Arany László: Miért haragszik a disznó a kutyára, a kutya 

a macskára, a macska az egérre

 

A disznó egyszer kapott valami kutyabőrös írást, szabadságlevelet. Őrizte,

mint a szeme fényét, éjjel-nappal magával hordta; egyszer azonban el

kellett neki menni messzi útra, nem vihette el a szabadságlevelet.

Gondolkozott rajta, mit csináljon vele, végül úgy határozott, hogy

odaadja legjobb komájának, a kutyának, majd megőrzi az, míg ő oda jár.

Őrizte is a kutya hűségesen jó ideig, de egyszer neki is dolga akadt, neki is

el kellett menni. Az írással mit volt mit tenni? Nem volt más ismerőse a

macskánál, annak adta oda őrizni. Egy ideig őrizte is a macska, de biz ő

hamar megunta, szeretett volna egy kicsit átmenni beszélgetni a

szomszédba. Gondolkozott rajta, hova tegye az írást. Már nem volt senki,

akire bízhatta volna; kapta magát, felvitte a padlásra, eldugta a

gerincgerenda mellé, azzal mint akinek rendben van a szénája, átment a

szomszédba. Estefelé hazament, kereste az írást, de biz azt

egészen összerágták az egerek. Mikor a kutya hazament, nem tudott vele

beszámolni, se aztán a kutya a disznónak. Ettől az időtől sohase tudott a

disznó jó szemmel nézni a kutyára, se a kutya a macskára, se a macska az

egérre.

 

 

A mese lehetséges folytatása…

 

Kérem Anubisz olyan szintű védelmét az olvasás, értelmezés teljes

deje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan szándékú,

manipulatív, ártó energia, ártó lény számára. Kérem Jézust, hogy

minden tisztátalan szándékú, manipulatív, ártó energiát,

gondolatot, érzést, tisztátalan, ártó lényt, mely az olvasás,

értelmezés során előjön, és a szabad akarat törvényének

tiszteletben tartása mellett elvihető, vigye el gyógyító helyükre.

Kérem Merlint a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind

másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének

tiszteletben tartása mellett lehetséges.  OM, AMEN

 

A disznó nem kérte meg a kutyát, a kutya a macskát, a macska az egeret

többé semmire sem, hírtelen jött szabadidejükben pedig, az egér hibáztatni

kezdte a macskát, a macska a kutyát, a kutya pedig a disznót a

történtekért. A viták, veszekedések idővel egyre jobban elmérgesedtek,

ezért a disznó, mint a legnagyobb, legerősebb és legokosabb állat az

udvaron, úgy döntött, rendet teremt. Közölte a kutyával, a macskával és az

egerekkel, hogy megszűnt a kölcsönös bizalom közöttük, ezért uralkodót

kell választaniuk, aki a rend helyreállításáért lesz felelős,.. és hát mivel az ő

szabadságlevele miatt tört ki a viszály, öve az elsőbbségi jog is az

uralkodói poszt betöltésére. Kijelentette azt is, mostantól az lesz, amit ő

mond, akkor is, ha ez nem tetszik a többieknek, így a rend is helyreállhat

végre, és a szabadságlevél elvesztésével járó károk is megtérülhetnek.

A rend ígérete, volt olyan kecsegtető a kutya, macska és az egerek

számára, hogy belemenjenek a történetbe, új működésük szabályait pedig

rögzítették a Működési Szabályzatban. Így történt, hogy a disznó,

szabadságlevél helyett, működési szabályzatot kapott kutyabőrös kötésben,

s ez alapján kezdett el uralkodni.

A kutya többet nem kergethette a macskát, a macska az egereket, az egerek

pedig nem ehettek meg semmit sem a disznó engedélye nélkül, arról

azonban kötelező volt beszámolniuk a disznónak, ki, mikor akarta

megszegni, vagy szegte meg a szabályokat. Ha az egér megevett valamit

engedély nélkül, azt a macska azonnal jelentette, ha a macska odacsapott

mancsával az egér felé, azt az egér jelentette, ha pedig a kutya ugrott neki

a macska torkának, az is eljutott a disznó fülébe. A Működési Szabályzat

értelmében, ezekért a kihágásokért büntetés járt, 1-2 napos elzárás a ház

egy olyan helyiségében, ahol sem étel, sem ital nem állt rendelkezésükre.

Idővel aztán a kutya, macska és az egerek egyre több időt töltöttek

elzártságban, egyre éhesebben, szomjasabban, minden egyes nappal,

egyre jobban haragudva egymásra.

A disznónak mindeközben, egyre kevesebb dolga akadt, hiszen mikor

mindenki el volt zárva, hozzá sem jött panasszal senki. Így aztán ő is

minden idejét, kedvenc tevékenységének szentelhette, a Működési

Szabályzat csiszolgatásának, a szabályok, törvények módosítgatásának,

azzal a szándékkal, hogy saját dolgát még inkább megkönnyítse,

hatékonyabbá tegye. Tevékenysége közepette, mély megelégedettséggel

gondolt arra, a szabadságlevél elvesztése, végül is meghozta számára az

oly hőn vágyott szabadságot.

Ám egy nap, tűz ütött ki a háznak éppen abban a szegletében, ahol a

kutya, macska, egerek raboskodtak, s hatalmas felfordulás keletkezett. Az

egerek bennrekedtek egy égő fagerenda tövében, kétségbeesetten

cincogtak segítségért. A macska meghallotta a cincogást, s azonnal az

egerek segítségére sietett, minden erejét összeszedve próbálta arrébb tolni

az égő fagerendát, nagy igyekezetében azonban a farka lángra kapott. Egy

pillanatra megfordult ugyan a fejében, hogy elszalad a disznó vályújához,

beleugrik a vízbe és eloltja a tüzet, csak utána folytatja az egerek mentését,

de miután körbenézett, rájött, ha most elszalad, az egerek bizony

bennéghetnek a tűzben.

Hangos nyávogások közepette, égő farokkal mentette hát tovább az

egereket. A kutya felfigyelt a nagy hangzavarra, s azonnal segítségére

sietett a macskának. Ő is nekifeszült a gerendának, ám a gerenda így sem

mozdult. Fogta hát magát, elrohant a disznóhoz, s kérve kérte, hogy

segítsen. A disznó elővette a Működési Szabályzatot és fellapozta a hasonló

esetekre előírt részt, ám nem találta azt. Csak nézte az üres lapokat és

fejcsóválva kezdte el panaszolni a kutyának, mennyi dolga van neki, hiszen

ilyen alapvető helyzetekre sem írt még törvényeket, a törvények megírása

pedig fontosabb annál, mint amit a kutya kér tőle.

A kutya értetlenül bámult a disznóra, majd megszólalt:

-          Disznó. Ha most nem jössz azonnal segíteni, nem lesz sem

macska, sem  egér, aki teljesíteni fogja az akaratodat és bár a

leghűségesebb alattvalód vagyok, kutya sem marad, mert biz én most

azonnal visszamegyek segíteni a többieknek, és ha ez csak az életem árán

fog menni, akkor az életemet adom a megmentésükért.  

 

A disznó e szavak hallatán nagyon elszégyellte magát, felpattant, odarohant

a vízzel teli vályúhoz, felkapta azt és rohant vele az égő fagerendához. Úgy

ahogy volt, ráborította a tűzre, orrával pedig elkezdte feltúrni a még

parázsló területeket. A nagy sietségben észre sem vette, hogy a talpához

tapadó Működési Szabályzat éppen hamuvá ég. Mikor a tűz eloltódott, ott

ültek az ijedt, bőrig ázott egerek, a megégett farkú macska és a

fáradtságtól lihegő, csatakos kutya, no meg az orra hegyéig sáros disznó a

hamukupac közepén és csak bámultak maguk elé. A disznó törte meg

először a csendet:

-          Bocsássatok meg nekem azért, hogy egyáltalán elgondolkoztam

azon, segítsek-e nektek. Nincs az a szabadságlevél, mely többet érne a

barátságotoknál. Sajnálom, hogy egy tűzesetre volt szükség ahhoz, hogy

jobb belátásra térjek, mostantól egész életemet annak szánom, hogy

megkönnyítsem és boldoggá tegyem az életeteket.

 

Az egerek e szavak hallatán, egérkönnyekben törtek ki, a macska, keserves

nyávogásban, a kutya nyüszítése, pedig szíve legmélyéről érkezett. Ott

ültek egymást átölelve, a disznó, a kutya, a macska és az egerek, s csak

sírtak, sírtak…  

Attól a pertől kezdve, az egerek nem rágtak el mindent, ami eléjük került,

odafigyeltek arra, mit esznek meg, no meg a macska is hozott nekik tejet,

vajat, sajtot. A kutya megosztotta a pörköltmaradékot a macskával, a

disznó pedig megtanulta, úgy túrni a földet, hogy az bőséges termést

hozzon. Nem vágyott többé kutyabőrös szabadságlevélre, egyszerűen nem

volt többé szüksége rá, és nagyon élvezte, hogy körülötte mindenki boldog

és elégedett.

Azóta a disznó a bőség jelképe, no meg a szerencséé, mert a nagy

szerencsétlenségben, szerencsére mindenki életben maradt. Bár, mint

hallottam, ő maga már nem kér a titulusokból. Egyszer azt nyilatkozta a

rádióban, nincs annyi titulus és szabadságlevél a földön, mely felérne a

barátaival eltöltött idővel, ezzel a mondattal pedig ott is hagyta az interjút,

és visszament a kutyához, a macskához és az egerekhez.

Ha a disznó nem így tett volna, az én mesém is tovább tartott

volna…

2014.11.01

 

A lehetséges folytatást leírta: Serrano-Correcher Maria-Luisa

 

Kérem Jézust vigye el gyógyító helyükre, mindazokat az ártó-,

tisztátalan szándékú energiákat, ártó-, tisztátalan lényeket, melyek

az olvasás, értelmezés során előjöttek, és a szabad akarat

törvényének tiszteletben tartása mellett elvihetők gyógyító

helyükre. Kérem Merlint a lenyomatok gyógyítására, mind

magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad

akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem,

elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni a

Föld középpontja felé: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés,

könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom,

megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés,

jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat. Kérem Jézus,

Mária Magdolna, Máriaanya, a Föld, az ÉgiFöldi Segítők és a

Felettes Énem segítségét, hogy ez így is legyen.                        

OM, AMEN.   

   

                                                                                

 

 

Oldal: Egy mese, és annak lehetséges folytatása
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat