Mária Magdolna üzenete 2014.11.28
Kérem Anubisz olyan szintű védelmét az olvasás, értelmezés teljes
ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan szándékú,
manipulatív, ártó energia, ártó lény számára. Kérem Jézust, hogy
minden tisztátalan szándékú, manipulatív, ártó energiát,
gondolatot, érzést, tisztátalan, ártó lényt, mely az olvasás,
értelmezés során előjön, és a szabad akarat törvényének
tiszteletben tartása mellett elvihető, vigye el gyógyító helyükre.
Kérem Merlint a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind
másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének
tiszteletben tartása mellett lehetséges.
Én látlak. Látlak mikor annyira örülsz, hogy lelked legmélyéből érzed,
értelme van életednek, és látlak akkor is, mikor keserű győzelmet arat
feletted a fájdalom. Látom a vágyaidat, a még be nem teljesült álmaidat, s a
reményt a szemedben, mely bármilyen nehéz helyzetben is képes
felragyogni, még mindig… Látom a ráncokat homlokodon, mikor aggódsz
szeretteidért, a kétségeidet, melyek olykor aludni sem hagynak, s mikor
éjjelente álmatlanul forgolódsz ágyadban, nyomasztó gondolataid súlya
alatt görnyedten, akkor is látlak, hallak én…
Ilyenkor igyekszem emlékeztetni téged arra a csodálatos emberre, aki már
nem egyszer megmutatkozott benned. A barátra, aki akkor is szeret, mikor
elrugdossák éppen, a tanárra, aki a legnagyobb hazugság közepette is
igazat tanít, az apára, aki megérti saját gyermekét…
Mert életed eme csodáiról bizony megfeledkezel néha. Előfordul, hogy a
félelmek túl erősek benned, kedvedre rányomja bélyegét a ridegnek
tűnő valóság, a kilátástalanság összes kínja elboríthat olykor. Ilyenkor
igyekszem emlékeztetni téged arra is, most éppen érzel, s ha néha fáj is,
éppen ez az, ami nem hagyja elfelejtened, hogy élsz. Ugyan az élet minden
nyűgjével és örömével együtt, de élsz és érzel. Ez az állandó belső
mozgás, megóvhat téged attól, hogy hűvös, érzéketlen lényként közlekedj
ebben a világban, s eredményeid, hideg számítás teremtményei legyenek
csupán. Tudom, nem egyszer kérted, bár ne éreznél ily mélyen, bár ne
gyötörne olykor annyi kín, s a megkönnyebbülést ne csak pár röpke órára
hozza el a szobád magányából felszakadó zokogás. Volt idő, mikor közöny
fátyla mögé bújva óvtad törékeny szívedet a támadásoktól , máskor az észt
helyezted mindenek fölé, tompítva ezzel kétségeid hangját, ám előbb-utóbb
elárvult szíved sajogni kezdett, lámpája fénye fel-felvillant ekkor, jelezve, itt
az idő változtatni, s ha nem teszed, akkor törik csak össze e szív igazán.
Könnyeid ilyenkor egészen váratlanul kezdtek patakokban folyni, egy szép
dal, egy őszinte emberi gesztus, mélyen megérinthetett. E pillanatban
elementális erővel juthatott eszedbe ki vagy, milyen vagy valójában, hogy
nemcsak szerepet játszani jöttél a földre, hanem elsősorban élni. Szeretni,
örülni annak, aki vagy, boldognak lenni. Az ember szíve, ha csak nem
sorvadt el végleg, érzi ezt az igazságot. Érzi azt, aki az ember lehetne és
aki esetleg mégsincs. S mikor az igazság megérint valakit, a gát hírtelen
átszakadhat, a könnyek áradata pedig elsodorhatja mindazt, ami addig
eltakarhatta az Embert. Tudom, bizonyos dolgokat még mindig
nem tudtál megbocsátani se magadnak, se másnak, az árulások sebei csak
lassan gyógyulnak, s a bizalom elé, hegy magasságú falakat építhetett a
csalódások fájdalma. Tudom, mikor elutasítanak, sokszor kifelé nevetsz
ugyan, ám legbelül, feltépett sebként, még mindig fájhat a mélységes
értetlenség. Mikor megkérdezik hogy érzed magad, azt felelheted jól, ám ez
sincs mindig így, hisz egyes napokon ordítani tudnád szomorúságodat.
Tudom, hogy sokszor éjt-nappallá téve segítesz másokon, s csak nagyon
ritkán jöhet válaszként az őszinte köszönöm, többen félreérthetnek,
tudatlanságukban vádlottak padjára taszíthatnak inkább.
Tudom, ilyenkor hozzám fordulsz, s kéred segítségemet, kéred, hogy
öleljelek át, simítsam meg az arcodat, s nyugtassalak meg, nincs
baj, mindez elmúlik, minden rendben van. Mikor szíved nyitott, hallod is
a hangom, érzed, hogy átölellek épp, s ölemben akkor is képes
vagy megpihenni, mikor a világ éppen feje tetejére áll.
Ám van, mikor a sötét felhők nagyon eltakarnak, mikor nem hallod
szavam, nem érzed ölelésem melegét, s ilyenkor bizony előfordul, hogy
engem is eltaszítasz magadtól. Mikor azt kiabálod, mi értelme van az
életnek, minek a küzdelem, a fájdalom mikor szűnik már meg. Mikor már
nem is alkudozol, csupán rám csapod az ajtót, és te magad akarod
kirántani saját magad alól a talajt. Látlak akkor is, mikor azt gondolod
senki nincs már körülötted, mikor látszólag minden élőt eltaszítottál, s
hangod egyedül csak a néma semmihez szól, a semmit verve vissza rideg
magányodba...
Ekkor az én szívemben is megszólal az aggodalom, hiába, van amit
nehezen lehet elbírni alkalomadtán, s e percben csupán bízni tudok abban,
szeretetem van akkora erő, hogy e mélységes gyötrelmedben is
eljutnak hozzád halk szavaim; elmúlik, minden rendben van, itt
vagyok veled…
2014.11.28
Mária Magdolna üzenete alapján leírta: Serrano-Correcher Maria-Luisa
személyiségszintű önmaga
Kérem Jézust vigye el gyógyító helyükre, mindazokat az ártó-,
tisztátalan szándékú energiákat, ártó-, tisztátalan lényeket, melyek
az olvasás, értelmezés során előjöttek, és a szabad akarat
törvényének tiszteletben tartása mellett elvihetők gyógyító
helyükre. Kérem Merlint a lenyomatok gyógyítására, mind
magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad
akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.
Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon
átáramolni a Föld középpontja felé: az elfogadás, tiszta szándék,
együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség,
nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség,
együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság
energiákat. Kérem Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya, a Föld, az
ÉgiFöldi Segítők és a Felettes Énem segítségét, hogy ez így is
legyen.