Böde István jógaoktató

...................................................................................................................

Domján Mónka pszichológus, önismereti tréner

Közelebb a férfihoz

 

Milyen a férfi? Neked mi az első szó, ami beugrik erre a kérdésre

válaszul? Nekem az, hogy erős. Súlyos kereszt ez a férfilélek számára!

No, nem mintha nekünk, nőknek ne lennének meg a magunk terhei, de

most róluk van szó: a férfiakról. Nem könnyű erősnek lenni, ha valami

nagyon fáj, de legalább az erő látszatát meg kell őrizni – tanítják a

férfiaknak gyerekkoruktól fogva. Sajnos az erre irányuló erőfeszítés a

lehető legtávolabb visz a valódi erőtől.

 

A férfinak erősnek kell látszania, a nő viszont lehet gyenge – ez bizony

helyzeti előnyt jelent számunkra! Legalábbis bizonyos területeken,

például az érzelmeinkhez való hozzáférés területén. Hiszen ha

kimutatjuk az érzelmeinket, kiszolgáltatottá válunk. A férfi ezt nem

engedheti meg magának, legalábbis a sztereotípia értelmében. Márpedig

az érzelmeket nem lehet csak úgy kényünk-kedvünk szerint szelektálni.

Ha néhány, nem kívánatosnak ítélt érzelmünket elfojtjuk, letagadjuk, a

kívánatosnak tartott érzelmeink is tompulnak: csökken az intenzitásuk,

és egyre kevésbé tudjuk átélni őket.

 

Ha mégis hatalmába keríti a férfit a fájdalom, muszáj védekeznie ellene a

maga módján – agresszióval, távolságtartással, kritizálással,

racionalizálással, munkába vagy bármi másba való meneküléssel. Mi,

nők, inkább választunk érzelmeink kifejezésével, sőt, akár eltúlzásával

kapcsolatos védekező mechanizmusokat, míg a férfiak érzelmi

érintettségük látszatát is igyekeznek elkerülni. A düh kivétel ez alól, mert

erősnek láttat, és a támadás, agresszió különben is meglehetősen

férfias megnyilvánulás. Fontos tudnunk erről, nekünk, nőknek: ha egy

hozzánk közelálló férfi mindennek látszik, csak éppen gyengének és

szenvedőnek nem, és úgy tűnik, rajtunk kívül minden és mindenki más

jobban érdekli, vagy éppen kifejezetten ellenséges velünk – nos, belül

akkor szenved legjobban valamitől, ami velünk kapcsolatban bántja.

 

Azt tapasztaltam, hogy amikor valamilyen tudást, felismerést fogalmazok

meg azért, hogy átadjam másoknak, azt legalább ugyanannyira saját

magamnak is szánom. Ezzel emlékeztetem magam arra, hogy „Látod, ezt

már tudod! Akkor cselekedj is eszerint, ne csak papolj róla!”. Szóval a

fenti gondolatmenetet pillanatnyilag ugyanolyan fontos volt nekem

magamnak meghallanom, mint neked, aki olvasod ezt a cikket.

Rádöbbentem, hogy mint már oly sokszor, elfeledkeztem egy korábban

tudatosított felismerésemről, és újra átadtam magam a régi

hiedelmeimen alapuló félelemnek. Nevezetesen a hozzám legközelebb

álló férfival kapcsolatban. Elfeledkeztem arról, hogy elzárkózó, olykor

sértő viselkedése fájdalmának, megbántottságának leplezéséről szól.

Elhatároztam, hogy ahelyett, hogy saját vélt sérelmeimen rágódnék,

amelyekről tudom, hogy nem is ő okozta, hanem csak emlékeztet a

mostani helyzet egy régi, mély sebesülésemre, bocsánatot kérek tőle az

akarva-akaratlanul okozott fájdalomért. Azt is megkérdezem tőle, hogy

tehetek-e valamit azért, hogy enyhítsem a fájdalmát.

 

Mégpedig ma este megteszem, és másnap leírom a cikk további

részében az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat. Mégis, mire számítok?

Igyekszem semmit sem elvárni, hanem önmagában a cselekedetemnek,

sőt már a cselekvési szándékomnak örülni. Örülök is, ami azt illeti!

Annak, hogy megteszem, amit a szívem súg. Bevallom, eleinte

tanácstalan voltam, hogy milyen konkrét gyakorlati ötletet adhatnék az

olvasóknak – és saját magamnak - egy ilyen helyzetben. Ezen

elszégyelltem magam, és hajlandó voltam még jobban odafigyelni az

imént leírtakra. Sikerült! Hiszen ha tudván tudom, hogy nem utál engem

ez a drága férfiember, hanem pontosan azért tartja távol magát tőlem

érzelmileg, mert a közelség jelen pillanatban nagyon fáj neki – akkor

ezen próbálok segíteni. Nem várom feltétlenül - bár nagyon vágyom rá! -

, hogy azonnali feloldást hozzon ez gesztus a közöttünk kialakult

helyzetben, de hiszem, hogy a szeretet energiája elkezd dolgozni, még

akkor is, ha kedvesem nem tud rögtön kilépni védekezése bástyái mögül.

 

Végül három nap telt el azóta, mióta a fenti elhatározásomat tettem, és

a bennem történt átrendeződés valóságos lavinát indított el. Elmondtam

kedvesemnek a tervezett bocsánatkérő szavakat, és mindez szemmel

láthatóan jól esett neki. Ezután pedig egészen új megvilágításba

kerültek számomra a köztünk lévő fájdalmas kérdések: megértettem,

hogy magamtól és tőle is lehetetlenül sokat vártam, és a tökéletesség

hajszolása közben minden kevésnek tűnt: az is, amit adtam, és az is,

amit tőle kaptam. Hirtelen ráláttam erre a tévedésemre, és ettől

elkezdtem mély megbecsülést érezni saját magam tettei, erőfeszítései

és kedvesem cselekedetei iránt. Azóta szakadatlanul omlanak le köztünk

az utóbbi időben felépült falak, és újra egyre közelebb kerülünk

egymáshoz. Mélyen megértettem, sőt inkább átéreztem Esther és Jerry

Hicks „Kérd és megadatik” kártyái közül kihúzott üzenetet:

„Megbecsülésem közben nem tanúsítok ellenállást.”

 

Szóbakerült köztünk a férfilélek, férfiasság témája is: egyetértettünk

abban, hogy egy férfinak sokkal nehezebb olyan baráti kapcsolatokat

kialakítania, ahol legnyomasztóbb lelki terheiről beszélhet. Még ha része

is egy baráti közösségnek, számára a többi férfi sokszor riválisnak tűnik,

aki előtt naná, hogy nem mutatja ki a sebezhetőségét! A legtöbb férfi

meg sem tanult kapcsolatba kerülni az érzelmeivel, nemhogy beszélni

róluk! Jobbik esetben a férfi egyetlen bizalmasa a házastársa. Innen

nézve könnyen megérthető az az egészségpszichológiai kutatási

eredmény, miszerint az egyedülálló férfiak sokkal korábban meghalnak,

mint házasságban élő társaik. Nők esetében jóval enyhébb ez a

különbség, mivel ők rendszerint párkapcsolattól függetlenül is kiterjedt

társas  - baráti, családi - támogató hálózattal rendelkeznek. Saját, még

egyetemi éveim alatt folytatott kutatásomban pedig az derült ki, hogy

míg nők egészségi állapotát legszignifikánsabban párkapcsolatuk

minősége befolyásolja, a férfiak egészsége elsősorban attól függ, hogy

van-e párkapcsolatuk vagy nincs, tekintet nélkül annak minőségére.

 

Tehát ahhoz, hogy a férfiak visszatalálhassanak saját valódi erejükhöz,

és fel merjék vállalni sebezhetőségüket, mi nők komoly támogatást

tudunk adni, és saját példánkon keresztül taníthatjuk meg őket

érzelmeik megismerésére és kommunikálására. Természetesen mi

ugyanannyit tanulhatunk a férfiaktól más téren, mint ők tőlünk, de ez

már a női lélek témájához tartozik. Tény, hogy a nyugati világ egy ideje

elbillent a férfias működés elsőbbségének hangsúlyozása felé, és itt az

ideje visszaállítani az egyensúlyt. Hiszen a két fél együtt alkot egészet,

és minden férfiban és nőben él egy másik másik nemű személyiségrész

is. Pontosan ezáltal tudjuk befogadni, megérteni a külvilágban is

ellenkező nemű embertársainkat és kiegészíteni egymást, hogy újra

megtaláljuk a harmóniát.

 

Eva-Maria Zurhorst így ír a nemek viszonyáról „Szeresd önmagad, és

készülj örömmel a következő válságra” című könyvében: „Egy

kapcsolatban nem két, egymástól eltérő nem harcol egymással, és

nincsenek frontok. Hanem valamennyien – akár nők vagyunk, akár férfiak

– ugyanarra vágyunk: hogy a társunk olyannak fogadjon el bennünket,

amilyenek vagyunk – és mindenekelőtt feltétlen szeretetre.”

Domján Mónika

 ..................................................................................................................

Somogyi Péter hagyományőrző, lélekszerelő

FÉRFI? Kiféle, miféle? Szükség van rá egyáltalán?

 

Komoly és szigorú kérdések. Biztosan van olyan nő, aki komolyan

mondja, NEKI nincsen szüksége férfira. „A férfiakkal csak gond van...

Majd meglátod kislányom, milyenek a férfiak... Hazug..., silány alakok...

Nem számíthatsz rájuk...” Folytathatnánk a sort rengeteg olyan

gondolattal, amit a környezetünkben hallhattunk. Mindez szomorú, vagy

inkább érthető? Kiderül...

 

A szépség szimfóniája című könyv szerint, mindkét világháború

kitörésében szerepet játszott az a tény, hogy a REND szerinti nemi

szerepek eltolódtak, megváltoztak... Mit jelent ez? Pl.: divatba jött a

hátdekoltázs. Mit szimbólizál? Azt, hogy a nő hátat fordít a férfinak.

 

Sok nő panaszkodik arra, hogy a szexuális életük a párjával szinte

megszűnt, vagy legalábbis sekélyes. Nos, azoknál a kapcsolatoknál, ahol

a szerepek nem a klasszikus nő-férfi szerep szerint alakulnak, hanem

mondjuk úgy élnek, mint 2 testvér, vagy mint anya és kisfia, könnyen

belátható, hogy nincsen szükség a szexre, sőt abnormális is lenne a

gyerek szülő, vagy a testvér szex. Tehát, nincsen. Ilyen helyzetekben,

sokszor hangzik el, hogy a felek a gyerekek miatt maradnak együtt, már

ha kiderül a baj, hiszen legalább ők nem veszekednek. Az ilyen párok

hülyének nézik a gyereküket. Pedig a gyerekek, mindent tudnak. Sőt...

Sajnos a nagyobb baj nem az, hogy nem tudjuk őket átverni, hanem az,

hogy egy ilyen családban nem tanulják meg a megfelelő női és férfi

szerepeket, így szinte semmi esélyük nem lesz a születési feladatuk

teljesítésére, mely szerint, fiúk-féfiak, vagy leányok-nők. Mint tudjuk,

minden okkal történik, tehát az is milyen nemi szerepet választottunk

magunknak, ami beleillik az életfeladatunkba.

 

Nos, a női emancipáció eredménye, hogy egy jó nő, akkor elég jó NŐ, ha

elég jó férfi. A feladatok felcserélhetetlenek, mert míg a nők képesek férfi

feladatokat ellátni, fordítva ez nem igaz. Se testet alkotni, szülni, táplálni

nem tudunk mi férfiak, de az energiatesteinket se kölcsönözhetjük a

gyermekeinknek, mert azokat 21 éves korukig a felnőtté válásig az

édesanyjuktól kapják. Könnyen belátható, hogy napjainkban a nők mind

a női, mind a férfi feladatokat vállalják, túlhajtva magukat. Felemrül az is,

hogy amíg a férfi feladatoknak próbálnak megfelelni, vajon milyen

hatásfokkal látják el azokat a női feladatokat, amelyek csak rájuk

várnak. Egy szó mint száz a nők nyögnek a dupla feladat alatt, míg a

férfiak feladat nékül hánykolódnak a világban. Ráadásul, ha a nők

leadnának a feladataikból, általában a női feladatokat passzolnák át a

férfinak.

 

Bizony, ha a női társadalom nem akar belerokkanni a feladatokba,

jobban teszi, ha VISSZADJA a fériaknak a férfi feladatokat! VISSZADJA!

Nem azt várja, hogy a férfi majd megküzd értük, hanem visszaadja.

Mindez persze ma már nagy türelmet követel, hiszen a férfi mint olyan

már elszokott attól, hogy felelősséget vállaljon, ellássa feladatát. Női

társaink sokszor buknak el azon, hogy nem képesek kivárni, amíg a férfi

felnő a feladathoz. Nem segítik őt abban, hogy tegye a dolgát, hanem

türelmetlenkedve, stresszelik, majd feladásra kényszerítik. Míg ugyanis a

férfi, ha egyedül él és önellátó, a megfelelő nő megjelenésekor azonnal

lemond a „képességeiről”, addig a nő, büszké kérkedik a megszerzett

tudással, olykor a társ rovására is. Így persze az ivartalanított férfi soha

sem válik azzá, amire született.

 

Sok nő hivatkozik arra, hogy már a mama... Ez igaz lehet, de mégis az új

családban már rajta múlik a szerepek helyes megélésének az

elősegítése. DE MÉGIS MIÉRT TENNÉ?

 

Miért? Nos, azért, mert ugyan ma nem úgy tűnik, hogy valami komoly baj

következhetne, de kizárni nem tudjuk. Gondoljunk csak a balkáni

háborúra vagy a mostani ukrán helyzetre. Pillanatok alatt szükségünk

lehetne férfiakra, akik megvédik a hazát, a családjukat... De az

ivartalanított férfi, legfeljebb egy plusz gyereknek számít, nem

védelmezőnek!

 

Nos, hölgyeim, nem azt mondom, hogy készüljünk a rosszra, a bajra, de

állítom, ha a megfelelő szerepek szerint éljük az életünket, akkor a férfi-

nő kettőse, az teremtés EGY-sége, minden helyzetben a legjobban

szerepel majd! De ehhez elengedhetetlen a FÉRFI, akinek az

újrateremtésében, bizony komoly szerepe van a NŐ-nek!

Hölgyeim? Leányok? Nők? Asszonyok? – Előre fel!

 

Somogyi Péter

 

 

Oldal: 2014 márciusi írások Férfi témában
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat