Az önállósodási folyamatokról 2015.02.26

 

Kérem Anubisz olyan szintű védelmét az olvasás, értelmezés teljes

ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan szándékú,

manipulativ, tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára.

Kérem Jézust, hogy minden tisztátalan szándékú, manipulativ, ártó

energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely az olvasás, értelmezés során,

tudatos, vagy tudattalan hatalmi harc, játszma során előjön és a

szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem

megőrzése mellett elvihető, vigye el gyógyító helyükre.

Kérem Merlint a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind

másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének

tiszteletben tartása mellett lehetséges.  OM, AMEN.

 

Köztudati szinten, jelen időszakban igen erős a félelem. Egyesek úgy

érezhetik/gondolhatják, „teljesen letaglózza őket, amit tapasztalnak a

világban”, „dermedtségükben” tehetetlennek érezhetik/gondolhatják

magukat. Egyes napokon, „szinte lehetetlen feladatnak tűnhet” ébernek

maradni. A napi szintű szorongások, erőteljesen megviselhetik egyes

emberek egészségét, az elfojtott érzelmek, egyre gyakoribb dühkitörések

formájában „törhetnek felszínre”. E dühkitörések, egészen váratlanul, néhol

apró, látszólag jelentéktelen „kiváltó okok” hatására jelentkezhetnek, még

azoknál az embereknél is, sőt náluk olykor felerősödhetnek e tendenciák,

akik úgy gondolhatják, önismeretük révén képesek uralni érzelmeiket.

Ugyancsak jellemzők lehetnek jelen időszakban a szélsőséges kedélyállapot

ingadozások, mikor az egyén az egyik pillanatban például „az egekben

szárnyal örömében”, a másikban „a poklok poklát járja” szomorúságában stb.

A szélsőséges tudatállapotokat alkalomadtán, nehezebb lehet kezelni, azok

könnyen elsodorhatják az egyént, éppen abból a stabil, belső középpontból,

melyből ráláthat esetleges „kilengéseire” és korrigálhatja azokat. A köztudati

folyamatokra történő rácsatlakozások, a köztudatban jelenlévő erős félelem

okán, hol szánalmat, hol félelmet, hol együttérzést, hol undort válthatnak ki

az egyénből, ezek különböző variációit is érzékelheti rövid idő leforgása alatt.

Egyes esetekben a köztudatra történő rácsatlakozások, erős fejfájással,

hányingerrel járhatnak. Ugyan a tértisztítás és az imák sokat segíthetnek

leírt jelenségek kezelésében, előfordulhat, hogy az egyén úgy

érezheti/gondolhatja, még ez is kevés. Eme érzeteket/

érzéseket/gondolatokat célszerű elvitelre kérni az ÉgiFöldi Segítőktől és a

Felettes Éntől gyógyító helyükre, ami segítheti a „talpra állást”, „padlót

fogtam” állapotokban pedig fontos lehet emlékeztetni magunkat arra, ez is

csak egy állapot, ki lehet jönni belőle, elmúlik, ha az egyénnek van akarása

„kikászálódni” belőle.

A Földön jelenleg egyszerre jelenlévő két hitrendszer, (hatalom/hála, feltétel

nélküli szeretet és elfogadás) jelenleg 2/3, 1/3 arányban fejthetik ki

hatásukat Magyarországon, mégpedig a hatalom és hála hitrendszerének

„mennyiségi javára”, ám a két hitrendszer közötti minőségi különbségek (a

feltétel nélküli szeretet és elfogadás hitrendszere egy jóval magasabb

minőséget képvisel), a mennyiségi különbségeket kiegyenlíthetik. Ez azt is

jelentheti egyben, hogy bár köztudati szinten a tendenciák egyre

„elkeserítőbb képet” mutathatnak, az egyéneknek egyre több lehetőségük is

nyílhat az egészséges, örömteli életre, amennyiben a folyamatok egészének

figyelembevételével élik életüket. Az arányok „idővel” képessé válhatnak ½,

’/2 arány felé tolódni, ám hogy ez mikor következik be, nagyban múlhat az

egyéni döntésektől.  A Föld alacsonyabb rezgésszintjén, a lehetőségek is

korlátozottak lehettek a Felettes Én szintű működésre, egyes szélsőséges

köztudati folyamatok „jóval simábban” elsodorhatták azt az egyént is, aki a

Felettes Én szintű működést „tűzte ki célul” (lásd. I. és II. világháború).

Jelen időszakban az „elsodródás megelőzését” a Földön zajló energetikai

változások segíthetik, ám ehhez az egyénnek célszerű észre is vennie, mi az,

ami „előrehaladásában” valóban segítheti.

A Föld emelkedő rezgésszintje, jelentősen bonthatja az úgynevezett

háremszerű működéseket. Alapfogalmak, eddig egyértelműnek

tartott dolgok, tömegével kérdőjeleződnek meg nap, mint nap, (pl.

diktatúra/demokrácia, egyes állami berendezkedések létjogosultsága, ki

számít gazdasági bevándorlónak, ki nem stb.), az embernek könnyen

támadhat olyan érzése/gondolata, „önmagán kívül, nem számíthat senkire

és semmire”, ugyanakkor „önmaga létezéséhez, létszükségletnek tarthatja,

hogy számíthasson másokra”. Ez a belső ellentmondás ugyan

feloldhatatlannak tűnhet, ám csak a hatalom és hála hitrendszerén belül, a

problémára megoldást adhat a hitrendszer váltás.

Miért nem válthatnak mégis tömegével az emberek hitrendszert? A

változástól való félelem mögött, bizony ott lehetnek a „sok a veszítenivalóm”

érzetei/érzései/gondolatai is.

A hitrendszer váltás akarásához, tehát elsősorban azt lehet célszerű

megvizsgálni, mi az, amit az ember elveszíthet a váltással, illetve miért

gondolhatja azt, hogy az számára veszteség lehet.

Amennyiben a veszteségtől való félelem azt feltételezi, az egyén birtokában

van valami/valaki, ragaszkodása van valamihez/valakihez, s e

birtokviszonyról úgy érezheti/gondolhatja, nem képes lemondani, célszerű

lehet magát a birtokviszonyt is megvizsgálni, a kapcsolat lehetséges, hosszú

távú következményeivel együtt, mégpedig a változó energetikai hatások

figyelembevételével.

Jelen időszakban például több helyen lehetnek tapasztalhatók egyoldalú

szerződésmódosítások. A két hitrendszer visszájaműködésének hatásai, „a

szó elszáll, az írás megmarad” mondás esetében megfordulhatnak, azaz „a

szó megmarad, az írás elszáll” hatásai érvényesülhetnek olyan esetekben,

mikor a szerződések „megkötésének” motivációja, nincs összhangban a

Földön zajló energetikai folyamatokkal. Minél inkább „csak profitorientált” és

hatalmi motiváció húzódhat meg egy szerződés megkötése mögött, a Föld

emelkedő rezgésszintjén, annál erőteljesebben érvényesülhetnek a

hitrendszerek visszájaműködésének hatásai, mindez pedig valószínűsítheti a

„profitcsökkenést” és a „befolyás csökkenést”. Motiváció váltás hiányában,

azaz amennyiben az továbbra is „csak profitorientált” és hatalmi marad, az

egyoldalú szerződésmódosítás ugyan „logikus” megoldásnak tűnhet a

hatalom és hála hitrendszerén belül értelmezve, a változó energetikai

hatások közepette azonban a fordítottját érheti el vele az illető, a

„profitcsökkenést és befolyás csökkenést”. Egyszerűbben megfogalmazva, a

Föld emelkedő rezgésszintjével, éppen a szerződések azon funkciója szűnhet

meg folyamatában, mely például a cég ügyfeleit kívánja szerződés útján a

céghez kötni. A folyamat során ugyanis kiderülhet, hogy a szerződést aláíró

„ügyfél”, összességében nemhogy jobban, hanem sokkal rosszabbul járhat

azzal, ha „leköti magát”, azaz aláírja a szerződést. Például mikor egy

szolgáltató cég, a szerződést megszegve egyoldalúan árat emel, a

megszegést jogszerűnek minősítve, ugyanakkor az ügyfél hasonló esetekben

igényelt szerződéstől történő (jogszerű) elállását ugyanaz a cég,

szerződésszegésnek minősítheti.

A jogok/kötelességek szerződésben rögzített „paraméterei” tehát „mint írás”

elszállhatnak, annak visszájaként materializálódhatnak, a „bármi áron

történő profitszerzés” felülírhat minden előzetesen rögzített megállapodást,

mégpedig a szerződő felek mindegyike számára világosan láthatóan.

Az elkövetkezendő időszakban, több cég is „kísérletet tehet” a személyre

szabott szolgáltatások bevezetésére. Az ilyen formában/módon kínált

lehetőségek látszólag szabadabb mozgást biztosíthatnak az „ügyfeleknek”,

valójában azonban a „szabadság” ígéretével történhet a „röghöz kötés”. A

hasonló „mézesmadzagokkal” célszerű körültekintően bánni és

végiggondolni, miről is szólhat egy adott ajánlat.

Mivel a valódi motiváció egyre inkább látható lehet, érthető, hogy az ügyfél

idővel, a „szerződéses viszony” és a „céghez történő elköteleződés” helyett,

másfajta megoldásokban kezdhet el gondolkodni. Vagy azért, mert „elege

lehet abból, hogy hülyének nézik”, vagy kialakíthatja a „saját

igényrendszerét” és ahhoz kezdhet el megoldásokat keresni, megjelenhet

benne az igény arra, hogy kiszolgáltatottság, rossz és még rosszabb közötti

választások helyett, a számára aktuálisan legjobb megoldásokat választhassa

élethelyzeteiben. Ebből a nézőpontból nézve, egyes cégek „röghöz kötési”

törekvései és azok bizonyos következményei ugyan igen kellemetlenek

lehetnek egyeseknek, ám valószínűleg nem mindegy, a „kiutat” valaki

„röghöz kötésen belül” keresi-e, vagy egy más minőségű kapcsolatban

képzeli el, még akkor is, sőt éppen akkor, mikor látszólag nem lehet más

választása, mint a „röghöz kötés”.

A „röghöz kötési törekvések” ugyanis időben/térben jelentősen

felgyorsíthatják magát a szétválást, mely után az ember „padlót is foghat”,

úgy érezheti/gondolhatja, „kihúzták alóla a talajt”, vagy akár lazán át is

válthat egy más minőségű hozzáállásra. Amennyiben valaki ilyen formában

képes tekinteni egyes történésekre és energiáit „szélmalomharcok” helyett,

saját felelősségvállalásának, önállóságának, önbecsülésének építésére fordítja

inkább, az nemcsak az áldozat szerepkörből tud kikerülni (amennyiben abban

érzi/gondolja magát), hanem az esetleges szélsőséges köztudati folyamatok

közepette is megtanulhat minőségi életet élni.  

Harmadik dimenziós szinten, egy adott állam állampolgárai, az adott állam

törvényeinek „hatáskörébe” tartozhatnak, fentebb leírtakkal analógiában, a

törvényhozó hatalom (cég) és az állampolgár (ügyfél) kapcsolatát is érdemes

lehet megvizsgálni. A jelenleg Magyarországon tapasztalható centralizációs,

államosító törekvések tehát, a Földön zajló energetikai folyamatok

szempontjából, az egyéni önállósodási törekvéseket segíthetik, mégpedig

azzal, hogy éppen szélsőségességükkel hívhatják fel az egyének figyelmét

arra, „ideje” lehet megtanulniuk dönteni.

Hol van a határ, ameddig valaki még engedi, hogy „áttapossanak rajta”,

megmondják neki, mit gondoljon, hogyan élje az életét, mi mellett foglaljon

állást stb.? Hol van az a pont, amikor valaki képes úgy dönteni, nincs akarása

többé megerőszakolni és megerőszakoltatnia magát? Mi az az „utolsó csepp a

pohárban”, ami arra ösztönözhet valakit, hogy végre a „sarkára álljon”,

lehetőleg anélkül, hogy magában, vagy másban kárt tegyen? Szükséges-e

megvárni, amíg a félelmek olyan mértéket öltenek, hogy egy „szikra

hatására” valaki meghal? (lásd. Nav ellenőrök elleni támadás)

Jelen időszak úgynevezett „államosítási” törekvéseinek, „kimondott” célja

ugyan az önállóságra történő nevelés lehet, ám az önállóság egészen mást

jelent a hatalom és hála hitrendszerében és mást a feltétel nélküli szeretet

és elfogadás hitrendszerében. Ahogyan a valódi szabadság nem

megvalósítható „röghöz kötés” útján, úgy a valódi önállóság sem valósítható

meg erőszak útján.

Fontos lehet megérteni, hogy a „tedd azt, amit én akarok, akkor békén

hagylak” és a „szabad akaratodban áll választani, csak éppen a választási

lehetőségeidet kurtítom meg” hozzáállás között, csak forma/módbeli

különbségek lehetnek, a motiváció továbbra is hatalmi maradhat (központi

irányítás), a Föld emelkedő rezgésszintjével pedig egyre másra érkezhetnek a

visszájahatások. Maga a ragaszkodás, a cél harmadik dimenziós formában

történő megvalósításához válhat a legnagyobb akadályává a cél

megvalósításnak, mivel a ragaszkodás akadályozhatja a motiváció váltást. Az

„egyre járhatatlanabbá váló úton”, az erő energia egyre alacsonyabb

minőségére történő csatlakozással lehetséges eredményeket elérni, a

folyamatában érkező visszájahatások pedig térben/időben jelentősen

felgyorsíthatják az egész (hit)rendszer felbomlását. 

A Föld emelkedő rezgésszintje, segítheti a háremszerű működések

felbomlását, ezért érthető lehet, több "aktuális konfliktus" során,

(orosz/ukrán, orosz/amerikai stb.) éppen az "pucolódhat ki" a köztudatból,

ami nem az egyenrangú/együttműködő kapcsolatokról szólhat. Az EU-n

belüli "mozgolódások" is értelmezhetők egyfajta önállósodási törekvésnek,

hiszen jelenleg e rendszeren belül sincs, pontosabban csak részben van

egyenrangúság/együttműködés a tagállamok között.

Megjegyzem, olyan emberekkel "nehézkés" lehet együttműködni, akik

például szabadságharcot folytatnak. Vagy együttműködés van, vagy

szabadságharc, a "kettő együtt nem megy".

E folyamatokat figyelembe véve, látható lehet, egy állam (adott területen élő

állampolgárok összessége), akkor lehet képes egyenrangú/együttműködő

„egészként” működni egy kapcsolatban, amennyiben önállóan is megtanul

boldogulni, vagy/is a „felek közötti” kapcsolatok olyan alapokra épülnek,

melyek célja az egyenrangú/együttműködő kapcsolatok megvalósítása, az

aktuális következmények, esetleges konfliktusok kezelése pedig, a

visszájahatásokra történő kiemelt odafigyeléssel, egyre inkább egyéni

felelősségvállalás útján történhet.

Jelen időszakban az együttműködés igénye, szóban, több helyen is

„felmerülhet”, ám egyéni felelősségvállalás hiányában „üres frázissá”

válhatnak a legjobb szándékkal elhangzottak  is. Az együttműködés azt

jelentheti, hogy az „állampolgárok” lépésről-lépésre megtanulhatnak

egyenrangú, együttműködő Emberként élni, tértől/időtől, „közösségi

formától” egyre függetlenebbül. E „felállás” megvalósulása, valószínűleg még

„arrébb lehet”, ami jelenleg aktuális, az például az olyan alapfogalmak

feltisztítása, mint az állam, annak szerepe, aktuális berendezkedése, a

jogok/kötelességek szerepe, arányai, az egyén és a társadalom életében, a

társadalom, mint fogalom tisztázása stb. „Idővel” e tisztázások valószínűleg

és remélhetőleg, képesek lesznek eljutni az Ember fogalmáig is.   

Ami Magyarországon történhet jelen időszakban, bizonyos nézőpontból

értelmezhető lehet egyfajta „önállóság tanulási folyamatnak”, mégpedig

„extrém terepviszonyok” között. Röviden megfogalmazva, „Ember legyen a

talpán, aki itt Boldogulni tud”. (Nagybetűs Emberről és nagybetűs

Boldogulásról van szó.)

Amennyire bizonyos köztudati folyamatok egyre inkább „rombolhatják”

egyéni szinteken az olyan értékek megbecsülését, mint az együttérzés,

könyörület, emberség, tisztelet stb., annál inkább az eme értékek szerint

meghozott döntések segíthetik az egyéni fejlődést. Az ember választása

abban állhat, élethelyzeteiben alacsonyabb, vagy magasabb minőség szerint

hozza meg döntéseit, a hatalom és hála hitrendszere, vagy a feltétel nélküli

szeretet és elfogadás hitrendszere szerint. Az alacsonyabb minőség szerint

meghozott döntéseknek, valószínűleg meglesznek a maguk visszája

következményei, a magasabb minőség szerinti meghozott döntésekhez pedig

a félelmekkel történő szembenézésen keresztül vezethet az út. Egy

buszvezető például dönthet úgy, „az előírásoknak megfelelően”, hogy

kizárólag a busz első ajtaján keresztül engedi fel az utasokat, bárkik legyenek

is azok, és dönthet úgy is, hogy „megszegve az előírásokat”, vállalva tette

következményeit, (melyek egy "szinte a levegővételt is beszabályozni akaró",

a legapróbb kihágásokat is bűntetni szándékozó rendszerben "fájdalmasak

lehetnek") a járókerettel közlekedő idős bácsinak kinyitja a hátsó ajtót, mert

„emberileg így érzi helyesnek”. A helyzetek tehát jöhetnek, egyre több

döntéshelyzetben találhatja magát az egyén, amennyiben nincs

tisztában választása következményeivel, azok valószínűleg szembejönnek

vele, amit az egyén tudat alatt érzékelhet, amennyiben tisztában van, az

egyén félelmei jöhetnek szembe vele. A köztudatban jelenlévő félelem egy

része tehát tudatalatti, más része tudatosított, ám az egyéni folyamatok

során mindkét esetben félelmek, „szenvedések” előzhetik meg, vagy

kísérhetik a döntéseket. Egy olyan ember például, akinek a

munkakörülményei egyre elviselhetetlenebbek, és csak azért nem mondhat

fel, mert hite szerint „valamiből el kell tartania a családját” és „ez a munka is

jobb a semminél”, valószínűleg igen komoly félelmekkel szembesülhet,

ameddig úgy nem képes dönteni, „elég volt, ami sok, az sok, elmegyek”. A

mások elszámoltatását követelők esetében ugyanakkor legtöbbször nem

tudatos, hogy követelésük hamarosan visszahathat rájuk, ám ahogy ez

megtörténik, egyben „egyik legnagyobb félelmükkel” is találkozhatnak,

vagyis elszámoltatás alá kerülhetnek. A két döntéshelyzet között alapvető

különbség lehet. Míg az első esetben az egyén tisztában lehet döntése

következményeivel, s szabad akaratában áll választania a menés és maradás

között, a második esetben a következmények ismeretének hiánya, egyben

kiszolgáltatottá is teheti az egyént bizonyos köztudati „lufi” folyamatoknak.

Ám a lufi előbb-utóbb kipukkan, s valószínűleg nem mindegy, valaki együtt

pukkan e vele, vagy „időben” és tudatosan elkezdi leereszteni a saját lufiját.

Ahogyan valószínűleg nem mindegy jelenleg, valaki a Buda-Cash

érdekeltségei alá tartozó bankokban helyezte-e el a pénzét, vagy egy olyan

bankban, melyről valószínűsíthető, hogy a Földön zajló energetikai

folyamatok egésze szempontjából, viszonylagos biztonsággal és önállósággal

lesz képes kezelni e folyamatokat (nincs akarása kivonulni Magyarországról

és állami tulajdonba sincs akarása kerülni), úgy az sem mindegy

valószínűleg, valaki tisztában van-e egyes döntései lehetséges

következményeivel, vagy sem.

Amennyiben megnézünk néhány „kormányzati szlogent”, segítségükkel igen

„szembetűnővé” válhatnak egyes visszájahatások következményei. A

„Magyarország jobban teljesít” visszáját nem öröm látni, a maguknak

tiszteletet követelők is hamar szembetalálkozhatnak a velük szembeni

tisztelet hiányával, Veszprémben pedig igen látványosan nyilvánulhatott meg

a „Csak a Fidesz ne!” visszájahatás. A közeljövőben valószínűleg

megérkeznek az „elszámoltatással” kapcsolatos követelések visszájahatásai

is, így erőteljesebb igény léphet fel az egykori követelők elszámoltatására, ám

mivel ezek az igények „komoly érdekeket sérthetnek”, egyes nyilatkozatok

egyre homályosabbá, ködösebbé válhatnak, vagy nyilvánvaló jogsértésekről

derülhet ki, azok "jogszerűségének nyilvánvalósága".

Visszatérve a hitrendszer váltást esetlegesen akadályozó „félelemhez a

veszteségtől”, lehetséges ragaszkodni a hatalomhoz, a hírnévhez stb., ám

józanésszel végiggondolva, ennek „ára”, a folyamat egésze szempontjából

jóval magasabb lehet, mint az illúziók elvesztése, s egy olyan hitrendszer

szerinti működés, melyben az embernek lehet hatalma, akár hírneve is, csak

nem úgy, ahogy gondolhatja.

Jelen időszakban jelentős tisztuláson mehet keresztül a „tudás, hatalom”

hitrendszere is. Az információk visszatartása, „kozmetikázása”, egyes

információk megtévesztés, megfélemlítés stb. céljából történő közvetítése,

látszólag a hatalom és hála hitrendszerének megerősödését

eredményezhetik, és könnyen kelthetnek egyéni szinteken „nincs rálátásom,

mi történik a háttérben”, vagy „nem tudom, mi zajlik a felszín alatt”

érzeteket/érzéseket/gondolatokat. A tudás azonban egészen mást jelent a

hatalom és hála hitrendszerében és mást a feltétel nélküli szeretet és

elfogadás hitrendszerében, így a visszájahatások annál inkább

érvényesülhetnek, minél inkább hatalmi célból történhet az információk

közvetítése, vagy tudatos nem közvetítése. Ez azt is jelentheti egyben, hogy

információkkal történő visszaélés esetében, egyre láthatóbbá válhat a

„visszaélő” egyén szándéka is, vagyis a „tudás, hatalom” visszájaként, „nem

tudás és befolyás csökkenés” formájában nyilvánulhat meg. A „nem tudom,

mi zajlik a felszín alatt” visszájaként, ugyanakkor az egyén egyre

pontosabban láthatja, „mi is zajlik a felszín alatt”, egyre inkább ráláthat arra,

mikor „akarhatják manipulálni őt” (lásd. egyes nyilvános felszólalásokat

kísérő, elmondottak józanésszel végiggondolt "nyílvánvaló

ellentmondásosságát"  elemző kritikák).

A szerződések, nyilatkozatok, egyéb írásos megegyezések, egyben tér/idő

szálak lehorgonyzását is jelenthetik a Földön, melyek jelen energetikai

hatások közepette könnyen a visszájukra sülhetnek el. Akkor is, ha e tér/idő

szálak alacsonyabb rezgésűek a Föld rezgésszintjénél és akkor is, ha

magasabbak. Mivel a jelenlegi időszak átmeneti, a Föld rezgésszintje pedig

emelkedik ugyan, ám nem állandó mértékben, hanem kisebb/nagyobb

kilengésekkel, a Földön létező tér/idő szerkezet is folyamatos mozgásban

lehet. A tér/idő szálak lehorgonyzása, egy állandóan mozgásban lévő tér/idő

szerkezetbe ugyan nem lehetetlen feladat, ám ez egyre inkább Felettes Én

szintjéről valósítható meg, onnan is csak nagyon indokolt esetben, az

átmeneti időszakra való tekintettel, ezért egyes szerződéskötésekkel

kapcsolatban javasolt igen körültekintően eljárni, mert könnyen a fordítottját

eredményezhetik annak, amit az egyén el szeretne érni.

Egyes kiegyezések, békekötések, megállapodások bejelentése esetében

például valószínűsíthető, hogy éppen azok visszája kezdhet el erőteljesebben

érvényesülni, vagyis a ki nem egyezések, békétlenségek, meg nem

állapodások „törhetnek felszínre” első körben. E jelenségek erőteljesen

hathatnak a tőzsdemozgásokra, melyek 1-1 „jó hír” hatására hírtelen

lőhetnek ki, majd rövid időn belül, ugyanolyan hírtelenséggel

érvényesülhetnek a visszájahatások is. Egyes történéseknek fontos lehet

kitisztulniuk a „szőnyeg alól”, hogy legyen mire felépülnie az újnak, ami

előfordulhat olyan esetekben is, mikor valaki például a békéért imádkozik,

vagy békekötésének motivációja „hite szerint” a feltétel nélküli szeretet és

elfogadás. Amennyiben az egyén célja például a béke megteremtése, akkor

kérésére olyan folyamatok indulhatnak el egyéni/közösségi szinteken,

melyek Felettes Én szintű működés hiányában, éppen a béke visszájaként

materializálódhatnak. Fontos lehet megérteni, hogy jelenleg nem él olyan

ember földi testben, aki a nap 24 órájában képes Felettes Én szintű

működésre, egyes imák hatására pedig, a megváltozott energetikai

„körülmények között”, azok a folyamatok indulhatnak el, melyek az egyén

Felettes Én szerinti működését segíthetik, és olykor kellemetlen

következményekkel járhatnak. A visszájahatások eme következményeivel,

Felettes Én szintű működés hiányában, valamennyien találkozhatunk, az

nem mindegy, ki hogyan értelmezi és kezeli azokat. Ez azt is jelentheti

egyben, az egyén eddig alapvetőnek tartott hiedelmei, látásmódja, világképe

stb. kérdőjeleződhet meg, mégpedig alapjaiban. Mindaz, mire építkezhetett

addig, „fenekestül felfordulhat”, mindaz, amit úgy gondolt kézben tart,

kicsúszhat a kezéből, s éppen még meglévő ragaszkodásai dolgokhoz,

helyzetekhez, emberekhez kezdhetik el okozni számára a legnagyobb

szenvedéseket, ám csak akkor, ha nincs akarása tanulni belőlük és nem tesz

meg minden tőle telhetőt a tanulásért. Ugyanakkor, a Felettes Én szintű

működés tanulható, s ha valaki elég kitartó és bátor, előbb-utóbb maga a

tanulás is egyre élvezhetőbbé és „magától értetődővé” képes válni az egyén

számára. Ez nem azt jelenti, hogy az embert nem érik onnantól

kellemetlenségek, nehézségek, (érhetik, alkalomadtán igencsak nagyok),

hiszen ezek is a tanulási folyamat részei, sokkal inkább azt jelentheti, általuk

is képessé válhat más szempontból tekinteni önmagára, életére, annak

eseményeire. Önálló, felnőtt emberré érhet e folyamat során, aki valóban

képes kézben tartani a saját életét, miközben élvezi annak minden egyes

pillanatát.

2015.02.26

írta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

 

Kérem Jézust, vigye el gyógyító helyükre, mindazokat az ártó-,

tisztátalan szándékú energiákat, ártó-, tisztátalan lényeket, melyek

az olvasás, értelmezés, tudatos vagy tudattalan hatalmi harc,

játszma során, a háremszerű működés velejárójaként, akár

jószándékból kerültek a Föld energiarendszerébe, és a szabad

akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem

megőrzése mellett elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Merlint a

lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál,

mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben

tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon

keresztül szabadon átáramolni a Föld középpontjába: az elfogadás,

tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke,

bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség,

együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság

energiákat. 

 

 

Oldal: Az önállósodási folyamatokról 2015.02.26
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat