Ezo Hírnök

www.ezohirnok.hupont.hu

 

 

anubis.jpg

 

 Köztudati hatások 2024.02.26., hétfő

(alkalmankénti megjelenés, jelentősebb köztudati hatások

esetében)

 

Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Imhotep, Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya, Mihály arkangyal védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet, a helyre, ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára. Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, szélsőséges, manipulativ, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása, és az egészségem megőrzése mellett elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.  Kérem, elfogadom, engedem magamon keresztül átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség,szeretet,pártatlanság energiákat.                     

 

Az ember, nem azonos az érzéseivel, gondolataival, a jelenlegi átmeneti

időszakban pedig ennek tudatosítása, nagyon fontos azok számára, akik

szeretnék jól érezni magukat a bőrükben.

Magasabb megértési és rezgésszinten működni, azt is jelenti

egyben, az ember megtanul egyre inkább lekapcsolódni a

köztudatról, vagyis függetleníti magát a köztudati hatásoktól.

Ez olykor nem egyszerű feladat, ám nem is lehetetlen. Amennyiben valaki

képes beazonosítani, hogy amit aktuálisan érez, gondol, az nem az

övé, hanem a köztudaté, dönthet úgy is, a köztudati hatásoktól függetlenül

is jól érzi magát.

Úgy határoztam, alkalmanként, röviden megosztom veletek, milyen

köztudati hatásokat érzékelek egy-egy napon.  

Ezek nyilván a saját érzékeléseim, a teljesség igénye nélkül, ám akiket

érdekel, azoknak segítséget nyújthat annak beazonosításához, amit

aktuálisan éreznek, gondolnak, annak mekkora része lehet saját és

mekkora köztudati.

A beazonosított érzéseket, gondolatokat, kéréssel el lehet vitetni

gyógyító helyükre, mely tevékenységgel, tisztul az ember

környezete és a köztudat is.

Akiket a mélyebb okok is érdekelnek, azoknak ajánlom figyelmébe az

oldalon megjelent és folyamatosan, havonta megjelenő írásokat, melyek

központi témája, az elmúlt években a hitrendszerváltás, illetve

"dimenziók egybenyílásáról 2014.01.19" című anyagomat, mely

talán, az oldalon megjelet írások közül, a leginkább közérthetőbbe

alatti menüpont/. Azok számára pedig, akik nyugodtabban, békésebben

szeretnének élni a jelenlegi, átmeneti időszakban, és ezért hajlandók tenni

is, ajánlom figyelmükbe a személyes Bach-virágterápia tanácsadás

lehetőségét, melynek részletei megtalálhatók a "Bach-virágterápia

tanácsadás" menüpontban /felülről a 3.-ik menüpont/.

Serrano-Correcher Maria-Luisa/Mása/, 2017.12.11.

 

Köztudati hatások 2024.03.18., hétfő

A Föld rezgésszintje, immár elérte azt a szintet, melyen egyre kevésbé

működik a hatalommal történő visszaélés. Egyre több, nem tiszta

szándékkal elindított történet fordul a visszájára, egyes napokon, szinte

már követhetetlen mértékben. Minél kevésbé tiszta a szándék, annál

gyorsabban fordul visszájára a tett. Ezt nem nehéz belátni, elég, ha az

ember megnézi az aktuálisan zajló világpolitikai eseményeket. Amikor

annak idején Oroszország vezetője elindította az úgynevezett “különleges

hadműveletet”, többen úgy vélték, egy hét alatt befejeződik a történet.

Nem így lett. Amikor Izrael területén a Hamasz támadásokat hajtott végre,

többen úgy vélték, egy hét alatt megérkezik a válaszcsapás, és befejeződik

a történet. Nem így lett. Ami kicsiben, az nagyban is működik, és fordítva.

Napi szinten, egyre több “hatás-visszája hatás” figyelhető meg a

világpolitika területén, egyéni szinteken is.

Magasabb megértési és rezgésszinten működve, az egyén könnyen

tapasztalhat egyre növekvő köztudati zajt, napi szinten előforduló

energetikai anomáliákat, erős fáradtságot, energiahiányt, hol előbukkanó,

hol eltűnő, furcsa fizikai tüneteket, egyes napokon erőteljes lehangoltságot

stb. Részemről voltak olyan napjaim, amikor úgy éreztem, mintha a “vihar

szemében” állnék. Körülöttem minden kavargott, süvített, innen szállt el

valami, onnan szállt el valami. Olykor leguggoltam, mert ha állva maradok,

eltalált volna valami, máskor arréb léptem, hogy elsüvítsen mellettem az

arra repülő tárgy. Amennyiben az ember nem figyel befelé, hanem “utat

enged a félelmeinek”, attól fél, valami eltalálja, nem tud megállni a lábán

stb., akkor bizony nagy esélye van arra, hogy mindez bekövetkezzen. Én is

estem el párszor, ki nem? A felállás, lábra állás a lényeg. A vihar el fog

múlni, kisüt hamarosan a nap is, ám, addig célszerű “kitartani”,

megmaradni abban a belső középpontban, melyből kezelhető az aktuális

helyzet, vagy/is, mielőbb visszatalálni a belső középpontba, hamár az

ember kilendült onnan.

Köztudatilag “harcosabb” napokon, valóban sokat tud segíteni, amikor az

egyén “bekuckósodik a belső csendjébe”, s onnan végzi napi

tevékenységeit, ám mivel a Földön élő minden egyes embernek, van még

mit tanulnia feltétel nélküli szeretet és elfogadás témakörben, lehetnek

időszakok, amikor az egyén egyszerűen nem tud “bekuckósodni”,

másképpen megfogalmazva, Felettes Énjével való kapcsolata meggyengül,

egója átveszi az irányítást az egyén működése felett, a Felettes Énnel való

kapcsolat, látszólag megszakad. Látszólag, mert minden egyes embernek

van Felettes Énje, mely "nem megy sehová", ott van, figyel, tiszteletben

tartja az ember szabad akaratát, akkor válaszol, akkor javasol, amikor az

ember felé fordul, kérdez, és meghallja a szavát.

Amennyiben az egyén napról, napra egyre frusztráltabbnak, fáradtabbnak,

kimerültebbnek érzi magát, jó eséllyel napi szinten csatlakozik a

köztudatra. A köztudatról lehetséges lecsatlakozni, amennyiben az egyén

úgy dönt, és ráutaló magatartást tanusít. Nem szükséges ehhez napi

szinten “bújni” a híreket, hallgatni az aktuális asztrológiai előrejelzéseket

stb. Van, akinek ez segít, van, akinek az, változó. Van, hogy az embernek

kifejezetten nem javasolt jelenleg híreket olvasni, mert éppen olyan

folyamatban van benne, melyet megzavarhat a hírek olvasása. Részemről

az utóbbi időszakban kevesebbet olvastam a napi híreket, inkább csak

akkor, amikor azt érzékeltem, nagyobb a “nyüzsgés” köztudati szinten.

Megnéztem, “ja, hogy Oroszországban választásokat tartanak, ezért érzek

nagyobb frusztrációt? Ok. Van ezzel a történettel most dolgom, vagy nincs?

Van, ez, meg az, meg emez. Akkor erről a történetről, itt és most

lecsatlakozom. Hogyan? Elvitelkéréssel, döntéssel a másképpen működés

mellett, és segítség kéréssel az ÉgiFöldi Segítőktől, és a Felettes Énemtől,

hogy mostantól amit eldöntöttem, az így is legyen”. Ennyi.

Visszatérve az egyre növekvő gyakoriságú viszzájahatások egyéni szintű

kezeléséhez. Ami jelenleg történik a világban, azt egyéni szinten el is

szükséges bírni. Néhány héttel ezelőtt pl., számomra igen határozottan

megérkezett az üzenet, mely szerint rakjak nagy rendet a lakásban,

dobjam ki a már nem szükséges dolgokat, rendszerezzek, tehát kifejezetten

fizikai szinten végezzek tisztítást. Ezen kívül, nézzem át, mit eszem, mit

iszom, alakítsam át a táplálkozási szokásaimat, mert van, amire már nincs

szükségem, van, amire meg igen. Erősödési, felkészülési időszak van, a

továbblépéshez fontos megállni, újragondolni dolgokat, másképpen

működni, mint eddig. 

A Föld rezgésszintje, elérte azt az értéket, melyen egyre kevésbé működik

a hatalommal történő visszaélés. Ez a rezgésszint itt van, rá lehet

csatlakozni, amennyiben az egyén testileg/lelkileg/szellemileg elbírja a

rácsatlakozást. Amennyiben nem, marad a köztudatra való rácsatlakozás,

az egyre alacsonyabb megértési és rezgésszinten való működés.

Többen jelenleg csak állnak, várakoznak, se előre, se hátra nem lépnek,

kérdés, tudatosan teszik ezt, vagy pl. megdermedve a félelemtől.

Amennyiben tudatosan teszik, érthető, olykor fontos megállni, töltődni,

újratervezni dolgokat, hozzáerősödni a következő lépéshez, amennyiben

tudatosság nélkül...hát igen, az egy igen ijesztő tudatállapot bír lenni. A

“köztudati verkli” hamarosan nagyobb sebességre kapcsol, egyáltalán nem

mindegy, magával rántja-e az embert, vagy csak az elsüvítő tárgyak száma

gyarapodik a “vihar szemében”, melyek elöl olykor el lehet hajolni, le lehet

guggolni stb., teljes bizonyossággal tudva, hamarosan kisüt a nap.

Az emberek jelentős része, számtalan asztrális, mentális, fizikai szállal van

összekötve egymással. Minél inkább emelkedik a Föld rezgésszintje, annál

erőteljesebben lehetnek érzékelhetők a hatalom és hála hitrendszere

szerinti működések egyéni, közösségi szinteken. Miért? Azért, hogy az

ember felismerje eme működéseit, és változtatni tudjon rajtuk. Elvárásod

van egy kapcsolaton belül? Jöhet egy rossz érzés, egy fura gondolat, egy

szúró érzet a testben. Egy jelzés arra, “Hahó. Ezzel itt és most dolgod van.

Nem később, vagy majd, itt és most. Ismerd fel, értsd meg, engedd el, kérj

ehhez segítséget, már, amennyiben szándékodban áll változtatni.” Ha nem,

majd lesz ismétlés, nagyobb jelzés, érthetőbb figyelmeztetés, ameddig meg

nem érted, és nem változtatsz. Nem azért, mert az ÉgiFöldi Segítőknek, a

Felettes Énednek, vagy Istennek, a Teremtőnek stb., nincs más dolga,

minthogy “téged ugráltassanak”, hanem azért, hogy ha már lehetőséged

van felcsatlakozni a Föld egyre emelkedő rezgésszintjére, ha már van

lehetőséged feltétel nélküli szeretetben és elfogadásban élni, amit

egyébként leszületésed előtt te vállaltál, akkor ezt lehetőleg minél

könnyebben, minél lazábban, meg is tudd tenni.

Ezen a magasabb rezgésszinten, energetikailag nem működőképesek az

elvárások, az alá/fölérendeltségen alapuló függések, nem azért, mert egy

“emberiségnél fejlettem szellemi lény megelégelte az emberek kisded

játékait, és visszaküld egyéneket a startvonalra”, hanem azért, mert

magasabb rezgésszinten, mások az energetikai szabályok. Nyilván ez nem

opció olyan emberek számára, akik ragaszkodnak a “régi szabályokhoz”,

csakhogy ha ragaszkodik ehhez valaki, ha sem, a történet olyan formában,

mint régen, egyre kevésbé működik. Lehet próbálkozni, többen teszik, lehet

erőszakkal élni, többen teszik, a következmények nem maradnak el.

Hamarosan a “köztudati verkli” nagyobb sebességre kapcsol. Jelzem még

egyszer, nem mindegy, az embert magával rántják-e a folyamatok, saját fel

nem dolgozott tudattalan programjai, működései okán, vagy érzékeli a

rángatásokat, rántásokat, kapaszkodásokat, tudatában van annak, mi,

miért történik, ugyanakkor szilárdan, egyenes derékkal áll a lábán, kitart az

“eredeti célja mellett”, hogy emberként, feltétel nélküli szeretetben és

elfogadásban éljen. Milyen csodálatos szó is a “kitartás”. Javasolt tehát

felkészülni, erőt, bátorságot gyűjteni, s amennyiben mód van rá, nem

elengedni a Felettes Én “kezét”. Ez amúgy sem lehetséges, csupán az ego

hajlamos erről megfeledkezni, no de sebaj, van ez így. Előbb-utóbb az ego

is belátja, “uralkodás helyett”, számára is könnyebb, és örömtelibb

“elfoglaltság’, a Felettes Énnel való egyenrangúság, együttműködés.

 

Köztudati hatások 2024.02.26., hétfő

Tompaság, ingerlékenység, beletörődés, csömör, értetlenség,

motiválatlanság, közöny, fásultság, kedvetlenség van jelen nagyobb

számban jelenleg köztudati szinten. Magasabb megértési és

rezgésszinten működve, többen érzékelhetik, mintha valami nehéz,

ragacsos, nyúlós „massza” húzná vissza az embert az alacsonyabb

minőségű érzések, gondolatok felé. Érzetek szintjén, ez nehezebb mozgás,

fáradtság, szív körüli „üresség érzet” formájában jelentkezhet, egyeseknél

a szorongások, tudattalan félelmek hatására, gyomorpanaszok

jelentkezhetnek stb. Eme érzéseket, gondolatokat, érzeteket, kéréssel el

lehet vitetni gyógyító helyükre.

A Föld rezgésszintje emelkedik, egyre több minden kerül felszínre a

tudattalanból. Van, aki foglalkozik a tudattalanjából előjövő dolgokkal,

felismeri, tudatosítja azokat, változtat a saját működésén, van, aki nem

foglalkozik velük, a maga következményeivel. Sokan vannak, akik

csalódtak, kiábrándultak, megsértődtek, mert a „belső fejlődésük” nem

hozott olyan változásokat az életükbe, melyekben reménykedtek, vagy nem

olyan gyorsan. Ezzel sincs semmi baj, eme „ego szintű beakadáson” is felül

lehet emelkedni, amennyiben az ember úgy dönt. Az ego olykor nagyon

meg tud sértődni, ha nem az van, amit akar. Van ez így. Minden embernek

joga van abban a tudatállapotban „csücsülni”, amilyenben akar, részemről

nincs szándékom megsértődni az ÉgiFöldi Segítőkre, és a Felettes Énemre.

Miért is tenném? A Felettes Énemnek van rálátása arra, mire van

szükségem valójában, az egómnak nincs erre rálátása.

Többen „küzdenek” jelen időszakban, ilyen-olyan fizikai szintű

problémákkal, így az egészség kérdésköre kiemelt jelentőséggel bír

jelenleg, s egyre inkább. Az én olvasatomban az egészség azt jelenti,

testi/lelki/szellemi egyenrangúságban, együttműködésben élek, a Felettes

Énem javaslatai alapján, egyre inkább a nap 24 órájában. Az 5.d-ben

legalábbis ezt fogja jelenteni az ember egészséges működése. Addig meg

van a Föld emelkedő rezgésszintjével történő egyenrangú, együttműködő

emberi működés tanulása, melynek egyik módja, az embert megérintő,

aktuálisan előjövő tudattalan tartalmak feldolgozása. Sok ember egója még

mindig keresi a „kiutat”, hogy megússza a Felettes Énnel történő

egyenrangúság, együttműködés megtanulását. Dacol, sértődik, felelősséget

ruház át, alapjaiban nem változtat, csupán a hatalom és hála hitrendszerén

belül vált irányt. Aztán meg nem érti, miért nem működik a történet, miért

fordul a visszájára amit akart. S megint csak sértődik, dacol, hisztizik,

kiabál stb. Mi ez, ha nem mókuskerék, „ördögi kör” stb.? Így aztán érthető

a köztudati szinten lévő csömör, beletörődés, reménytelenség,

kilátástalanság stb. érzéseinek, gondolatainak tömeges előfordulása is.

Ez így „hosszútávon” nem fog tudni működni, az ember egészségére

történő „negatív” következmények nélkül legalábbis nem. S erről nem a

Föld tehet, melynek emelkedik a rezgésszintje, nem is az ÉgiFöldi Segítők,

a Felettes Én, a Szaturnusz, a Plútó, a terapeuta, a „nehéz gyermekkor”, a

jelenlegi rendszer, az ember párja stb. Ez mind-mind arról szól, ahogyan az

ember eddig működött, az már egyre kevésbé működik. Nem megy, hiába

„erőlködik”, hiába hibáztat, hiába lázad, eme régi működéssel, egyre inkább

csak árthat magának. Amennyiben pedig az ember huzamosabb ideje

nem érzi jól magát a bőrében, az nem elég motiváció ahhoz, hogy minden

tőle telhetőt megtegyen a „jó(ll)étéért”? Mi a teendő? Javasolt megnézni,

mi az, ami működik az egyén életében, azt megtartani, ami nem működik,

azon meg változtatni. Nem szükséges "kiönteni a gyereket a fürdővízzel

együtt", elég azon változtatni, ami nem működik. Röviden, közérthetően

megfogalmazva: "Nagyon jó vagy" mentális szinten? Szuper. Lelki szinten

hogy állsz? Ja, hogy az emberi kapcsolataiddal akadnak problémák, nem

tudsz egészségesen kötődni másokhoz stb. Nem baj. Óriási dolog, hogy ezt

felismerted, javasolt ezen a történeten dolgoznod. Az ego mit fog

valószínűleg akarni? Azt, amit már eddig megszokott. Pl. a huszadik,

ötvenedik anyagilag jól működő céget akarja megalapítani, anélkül, hogy a

"társulás" lelki oldalával foglalkozna. Egyszerűen ne hagyd, hogy az ego az

"orrodnál fogva vezessen", tanulj valami újat. Hát nem csodálatos az élet? 

Mindig lehet valami újat tanulni.

Ahol hála van, jólét van, bőség van, ott az van, ahol hiány van,

elégedetlenség, félelem a jövőtől, ott az van. U.i.: Egyre több ember ébred,

egyre több ember működik magasabb megértési és rezgésszinten, mint

akár 2-3 évvel ezelőtt, ami hatással van a köztudat állapotára is. Így aztán

jelzem, az aktuális, alacsony rezgésű asztrál, és mentál programok mellett,

egyre több magas rezgésű program is jelen van a köztudatban, s

remélhetőleg, egyre több lesz belőlük. A hét mottója: Rendszerváltás

helyett, hitrendszer váltás.

 

Köztudati hatások 2024.01.26., péntek

Hetente egyszer, besegítek egy társasházkezelő cég adminisztrálásába. Az

iroda bútorai, a 70-es, 80-as éveket idézik, a többség abból a korból

maradt vissza. Abból a korból, amikor a cég vezetője is „fénykorát” élte,

egy magyar állami nagyvállalat középvezetőjeként. Az irodai szék, melyen

évek óta dolgozom, idővel „veszített tartásából”, kényelmetlenné vált, nem

esett jól az ülés rajta, ám úgy voltam vele, sebaj, hetente egyszer, jó lesz

nekem ez a szék is. Aztán egyszer megfájdult a derekam, és a szék,

„nagyon nem lett jó, heti egy alkalommal sem az ülésre”. Arra gondoltam,

örülnék egy kényelmesebb ülő alkalmatosságnak, elképzeltem, ahogyan

elhelyezkedem benne, s örömmel tölt el az ülés. Néhány másodpercig,

elmerengtem ebben a vízióban, majd csináltam tovább a dolgomat. A

minap bementem a munkahelyemre, kinyitottam a lépcsőház ajtaját, s

fordultam volna be jobbra, a földszinti iroda bejárati ajtaja felé, amikor

megláttam, hogy az ajtótól két méterre, ott áll egy irodai szék, rajta felirat,

„elvihető”. Pontosabban, ez inkább egy fotel volt, a maga teljes

pompájával. Alig használt, bőrhuzattal bevont, hatalmas fotel.

Látszott rajta, „nem mai darab”, ugyanakkor nagy becsben tartott, masszív

„szépség” volt. Egykori tulajdonosa, még a port is letörölte róla, mielőtt

lerakta a lépcsőházban. A társasházkezelő cég tulajdonosa, általában

délelőtt tíz óra előtt, nem jött be a munkahelyre, én kilenc órára jártam be,

ám aznap ő is megérkezett kilenc óra után pár perccel. Ott álltam az

„elvihető” irodai fotel előtt, csodáltam a szépségét, majd amikor a

cégvezető megérkezett, megkérdeztem tőle, lecserélhetem-e a saját

székemet, erre a másikra. Bólintott, a csere megtörtént néhány percen

belül, lett egy hatalmas, kényelmes, masszív irodai fotelom, melyben

örömmel töltött el az ülés:)). Köszönöm az ÉgiFöldi Segítőknek, és a

Felettes Énemnek, többek között azt is, hogy még a szállítás költségét is

"megspórolták" nekem:)). 

Az ego a „végtelenségig” képes ragaszkodni ahhoz, hogy ő határozza meg,

hogyan valósul meg az ember 1-1 elképzelése, terve. Nem egy emberrel

találkoztam, aki hosszú órákat, hónapokat, éveket töltött el „agyalással”

arról, hogyan tudja megvalósítani az elképzeléseit. Aztán, „nem ment ez így

sem, nem ment az úgy sem”, az ego „vergődésébe”, szépen, lassan

felörlődhetett az egyén. Amennyiben az ember nem képes belátni,

„tévedtem, megértettem, ez az út nem oda vezet, ahová menni szeretnék,

itt és most, ezt a fajta működést, részemről befejeztem, mostantól

másképpen működöm, mint eddig (ilyen, és olyan formában), s ehhez

kérem az ÉgiFöldi Segítők, és a Felettes Énem segítségét, hogy ez így is

legyen", akkor bizony maradhat az "ego vergődése" is, a maga

következményeivel.

Közben, ott vannak sok ember körül a lehetőségek, ott vannak a

megoldások a továbblépéshez, fejlődéshez, csak éppen ahhoz, hogy az

egyén észre is vegye azokat, célszerű kijönnie a „vergődős” tudatállapotból,

és kinyitnia a szemét. Magyarán, „agyalsz a hogyanon”, vagy észreveszed

azt, hogy ott van az orrod előtt, ami a tiéd. Az ego olykor nagyon gyáva bír

lenni. Képes félni a változástól, egyesek egója a boldogságtól, szabad léttől

is. Aki gyermekkorában a szeretetet a bántalmazással azonosította, az az

egyén, hosszú-hosszú ideig is képes bántani önmagát, a környezetét. Egy

bántalmazó dinamikával működő, örömre, boldogságra, szeretetre vágyó

embernek, olykor hiába mondod, „mikor hagyod abba önmagad

bántalmazását, s kezdesz el örömteli életet élni?”, legtöbbször csupán

„emberfeletti” belső munka árán, kezdhet el lépésről-lépésre

együttműködni az ego, a Felettes Énnel. Előző mondatban, a lényeg nem az

„emberfeletti munkán” van, hanem azon, hogy ezt a munkát, lehetséges

elvégezni. Lehetséges változtatni, amennyiben az embernek van szándéka

a változásra, ehhez segítséget kér az ÉgiFöldi Segítőktől, és a Felettes

Éntől, és ráutaló magatartást tanusít. Milyen érdekes is a magyar nyelv.

"Emberfeletti" munka alatt mit is értünk? Felettes Én szintű működést

például.

A Föld rezgésszintje emelkedik. Az az ember, aki egyre inkább képes a Föld

emelkedő rezgésszintjével egyenrangúságban, együttműködésben létezni,

napról-napra tapasztalhatja, tervei valóra válnak, materializálódnak,

anélkül, hogy meghatározná a „hogyant”. Azt célszerű az ÉgiFöldi

Segítőkre, és a Felettes Énre bízni, hiszen nekik van rálátásuk arra, mire

van szüksége az egyénnek. Az egónak nincsen rálátása erre, nem is lehet,

kivéve a stabil, Felettes Én szintű egyéni működést.

Az az ember, aki nemhogy együttműködni nem szándékozik a Felettes

Énjével, tudomást sem akar venni annak létezéséről, nos, az az ember is

materializál, kérdés az, hogy mit. Amennyiben az egyénnek nem tetszik az,

ami körbeveszi őt, akkor bizony van még mit feldolgoznia pl.

felelősségvállalás témakörben.

Ezzel sincs semmi baj, minden egyes embernek lehetősége van a tanulásra,

emberként való fejlődésre, még mindig lépésről-lépésre történő haladás

van.

Az egónak is el lehet magyarázni, „attól még, hogy évekig rohangált körbe-

körbe a mókuskerékben, rengeteg időt, és energiát fordítva a történetre,

semmi baj nem történik, ha ezt a fajta működést, itt és most befejezi, és

mostantól másképpen működik, mint eddig.” Ez is a tanulás része, az

emberi fejlődés, amúgy sem lineális, hanem spirális, mostantól kipróbálhat

valami egészen újat, hátha ráébred arra, ez neki is jó. Miért is ne? 

Végül, és nem utolsósorban, azoknak szeretnék üzenni, akik úgy érzik,

„legszívesebben elbújnának egy lyukban, a szobájuk sarkában stb., és

azt szeretnék, ha mindenki békén hagyná őket”. Ez egy program, melyet

célszerű kérni elvitelre gyógyító helyükre. Az esetek jelentős részében,

arról van szó, hogy az anyaméhben, sok embernek voltak kellemes

tapasztalatai. Egyesek ott tapasztalták meg a biztonságot, melyben azóta

sem volt részük. Egészen addig, ameddig az egyén nem tapasztalja meg a

„belső biztonságot”, azt, hogy mindentől, és mindenkitől függetlenül is

biztonságban van, hiszen van Felettes Énje, a vele való kapcsolatnál

nagyobb biztonság, nem létezik, nos, addig valószínűleg még van min

dolgoznia. Anyához fűződő viszony, anyai programok, és társai, a javasolt

irány. A Föld rezgésszintje továbbra is emelkedik, ez egyesek számára

egyre inkább érzékelhető, látható. Az nem mindegy, valaki nyitott-e a

csodákra, tesz is azért, hogy a csodák megnyilvánuljanak az életében,

vagy továbbra is "vak marad a változásra", s egy "letűnt világ romjaival néz

farkasszemet, nap, mint nap".

 

Köztudati hatások 2024.01.12., péntek

Az elmúlt időszakhoz képest, jelenleg jóval dinamikusabb, felfokozottabb a

köztudat. Több embernek kifejezetten kedve van ügyeket intézni,

tevékenykedni, egyéni szinteken is érzékelhető egyfajta mozgalmasabb,

derűsebb energetika. Ugyanakkor, nem tisztázott célok esetében, az egyén

hajlamos lehet a cél nélküli rohangálásra, nyüzsgésre, egyesekben

megnőhet a belső feszültség, idegesebben, hisztérikusabban reagálhatnak

bizonyos helyzetekre, az egyén úgy érzékelheti, „azt sem tudja, mihez

fogjon, annyi mindent szeretne megcsinálni egyszerre”, elkezdhet valamivel

foglalkozni, amitől egy idő után elmegy a kedve, máshoz kezdhet, amit

szintén félbehagyhat stb. A második esetben, célszerű először is letenni

"mindent", és végiggondolni, melyek az aktuálisan legfontosabb tennivalók,

majd pedig rohangálás, kapkodás nélkül, a feladatokra összpontosítva,

azokat kényelmesen, önerőszak nélkül megcsinálni.

A tegnapi nap folyamán Újhold volt. Többen érzékelhetnek most késztetést

a megújulásra, arra, hogy „másképpen, más formában” éljék az életüket.

Van, aki külső helyzeteket enged el, van, aki belső működéseket, van, aki

is/is, megértési és rezgésszint kérdése, kinél, melyik történet zajlik éppen.

Egy mai hír, arra hívta fel a figyelmet, Magyarország több városában is

veszélyes a levegő minősége. Ezen azért érdemes lehet elgondolkodni.

Megújulás, új életszakasz, „friss levegő” jeligére. Az elmúlt hetek terápiás

tapasztalatai alapján azt látom, több emberben, erős igény van már jó ideje

a változásra, ugyanakkor nagy volt a félelem, az ego bedacolt, sehogy sem

akart szóba állni a Felettes Énnel. Hasonló helyzetben, az ember hajlamos

hosszú ideig őrlődni, „főni a saját levében”, szenvedni, eljuttatni önmagát

rendkívül alacsony tudatállapotokba, olyanokba, ahol cseppnyi friss levegő

sincsen, csak áporodott, sűrű, használt, veszélyes minőségű. Amikor az

egyén ragaszkodik eme tudatállapotához, olykor nem egyszerű megértetni

vele, hogy ha egyszer neki nem jó ez a tudatállapot, akkor jöjjön ki belőle.

Sokszor megkapom erre a feltevésemre válaszul a következő mondatot:

Persze, mintha ez olyan egyszerű lenne. No, meg rengeteg háttérdühöt a

mondat mögött, mert az ego nem szokta szeretni a hasonló

megnyilvánulásokat. A helyzet az, hogy ez valóban ennyire egyszerű.

Csakhogy…

Az élet eme végtelenül egyszerű nagyszerűségére, az emberben

gyermekkora óta „pakolódnak” azok a programok, programkötegek, melyek

eme csodás működést, bonyolulttá teszik. Eme programokat,

programkötegeket „levetve”, az embernek újra lehetősége van

megtapasztalni a lét végtelen egyszerűségét, az örömteli életet. Akkor meg

miért is ragaszkodna az egyén egy olyan működéshez, mely egyre több

gyötrelmet okoz számára? Vajon mi lehet fontosabb az egészségnél, lehet

egyáltalán valami fontosabb? Ragaszkodni valamihez, ami megszokott

ugyan, csak éppen nem működik már, elveszett a lényege, az, ami miatt

annak idején egyáltalán megszületett. Amennyiben nincs lényeg, csak sivár,

acélos, masszív falak maradtak, melyek körbezárják a kiüresedett lényeget,

vajon van-e ott még keresnivalója az embernek? Keresnivalója talán akad,

találnivalója, aligha. Ami segíthet, a „félek, ugyanakkor megyek” mondat.

Több embernek lehet most belső konfliktusa abból adódóan, hogy nincs

összhangban a tudatossága, és az intuíciója. Célszerű ezzel foglalkozni, akit

ez érint, hamarabb „ki fog látni a fejéből”. Eme programot amúgy is

javasolt kérni elvitelre gyógyító helyére az ÉgiFöldi Segítőktől, és a Felettes

Éntől. Végül, de nem utolsósorban, azoknak, akik a „mindig menni kell

valahová” program szerint működnek, javasolt eme programot ugyancsak

kérni elvitelre gyógyító helyükre. Miért is szükséges mindig menni

valahová? Ki mondta ezt? A Felettes Én biztosan nem.

Az ego menni akar, csinálni, tapasztalni, nyüzsögni, intézkedni, amivel nincs

is semmi baj. Kérdés az, a Felettes Én javaslatai alapján teszi a dolgát,

vagy éppen előkerült az ember tudattalanjából egy programköteg, mely

„mozgásra készteti” az egyént, ám tudatosság hiányában, el is

takarja szemei elől a valóságot...

 

Köztudati hatások 2023.12.04., hétfő

Köztudati szinten, jelenleg igen erőteljesen jelen vannak a nyűgösség,

tompaság, nehézkesség, nyomottság érzetei/érzései/gondolatai, a “Nincs

kedvem semmihez. Semmi nem működik. Ismét olyan döcögősen megy

minden.” programjai. Többen érezhetik, “elegük van mindenből, inkább

abbahagyják, amivel hosszú ideje nem boldogulnak, betelt a pohár. Megint

kezdődik elölről minden, ugyanaz a történet, amelynek sosem lesz vége.

Unom”. Eme érzeteket/érzéseket/gondolatokat, kéréssel el lehet vitetni

gyógyító helyükre.

Többségében “régi”, jól ismert történetek jöhetnek elő, melyeken az egyén,

“már régóta rágódik”. Mint az elakadt lemez, újra és újra ismételgeti

valami ott legbelül a “fals szólamokat”, ami már önmagában is igen

frusztráló lehet az egyén számára. Mivel igen nagy jelenleg a tompaság is

köztudati szinten, egyesek “könnyebben” azonosulhatnak eme

érzetekkel/érzésekkel/gondolatokkal, éberségük jelentősen tompulhat, amit

célszerű megelőzni, vagy mielőbb felismerni, egyébként a folyamat

könnyen vezethez tudatállapot szűküléshez. Az “ez nem megy, az nem

megy, semmi sem megy” programokkal való azonosulás helyett, célszerű

úgy tekinteni a történetre, hogy “jelenleg azt érzem, gondolom, hogy ez

nem megy, az nem megy, semmi sem megy”. Részemről nincs szándékom

azonosulni eme érzésekkel, gondolatokkal és kérem őket elvitelre gyógyító

helyükre az ÉgiFöldi Segítőktől és a Felettes Éntől. Mindez azt is jelenti,

hogy pl. a tudatosítás, megy az egyénnek, azaz a "semmi nem megy"

kijelentés, nem is igaz.

Bizonyos megértési és rezgésszinteken, erős, ellenállásra hajlamos ego

meglétével, az ember igen sok külső/belső küzdelmet élhetett meg az idei

évben. A Föld rezgésszintje nő, egyre inkább bomlanak fel a hatalom és

hála hitrendszere szerinti működések egyéni/közösségi szinteken, a

tudattalanból is egyre több minden kerül elő, amivel fontos foglalkozni,

amennyiben az ember egészségben szeretne élni, “nem csoda”, hogy

egyesek igen sok frusztrációt élhetnek meg jelen időszakban. Itt is az a

kérdés, az ember azonosul-e a frusztrációival, vagy megtanul nem

azonosulni velük. Hogyan? Megfogva azt a “gordiuszi csomót”,

megnézve, különválasztva a szálakat, megértve, feldolgozva, elengedve

amit tud, és nem "ücsörögve" rajta a szükségesnél tovább.

Lehet nyugodtan tovább menni, némileg megkönnyebbülve, tenni az ember

dolgát, majd, ha ismét előjön az a bizonyos "frusztrációs csomag",

remélhetőleg kisebb súllyal, kevesebb csomóval, ismét elővenni, megnézni,

megérteni stb. Lépésről-lépésre haladva, elfogadva azt, hogy bizonyos

működések, lehet, hogy nem kopnak ki azonnal az emberből, elő-

előjöhetnek még, olykor nagyobb mélységeit is megmutatva, fájhatnak,

sajoghatnak, kínozhatnak, ezzel sincs semmi baj.

Jelen időszakban is sokan találkozhatnak, leírtakhoz hasonlatos, “unalomig

ismételt” helyzetekkel, a feladat továbbra is az, ami eddig, az aktuális

"rendrakás". Beletörődés közeli tudatállapotba kerülöknek ajánlatos

megnézniük, mennyit sikerült fejlődniük az elmúlt években a történettel,

annak kezelésével kapcsolatban, mert ha már "idáig eljutottak",

valószínűleg sokat fejlődtek, csak esetleg ezt eddig nem vették észre:)).

Előbb-utóbb átfordul a történet, energetikailag kikopik a működés,

okafogyottá válik, s ha már az ember szívből tud nevetni azon, mit

művelt egykor önmagával, nos, akkor valószínűleg begyógyult maga a seb

is.

 

Köztudati hatások 2023.11.28., kedd

Igen erőteljes, elsősorban asztrális tisztulási folyamatok zajlanak most

köztudati szinten. A szomorúság, megtörtség, beletörődés,

reménytelenség, kilátástalanság, közöny érzetei/érzései/gondolatai is

nagyobb számban fordulhatnak elő jelenleg a köztudatban, melyeket

célszerű kérni elvitelre gyógyító helyükre az ÉgiFöldi Segítőktől, és a

Felettes Éntől. Már „jó ideje” azt érzékelem, mintha az orosz-ukrán

helyzethez hasonlatosan, „beállt volna a front” köztudati szinten is. Sok

ember „küzd” jelenleg olyan (élet)helyzetekben, melyek már „jó ideje”

fennállnak és megoldatlanok, a békésebb időszakokat, harcosabb,

küzdelmesebb időszakok követik az életükben, ám a megoldás/feloldás,

csak nem akar megszületni, az ember újra és újra visszakerül a

„startvonalra”. Egyesek úgy érzékelhetik, fogytán az erejük, nemhogy nem

fejlődnek, egyenesen visszafejlődnek (anyagilag, lelkileg, szellemileg, is-is),

ami nyilván az eddiginél alacsonyabb tudatállapotokat is eredményez. Az

ego hatalmi törekvései szempontjából, jelenleg sok embernek „nagyon

nehéz időszaka” van, mert nem az van, amit az ego akar. Ki, hogyan kezeli

ezt az időszakot, változó, van, aki rendszeresen dühöng, van, aki elfojtja az

érzelmeit, és depresszív érzetek/érzések/gondolatok között tölti napjait,

van, aki a közöny tudatállapotában rekedt. Felsorolt tudatállapotok egyike

sem „szívderítő”. Pedig az embernek van Felettes Énje is, minden egyes

embernek van. A Felettes Én szemszögéből, éppen a visszája történik

annak, amit az ego érzékel. Emberként való fejlődés, tisztuló értékrend

egyéni/közösségi szinteken, egy igen aktív, tanulás szempontjából rengeteg

lehetőséget „tartogató” időszak. Amennyiben az ember célja a

hitrendszerváltás, és a Felettes Én szintű, stabil működés, élete minden

egyes helyzetéből tud tanulni, attól függetlenül, az ego azt jónak,

vagy rossznak minősíti.

20-as éveim közepén, úgy döntöttem, megtanulok síelni. Barátaimmal

elutaztunk Szlovákiába, egy síparadicsomba, és jelentkeztünk egy

tanulócsoportba. Felcsatoltuk a sílécet, begyakoroltuk az alapokat, majd azt

a feladatot kaptuk, hogy tárcsás sífelvonóval menjünk fel a közelben lévő

kisebb dombra, az első lesikláshoz. A sífelvonó folyamatosan mozgott, nem

állt meg, mozgás közben lehetett elkapni a tárcsát, befordítani a két láb

közé, és megkapaszkodni a rúdba. Miközben álltam sorban a felvonó előtt,

és néztem hogyan ülnek fel a tárcsára a társaim, belülről nagyon erős

félelmet kezdtem el érezni, mintha egy hang azt mondogatta volna

bennem, „Ez nem a te tereped. Nem fogod megcsinálni. Leesel a felvonóról,

és valami bajod esik.” Annyira erős volt ez a félelem, hogy egyszer csak

kiálltam a sorból, és szóltam a síoktatónak, én inkább másképpen

mennék fel a dombra. A síoktató azt javasolta, próbáljam ki a

gyerekfelvonót, ami pár méterre a felnőtt felvonótól volt, szintén tárcsás

változatban. Odaballagtam. No, és innen kezdődött el életem „egyik

hatalmas küzdelme” a felvonóval. Merthogy sehogy sem sikerült felülnöm

rá. A tárcsát még el-elkaptam, a lábaim közé azonban nem sikerült úgy

betennem, hogy meg is maradjak a tárcsán. Így aztán leestem róla egyszer,

kétszer, háromszor...tízszer. A tizedik alkalom környékén, a hóban fekve,

szétálló sílécekkel elsírtam magam. A kétségbeesés, a tehetetlenség, a

csalódás önmagamban, és a sikertelenség érzetei, egyszerűen

elhatalmasodtak rajtam, s az a 20 éves, önmagát nagyon felnőttnek, és

sikeresnek tartó nagylány, mint a három éves kisgyerek, ott bömbölt

hangosan a hóban fekve, miközben egészen pici gyerekek száguldoztak el

mellette a dombról, profi síléccel, bot nélkül. Végül gyalog baktattam fel a

dombra, megszégyenülve, keserű gondolatokkal telve, melyek szerint „én

még arra sem vagyok képes, amire egy pici gyerek igen”. Ezzel a

gondolattal, érzéssel távoztam arról az utazásról, nem látva meg, hogy a

pici gyerekek a környékről, szinte „síléccel a lábukon bújtak ki az

anyaméhből”, napi szinten gyakorolták, csiszolták a lesiklás technikáját, én

pedig többször is lesiklottam a dombról, volt, hogy nem is estem,

összességében tehát elértem a célomat, amiért arra a helyre érkeztem,

megtanultam a lesiklás alapjait, némi dombra való sétával egyetemben.

Azt a bizonyos programot azonban, mely alkalmatlanságomat bizonyította,

magammal cipeltem még hosszú évekig, számtalan élethelyzetbe, ameddig

el nem jutottam egy látóhoz, aki segített lerakni a "keresztet".

Nos, valami hasonló a helyzet jelenleg a magyar köztudattal is. Köztudati

szinten, igen erőteljesen jelen vannak az értéktelenség, az „én semmit nem

tehetek, semmit nem érek egyedül, nincs ráhatásom dolgokra” érzetei/

érzései/gondolatai, melyeket kérem Merlint, vigye el gyógyító helyükre.

Minden egyes ember, egyedi és megismételhetetlen, és minden egyes

embernek „ráhatása” van a saját életére, ezáltal az egész emberiség

életére. Ilyen hatalmas „ráhatása” van egy-egy embernek a dolgokra. A

hatalom és hála hitrendszerében, alá/fölérendeltség van, a feltétel nélküli

szeretet és elfogadás hitrendszerében, egyenrangúság, együttműködés. A

hitrendszerváltás tulajdonképpen azt jelenti, az ember ráébred saját

egyediségére, megismételhetetlenségére, és megtanulja ezt szíve

mélyéből, feltétel nélkül értékelni, szeretni önmagában, és a többi

emberben. Ennek a folyamatnak vagyunk most mindannyian résztvevői a

Földön. Nemcsak az emberek, az állatok, növények, kristályok stb. csakúgy.

Hogy az egónak ez sokszor nem tetszik? Nyilván. Hogy egészen szélsőséges

érzelmeket, gondolatokat tud megélni az ember eme folyamat során? Igen.

És? Úgy vélem, az az ember, aki már „egyszer hazatalált”, megélte saját

belső csendjében azt a csodálatos, meghittséget, melegséget, biztonságot,

amikor megszűnik a jelen, s jövő, a kérdések értelmüket vesztik, nincsenek

is, mert beleolvadnak a csendbe, s a jelenlét van jelen csupán, a maga

teljes bizonyosságával, hogy létezik... az az ember onnantól fogva, minden

tőle telhetőt el fog követni, hogy újra és újra „hazataláljon”, akkor is, ha

10-szer, 20-szor „leesik arról a tárcsás felvonóról”, akkor is, ha a kapcsolat

a Felettes Énjével éppen elvész, s csak hatalmas munka árán állítható

helyre újra, akkor is, ha…. Ezért a kapcsolatért, megéri, ez az egyetlen

dolog az ember életében, amiért valóban érdemes tenni, tenni,

tenni,... hogy aztán egy szép napon az ember arra keljen, hazaérkezett, s

többé már nem is megy el sehová...

 

Köztudati hatások 2023.11.13., hétfő

Az elmúlt napok, feszültebb köztudati hatásai után, egy kis „elcsendesedés”

tapasztalható most köztudati szinten. Többen elfáradtak az „állandó

rohangálásba”, a „parttalan vitákba”, egyéb összecsapásokba, egyesek számára

jól érzékelhető, a hétfői napok megszokott nyüzsgéséhez képest, jóval

csendesebb a mai napon a köztudat. Az időszak nagyszerűen alkalmas arra, hogy

az egyén pl. megálljon, befelé forduljon, összeszedje magát, végiggondolja, „hol

is tart céljai megvalósításában”, mennyiben változott, ha változott az

értékrendje az elmúlt időszakban, röviden, „rendezze sorait”.

S ha már „sorok rendezéséről” van szó, részemről is szeretném ezt megtenni. Az

elmúlt időszakban, több olyan önismereti témájú írás került a kezembe,

melyekben valamiért, ismét előtérbe került „az ego elpusztításának törekvése”,

a „kell”, „utasít” szavak használata. Mielőtt ezen jelenségről írnék néhány

mondatot, ajánlom figyelmetekbe Gaál Sarolta sorait (köszönöm Saci, hogy

engedélyezted a megjelenést).

 

A váltás kora. A harmadik dimenzió örökségei.

Átmeneti időszakról, váltásról, elsősorban, amiatt beszélünk, mert a régi,

hagyományokon, átörökítésen, másoláson, tekintélytiszteleten, dogmatikus

gondolkodáson alapuló életvitel, és az elfogadáson, a feltétel nélküli szereteten,

együttműködésen, pártatlanságon, tiszta szándékon alapuló életvitel,

egyideleg van jelen. Ki ebben, ki abban hisz, van, aki, váltott, vagy átmeneti

állapotban, a váltáson dolgozik, van, aki elutasít minden változást. Az

értékrendjét, mindenki maga állítja fel, ha erre tudatos igénye nincs, az is egy

állásfoglalás valami mellett. Jelenleg van, aki közömbös, érdektelennek tart sok

mindent, ami régebben érdekelte, foglalkoztatta, esetleg csalódásai okán van

jelenleg ebben az állapotban, mivel nem azt”kapta”, nem az történt, amit elvárt.

Az elvárásokkal sincs semmi baj, ez is hozzátartozik a tanulási folyamatainkhoz.

Az elvárások szintjei is változóak, plusz, van tudatos és tudattalan elvárásunk.

Ezzel sincs baj, jelenleg az emberek jelentős hányadának van tudattalan

elvárása, így nem csoda a katyvasz, amiben élünk. Az útvesztő falai, nagyrészt

elvárásokból, elfojtásokból, felelősség hárításból épültek és épülnek ma is. A

kvantum fizikával foglalkozók mai álláspontja jól tükrözi azt, ami a

közállapotokat jellemzi, azaz, a részecske, a megfigyelő elvárásai szerint

viselkedik, ez a tétel, nemcsak a kísérletek végzése közben igazolódik, illetve a

kísérleteken, megfigyeléseken alapul, de fellelhető a mindennapi életünk ezernyi

formájában. Az egyik legnagyobb „probléma”, hogy az elvárásainknak, se szeri,

se száma, ráadásul az elvárásaink nagy része, tudattalan, és mivel az energia

„követi” az elvárásainkat, esetenként furcsa, nem várt helyzetekben találjuk

magunkat, aggódunk is, ha, kell, ha, se. Néhány gondolatot szeretnék ezzel

kapcsolatban megosztani ezen a fórumon. A „múltkor is így volt”, „ a sors akarta

így”, „ennek így kellett lennie”, „ ez a karmája”, „ez mindig így megy”, „úgy se

lehet, mit tenni”, „ezeknek, mindent lehet”, „úgy se érdekel senkit, mi van

velem”, stb., ilyen és ehhez hasonló mondatok nap, mint nap hangzanak el

anélkül, hogy aki kimondja, tudatában lenne, hogy ezek elvárások,

feltételezések, és milyen hatásaik lesznek. A fent említett működések, mind a

harmadik dimenziós múlt örökségei, minden, mi ma történik, a látszat

ellenére, egy jobb jövőt készít elő, ebben, lesz, aki partnered lesz, lesz, aki

nem, ezt nem mindig könnyű elfogadni, de nem lehetetlen. (2017. május 11. Gaál

Sarolta)

 

Visszatérve „az ego elpusztítása” programhoz. Az egót nem szükséges

elpusztítani, sőt, az egóra szükség van ahhoz, hogy az ember megtanuljon

Felettes Énje szintjén működni. Ego nélkül, ez nem fog tudni működni. Jelen

időszak egyik legnagyobb „köztudati elakadása”, meglátásom szerint, éppen az,

hogy sok ember egója meg van rémülve. Egyre többször fordul elő, nem az van,

amit az ego akar, ez már önmagában is igen ijesztő bír lenni az ego számára, „hát

ha még el is akarják őt pusztítani”… Az egót megtanulni „jól szeretni”, olykor

nem egyszerű feladat, ám nem is lehetetlen. Ameddig az ego meg nem nyugszik,

újra meg nem jön a kedve a Felettes Énnel való együttműködés megtanulásához,

mégis, hogyan akar az egyén emberként tovább fejlődni? Az ego átlényegítése, és

elpusztítása között, hatalmas a különbség. Akinek szándékában áll elpusztítani a

saját egóját, ám tegye, szabad akaratában áll ezt tennie, részemről a célom az,

hogy az egóm megtanuljon egyenrangú "partnerként" együttműködni a Felettes

Énemmel.

A kövekező program, melyről szólni szeretnék, a „Felettes Én utasít” nevezetű.

Szabad akarat lévén, a Felettes Én javasol, nem pedig utasít. Akinek a Felettes

Énje utasításokat közöl, az az ember valószínűleg nem a Felettes Énjével

beszélget, sokkal inkább „egy köztes elementállal”.

A „kell” szó használatáról is többször írtam a fórumon. A „kell” szó mögött,

önerőszak áll. Semmit nem „kell” megtenni, csupán ajánlott, lásd fentebb

leírtak, a Felettes Én javasol.  Amennyiben az egyén a saját szabad akaratába

avatkozik bele, az ugyanúgy erőszak, mint amikor egy másik ember szabad

akaratába avatkozik bele. Vagy megteszek valamit szabad akaratomból, vagy

nem. Ennyi.

Felsorolt „történetek”, erősen hatalom és hála hitrendszere szerinti működést

feltételeznek, melyek valószínűleg tudattalan elvárásokon alapulnak. Évek óta

önismerettel foglalkozó egyének esetében ráadásul, további elvárások

keletkezhetnek, elsősorban önmagukkal kapcsolatban. Lásd: "segítenem kell

másoknak, meg kell világosodnom, ahhoz, hogy szabadon tudjak létezni, ezt és

ezt kell tennem, különben energetikailag visszarendeződöm, gyengül a

fénytestem, tennem kell a dolgomat, nincs megállás, elfáradtam, de mennem

kell, mert, ha nem teszem, nem bírom el a Földön zajló energetikai változásokat,

és meghalok, megbetegszem, felismertem mi a dolgom, és azt tennem kell, csak

az egóm akadályoz abban, hogy szabad legyek, így el kell azt pusztítanom, 

stb." Eme programokat, mind-mind lehet kérni elvitelre gyógyító helyükre az

ÉgiFöldi Segítőktől és a Felettes Éntől, a működéseken pedig döntéssel, és

ráutaló magatartással, lehetséges változtatni. Ezekkel a tudattalan elvárásokkal

jelen időszakban, már akinek van erre igénye, ajánlott foglalkozni.

 

Köztudati hatások 2023.10.31., kedd

Igen erőteljes, elsősorban asztrális tisztulási folyamatok zajlanak most

köztudati szinten. Az elmúlt napok agresszív, harcos, karcos, egymásnak

feszülő érzetei/érzései/gondolatai után, a Mindszentek, és a halottak napja

közeledtével, nagyobb számban fordulhatnak elő az elmúlással, halállal,

elhunyt szeretteinkkel kapcsolatos érzetek/érzések/ gondolatok a

köztudatban. Míg előző történet, több ember esetében, erőteljes kifelé

fordulással, harccal, csapkodással, félelemkeltéssel járhatott stb., utóbbi

befelé fordulásra, elcsendesedésre, az elmúlással való szembenézésre

“ösztönözheti” az embert.

Jelenleg mindkét történet, egyszerre van jelen köztudati szinten, ami igen

kellemetlen, feszült, rángató, szétesés érzeteket/érzéseket/gondolatokat

eredményezhet egyéni/közösségi szinteken. Előfordulhat, hogy az egyén pl.

szeretne elmélyülni önmagában, elcsendesedve együtt lenni “elhunyt”

szeretteivel , ugyanakkor azt tapasztalja, “kívülről” folyamatosan ki akarják

rángatni ebből a tudatállapotból, lásd. “a Közel-Keleten fokozódik a

helyzet”, “azok a gonosz, orosz katonák, ismét elkövettek valami borzalmas

tettet”, “az ingatlanárak a fővárosban tovább nőttek” programokkal stb. Az

egyén “menne befelé, megy is”, aztán “valami kilendíti” ebből a

tudatállapotból. Különösképpen a tegnapi nap folyamán tapasztalhattak

többen hasonló jelenségeket, a Felettes Énnel való kapcsolat egyeseknél,

hol “megszakadt”, hol ismételten helyreállt, s bár a szeles idő, nagyszerűen

ki tudja tisztítani az ember energiarendszerét, amennyiben az egyén éppen

nem volt tudatos a tisztulásban, inkább a kellemetlen, széteséses, szédülős,

nyűglődős érzetek/érzések/gondolatok voltak tapasztalhatók. Eme

érzeteket/érzéseket/gondolatokat, bármilyenek is azok, nyugodtan lehet

kérni elvitelre gyógyító helyükre az ÉgiFöldi Segítőktől, és a Felettes Éntől.

Akár a világban dúló harcokkal foglalkozik az egyén, akár az elhunyt

szeretteivel való kapcsolat feltisztításával, az elmúlással, az emberek

többségének egyik legnagyobb félelmével, előbb-utóbb minden egyes

embernek célszerű szembenéznie.

Holnap van Mindszentek napja, ebben az időszakban igen vékony a fátyol

eltávozott szeretteink, és a földi testben élő emberek között, még a

szkeptikusabb beállítottságú emberek is könnyebben érzékelhetik eme

kapcsolódást, amennyiben hajlandók elcsendesedni, és befelé figyelni.

Az elmúlt években, ezen a napon, részemről gyertyát gyújtottam,

kitisztítottam a teret a lakásban, és leültem a szoba asztalához. Akikkel

nagyon közel álltunk egymáshoz, amíg fizikai testükben voltak, szintén

leültek az asztal köré. Akikkel van még rendeznivalónk, kicsit távolabb

helyezkedtek el, és voltak olyanok is, akik csak beugrottak, megnézték

minden rendben van-e, majd mentek tovább. Ott ültünk hárman az

asztalnál, beszélgettünk, nevetgéltünk, élveztük az együttlétet. Ha lett

volna az asztalon egy pakli kártya, talán még egy jó partit is tudtunk volna

játszani. Igen, idén, amennyiben nem felejtődik el, felvetem az ötletet.

Kreatív emberek lévén, mi akadálya lenne? Számomra november 1.-e és 2.-

a, kicsit olyan, mint a karácsony. A levegő érezhetően sűrűbb,

energetikailag telítettebb, a lakás kifényesedik, megtelik meghittséggel,

melegséggel, vidámsággal, nevetéssel, egyszóval szeretettel. Nincs azon

gondolkodás, hiányzik-e a másik ember, mit tehettem volna másképpen, mi

lett volna ha...Miért is lenne? Együtt vagyunk nap, mint nap, látom őket, ők

is látnak engem, olyannak, amilyen vagyok. Amúgy is sokat beszélgetünk,

sokszor kérem a tanácsukat, ők is az enyémet, csak ezen a napon még

közelebb tudunk kerülni egymáshoz, le tudunk ülni az asztalhoz,

megünnepelni az együttlétünket. Leülünk, kicsit megpihenünk, aztán

mindenki megy a dolgára...

Holnap korán reggel felkelek, előveszem az ünnepi terítőmet, gyertyát

gyújtok. Tányért nem teszek ki, ráér...Várok még valakit, aki eddig csak a

távolból figyelt, remélhetőleg, idén megérkezik...

Jó munkát, és békés ünnepeket kívánok.

 

 

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat az ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, szelídség, felelősségvállalás, egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem, tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély, illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 244
Tegnapi: 184
Heti: 428
Havi: 4 157
Össz.: 927 679

Látogatottság növelés
Oldal: Köztudati hatások 2024.03.18., hétfő
Ezo Hírnök - © 2008 - 2024 - ezohirnok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »