A lelki erőszak szélsőséges formáinak felismeréséről I. 2020.08.31.

 

Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Imhotep, Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya, Mihály arkangyal védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet, a helyre, ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára. Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, szélsőséges, manipulativ, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása, és az egészségem megőrzése mellett elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.  Kérem, elfogadom, engedem magamon keresztül átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség,szeretet,pártatlanság energiákat.    

 

Lelki erőszakot, a legtöbb ember megélt már életében, maga is

alkalmazhatta azt önmagával, a másik emberrel szemben. Ez érthető,

hiszen a Föld alacsonyabb rezgésszintjén, a hatalom és hála

hitrendszere szerint működve, egyes egyének, saját „érzelmi

hiányosságaikat”, másokból táplálkozva igyekeznek pótolni. Egy

normális önértékeléssel rendelkező ember, előbb-utóbb felismeri, ha

lelki erőszakot követett el a másik emberen, belát, bocsánatot kér,

elkezd jobban odafigyelni tetteire, lelkileg fejlődik.

A pszichológia, pszichiátria rendszerében, létezik, a lelki erőszak

alkalmazásának egy szélsőséges kategóriája, a nárcisztikus

személyiségzavar, melynek ismérvei, egyre több embernél fedezhetők

fel napjainkban. A hasonlóképpen működő embereknél, az igen

alacsony önértékelés és a diszharmónikus működés, nemcsak a saját

lelki fejlődésüket zilálja szét, hanem közvetlen környezetüket is

pusztítja, mégpedig nem is akármilyen módon.

Ebben az anyagban, elsősorban azon egyéneknek szeretnék segítséget

nyújtani, akik egy „nárcisztikus” kapcsolaton belül, az áldozat szerepét

vállalták, és úgy érzik, ki szeretnének lépni a kapcsolatból, csak nem

tudják hogyan.

A nárcisztikus személyiségzavarnak, ugyancsak a pszichológia,

pszichiátria rendszere, két, főbb kategóriáját különbözteti meg, a

grandiózus és a rejtett nárcisztikus embert. Míg az első eset testesíti

meg a köztudatban élő „nárcisztikus fő típusát”, a második esetben, a

nárcizmus felismerése nehezebb folyamat, a játszmák alattomosabbak.

Ami mindkét esetben hasonló, az az empátia hiánya, pontosabban, ha

van is az ily módon működő emberekben empátia, az annak az

egészségtelen formája, célja kizárólag az, hogy az egyén felismerje a

másik ember gyenge pontjait, és azokon keresztül, tudatosan

manipulálja az egyént, csökkentse annak önbizalmát, önértékelését.

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő ember lelkében, amolyan

„fekete lyuk” van, nincs, vagy alig van kapcsolata a saját

érzelemvilágával, önértékelése rendkívül alacsony, mely állandó

táplálásra szorul. Miért alakul ki a zavar, változó, valószínűleg az

egyénnek magának is hasonló személyiségzavarban szenvedtek a

szülei, gyermekkorban nem kapott elég törődést stb. Mivel a

táplálkozás az egyénnek, „élet halál kérdése”, a táplálék megszerzése

okán, zseniális szintre fejleszti manipulációs technikáit, és gátlástalanul

alkalmazza is azokat. Nem képes szeretni, más embereket, csak

használja őket, egója növelése céljából.

Kifelé, ez a belső üresség, legtöbbször a fordítottjaként nyilvánul meg,

legalábbis a grandiózus nárcisztikus egyén esetében. A hasonlóan

működő ember számára ugyanis, a legfontosabb a látszat, és más

emberek felé áramló csodálata. A látszat mögé rejti belső ürességét, fel

nem oldott fájdalmait. A hasonlóan működő emberek, gyakran igen

megnyerőek, a „társaság lelkei”, a társadalom mélyen tisztelt, és

megbecsült tagjai, csodálat veszi őket körül, csak azok tapasztalják meg

valódi „arcát”, akivel közeli viszonyba kerül, legtöbbször a

családtagjai, azokon belül is azok, akikkel sikerül kialakítania egyfajta

„egészségtelen kapcsolatot”. A függők, és az erős empátiával megáldott

emberek rendelkeznek a legnagyobb vonzerővel számára, belőlük tud a

legkönnyebben táplálkozni. Spirituális ego hitrendszere szerinti

működéssel, egy nárcisztikus ember rendkívül veszélyessé válhat,

szektavezérként, spirituális nagymesterként, komoly, sokszor

visszafordíthatatlan lelki, mentális károkat okozva "elkötelezett"

követőinek. Mivel egy gyermek, legtöbbször függő viszonyban áll a

szüleivel, egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő szülőnek,

legegyszerűbb, a saját gyermekével kialakítania ezt a viszonyt. Az

áldozat szerepkörbe kerülő gyermek, aztán felnőttkorában, hasonló

dinamikájú párkapcsolatokat létesíthet, főleg ha nem tapasztalta meg,

egy párkapcsolat másképpen is működhet, s akár egy egész életen át

nem értheti meg, miért is él olyan üres és szerencsétlen életet, amilyet

él.

Rejtett nárcizmus esetében, az egyén inkább élhet a világtól elzártabb

életet, amolyan „meg nem értett zseni” módjára, szinte minden esetben

szakmája csúcsát képviseli, bármivel is foglalkozik, gyakran a maga

iránt megnyilvánuló sajnálat útján tartja fenn egészségtelen

kapcsolatait. Őt ugyanis mindenki csak átverte életében, pedig ő

annyira jó ember, legalábbis ezt kommunikálja a külvilág felé. Igaz,

hogy nincsenek valódi, mély barátságai, a párkapcsolatai is rendre,

módra tönkremennek, de erről nem ő tehet, hanem mindig mások.

Szegénynek segíteni kell, mert érzelmileg zárkózott, szüksége van

valakire, aki szeretetével, begyógyítja sebeit. Ez a "duma", valójában

arra van szüksége, hogy valakit amennyire lehet, energetikailag

lecsapoljon és eldobjon.

A nárcisztikus személyiségzavarról, rengeteg anyag van fent a neten,

akit érdekel a téma, találhat róla mélyebb leírásokat is, néhány példát

szeretnék felsorolni, mit is jelent ez a fajta lelki erőszak a gyakorlatban,

hogy ha valaki magára ismer, az erőszak elszenvedőjeként, el tudjon

gondolkozni a lehetőségein.

Egészséges önértékeléssel rendelkező szülő, támogatni fogja gyermeke

törekvéseit, örülni fog sikereinek, ha megcsúszik, elesik, felé nyújtja a

kezét, segít neki felállni, egyébként meg hagyja élni a saját életét. A

nárcisztikus szülő, ezt nem teszi, vagy csak látszólag, empátia

hiányában ugyanis nem képes szívből örülni. Alapvető számára az alá-

fölérendeltség és a függőség fenntartása gyermekével, mely

rendszerben ő van fölül, hiszen csak hasonló formában képes

fenntartani törékeny önbecsülését. Neki kell lennie a csodálatosabbnak,

a tévedhetetlennek, neki kell irányítania, ezért pedig képes bármit

megtenni. A kapcsolat részéről, egyes egyedül a hatalomról szól, azon

belül is a hatalommal történő visszaélésről. Az elértéktelenítés

technikájának alkalmazása, talán a legjellemzőbb a hasonlóképpen

működő embereknél. Ez a technika egészen szélsőségesen alattomos

formákat ölthet, főleg, ha a szülő elhiteti a gyermekkel, hogy csak jót

akar neki. A gyermek például, elmeséli a szülőnek legújabb sikereit,

azt, mennyire örül az elért eredményeinek, megosztja örömét. A szülő

részéről pedig a következő megjegyzések érkezhetnek: „Csak aztán el

ne szúrd, mint már annyiszor”, „van, aki nehezen tanul, talán a

következő sikeredre nem kell várni még negyven évet”, „majd rájönnek

az új munkahelyeden, milyen ember is vagy te valójában” stb. A másik

fél részéről, a kezdeti reakció az értetlenség lehet, melynek helyét

átveszi a bűntudat. A nárcisztikus ember ezzel célt is ért, összezavarta a

másik embert, aki az öröm állapotából azonnal egy jóval alacsonyabb

rezgésszintre kerül, az alá-fölérendeltség állapota, visszaállt a helyére, a

szülő örülhet, hiszen gyermeke rosszul van. A nárcisztikus ember, a

másik ember szenvedéséből táplálkozik, ez ad neki erőt, egójának

fontos az állandó megerősítés, hogy saját belső ürességéről nem ő tehet,

hanem mások okozták ezt a fájdalmat neki. Ami okán a történet az

„érzelmi szadizmus” témakörébe tartozhat az az, hogy a nárcisztikus

ember legtöbbször, nem áll meg azon a ponton, hogy a másik ember

rosszul van és szenved, hanem ilyenkor tapos rá még egyet, egóját

még inkább megerősítve ezzel a tettel. Pl. a gyermek elkezd sírni, mert

annyira rosszul esik neki a szülő felől érkező negatív mondat, mire a

következő megjegyzést kapja: „Látod, a lelked mélyén te is érzed, hogy

ez valójában nem a te sikered, hiszen egyébként nem sírnál”, „különben

is, egy lelkileg ennyire instabil ember, hogy tudna már hosszútávon

megbírkozni azzal a feladattal, amit most elvállaltál”. A nárcisztikus

szülő tehát, azt sulykolja a gyermekbe, hogy az alkalmatlan, majd

amikor a gyermek, a lelki erőszak hatására sírni kezd, a nárcisztikus

szülő máris igazolhatja önmagának, hogy a gyermek valóban

alkalmatlan. Hasonló formában működő szülőknél, gyakran előfordul,

hogy később, amikor a gyermek már felnőtt, minden felelősséget

rápakoljanak a gyermek vállára, a család összes tagjának

szenvedéseiért, s ezt rendszeresen a gyermek orra elé dörgölik.

Így aztán a hasonlóképpen működő ember, nem tanul a hibáiból, nem

vállal felelősséget tetteiért, mindig másokat hibáztat, nem tűri a kritikát,

a szembesítést saját tetteivel nemcsakhogy nem tűri, rendre meg is

torolja, akár fizikai erőszak útján is, képtelen a belátásra. Könyörtelen,

hideg, kegyetlen, szélsőségesen egocentrikus személyiség, aki kifelé,

ennek teljesen a fordítottját mutathatja. A grandiózus nárcisztikus

ember például, simán megcsinálja az önbizalomhiányban szenvedő

párjával, hogy más nőknek udvarol a jelenlétében, sőt, meg is csalja őt,

majd számonkérés esetében azt válaszolja, „édesem, mondtad, hogy

nincs önbizalmad, annyi történt, hogy bevonzottad életedbe ezt a

történetet, én erről nem tehetek”. Mi történt? A nárcisztikus ember, a

felelősséget tetteiért, teljes egészében átruházta a párjára, aki ezek után

azon fog gondolkodni, már megint ő rontott el valamit, ő nem volt elég

jó. Az áldozat, ha kapcsolatban van és marad egy nárcisztikus

emberrel, folyamatos bűntudatot fog érezni, önmagát fogja hibáztatni a

konfliktusok során,  egy idő után elkezd kételkedni saját érzéseiben,

elfojtja azokat, konfliktuskerülővé, döntésképtelenné, motiválatlanná

válik, tehetetlenségérzettel és depresszióval fog küzdeni, miközben

nem fogja érteni, mi is történik vele pontosan. Az évek során egyre

fáradtabbá, megtörtebbé válik, szélsőséges esetben öngyilkosságot

követhet el.

Egy hasonlóképpen működő szülővel, teljesen felesleges vitatkozni,

mert az ő szemszögéből, úgyis mindig neki van igaza. Amennyiben a

gyermek szembesíti tetteivel, netán „azt meri mondani”, fáj neki amit a

szülő csinál, még több hibáztatás és „savazás” ömölhet a nyakába,

egyes esetekben a szülő, ki is tagadhatja gyermekét. Ez érthető, hiszen

egyrészt annyira fontos számára a látszat, a felé áramló csodálat, hogy

inkább eltávolítja a másik embert az életéből, minthogy hagyja, hogy a

látszat maszkja lehulljon róla, másrészt a kitaszítással, megbünteti a

gyermeket, többszörös szenvedésnek veti alá, egyrészt a szakítás,

másrészt a bűntudat okán (mit tettem megint, hogy a szülő kitagadott

engem?).

A lelepleződés előtt azonban, előszeretettel fogja alkalmazni a

„dícséret/büntetés játszmát" áldozatával szemben, főleg mert mindig

sikereket ér el benne. Hol kedves, megnyerő, szerető félként tündököl,

hol direkt „balhékat provokál”, szavakkal öl. Áldozata főleg azért képes

összezavarodni, mert évek múltán sem értheti, milyen személyiség is a

szülő, kedves, szerető, vagy "kínzást szerető". Fontos megérteni, hogy

kedves, megnyerő időszakaiban is csak azt „sasolja” a szülő, mikor

adódik lehetősége belemarnia áldozatába, mert sem valódi kedvességre,

sem szeretetre nem képes.

Mit tehet az áldozat, ha már évek óta rosszul érzi magát ebben a

kapcsolatban? Először is az első lépés annak belátása, ez a fajta

történet, egyáltalán nem egészséges, sőt. Ami fontos, mielőbb belátni, a

szülő nem fog megváltozni, ha a gyerek jobb lesz, ő ugyanis nem akar

változni. A reményen, szeretet iránti vágyon, bizalmon keresztül

kapcsolódik a gyermekéhez, és éppen eme minőségeken

keresztül tartja fenn az egészségtelen kapcsolatot vele. Ritka esetekben,

a nárcisztikus ember rászánhatja magát a terápiára, amennyiben érdeke

ezt kívánja, például, ha tudni akarja, a párjának miket mond a terapeuta

egy-egy terápia során, hogy aztán ezzel is visszaéljen otthon, az viszont

csodaszámba megy, ha a nárcisztikus komolyan végig is csinálja a

terápiát és eredményeket is elér. Mi az oka ennek? Nincs elég

motivációja a történethez, hiszen nincs kapcsolata a saját

érzelemvilágával. Keményen dolgozni olyan dologért meg amit nem

ismer, ráadásul komoly fájdalmak útján, nem akar. A látszólag

könnyebb utat választja, inkább csodálókat gyűjt maga köré, aztán

kiválasztja közülük azokat, akiket "lelki kínzások" útján, energetikailag

lecsapolhat. Az áldozatnak jóval erősebb a motivációja hasonló

esetekben, mert ő nagyon nincs jól, és jóval több mindent képes

megtenni azért, hogy jól legyen. Amíg a gyermek nem tanulja meg

kirakni a saját határait, kiállni önmagáért, nem erősödik meg a saját

önértékelése, a szülő bármikor utánanyulhat, vagy éppen

fordítva, hosszú időre hallgatással büntetheti, mindezt teszi azért,  hogy

a gyerek tovább szenvedjen.

Megjegyzem a hallgatással büntetés, legtöbbször fájdalmasabb módja a

kínzásnak, mint a fizikai bántalmazás. Fontos, hogy az áldozat akarja

megérteni a közte és a szülő között fennálló dinamikát, mert így

jelenhet meg a motivációja a válaszok megtalálására. Ebben a

témakörben, rengeteg anyag van fent az interneten, sok, nagyszerű

szakember nyújt segítséget nárcisztikus emberek áldozatainak. A

helyzet elfogadása nem azt jelenti, hogy elfogadom, a másik ember

„súlyosan beteg”, szegénynek segítségre van  szüksége, majd segítek

neki, ha megerősödöm. Ez a taktika nem fog működni, mert az áldozat

önértékelése egy hasonló kapcsolatban eleve a „béka segge alá kerül”, a

másik ember eleve nem kér a segítségből, és az esetek nagy részében

annyira zseniális manipulátor, hogy csak kevesen boldogulnak vele,

akik meg boldogulnak, azok sem ússzák meg a műveletet anélkül, hogy

magukat is bemocskolnák. Ne feledjük, neki a manipuláció élet-halál

kérdése.

Az elfogadás azt jelenti, elfogadom a helyzetet, amibe kerültem, és

többé nem kívánok részt venni benne. Ebben a stádiumban

valószínűleg elő fog kerülni az emberből a düh, a szomorúság,

keserűség stb. Ez egy gyászfolyamat, hiszen az egyén a saját vágyait,

reményeit engedi el a helyzettel kapcsolatban. A gyógyulás folyamata,

valószínűleg nem lesz gyors, ahogy a hasonló kapcsolatok többsége is

éveken keresztül állhat fenn, rengeteg fájdalommal a háttérben.

S hogy mit nyer ezzel az ember? Szabadságot, önbecsülést, újra kezébe

veheti élete irányítását, megtanulhatja felfedezni a saját igényeit,

kiállítani a határait, elindulhat az önálló, felnőtt, örömteli lét felé.

Nyilván először fontos felismernie és elfogadnia a saját elnyomó,

könyörtelen, nárcisztikus részeit.

Még egy fontos dolog, ne becsüljük le a nárcisztikus embert, még akkor

sem, sőt, főleg akkor nem, ha önértékelésünk normális. A lebecsülés,

kihívást jelent a számára, amikor pedig a zsákmány a hálójába csábul,

ami a nárcisztikusoknak rendkívül jól megy, erre épül a működésük, az

esetek jeletős részében, ők győznek.

Úgyhogy aki háborúzni akar, az háborúzzon, aki meg békében,

örömben akar élni, az tanulja meg háború nélkül megvédeni magát,

lásd belorusz események, Minszk, ahol a felfegyveztett katonaság előtt,

békés tömeg énekel, a nők pedig virággal vonulnak fel. Remélhetőleg,

működni fog a béke polgárháború nélkül is, mert a béke az béke, a

háború, meg összecsapás. 

A békéhez, valódi lelkierőre van szükség, amilye a nárcisztikus

embernek nincs, a háborúhoz elég a félelem és a gyávaság.

  

írta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

 

2020.08.31.

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat az ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, szelídség, felelősségvállalás, egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem, tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély, illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.

 

 

 

 

 

 

Oldal: A lelki erőszak szélsőséges formáinak felismeréséről I. 2020.08.31.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat