Arkan, az ametiszt kristálykoponya üzenete 2013.02.15
Üdvözöllek Benneteket, Arkan vagyok. Azért jelentkezem, mert többen
közületek érezhetik jelen időszakban, hogy „már nincs hová hátrálniuk”,
s egy olyan pontjához érkeztek életüknek, mikor úgy gondolhatják, csak
a „csoda” segíthet. Megértem csalódottságotokat és
kétségbeeséseteket, ám mint mindig, most is van megoldás. A helyzet
az lehet, hogy régi hitrendszeretek szerint, egyre kevésbé tudhattok
működni, új hitrendszeretek alapjai pedig még nem szilárdulhattak meg,
vagy le sem raktátok őket, a „senki földjén” pedig kellemetlen lehet
tartózkodni. Először is még mindig éltek, ez nagyon-nagyon sok ember
esetében igazi „csoda”. Aki rendszeresen olvas, hallgat híreket, láthatja,
hányan lépnek ki napi szinten földi testükből. A hírekben közöltnél sokkal
többen teszik meg ezt, elég, ha körbenéztek a rokonságotokban,
ismerőseitek között. Valószínűleg mindegyikőtök közvetlen
környezetében voltak ilyen „kilépések” az elmúlt egy évben. Bolygótok
energiaszintje olyan mértékben emelkedik, amit bizony egyéni szinten
„bírni” is érdemes, ez pedig azt is jelenti, hogy Ti bírjátok, elbírjátok a
változásokat. Ám többségetek egyelőre inkább csak beletörődhet élete
történéseibe, ami nem azonos az elfogadással. A beletörődés ugyanis
azt jelentheti, hogy valaki akár „bele is törhet” dolgokba, ha a „húr
túlfeszül”. Már pedig a „húr feszül”, hiszen bolygótok energiaszintje
emelkedik, így talán egyáltalán nem mindegy, hogy megszületik-e
valakiben idővel az elfogadás, vagy nem. Ezt nem fenyegetésnek
szánom, miért is tenném, csupán felhívom a figyelmeteket a jelenleg
világotokban zajló folyamatokra.
Elfogadni valamit csak belátással lehetséges, azaz megértésével annak,
ami történt, történik és annak felismerésével, hogy bizony a
történésekben nektek is „aktív” szerepetek volt, ti is elkövettétek a
magatok hibáit és ezeket jóvá is tehetitek, ha úgy döntötök. A
megbocsátás is csak ekkor születhet meg bennetek. A megbocsátás,
első sorban önmagatoknak. Belátás híján bizony könnyen jöhet a „bele-
tör-ődés” egy betegség, rosszullét formájában, mely segíthet nektek
rálátnotok, azokra a blokkokra, melyek akadályozhatják
elfogadásotokat. Ilyenkor érdemes lehet feltennetek magatoknak a
kérdést, mi az, amit ennyire nem akarhattok elfogadni?
Mivel bolygótok energiaszintje egyre gyorsulóbb ütemben emelkedik,
döntéseitekre, választásaitokra, egyre kevesebb „idő juthat”, ezt
érdemes lehet figyelembe vennetek.
Másrészt valószínűleg többen közületek rájöhettek arra, hogy ha csak a
hírekben megjelenő információkra és az általuk sugallt lehetséges jövőre
koncentrálnak, esetleg el is hiszik mindezt, akkor meglehetősen
reménytelen és szomorú élet várhat rájuk. Úgy tűnik, ezt egyre
kevesebben akarhatjátok, s talán mindaz, ami történik veletek
elgondolkoztathat benneteket másfajta választási lehetőségekről is.
Milyen életet is szeretnétek élni valójában?
Ezen a fórumon az utóbbi időben többször esett szó a hatalom és a hála
hitrendszeréről és annak tévhiteiről. Azt is elmondtam, hogy e kettő,
azaz a hatalom és a hála energiája, igen erős és kölcsönös függőségi
viszonyban áll egymással. Bolygótok lakosságának jelentős része e
hitrendszer szerint működik, és nem akarhat változtatni, mert ezt a
„fajta működést” szokta meg. Úgy gondolhatjátok, ezt a működést
ismeritek, olyan-amilyen, ám, csupán azért mert tévhitetek szerint
ismeritek, biztonságot nyújthat számotokra, és „körömszakadtáig
ragaszkodhattok” hozzá, bármilyen legyen is az.
Csakhogy bolygótok rezgésszintje nő, s az eddig általatok megszokott
és biztonságosnak vélt hitrendszeretek egyre kevésbé működőképes. Mi
történt? A biztonságot bizonytalanság válthatta fel, s többeteknél
eljöhetett az a pont, mikor már nem maradt mihez ragaszkodnotok.
A „hajók elmentek”, s nem lett „új” kapaszkodó. Se cél, se ideológia, se
„Isten”. Ez egy nagyon nehéz és fájdalmas felismerés lehet számotokra,
és ha ilyenkor képesek vagytok feltenni magatoknak a kérdést, mibe is
kapaszkodjatok ezek után, talán a válasz is meg tud érkezni. Valójában
nincs mibe kapaszkodnotok, sosem volt, miért is tennétek ilyet, ha
egyszer mindenetek megvan, amire szükségetek lehet. Ilyenkor javasolt
elgondolkoznotok aktuális céljaitokon.
Lehet, hogy célotok ma már nem a költség racionalizáció, a világ
megváltása, az emberek megsegítése és a meggazdagodás. Lehet,
hogy egykor ezek voltak, ám ma már nem. Lehet, hogy valójában
egészen másra vágytok, olyan dolgokra, melyekről azt hihettétek eddig,
nem megvalósíthatók, nem érdemlitek meg, a világ jelen működésében
„nem életképesek”, vagy nem is foglalkoztattak benneteket.
Érdemes lehet elgondolkoznotok azon, vannak-e új céljaitok?
Mi az, ami titeket igazán boldoggá tenne? Vajon amiről azt
gondolhatjátok, hogy ez az, valóban boldoggá tenne benneteket?
Valóban örömteli életet éltek, vagy csak ezt mondjátok?
Hajlandók vagytok-e ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával
foglalkozni, vagy továbbra is mástól várjátok a válaszokat?
Ám ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, munkát igényelhet a
részetekről, s ez az, amit sokan közületek nem akarhatnak megtenni.
Még mindig ülhettek kényelmes „karosszékeitekben” várva a csodát.
„Majd mások megoldják, várok még egy kicsit, mi történik, a
felemelkedés nélkülem is megtörténik, megyek azok után, akik az utat
tapossák.”
Ezek a tévhitek lehetnek a háttérben, s aztán jöhetnek a csalódások. Ez
a mester sem mondta meg a „tutit”, ez az út sem vezetett oda, ahová el
akartam jutni, a kormány tehet mindenről stb.
Mikor akartok végre magatokkal foglalkozni, a saját életetekkel? Nem
másokéval, nem a kormánnyal, nem a világ megváltásával?
Egyszerűbbnek tűnik ezekkel a tévhitekkel létezni, s talán volt olyan
időszaka bolygótoknak, mikor lehetett is eme tévhitekkel együtt élni. A
mostani időszak nem ez. Ismétlem, bolygótok energiaszintje emelkedik,
s egyre többen ráláthattok saját tévhiteitekre. Már nemcsak másokéra,
hanem sajátjaitokra is. Ez pedig rendkívül fájdalmas tud lenni. Miért?
Mert olyan dolgok kerülhetnek elő a „felszín alól”, amiket egész eddigi
életetekben elítéltetek, eltoltatok magatoktól, harcoltatok ellene.
Ráláthattok, hogy bizony mindaz, amit ennyire gyűlölhettetek másokban,
bennetek is ott lehet, s könnyen eljöhet az a pont, mikor úgy
érezhetitek, ezzel már nem vagytok képesek szembenézni, ez már túl
sok lehet nektek.
Sok minden múlhat azon a döntéseteken, mit választatok egy ilyen
pillanatban. Sok minden múlhat azon, felismeritek-e, hogy ez az a
pillanat. Mert hiába a sok elméleti tudás, ha a „vizsga” pillanatában a
gyakorlati megvalósítás elmarad. Pontosabban a „vizsga pillanatában”
mindig megvalósul a gyakorlat, azaz valamelyik választás.
Ebben a pillanatban valószínűleg egyedül lesztek, kapaszkodók, „Isten”
nélkül, s ebben a pillanatban derülhet ki számotokra az is, valójában
mekkora erő és bölcsesség lakozik bennetek. Vagy eljöhet az általatok
elkerülhetetlennek „hitt” bukás, melyet jól ismerhettek, hiszen már
annyiszor választottátok ezt az utat, s mely „látszat” biztonságot
nyújthatott számotokra, s önigazolást, hogy megint nektek lett igazatok,
az életet élni Bőségben nem lehetséges, hiszen ez eddig sem történt
meg, s ezután sem fog.
Vajon ér-e ennyit, hogy „minden áron” nektek legyen igazatok?
Mit választotok? A biztonságosnak vélt „bukást”, vagy a lehetőséget,
hogy megtapasztalhassátok, mekkora erő és bölcsesség lakozik
bennetek?
„Mindenkivel csak annyit és azt lehet megtenni, amit és amennyit
megenged magának, ahogy mindenki csak annyit és azt tehet meg
másokkal, amennyit, és amit azok engedélyezhetnek neki.”
2013.02.15
Arkan, az ametiszt kristálykoponya üzenete alapján leírta: Serrano-
Correcher Maria-Luisa
Tenyérelemzés, Bach-virágterápia tanácsadás
+36/20/9 362 411