téveszme, hogy ez a kettő létezik. Ez minden hamis képünk forrása.

A középpont és a szövet. A szövet és a középpont. Valójában egy. A középpont saját magát látja és tapasztalja szövetként, mivel önmagát a maga valóságában másképp definiálni nem tudja.

A kettéhasadtság állapotát nem lehet egyszerűen megtagadni, mivel ez egy újabb téveszmén kívül nem jelentene mást. A kettő állapotát először is látni kellene. Azt, hogy mi az ami van. Meglátni a valódi különbséget a két fél között. Megérteni azt, hogy ki vagyok én itt belül, és ki az a másik, vagy mi az a valami ott kívül. Látni, élni és elfogadni kellene a valódi különbséget. A különbség valódi tartalmát. Miért vagyok én én, és miért vagyok nem én az ott?

A különbségek maximális meghatározása, és a pontos meglátások előbb-utóbb elvezetnek arra a pontra, ahol, okafogyottakká válnak. A lufi kipukkad. A tényszerű megállapítások nevetségessé válnak, és egyszerre megnyilatkozik egy időtlen ősi állapot.

Egység.

Bár a tanítások más módját is ismerik, a mai ember – tudása és logikája miatt – egyéb úton képtelen belátni a valóságot. A kettő egyesítése a megkülönböztetés által.

Ahol értelmetlenné válik a kint és a bent, s nincsenek tőlünk független önmagukban létező dolgok. A külső érvek és ellenérvek üres ruhái alatt ugyanaz a részrehajlás nélküli, rendíthetetlen alap nyugszik. Semmi sem azonos, mégis minden egy. Az egység mindenfajta elhajlástól mentes.

Valóban nehéz a mindennapokban megélni – akárcsak pillanatokra is – egy olyan állapotot, ahol ez az egység realizált. Még nehezebb folyamatosan ennek fényében élni a mindennapjaink ügyes-bajos dolgait. Pedig valójában ez lenne az alapállapotunk. A üres tudat. A fehér papír, amire egyszerűen nem írunk semmit. Így minden történés átlátszóvá válik, és mi nem kötődünk semmihez.

A bolond világ, őrjöngő kavalkádját ekképp lehet szelídíteni és tőle mentessé válni. Így láthatjuk meg valódi önmagunkat a világban és a valódi világot önmagunkban. Mi vagyunk az alany és mi vagyunk a tárgy. S ami a kettőt összeköti, az állítmány is. Ekképp tudjuk realizálni az öröktől való rezzenéstelen lét pártatlan, semleges egységét, aminek szerves része életünk minden pillanata, s így az abban rejlő meghatározó erők is innentől fogva ezt tükrözik – meghatározva sorsunk, emberi kapcsolataink, egészségünk, világszemléletünk alakulását.

 Petrilla András Gábor

arany_om2.jpg






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 219
Heti: 223
Havi: 5 432
Össz.: 405 956

Látogatottság növelés
Oldal: 2012 februári írások Pártatlanság témában II.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2017 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: 2017 június 27 asztrológia - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »