Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner

Mersz-e a valódi vágyaid mellett dönteni?

 

Előző havi cikkemet önállóság témában azzal kezdtem, hogy az

önállóság, a felelősségvállalás „...a döntéseimen keresztül nyilvánul meg,

és válik érzékelhetővé. Én hozom meg őket, nem más, és én viselem a

következményeit, nem hárítom azokat másra. Mármint jó esetben.”

 

Mit tegyünk azért, hogy a döntés pillanatában a lehető legközelebb

kerüljünk ahhoz, amit valóban szeretnénk elérni, megkapni, átélni?

Tegyünk meg mindent esetleges rejtett motivációink, félelmeink

feltárásáért! Ha máshogy nem megy, külső segítséggel.

 

Legutóbb rajtam is ez segített, pontosabban a végső lökést a külső

segítség adta meg a döntés meghozatalához. Más kérdés, hogy belülről

is előkészítettem a terepet egy kicsit.

 

Egy álláslehetőségről volt szó, ahová valamiért nagyon akartak engem.

Annyira, hogy már-már gyanús volt. Minden kommunikáció jelen időben

történt, sugallva, hogy mennyire biztosra veszik, nem utasítom el az

ajánlatukat. Ők is húzták az időt, talán arra építve, hogy ha nem találok

mást, kínomban úgyis őket választom. Részben bejött a számításuk,

mert számos ígéretesnek tűnő lehetőség foszlott semmivé időközben.

Végül már csak ők maradtak... Tulajdonképpen azt sem tudom, pontosan

mi lett volna a munkám. Valami nagyon adminisztratív, és nagyon

nyomasztó – ezt már a munkavégzés helyszínéből leszűrtem. Szakmai

munka, az igaz, legalábbis látszatra. Mégis, a hideg veríték öntött el arra

a gondolatra, hogy nyár elejétől kezdve reggel 8-tól fél 5-ig ott kellene

töltenem a mindennapjaimat. Próbáltam elképzelni, hogyan folytatom

emellett a

munka mellett a szívemnek oly kedves egyéb tevékenységeimet – az

írást, az egyéni tanácsadást, a tanítást, az önismereti csoportokat...

Csak úgy, ha esténként és hétvégén foglalkozom ezzel. Tisztában

voltam vele, hogy ez irreális, nem akarok éjjel-nappal dolgozni, mégis

kényszerítettem magam, hogy úgy lássam: ez az állás a megoldás

minden jelenlegi problémámra!

 

Honnan jött ez a képtelen gondolat? Valószínűleg nagyon mélyről, még

a gyerekkoromban belém ivódott súlyos parancsok súgták a

tudattalanomból. „A biztos munkahely a legfontosabb, különben

elveszel!” „A munka akkor az igazi, ha nehéz, jobbára örömtelen, és

keveset fizet!” „Nagyon kevés, kivételes szerencsésnek adatik meg az,

hogy olyan munkát végezzen, amit élvez is! Pláne, ha még jól is keres

vele – az már tulajdonképpen gyanús. Az ilyeneket messziről csodáljuk –

te csak ne is álmodozz róla, hogy közéjük tartozhatsz! Vagy megvetően

lenézzük őket, hiszen ez így nem is igazi munka. Hol van belőle a

szenvedés?” S ez a mártír-hozzáállás egyben felmentést ad az alól,

miért nem valósítjuk meg az álmainkat. Természetesen nem szó szerint

hangzottak el ezek a mondatok, mégis az elejtett megjegyzések,

intelmek, valamint szüleim példája összességében valami ilyesmit

sugallt. Legalábbis az én gyermeki lelkemben így állt össze a

mondanivaló.

 

Anyagi nehézségeim akadtak éppen, részben az előző havi cikkemben

leírt svájci frankos autólízing-történetnek köszönhetően. Időről-időre

eluralkodott hát rajtam a pánik. Próbáltam objektíven látni a helyzetet:

ezt elősegítendő kiszámoltam például, hogy mennyivel jönnék ki jobban,

ha elvállalnám az állást. A különbség minimális volt, ráadásul befolyásom

sem volt arra, hogy mennyit keresek, hiszen fix fizetésről volt szó. És a

munka élvezeti értékét még figyelembe sem vettem!

 

Mindezek ellenére mégsem tudtam szabadulni attól a kényszerítő

érzéstől, hogy el kell vállalnom ezt az állást. A fent említett „belső

előkészítés” egy magamnak szervezett 5 napos elvonulás volt, ahol

egyedül voltam, magammal foglalkoztam, és valóban rengeteg értékes

tapasztalatra és felismerésre tettem szert. Például arra, hogy „nem a jó

kérdést teszem fel”, amikor az állás elvállalása vagy nem elvállalása

között vacillálok. Ezt konkrétan a Symbolon kártya súgta, én pedig

megértettem az üzenetet. Ezzel együtt még mindig nem tartottam ott,

hogy határozottan ki merjem jelenteni: terapeuta, tanácsadó és tanár

vagyok, és ha addig élek is, megkeresem a módját, hogy ezt a

tevékenységemet egyre magasabb szinten műveljem, egyre többen

tudjanak rólam, és ennek köszönhetően gond nélkül megéljek belőle.

Nem volt elég az érzés, hogy amikor ezzel foglalkozom a helyemen

vagyok, sokat tudok adni, értelme van annak, amit csinálok, ráadásul

mindezt szenvedélyesen élvezem.

 

Szerencsére a döntés előtti napon Karmabontás tréninget tartottunk Gál

Judit asztrológus kolléganőmmel, akit különösen nagyra becsülök -

többek között józansága és tisztánlátása mián. Kikértem a véleményét,

és elég egyértelműen jelezte, hogy engem ismerve őrültségre készülök,

amennyiben elvállalom ezt az állást. Persze tapasztalatnak jó lehet...

Illetve egy újabb kerülőnek, mondom én most, 2 hónappal a történtek

után. A legkijózanítóbb hatású impulzus az volt, amikor mintegy

véletlenül szóba került, hogy volt egyszer egy alkalmi epilepsziás

rohamom. Judit rám meredt, és azt kérdezte: „Tudod te, hogy az mit

jelent?” Valahogy nem jutott eszembe semmi, pedig elég sokat

foglalkoztam már ezzel a témával. „Görcsös megfelelési kényszert, ezért

olyan gyakori a kutyáknál, míg macskáknál nem találkozni vele.”

Ráismertem: pontosan ugyanilyen állapotban voltam, amikor

pályakezdőként elvállaltam egy munkapszichológusi állást ahelyett, hogy

azonnal elindultam volna a terápiás képzések és munkahelyek irányába.

Munkába állásom első hetében jött az epilepsziás roham, amelynek

köszönhetően jó 3 hétre kivontak a forgalomból. Hogy az milyen jól jött

akkor! Ennek ellenére nem esett le, mire utalhat mindez. Ahogy Ákos

fogalmazta a Nevess magadon” című dalában: „tanítvány vagyok aki

nehezen tanul”. Igyekszem megfogadni a tanácsát, és nevetni

magamon, a saját nehéz felfogásomon. S megtanulni végre a

megtanulandót – az legyen rá a bizonyíték, hogy ezúttal nemet

mondtam.

 

Domján Mónika

pszichológus, önismereti tréner 

Bejelentkezés: domjanmoni@gmail.com

...................................................................................................................

 

Zsa Zsa Tudos /Akia/

Döntés

 

Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy manapság a döntéshozatal

okozza számunkra a legtöbb fejfájást. A döntés hiánya, illetve a

szegényes döntéshozatal érzelmi viharokat, idegi eredetű és emésztési

problémákat okoznak. Nem akarom lekicsinyelni a nehézségeket és

akadályokat, amiken keresztül kell mennünk, hogy elérjük, amit mindig is

akartunk, vagyis döntés helyzetbe kerüljünk. A választási lehetőségek

megnyugtatnak minket, önbizalmat és biztonságérzetet adnak. Ilyenkor

semmi sem mehet félre, minél több lehetőség van, annál

jobb.  Nyeregben érezzük magunkat és büszkék vagyunk az

eredményeinkre. Hirtelen magunk előtt látjuk, hogy

melyik választás hova vezet és mi vár ránk az út végén. Ezek mind

sikertörténetek, főszerepben saját magunkkal. Ilyenkor biztosak

vagyunk benne, hogy minden rendben lesz és boldogan élünk, amíg meg

nem halunk.

Sajnos azonban előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor döntést kell

hoznunk, és a győztes képek vesztesekké formálódnak.

Mi emberek szeretjük azt hinni, hogy mi irányítjuk az életünket. Mindig a

szabadságért jajgatunk. Sokan, különösen spirituális és ezoterikus

körökben azt gondolják, hogy az ő szavaikkal élve: “Szabad lelkek.” De

mit is jelent ez valójában? Pusztán azáltal, hogy különböző spirituális

tanokat magadévá teszel, nem leszel szabadabb, sőt, még boldogabb

se. 

Mégis minden erről szól. Arról, hogy hogyan legyél elég szabad ahhoz,

hogy boldog legyél. A szabadság az élet élvezete. Az, hogy látod a

választási lehetőségeidet és félelem nélkül döntesz.

Meg kell értened, hogy a teljes szabadság csak az agyban létezik, nem

adják az embereknek. Régen sokat beszéltünk a vasfüggönyről és az

emberek fizikai korlátozásáról, de ez mind csak a felszín. Ami fontos, az

a szemnek láthatatlan.

Azt már korábban megállapítottuk, hogy a félelem csak illúzió, mert nem

tudjuk, hogy mi az, amitől valójában félünk. Íme az én mottóm:

 

“Isten,

Add meg a magasztosságot,

Hogy elfogadjam, ami megváltoztathatatlan.

Bátorságot,

Hogy megváltoztoztassam, amit lehet.

És bölcsességet mindig,

Hogy lássam a különbséget.”

 

Ebben benne van, hogy a tudás a kulcs mindenhez. Ez a fajta tudás

csak tapasztalással szerezhető meg és az univerzum megértésével jár.

Ha helyesen választunk, nem pazaroljunk az időnket, energiánkat és

érzelmeinket. Az irányítás és megértés nem szükséges a boldog élethez,

mi több, ezek nem is léteznek.

Ahhoz, hogy az emberek gyarapítsák a tudásukat, olykor a szakadék

szélére kell lökni őket, hogy célt találjanak, amiért küzdhetnek.

A harc során megerősödnek és tapasztalatokat szereznek. Nem

vesztegetik az időt döntéshozatallal, hanem a célra koncentrálnak.  

Miközben azon gondolkozol, hogy hova vezethetnek a választásaid,

amikről úgy gondolod előtted állnak, értékes időt és energiát vesztesz

és egyre bizonytalanabbá válasz azok végkimenetelében.

A legdivatosabb megoldás, hogy sorba rendezzük ezeket a választási

lehetőségeket és A-nak, B-nek illetve C-nek nevezzük őket. Arról

azonban megfeledkezünk, hogy azzal, hogy több mint egy lehetőségre

koncentrálunk, megosztjuk a figyelmünket, és ezzel a lehetséges sikeres

végkimenetel lehetőségét is. Minél jobban akarsz valamit, annál több

segítséget kapsz a makrokozmosztól és a környezetedtől. A családod és

barátaid se bosszantanak többé az úgynevezett segítségükkel és

tanácsaikkal, amikor látják, hogy megingathatatlan vagy.

A megosztott figyelem vegyes jeleket közvetít és bizonytalanságot

tükröz, ezáltal “meghívja” a környezetedben lévőket, hogy véleményt

formáljanak.

Amikor azt gondoljuk, hogy ez a magánéletünk megsértése,

megfeledkezünk arról, hogy, nem csak a magunk, hanem a többi földlakó

társainkéért tetteiért is felelősek vagyunk.

Amikor limbózgatunk és hezitálunk a döntések előtt, majdhogynem

állóvá lassítjuk az életünket és ezzel a körülöttünk lévőkét is. Mozgás és

érzelmek kellenek az élethez, hiszen ezek nélkül lassan elmúlik. Ezért

jönnek az emberek a segítségedre a döntéshozatalban. A másik

lehetőség, hogy nem akarják vállalni a felelősséget a saját döntéseikért,

és ahelyett, hogy azzokkal foglalkoznának, téged próbálnak döntésre

kényszeríteni, hogy fenntartsák a mozgást.

Ne félj attól, hogy rossz döntést hozol. Nincs rosszabb annál, mint hogy

nem döntesz. Az energiák egymásra hatásában megtanuljuk erővé

alakítani a félelmet, a szenvedést és a bánatot, és ezt az erőt egy

értékes cél elérésére irányítani.

Minden jót nektek!

Béke és szeretet

 

Love and peace

Zsa Zsa

http://www.akiaphilosophy.com/

 ..................................................................................................................

 

Somogyi Péter lélekszerelő, hagyaték őrző

 A döntés

 

Kis történettel kezdem.

Induljunk ki abból, hogy mindenkinek van védő, őrző angyala.

Képzeletem szerint egy felhőn ülnek és nézik, figyelik a rájuk kiosztott

illető életét.

Kezükben az eredeti élettervvel, időről időre beavatkoznak, ha rossz

irányba haladnánk, vagy ha ki akarunk kerülni valami feladatot, amiből

tanulnunk kell. „Kell”, mert leszületésünk előtt ezt vállaltuk!

 

Nos, ezek a kedves lények ténylegesen azért vannak mellettünk, velünk,

hogy segítsék életünket. Így, ha van valami kívánságunk, amely beleillik

az élettervünkbe, segítik annak a megvalósulását, vagy jeleket

küldenek, hogy lemondjunk a megvalósításukról, amennyiben az nem jó

nekünk.

 

Tegyük fel, hogy társat, hosszú távú kapcsolatot szeretnénk.

Kigondoljuk, eldöntjük és kinyilvánítjuk kívánságunkat. Az élettervünkbe

beleillő kívánságot a fentiek regisztrálják és nekilátnak a szervezésnek.

Intézkednek, szervezkednek, hogy a számunkra megfelelő társsal

találkozhassunk. Esélyünk legyen arra, hogy megszeressük őt és

boldogságban éljünk együtt. Szervezkednek. Beszélnek a másik fél

megfelelő segítőivel, stb… Mondjuk a jövőbeni társunk egy másik

településen él, és még nem is érdeklődik azon dolgok iránt, ami alapján

egymásra találhatnánk. Komoly feladat, akár 5-6 hónapig is eltarthat.

(Ha nincs itt az ideje a találkozásnak, akkor akár tovább is.) Már 2

hónapja várjuk a csodát, a nagy találkozást, de semmi sem történik.

Semmi. Kezdjük feladni a várakozást, elfogy a reményünk és elkezdünk

fél megoldásokkal is megelégedni. Kitaláljuk, hogy magasak az igényeink

és lejjebb adunk belőle. Így persze nő a lehetőségek száma. Elfelejtjük,

hogy nekünk nem több, hanem csak egyetlen egy társra van

szükségünk. Szóval elkezdünk valami mást kívánni. Az angyalok eddigi

szervezkedése veszendőbe megy. Fentről figyelnek és látják, hogy már

mást akarunk. Nekilátnak azt is megszervezni, de addig sok időt és

energiát vesztünk mindannyian.

 

Az első kívánságunk sem valósult meg, és a következőre is várni kell. Így

a csapongó gondolataink és kívánságaink miatt semmi sem sikerül.

Ekkor szoktuk azt érezni, hogy minden és mindenki ellenünk van. Pedig

csak döntést kellene hoznunk és kitartani, elég hosszú ideig, hogy

megvalósulhasson a kívánságunk. Elég a célt meghatározni, mert az oda

vezető út nem megszabható. Dönteni kell, világosan és elég sokáig

akarni. Ez a titok. Ha a döntés megszületett, nincs más dolgunk, mint

figyelni és az adódó lehetőségekkel élni, azokat megragadni és amit

tehetünk megtenni.

Így minden biztosan a legjobban alakul majd az életünkben.

 

DÖNTENI FONTOS!

Somogyi Péter

Lélekszerelő, Hagyaték őrző

www.lelekszerelo.hu

https://www.facebook.com/Lelekszerelo.Somogyi.Peter?ref=hl

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 2013 augusztusi írások Döntés témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat