Köztudati hatások 2024.02.26., hétfő
(alkalmankénti megjelenés, jelentősebb köztudati hatások
esetében)
Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Imhotep, Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya, Mihály arkangyal védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet, a helyre, ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára. Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, szélsőséges, manipulativ, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása, és az egészségem megőrzése mellett elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom, engedem magamon keresztül átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség,szeretet,pártatlanság energiákat.
Az ember, nem azonos az érzéseivel, gondolataival, a jelenlegi átmeneti
időszakban pedig ennek tudatosítása, nagyon fontos azok számára, akik
szeretnék jól érezni magukat a bőrükben.
Magasabb megértési és rezgésszinten működni, azt is jelenti
egyben, az ember megtanul egyre inkább lekapcsolódni a
köztudatról, vagyis függetleníti magát a köztudati hatásoktól.
Ez olykor nem egyszerű feladat, ám nem is lehetetlen. Amennyiben valaki
képes beazonosítani, hogy amit aktuálisan érez, gondol, az nem az
övé, hanem a köztudaté, dönthet úgy is, a köztudati hatásoktól függetlenül
is jól érzi magát.
Úgy határoztam, alkalmanként, röviden megosztom veletek, milyen
köztudati hatásokat érzékelek egy-egy napon.
Ezek nyilván a saját érzékeléseim, a teljesség igénye nélkül, ám akiket
érdekel, azoknak segítséget nyújthat annak beazonosításához, amit
aktuálisan éreznek, gondolnak, annak mekkora része lehet saját és
mekkora köztudati.
A beazonosított érzéseket, gondolatokat, kéréssel el lehet vitetni
gyógyító helyükre, mely tevékenységgel, tisztul az ember
környezete és a köztudat is.
Akiket a mélyebb okok is érdekelnek, azoknak ajánlom figyelmébe az
oldalon megjelent és folyamatosan, havonta megjelenő írásokat, melyek
központi témája, az elmúlt években a hitrendszerváltás, illetve
"A dimenziók egybenyílásáról 2014.01.19" című anyagomat, mely
talán, az oldalon megjelet írások közül, a leginkább közérthetőbbe
alatti menüpont/. Azok számára pedig, akik nyugodtabban, békésebben
szeretnének élni a jelenlegi, átmeneti időszakban, és ezért hajlandók tenni
is, ajánlom figyelmükbe a személyes Bach-virágterápia tanácsadás
lehetőségét, melynek részletei megtalálhatók a "Bach-virágterápia
tanácsadás" menüpontban /felülről a 3.-ik menüpont/.
Serrano-Correcher Maria-Luisa/Mása/, 2017.12.11.
Köztudati hatások 2024.03.18., hétfő
A Föld rezgésszintje, immár elérte azt a szintet, melyen egyre kevésbé
működik a hatalommal történő visszaélés. Egyre több, nem tiszta
szándékkal elindított történet fordul a visszájára, egyes napokon, szinte
már követhetetlen mértékben. Minél kevésbé tiszta a szándék, annál
gyorsabban fordul visszájára a tett. Ezt nem nehéz belátni, elég, ha az
ember megnézi az aktuálisan zajló világpolitikai eseményeket. Amikor
annak idején Oroszország vezetője elindította az úgynevezett “különleges
hadműveletet”, többen úgy vélték, egy hét alatt befejeződik a történet.
Nem így lett. Amikor Izrael területén a Hamasz támadásokat hajtott végre,
többen úgy vélték, egy hét alatt megérkezik a válaszcsapás, és befejeződik
a történet. Nem így lett. Ami kicsiben, az nagyban is működik, és fordítva.
Napi szinten, egyre több “hatás-visszája hatás” figyelhető meg a
világpolitika területén, egyéni szinteken is.
Magasabb megértési és rezgésszinten működve, az egyén könnyen
tapasztalhat egyre növekvő köztudati zajt, napi szinten előforduló
energetikai anomáliákat, erős fáradtságot, energiahiányt, hol előbukkanó,
hol eltűnő, furcsa fizikai tüneteket, egyes napokon erőteljes lehangoltságot
stb. Részemről voltak olyan napjaim, amikor úgy éreztem, mintha a “vihar
szemében” állnék. Körülöttem minden kavargott, süvített, innen szállt el
valami, onnan szállt el valami. Olykor leguggoltam, mert ha állva maradok,
eltalált volna valami, máskor arréb léptem, hogy elsüvítsen mellettem az
arra repülő tárgy. Amennyiben az ember nem figyel befelé, hanem “utat
enged a félelmeinek”, attól fél, valami eltalálja, nem tud megállni a lábán
stb., akkor bizony nagy esélye van arra, hogy mindez bekövetkezzen. Én is
estem el párszor, ki nem? A felállás, lábra állás a lényeg. A vihar el fog
múlni, kisüt hamarosan a nap is, ám, addig célszerű “kitartani”,
megmaradni abban a belső középpontban, melyből kezelhető az aktuális
helyzet, vagy/is, mielőbb visszatalálni a belső középpontba, hamár az
ember kilendült onnan.
Köztudatilag “harcosabb” napokon, valóban sokat tud segíteni, amikor az
egyén “bekuckósodik a belső csendjébe”, s onnan végzi napi
tevékenységeit, ám mivel a Földön élő minden egyes embernek, van még
mit tanulnia feltétel nélküli szeretet és elfogadás témakörben, lehetnek
időszakok, amikor az egyén egyszerűen nem tud “bekuckósodni”,
másképpen megfogalmazva, Felettes Énjével való kapcsolata meggyengül,
egója átveszi az irányítást az egyén működése felett, a Felettes Énnel való
kapcsolat, látszólag megszakad. Látszólag, mert minden egyes embernek
van Felettes Énje, mely "nem megy sehová", ott van, figyel, tiszteletben
tartja az ember szabad akaratát, akkor válaszol, akkor javasol, amikor az
ember felé fordul, kérdez, és meghallja a szavát.
Amennyiben az egyén napról, napra egyre frusztráltabbnak, fáradtabbnak,
kimerültebbnek érzi magát, jó eséllyel napi szinten csatlakozik a
köztudatra. A köztudatról lehetséges lecsatlakozni, amennyiben az egyén
úgy dönt, és ráutaló magatartást tanusít. Nem szükséges ehhez napi
szinten “bújni” a híreket, hallgatni az aktuális asztrológiai előrejelzéseket
stb. Van, akinek ez segít, van, akinek az, változó. Van, hogy az embernek
kifejezetten nem javasolt jelenleg híreket olvasni, mert éppen olyan
folyamatban van benne, melyet megzavarhat a hírek olvasása. Részemről
az utóbbi időszakban kevesebbet olvastam a napi híreket, inkább csak
akkor, amikor azt érzékeltem, nagyobb a “nyüzsgés” köztudati szinten.
Megnéztem, “ja, hogy Oroszországban választásokat tartanak, ezért érzek
nagyobb frusztrációt? Ok. Van ezzel a történettel most dolgom, vagy nincs?
Van, ez, meg az, meg emez. Akkor erről a történetről, itt és most
lecsatlakozom. Hogyan? Elvitelkéréssel, döntéssel a másképpen működés
mellett, és segítség kéréssel az ÉgiFöldi Segítőktől, és a Felettes Énemtől,
hogy mostantól amit eldöntöttem, az így is legyen”. Ennyi.
Visszatérve az egyre növekvő gyakoriságú viszzájahatások egyéni szintű
kezeléséhez. Ami jelenleg történik a világban, azt egyéni szinten el is
szükséges bírni. Néhány héttel ezelőtt pl., számomra igen határozottan
megérkezett az üzenet, mely szerint rakjak nagy rendet a lakásban,
dobjam ki a már nem szükséges dolgokat, rendszerezzek, tehát kifejezetten
fizikai szinten végezzek tisztítást. Ezen kívül, nézzem át, mit eszem, mit
iszom, alakítsam át a táplálkozási szokásaimat, mert van, amire már nincs
szükségem, van, amire meg igen. Erősödési, felkészülési időszak van, a
továbblépéshez fontos megállni, újragondolni dolgokat, másképpen
működni, mint eddig.
A Föld rezgésszintje, elérte azt az értéket, melyen egyre kevésbé működik
a hatalommal történő visszaélés. Ez a rezgésszint itt van, rá lehet
csatlakozni, amennyiben az egyén testileg/lelkileg/szellemileg elbírja a
rácsatlakozást. Amennyiben nem, marad a köztudatra való rácsatlakozás,
az egyre alacsonyabb megértési és rezgésszinten való működés.
Többen jelenleg csak állnak, várakoznak, se előre, se hátra nem lépnek,
kérdés, tudatosan teszik ezt, vagy pl. megdermedve a félelemtől.
Amennyiben tudatosan teszik, érthető, olykor fontos megállni, töltődni,
újratervezni dolgokat, hozzáerősödni a következő lépéshez, amennyiben
tudatosság nélkül...hát igen, az egy igen ijesztő tudatállapot bír lenni. A
“köztudati verkli” hamarosan nagyobb sebességre kapcsol, egyáltalán nem
mindegy, magával rántja-e az embert, vagy csak az elsüvítő tárgyak száma
gyarapodik a “vihar szemében”, melyek elöl olykor el lehet hajolni, le lehet
guggolni stb., teljes bizonyossággal tudva, hamarosan kisüt a nap.
Az emberek jelentős része, számtalan asztrális, mentális, fizikai szállal van
összekötve egymással. Minél inkább emelkedik a Föld rezgésszintje, annál
erőteljesebben lehetnek érzékelhetők a hatalom és hála hitrendszere
szerinti működések egyéni, közösségi szinteken. Miért? Azért, hogy az
ember felismerje eme működéseit, és változtatni tudjon rajtuk. Elvárásod
van egy kapcsolaton belül? Jöhet egy rossz érzés, egy fura gondolat, egy
szúró érzet a testben. Egy jelzés arra, “Hahó. Ezzel itt és most dolgod van.
Nem később, vagy majd, itt és most. Ismerd fel, értsd meg, engedd el, kérj
ehhez segítséget, már, amennyiben szándékodban áll változtatni.” Ha nem,
majd lesz ismétlés, nagyobb jelzés, érthetőbb figyelmeztetés, ameddig meg
nem érted, és nem változtatsz. Nem azért, mert az ÉgiFöldi Segítőknek, a
Felettes Énednek, vagy Istennek, a Teremtőnek stb., nincs más dolga,
minthogy “téged ugráltassanak”, hanem azért, hogy ha már lehetőséged
van felcsatlakozni a Föld egyre emelkedő rezgésszintjére, ha már van
lehetőséged feltétel nélküli szeretetben és elfogadásban élni, amit
egyébként leszületésed előtt te vállaltál, akkor ezt lehetőleg minél
könnyebben, minél lazábban, meg is tudd tenni.
Ezen a magasabb rezgésszinten, energetikailag nem működőképesek az
elvárások, az alá/fölérendeltségen alapuló függések, nem azért, mert egy
“emberiségnél fejlettem szellemi lény megelégelte az emberek kisded
játékait, és visszaküld egyéneket a startvonalra”, hanem azért, mert
magasabb rezgésszinten, mások az energetikai szabályok. Nyilván ez nem
opció olyan emberek számára, akik ragaszkodnak a “régi szabályokhoz”,
csakhogy ha ragaszkodik ehhez valaki, ha sem, a történet olyan formában,
mint régen, egyre kevésbé működik. Lehet próbálkozni, többen teszik, lehet
erőszakkal élni, többen teszik, a következmények nem maradnak el.
Hamarosan a “köztudati verkli” nagyobb sebességre kapcsol. Jelzem még
egyszer, nem mindegy, az embert magával rántják-e a folyamatok, saját fel
nem dolgozott tudattalan programjai, működései okán, vagy érzékeli a
rángatásokat, rántásokat, kapaszkodásokat, tudatában van annak, mi,
miért történik, ugyanakkor szilárdan, egyenes derékkal áll a lábán, kitart az
“eredeti célja mellett”, hogy emberként, feltétel nélküli szeretetben és
elfogadásban éljen. Milyen csodálatos szó is a “kitartás”. Javasolt tehát
felkészülni, erőt, bátorságot gyűjteni, s amennyiben mód van rá, nem
elengedni a Felettes Én “kezét”. Ez amúgy sem lehetséges, csupán az ego
hajlamos erről megfeledkezni, no de sebaj, van ez így. Előbb-utóbb az ego
is belátja, “uralkodás helyett”, számára is könnyebb, és örömtelibb
“elfoglaltság’, a Felettes Énnel való egyenrangúság, együttműködés.
Köztudati hatások 2024.02.26., hétfő
Tompaság, ingerlékenység, beletörődés, csömör, értetlenség,
motiválatlanság, közöny, fásultság, kedvetlenség van jelen nagyobb
számban jelenleg köztudati szinten. Magasabb megértési és
rezgésszinten működve, többen érzékelhetik, mintha valami nehéz,
ragacsos, nyúlós „massza” húzná vissza az embert az alacsonyabb
minőségű érzések, gondolatok felé. Érzetek szintjén, ez nehezebb mozgás,
fáradtság, szív körüli „üresség érzet” formájában jelentkezhet, egyeseknél
a szorongások, tudattalan félelmek hatására, gyomorpanaszok
jelentkezhetnek stb. Eme érzéseket, gondolatokat, érzeteket, kéréssel el
lehet vitetni gyógyító helyükre.
A Föld rezgésszintje emelkedik, egyre több minden kerül felszínre a
tudattalanból. Van, aki foglalkozik a tudattalanjából előjövő dolgokkal,
felismeri, tudatosítja azokat, változtat a saját működésén, van, aki nem
foglalkozik velük, a maga következményeivel. Sokan vannak, akik
csalódtak, kiábrándultak, megsértődtek, mert a „belső fejlődésük” nem
hozott olyan változásokat az életükbe, melyekben reménykedtek, vagy nem
olyan gyorsan. Ezzel sincs semmi baj, eme „ego szintű beakadáson” is felül
lehet emelkedni, amennyiben az ember úgy dönt. Az ego olykor nagyon
meg tud sértődni, ha nem az van, amit akar. Van ez így. Minden embernek
joga van abban a tudatállapotban „csücsülni”, amilyenben akar, részemről
nincs szándékom megsértődni az ÉgiFöldi Segítőkre, és a Felettes Énemre.
Miért is tenném? A Felettes Énemnek van rálátása arra, mire van
szükségem valójában, az egómnak nincs erre rálátása.
Többen „küzdenek” jelen időszakban, ilyen-olyan fizikai szintű
problémákkal, így az egészség kérdésköre kiemelt jelentőséggel bír
jelenleg, s egyre inkább. Az én olvasatomban az egészség azt jelenti,
testi/lelki/szellemi egyenrangúságban, együttműködésben élek, a Felettes
Énem javaslatai alapján, egyre inkább a nap 24 órájában. Az 5.d-ben
legalábbis ezt fogja jelenteni az ember egészséges működése. Addig meg
van a Föld emelkedő rezgésszintjével történő egyenrangú, együttműködő
emberi működés tanulása, melynek egyik módja, az embert megérintő,
aktuálisan előjövő tudattalan tartalmak feldolgozása. Sok ember egója még
mindig keresi a „kiutat”, hogy megússza a Felettes Énnel történő
egyenrangúság, együttműködés megtanulását. Dacol, sértődik, felelősséget
ruház át, alapjaiban nem változtat, csupán a hatalom és hála hitrendszerén
belül vált irányt. Aztán meg nem érti, miért nem működik a történet, miért
fordul a visszájára amit akart. S megint csak sértődik, dacol, hisztizik,
kiabál stb. Mi ez, ha nem mókuskerék, „ördögi kör” stb.? Így aztán érthető
a köztudati szinten lévő csömör, beletörődés, reménytelenség,
kilátástalanság stb. érzéseinek, gondolatainak tömeges előfordulása is.
Ez így „hosszútávon” nem fog tudni működni, az ember egészségére
történő „negatív” következmények nélkül legalábbis nem. S erről nem a
Föld tehet, melynek emelkedik a rezgésszintje, nem is az ÉgiFöldi Segítők,
a Felettes Én, a Szaturnusz, a Plútó, a terapeuta, a „nehéz gyermekkor”, a
jelenlegi rendszer, az ember párja stb. Ez mind-mind arról szól, ahogyan az
ember eddig működött, az már egyre kevésbé működik. Nem megy, hiába
„erőlködik”, hiába hibáztat, hiába lázad, eme régi működéssel, egyre inkább
csak árthat magának. Amennyiben pedig az ember huzamosabb ideje
nem érzi jól magát a bőrében, az nem elég motiváció ahhoz, hogy minden
tőle telhetőt megtegyen a „jó(ll)étéért”? Mi a teendő? Javasolt megnézni,
mi az, ami működik az egyén életében, azt megtartani, ami nem működik,
azon meg változtatni. Nem szükséges "kiönteni a gyereket a fürdővízzel
együtt", elég azon változtatni, ami nem működik. Röviden, közérthetően
megfogalmazva: "Nagyon jó vagy" mentális szinten? Szuper. Lelki szinten
hogy állsz? Ja, hogy az emberi kapcsolataiddal akadnak problémák, nem
tudsz egészségesen kötődni másokhoz stb. Nem baj. Óriási dolog, hogy ezt
felismerted, javasolt ezen a történeten dolgoznod. Az ego mit fog
valószínűleg akarni? Azt, amit már eddig megszokott. Pl. a huszadik,
ötvenedik anyagilag jól működő céget akarja megalapítani, anélkül, hogy a
"társulás" lelki oldalával foglalkozna. Egyszerűen ne hagyd, hogy az ego az
"orrodnál fogva vezessen", tanulj valami újat. Hát nem csodálatos az élet?
Mindig lehet valami újat tanulni.
Ahol hála van, jólét van, bőség van, ott az van, ahol hiány van,
elégedetlenség, félelem a jövőtől, ott az van. U.i.: Egyre több ember ébred,
egyre több ember működik magasabb megértési és rezgésszinten, mint
akár 2-3 évvel ezelőtt, ami hatással van a köztudat állapotára is. Így aztán
jelzem, az aktuális, alacsony rezgésű asztrál, és mentál programok mellett,
egyre több magas rezgésű program is jelen van a köztudatban, s
remélhetőleg, egyre több lesz belőlük. A hét mottója: Rendszerváltás
helyett, hitrendszer váltás.
Köztudati hatások 2024.01.26., péntek
Hetente egyszer, besegítek egy társasházkezelő cég adminisztrálásába. Az
iroda bútorai, a 70-es, 80-as éveket idézik, a többség abból a korból
maradt vissza. Abból a korból, amikor a cég vezetője is „fénykorát” élte,
egy magyar állami nagyvállalat középvezetőjeként. Az irodai szék, melyen
évek óta dolgozom, idővel „veszített tartásából”, kényelmetlenné vált, nem
esett jól az ülés rajta, ám úgy voltam vele, sebaj, hetente egyszer, jó lesz
nekem ez a szék is. Aztán egyszer megfájdult a derekam, és a szék,
„nagyon nem lett jó, heti egy alkalommal sem az ülésre”. Arra gondoltam,
örülnék egy kényelmesebb ülő alkalmatosságnak, elképzeltem, ahogyan
elhelyezkedem benne, s örömmel tölt el az ülés. Néhány másodpercig,
elmerengtem ebben a vízióban, majd csináltam tovább a dolgomat. A
minap bementem a munkahelyemre, kinyitottam a lépcsőház ajtaját, s
fordultam volna be jobbra, a földszinti iroda bejárati ajtaja felé, amikor
megláttam, hogy az ajtótól két méterre, ott áll egy irodai szék, rajta felirat,
„elvihető”. Pontosabban, ez inkább egy fotel volt, a maga teljes
pompájával. Alig használt, bőrhuzattal bevont, hatalmas fotel.
Látszott rajta, „nem mai darab”, ugyanakkor nagy becsben tartott, masszív
„szépség” volt. Egykori tulajdonosa, még a port is letörölte róla, mielőtt
lerakta a lépcsőházban. A társasházkezelő cég tulajdonosa, általában
délelőtt tíz óra előtt, nem jött be a munkahelyre, én kilenc órára jártam be,
ám aznap ő is megérkezett kilenc óra után pár perccel. Ott álltam az
„elvihető” irodai fotel előtt, csodáltam a szépségét, majd amikor a
cégvezető megérkezett, megkérdeztem tőle, lecserélhetem-e a saját
székemet, erre a másikra. Bólintott, a csere megtörtént néhány percen
belül, lett egy hatalmas, kényelmes, masszív irodai fotelom, melyben
örömmel töltött el az ülés:)). Köszönöm az ÉgiFöldi Segítőknek, és a
Felettes Énemnek, többek között azt is, hogy még a szállítás költségét is
"megspórolták" nekem:)).
Az ego a „végtelenségig” képes ragaszkodni ahhoz, hogy ő határozza meg,
hogyan valósul meg az ember 1-1 elképzelése, terve. Nem egy emberrel
találkoztam, aki hosszú órákat, hónapokat, éveket töltött el „agyalással”
arról, hogyan tudja megvalósítani az elképzeléseit. Aztán, „nem ment ez így
sem, nem ment az úgy sem”, az ego „vergődésébe”, szépen, lassan
felörlődhetett az egyén. Amennyiben az ember nem képes belátni,
„tévedtem, megértettem, ez az út nem oda vezet, ahová menni szeretnék,
itt és most, ezt a fajta működést, részemről befejeztem, mostantól
másképpen működöm, mint eddig (ilyen, és olyan formában), s ehhez
kérem az ÉgiFöldi Segítők, és a Felettes Énem segítségét, hogy ez így is
legyen", akkor bizony maradhat az "ego vergődése" is, a maga
következményeivel.
Közben, ott vannak sok ember körül a lehetőségek, ott vannak a
megoldások a továbblépéshez, fejlődéshez, csak éppen ahhoz, hogy az
egyén észre is vegye azokat, célszerű kijönnie a „vergődős” tudatállapotból,
és kinyitnia a szemét. Magyarán, „agyalsz a hogyanon”, vagy észreveszed
azt, hogy ott van az orrod előtt, ami a tiéd. Az ego olykor nagyon gyáva bír
lenni. Képes félni a változástól, egyesek egója a boldogságtól, szabad léttől
is. Aki gyermekkorában a szeretetet a bántalmazással azonosította, az az
egyén, hosszú-hosszú ideig is képes bántani önmagát, a környezetét. Egy
bántalmazó dinamikával működő, örömre, boldogságra, szeretetre vágyó
embernek, olykor hiába mondod, „mikor hagyod abba önmagad
bántalmazását, s kezdesz el örömteli életet élni?”, legtöbbször csupán
„emberfeletti” belső munka árán, kezdhet el lépésről-lépésre
együttműködni az ego, a Felettes Énnel. Előző mondatban, a lényeg nem az
„emberfeletti munkán” van, hanem azon, hogy ezt a munkát, lehetséges
elvégezni. Lehetséges változtatni, amennyiben az embernek van szándéka
a változásra, ehhez segítséget kér az ÉgiFöldi Segítőktől, és a Felettes
Éntől, és ráutaló magatartást tanusít. Milyen érdekes is a magyar nyelv.
"Emberfeletti" munka alatt mit is értünk? Felettes Én szintű működést
például.
A Föld rezgésszintje emelkedik. Az az ember, aki egyre inkább képes a Föld
emelkedő rezgésszintjével egyenrangúságban, együttműködésben létezni,
napról-napra tapasztalhatja, tervei valóra válnak, materializálódnak,
anélkül, hogy meghatározná a „hogyant”. Azt célszerű az ÉgiFöldi
Segítőkre, és a Felettes Énre bízni, hiszen nekik van rálátásuk arra, mire
van szüksége az egyénnek. Az egónak nincsen rálátása erre, nem is lehet,
kivéve a stabil, Felettes Én szintű egyéni működést.
Az az ember, aki nemhogy együttműködni nem szándékozik a Felettes
Énjével, tudomást sem akar venni annak létezéséről, nos, az az ember is
materializál, kérdés az, hogy mit. Amennyiben az egyénnek nem tetszik az,
ami körbeveszi őt, akkor bizony van még mit feldolgoznia pl.
felelősségvállalás témakörben.
Ezzel sincs semmi baj, minden egyes embernek lehetősége van a tanulásra,
emberként való fejlődésre, még mindig lépésről-lépésre történő haladás
van.
Az egónak is el lehet magyarázni, „attól még, hogy évekig rohangált körbe-
körbe a mókuskerékben, rengeteg időt, és energiát fordítva a történetre,
semmi baj nem történik, ha ezt a fajta működést, itt és most befejezi, és
mostantól másképpen működik, mint eddig.” Ez is a tanulás része, az
emberi fejlődés, amúgy sem lineális, hanem spirális, mostantól kipróbálhat
valami egészen újat, hátha ráébred arra, ez neki is jó. Miért is ne?
Végül, és nem utolsósorban, azoknak szeretnék üzenni, akik úgy érzik,
„legszívesebben elbújnának egy lyukban, a szobájuk sarkában stb., és
azt szeretnék, ha mindenki békén hagyná őket”. Ez egy program, melyet
célszerű kérni elvitelre gyógyító helyükre. Az esetek jelentős részében,
arról van szó, hogy az anyaméhben, sok embernek voltak kellemes
tapasztalatai. Egyesek ott tapasztalták meg a biztonságot, melyben azóta
sem volt részük. Egészen addig, ameddig az egyén nem tapasztalja meg a
„belső biztonságot”, azt, hogy mindentől, és mindenkitől függetlenül is
biztonságban van, hiszen van Felettes Énje, a vele való kapcsolatnál
nagyobb biztonság, nem létezik, nos, addig valószínűleg még van min
dolgoznia. Anyához fűződő viszony, anyai programok, és társai, a javasolt
irány. A Föld rezgésszintje továbbra is emelkedik, ez egyesek számára
egyre inkább érzékelhető, látható. Az nem mindegy, valaki nyitott-e a
csodákra, tesz is azért, hogy a csodák megnyilvánuljanak az életében,
vagy továbbra is "vak marad a változásra", s egy "letűnt világ romjaival néz
farkasszemet, nap, mint nap".
Köztudati hatások 2024.01.12., péntek
Az elmúlt időszakhoz képest, jelenleg jóval dinamikusabb, felfokozottabb a
köztudat. Több embernek kifejezetten kedve van ügyeket intézni,
tevékenykedni, egyéni szinteken is érzékelhető egyfajta mozgalmasabb,
derűsebb energetika. Ugyanakkor, nem tisztázott célok esetében, az egyén
hajlamos lehet a cél nélküli rohangálásra, nyüzsgésre, egyesekben
megnőhet a belső feszültség, idegesebben, hisztérikusabban reagálhatnak
bizonyos helyzetekre, az egyén úgy érzékelheti, „azt sem tudja, mihez
fogjon, annyi mindent szeretne megcsinálni egyszerre”, elkezdhet valamivel
foglalkozni, amitől egy idő után elmegy a kedve, máshoz kezdhet, amit
szintén félbehagyhat stb. A második esetben, célszerű először is letenni
"mindent", és végiggondolni, melyek az aktuálisan legfontosabb tennivalók,
majd pedig rohangálás, kapkodás nélkül, a feladatokra összpontosítva,
azokat kényelmesen, önerőszak nélkül megcsinálni.
A tegnapi nap folyamán Újhold volt. Többen érzékelhetnek most késztetést
a megújulásra, arra, hogy „másképpen, más formában” éljék az életüket.
Van, aki külső helyzeteket enged el, van, aki belső működéseket, van, aki
is/is, megértési és rezgésszint kérdése, kinél, melyik történet zajlik éppen.
Egy mai hír, arra hívta fel a figyelmet, Magyarország több városában is
veszélyes a levegő minősége. Ezen azért érdemes lehet elgondolkodni.
Megújulás, új életszakasz, „friss levegő” jeligére. Az elmúlt hetek terápiás
tapasztalatai alapján azt látom, több emberben, erős igény van már jó ideje
a változásra, ugyanakkor nagy volt a félelem, az ego bedacolt, sehogy sem
akart szóba állni a Felettes Énnel. Hasonló helyzetben, az ember hajlamos
hosszú ideig őrlődni, „főni a saját levében”, szenvedni, eljuttatni önmagát
rendkívül alacsony tudatállapotokba, olyanokba, ahol cseppnyi friss levegő
sincsen, csak áporodott, sűrű, használt, veszélyes minőségű. Amikor az
egyén ragaszkodik eme tudatállapotához, olykor nem egyszerű megértetni
vele, hogy ha egyszer neki nem jó ez a tudatállapot, akkor jöjjön ki belőle.
Sokszor megkapom erre a feltevésemre válaszul a következő mondatot:
Persze, mintha ez olyan egyszerű lenne. No, meg rengeteg háttérdühöt a
mondat mögött, mert az ego nem szokta szeretni a hasonló
megnyilvánulásokat. A helyzet az, hogy ez valóban ennyire egyszerű.
Csakhogy…
Az élet eme végtelenül egyszerű nagyszerűségére, az emberben
gyermekkora óta „pakolódnak” azok a programok, programkötegek, melyek
eme csodás működést, bonyolulttá teszik. Eme programokat,
programkötegeket „levetve”, az embernek újra lehetősége van
megtapasztalni a lét végtelen egyszerűségét, az örömteli életet. Akkor meg
miért is ragaszkodna az egyén egy olyan működéshez, mely egyre több
gyötrelmet okoz számára? Vajon mi lehet fontosabb az egészségnél, lehet
egyáltalán valami fontosabb? Ragaszkodni valamihez, ami megszokott
ugyan, csak éppen nem működik már, elveszett a lényege, az, ami miatt
annak idején egyáltalán megszületett. Amennyiben nincs lényeg, csak sivár,
acélos, masszív falak maradtak, melyek körbezárják a kiüresedett lényeget,
vajon van-e ott még keresnivalója az embernek? Keresnivalója talán akad,
találnivalója, aligha. Ami segíthet, a „félek, ugyanakkor megyek” mondat.
Több embernek lehet most belső konfliktusa abból adódóan, hogy nincs
összhangban a tudatossága, és az intuíciója. Célszerű ezzel foglalkozni, akit
ez érint, hamarabb „ki fog látni a fejéből”. Eme programot amúgy is
javasolt kérni elvitelre gyógyító helyére az ÉgiFöldi Segítőktől, és a Felettes
Éntől. Végül, de nem utolsósorban, azoknak, akik a „mindig menni kell
valahová” program szerint működnek, javasolt eme programot ugyancsak
kérni elvitelre gyógyító helyükre. Miért is szükséges mindig menni
valahová? Ki mondta ezt? A Felettes Én biztosan nem.
Az ego menni akar, csinálni, tapasztalni, nyüzsögni, intézkedni, amivel nincs
is semmi baj. Kérdés az, a Felettes Én javaslatai alapján teszi a dolgát,
vagy éppen előkerült az ember tudattalanjából egy programköteg, mely
„mozgásra készteti” az egyént, ám tudatosság hiányában, el is
takarja szemei elől a valóságot...
Köztudati hatások 2023.12.04., hétfő
Köztudati szinten, jelenleg igen erőteljesen jelen vannak a nyűgösség,
tompaság, nehézkesség, nyomottság érzetei/érzései/gondolatai, a “Nincs
kedvem semmihez. Semmi nem működik. Ismét olyan döcögősen megy
minden.” programjai. Többen érezhetik, “elegük van mindenből, inkább
abbahagyják, amivel hosszú ideje nem boldogulnak, betelt a pohár. Megint
kezdődik elölről minden, ugyanaz a történet, amelynek sosem lesz vége.
Unom”. Eme érzeteket/érzéseket/gondolatokat, kéréssel el lehet vitetni
gyógyító helyükre.
Többségében “régi”, jól ismert történetek jöhetnek elő, melyeken az egyén,
“már régóta rágódik”. Mint az elakadt lemez, újra és újra ismételgeti
valami ott legbelül a “fals szólamokat”, ami már önmagában is igen
frusztráló lehet az egyén számára. Mivel igen nagy jelenleg a tompaság is
köztudati szinten, egyesek “könnyebben” azonosulhatnak eme
érzetekkel/érzésekkel/gondolatokkal, éberségük jelentősen tompulhat, amit
célszerű megelőzni, vagy mielőbb felismerni, egyébként a folyamat
könnyen vezethez tudatállapot szűküléshez. Az “ez nem megy, az nem
megy, semmi sem megy” programokkal való azonosulás helyett, célszerű
úgy tekinteni a történetre, hogy “jelenleg azt érzem, gondolom, hogy ez
nem megy, az nem megy, semmi sem megy”. Részemről nincs szándékom
azonosulni eme érzésekkel, gondolatokkal és kérem őket elvitelre gyógyító
helyükre az ÉgiFöldi Segítőktől és a Felettes Éntől. Mindez azt is jelenti,
hogy pl. a tudatosítás, megy az egyénnek, azaz a "semmi nem megy"
kijelentés, nem is igaz.
Bizonyos megértési és rezgésszinteken, erős, ellenállásra hajlamos ego
meglétével, az ember igen sok külső/belső küzdelmet élhetett meg az idei
évben. A Föld rezgésszintje nő, egyre inkább bomlanak fel a hatalom és
hála hitrendszere szerinti működések egyéni/közösségi szinteken, a
tudattalanból is egyre több minden kerül elő, amivel fontos foglalkozni,
amennyiben az ember egészségben szeretne élni, “nem csoda”, hogy
egyesek igen sok frusztrációt élhetnek meg jelen időszakban. Itt is az a
kérdés, az ember azonosul-e a frusztrációival, vagy megtanul nem
azonosulni velük. Hogyan? Megfogva azt a “gordiuszi csomót”,
megnézve, különválasztva a szálakat, megértve, feldolgozva, elengedve
amit tud, és nem "ücsörögve" rajta a szükségesnél tovább.
Lehet nyugodtan tovább menni, némileg megkönnyebbülve, tenni az ember
dolgát, majd, ha ismét előjön az a bizonyos "frusztrációs csomag",
remélhetőleg kisebb súllyal, kevesebb csomóval, ismét elővenni, megnézni,
megérteni stb. Lépésről-lépésre haladva, elfogadva azt, hogy bizonyos
működések, lehet, hogy nem kopnak ki azonnal az emberből, elő-
előjöhetnek még, olykor nagyobb mélységeit is megmutatva, fájhatnak,
sajoghatnak, kínozhatnak, ezzel sincs semmi baj.
Jelen időszakban is sokan találkozhatnak, leírtakhoz hasonlatos, “unalomig
ismételt” helyzetekkel, a feladat továbbra is az, ami eddig, az aktuális
"rendrakás". Beletörődés közeli tudatállapotba kerülöknek ajánlatos
megnézniük, mennyit sikerült fejlődniük az elmúlt években a történettel,
annak kezelésével kapcsolatban, mert ha már "idáig eljutottak",
valószínűleg sokat fejlődtek, csak esetleg ezt eddig nem vették észre:)).
Előbb-utóbb átfordul a történet, energetikailag kikopik a működés,
okafogyottá válik, s ha már az ember szívből tud nevetni azon, mit
művelt egykor önmagával, nos, akkor valószínűleg begyógyult maga a seb
is.
Köztudati hatások 2023.11.28., kedd
Igen erőteljes, elsősorban asztrális tisztulási folyamatok zajlanak most
köztudati szinten. A szomorúság, megtörtség, beletörődés,
reménytelenség, kilátástalanság, közöny érzetei/érzései/gondolatai is
nagyobb számban fordulhatnak elő jelenleg a köztudatban, melyeket
célszerű kérni elvitelre gyógyító helyükre az ÉgiFöldi Segítőktől, és a
Felettes Éntől. Már „jó ideje” azt érzékelem, mintha az orosz-ukrán
helyzethez hasonlatosan, „beállt volna a front” köztudati szinten is. Sok
ember „küzd” jelenleg olyan (élet)helyzetekben, melyek már „jó ideje”
fennállnak és megoldatlanok, a békésebb időszakokat, harcosabb,
küzdelmesebb időszakok követik az életükben, ám a megoldás/feloldás,
csak nem akar megszületni, az ember újra és újra visszakerül a
„startvonalra”. Egyesek úgy érzékelhetik, fogytán az erejük, nemhogy nem
fejlődnek, egyenesen visszafejlődnek (anyagilag, lelkileg, szellemileg, is-is),
ami nyilván az eddiginél alacsonyabb tudatállapotokat is eredményez. Az
ego hatalmi törekvései szempontjából, jelenleg sok embernek „nagyon
nehéz időszaka” van, mert nem az van, amit az ego akar. Ki, hogyan kezeli
ezt az időszakot, változó, van, aki rendszeresen dühöng, van, aki elfojtja az
érzelmeit, és depresszív érzetek/érzések/gondolatok között tölti napjait,
van, aki a közöny tudatállapotában rekedt. Felsorolt tudatállapotok egyike
sem „szívderítő”. Pedig az embernek van Felettes Énje is, minden egyes
embernek van. A Felettes Én szemszögéből, éppen a visszája történik
annak, amit az ego érzékel. Emberként való fejlődés, tisztuló értékrend
egyéni/közösségi szinteken, egy igen aktív, tanulás szempontjából rengeteg
lehetőséget „tartogató” időszak. Amennyiben az ember célja a
hitrendszerváltás, és a Felettes Én szintű, stabil működés, élete minden
egyes helyzetéből tud tanulni, attól függetlenül, az ego azt jónak,
vagy rossznak minősíti.
20-as éveim közepén, úgy döntöttem, megtanulok síelni. Barátaimmal
elutaztunk Szlovákiába, egy síparadicsomba, és jelentkeztünk egy
tanulócsoportba. Felcsatoltuk a sílécet, begyakoroltuk az alapokat, majd azt
a feladatot kaptuk, hogy tárcsás sífelvonóval menjünk fel a közelben lévő
kisebb dombra, az első lesikláshoz. A sífelvonó folyamatosan mozgott, nem
állt meg, mozgás közben lehetett elkapni a tárcsát, befordítani a két láb
közé, és megkapaszkodni a rúdba. Miközben álltam sorban a felvonó előtt,
és néztem hogyan ülnek fel a tárcsára a társaim, belülről nagyon erős
félelmet kezdtem el érezni, mintha egy hang azt mondogatta volna
bennem, „Ez nem a te tereped. Nem fogod megcsinálni. Leesel a felvonóról,
és valami bajod esik.” Annyira erős volt ez a félelem, hogy egyszer csak
kiálltam a sorból, és szóltam a síoktatónak, én inkább másképpen
mennék fel a dombra. A síoktató azt javasolta, próbáljam ki a
gyerekfelvonót, ami pár méterre a felnőtt felvonótól volt, szintén tárcsás
változatban. Odaballagtam. No, és innen kezdődött el életem „egyik
hatalmas küzdelme” a felvonóval. Merthogy sehogy sem sikerült felülnöm
rá. A tárcsát még el-elkaptam, a lábaim közé azonban nem sikerült úgy
betennem, hogy meg is maradjak a tárcsán. Így aztán leestem róla egyszer,
kétszer, háromszor...tízszer. A tizedik alkalom környékén, a hóban fekve,
szétálló sílécekkel elsírtam magam. A kétségbeesés, a tehetetlenség, a
csalódás önmagamban, és a sikertelenség érzetei, egyszerűen
elhatalmasodtak rajtam, s az a 20 éves, önmagát nagyon felnőttnek, és
sikeresnek tartó nagylány, mint a három éves kisgyerek, ott bömbölt
hangosan a hóban fekve, miközben egészen pici gyerekek száguldoztak el
mellette a dombról, profi síléccel, bot nélkül. Végül gyalog baktattam fel a
dombra, megszégyenülve, keserű gondolatokkal telve, melyek szerint „én
még arra sem vagyok képes, amire egy pici gyerek igen”. Ezzel a
gondolattal, érzéssel távoztam arról az utazásról, nem látva meg, hogy a
pici gyerekek a környékről, szinte „síléccel a lábukon bújtak ki az
anyaméhből”, napi szinten gyakorolták, csiszolták a lesiklás technikáját, én
pedig többször is lesiklottam a dombról, volt, hogy nem is estem,
összességében tehát elértem a célomat, amiért arra a helyre érkeztem,
megtanultam a lesiklás alapjait, némi dombra való sétával egyetemben.
Azt a bizonyos programot azonban, mely alkalmatlanságomat bizonyította,
magammal cipeltem még hosszú évekig, számtalan élethelyzetbe, ameddig
el nem jutottam egy látóhoz, aki segített lerakni a "keresztet".
Nos, valami hasonló a helyzet jelenleg a magyar köztudattal is. Köztudati
szinten, igen erőteljesen jelen vannak az értéktelenség, az „én semmit nem
tehetek, semmit nem érek egyedül, nincs ráhatásom dolgokra” érzetei/
érzései/gondolatai, melyeket kérem Merlint, vigye el gyógyító helyükre.
Minden egyes ember, egyedi és megismételhetetlen, és minden egyes
embernek „ráhatása” van a saját életére, ezáltal az egész emberiség
életére. Ilyen hatalmas „ráhatása” van egy-egy embernek a dolgokra. A
hatalom és hála hitrendszerében, alá/fölérendeltség van, a feltétel nélküli
szeretet és elfogadás hitrendszerében, egyenrangúság, együttműködés. A
hitrendszerváltás tulajdonképpen azt jelenti, az ember ráébred saját
egyediségére, megismételhetetlenségére, és megtanulja ezt szíve
mélyéből, feltétel nélkül értékelni, szeretni önmagában, és a többi
emberben. Ennek a folyamatnak vagyunk most mindannyian résztvevői a
Földön. Nemcsak az emberek, az állatok, növények, kristályok stb. csakúgy.
Hogy az egónak ez sokszor nem tetszik? Nyilván. Hogy egészen szélsőséges
érzelmeket, gondolatokat tud megélni az ember eme folyamat során? Igen.
És? Úgy vélem, az az ember, aki már „egyszer hazatalált”, megélte saját
belső csendjében azt a csodálatos, meghittséget, melegséget, biztonságot,
amikor megszűnik a jelen, s jövő, a kérdések értelmüket vesztik, nincsenek
is, mert beleolvadnak a csendbe, s a jelenlét van jelen csupán, a maga
teljes bizonyosságával, hogy létezik... az az ember onnantól fogva, minden
tőle telhetőt el fog követni, hogy újra és újra „hazataláljon”, akkor is, ha
10-szer, 20-szor „leesik arról a tárcsás felvonóról”, akkor is, ha a kapcsolat
a Felettes Énjével éppen elvész, s csak hatalmas munka árán állítható
helyre újra, akkor is, ha…. Ezért a kapcsolatért, megéri, ez az egyetlen
dolog az ember életében, amiért valóban érdemes tenni, tenni,
tenni,... hogy aztán egy szép napon az ember arra keljen, hazaérkezett, s
többé már nem is megy el sehová...
Köztudati hatások 2023.11.13., hétfő
Az elmúlt napok, feszültebb köztudati hatásai után, egy kis „elcsendesedés”
tapasztalható most köztudati szinten. Többen elfáradtak az „állandó
rohangálásba”, a „parttalan vitákba”, egyéb összecsapásokba, egyesek számára
jól érzékelhető, a hétfői napok megszokott nyüzsgéséhez képest, jóval
csendesebb a mai napon a köztudat. Az időszak nagyszerűen alkalmas arra, hogy
az egyén pl. megálljon, befelé forduljon, összeszedje magát, végiggondolja, „hol
is tart céljai megvalósításában”, mennyiben változott, ha változott az
értékrendje az elmúlt időszakban, röviden, „rendezze sorait”.
S ha már „sorok rendezéséről” van szó, részemről is szeretném ezt megtenni. Az
elmúlt időszakban, több olyan önismereti témájú írás került a kezembe,
melyekben valamiért, ismét előtérbe került „az ego elpusztításának törekvése”,
a „kell”, „utasít” szavak használata. Mielőtt ezen jelenségről írnék néhány
mondatot, ajánlom figyelmetekbe Gaál Sarolta sorait (köszönöm Saci, hogy
engedélyezted a megjelenést).
A váltás kora. A harmadik dimenzió örökségei.
Átmeneti időszakról, váltásról, elsősorban, amiatt beszélünk, mert a régi,
hagyományokon, átörökítésen, másoláson, tekintélytiszteleten, dogmatikus
gondolkodáson alapuló életvitel, és az elfogadáson, a feltétel nélküli szereteten,
együttműködésen, pártatlanságon, tiszta szándékon alapuló életvitel,
egyidejűleg van jelen. Ki ebben, ki abban hisz, van, aki, váltott, vagy átmeneti
állapotban, a váltáson dolgozik, van, aki elutasít minden változást. Az
értékrendjét, mindenki maga állítja fel, ha erre tudatos igénye nincs, az is egy
állásfoglalás valami mellett. Jelenleg van, aki közömbös, érdektelennek tart sok
mindent, ami régebben érdekelte, foglalkoztatta, esetleg csalódásai okán van
jelenleg ebben az állapotban, mivel nem azt”kapta”, nem az történt, amit elvárt.
Az elvárásokkal sincs semmi baj, ez is hozzátartozik a tanulási folyamatainkhoz.
Az elvárások szintjei is változóak, plusz, van tudatos és tudattalan elvárásunk.
Ezzel sincs baj, jelenleg az emberek jelentős hányadának van tudattalan
elvárása, így nem csoda a katyvasz, amiben élünk. Az útvesztő falai, nagyrészt
elvárásokból, elfojtásokból, felelősség hárításból épültek és épülnek ma is. A
kvantum fizikával foglalkozók mai álláspontja jól tükrözi azt, ami a
közállapotokat jellemzi, azaz, a részecske, a megfigyelő elvárásai szerint
viselkedik, ez a tétel, nemcsak a kísérletek végzése közben igazolódik, illetve a
kísérleteken, megfigyeléseken alapul, de fellelhető a mindennapi életünk ezernyi
formájában. Az egyik legnagyobb „probléma”, hogy az elvárásainknak, se szeri,
se száma, ráadásul az elvárásaink nagy része, tudattalan, és mivel az energia
„követi” az elvárásainkat, esetenként furcsa, nem várt helyzetekben találjuk
magunkat, aggódunk is, ha, kell, ha, se. Néhány gondolatot szeretnék ezzel
kapcsolatban megosztani ezen a fórumon. A „múltkor is így volt”, „ a sors akarta
így”, „ennek így kellett lennie”, „ ez a karmája”, „ez mindig így megy”, „úgy se
lehet, mit tenni”, „ezeknek, mindent lehet”, „úgy se érdekel senkit, mi van
velem”, stb., ilyen és ehhez hasonló mondatok nap, mint nap hangzanak el
anélkül, hogy aki kimondja, tudatában lenne, hogy ezek elvárások,
feltételezések, és milyen hatásaik lesznek. A fent említett működések, mind a
harmadik dimenziós múlt örökségei, minden, mi ma történik, a látszat
ellenére, egy jobb jövőt készít elő, ebben, lesz, aki partnered lesz, lesz, aki
nem, ezt nem mindig könnyű elfogadni, de nem lehetetlen. (2017. május 11. Gaál
Sarolta)
Visszatérve „az ego elpusztítása” programhoz. Az egót nem szükséges
elpusztítani, sőt, az egóra szükség van ahhoz, hogy az ember megtanuljon
Felettes Énje szintjén működni. Ego nélkül, ez nem fog tudni működni. Jelen
időszak egyik legnagyobb „köztudati elakadása”, meglátásom szerint, éppen az,
hogy sok ember egója meg van rémülve. Egyre többször fordul elő, nem az van,
amit az ego akar, ez már önmagában is igen ijesztő bír lenni az ego számára, „hát
ha még el is akarják őt pusztítani”… Az egót megtanulni „jól szeretni”, olykor
nem egyszerű feladat, ám nem is lehetetlen. Ameddig az ego meg nem nyugszik,
újra meg nem jön a kedve a Felettes Énnel való együttműködés megtanulásához,
mégis, hogyan akar az egyén emberként tovább fejlődni? Az ego átlényegítése, és
elpusztítása között, hatalmas a különbség. Akinek szándékában áll elpusztítani a
saját egóját, ám tegye, szabad akaratában áll ezt tennie, részemről a célom az,
hogy az egóm megtanuljon egyenrangú "partnerként" együttműködni a Felettes
Énemmel.
A kövekező program, melyről szólni szeretnék, a „Felettes Én utasít” nevezetű.
Szabad akarat lévén, a Felettes Én javasol, nem pedig utasít. Akinek a Felettes
Énje utasításokat közöl, az az ember valószínűleg nem a Felettes Énjével
beszélget, sokkal inkább „egy köztes elementállal”.
A „kell” szó használatáról is többször írtam a fórumon. A „kell” szó mögött,
önerőszak áll. Semmit nem „kell” megtenni, csupán ajánlott, lásd fentebb
leírtak, a Felettes Én javasol. Amennyiben az egyén a saját szabad akaratába
avatkozik bele, az ugyanúgy erőszak, mint amikor egy másik ember szabad
akaratába avatkozik bele. Vagy megteszek valamit szabad akaratomból, vagy
nem. Ennyi.
Felsorolt „történetek”, erősen hatalom és hála hitrendszere szerinti működést
feltételeznek, melyek valószínűleg tudattalan elvárásokon alapulnak. Évek óta
önismerettel foglalkozó egyének esetében ráadásul, további elvárások
keletkezhetnek, elsősorban önmagukkal kapcsolatban. Lásd: "segítenem kell
másoknak, meg kell világosodnom, ahhoz, hogy szabadon tudjak létezni, ezt és
ezt kell tennem, különben energetikailag visszarendeződöm, gyengül a
fénytestem, tennem kell a dolgomat, nincs megállás, elfáradtam, de mennem
kell, mert, ha nem teszem, nem bírom el a Földön zajló energetikai változásokat,
és meghalok, megbetegszem, felismertem mi a dolgom, és azt tennem kell, csak
az egóm akadályoz abban, hogy szabad legyek, így el kell azt pusztítanom,
stb." Eme programokat, mind-mind lehet kérni elvitelre gyógyító helyükre az
ÉgiFöldi Segítőktől és a Felettes Éntől, a működéseken pedig döntéssel, és
ráutaló magatartással, lehetséges változtatni. Ezekkel a tudattalan elvárásokkal
jelen időszakban, már akinek van erre igénye, ajánlott foglalkozni.
Köztudati hatások 2023.10.31., kedd
Igen erőteljes, elsősorban asztrális tisztulási folyamatok zajlanak most
köztudati szinten. Az elmúlt napok agresszív, harcos, karcos, egymásnak
feszülő érzetei/érzései/gondolatai után, a Mindszentek, és a halottak napja
közeledtével, nagyobb számban fordulhatnak elő az elmúlással, halállal,
elhunyt szeretteinkkel kapcsolatos érzetek/érzések/ gondolatok a
köztudatban. Míg előző történet, több ember esetében, erőteljes kifelé
fordulással, harccal, csapkodással, félelemkeltéssel járhatott stb., utóbbi
befelé fordulásra, elcsendesedésre, az elmúlással való szembenézésre
“ösztönözheti” az embert.
Jelenleg mindkét történet, egyszerre van jelen köztudati szinten, ami igen
kellemetlen, feszült, rángató, szétesés érzeteket/érzéseket/gondolatokat
eredményezhet egyéni/közösségi szinteken. Előfordulhat, hogy az egyén pl.
szeretne elmélyülni önmagában, elcsendesedve együtt lenni “elhunyt”
szeretteivel , ugyanakkor azt tapasztalja, “kívülről” folyamatosan ki akarják
rángatni ebből a tudatállapotból, lásd. “a Közel-Keleten fokozódik a
helyzet”, “azok a gonosz, orosz katonák, ismét elkövettek valami borzalmas
tettet”, “az ingatlanárak a fővárosban tovább nőttek” programokkal stb. Az
egyén “menne befelé, megy is”, aztán “valami kilendíti” ebből a
tudatállapotból. Különösképpen a tegnapi nap folyamán tapasztalhattak
többen hasonló jelenségeket, a Felettes Énnel való kapcsolat egyeseknél,
hol “megszakadt”, hol ismételten helyreállt, s bár a szeles idő, nagyszerűen
ki tudja tisztítani az ember energiarendszerét, amennyiben az egyén éppen
nem volt tudatos a tisztulásban, inkább a kellemetlen, széteséses, szédülős,
nyűglődős érzetek/érzések/gondolatok voltak tapasztalhatók. Eme
érzeteket/érzéseket/gondolatokat, bármilyenek is azok, nyugodtan lehet
kérni elvitelre gyógyító helyükre az ÉgiFöldi Segítőktől, és a Felettes Éntől.
Akár a világban dúló harcokkal foglalkozik az egyén, akár az elhunyt
szeretteivel való kapcsolat feltisztításával, az elmúlással, az emberek
többségének egyik legnagyobb félelmével, előbb-utóbb minden egyes
embernek célszerű szembenéznie.
Holnap van Mindszentek napja, ebben az időszakban igen vékony a fátyol
eltávozott szeretteink, és a földi testben élő emberek között, még a
szkeptikusabb beállítottságú emberek is könnyebben érzékelhetik eme
kapcsolódást, amennyiben hajlandók elcsendesedni, és befelé figyelni.
Az elmúlt években, ezen a napon, részemről gyertyát gyújtottam,
kitisztítottam a teret a lakásban, és leültem a szoba asztalához. Akikkel
nagyon közel álltunk egymáshoz, amíg fizikai testükben voltak, szintén
leültek az asztal köré. Akikkel van még rendeznivalónk, kicsit távolabb
helyezkedtek el, és voltak olyanok is, akik csak beugrottak, megnézték
minden rendben van-e, majd mentek tovább. Ott ültünk hárman az
asztalnál, beszélgettünk, nevetgéltünk, élveztük az együttlétet. Ha lett
volna az asztalon egy pakli kártya, talán még egy jó partit is tudtunk volna
játszani. Igen, idén, amennyiben nem felejtődik el, felvetem az ötletet.
Kreatív emberek lévén, mi akadálya lenne? Számomra november 1.-e és 2.-
a, kicsit olyan, mint a karácsony. A levegő érezhetően sűrűbb,
energetikailag telítettebb, a lakás kifényesedik, megtelik meghittséggel,
melegséggel, vidámsággal, nevetéssel, egyszóval szeretettel. Nincs azon
gondolkodás, hiányzik-e a másik ember, mit tehettem volna másképpen, mi
lett volna ha...Miért is lenne? Együtt vagyunk nap, mint nap, látom őket, ők
is látnak engem, olyannak, amilyen vagyok. Amúgy is sokat beszélgetünk,
sokszor kérem a tanácsukat, ők is az enyémet, csak ezen a napon még
közelebb tudunk kerülni egymáshoz, le tudunk ülni az asztalhoz,
megünnepelni az együttlétünket. Leülünk, kicsit megpihenünk, aztán
mindenki megy a dolgára...
Holnap korán reggel felkelek, előveszem az ünnepi terítőmet, gyertyát
gyújtok. Tányért nem teszek ki, ráér...Várok még valakit, aki eddig csak a
távolból figyelt, remélhetőleg, idén megérkezik...
Jó munkát, és békés ünnepeket kívánok.
Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat az ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, szelídség, felelősségvállalás, egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem, tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély, illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.